Postás Dolgozó, 1985 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK ! 4-X A POSTÁSOK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA A fő szolgáltatási ágak Postaszolgálat A szolgáltatások körébe tar­tozó küldeményfajták mennyi­sége és ezzel együtt a teljesít­mények értékadatai a tervezet­tet kismértékben meghaladóan növekedtek. 1984-ben is folyta­tódott az új szolgáltatások ki­­terjesztése, a kezelés egyszerű­sítése. Erőfeszítések történtek a közönség igényeinek mind tel­jesebb kielégítésére, a szolgál­tatások színvonalának emelésé­re. A fejlesztési források állami intézkedésre történő 1984 — 85. évi szűkítése e szolgáltatási ágat is — mint ismeretes — erő­sen érintette. Új beruházás in­dítására az év során így nem volt lehetőség, csak a folyamat­ban lévők befejezésére, illetve lassított ütemű folytatására. A legjelentősebb beruházás az 1984. november 5-én üzembe helyezett balatonszentgyörgyi feldolgozó üzem. (Az üzem be­mutatására egy későbbi szá­munkban visszatérünk.) A postahivatali hálózat fej­lesztése kedvezően alakult. Ter­mészetesen ez nem változtat azon a helyzeten, hogy az igé­nyek jóval a reális lehetőségek fölött vannak. A­­múlt évben egy nagyhivatalt (Révfülöp), 60 kis- és közép-postahivatalt ad­tak át, 48-at felújítottak, 31 kis­­hivatalt állami bérleményben helyeztek el, új kialakítással, így összesen 140 hivatal re­konstrukciója valósult meg, ami tovább csökkenti a szolgáltatás­ra alkalmatlan postahivatalok számát. A kezelésgépesítésben a múlt évhez képest előrelépés nem történt. A tervezett 400 db kis­gépből 380-at sikerült beszerez­ni. A számszerű teljesítés mel­lett az összetétel még nem min­dig a szükségletnek megfelelő, esetenként gond van a terítés­sel is. A karbantartás és a javí­tás sincs teljes körűen megold­va, így változatlanul sok a pa­nasz, a kielégítetlen igény a postahivatalok részéről. Megin­dult a PKI által kifejlesztett asz­tali bélyegzőgép sorozatgyártá­sa, így várhatóan 1985-ben ez utóbbi kérdés lekerül a napi­rendről. Az átutalási pénzforgalom számítógépes rendszere 1984 közepén kísérleti jelleggel Bu­dapesten beindult. Forráshiány miatt azonban a kiterjesztés csak hosszabb távon lehetsé­ges. A szállítószolgálat fejlesz­tési lehetőségei 1984-ben is csak a kiselejtezett gépkocsik pótlását tették lehetővé. Hírlapszolgálat A fő célt — a terjesztés minő­ségi színvonalának megtartását és az olvasói igények jobb kielé­gítését — a szolgálat teljesítet­te. A tervezettet meghaladó szá­mú sajtóterméket értékesítet­tek. Javult a remittenda-gazdál­kodás, és a nyomdákkal történt egyeztetés alapján a hetilapok megjelenésének egyenletessé­ge. Megszervezték a vidéken előállított kiadványok helyi ex­pediálását. Mintegy 200-zal bő­vült a nem postai árushelyek száma. Bevezették a naponkén­ti napilapigénylési rendszert, megindult a budapesti közületi előfizetések számítógépes fel­dolgozása. (Az erről szóló cikk lapunk 4. oldalán található). Hosszú előkészítés után for­galomba került a várva várt speciális hírlapkézbesítő kerék­pár 2400 példányban. (Meg­jegyzés: máris jó néhány, a biz­tonsággal, illetve a használha­tósággal kapcsolatos jelzés ér­kezett. A közeljövőben utána já­runk a jelzett gondoknak.) Ami a beruházásokat illeti, átadták a szolnoki feldolgozó üzemben a hírlapfeldolgozó automatát, s a terv szerinti csökkentett ütem­ben folyt a budapesti hírlapfel­dolgozó üzem építése. Távírószolgálat A tervezettnél majdnem 90 darabbal több, 539 telexállo­mást kapcsoltak be, így is 1170 azonban a várakozók száma, ami a működő állomásoknak több mint 10 százaléka. Az adatátvitel terén még a szerény mértékű tervezett fejlesztések sem realizálódtak. A kielégítet­len igények jellege miatt itt már a közeljövőben nagy feszültség­gel kell számolni. A postai táv­írószolgálatban a táviratközve­títő munkahelyeken 3 display került üzembe. Az itt felvett táviratok döntő hányadát ke­zelő közreműködése nélkül to­vábbítják. Távbeszélő-szolgálat A tervezettnél több mint ezer állomással kevesebb bekapcso­lása valósult meg. A lemara­dást az okozta, hogy Budapes­ten több lakótelep konténerköz­pontjának telepítése, illetve há­lózatépítési munkái elhúzódtak. Egyenletesen — a tervezettet meghaladóan — nőtt a hely­közi és a nemzetközi forgalom. Meglepő és korábban nem ta­pasztalt módon a tervezetthez képest mintegy 6 százalékkal kevesebb a helyi forgalom im­pulzusszáma, s alig haladja meg az 1983. évit. A nyilvános hálózat rekonstrukciója tervsze­rűen folytatódott. Az ötéves terv elején meghirdetett prog­ram eredményeként a nyilvá­nos állomások minőségi színvo­nala, működőképessége 1984- ben is kielégítő volt. Természe­tesen ez nem jelenti azt, hogy az érdekelteknek nem kell to­vábbra is megkülönböztetett fi­gyelmet fordítaniuk e területre. Eredményesen zárult a Szeged­nek és körzetének telefonfej­lesztése céljából indított köt­vényakció. Mintegy 260 millió forint értékű kötvényt jegyez­tek. A szolgáltatás műszaki szín­vonala alapvetően nem válto­zott. A fenntartás változatlanul létszámhiánnyal küzd. Nem ja­vult a központokban a csúcsidő­­szakban a munkahelyek beülte­tési százaléka. Az 1984-re ígért egységes távbeszélő-díjszabás kiadása erre az évre húzódik. Rendkívüli feladatot kellett megoldania a szolgálatnak az év eleji, már-már elemi csapás mértékű viharkárok elhárításá­ban. Az ideiglenes helyreállítás fegyelmezett csapatmunkával eredményes volt, a végleges azonban a kedvező pénzügyi le­hetőségek ellenére sem folyik megfelelő ütemben. Jelentősebb befejezett beru­házások: Nyíregyháza, Debre­cen, Szolnok, Eger, Győr, Ta­polca központ bővítése, Kecs­kemét és Tata központ bővítése és körzetének automatizálása, Gödöllő, illetve Hatvan mobil­központok telepítése, továbbá Szilvásvárad, Rajka, Fót, Duna­­kiliti központ fejlesztése. Műsorszórás A szolgáltatás minőségi szín­vonala — a már megszokott módon — 1984-ben is jó volt. A műsorszóró adók telepítése a tervezett ütemben történt. A té­véműsor-ellátottságot javítják a Siklóson, Bakonybélben és Lentiben telepített átjátszó adók, és a miskolci adó rekonst­rukciója. A komádi adó rekonst­rukciója késedelmes szállítás miatt áthúzódik erre az évre. A diósdi rekonstrukció kereté­ben két 20 kW-os adót adtak át. Terven felüli szolgáltatásbővü­lés az URH-adóhálózatban a Petőfi műsor rendszeres, folyto­nos sugárzása. Feltétlenül említést érdemel az üzemfejlesztés keretében, vállalati beruházásban átadott két objektum: Debrecenben a szakoktatási központ, Sopron­ban a javító- és raktárbázis. Mi várható 1985-ben? Az 1985. évi feladatokat meg- megfelelő színvonalú indítása­­határozza, hogy ez az év egy- ban. Mindezt két alapvető jó­részt a folyó ötéves terv záró- nyerő befolyásolja: éve, másrészt viszont döntő­je- a posta szervezetének­lentőségű a VII. ötéves terv (Folytatás a 2. oldalon) XXX. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1985. JANUÁR 15. ÁRA: 2 FORINT EREDMÉNYEINK , FELADATAINK A Postások Szakszervezete Központi Vezetőségének 1984. december 13-i ülése Doros Béla elnökhelyettes előadásában megvitatta a posta 1984. évi gazdasági és szociális tervének várható teljesítéséről, valamint az 1985. évi terv előirányzatáról szóló előterjesztést. A szakszer­vezet részéről Péntek Petronel­la bv-titkár tolmácsolta vitain­­dításként­ az elnökség előző na­pi állásfoglalását. Ezután több hozzászóló adott hangot véle­ményének és egészítette ki a beszámolót. Végül a központi vezetőség elfogadta az előter­jesztést. Az 1984. évi tervcélokat a posta alapvetően teljesítette. A lehetőségek által behatárolt mértékig a szolgáltatásokkal szembeni mennyiségi, illetve minőségi igényeket kielégítette. Kiugró jelentőségű beruházás, illetve esemény egyik szolgálta­tási ágnál sem volt. Tovább folytatódott a megújulási folya­mat, a belső tartalékok feltárá­sa — elsősorban postaforgalmi területen. A korábbinál na­gyobb figyelmet fordítottak a távközlés terén a meglévő esz­közök működőképességére, a fenntartási munka hatéko­nyabb végzésére. A posta kor­szerűsítésével, ezen belül is ki­emelten a szervezet korszerűsí­tésével kapcsolatban egész éves kollektív munka folyt. A posta összteljesítménye mintegy 2 százalékkal maga­sabb a tervezettnél, ez mintegy 300 millió forintos többlet. A költségek tervszinten, illetve csekély mértékben ez alatt rea­lizálódtak, így összességében az eredmény 3953 millió forint, ami 310 millió forinttal maga­sabb a tervezettnél. A fenntartási tevékenység — mint ismeretes — 1984-ben is kiemelt szerepet kapott. A fenn­tartási költségek tervszinten va­lósultak meg, azonban nem mindig a legfontosabb feladat került előtérbe, esetenként anyag-, illetve létszámhiány vagy más hiányosságok miatt. A létszám tervszinten ala­kult. A teljes munkaidősök szá­ma 60 800 körüli. Belső összeté­telében azonban az elmúlt éve­kéhez hasonlóan kedvezőtlen a létszámalakulás. Nem történt előrelépés a fenntartásnál mu­tatkozó létszámgond enyhítésé­re. A bérszínvonal-növekedés 4,6 százalék. Ebből 3,7 százalé­kot központilag adómentesen kaptunk, 0,5 százalék az adó­zott, 0,4 százalék pedig az év közben a speciális beruházá­sokra, a műszakpótlék emelésé­re, valamint az export ösztönzé­sére kapott preferencia. Ez utóbbi növekedés 0,4 százalék­kal haladja meg a tervezettet, de ezzel együtt is a postai bér­színvonal-növekedés 1,3 száza­lékkal alacsonyabb a népgazda­sági átlagnál. Közöttünk élnek Hazánk felszabadulásának 40. évfordulójához közeledve emlékszünk közeli történel­münkre, méltatjuk eredmé­nyeinket, szólunk a jövőről. Az ünnepre készülve lehetetlen nem szólni az idősebb korosz­tályról, azokról, akik az élen haladtak a szocialista haza megteremtésében. Az élen ha­ladtak a postás dolgozók is, akik a postás együvétartozást a szakszervezeti mozgalomban is kifejezésre juttatták. Engedjék meg a kedves olva­sók, hogy most tagságunk egy töredékéről, azokról szóljunk, akik a Postások Szakszerveze­tének alapítói voltak, és akik­ről, sajnos, keveset tudunk. Mi is történt valójában? A háborús évek után érthető volt az emberek békevágya, nem volt kérdés, hogy élni kell, hogy az országot újjá kell épí­teni. A kérdés az volt: hogyan, milyen formában, és kinek építsük az országot. Progra­mot adott a Magyar Kommu­nista Párt, amit plakátja is hirdetett: „Lesz magyar újjá­születés”. A postás dolgozók hittek és bíztak az újjászületésben, ami­kor elsőként felvették a munkát és Budapest felszabadulását követően, 1945. február 21-én megalakították a Postások Szabad Szakszervezetét. Az első üzemi bizottsági kül­döttértekezlet ideiglenes ügy­vezetőséget választott. Majd ezt követte 1945. július 8. és szeptember 5-e, a központi ve­zetőség megalakulása. Az évfordulóhoz közeledve most azokról szólunk, akik eb­ben a munkában részt vállal­tak és csatlakoztak a mozga­lomhoz. Iyenkor önkéntelenül felmerül valamennyiünkben a kérdés, kik ők, és hol vannak? A több mint tízezres tábor az idők folyamán megfogyatko­zott, sokan nincsenek már az élők sorában. Főleg az idő, de a körülmények is hozzájárul­tak ahhoz, hogy létszámuk je­lentősen megcsappant. Nehéz időszakokat éltek át, ami nyo­mot hagyott szinte mindenki­ben, egyéni sorsokban, tragédi­ákban. A 3 millió koldus orszá­gában kezdődött, majd végigél­ték a háborús éveket, de a fel­­szabadulással tudtak újat kez­deni, ráadásul nem is akárho­gyan. Még felsorolni is nehéz, nemhogy átélni. Még valami: az 1945-ös postásokban egyre inkább fokozódott az igény a szakmai együvétartozásra, a mozgalomhoz való kötődésre is. Mi az, amit tudunk, ha a té­nyeket és a számokat megszó­laltatjuk. Tudjuk, hogy az 1945-ös szakszervezeti tagok közül 3240-en itt vannak közöt­tünk, háromezren már nyugdí­jasként, 240-en pedig még aktív dolgozóként. Érdemes az alapszervezetek által készített — s hozzánk megküldött — felmérések adat­­sapjait tovább elemezni. A szakszervezeti tisztségvise­lők közül 506-an élnek olyanok, akik különböző tisztségeket töl­töttek be, 15—40 évig. Úgy érezzük, a további elem­zés előtt érdemes egy pillanat­ra megállni, és jogos büszke­séggel szólni arról a 71 szak­­szervezeti tisztségviselőről, akik 40 éven keresztül folya­matosan végeztek mozgalmi munkát. Érdemes azon is el­gondolkodni, hogy 40 év biza­lom a közvetlen munkahelyi környezetben nem kis dolog, s ők vállalták is a közügyet egy emberöltőn keresztül. Büszkék vagyunk rájuk. Ki tudja, hogy az alapító ta­gok 40 év alatt hány szeminá­riumon, oktatáson képezték magukat — az is igaz, hogy volt mit pótolniuk. Ha végig­gondoljuk, hatalmas erőforrás ez, amely az életből táplálko­zik, s amire ma nem támasz­kodni könnyelműség és felelőt­lenség lenne. Felmerül az is, hogy a négy évtized alatt kifejtett vélemé­nyek, a tagság körében gyako­rolt agitáció hogyan formálta a szakszervezeti tagok politi­kai látásmódját. Ma már tud­juk, hogy eredményesen szol­gáltak egy közös ügyet. Ha kel­lett, sokszor fárasztó és kitartó munkával is. Az önzetlenül és odaadással végzett társadalmi munka elis­merése, megbecsülése miként tükröződik a különböző kitün­tetésekben? Sajnos, olyan fel­mérő lapot is kaptunk, ame­lyen a kitüntetések, elismeré­sek nem sorakoznak. Elgondol­kodtató, hogyan lehetséges ez 40 éves postai munkaviszony után? Az elismerés legmaga­sabb foka persze a közvetlen környezettől kapott bizalom, amelyet semmi más nem pótol­hat, de azért az előbbinek ta­lán mégsem szabadna előfor­dulnia. Az úgynevezett 45-ösökről nem lehet múlt időben beszél­ni. Itt vannak közöttünk, vég­zik mindennapi dolgukat, élik életüket és részt vállalnak a közösségi munkából, amit ők úgy mondanak: ez ad értelmet életünknek. Kétségtelen, hogy nélkülük ma is szegényebb len­ne a mozgalom. Tapasztalatuk több, aktivitásuk nagyobb az átlagosnál, egy életút van mö­göttük. Ezért, amikor készülünk az évfordulóra, külön is köszöne­tet mondunk, nemcsak tiszte­lettel, hanem emberi figyelmes­séggel és elismeréssel. Ezt teszi az elkövetkezendő időben valamennyi alapszer­vezet is, amikor a közvetlen munkahelyi környzetben is megemlékeznek szakszerveze­tünk megalakulásának 40. év­fordulójáról. Kánya Gyula

Next