Postás Dolgozó, 1982 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1982-01-01 / 1. szám

1982 is a fenntartás éve A múlt évi terv teljesítését és az idei tervfeladatokat tárgyalta a központi vezetőség (Folytatás az 1. oldalról) nyéknek. A tervezett intézke­dések, fejlesztések szorosan kapcsolódnak a szolgáltatások­hoz, másrészt az anyagi lehe­tőség biztosította mértékig javítják a postás dolgozók szociális ellátottságát. 1982-ben változatlanul ki­emelt program a fenntartási tevékenység fokozása, vala­mint a nyilvános távbeszélő­hálózat rekonstrukciója és bő­vítése. A terv 12 300 új tele­fonállomás bekapcsolását irá­nyozza elő; ebből 550 nyilvá­nos állomás, több mint 11 ezer lakástelefon. A várakozók száma előreláthatóan tovább fog növekedni. Üzembe lép az új crossbar-központ Békés­csabán, folytatódik Budapes­ten az új Krisztina-központ építése, megkezdődik a Teréz­­közipont szerelése. Befejeződik a Petőfi rádióadó, valamint a győri és a kékesi tv-adó re­konstrukciója. Ha nem is ki­elégítő mértékben, de folyta­tódik a postahivatali hálózat felújítása, és a kezelésgépesí­tési program. A fejlesztési forrás a cél­­csoportos beruházásoknál (ide tartozik a távbeszélő-, vala­mint a műsorszóró-szolgálat) az állami támogatás csökkené­sének következtében szűkül. Ez a távbeszélő-szolgálatiban meglevő feszültségeket tovább növeli. A vállalati döntéskörbe utalt fejlesztések forrása a VI. öt­éves tervben meghatározott nagyságrendiben és ütemben képződik, így a postaszolgálat, az üzem­fejlesztés, valamint a szociális-kulturális fejlesztés terén az elfogadott minimális fejlesztési program megvalósí­tásához a forrásfedezet — az elnökség 1980. szeptember 25-i állásfoglalásának­ megfelelően — megteremtődik. Az 1982. évre tervezett tel­jesítmény,­­bevétel, költség és eredmény megvalósítható, a terv igyekszik a változó gaz­dasági környezet hatásait is számba venni. A terv a VI. öt­éves tervben meghatározott 7 százalékos R/B (részesedési alap/b­érköltség) viszonnyal számol. A szociális feladatok ellátá­sához — a költségek növeke­désével arányosan — növelni kell a jóléti alapnak az R- alapból való kiegészítését. Ez 1981- ben 50 millió forint volt, 1982- ben várhatóan 66 millió lesz. Az R-alapot terhelő egyéb juttatások (például az év végi részesedés) szinten tartására csak a képzett R-alap növelé­sével van lehetőség. A köz­ponti vezetőség úgy ítélte meg, hogy a gazdasági lehetőség megteremtődik a tervezett 7 százalékos R/B viszony olyan mértékű emeléséhez, amely elegendő anyagi alapot teremt a postás dolgozók jogos igé­nyeinek kielégítéséhez. Az 1982. évi szociális rá­fordítások meghaladják az 1 milliárd forintot, ami csak­nem 20 százalékos növekedés 1981-hez viszonyítva. A terv célja a szinten tartás, de egyes területeken szerény mértékű fejlesztést is tartalmaz. Ki­emelten kell kezelni továbbra is a statikailag nem megfelelő hivatalok kiváltását. Határo­zott intézkedések várhatók a változó munkahelyen dolgozók egyszeri meleg étellel való ellátásában. A központi vezetőség alap­vető fontosságúnak tartja a VI. ötéves tervben elhatáro­zott szociális fejlesztés idő­arányos megvalósítását. Vál­tozatlanul szükségesnek­­minő­sítette a soproni­­és a debre­ceni postásüdülő építését, és kérte az intézkedést a jelen­legi korlátozás feloldására. A Postás Művelődési Központ tervezett rekonstrukciója az illetékes hatóságok hozzájáru­lásának hiányában elmarad. A terv vitája során a köz­ponti vezetőség hangot adott annak a meggyőződésének, hogy a jövő évi feladatokat csak akkor tudja a posta tel­jesíteni, ha az öntevékenység, a kezdeményezőkészség, a szolgáltatásokat előtérbe he­lyező szemlélet 1982-ben is jellemző marad. Mindemellett fokozottabb figyelmet kell for­dítani — elsősorban az irá­nyításban — a feladatok ma­radéktalan elvégzéséhez szük­séges feltételeknek (anyag, terv, eszköz stb.) összehan­golt, kellő időre, az év kezde­tétől folyamatosan történő biztosítására. A központi vezetőség meg­határozása szerint a szakszer­vezeti mozgalomnak 1982-ben is egyik legfontosabb feladata­ az éves terv teljesítésének se­gítése. A munkaverseny-moz­­galom­ban az egyéni és kollek­tív vállalások­­kapcsolódjanak meghatározott tervfeladatok­hoz. A népgazdaság, illetve a posta tervével összhangban megkülönböztetett figyelmet kell szentelni ebben az évben: — az ötnapos munkahétre való átállásra; — annak elősegítésére, hogy az új szolgálati rendet mind a dolgozók, mind az igénybe­vevők kedvezően fogadják; — a munkaidőalap jobb ki­használásával a gazdasági ha­tékonysági mutatók javítására, — az ésszerű anyag- és energiatakarékosságra. Ritter Péter Katona Ernő (Veszprém): Ha a posta gondoskodik az anyagok­ról, a végrehajtó szolgálaton nem fog múlni az 1982. évi terv teljesítése. NEMZETKÖZI HÍREK KÉTTAGÚ KÜLDÖTTSÉ­GÜNK utazott Maliba január 5-én Megyeri László bv-titkár vezetésével, a Postai és Táv­közlési Dolgozók Szakszerveze­tének meghívására. A nyugat-afrikai ország társszakszervezetével 1968 óta van kapcsolatunk. Több alka­lommal cseréltünk delegációt. Ez alkalommal küldöttségünk megbeszélést folytat az idősze­rű szakszervezeti feladatokról, és tanulmányozza az afrikai postás és hírközlési dolgozók szakszervezeteinek tevékeny­ségét. A KUBAI Postás és Táv­közlési Dolgozók Szakszerve­zete december 17—18-án tar­totta III. országos kongresz­­szusát. Szakszervezetünk el­nöksége táviratban köszöntöt­te a kongresszus küldötteit, és sok sikert kívánt kubai szak­­társaink életkörülményeinek fejlesztéséhez. E NAPOKBAN, január 22— 23-án tartja XIV. kongresszu­sát a Szovjet Hírközlési Dol­gozók Szakszervezete. Az egy­millió 930 ezer­­taglétszámú szervezet magába tömöríti a posta, a távíró, a telefon, a rá­dió, és a sajtóterjesztés dol­gozóit. A kongresszus küldöttei maghallgatják a központi ve­zetőség beszámoló jelentését az 1977 és 1982 között végzett munkáról, meghatározzák a szakszervezet jövő feladatait, megválasztják a vezető testü­leteket és a tisztségviselőket. A szovjet testvérszervezet a beszámolási időszakban nagy erőfeszítéseket tett a hírközlé­si dolgozók munkakörülmé­nyeinek, életszínvonalának emeléséért. Az elmúlt ötéves tervben 17-18 százalékkal emelkedett a hírközlésben fog­lalkoztatottak átlagos havi bé­re. Szakszervezetünk elnöksége táviratban köszöntötte a kong­resszus résztvevőit. Krakk József Postás Dolgozó 2 Nagyobb nyilvánosságot a gazdasági munkának! Készüljenek fel beszámolójukra a számvizsgáló bizottságok! Mit tett az szb? -az ellenőrzések tapasztalatai Az ismertetést a költség­­vetés ellenőrzésével, megítélé­sével kapcsolatos tapasztala­tokkal kell kezdeni. Szólni Az egyre nagyobb felada­tok, követelmények teljesítése a szakszervezeti demokrácia fejlesztése és a gazdálkodás színvonalának emelése egy­úttal a takarékosság érvénye­sítése végett a magyar szak­­szervezetek XXIV. kongresz­­szusának határozata többek között azt is tartalmazza, hogy javítani, szélesíteni kell a gazdálkodás nyilvánosságát. Kinek a feladata ez? Két testület felel a szakszervezet gazdálkodásáért: a szakszer­vezeti bizottság, amely a szerv „vagyonával” választói­nak megbízásából gazdálkodik és a számvizsgáló bizottság, amely — ugyancsak a tag­ság nevében őrködik a gaz­dálkodás szabályossága fölött. A rendszeres, színvonalas ellenőrzés elképzelhetetlen megfelelő körültekintéssel összeállított munkaterv nél­kül, mely — igazodva az ügyrendhez — időrendben meghatározza a feladatokat. Be kell tehát számolni arról, hogy készült-e munkaterv, és az abban foglaltakat időará­nyosan teljesítették-e. A számvizsgáló bizottság testületi szerv, állásfoglalásai testületi állásfoglalások, a működését a bizottsági ülé­ltell arról, milyennek ítélte a számvizsgáló bizottság a költ­ségvetést, megfelelt-e az a mozgalmi céloknak, a terve.Miután tehát a számvizs­gáló bizottságok is a tagság­nak felelnek végzett munká­jukról, annak tapasztalatairól, a beszámoló taggyűléseken, a bizalmi testületek előtt­­kö­telesek külön, önállóan beszá­molni. A számvizsgáló bizott­ság azonban ne az alapszer­vezet gazdálkodásáról számol­jon be, mert arról,­­hogy mire, mennyit költöttek, számot adni a szakszervezeti bizott­ság dolga. Helytelen továbbá, ha a számvizsgáló bizottság a költségvetési számokat is­métli. Szóljon viszont: a saját munkájáról; — ellenőrzéseinek tapaszta­latairól ; — az alapszervezet éves gazdálkodásáról kialakult vé­leményéről, soken fejtik ki. Ezért el kell mondani a tagságnak, hogy a bizottság összeül-e rendszere­sen, hányszor gyakorolta tes­tületi funkcióit a beszámolási időszakban, és mit tárgyalt? Megvitatták-e az ellenőrzések tapasztalatait? Rendkívüli bi­zottsági ülés adódott-e, s ha igen, milyen halaszthatatlan állásfoglalás, döntés született? Az előző időszakhoz képest fejlődött-e a munka? Felme­rültek-e nehézségek — és mi­lyenek — a számvizsgáló bi­zottsági munka kapcsán a rési irányelveknek, a tagság érdekeinek, a takarékosság irányelveinek? A főbb költ­ségtényezők arányai helyesek voltak-e, nem alakult-e ki in­dokolatlan aránytalanság? A továbbiak során ismer­tessék, hogy a gazdálkodás, a pénzügyi adminisztráció terén mit ellenőriztek. Vizsgálták-e a gazdálkodás szabályszerűsé­gét, alaki helyességét, a bi­zonylati elv következetes megtartását? Milyen követ­keztetéseket vontak le a gaz­dálkodás elemzéséből, milyen eltéréseket tapasztaltak az előirányzatoktól? Ki kell emelni, hogy a gazdálkodás mennyiben segítette vagy gá­tolta a szakszervezeti moz­galom, vezető szervei, testü­letei által megfogalmazott ál­talános és helyi alapszervezeti célok elérését. A számszerű mérlegbeszá­moló áttekintést ad az elmúlt félév vagy év gazdálkodásá­ról. Ezért be kell számolni arrról, hogy a költségvetés jó volt-e vagy sem, a terve­zés helyesnek bizonyult-e, volt-e túllépés, költségvetési módosítás, ha igen, indokolt és szabályos volt-e, a költség­­vetés lehetővé tette-e a fel­adatok végrehajtását, érvé­nyesült-e a takarékosság? Elemzés útján a számok mögé kell és lehet világítani, és ezzel jó eligazítást adni a tagságnak. A területi szakszervezeti bizottságok mellett működő Fontos té­mája a beszámoló­nak, hogy tett-e, és milyen javaslatokat a számvizsgáló bizottság a gazdálkodás fej­lesztésére, az esetleges hibák kijavítására, észrevételeiket, javaslataikat figyelembe vet­­ték-e, az esetleges helytelen gyakorlatot megszüntették-e? Szóljanak a szakszervezeti bizottsággal, a tisztségviselők­kel való kapcsolatról. Noha a számvizsgáló bizottság ellen­őrzi az szb gazdálkodását, ténykedése beletartozik abba a sokrétű munkába, amelyet a szakszervezeti szerveknek a mozgalmi célok eléréséért a tagság érdekében kell kifejte­niük. Ezért nagyon fontos a közvetlen, elvtársi kapcsolat kialakítása, amelynek állásá­ról a tagságot ugyancsak tá­jékoztani kell, számvizsgáló bizottságok ar­ról is számoljanak be, hogyan segítették­ az alapszervezeti számvizsgáló bizottságok munkáját, vannak-e ennek akadályai, mit lehet tenni ezek elhárítására? A számvizsgáló bizottság a tagság megbízásából mérle­geli, elemzi az alapszerv, il­letve a területi bizottság vagy a központi vezetőség gazdálkodását. Ennélfogva a tagság is jogosult arra, hogy bírálja a számvizsgáló bizott­ság mimikáját, és irányelveket adjon munkájának javítá­sához. Fekete Ottó Vélemény a gazdálkodásról 1976 óta sok helyütt és sok­szor elhangzott, hol is tartunk az­­üzemi, a munkahelyi de­mokrácia megvalósításában,­­ ezen belül a bizalmiak, jog- és hatáskörének érvényesülé­sében. Nos, erre akarok vá­laszt kapni, ezért találomra — csak arra ügyelve, hogy a posta minél több területe kép­viselve legyen — meghívtam öt postás dolgozót, akiknek semmiféle szakszervezeti tiszt­ségük nincsen. Czégény Bálintné (Solymár, postahivatal), Köteles András­­né (javítóüzem), Lapatka Lászlóné (CSEKKLESZ), Sza­bó Sándor (Bp. 72) és Tatár Sándor (Bp. Tárb. lg.) el is fogadta meghívásomat egy kis kötetlen beszélgetésre. Mivel a megvitatandó té­máról egy szót sem szóltam, az első néhány perciben aka­dozott beszélgetésünk. Amikor azonban megkérdeztem, hogy vállalnának-e „bizalmiságot”, szinte egyszerre szólaltak meg, s bár­ különbözött a vélemé­nyük, néhány dologban egyet­értettek. — A bizalminak, ha jól akarja ellátni a feladatát, bi­zony, van mit tennie. — Nem túl hálás és nem könnyű tisztség a bizalmié, s bizony, néha népszerűtlen fel­adatokat is el kell látnia. — Mindenhol nem lehet a bizalmi „trófiú”, időnként el kell döntenie, kivel ért egyet­ a csoport véleményével, vagy a szakvezetőével. Persze, az ő kötelessége a csoport érdekei­nek képviselete. — És ha az esetleg nagyobb csoportok érdekeit sérti? — Tartunk ma már ott, hogy elfogadjuk a nagyobb csopor­tok, a társadalom érdekeit, egyéni és szőkébb csoportunké elé is tudjuk helyezni azokat. — Tudna példát mondani? — Nálunk a postaforgalom­­nál decemberben senki nem mehet — nem is megy — sza­badságra. Sőt az év végi le­vél- és csomagáradatot csak sok-sok túlórával tudjuk a feladótól a címzettig eljuttat­ni. Szinte senki nem ódzkodik vagy elégedetlenkedik ilyen­kor. De tudnék még más pél­dákat is mondani. Itt van ugye a vasárnapi hírlapkézbe­­sítés kérdése. — Mit várnak a jó bizalmi­tól?— Köztudott, hogy ma már jóval nagyobb a bizalmiak ha­tásköre, ami jó dolog, de élni is tudni kell vele. — Azelőtt 5-én jött valaki a következő szavakkal: „Adjon harminc forintot bélyegre”, és jószerivel azt sem tudtuk, ki ő. — Ma a kötelezőkön felül sok bizalmi emberségből is je­lesre vizsgázik. A mi bizal­­munk, ha rossz a hangulatom, megkérdezi:. — Mi baj, Sán­dor? Segíthetek? — Néhány évvel ezelőtt a bizalmit még olyan helyekre is elküldték, amelyhez semmi köze nem volt. A miénk pél­­dául — más jelentkező nem lévén — TIT-e­lőadásokra járt — mint bizalmi. Ma már ilyen nem fordul elő. — A legutóbbi választásokon már sokkal jobban megnéztük, hogy ki legyen a bizalmunk. Csak olyan jöhetett számítás­ba, aki arra alkalmas, vagy rö­vid időn­­belül alkalmassá te­hető. — Az sem elhanyagolható előfeltétel, hogy lehetőleg ugyanolyan munkakörben dol­gozzon, mint a csoportbeli ta­gok. — Olvastam a Postás Dolgo­zóban, hogy a választásokon a bizalmiak 40 százaléka ki­cserélődött, nos a maradék 60- ból még 20-at cserélni kellene, mert nem elég rátermettek, nem képviselik megfelelően a csoport érdekeit. Ma már nem az bizalmi, aki vállalja. A bizalom az alapja a bizal­mi tevékenységének.­­ Az is lényeges, hogy az újonnan megválasztott bizal­miak a lehető legrövidebb időn belül képzésben, oktatásban részesüljenek, hogy ismerjék saját jogaikat és kötelességei­ket. Így rövidebb idő alatt el­érhető, hogy a csoport miha­marabb elfogadja a bizalmit, amihez persze a bizalmi ráter­mettsége is szükséges. Rövi­den úgy fogalmazhatnék, hogy főleg nem idő, hanem ember kérdése, hogy kit mennyi idő alatt fogadnak el. . . Én még azt tehetném hozzá, hogy mi a 72-esben elé­gedettek vagyunk a bizal­­mun­kkal, hiszen szakmai mun­kája közben rendszeresen fi­gyel ránk,­­ magáénak érzi gondjainkat, amiben tud, se­gít , vagy éppen javasol, szer­vez, kezdeményez, tájékoztat. — Véleményük szerint mi­lyen egy jó bizalmi csoport? — Az a legjobb gyakorlat, ha egy brigád egyúttal egy bi­­zalmi csoport ás. Az is jó, ha azonos műszakiban dolgozunk, mert így a szabad időnk egy részét is együtt tölthetjük. — Nekem az tetszik a leg­jobban, hogy egy-egy bizalmi­­csoport-értekezleten szinte tel­jesen kötetlen hangnemben, szabadon vitatkozhatunk a szóban lévő témáról. Ilyenkor zsong a műhely, mint a méh­kas. Véleményünk szerint a legdemokratikusabb fórum éppen a bizal­micsoport-érte­­kezlet. — Alapvető feladatunknak tekintjük az új dolgozók be­vezetését a munkába, a cso­­portéletibe, a helyi szokásokba. — Az egyik legnagyobb vitát szinte mindig a kitüntetések odaítélése vagy az azokra va­ló javaslattétel váltja ki, hi­szen nem akarunk megalapo­zatlan véleményt kialakítani. — Elismerem emberi gyar­lóságunkat, hogy jogainkat sokkal jobban ismerjük, mint kötelességeinket. Pedig tudo­másul kell venni, hogy aki szeretne élni a jogával, an­nak kötelességét is teljesítenie kell. — Fellendült a csoportmun­ka, érdemibb, emberibb lett a kapcsolat. Ma már egyáltalán nem nevezhető felszínesnek. A segélyt például soha nem küldjük el postán, mint az­előtt, mindig látogatással egy­bekötve adjuk át. — Én hat éve vagyok pos­tás, azóta dolgozom a solymá­ri hivatalban. Itt más, bará­tibb, nyíltabb a légkör, mint eddigi munkahelyeimen. — A csopor­tértekezletek ar­ra is jók, hogy mintegy szű­rősként működjenek, csak a meg nem oldott kérdéseket viszik a bizalmiaink tovább, magasabb szakszervezeti fóru­mokra. — Elismerik a bizalmiak munkáját? — A bizalmiak jó része nem is az elismerésért látja el fel­adatát, hanem azért, hogy cso­portját képviselje, ami joga, de megtisztelő kötelessége is. — Az a jó, ha a bizalmi egyébként is a csoport vezér­egyénisége, ezáltal a kollektí­va egyik formálója. Eljutot­tunk odáig, hogy azt a kevés, rossz irányba befolyásoló hangadót lehurrogjuk, ha azok mindig csak elégedetlenked­nek, s csak a negatív jelensé­geket veszik észre.­­ Az ás­a bizalmi tevékeny­ségének egyfajta elismerése, hogy amíg ő esetleg munkaidő alatt látja el szakszervezeti munkáját, addig őt a többiek, helyettesítik, hiszen tudják, hogy a csoport érdekeit kép­viseli. — Egyre inkább gyakorlattá válik, hogy gazdasági veze­tőink nemcsak elfogadják a bizalmiakat, hanem el is vár­ják tőlük, hogy véleményt nyilvánítsanak. Ez is egyfajta elismerés. — Azt hiszem, nem kell na­gyobb elismerés annál, mint az, hogy alig várjuk, hogy egy-egy értekezletről vissza­térve ideszámoljon az ott el­hangzottakról, s esetleges ja­vaslataink fog­a­dta­tásár­ól. — Ezek szerint a bizalmi összekötő kapocs ... — Igen. Az elmúlt időszak­ban ebben is lényeges minő­ségi változás következett be. Mindem, bennünket érintő ter­vezett intézkedésről tájékozta­tást kapunk, s kérik a vélemé­nyünket, amelyet a lehetősé­gekhez képes­t figyelembe is vesznek.­­ A mi bizalmunk az el­múlt évben például tájékozta­tott minden nagyobb hordere­jű kérdésről, így a kollektív szerződés módosításáról, a törzsgárdaszabályzat meg­változásáról és az ötnapos i munkahét tervezetéről.­­ Úgy érezzük, kellőképpen tájékoztatnak minket, hiszen a főbizalmin, a bizalmaim vagy a bizalmi küldötten keresztül minden információt megka­punk. Sokszor nem lehet a szakmai és a szakszervezeti in­formációt különválasztani, jó néhányszor előfordult azon­ban, hogy a­lbizalmainktól előbb kaptunk tájékoztatás­t, mint ugyanabban a témában a szak­vezetőnktől. Lehet, hogy az itt leírtak­ból nem tűnik ki, de kérdé­seinkkel igyekeztünk beszélge­tőpartnereinket bíráló meg­jegyzésekre, észrevételek meg­tételére serkenteni, ők azon­ban csak jót mondtak. Való­ban ennyit javult volna a cso­portok és a bizalmiak tevé­kenysége. Ahhoz, hogy erre teljesebb választ tudjunk ad­ni, bizalmiakkal, főbizalmiak­kal is el­ kell beszélgetnem. Mezőfi László őszintén mondja meg! Beszélgetés szakszervezeti tagokkal a bizalmiak és csoportjuk munkájáról

Next