Postás Dolgozó, 1987 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1987-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI.EGYESÜLJETEK! A POSTÁSOK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XXXII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1987. JANUÁR ÁRA: 2 FORINT Minden postás munkájára szükség van a VII. ötéves terv teljesítéséhez A központi vezetőség 1986. decemberi ülésén megtárgyalta az emelt szintű VII. ötéves ter­vet, az 1986. évi terv várható teljesítését, valamint az 1987. évi feladatokat. Ezúttal a VII. ötéves terv módosításáról adunk tájékoztatást, az éves ter­vet a következő számunkban is­mertetjük. A Magyar Posta VII. ötéves tervét — mint ismeretes — 1986 júniusában fogadták el. Azóta a távbeszélő-szolgálat fej­lesztésére újabb hitelfelvételi lehetőségek teremtődtek. Ösz­­szesen 6,8 milliárd forinttal nőtt e területen a fejlesztési forrás, így a posta egészére 51,4 milli­árd forint áll rendelkezésre. En­nek egyharmada vállalati dön­téskörű, kétharmada célcsopor­tos. Az ágazatok közötti meg­oszlás: távközlés 78,1, műsorszórás 5,2, postaszolgálat 9,4, üzemfejlesztés 5,0, szoc.-kultura 2,3 százalék. A növekménnyel a távközlés aránya nőtt, s nem változott a többi ágazat részére az eredeti ötéves tervben elhatározott fej­lesztési forrás nagysága. A távbeszélő-szolgálatnál az emelt szintű terv 400—420 ezer kapacitás létesítését tartalmaz­za, ami mintegy 60 ezerrel több a jóváhagyott tervnél. Várható­an 200—210 ezer új állomást le­het bekapcsolni, hiszen a többi rekonstrukció, illetve pótlás. Az új telefonok 90 százaléka lakás­állomás lesz. A fejlesztés módosulása ter­mészetesen jelentős mértékben befolyásolja a terv egészét, a többi tervfejezetet. Különösen két témát kell kiemelni: — a gazdasági feltételek ala­kulását, — illetve a munkaerőhelyze­tet. Az emelt szintű tervben a for­rások 22,5 százaléka visszter­hes, tehát kamatostól vissza kell fizetni, ami önmagában je­lentős költségtöbblet. A prog­ram hatásaként ezen felül is nö­vekednek a költségek. Elsősor­ban az anyagköltség, a szüksé­ges létszámnövekedés hatása­ként a bérköltség és járulékai, az állóeszközök növekedésével összhangban az értékcsökkené­si leírás. Ugyanakkor az állo­másszaporulat forgalomnövelő hatása csak a későbbi években várható, így az eredeti tervhez képest kevesebb lesz a posta nyeresége. Ez nem érinti a dol­gozói kifizetéseket, csak a válla­latnál képződő fejlesztési forrá­sokat csökkenti. Mindenesetre figyelmet érde­mel, hogy a növekvő ráfordítá­sokkal szemben relatíve csök­kenő bevétel áll. Hitelből a jö­vőben csak akkor szabad beru­házni, ha az üzemeltetési költ­ségeken felül az amortizációt és a hitelkamatot is figyelembe vé­ve annyi nyereség képződik, amennyi az adózás után leg­alább a hitelezett tőkét fedezi. több ezer új dolgozóra van szükség Az eredeti, a júniusi terv is több mint 4000-es létszámbővü­léssel számolt. A terven felüli többletfeladatok létszámigénye további 600. A jelenlegi munka­erőpiaci lehetőségek mellett ek­kora létszám felvétele önmagá­ban is komoly gond. De még in­kább az, ha a szakmai igény szerinti összetételt is figyelem­be vesszük. A 600 fős többlet­­igény zöme tervező-beruházó, hálózatépítő (kábelszerelő), be­rendezés-fenntartó. Ezek közis­merten ma is hiányszakmák. Ugyanakkor a technikai rend­szerváltás, a digitális technika térhódítása növeli a magasan képzett szakemberek iránti igényt, ami a meglévő létszá­mon belül is struktúraváltással jár. A novemberi határozat szellemében A központi vezetőség ülésén a terv módosítását Doros Béla elnökhelyettes terjesztette elő, szakszervezeti véleményt, ki­egészítőt Gricserné Heszky Enikő főtitkár mondott, aki be­vezetőjében hangoztatta, hogy a kiemelt postai programot, egész gondolkodásunkat és cse­lekvésünket át kell hatnia az MSZMP KB novemberi határo­zatának, illetve az ezt követő SZOT-határozatnak. Kötelessé­günk, hogy a gazdasági munka javítására hozott határozatokat, a kijelölt feladatokat lefordítsuk és alkalmazzuk a postai és ezen belül a szakszervezeti mun­kánkra. Az emelt szintű ötéves terv­vel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy kongresszusunk határoza­ta igényelte a hírközlés gyor­sabb ütemű fejlesztését, ehhez a szükséges forrás biztosítását, valamint a technikai rendszer­­váltást. Mára — mint a terv is bizonyítja — valósággá vált az igény. Megteremtődtek egy, az akkor elképzeltnél is gyorsabb fejlesztés lehetőségei, és meg­alapozott reményünk lehet az elektronikus rendszer alkalma­zására. Egy cél lebeghet előt­tünk, postások előtt, a kitűzött és az ország közvéleménye előtt felvállalt feladatok maradékta­lan teljesítése. A tervben meghatározott fel­adatok teljesítéséhez akár a külső, akár a belső feltételek nincsenek meg mindenütt és egységesen, ugyanakkor a vég­rehajtáshoz rendelkezésre álló idő rövid. Ezért a posta egész területén egységes és folyama­tos együttgondolkodásra és cse­lekvésre, dinamizmusra, kezde­ményezésre, vállalkozásra és minden alkotni akaró és tudó postás együttes munkájára van szükség. Fel kell számolni min­denféle presztízsszemléletet, gyorsan el kell hárítani a mun­kát esetenként lassító vagy gát­ló akadályokat. Ezért fokozot­tabb összhangot kell teremteni a postaszintű, illetve a posta­szervi elképzelések, érdekek között. A központi elképzelések ki­alakításánál jobban figyelembe kell venni a területek felveté­seit, jelzéseit, az élet realitásait, ugyanakkor a belső szabályo­zásnak hatékonyabban érvény­re kell juttatnia az összpostai érdekeket, jobban ösztönöznie kell a postaszervek belső tarta­lékainak feltárására. A szerve­zetkorszerűsítésnek egyik meg­határozó eleme volt a középfo­kú postaszervek önállóságának, jog- és döntési hatáskörének növelése, a felelősség egyidejű kiterjesztésével. Ma még min­dig sok az egyedi és kellően össze nem hangolt központi in­tézkedés, még mindig jellemző a döntések egy vagy több lép­csővel való felcsúszása; gyak­ran nem ott döntenek, ahol az információ a legteljesebb. Az alkotó energia felszabadí­tásához nagyobb szabadságot és több bizalmat kell adni a kö­zépvezetőknek. Másrészről meg kell követelni és kellően el kell ismerni a vállalkozást, a kezde­ményezést, a közös célért vég­zett munkát. Fegyelmezett munkával A munkafegyelem, a szerve­zett, hatékony munka, a mun­kaidőalap jobb kihasználása mindannyiunk kötelessége. En­nek számonkérése az illetékes szakvezető feladata. Ebben fenntartás nélkül támogatni kell a partner vezetőket vala­mennyi szakszervezeti szervvel és tisztségviselővel, sőt példa­­mutatással és meggyőző agitá­­ciós munkával segíteni. A fegyelmezetlenség, a laza­ság eltűrése, a technológiai fe­gyelem lazítása nem lehet alku és valamiféle álhumánum tár­gya. A munkaverseny szerepe A központi vezetőség a terv­vel együtt megvitatta és elfo­gadta „A Magyar Posta VII. öt­éves tervfeladatainak megvaló­sítását segítő szocialista mun­kaverseny célkitűzései” című előterjesztést. Megállapította, hogy a posta előtt álló feladatok megoldásában jelentős segítsé­get adott eddig is, s adhat még inkább a jövőben az új alapok­ra helyezett munkaverseny­­mozgalom. Ahol éltek a kapott lehetőséggel, és a munkahely konkrét napi feladatait tűzték ki célul, kibontakoztatva a vál­lalkozási szellemet és megte­remtve a teljesítménnyel ará­nyos anyagi elismerés lehetősé­gét, ott már 1986-ban is megha­tározó tényező volt tevékenysé­gük az elért eredményben. Kö­zös feladatunk tehát és egyúttal érdekünk is az új alapokon álló munkaverseny mind teljesebb kibontakoztatása és tudatos be­építése a tervfeladatok megva­lósításába. A termelést segítő tevékeny­ség, a képzés, önképzés, a szo­cialista életmód mellett egy ta­lán mostanában kevésbé han­goztatott tényező, a munkásszol­idaritás kérdése is szóba került az ülésen. A munkásszolidari­tás, a kezdő, a gyengébb mun­kaerő szakmai nevelése, segíté­se mindig is jellemzője volt a szocialista brigádmozgalom­nak. Most, amikor sok új em­ber, s köztük nagyszámú pálya­kezdő fiatal felvételével kell számolni, akkor az ő beilleszke­désük segítésében, a postához, a pályához kötődésükben meg­határozó szerepet tölthetnek be a szocialista brigádok. Párbeszéd a tagsággal A beszámoló taggyűlések elé Szakszervezetünk elnökségének 48/1976-os határozata értel­mében alapszervezeti szinten a szakszervezeti vezetőtestületek rendszeresen számot adnak a tagságnak egy-egy év munkájáról. A beszámolók célja: a tagság szerepének növelése, a szak­­szervezeti demokrácia fejlesztése, a vezetőtestületek tevékenysé­gének ellenőrzése, a tömegkapcsolat erősítése, a szakszervezeti munka nyilvánosságának fejlesztése. A beszámoló közvetlen úton bizalmi csoportokban, taggyűlésen, közvetett módon bizal­mi testület előtt valósul meg. A beszámolók nemcsak értékelnek, hanem a következő évi feladatokat is meghatározzák. A testületek nem önmaguknak ad­nak számot, hanem akiktől a bizalmat kapták, a tagságnak. A beszámolókra az önkritikus, a tagsághoz szóló őszinte hang legyen jellemző! A beszámolókon történjen meg a vezetői véleményezés, amely társadalmi kontroll is a szakvezetők számá­ra. A beszámoló taggyűléseken lehetőség lesz — a központi ve­zetőség határozata alapján — megvitatni a tagdíjfizetés módját, a vezető-irányító munka fejlesztését, valamint az agitációt és a pro­pagandát. Az alapszervezeti beszámolók során értékelni kell: • a kongresszusi határozat időarányos, helyi végrehajtását; • a postaszerv éves tervének teljesülését, ehhez kapcsolód­va a szakszervezetnek a termelést segítő tevékenységét; • a szocialista munkaverseny eredményeit; • a munkahelyi demokratikus fórumok működését; • az érintett alapszervezeteknél a körzeti szakszervezeti bi­zottságok létrehozásának és működésének tapasztalatait; • az ifjúsági tagozatok indulásának, jog- és hatáskörük ki­alakításának segítését; • az igazgatóság és a helyi postaszerv 1987. évi tervéhez tett javaslatokat; • a partner gazdasági vezetők éves tevékenységét. A beszámolás a legkisebb egységekben, a bizalmi csoportok­ban kezdődik. A tagságnak itt van közvetlen kapcsolata a mozga­lommal, itt élik a szervezeti életet, s az itteni tapasztalatok alap­ján ítélik meg mozgalmunk eredményességét. A bizalmi, ha együttműködött a csoporttal, a bővebb és fo­lyamatos ismeret segíti a beszámolót, ahol a folyamatosság hiá­nyos, ott részletesebb és bővebb beszámolás szükséges. Ezt diffe­renciáltan kell segíteni az alapszervi szb-nek és a tszb-nek. Nagy jelentőséget kap a bizalmiak beszámolója azoknál az alapszervezeteknél, amelyeknél bizalmi testület működik, mert itt a közvetlen beszámolást a bizalmi csoportban tartott taggyűlés képezi. A körzeti szakszervezeti­ bizottságoknál nehezebb körülmé­nyek között dolgoznak a bizalmi csoportok. A helyi adottságokhoz alkalmazkodva, rugalmasan kell megszervezni a beszámolókat. A tszb-k ehhez kézzelfogható segítséget adhatnak. Az egymásra épülésnek megfelelően a bizalmiak beszámoló­ját az alapszervezeti szb beszámolója előtt kell megtartani. Az alapszervezeti beszámolóknak tartalmazniuk kell a bizalmicso­­port-értekezleteken elhangzott javaslatokat, véleményeket. A beszámoló taggyűlések előtt a szakszervezeti testületek összetételét át kell tekinteni. Ahol a cserélődés a testületek egy­­harmadát nem haladja meg, ott kooptálással lehet a testületeket kiegészíteni. Ott, ahol a cserélődés több mint egyharmad, ott új választásokat kell kiírni. Az alapszervezeti beszámolókat 1987. március 31-ig kell megtartani. (A körzeti szakszervezeti bizottsá­gok a kishivatali tanácskozásokkal együtt, április végéig tartják meg.) A beszámolókat munkaidő után kell megtartani; ahol több műszakos foglalkoztatás van, ott a legkisebb munkaidő-kieséssel kell megszervezni. Gondot kell fordítani arra, hogy a tagság idő­ben megismerje a beszámolások rendjét, hogy a közös munka ér­tékelésével és feladatmeghatározással erősítsük tovább a szerve­zeti életet. Ha a jó előkészítés folytán a tagság kellő tájékoztatást kapott az 1986. évi feladatok végrehajtásáról, és megismerte a rá váró tennivalókat, a beszámolók betöltötték rendeltetésüket. Meszlényi Ferenc ★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★

Next