Postás Dolgozó, 1983 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
Munka közben Az 1982-es év egyik jelentős rétegpolitikai feladatát képezte az értelmiség helyzetének feltárása. Hogy az értékelés minél jobban kifejezze a valóságot, az értelmiségi dolgozók széles körének véleményét, észrevételeit kellett megismerni. Az e célra alkalmazható munkamódszerek közül megfelelőnek, kivitelezhetőnek a kérdőíves felmérés tűnt, kiegészítve kiscsoportos beszélgetésekkel.Miután mindkettőn túljutottunk, örömmel állapíthatjuk meg, hogy a két módszer együttes alkalmazása hasznosnak bizonyult. Mindkettő eredményeire szükség van, az egyes témaköröknél egymást kiegészítve mélyebb ■ismereteket nyújtanak. A kitöltött kérdőívek közül 2006 volt alkalmas számítógépes feldolgozásra. Így elmondhatjuk, hogy az értelmiségi dolgozók kétharmadának véleményét ismerjük a kérdőíven feltett kérdésekre vonatkozóan. Harminchárom csoportos beszélgetést bonyolítottunk le, s ezek során 350 értelmiségi dolgozó mondta el véleményét saját, saz általa képviselt réteg helyzetéről, gondjairól. Ezeknek a beszélgetéseknek általános jellemzőjük volt a nyílt és egyértelmű fogalmazás. Érzékelhető volt, hogy többségük kedvezően fogadta a meghívást a beszélgetésre, s élt is a lehetőséggel: elmondta észrevételeit munkájukról, életviszonyaikról. Az információk összegezése, az általános irányzatok megállapítása felelősségteljes feladat. A munkának jelenleg e szakasza folyik, hogy a közeljövőben a szakszervezet vezető testületei a valós helyzet ismeretében határozhassák meg az elkövetkező időszak feladatait. Zoltán Istvánná A Közlekedéstudományi Egyesület postai és távközlési tagozatának február havi programja Február 8. (kedd), 15 óra, VI., Népköztársaság útja 3. Dr. Lajtha György: A CCITT tanácsai hálózatvezérlés bevezetésére. Február 9. (szerda), 15 óra, VI., Népköztársaság útja 3. Kis Pál Jenő: Beszámoló az NSZK postájánál tartott tanulmányútról. Február 10. (csütörtök), 15 óra, VI., Népköztársaság útja 3. Haraszti Zsolt: A postai alépítmények új típusú megszakítólétesítményeinek tervezése. Február 15. (kedd), 15 óra, VI., Népköztársaság útja 3. Hámori Béla—Szűcs László: Postai góchivatalok (Kecskemét) funkcionális és telepítési szempontjai. Február 16. (szerda), 15 óra, VI., Népköztársaság útja 3. Zsolt Pál: A csomagvámszolgálat gépesítése. Február 16. (szerda), 15 óra, V., Kossuth Lajos tér 6—8., III. emelet 333. Stefler Sándor: A televíziós jelátvitel vizsgálata az OIS műhold segítségével. (Olaszországi útibeszámoló.) Február 22. (kedd), 15 óra, VI., Népköztársaság útja 3. Szemes Béla: Az energiagazdálkodás szerepe, feladatai a posta gazdálkodásában. Február 22. (kedd), 14 óra, Veszprém, Kossuth Lajos utca 6., XIX. emelet. Bögöly Árpád: Munkavédelem a vezeték nélküli hírközlésben. Február 23. (szerda), 15 óra, VI., Népköztársaság útja 3. Balla Tibor: Beszámoló a Postás Központi Újítási Tanács 1982. évi tevékenységéről ; az 1983. évi munkaterv. Február 24. (csütörtök), 15 óra, VI., Népköztársaság útja 3. Időosztásos elemek hatása a hálózat átviteli paramétereire. Ankétvezető: Sáfár Zoltán. Felkért hozzászólók: Perlaki György és Lajkó Sándor. VIADUKT Vannak témák, amelyek újra meg újra foglalkoztatják a filmművészeket. Ilyen történet Matuska Szilveszteré, a titokzatos vasútrobbantóé, akinek neve és baljós tettei hosszú időn át a szenzációéhes lapok első oldalán szerepeltek. Ki volt hát Matuska Szilveszter? S miért éppen ő az érdekes a harmincas évek elejének meglehetősen gazdag bűnügyi krónikájából? Amagyarázatot a történelem adja meg. Az 1931. szeptember 20-án elkövetett biatorbágyi merénylete ugyanis ürügyként szolgálat a fennálló államrendnek arra, hogy az 1932. július 15-én letartóztatott kommunista vezetőket statáriális eljárással perbe fogja, s közülük két közismert forradalmárt — Fürst Sándort és Sallai Imrét — kivégezzen. Várkonyi Zoltán 1960-ban forgatott Merénylet című filmje a valóságos szereplőket nem nevezte néven, s főként arra törekedett, hogy az események politikai hátterét, az összefüggéseket világítsa meg. Simó Sándor 1982-es magyar—nyugatnémet—amerikai közös produkciós munkája, a Viadukt ezzel szemben a politikai háttér fenntartásával inkább Matuska Szilveszter személyére helyezte a fő hangsúlyt. Az érdekesség azonban — mondhatná valaki — nem azonos az időszerűséggel. Valóban így van, de manapság a nemzetközi terrorizmus, a politikai merényletek, az emberrablások, a gépeltérítések virágzásának időszakában Matuska Szilveszter bécsi gyáros — a tűz és a vér megszállottja — magától értetődő aktualitást kapott. Egyfajta szellemidézés tehát a Viadukt, amelynek angol címe: The Matuska Synodrome, azaz A Matuska jelenség mintha jobban fedné az alkotói szándékot. (A biatorbágyi vasútrobbantás ugyanis egy merényletsorozat betetőzése volt.) Az 1960-as mű forgatókönyve viszont a magyarországi eseményekre összpontosított, s nem vette tekintetbe a teljességet, mint Simó. Lélektani kriminek is felfogható így tehát ez az új magyar koprodukciós film, amely nem téveszti szem elől a cselekményesség, a fordulatosság kritériumait. Ugyanakkor gondot fordít az események motiválására, Matuska eltorzult személyiségének aprólékos lélektani ábrázolására, érzékeltetve a kettősséget is, hogy a gyilkos otthonszerető családapa volt. Simó egyik erőssége a határozott színészvezetés, ami nyomatékosabban kiemeli a nemzetközi színészgárda célra törő, a lényeget hangsúlyozó játékát. Az együttesből elsősorban a Matuskát megformáló Michael Sarrazin fölényes profi játékstílusa emelkedik ki. Nem leplezi le — a rossz hagyományoknak megfelelően — megjelenése első pillanatában a figurát, hanem nyomon követi ellentmondásos jelleme diktálta tetteinek minden árnyalatát. Váltásai tökéletesek, alakítását átéli. Mellette a német Towje Kleinert és Armin Mueller Sthalt, továbbá Bács Ferencet, Tordy Gézát emelhetjük ki. Andor Tamás operatőri munkája (a merénylet kollektív megörökítése a legjobb magyar operatőrök bravúrja) és Alexander Trauner díszletei járulnak még hozzá a film sikeréhez. Ábel Péter Postás Dolgozó 4 Kártérítési felelősség a beszolgáltatási hiányokért Várjuk a Legfelsőbb Bíróság döntését Több mint egy évvel ezelőtt, a Népszava 1981. november 5-i számában foglalkoztunk a dolgozók kártérítési felelősségével, mely a pénztári és a beszolgáltatásoknál felmerülő eltérések és hiányok esetén érinti őket. A felvetett jogi kérdés egyben sok dolgozó személyes, de munkájávalkapcsolatos problémáját is érintette. Erre utalt a döntőbizottságok előtt kezdeményezett, a kártérítési határozatok hatályon kívül helyezésére és a munkáltató kártérítési igényének elutasítására irányuló felülvizsgálati kérelmek meglehetősen nagy száma. Az eredmény önmagáért szól. A döntőbizottságoknak ebben a témában nyújtott határozathozatali tevékenysége változatlan, ugyanis mindenütt elutasításra talált a dolgozó. A felelősségi rendszer határa is a régi, vagyis határtalan. Mentesül viszont a dolgozó (hangsúlyozzuk: a dolgozó és nem a posta), ha bírói ítélettel igazolja az MNB ügykörében megállapított vállalati közrehatást. Az MNB ilyen esetben átvállalja a hiányt. A szakszervezeti jogsegélyszolgálat fiatal intézmény, de annyira azért nem, hogy hatéves fennállása alatt ne találkozott volna ilyen esettel, amennyiben ennek a kitételnek reális lehetősége lett volna. Meddig felel a dolgozó ? A posta felelősségi rendszerét változatlanul a Munka Törvénykörének arra a paragrafusára alapozza, amely éppen lehetőséget ad a kártérítési felelősség alóli mentesülésre, ugyanis ha a dolgozó őrizetéből a pénz kikerül, a felelősség a munkáltatóra hárul, illetőleg arra, aki a pénzt a továbbiakban őrzi. Az e területen dolgozó postások előtt ismeretes az a szabály, hogy a bankjegycsomagok és bankjegykötegek tartalmáért az a dolgozó felelős, aki azokat készítette, illetve legutoljára kifogás nélkül átvette. Ténykérdés, hogy amikor a dolgozó a pénzt a beszolgáltatásba helyezte, majd biztonságos módon lezárta, az a továbbiakban már nem készpénzként szerepel, hanem készpénzt tartalmazó értékküldeményként. Ha ez a küldemény a gyűjtőhivatalhoz, majd az MNB-hez sértetlenül megérkezik, ez azt jelenti, hogy a zsákba helyezett pénzmennyiség hiánytalanul megvan. Mit jelent ez? Vélelmezzük, hogy a postán e területen kizárólag erkölcsileg feddhetetlen, jól képzett, a postával hosszabb ideje munkaviszonyban álló, megbecsült szakemberek dolgoznak, akik a beszolgáltatott összeget hiánytalanul a zsákba helyezték. Vélelmezzük továbbá, hogy a munkáltató mindent megtett, hogy a pénz útközben hozzáférhetetlen legyen, s ebből következően a zsákban ugyanannyi van, mint amennyit abban elhelyeztek. A banknak egyszerűbb Hogy miért vélelemről beszélünk? Azért, mert teljes bizonyosságot akkor lehetne szerezni, ha a zsákokat kinyitnák és bizottságilag átszámolnák, mielőtt annak tartalmát az MNB megszámolná. Arról ugyanis, hogy az értékküldeményeket tartalmazó zsákok sértetlenek, a munkafolyamat során sok helyen meggyőződnek, csak arról nem, hogy a zsákban mennyi pénz van. Erre ismereteink szerint jelenleg lehetőség nincs. Mint ahogy nem szólhatunk bele abba sem, hogy az MNB a pénzátvétel gyakorlatán változtasson. Ugyanis a bank a pénzeszsákot felbontja, a pénzt viszont nem számolja meg. A benne levő töredékköteget más hivatalok beszolgáltatásából kivett, ugyancsak töredékköteggel egyesíti, és azokat számolás nélkül saját őrizetében — postai ellenzárás nélkül — tartja napokig, amíg annak tételes megolvasására sor nem kerül. Kétségtelen, hogy így a munkafolyamat a banknak lényegesen egyszerűbb, azonban ez az eljárás súlyosan sérti a dolgozók érdekeit, pontosan a felelősség behatárolása miatt. A peres eljárások során egyetlen esetben sem sikerült pozitív tartalmú tanúvallomást a bankban szolgálatot teljesítő postai megfigyelőtől hallani. Ez nem elsősorban a dolgozó hibája, hisz részrehajló vallomásra, illetve olyan tényre hivatkozni, amelyet bizonyítani nem tud, nincs szükség. Viszont vallomása a tényszerű, valóság tanúsítására sem alkalmas, tekintve, hogy formailag ki van zárva munkájának — mely 8 órán keresztül 8—12 ember megfigyeléséből áll — maradéktalan ellátása. Van-e postai megfigyelő? Találkoztunk olyan bírói gyakorlattal, amelynek során annak alapján mentesítették a dolgozót, hogy volt-e a pénz átvételénél és olvasásánál jelen postai megfigyelő. Ha nem, a dolgozó kérésének megfelelően döntöttek. Legutóbb a Miskolci Munkaügyi Bíróság előtt született ilyen ítélet. A dolgozó több mint egymillió forint összegű készpénz-beszolgáltatást teljesített. A beszolgáltatott összeg ellenőrzése során a bank számviteli és emiszsziós osztálya 1000 forint hiányt állapított meg, mert az egyik 500 forintos címletű bankjegycsomagban 100 darab helyett csak 98 volt. A hiányt az igazgatóság azonnal elfogadta, a dolgozót kártérítési határozatban kötelezte az 1000 forint megtérítésére. A döntőbizottság a kártérítési határozat ellen a dolgozó részéről benyújtott felülvizsgálati kérelmet — a már korábban ismertetett okból— elutasította. A munkaügyi bíróság viszont a döntőbizottság határozatát megváltoztatta, és a kártérítési határozatot hatályon kívül helyezte. Megállapította, hogy a dolgozó a hírlapkezelő postai dolgozó jelenlétében a pénzt átszámolta, ezt követően a pénzt összekötve az erre a célra rendszeresített zsákba helyezte, az ólomzárral ellátta, és a rovatolónak értékküldeményként átadta. Eger postahivatal csupán a küldemény sértetlenségét ellenőrizte, a zsák felbontása és a küldemény feldolgozása nélkül azt az MNB megyei igazgatóságához továbbította. A pénzküldeményt tartalmazó zsák felbontásában és a pénz átszámolásában csak a bank alkalmazottai vettek részt, a posta megbízottja nem volt jelen. Mindezekből arra vont le következtetést a munkaügyi bíróság, hogy a felperes dolgozó őrizetéből a pénz kikerült akkor, amikor az az MNB megbízottjához jutott, aki a küldeményt felbontotta. Attól az időponttól kezdve tehát, amikor a bank megbízottja a sértetlen küldeményt felbontotta, a Munka Törvénykönyvében megjelölt feltétel, nevezetesen az állandó őrizetben tartás, kizárólagos kezelés, már nem valósulhatott meg. E körülményre figyelemmel az objektív kártérítési felelősséget megalapozó szabály már nem alkalmazható. A Munka Törvénykönyve idevonatkozó szabályának érvényesítését kizárja továbbá az a körülmény is, hogy a bank a küldemény átvétele után nemcsak átszámolja a pénzt, hanem selejtez is, mely körülmény feltétlenül indokolttá tenné a posta képviselőinek jelenlétét. Az a körülmény, hogy a belső szabályok értelmében az MNB bizottsági átvétele során megállapított eltéréseket a postának vita nélkül el kell fogadnia, a Munka Törvénykönyve 58. paragrafusának (1) bekezdésében megjelölt feltételek hiányában a dolgozóval szemben teljes kártérítési felelősség megállapításának alapjául nem szolgálhat. Sokan várnak segítségre Az eltelt egy év alatt születtek e témában kedvező ítéletek, de ismeretes előttünk azoknak a dolgozóknak a száma, akik nem mentek bírósághoz, fizettek annak ellenére, hogy az előírásoknak megfelelően jártak el, s hiánytalanul számoltak el. Sokan vannak, és segítségre várnak, ha személyesen nem is jelentkeznek. Ez az ítélkezési gyakorlat — véleményünk szerint — hosszú távon nem nyújthat megoldást sem a dolgozóknak, sem a postának. Annál is inkább, mivel a postának ilyen esetben is változatlanul helyt kell állnia, és a hiányt a banknak térítenie, tekintettel arra, hogy a köztük levő megállapodás — mint említettük — csak egyetlen esetben mentesít a felelősség alól, s ez nem az az eset. Annak ellenére, hogy az ilyen jellegű felelősség kérdésében bizonytalan helyzet alakult ki, a Legfelsőbb Bíróságig egyetlen ügy sem jutott el, jóllehet a hozott ítéletek az egyes dolgozók számára kedvező döntést tartalmaztak. Éppen ezért időszerűnek tartottuk a Legfőbb Ügyészség törvényességi óvását, melyet a Miskolci Munkaügyi Bíróság ismertetett ítélete ellen emelt a Legfelsőbb Bíróság előtt. A Legfőbb Ügyészség indítványozta az ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő határozat hozatalát. Ezzel lehetőség nyílt arra, hogy a postás dolgozók felelősségének megszabják a határát az érvényben levő jogszabályok helyes értelmezése révén. Senkinek sem célja az állandó pereskedés, a dolgozók igazának különböző fórumokon való keresése, ha egyszer peren kívül — a postának és a postás dolgozónak egyaránt — megnyugtató módon megoldható ez az anyagi érdekeket súlyosan érintő bizonytalanság. A Legfelsőbb Bíróság ez ügyben való ítélkezése — véleményünk szerint — pontot tesz a további vitákra, és lehetőséget ad a postán belüli egységes, kedvező szabályozásra, a bizottsági kezelés esetleges kiterjesztésétől egészen a posta és a Magyar Nemzeti Bank között fennálló megállapodás megváltoztatásáig. Dr. Mozsolits Beáta Mi mindent tudnak a postások A nyíregyházi Postás Művelődési Ház, a Debreceni Postaigazgatóság Területi Szakszervezeti Bizottságának és a Debreceni Postaigazgatóság Művelődési Bizottságának közreműködésével Szabolcs-Szatmár, Hajdú-Bihar és Szolnok megye postásainak december 12-én Nyíregyházán, a Kodály-centenárium tiszteletére, „Ki mit tud”-ot szervezett. A versenyen induló postás dolgozók, tanulók négy kategóriában mutatkoztak be: 1. vers, próza; 2. énekszóló, népdal, táncdal; 3. hangszerszóló, együttes; 4. egyéb. A zsűri szakemberekből tevődött össze. Elnök: dr. Szabó Gyula igazgatóhelyettes; tagok: Dalanics György, Nyíregyháza város Tanácsa művelődési osztályának vezetője, Lakatos István színművész, Tóth László, a megyei művelődési központ főmunkatársa, és Vida Szűcs Mária, a megyei művelődési központ munkatársa, zenei szakértő. A versmondók nehéz feladatot kaptak. Illyés-versek tolmácsolása még gyakorlott versmondónak is komoly feladat. Az első helyezett Dankó István (Nyíregyháza) közvetlenségével nyerte el a zsűri és a közönség tetszését. Az énekes szólisták közül Mile Katalin (Debrecen) megérdemelten lett első. A hangszeres szólisták közül nem annyira a művészi képességek, mint inkább az amatőrség egyéb erényei — az előadásmód kedvessége, üdesége, a vállalkozó szellem — juttatták első helyezéshez a szolnoki szakközépiskola polbeates lányait, Németh Magdolnát, Barcsi Zitát és Borbély Ildikót. Az egyéb kategóriában, de öszességében is legfelkészültebbek a népi táncosok voltak. Ez sem véletlen, hiszen többségük mögött több éves táncos múlt van és igen híres néptáncegyüttesekben eltöltött évek. Szóló és közös táncukon egyaránt látszott a gyakorlottság és tehetség. Elsők: Kiss József, Kissné Ádám Zsuzsa, Kozák László, Szabó Edit, Kristóf Anikó. A szereplők közül legtehetségesebbnek bizonyuló Mile Katalinnak a szakzsűri javasolta, hogy nevezzen az országos „Ki mit tud”-on. A versenyzők közül mindenki nyert, jutalomüdülés, pénz, tárgy- és könyvjutalom talált gazdára. Nemcsak a versenyzők, hanem a mintegy száztagú közönség is nyert, hiszen a csaknem három órát jó hangulatban töltötte el. A kategóriák első három helyezettjei a közeljövőben ismét bemutatkoznak, nagyobb közönség, a debreceni postás dolgozók előtt. Igaz ugyan, hogy a szigorú szakember — a sikeres szereplés ellenére — találhatott kifogásolni valót, mindez mit sem von le a fellépés értékéből, amelyet a versenyzők nyújtottak maguk és a közönség szórakoztatására. Bár lennének minél többen — meggyőződésem : vannak is —, akik versengés nélkül, a szép vers, a szép dal, a jókedvű játék örömének adják át magukat, a szabad idő eltöltésének ezt a módját választva! E nagyszerű rendezvény megszervezése, lebonyolítása sok körültekintő munkát igényelt. Legtöbb elismerés Paizs Lajosnét illeti, aki a szervezés mellett a műsorvezető teendőit is ellátta. Kedvességét és szellemességét a közönség különdíjjal jutalmazta. Természetesen a közreműködők közül mindenkit nem említhetünk meg, de nem mehetünk el szó nélkül azok mellett, akik a szabad idő hasznos eltöltésének jegyében kezdeményezték e nagy-nagy elismerést kiváltó rendezvényt, bár a jutalmuk „mindössze” az az öröm,amelyet a műsor résztvevőinek szereztek. Mégis kérjük, hogy a hasonló rendezvényeknek a jövőben is legyen kezdeményezője a jól összedolgozó négyes: Paizs Lajosné, Kozempel Zsuzsa, Horváth Ferenc és dr. Szabó Gyula. Harangozó István A szóló ének győztese: Mile Katalin (Debrecen)