Postás Dolgozó, 1981 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

Nemzetközi csereüdültetés Ismerkedés országokkal, népekkel életkörülményekkel A POSTÁSOK SZAKSZERVE­ZETE hagyományaihoz híven a múlt évben is szervezett külföldi csereüdültetéseket, ezekkel is bő­vítve, színesítve a magyar postá­sok és családtagjaik nyaralási, pihenési lehetőségeit. Ez egyúttal elősegíti a különböző országok postásainak személyes találkozá­sait, tapasztalatcseréit, egymás életének, munkájának jobb meg­ismerését. A saját szervezésű csereüdül­tetések egyre ismertebbekké, nép­szerűbbekké válnak a postások körében. Szakszervezetünk tavaly Csehszlovákiába, Lengyelország­ba, az NDK-ba, Norvégiába és Olaszországba szervezett csopor­tos kiutazásokat. Arra törekedett, hogy az utak az egyéni vagy tár­sas kiutazásoknál lényegesen ol­csóbbak legyenek, és elérhetővé váljanak a kisebb jövedelműek részéről is. A külföldi üdüléshez felnőtteknek 1000, gyermekeknek 600 forint személyenkénti kedvez­ményt adott. LEGNÉPSZERŰBB továbbra is a csehszlovákiai gyermeküdülte­tés volt. A postás dolgozók 8—13 éves gyermekei egészséges kör­nyezetben, állandó orvosi, peda­gógusi felügyelettel 16 napot töl­töttek a csehszlovák posta tech­nikai központjának trencséntepli­­ci nemzetközi úttörőtáborában. Részt vettek ,3 napos magas-tát­rai kiránduláson, megismerhették Pozsonyt és környékét. Sok moz­gásra, sportolásra, játékra volt le­hetőségük. A csehszlovák postások gyerme­kei két hetet az újjáalakított ba­­latonszabadi postás gyermeküdü­lőben, négy napot Budapesten, a Posta Oktatási Központ diákszál­lójában tartózkodtak. Balatoni üdülésük alatt részt vettek hajó- és autóbusz-kirándulásokon. Bu­dapesten meglátogatták az Állat­kertet, a Vidám Parkot, a Közle­kedési Múzeumot. Szakszerveze­tünk nagy gondot fordított prog­ramjuk kialakítására, egészséges, biztonságos elhelyezésükre, ét­rendjük összeállítására. A NORVÉG POSTÁSOKKAL második alkalommal lebonyolí­tott csereüdültetés során a kiuta­zók Norvégia csodálatos tájait, természeti szépségeit, valamint Oslónak, Drobaknak, Huguliának és környékének nevezetességeit élvezhették, szemlélhették. Üzem­­látogatásokon, szakszervezeti ta­lálkozókon ismerkedtek a norvég szaktársak munkájával, életével. A hazánkba látogató csoport­ban olyan szakszervezeti tisztség­­viselők, aktívak voltak, akik ed­dig még nem jártak Magyaror­szágon. Többségük ez alkalommal először tett látogatást szocialista országban. Nagy érdeklődést mu­tattak hazánk politikai, gazdasági viszonyai iránt. Tájékozódtak a magyar szakszervezetek szerepé­ről, tevékenységéről, a postás dol­gozók szociális, kulturális ellátott­ságáról. Turistaprogramjukon fe­lül üzemlátogatásokon, tapaszta­latcseréken vettek részt. A LENGYELORSZÁGBA utazó magyar csoport 12 napig Kryni­­cán, 3 napig Varsóban tartózko­dott. A részvevők Krynicának, Krakkónak, Varsónak és környé­kének nevezetességeit ismerhet­ték meg. A lengyel postások Ba­latonalmádiban és Budapesten töltötték idejüket. Kirándulások, szórakoztató programok egészítet­ték ki pihenésüket. A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRS­ASÁGBA azok a 18— 35 év közötti postás fiatalok utaz­hattak, akik érdeklődnek az NDK postájának és a postán dolgozó fiataloknak az életkörülményei iránt. Programjukban főként üzemlátogatások, tapasztalatcse­rék, ifjúsági találkozók voltak. Berlin, Drezda, Gera nevezetes­ségeit tekintették meg. Az NDK-ból a berlini és a ge­­rai igazgatóság területén dolgozó postás fiatalok látogattak hazánk­ba. 7 napot a szántódi táborban, 3 napot Budapesten töltöttek. Bu­dapesten meglátogatták a 100-as postahivatalt, a Belváros Távbe­szélő Üzemet, a Tudakozó és Név­sorszerkesztő Hivatalt, a Posta Oktatási Központot és a Postás Sport Egyesületet. OLASZORSZÁGBA két csoport utazott. Az üdülési idő nagyobb részét Riminiben, az Adriai-ten­ger egyik legszebb nyaralóhelyén töltötték. A kellemes hőmérsék­let, a napozás, a tengeri fürdőzés, az élménygazdag kirándulások és nem utolsósorban az olaszok ven­dégszeretete gondtalan üdülést, jó kikapcsolódást eredményezett. A kirándulásokon Ravenna, Bologna, Padova, Milánó, Como, San­ Ma­­rino és Velence nevezetességeit keresték fel Az olasz postások 10 napot Ba­latonalmádiban, 4 napot Budapes­ten töltöttek. Részt vettek lovas­programon, disznótoros vacsorán, pincelátogatáson, folklórműsoron, üzemlátogatásokon. A második csoport tagjai megnézték az au­gusztus 20-i vízi- és légibemuta­tót 1980-BAN összesen 181 felnőtt és 80 gyermek üdült külföldön. A kedvezményes külföldi kiuta­zások során lehetőség volt pihe­nésre, kikapcsolódásra, az isme­retek gyarapítására, a külföldi postások életkörülményeinek meg­ismerésére. A csereként hazánk­ban vendégül látott külföldiek kívánságuk, érdeklődésük szerint színvonalas programokban része­sültek. Tájékozódtak életünkről, a magyar postások munkájáról. Krakk József 2 POSTÁS DOLGOZÓ Jó módszer a felkészítésre: A BIZALMIAK VETÉLKEDŐJE Tapasztalatok a Debreceni Postaigazgatóság Területi Szakszervezeti Bizottságánál Az elmúlt években a bizalmiak jogai és kötelességei egyaránt növekedtek. A bizalmi egyrészt kapocs a tagság és a szakszer­vezeti bizottság, másrészt olykor még ütközőpont a dolgozók és a szakvezetők között. A döntések­ben nagy szerepet játszik jó vagy kevésbé jó munkájuk, ör­vendetes, hogy a tagság is egyre jobban felismeri e társadalmi munka szükségességét, s mindin­kább számon is kéri, miképpen élnek a demokrácia adta jogaik­kal. Azt azonban, hogy megfelelően éljenek a jogokkal, csak akkor várhatjuk el tőlük, ha ehhez megteremtj­ü­k számukra a felté­teleket. Gondot fordítunk képzé­sükre, továbbképzésükre. Egy­aránt lehetővé tesszük az elméle­ti ismeretek megszerzését és azoknak a gyakorlatban való al­kalmazását. A bizalmiakat úgy kell felkészíteni, hogy hozzáér­téssel, emberséggel tudják fel­adataikat ellátni, képviselni az egyéni, a csoport- és a társadal­mi érdekeket, mozgósítani tudják a tagságot. Oktatásuk eddig — a jövőben is ez a járható út — a területi szétszórtság és szolgálati beosztás miatt levelező úton történt. Az imeretek elsajátítását anélkül kívántuk ellenőrizni, hogy az a számonkérés érzetét keltse. Já­tékos vetélkedő formájában ren­deztük meg a „beszámolót”. Elő­ször 1978-ban hirdettük meg a vetélkedőt három (alapszervi, megyei és területi) szinten. Ak­kor még nem rendelkeztünk e téren tapasztalatokkal, hiszen a postán ilyen vetélkedő eddig még nem volt. Segítségképpen azonban felhasználtuk a brigád-vetélkedőkön szerzett tapasztala­tokat. Az alapszervezeti vetélkedő kérdéseit maguk az szb-k állítot­ták össze az oktatási anyag és a bizalmi képkönyv alapján. Felté­tel volt még a „három tavasz”­­szal kapcsolatos forduló A vetél­kedő mind a 34 alapszervezetnél jó hangulatban, nagy érdeklődés mellett zajlott le. A megyei elődöntő forgató­­könyvét és kérdéseit már közép­szervi szinten dolgoztuk ki. Ez már újabb kérdéscsoporttal bő­vült. Mivel a kérdések azonosak voltak, a három megyeszékhe­lyen egy időpontban folytak a versenyek. Vasárnap ellenére nagy volt a vetélkedő közönség­­sikere. A területi döntőt is vasárnap tartottuk, s innen sem maradtak el a kísérők, szurkolók. E ve­télkedő négyfordulós volt. Az el­sőben évfordulókkal kapcsolatos totót töltöttek ki a versenyzőik. A második forduló keresztrejt­vény volt, melyben a bizalmi­­munkával kapcsolatos idézetet kellett megfejteni. Ezzel párhu­zamosan haladt a III. és IV. for­duló, melyben időszerű kül- és belpolitikai, valamint a bizalmi­­munkával kapcsolatos kérdésekre adtak választ. Az első három helyezett díja ingyenes üdültetés volt, hét to­vábbi versenyző tárgy- és könyv­­jutalomban részesült. Tapasztalataink szerint a ve­télkedősorozat igen jó kiegészítő­je volt a bizalmi oktatásna­k. Megjegyezzük, hogy a nők sok­kal komolyabban vették a fel­készülést, mint férfitársaik. A bizalmiak a készülődés során is­mereteiket egyénileg gyarapítot­ták, a vetélkedőn való részvétel közben a társaiktól hallottakkal is bővítették tudásukat. A két egymás utáni évben megren­dezett vetélkedősor­ozat hozzájárult a bizalmi munka szín­vonalának javításához. Ebben az évben a választások miatt nem hirdettük meg a vetélkedőt. Bi­zalmijainknak mintegy 40 száza­léka kicserélődött, így az esélyek nem lettek volna egyenlők. A vetélkedőknek még egy hasznuk van: a szakvezetők nagy többsége is részt vesz rajtuk, így őket is arra készteti, hogy többet foglalkozzanak a partner­­viszonyból őket érintő kérdések­kel. A most januárban induló bi­zalmi oktatás előadóinak közpon­ti felkészítőket tartunk az egyes témákról, ezeket kiegészítjük a helyi sajátosságokkal. A felké­szítők során már ismertetjük és meghirdetjük a bizalmiak újabb vetélkedőjét. Ennek megrendezé­sekor természetesen felhasznál­juk az eddigi tapasztalatokat. Szeretnénk elérni — és bízunk abban, hogy ez sikerülni is fog —, hogy a bizalmiak ne csak a vetélkedőkre készüljenek fel, ha­nem állandóan folyamatosan gyarapítsák ismereteiket. A sike­res vetélkedőtől nemcsak a dí­jakért folyó versengést várjuk, hanem a bizalmii munkában nél­külözhetetlen szemlélet kialaku­lását is. Abban viszont bizonyo­sa­k vagyunk, hogy az általunk kezdeményezett vetélkedősorozat nemcsak a szakszervezeti mun­kában segíti eligazodni a bizal­miakat, hanem nagyban hozzájá­rul az általános műveltség gya­rapításához is. Harangozó István tszb-titkár Beszámoló értekezletek, együttes tanácskozások 1980 a választások éve volt, 1981 a beszámolásoké lesz. Múlt év április 1-től megtörténtek a tisztségújítások, illetve tisztség­váltások, azóta lassan egy év telik el, tehát már lesz mit a mérlegre tenni. Kánya Gyulával, a szakszer­vezeti központ szervezési osztá­lyának vezetőjével arról beszél­gettünk, mit várnak a beszámoló értekezletektől és ezek lebonyolí­tásához milyen segítséget adnak. — Az idén — a korábbiaktól eltérően — nem vártuk meg a felsőbb szervek végleges irány­elveit, idejében elkészítettük, ki­adtuk a féléves munkatervet, hisz a kongresszus megjelölte feladatainkat. A szakszervezeti szerveknek természetesen önálló­ságuk van, de ugyanakkor az összpostai feladatokkal összefüg­gő néhány témát kötelezően meg kell vitatniuk, van amiben vé­leményezési, döntési, vagy egyet­értési joguk van. Hogy e felada­tok végrehajtása egységes legyen, hogy ezekkel az üzemi demokrá­cia különböző fórumai a hatás­körüknek megfelelően foglalkoz­zanak, módszertani útmutatóval nyújtunk segítséget. Módszertani tanácsok Egy munkaterv, sőt az útmuta­tó is szűkszavú, a lényegre kon­centrál. Milyen tanácsokat adna, hogy a beszámoló értekezletek minél hatékonyabbak legyenek? — A beszámolás a bizalmi cso­portokban kezdődik, ezeket már­cius végéig kell lebonyolítani, áp­rilis 30-ig pedig az alapszerveze­tek beszámoló értekezleteit kell megtartani. Nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy a két érte­kezlet között megfelelő idő le­gyen a jó felkészülésre. A bizal­miak átfogóan értékeljék a vég­zett munkát, s a kongresszus ha­tározatai alapján jelöljék ki sa­ját területüknek megfelelően a feladatokat. Az alapszervezetek­ben a beszámolás a szervezeti felépítésnek megfelelően két for­mában történik: egyik a hagyo­mányos összevont taggyűlési for­ma, amely a legmagasabb irányí­tó szerve az alapszervezetnek — a másik a munkahelyi szintű bizalmi testület, ennél a szak­­szervezeti bizottság a bizalmiak és a bizalmi helyettesek útján szá­mol be a végzett munkáról. Mi lett a javaslatok sorsa ? Az alapszervezetekben miről adjanak számot? ■ — Elsősorban arról adjanak számot a tagságnak, hogy a vá­lasztásokon elhangzott javasla­toknak mi lett a sorsuk, milyen intézkedéseket tettek, azokat ho­gyan valósították meg. Itt kell ismertetni a Magyar Szakszerve­zetek XXIV. és a Postások Szak­­szervezete XI. kongresszusának határozataiból adódó helyi fel­adatokat. Nehogy felolvassák a határozatokat, hanem az általá­nos irányelveket töltsék meg sa­játos tartalommal. Hogy példát is említsek: a kongresszusi hatá­rozatban szerepel, hogy tovább kell növelni a nők társadalmi megbecsülését. Ez így általános­ságban kijelentve már régóta hangoztatott követelmény. De mindjárt nagyobb figyelemre ösztönöz, ha azokon a területe­ken, ahol több, vagy sok a nő, és tennivaló is van az érdekükben, konkrétan elmondják, mit akar­nak, mit szeretnének tenni. Aho­gyan kongresszusunkon őszinte, nyílt eszmecsere folyt, az alap­szervezeti értekezletektől is azt várjuk, merjenek őszintén szá­mot adni mindenről, arról is, amit nem tettek, de kellett volna. A tömegkapcsolatok erősítésének ez az esemény igen jelentős lánc­szeme. — A kongresszusi határozat­­tervezetet idejében kiadtuk meg­vitatásra. Örömet okozott, hogy a határozattal kapcsolatban a dol­gozók kifejezésre juttatták, meg­találták benne jó néhány javasla­tukat. A határozat megszületése tehát együttes munka eredménye. Együtt kell cselekedni a végre­hajtásban is. Akadnak, akik ké­nyelmesen csak felső utasítások­ra, kezdeményezésekre­­ várnak. Az irányelvek csak keretet ad­nak, merni kell kezdeményezni, az alulról jövő javaslatokat fel­karolni, a dolgozók bizalmát ez­zel lehet megtartani és megnyer­ni. A választások során nagyon jó volt az együttműködés, így kell tovább csinálni. Volt idő, amikor a jogok gyakorlására ta­nítottuk az embereket. Most lép­jünk tovább, a népgazdaság je­­­lenlegi helyzetében különösen előtérbe kell kerülniük a köteles­ségeknek, hisz közösek a gond­jaink, csak közösen,­ együtt tud­juk azokat megoldani. Bizalmi testületi ülés A beszámoló értekezleteket megelőzően, február 15. és 28. között lesznek az idei első bi­zalmi testületi ülések. Milyen té­mák kerülnek napirendre? — Az illetékes postaszerv 1980-as tervteljesítésének értéke­lése és az 1981-es feladatok. Ezt a gazdasági vezető terjeszti elő, de ahhoz, hogy az szb megalapo­zott, átfogó állásfoglalást csatol­hasson mellé, idejében el kell készíteniük. Reméljük, a vezér­­igazgatóság ehhez megfelelő tá­mogatást ad.­­A vezérigazgatósá­gon Doros Bélától, a tervgazda­sági szakosztály vezetőjétől olyan tájékoztatást kaptam, hogy a tervezési utasítás kiküldésének határideje január 10., január 20. pedig a postaszervek végleges tervének elkészítéséé. Január vé­gén nagyaktíva értekezletet tart a vezérigazgatóság vezetője; ezen a szakszervezeti titkárok bőséges információhoz jutnak. Meglesz tehát a feltétele annak, hogy az szb idejében tanulmányozhassa a tervet, felkészüljön az ülésre.) He­lyes, ha a gazdasági vezetők a bi­zalmi testületet arról is tájékoz­tatják, hogy a végleges tervnél mennyiben vették figyelembe a dolgozók ősszel elhangzott hasz­nos észrevételeit, javaslatait.­­ Ezen az ülésen a gazdasági vezetők éves munkájának érté­kelésére is sor kerül. Nem köny­­nyű feladat, vannak még hiá­nyosságai. A gazdasági munka tükrében kell véleményt monda­ni, állást foglalni. Két szélsősé­ges példát mondok: lehet olyan igazgatóság, amely teljesítette a tervét, de sok szabadságot nem adtak ki a dolgozóknak. Ennek az ellenkezője is előfordulhat, hogy mindenki kivette éves sza­badságát, de nincs tervteljesítés. Sok mindennek a figyelembevé­telével kell tehát mérlegelni, ki­alakítani a véleményt. Arra kü­lön felhívom a figyelmet, hogy nem a vezető minősítéséről van szó, hanem munkájának értéke­léséről, figyelembe véve a terü­let eredményeit, hiányosságait. A szakvezetőket háromévenként minősítik, akkor viszont az szb felhasználja a dolgozók korábbi észrevételeit is. Konkrétan beszéljünk! — Minden megtárgyalandó té­mára most nem térek ki, mert az érdekeltek ezt kézhez kapták. Amit nagyon fontosnak tartok: ne általánosságban, hanem min­dig konkrétan beszéljünk! A de­mokratikus fórumokon minden szinten a maguk munkájáról, fel­adatairól szóljanak. Az üléseket jól készítsék elő, hogy ezek a fó­rumok hatékonyan betölthessék hivatásukat. Javítani kell az írá­sos anyagok közérthetőségét, csökkenteni kell a terjedelmet, ezek a lényeget tartalmazzák egyértelműen, világosan. A beszélgetés lényege abban summázható, hogy az új eszten­dő első felében ismét olyan szak­­szervezeti események lesznek, melyek felpezsdítik a társadalmi életet, s ez alkalom arra, hogy dolgozóinkat mozgósítsuk az 1981-es feladatok minél jobb el­végzésére. Ez mindannyiunk célja és érdeke. — Bánhidi —

Next