Postás Dolgozó, 1986 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1986-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK ! A POSTÁSOK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA Január 11 —12-én tartotta XII. kongresszusát a Postások Szakszervezete. Az elnökségben helyet foglalt Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára, Baranyai Tibor, a SZOT főtitkára, Szlovatsik Károly, a SZOT titkára, Tóth Ilés államtitkár, a Magyar Posta elnöke, Benke Gézáné szakszervezetünk elnöke, Kóczián András alelnök, Csáki Lászlóné főtitkár, Megyeri László titkár, Péntek Petronella titkár, Horn Dezső nyugdíjas miniszterhelyettes, Fekete Ottó, a számvizsgáló bizottság elnöke, Dénes Piroska, a nyugdíjas szb küldötte, Egyed Ernőné kv-tag, Kiss József tszb-titkár, Szépe Lőrinc tszbtitkár, Tóth János kv-tag, Benkő Tibor, a soproni tszb küldötte, Bakonyiné Édes Mariann, a Budapesti Távbeszélő Igazgatóság küldötte. A kongreszus elnöki tisztségét Benke Gézáné, Kóczián András, Egyed Ernőné és Kiss József töltötte be. A központi vezetőség beszámolóját Csáki Lászlóné főtitkár, a számvizsgáló bizottság szóbeli kiegészítőjét pedig Fekete Ottó, a bizottság elnöke mondta el. XXXI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1986. JANUÁR ÁRA: 2 FORINT A Postások Szakszervezetének XII. kongresszusa Kivonat a központi vezetőség írásos beszámolójából Szakszervezetünk különböző szintű választott testületei, aktivistái következetesen és eredményesen tevékenykedtek a kongresszus határozatainak a megvalósításán. A nehezedő gazdasági környezetben is azon dolgoztak, hogy megőrizzék a vívmányokat, és a lehetőségek felkutatásával előmozdítsák a postás dolgozók legégetőbb gondjainak enyhítését. Mindezt a tagsággal szoros kapcsolatban, részvételükkel és az egyes kérdések helyes és szükséges rangsorolásával végezték. Szakszervezetünk munkájában szélesedett és tartalmában is fejlődött a demokratizmus. Központi vezetőségünk a fontos, a postás dolgozók egészét érintő kérdéseket társadalmi vitára bocsátotta, és a tagság többségi véleményére alapozva alakította ki állásfoglalását, tennivalóit. Mozgósította a tagságot a posta előtt álló feladatok végrehajtására. A VI. ötéves terv várható teljesítése Szakszervezetünk egyik legfontosabb feladatának tekintette a posta előtt álló feladatok eredményes végrehajtásának, a szolgáltatási színvonal javításának a segítését. Szakszervezetünk közreműködésével erősödött a tervezés demokratizmusa, ami nem kis mértékben járult hozzá az éves tervek megalapozottságához. A VI. ötéves terv fejlesztési céljai — a megváltozott gazdasági feltételrendszer miatt — azonban csak részben teljesülnek. Így a hosszú távú fejlesztési koncepció időarányos megvalósítása nincs biztosítva. A teljesítmények üzletáganként változóan alakultak. Kedvezően alakult a távbeszélő- — különösen a helyközi — forgalom. Az előfizetői távírószolgálatban — a tervidőszak végén — dinamikus volt a fejlődés. Stagnált a feladott táviratok száma, és csak kisebb mértékben növekedett a levélpostai küldemények és az értékesített hírlapok darabszáma. Csökkent a takarék- és csomagforgalom, ugyanakkor jelentősen nőtt a csekk be- és kifizetés, továbbá a postautalvány-forgalom. A külső gazdasági feltételek romlása miatt többszöri tarifanöveléssel kellett élni. A VI. ötéves terv is igazolta szakszervezetünk álláspontjának helyességét: a jelenlegi közgazdasági közegben a hírközlés több évtizedes lemaradásának felszámolásához, a növekvő igények kielégítéséhez a posta a tarifa jelentős mértékű növelése mellett sem tudja a szükséges fejlesztési forrásokat saját erőből előteremteni. Ehhez elengedhetetlen a növekvő mértékű állami támogatás. A posta VI. ötéves terve 6,3 milliárd forint költségvetési juttatás mellett mintegy 19 milliárd forint fejlesztési forrással számolt. Szakszervezetünk elfogadta a távbeszélő-szolgálat fejlesztésének elsőségét, de azt igényelte, hogy a tervben meghatározott fejlesztésben részesüljön a többi üzletág is, és minimális célként fogadta el a belső infrastruktúra és a szociális körülmények fejlesztésére tervezetteket. A posta azonban a tervezettnél 2,5 milliárd forinttal kevesebb költségvetési forrást kapott. Ezt, valamint a számítottat jóval meghaladó áremelkedések hatását a tarifanövelések és a szabályzókban kapott preferenciák együtt sem kompenzálták. A távbeszélő-szolgálat fejlesztési elképzeléseit csak a többi területről történő forrásátcsoportosítással lehetne megvalósítani. Ez a kényszerintézkedés kritikus helyzetet teremthet a többi szolgáltatási ágnál is, nem javult kellő mértékben a belső infrastruktúra, s a szociális körülmények sok helyütt elmaradnak a célként meghatározott minimális színvonaltól is. A munkahelyi demokrácia A gazdasági munkát segítő tevékenységhez hatékony eszközül szolgált a munkahelyi demokrácia fórumrendszere, annak formai és tartalmi továbbfejlesztése. Az 1049-es MT-SZOT határozat postai végrehajtását a szakvezetőkkel közösen szabályoztuk. A munkahelyi szintű fórumoknak a korábbinál nagyobb szerep jutott a helyi döntések meghozatalában, valamint a magasabb szintű intézkedésekhez a javaslatok megfogalmazásában. A munkahelyi demokrácia gyakorlásán belül valósult meg a vezetői véleményezés, amelynek alapját az illető gazdasági egység éves tervének a teljesítése és a vezető-irányító tevékenységének a színvonala adta. A munkahelyi demokrácia fejlesztésének egyik fontos célja volt a dolgozók nagyobb mértékű részvétele a tervezésben. Az előtervkészítést szakszervezeti kezdeményezésre új módszer, az intézkedési tervjavaslatok készítése váltotta fel. Az új módszer a tervek és a munkaverseny-vállalások összhangjának a megteremtésében is jelentős szerepet kapott, hiszen a tervbe bekerülő dolgozói javaslatok egyúttal a kollektívák vállalásainak az alapját is képezhették. Javult az évindítás tervszerűsége is. A munkaverseny- és újítómozgalom A szocialista munkaverseny területén a dolgozók aktivitásának az erősítése és a verseny tartalmi továbbfejlesztése céljából végzett munka első állomása a VI. ötéves terv végrehajtását segítő munkaversenycélok meghatározása volt; irányadó alapgondolat az 1979—80. évi kongresszusi és felszabadulási munkaverseny lendületének továbbvitele. A postás dolgozók az elsők között nyilvánították csatlakozási szándékukat 1983-ban a felszabadulási, majd 1984-ben a kongresszusi versenyhez. A munkamozgalmakban részt vevőknek mintegy 90 százaléka tett és teljesített konkrét vállalást vagy vállalásokat. Mozgósító hatása volt a szocialista brigádvezetők VI. országos tanácskozásának is, mely megállapította, hogy a brigádmozgalomban szemléletváltozást kell elérni. A munkaversenyt ne külön, hanem a munkával együtt szervezzék, teremtsék meg a folyamatos munka és vele együtt a vállalások teljesítésének feltételeit is. A munkaversennyel kapcsolatos új szabályozás az irányítás, a szervezés, az értékelés és az elismerés decentralizálásával érezhető eredményeket hozott a tartalomban és a minőségi elemek fejlődésében. A postaszervek a helyi sajátosságokat messzemenően figyelembe vevő munkaversenyszabályzatokat készíthettek, és a helyi adottságokat jobban értékelő és elismerő feltételrendszer alapján versenyezhettek. A posta módosította újítási szabályzatát. Az új szabályzat a korábbinál lényegesen ösztönzőbb feltételeket teremtett az újító, alkotó munkához. Az újítómozgalomra kedvezően hatottak az országos újítási tanácskozások, az egyszemélyi elbírálók kétévenkénti postaszintű értekezletei és a postaszervek között évenként kiírt újítási versenyek, valamint a tervidőszakban rendszeresített újítási nívódíj is. Bérek, keresetek Szakszervezetünk XI. kongresszusa a VI. ötéves terv időszakára olyan bérszabályozási forma kialakítását igényelte, amely lehetővé teszi a postás dolgozók bérének és keresetének a népgazdasági átlagot meghaladó növekedési ütemét, a más ágazatok összehasonlítható munkaköreivel szembeni átlagbér-elmaradási f kilszámolását, a postás dolgozók életszínvonalának és reálbérének szinten tartását. Ehhez az egyszeri központi bérintézkedés szükségességét hangsúlyozta. Sajnos a központi bérintézkedésre az e célra rendelkezésre álló állami források beszűkülése miatt nem került sor. Szakszervezetünk ezért hozzájárult ahhoz, hogy a posta a keresetszabályozás keretében több éven keresztül a mindenkori központilag engedélyezett mértéken felül adómentes keresetnövekedést hajtson végre. Az állami szervek engedélyezték, hogy a posta az 1984-es évvel bezárólag minden évben maximum 1 százalék adómentes bérfejlesztést hajtson végre. Kezdeményezték különböző bérpreferenciák megpályázását és előmozdították azok elnyerését. Mindezekkel az öt év alatt az átlagbér mintegy 46 százalékkal, az átlagkereset pedig 43 százalékkal nőtt. A postai bérek elmaradása mérséklődött, de a bérgondok alapvetően nem oldódtak meg. A tervidőszakban a bérpolitikát és a bérfelhasználást a centrális elosztás és a központi kötöttségek túlsúlya jellemezte. Nem minden évben sikerült így maradéktalanul teljesíteni a kongresszus azon határozatát, hogy a középfokú postaszervek az éves bérfejlesztés felét kapják meg. Figyelmet fordítottunk a pótlékokra. A posta kétszer emelte fel a műszak- és pénzkezelési pótlékot, bővült a biztonsági pótlékban részesülők köre, és kezdeményezésünkre rendeződött az utazószemélyzet munkahelyi pótléka. Fontos feladatnak tartottuk, hogy ahol a feltételek megvannak, teljesítményhez kötött bérforma legyen. E téren a legjelentősebb lépés a hálózatépítési dolgozók teljesítmény bérezésének a kialakítása és bevezetése volt. A teljesítményes bérformák gyorsabb ütemű kiterjesztését akadályozza a teljesítménymérés nem megfelelő színvonala. A béren kívüli kifizetések öt év alatt minimális mértékben, mintegy 3 százalékkal növekedtek. A kifizetéseknek mintegy a fele az év végi részesedés, ezt a prémium, a jutalom követi, majd a törzsgárdatagsághoz kapcsolódó anyagi elismerés. Létszám és munkaidő A növekvő szolgáltatási feladatokhoz a VI. ötéves terv 4650 fős növekedéssel számolt. Ez magába foglalta az ötnapos munkahét bevezetésével kapcsolatos mintegy 500 fős létszámigényt is. Szakszervezetünk a létszámigénnyel egyetértett, ugyanakkor szükségesnek tartotta a dolgozók hatékonyabb foglalkoztatását is. A létszámnövekedés az előirányzathoz képest 1600-zal kevesebb. Jelentős a lemaradás a hálózatos és az ipari területeken, ahol 650, illetve 360 helyet nem sikerült betölteni. A forgalomnál az előirányzott növekedés majdnem teljes egészében megvalósult. A munkaerőhelyzet javult. Ugyanakkor Budapesten és a nagyobb vidéki városokban olyan mértékű munkaerőgondok jelentkeztek, amelyek már-már a szolgáltatás el (Folytatás a 2. oldalon.)