Postás Dolgozó, 1983 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1. szám

Munka közben Az 1982-es év egyik jelentős rétegpolitikai feladatát képezte az értelmiség helyzetének fel­tárása. Hogy az értékelés mi­nél jobban kifejezze a valósá­got, az értelmiségi dolgozók széles körének véleményét, észrevételeit kellett megismer­ni. Az e célra alkalmazható munkamódszerek közül meg­felelőnek, kivitelezhetőnek a kérdőíves felmérés tűnt, kiegé­szítve kiscsoportos beszélgeté­sekkel.­­Miután mindkettőn túljutottunk, örömmel állapít­hatjuk meg, hogy a két mód­szer együttes alkalmazása hasznosnak bizonyult. Mind­kettő eredményeire szükség van, az egyes témaköröknél egymást kiegészítve mélyebb ■ismereteket nyújtanak. A kitöltött kérdőívek közül 2006 volt alkalmas számítógé­pes feldolgozásra. Így elmond­hatjuk, hogy az értelmiségi dolgozók kétharmadának véle­ményét ismerjük a kérdőíven feltett kérdésekre vonatko­zóan. Harminchárom csoportos be­szélgetést bonyolítottunk le, s ezek során 350 értelmiségi dol­gozó mondta el véleményét sa­ját, s­­az általa képviselt réteg helyzetéről, gondjairól. Ezek­nek a beszélgetéseknek általá­nos jellemzőjük volt a nyílt és egyértelmű fogalmazás. Ér­zékelhető volt, hogy többsé­gük kedvezően fogadta a meg­hívást a beszélgetésre, s élt is a lehetőséggel: elmondta ész­revételeit munkájukról, élet­viszonyaikról. Az információk összegezése, az általános irányzatok meg­állapítása felelősségteljes fel­adat. A munkának jelenleg e szakasza folyik, hogy a közel­jövőben a szakszervezet veze­tő testületei a valós helyzet is­meretében határozhassák meg az elkövetkező időszak felada­tait. Zoltán Istvánná A Közlekedéstudományi Egyesület postai és távközlési tagozatának február havi programja Február 8. (kedd), 15 óra, VI., Népköztársaság útja 3. Dr. Lajtha György: A CCITT tanácsai háló­zatvezérlés bevezetésére. Február 9. (szerda), 15 óra, VI., Népköztársaság útja 3. Kis Pál Je­nő: Beszámoló az NSZK postájá­nál tartott tanulmány­útról. Február 10. (csütörtök), 15 óra, VI., Népköztársaság útja 3. Ha­raszti Zsolt: A postai alépítmé­nyek új típusú megszakítólétesít­ményeinek tervezése. Február 15. (kedd), 15 óra, VI., Népköztársaság útja 3. Hámori Bé­la—Szűcs László: Postai góchiva­talok (Kecskemét) funkcionális és telepítési szempontjai. Február 16. (szerda), 15 óra, VI., Népköztársaság útja 3. Zsolt Pál: A csomagvámszolgálat gépesítése. Február 16. (szerda), 15 óra, V., Kossuth Lajos tér 6—8., III. eme­let 333. Stefler Sándor: A televí­ziós jelátvitel vizsgálata az OI­S műhold segítségével. (Olaszországi útibeszámoló.) Február 22. (kedd), 15 óra, VI., Népköztársaság útja 3. Szemes Béla: Az energiagazdálkodás sze­repe, feladatai a posta gazdálko­dásában. Február 22. (kedd), 14 óra, Veszprém, Kossuth Lajos utca 6., XIX. emelet. Bögöly Árpád: Munkavédelem a vezeték nélküli hírközlésben. Február 23. (szerda), 15 óra, VI., Népköztársaság útja 3. Balla Ti­bor: Beszámoló a Postás Központi Újítási Tanács 1982. évi tevékeny­ségéről ; az 1983. évi munkaterv. Február 24. (csütörtök), 15 óra, VI., Népköztársaság útja 3. Idő­osztásos elemek hatása a hálózat átviteli paramétereire. Ankét­vezető: Sáfár Zoltán. Felkért hoz­zászólók: Perlaki György és Laj­­kó Sándor. VIADUKT Vannak témák, amelyek új­ra meg újra foglalkoztatják a filmművészeket. Ilyen történet Matuska Szilveszteré, a titok­zatos vasútrobbantóé, akinek neve és baljós tettei hosszú időn át a szenzációéhes lapok első oldalán szerepeltek. Ki volt hát Matuska Szil­veszter? S miért éppen ő az érdekes a harmincas évek ele­jének meglehetősen gazdag bűnügyi krónikájából? A­­magyarázatot a történe­lem adja meg. Az 1931. szep­tember 20-án elkövetett bia­­torbágyi merénylete ugyanis ürügyként szolgálat a fennálló államrendnek arra, hogy az 1932. július 15-én letartóztatott kommunista vezetőket statá­­riális eljárással perbe fogja, s közülük két közismert forra­dalmárt — Fürst Sándort és Sallai Imrét — kivégezzen. Várkonyi Zoltán 1960-ban forgatott Merénylet című film­je a valóságos szereplőket nem nevezte néven, s főként arra törekedett, hogy az események politikai hátterét, az összefüg­géseket világítsa meg. Simó Sándor 1982-es magyar—nyu­gatnémet—amerikai közös pro­dukciós munkája, a Viadukt ezzel szemben a politikai hát­tér fenntartásával inkább Ma­tuska Szilveszter személyére helyezte a fő hangsúlyt. Az érdekesség azonban — mondhatná valaki — nem azo­nos az időszerűséggel. Valóban így van, de manapság a nem­zetközi terrorizmus, a politi­kai merényletek, az ember­rablások, a gépeltérítések vi­rágzásának időszakában Ma­tuska Szilveszter bécsi gyá­ros — a tűz és a vér megszál­lottja — magától értetődő ak­tualitást kapott. Egyfajta szellemidézés te­hát a Viadukt, amelynek an­gol címe: The Matuska Synod­rome, azaz A Matuska jelen­ség mintha jobban fedné az alkotói szándékot. (A biatorbá­­gyi vasútrobbantás ugyanis egy merényletsorozat betetőzé­se volt.) Az 1960-as mű forgatóköny­ve viszont a magyarországi eseményekre összpontosított, s nem vette tekintetbe a teljes­séget, mint Simó. Lélektani kriminek is fel­fogható így tehát ez az új ma­gyar koprodukciós film, amely nem téveszti szem elől a cse­lekményesség, a fordulatosság kritériumait. Ugyanakkor gon­dot fordít az események moti­válására, Matuska eltorzult személyiségének aprólékos lé­lektani ábrázolására, érzékel­tetve a kettősséget is, hogy a gyilkos otthonszerető család­apa volt. Simó egyik erőssége a hatá­rozott színészvezetés, ami nyo­matékosabban kiemeli a nem­zetközi színészgárda célra törő, a lényeget hangsúlyozó játé­kát. Az együttesből elsősorban a Matuskát megformáló Mic­hael Sarrazin fölényes profi játékstílusa emelkedik ki. Nem leplezi le — a rossz hagyo­mányoknak megfelelően — megjelenése első pillanatában a figurát, hanem nyomon kö­veti ellentmondásos jelleme diktálta tetteinek minden ár­nyalatát. Váltásai tökéletesek, alakítását átéli. Mellette a né­met Towje Kleinert és Armin Mueller Sthalt, továbbá Bács Ferencet, Tordy Gézát emel­hetjük ki. Andor Tamás operatőri mun­kája (a merénylet kollektív megörökítése a legjobb ma­gyar operatőrök bravúrja) és Alexander Trauner díszletei járulnak még hozzá a film si­keréhez. Ábel Péter Postás Dolgozó 4 Kártérítési felelősség a beszolgáltatási hiányokért Várjuk a Legfelsőbb Bíróság döntését Több mint egy évvel ezelőtt, a Népszava 1981. november 5-i számában foglalkoztunk a dol­gozók kártérítési felelősségével, mely a pénztári és a beszolgál­tatásoknál felmerülő eltérések és hiányok esetén érinti őket. A felvetett jogi kérdés egyben sok dolgozó személyes, de munká­jával­­kapcsolatos problémáját is érintette. Erre utalt a döntő­­bizottságok előtt kezdeménye­zett, a kártérítési határozatok hatályon kívül helyezésére és a munkáltató kártérítési igényé­nek elutasítására irányuló fe­lülvizsgálati kérelmek meglehe­tősen nagy száma. Az eredmény önmagáért szól. A döntőbizottságoknak ebben a témában nyújtott határozatho­zatali tevékenysége változatlan, ugyanis mindenütt elutasítás­ra talált a dolgozó. A felelőssé­gi rendszer határa is a régi, vagyis határtalan. Mentesül vi­szont a dolgozó (hangsúlyoz­zuk: a dolgozó és nem a posta), ha bírói ítélettel igazolja az MNB ügykörében megállapított vállalati közrehatást. Az MNB ilyen esetben átvállalja a hiányt. A szakszervezeti jogse­gélyszolgálat fiatal intézmény, de annyira azért nem, hogy hat­éves fennállása alatt ne talál­kozott volna ilyen esettel, amennyiben ennek a kitétel­nek reális lehetősége lett volna. Meddig felel a dolgozó ? A posta felelősségi rendsze­rét változatlanul a Munka Tör­vénykörének arra a paragrafu­sára alapozza, amely éppen le­hetőséget ad a kártérítési fele­lősség alóli mentesülésre, ugyanis ha a dolgozó őrizetéből a pénz kikerül, a felelősség a munkáltatóra hárul, illetőleg arra, aki a pénzt a továbbiak­ban őrzi. Az e területen dolgozó pos­tások előtt ismeretes az a sza­bály, hogy a bankjegycsomagok és bankjegykötegek tartalmáért az a dolgozó felelős, aki azo­kat készítette, illetve legutoljá­ra kifogás nélkül átvette. Tény­kérdés, hogy amikor a dolgozó a pénzt a beszolgáltatásba he­lyezte, majd biztonságos mó­don lezárta, az a továbbiakban már nem készpénzként szere­pel, hanem készpénzt tartalma­zó értékküldeményként. Ha ez a küldemény a gyűjtőhivatal­hoz, majd az MNB-hez sértet­lenül megérkezik, ez azt jelen­ti, hogy a zsákba helyezett pénzmennyiség hiánytalanul megvan. Mit jelent ez? Vélelmezzük, hogy a postán e területen ki­zárólag erkölcsileg feddhetet­len, jól képzett, a postával hosszabb ideje munkaviszony­ban álló, megbecsült szakem­berek dolgoznak, akik a beszol­gáltatott összeget hiánytalanul a zsákba helyezték. Vélelmez­zük továbbá, hogy a munkálta­tó mindent megtett, hogy a pénz útközben hozzáférhetet­len legyen, s ebből következően a zsákban ugyanannyi van, mint amennyit abban elhe­lyeztek. A banknak egyszerűbb Hogy miért vélelemről be­szélünk? Azért, mert teljes bi­zonyosságot akkor lehetne sze­rezni, ha a zsákokat kinyitnák és bizottságilag átszámolnák, mielőtt annak tartalmát az MNB megszámolná. Arról ugyanis, hogy az értékkülde­ményeket tartalmazó zsákok sértetlenek, a munkafolyamat során sok helyen meggyőződ­nek, csak arról nem, hogy a zsákban mennyi pénz van. Er­re ismereteink szerint jelenleg lehetőség nincs. Mint ahogy nem szólhatunk bele abba sem, hogy az MNB a pénzátvétel gyakorlatán változtasson. Ugyanis a bank a pénzeszsákot felbontja, a pénzt viszont nem számolja meg. A benne levő tö­­redékköteget más hivatalok be­szolgáltatásából kivett, ugyan­csak töredékköteggel egyesíti, és azokat számolás nélkül saját őrizetében — postai ellenzárás nélkül — tartja napokig, amíg annak tételes megolvasására sor nem kerül. Kétségtelen, hogy így a munkafolyamat a banknak lényegesen egysze­rűbb, azonban ez az eljárás sú­lyosan sérti a dolgozók érde­keit, pontosan a felelősség be­határolása miatt. A peres eljárások során egyetlen esetben sem sikerült pozitív tartalmú tanúvallomást a bankban szolgálatot teljesítő postai megfigyelőtől hallani. Ez nem elsősorban a dolgozó hibája, hisz részrehajló vallo­másra, illetve olyan tényre hi­vatkozni, amelyet bizonyítani nem tud, nincs szükség. Viszont vallomása a tényszerű, valóság tanúsítására sem alkalmas, te­kintve, hogy formailag ki van zárva munkájának — mely 8 órán keresztül 8—12 ember megfigyeléséből áll — mara­déktalan ellátása. Van-e postai megfigyelő? Találkoztunk olyan bírói gya­korlattal, amelynek során an­nak alapján mentesítették a dolgozót, hogy volt-e a pénz átvételénél és olvasásánál je­len postai megfigyelő. Ha nem, a dolgozó kérésének megfele­lően döntöttek. Legutóbb a Miskolci Munkaügyi Bíróság előtt született ilyen ítélet. A dolgozó több mint egymillió fo­rint összegű készpénz-beszol­gáltatást teljesített. A beszol­gáltatott összeg ellenőrzése so­rán a bank számviteli és emisz­­sziós osztálya 1000 forint hiányt állapított meg, mert az egyik 500 forintos címletű bankjegy­csomagban 100 darab helyett csak 98 volt. A hiányt az igaz­gatóság azonnal elfogadta, a dolgozót kártérítési határozat­ban kötelezte az 1000 forint megtérítésére. A döntőbizottság a kártéríté­si határozat ellen a dolgozó ré­széről benyújtott felülvizsgála­ti kérelmet — a már korábban ismertetett okból­­— elutasítot­ta. A munkaügyi bíróság vi­szont a döntőbizottság határo­zatát megváltoztatta, és a kár­térítési határozatot hatályon kívül helyezte. Megállapította, hogy a dolgozó a hírlapkezelő postai dolgozó jelenlétében a pénzt átszámolta, ezt követően a pénzt összekötve az erre a célra rendszeresített zsákba helyezte, az ólomzárral ellátta, és a rovatolónak értékkülde­ményként átadta. Eger­­ posta­­hivatal csupán a küldemény sértetlenségét ellenőrizte, a zsák felbontása és a küldemény feldolgozása nélkül azt az MNB megyei igazgatóságához továb­bította. A pénzküldeményt tar­talmazó zsák felbontásában és a pénz átszámolásában csak a bank alkalmazottai vettek részt, a posta megbízottja nem volt jelen. Mindezekből arra vont le kö­vetkeztetést a munkaügyi bí­róság, hogy a felperes dolgozó őrizetéből a pénz kikerült ak­kor, amikor az az MNB megbí­zottjához jutott, aki a külde­ményt felbontotta. Attól az időponttól­ kezdve tehát, ami­kor a bank megbízottja a sér­tetlen küldeményt felbontotta, a Munka Törvénykönyvében megjelölt feltétel, nevezetesen az állandó őrizetben tartás, ki­zárólagos kezelés, már nem va­lósulhatott meg. E körülmény­re figyelemmel az objektív kártérítési felelősséget megala­pozó szabály már nem alkal­mazható. A Munka­­ Törvény­­könyve idevonatkozó szabályá­nak érvényesítését kizárja to­vábbá az a körülmény is, hogy a bank a küldemény átvétele után nemcsak átszámolja a pénzt, hanem selejtez is, mely körülmény feltétlenül indokolt­tá tenné a posta képviselőinek jelenlétét. Az a körülmény, hogy a bel­ső szabályok értelmében az MNB bizottsági átvétele során megállapított eltéréseket a pos­tának vita nélkül el kell fogad­nia, a Munka Törvénykönyve 58. paragrafusának (1) bekez­désében megjelölt feltételek hiányában a dolgozóval szem­ben teljes kártérítési felelősség megállapításának alapjául nem szolgálhat. Sokan várnak segítségre Az eltelt egy év alatt szület­tek e témában kedvező ítéle­tek, de ismeretes előttünk azoknak a dolgozóknak a szá­ma, akik nem mentek bíróság­hoz, fizettek annak ellenére, hogy az előírásoknak megfele­lően jártak el, s hiánytalanul számoltak el. Sokan vannak, és segítségre várnak, ha szemé­lyesen nem is jelentkeznek. Ez az ítélkezési gyakorlat — véleményünk szerint — hosszú távon nem nyújthat megoldást sem a dolgozóknak, sem a pos­tának. Annál is inkább, mivel a postának ilyen esetben is vál­tozatlanul helyt kell állnia, és a hiányt a banknak térítenie, te­kintettel arra, hogy a köztük levő megállapodás — mint em­lítettük — csak egyetlen eset­ben mentesít a felelősség alól, s ez nem az az eset. Annak ellenére, hogy az ilyen jellegű felelősség kérdésében bizonytalan helyzet alakult ki, a Legfelsőbb Bíróságig egyetlen ügy sem jutott el, jóllehet a ho­zott ítéletek az egyes dolgozók számára kedvező döntést tar­talmaztak. Éppen ezért idősze­rűnek tartottuk a Legfőbb Ügyészség törvényességi óvá­sát, melyet a Miskolci Munka­ügyi Bíróság ismertetett ítélete ellen emelt a Legfelsőbb Bíró­ság előtt. A Legfőbb Ügyészség indítványozta az ítélet hatá­lyon kívül helyezését és a jog­szabályoknak megfelelő hatá­rozat hozatalát. Ezzel lehetőség nyílt arra, hogy a postás dol­gozók felelősségének megszab­ják a határát az érvényben le­vő jogszabályok helyes értel­mezése révén. Senkinek sem célja az állan­dó pereskedés, a dolgozók iga­zának különböző fórumokon való keresése, ha egyszer peren kívül — a postának és a postás dolgozónak egyaránt — meg­nyugtató módon megoldható ez az anyagi érdekeket súlyosan érintő bizonytalanság. A Leg­felsőbb Bíróság ez ügyben va­ló ítélkezése — véleményünk szerint — pontot tesz a továb­bi vitákra, és lehetőséget ad a postán belüli egységes, kedve­ző szabályozásra, a bizottsági kezelés esetleges kiterjesztésé­től egészen a posta és a Magyar Nemzeti Bank között fennálló megállapodás megváltoztatá­sáig. Dr. Mozsolits Beáta Mi mindent tudnak a postások A nyíregyházi Postás Műve­lődési Ház, a Debreceni Posta­­igazgatóság Területi Szakszer­vezeti Bizottságának és a Deb­receni Postaigazgatóság Műve­lődési Bizottságának közremű­ködésével Szabolcs-Szatmár, Hajdú-Bihar és Szolnok megye postásainak december 12-én Nyíregyházán, a Kodály-cen­­tenárium tiszteletére, „Ki mit tud”-ot szervezett. A versenyen induló postás dolgozók, tanulók négy kate­góriában mutatkoztak be: 1. vers, próza; 2. énekszóló, nép­dal, táncdal; 3. hangszerszóló, együttes; 4. egyéb. A zsűri szakemberekből tevődött össze. Elnök: dr. Szabó Gyula igaz­gatóhelyettes; tagok: Dalanics György, Nyíregyháza város Tanácsa művelődési osztályá­nak vezetője, Lakatos István színművész, Tóth László, a megyei művelődési központ főmunkatársa, és Vida Szűcs Mária, a megyei művelődési központ munkatársa, zenei szakértő. A versmondók nehéz felada­tot kaptak. Illyés-versek tol­mácsolása még gyakorlott versmondónak is komoly fel­adat. Az első helyezett Dankó István (Nyíregyháza) közvet­lenségével nyerte el a zsűri és a közönség tetszését. Az éne­kes szólisták közül Mile Kata­lin (Debrecen) megérdemelten lett első. A hangszeres szólis­ták közül nem annyira a mű­vészi képességek, mint inkább az amatőrség egyéb erényei — az előadásmód kedvessége, üdesége, a vállalkozó szellem — juttatták első helyezéshez a szolnoki szakközépiskola pol­­beates lányait, Németh Mag­dolnát, Barcsi Zitát és Borbély Ildikót. Az egyéb kategóriá­ban, de öszességében is legfel­készültebbek a népi táncosok voltak. Ez sem véletlen, hiszen többségük mögött több éves táncos múlt van és igen híres néptáncegyüttesekben eltöltött évek. Szóló és közös táncukon egyaránt látszott a gyakorlott­ság és tehetség. Elsők: Kiss József, Kissné Ádám Zsuzsa, Kozák László, Szabó Edit, Kristóf Anikó. A szereplők közül legtehetségesebbnek bi­zonyuló Mile Katalinnak a szakzsűri javasolta, hogy ne­vezzen az országos „Ki mit tud”-on. A versenyzők közül minden­ki nyert, jutalomüdülés, pénz, tárgy- és könyvjutalom talált gazdára. Nemcsak a verseny­zők, hanem a mintegy száz­tagú közönség is nyert, hiszen a csaknem három órát jó han­gulatban töltötte el. A kategó­riák első három helyezettjei a közeljövőben ismét bemutat­koznak, nagyobb közönség, a debreceni postás dolgozók előtt. Igaz ugyan,­ hogy a szigorú szakember — a sikeres szerep­lés ellenére — találhatott ki­fogásolni valót, mindez mit sem von le a fellépés értéké­ből, amelyet a versenyzők nyújtottak maguk és a közön­ség szórakoztatására. Bár len­nének minél többen — meg­győződésem : vannak is —, akik versengés nélkül, a szép vers, a szép dal, a jókedvű já­ték örömének adják át magu­kat, a szabad idő eltöltésének ezt a módját választva! E nagyszerű rendezvény megszervezése, lebonyolítása sok körültekintő munkát igé­nyelt. Legtöbb elismerés Paizs Lajosnét illeti, aki a szervezés mellett a műsorvezető teendőit is ellátta. Kedvességét és szel­lemességét a közönség külön­­díjjal jutalmazta. Természete­sen a közreműködők közül mindenkit nem említhetünk meg, de nem mehetünk el szó nélkül azok mellett, akik a szabad idő hasznos eltöltésé­nek jegyében kezdeményezték e nagy-nagy elismerést kiváltó rendezvényt, bár a­ jutalmuk „mindössze” az az öröm,­­ame­lyet a műsor résztvevőinek szereztek. Mégis kérjük, hogy a hasonló rendezvényeknek a jövőben is legyen kezdemé­nyezője a jól összedolgozó né­gyes: Paizs Lajosné, Kozempel Zsuzsa, Horváth Ferenc és dr. Szabó Gyula. Harangozó István A szóló ének győztese: Mile Katalin (Debrecen­­)

Next