Postás Dolgozó, 1982 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1982-01-01 / 1. szám

A képernyőn népes úttörősereg, felnőttes komolysággal, fegyelmezett rend­ben ... háttérben az Országház ... a Himnuszt éneklik ... Pohárral a kezünkben állunk mi, postások is, s miután a kórussal együtt magunkban eldúdoltuk: ...hozz rá víg esztendőt!..., szűkebb-tágabb k­örünkben megismételjük a jókívánságot. Ám a képer­nyőn túl felrémlik szemünkben az adóállomá­sok lánca, amelynek postás dolgozói lehetővé tették, hogy az ország lakossága vidám tele­vízió- és rádióműsor mellett búcsúztathassa az óévet és köszönthesse az újat. Aztán pe­regnek a láthatatlan film kockái, és megje­lennek a telefonkezelők, akik szinte futósza­lagon teremtenek kapcsolatot egymástól távol élő családtagok között, majd sorb­a jönnek a berendezések megfelelő állapotára ügyelő műszakiak, a most is vonaton zötyögő mozgó­postások, s a folyamatosan még ilyenkor is nyitva tartó postahivatalok dolgozói, készen­létben levő hibaelhárítók, gépkocsivezetők. Igaz, az év kezdetétől hetenként egymást kö­vető két szabadnapjuk lesz, mert hisz a pos­tások is ötnapos munkarendben­­ dolgoznak, ám legalább ennyien, mint most, a jövő szil­vesztert is szolgálatban fogják tölteni. A gondolat gondolatot szül. Év vége lévén, már nem tudunk szabadulni attól, hogy egy rövid időre visszatekintsünk a lezárult esz­tendőre, hogy azután — elszámolva sikere­inkkel és tisztázva az esetleges kudarcok okait — bizakodva lássunk hozzá egy újabb esztendő feladataihoz, bátran szembenézve a már ismert vagy időközben elénk tornyosuló nehézségekkel. Amint a gazdálkodás mérföldkövei a kö­zéptávú népgazdasági tervek kiindulópontjai, mozgalmi munkánk egyes szakaszait kong­resszusaink határolják. Ha most visszatekin­tünk a legutóbbi kongresszusunk óta eltelt, egy esztendőt valamivel meghaladó időszakra — előre bocsátva, hogy önelégültek úgysem leszünk soha —, gondolom, szégyenkeznünk nem kell. Mire alapíthatjuk ezt a véleményünket? Ar­ra, hogy a választások alkalmával új szerveze­ti rendet alakítottunk ki, újszerű testületek­kel, sok új bizalmival és tisztségviselővel. Ne­kik, mindannyiunknak meg kellett (s még mennyit kell!) tanulnunk, hogyan kell élni a szakszervezeti jogokkal, új működési szabály­zatot kellett kialakítanunk és begyakorolnunk, az eddigitől eltérő munkastílust kell meg­szoknunk, s mindezt nem langyos, esemény­telen időszakban, hanem jó néhány nagy ■horderejű feladatot megoldva. S az új szer­vezeti forma életképességéről tett tanúbizony­ságot. Nincs kizárva, hogy éppen az erőfe­szítésre késztető feladatok váltották ki a tagság érdeklődését a megoldandó kérdések iránt, ez pedig serkentőleg hatott a válasz­tott tisztségviselőkre, testületi tagokra. N­em kell azonban feltétlenül magyaráza­tot keresnünk kezdeti lépéseink ered­ményességére; jó tudnunk, hogy jelen­tős országos kérdésekben, képesek vagyunk együtt gondolkodni, s ilyenkor felül tudunk emelkedni a szűkebb-tágabb csoportok érde­keinek önző számontartásán, elvtelen védel­­mezésén. Helyes volt tehát az a kongresszusi elhatározás, hogy a valamennyi postás dolgo­zót, vagy közvetve a munkájukat igénybe ve­vők széles körét érintő kérdésekben csak a tagság meghallgatásával döntünk. A szakszer­vezeti csoportokban, majd a nagyobb egysé­gekben folyó megbeszélések olyan észrevétele­ket, bírálatokat vagy javaslatokat hoznak fel­színre, amelyek más oldalakról világítanak rá még a régebbről ismert, több alkalommal megtárgyalt kérdésekre is. Olyan példákkal tudjuk ezt az állításunkat alátámasztani, mint a kollektív szerződés, a törzsgárdaszabályzat s kiváltképp az ötnapos munkahét tervezetei­nek társadalmi, vitája. E széles körű eszmecse­re gyakorlatát folytatni, erősíteni kívánjuk. Ez utóbbit sem tekinthetjük már járatlan útnak. Megfigyelhetjük, hogy mennyire élén­kül a helyesen megválasztott bizalmiak által vezetett szakszervezeti csoportok munkája. S ez nemcsak a felülről kezdeményezett, fela­datként kapott országos kérdések megvitatá­sára vonatkozik; ezt tapasztalhatjuk a kisebb­­nagyobb helyi gondok megtárgyalásában, megoldásában, saját döntéseik végrehajtásá­­ban is. Ez az a szemléletbeli változás, amelyre azt szoktuk mondani, hogy elindult egy folyamat, amely a dolgozók legszélesebb rétegeinek a figyelmét a közügyek felé fordítja, majd arra sarkallja őket, hogy részt vegyenek saját és közösségük ügyeinek intézésében. Végső so­ron ezt nevezzük munkahelyi demokráciának. A közös gondolkozás haszna azonban nem korlátozódik, nem is korlátozódhat pusztán az érdekvédelemre és az érdekképviseletre, kiterjed a posta szolgáltatásaira is, hiszen nem kevésbé fontos feladatunk a gazdasági munka segítése. A már említett társadék­os vitákon felül tel­jes tagságunkkal közreműködtünk a posta múlt évi tervének kialakításában, majd a munka­verseny szervezése révén és egyéb lehetősé­geinket kihasználva, teljesítésében is. A fela­datok vállalása és az egyre feszültebbé váló világpolitikai légkör függvényeként nehezedő gazdasági körülmények megértése tette lehe­tővé, hogy a postás dolgozók a szolgáltatások minőségének további romlása nélkül le tudták küzdeni a terv teljesítésének különféle aka­dályait is, olyanokat például, amelyeket a na­gyon is időszerű tarifaemelés idézett elő. H­elytállásra volt szükség ahhoz is, hogy kellőképpen sikerüljön az év végi haj­rá. Ez az általában rosszalló kifejezés a postán sajátos értelmet kap. Ilyenkor nem az év folyamán elhanyagolt munkákat igyek­szünk sebtiben pótolni, hanem a lakosság tö­meges ünnepi igényeit elégítjük ki. Az év végi csúcsforgalom lebonyolítása tehát nem egy­szerű vállalati ügy, hanem a közhangulatot befolyásoló kérdés. Köszönet illeti a postás dolgozókat azért, hogy évről évre helytállnak e társadalmi jelentőségű feladat végrehajtásá­ban. Méltányolják a postás dolgozók erőfeszítése­it, s az ennek elismerésére irányuló igényeiket — amelyeket a kongresszusi határozatban és a VI. ötéves terv tárgyalásakor is kifejtettünk — az illetékes állami és politikai szervek is. Ez megmutatkozott a tervezettnél nagyobb mértékű bérfejlesztésben, amely csökkentet­te más népgazdasági ágakkal szembeni elma­radásunkat, enyhítve a feszültségeket. Ugyan­csak a megértés sugallta a napi- és hetila­pok kiadási rendszerének módosítását, sőt azt is, hogy a posta dolgozói — természetesen a hírlapterjesztők is — már az év elejétől öt­napos munkarendben dolgozhatnak. Mindent egybevetve, a VI. ötéves terv el­ső évének eredményei azzal biztatnak, hogy el tudjuk látni a most elkezdett esztendő felada­tait. Képesek vagyunk arra, hogy alkalmaz­kodjunk az eddig szokatlan körülményekhez. Mert erre is szükségünk van. A rövidített munkahét bizonyos teendőket a hét első öt napjára tömörít, a munka mennyisége ugyanis nem csökken. A munkarend társadalmi mé­retű megváltozása azonban új szokások kiala­kulásához kell, hogy vezessen, s ezt éber szem­mel fel kell ismernünk, majd igazodnunk kell hozzá. A szakszervezet sem marad híján a felada­toknak, amelyek összhangban vannak a XII. pártkongresszusnak és szakszervezetünk XI. kongresszusának határozataival. I­gen fontos feladatunk, hogy részt ve­gyünk az 1982. évi postai tervekben meghatározott gazdaságpolitikai célok megvalósításában, hogy ezzel megteremtsük a gyorsabb fejlődés alapjait. Ezért támogatnunk kell minden olyan intézkedést, amely segíti az anyaggal és energiával való takarékoskodást, a munka szervezését, a hatékonyságot, a mi­nőség javítását. Ezt kell­ szolgálniuk a teljesít­ményekkel arányban álló béreknek is. A munkaverseny fő célja az 1982. évi terv teljesítése. A vállalásoknak a munkahelyen­ként pontosan meghatározott feladatokhoz kell kapcsolódniuk. Az újítómozgalomnak az alkotó gondolkodást és munkát kell kibonta­koztatnia, fejlesztenie és támogatnia. A szociális tervekben továbbra is fő célunk az élet- és munkakörülmények eddig elért színvonalának megtartása, sőt lehetőség sze­rinti emelése. Nem mondjuk, hogy ne többet, de amiről itt elmélkedtünk, azt meg is szeretnénk valósí­tani. Ezért arra kérünk minden postás dolgo­zót, minden szakszervezeti tagot és választott tisztségviselőt, hogy ami feladatkörébe tarto­zik, azt lelkiismeretesen teljesítse. Ha így lesz *— meg vagyok róla győződve —, egy év eltel­tével hasonlóképp vagy még vidámabban ün­nepelhetjük a következő esztendő eljövetelét. Ehhez kívánok mindenkinek sok szerencsét, jó egészséget. Csáki Lászlóné főtitkár Szilveszteri gondolatok XXVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1982. JANUÁR ÁRA: 1,50 FORINT VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! POSTAS­ZOLGO­K A POSTÁSOK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA 1982 is a fenntartás éve A múlt évi terv teljesítését és az idei tervfeladatokat tárgyalta a központi vezetőség Szakszervezetünk központi vezetősége december 15-i ülé­sén át. Buják Konstan­tin ve­zérigazgató-helyettes előter­jesztésében megváltotta a posta 1981. évi gazdasági és szociá­lis tervének teljesítéséről szóló beszámolót, valamint a jövő évi tervelőirányzatokat. A szakszervezeti véleményt, vitaindító értékelést Tanos Lászlóné, a központi vezetőség titkára mondta el. Ezután számos hozzászóló egészítette ki az anyagot, adott hangot véleményének. Végül a köz­ponti vezetőség kiegészítések­kel elfogadta az előterjesztést. A gazdasági eredmények 1981-ben — az ismert nehéz­ségek és bizonytalansági té­nyezők ellenére — összessé­gükben megfelelnek a terv­nek. A szolgáltatások szín­vonala egyetlen területen sem romlott, az ellátottság és a minőség általában megfelelt a tervezettnek. Az eredmény (4334 millió forint) úgy alakult, hogy az alaptevékenység bevételei je­lentősen meghaladták a terve­zettet, de ezt kiegyenlíti a melléktevékenység elmaradá­sa, valamint a költségek nö­vekedése. A ráfordítások kö­z­ül az anyagköltségnek és a rendkívüli béremelésnek ha­tásaként a bérköltségeknek a növekedése a legnagyobb mér­tékű. Az adók befizetése után va­lamivel több mint 1 milliárd forint fejlesztési és mintegy 219 millió forint részesedési alap képezhető. A pénzbe­ni kifizetésekre (év végi részese­désre) az 1 százalékos évközi bérfejlesztés adóterhe miatt mintegy 40 millióval kevesebb áll rendelkezésre, mint 1980- ban. A teljesítményi terv alaku­lása nem igazolta a postaszer­veket. A tarifa emelésének következtében nem lépett fel az általuk várt forgalomcsök­kenés. A jövőben, indokolt lenne nagyobb figyelmet for­dítani a várható forgalom reális felmérésére. A bérszínvonal a tervezett 5 százalékkal szemben 8,3 százalékkal emelkedett. Ha­sonlóan nőtt az átlagbér és az átlagkereset is. A teljes mun­kaidőben foglalkoztatottak át­lagbére 3959, az átlagkereset 4163 forint. A tervezettet meghaladó bérfejlesztést egy­részt a saját erős, adózott bér­­fejlesztés, másrészt a feladat­hoz, illetve t­öbbleteredmény­­hez kötött bérpreferencia tette lehetővé. Mindez kedvezően éreztette hatását, enyhítette, de nem szüntette meg a posta többéves — központilag is el­ismert — bérgo­ndjait. 1981 — a meghirdetett prog­ram szerint — a fenntartás éve volt. Ezen­­belül kiemelt feladatként a nyilvános táv­beszélő-állomások rekonstruk­ciója és szaporítása szerepelt. A kiemelt területeken, ha tör­tént is jelentős előrelépés a korábbi évekhez képest, nem lehet egyértelműen kedvező értékelést adni. A feladatok végrehajtása késve indult, egyes területeken csak a má­sodik féléviben. Gyakran hát­ráltatta a munkát anyag-, il­letve készülékihiány, helyen­ként szervezetlenség és a fenntartói létszám évek óta nem szűnő hiánya. Mindezek következményeként elmaradt néhány tervezett feladat ma­radéktalan végrehajtása. Ennek ellenére erősödött az együtt gondolkodás, a közös akarat, mind az­ irányítás, mind a végrehajtás területén, ami jó néhány olyan szerve­zési, illetve egyéb javaslatot eredményezett, amelyek je­lentősebb beruházás nélkül lehetővé teszik a meglevő esz­közök hatékonyabb kihaszná­lását, elősegítik a változó kö­rülményekhez való rugalmas alkalmazkodást, a belső tarta­lékok feltárását. Javult a pos­taszervek kezdeményező kész­sége, egyre inkább általánossá válik a gazdasági tényezők figyelembevétele az egyes döntéseknél. Oldódik a sza­bályzatok merev alkalmazá­sa, erősödik az élethez iga­zodó ésszerű módosításokra irányuló törekvés, kezd álta­lánossá­­válni a szolgáltatás­­központú szemlélet. A központi vezetőség úgy ítélte meg, hogy a kedvező irányzatok kibontakoztatását elősegítette az üzemi demok­rácia kiszélesedése, a szak­­szervezet fokozott részvétele a gazdasági feladatok megoldá­sában, kezdve a tervezéstől, a dolgozók mozgósításán ke­resztül a végrehajtásig. Az 1981. évi létszámterv 700 fős növekedést tartalmazott. Ezzel szemben 200 a tényleges növekedés, s ebből csak 90 a teljes munkaidős. A terv vitá­jakor már a múlt évben je­lezte fenntartásait a központi vezetőség. Az akkor felvetet­tek beigazolódtak. A teljes munkaidősök létszámának nö­vekedése a forgalomnál mu­tatkozik. Ezen a területen a teljesítmény stagnál vagy csökken a tarifaemelés hatá­saként. Ezt az ellentmondást fokozza, hogy a nagy forgalmú hivatalok ugyanakkor nem kapják meg a forgalomhoz igazodó norma szerinti lét­szám feltöl­tésére sem az en­gedélyt az igazgatóságoktól. A műszaki területeken, első­sorban a fenntartó, üzemeltető munkakörökben a létszám­hiány már égető problémának számít, évek óta nem sikerül az indokolt létszám feltöltése. A múlt évben sem történt előrelépés. A központi veze­tőség hangot adott annak a meggyőződésének, hogy az előző éveknél hatékonyabb in­tézkedések esetében várható csak előrelépés. Célszerűnek tartja és javasolja a posta­­szervek létszámgazdálkodásá­nak felülvizsgálatát és a vál­ságos területeken a munka­erőhiány felszámolására át­fogó postai program kidolgo­zását. A múlt évi fejlesztésekről szólva a legjelentősebb ese­mény az új tárolt program­­vezérlésű távíró- és adatkap­csoló központ átadása volt. Tovább bővült a távhívó irá­nyok száma (Kecskemét, Le­­ninváros, Tapolca, Badacsony). A múlt évihez képest (45 ez­res program) igen szerény mértékben nőtt a távbeszélő­állomások száma (13 ezer la­kás- és 15 ezer közületi állo­más). A postaszolgálatot 38 új hivatal üzembe helyezése és 65 postahivatal korszerű­sítése javította. A kezelési kis­gépek állománya mintegy 300- zal bővült. Üzembe helyezték Kékesen a­ 2. műsort sugárzó új tv-adót. Az 1981. évi szociális terv teljesítése kedvezően alakult, de néhány területen nem éri el az előirányzottat. A posta 1981-ben 874 millió forintot fordított szociális célokra, csaknem 17 százalékkal, töb­bet, mint 1980-ban. Elismerés­re méltó a dolgozók lakásépí­tésének pos­tai támogatása. Vi­szont továbbra is gond van a munka- és egyenruhaellátás­sal. A központi vezetőség hat­hatós intézkedést kért a posta vezetőitől. A múlt évben átadták a SZOT-tal együttműködve épí­tett 100 férőhelyes hévízi gyógyüdülőt, folytatódott a balatonfenyvesi üdülő máso­dik ütemének kivitelezése és a zirc-tündérmajori gyermek­­üdülő rekonstrukciója. Az 1982. évi népgazdasági terv fő feladatként jelölte meg a szolgáltatások i­örének bővítését, színvonalának eme­lését, úgy, mint a lakosság politikai hangulatát jelentősen befolyásoló tényezőt. Másrész­ről nagy súlyt helyez — a még nehezebb gazdasági kö­rülmények között is — a dol­gozók élet- és munkakörülmé­nyeinek javítására, a munka­biztonság, az egészségvédelem fokozására. A posta 1982. évi terve eleget tesz e követelnié­(Folytatás a 2. oldalon) Kertli Péterné (Kecskemét): Jól érezzük magunkat az új postaépületben. Maróti Tibor (Budapest): Pél­dásan meg kellene büntetni a nyilvános állomások rongálóit.

Next