Postás Dolgozó, 1989 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAIEGYESÜLJETEK! A POSTÁSOK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA Alkalmazkodnunk kell a változó körülményekhez^,^ Beszélgetés a Postások Szakszervezetének főtitkárával — Mit hoz 1989 a postásoknak? — Az újévi jókívánságok után ezt kérdeztem január első munkahetén Gricserné Heszky Enikőtől, szakszervezetünk főtitkárától. A kérdésre nem vártam, s természetesen nem is kaphattam egymondatos, tömör feleletet. — Ha az idei népgazdasági tervre gondolunk, abban az áll: változatlanul kiemelt feladat a távközlés fejlesztése — ebből arra a következtetésre juthatnánk, a postásoknak „jó dolguk lesz”. A helyzet azonban ennél sokkal összetettebb. A múlt évben elindított változássorozatokkal ugyanis a gazdasági és a társadalmi életben egyaránt szembe kell néznünk. A kiemeltnek minősített távközlési program mellett a postának elő kell készítenie a tízéves kormányprogramot, s változatlanul eleget kell tennie a mindennapi szolgáltatási feladatoknak. — S mindezt milyen közegben végzik? — Ez is változott,s változik. Januártól megalakult a Közlekedési, Hírközlési és Építési Minisztérium, tavaly november óta új elnöke van a postának. Az új minisztérium felállásával változik a posta szervezete is, különválnak az államigazgatási és a vállalati feladatok. 1990-ig ki kell alakítani a Magyar Posta új vállalati szervezetét. S közben természetesen arról sem szabad megfeledkezni, hogy technológiai váltást is végre kell hajtani. — 1989. január 1-jétől életbe lépett az új vállalkozási törvény is. Feltehetően ez is hozzájárul a posta „közegének” változásaihoz . . . — Természetesen. A távközlési szolgáltatások fejlesztése rendkívüli módon tőkeigényes, a vállalkozási törvény remélhetően elősegíti újabb pénzek bevonását. De persze ennek hatása is újabb lépcső a változásokhoz . . . Küszöbön áll az új postatörvény megalkotása is, ha ez elkészül és az országgyűlés jóváhagyja, sok területen feloldja a hagyományos jogokat és kötelezettségeket. Nekünk érdekünk lenne a törvény mielőbbi megszületése, hiszen ehhez kellene munkánknak is alkalmazkodni. — Az árváltozások sem hagyják érintetlenül a postások munkakörülményeit, munkalehetőségeit . . . — Január 1-jétől már felemelt áron adják a napilapokat, februártól egyes postai és távközlési szolgáltatások ára is magasabb. Ez több tekintetben hatással van a postás dolgozókra. Egyrészt az ügyfelek sokkal kritikusabb : szemmel figyelik, hogyan dolgoznak a postások, hírlapter■jesztők. Másrészt saját egzisztenciájukat, munkalehetőségeiket is jobban védik dolgozóink. Mindez azt jelenti, hogy a szakszervezeti tevékenységben is változtatásokra van szükség? — Igen. A szakszervezeti tagság természetes és jogos igénye, hogy az érdekvédelem, az érdekképviselet még erőteljesebb, határozottabb legyen. A Postások Szakszervezete — feltehetően azért, mert a felszabadulás után az elsők között alakult meg, demokratikusan, a ma divatos szót használva, alulról építkezve — ragaszkodik az egységhez most is. Tavaly a tagsági viták sorozatát végighallgatva megerősödött az az egyöntetű vélemény: a tagság nem akar szétválni, viszont jogot formál az egységes képviselet mellett mindarra a differenciált szakmai képviseletre is, amellyel egy erős szakszervezet rendelkezhet. — Melyek tehát a feladatok 1989-ben? — Ezt a sok-sok változást csakis munkavállalói szempontból szabad véleményezni. A legfőbb alapelvünk: ennyi, s ilyen jelentős változtatást csak egyetlen cél érdekében szabad végrehajtani: ha jobb munka- és életkörülményeket teremtünk általuk dolgozóinknak, s ezáltal jobb szolgáltatást az ügyfeleknek. Az idei gazdasági program körvonalazásánál több helyen szakmai fórumon elhangzott: a pályamódosításokkal el kell érni, hogy ne romoljék a helyzet. Ez kevés lenne. Csak akkor van értelme mindennek, ha javulnak a körülmények és a szolgáltatások. A korszerűsítéshez éppen az új helyzetben sokkal több módszer állhat rendelkezésünkre, ám ezeket helyesen kell kiválasztani, és jól kell élni velük. — Milyen a postások hangulata az új év elején? — Tavaly szeptemberben megkaptuk az 5 százalékos béremelést. Sokak véleményét összegezve úgy fogalmazhatok: örültek az emberek, ám a népgazdasági szinttől való bérlemaradást ezzel még nem tudtuk behozni, ezért az idén is kiemelt feladatunk a minél magasabb bérfejlesztés. Dolgozóink között sokan bizonytalanok. A változásokról értesültek, ám kevés konkrétumot tudnak, s ez természetesen találgatásokra ad okot. A hírlapárusok, a telefonműszerészek, a távbeszélő-kezelők nem tudják, hogy munkaterületüket mikor és mennyiben érinti valamilyen átszervezés. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy mindenki minél hamarabb pontos információt kapjon, hiszen csak nyugodt, kiegyensúlyozott emberekkel lehet a feladatokat elvégezni. — Mennyire tartja fontosnak a szakszervezet a foglalkoztatás biztonságát? — Ezt mindennél lényegesebbnek tekintjük. Valaha a Magyar Posta híres volt a biztos kenyérkereset lehetőségéről, a tisztes nyugdíjba menés biztosításáról — s most is mindent meg kell tennünk embereink átképzéséért, a megszűnő munkahelyek helyett újak szerzéséért. Már tavaly megkezdtük a hosszú távú foglalkoztatáspolitikai program kidolgozását. Ennek jegyében például egy-egy beruházás indításakor már fel kell mérni a várható munkaerő-szükségletet, s szervezni a majdani dolgozókollektívát. Természetesen az új, magasabb technológiát képviselő munkahelyekre kvalifikált embereket kell állítanunk, s őket differenciált bérezésben illene részesíteni — ezt is meg kell oldanunk. Mégpedig úgy, hogy ne csak megszerezzük, vagy kiképezzük a dolgozókat, hanem vonzóvá is tegyük számukra a munkahelyet, s meg is tartsuk őket magunknak. — A munkalehetőségek alakításában milyen szerepet kíván betölteni a szakszervezet? — A szakszervezet soha nem állította, hogy a termelés demokráciája és a technológiai fegyelem betartása ugyanazt jelentené a munkahelyeken. A postások fegyelmezett, jó munkát akarnak végezni, ám ezt csak akkor tudják produkálni, ha van hozzá anyag, gép, munkaterület és minden egyéb. A demokrácia jegyében joggal elvárják vezetőiktől: mindent tegyenek meg ezek biztosításáért. A postások szakszervezete saját belső szervezetét is meg akarja újítani, ám ezt csak akkor tudja maradéktalanul megtenni, ha a partnermunkáltatókkal szinkronba tudja hozni saját javaslatait, elképzeléseit. Várjuk tehát a posta új szervezetének kialakítására a szakmai javaslatot, s közben mi is meglépjük mindazt, amit érdekvédelmi és érdekképviseleti oldalról kell. Alkalmazkodunk a változó feladatokhoz, felkészülünk a dolgozók átképzésére, az új technológia fogadására, megfogalmazzuk javaslatainkat a készülő postatörvényhez — viszont elvárjuk, hogy minden változás a nálunk dolgozó emberek, s természetesen munkájukon keresztül az egész ország lakosságának az érdekeit szolgálja. Rácz Judit E SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Postai évfordulók 2. oldal Hírlapáremelés — teljesítménybérváltozás 3. oldal Százéves a telefon Miskolcon 4. oldal Új postás üdülőotthon 6. oldal Karácsonyi vásár 7. oldal XXXIV. ÉVFOLYAM 1989. JANUÁR ÁRA: 3 FORINT 1. SZÁM Hitet és becsületet próbáló időket élünk. Ma már családok százezrei nemcsak Zola, Gorkij vagy Móra műveiből tudják, mi a szegénység. Napi tapasztalásuk emberhez méltatlan helyzetük. Mindez egy olyan társadalomban, amely a társadalmi igazságot tűzte lobogójára. Gazdasági, és ami talán még nagyobb baj, erkölcsi válságot él át az ország. A helyzet igen kedvez a konjunktúralovagoknak, a saját pecsenyéjüket háttérben sütögetőknek, az önjelölt megváltóknak. Az 1956-os nemzeti tragédia óta soha nem volt annyira szükség a dolgozók egymás közötti és iránti szolidaritására, mint napjainkban. Ma a szakszervezet kizárólagosan csak tagsága érdekeit képviselheti. Természetesen ehhez a magatartáshoz elengedhetetlenül hozzátartozik a politikai felelősség vállalása is. Miről lehet ma számot adni tagságunknak? Az elmúlt hetekben, hónapokban hol és mikor tudtunk előbbre lépni, hol ért bennünket kudarc, hol lehetett, hol kellett kompromisszumra jutni? Mit kellett visszautasítani, mi ellen kellett tiltakozni és mibe kellett beletörődni? Tiltakozni kellett a Munka Törvénykönyvének tervezett módosításával kapcsolatban, a kollektív szerződés kötelező jellegének, valamint a bizalmiak egyetértési jogkörének megszüntetése ellen. A munkaügyi kormányzat mindkét esetben belátásra kényszerült. Jelentős eredmény volt annak elérése, hogy a sztrájktörvény, a Munka Törvénykönyvén kívül, külön törvényben lesz megalkotva. A szakszervezeti mozgalom számára mind az önálló szakszervezeti törvény, mind a sztrájktörvény rendkívüli jelentőségű. A SZOT vezetősége a november 28-i találkozón kifejtette a kormány képviselőinek, hogy nem tudja elfogadni az 1989-re tervezett 6 százalékos reálbércsökkenést. A lakosság, a dolgozók 3 százaléknál nagyobb csökkenést már nem tudnának elviselni. A napokban bekövetkezett drasztikus áremelések némi tompítására megfontolandó az azonnali, általános és kötelező érvényű bérfejlesztés végrehajtása. Elnökségünk és központi vezetőségünk január 17—18-án — lapzárta után — tárgyalta az 1989. évi tervet, valamint a bérfejlesztés mértékét. (A témával lapunk februári számában részletesen foglalkozunk. A szerk.) Egy olyan mozgalom, amely 4 millió tagjáért kíván felelősséggel cselekedni, a realitásokat soha nem hagyhatja figyelmen kívül. Egymásra vagyunk utalva igényeink megfogalmazásában, azok érvényesítésében. Mi, postások, sohasem a maximumot követeltük. Most sem ezt tesszük. Mi csak biztos munkát és kenyeret akarunk. Egyetlen dolgozónak sem mondunk fel Bécsi beszélgetés Robert Trierjel, az osztrák postás és távközlési dolgozók szakszervezetének elnökével Lapunk megjelenésének időpontja körül átadják az osztrák Telecom cég által gyártott és szállított első tároltprogram-vezérlésű telefonközpontot Szombathelyen. Emellett hazánkban több helyütt is szerelnek ilyen elektronikus központokat. E beruházásokkal jelentősen fog javulni a szolgáltatás színvonala. De milyen lesz a hatása a dolgozókra, a létszámhelyzetre. Erre kerestünk választ Ausztriában, hiszen az osztrák posta 1978-ban kezdte meg e rendszerváltást a távközlési hálózatban. Ekkor indult a tároltprogram-vezérlésű telefonközpontok építése, telepítése. A távközlésben dolgozók között eleinte félelem lett úrrá, mi lesz velük, hiszen az új technika térhódításával csak a dolgozók töredékére lesz szükség. Hogy mi történt azóta, milyen intézkedésekkel sikerült a pánikot megszüntetni, s mi várható az ezredfordulóra, erről kérdeztük Robert Trner elnököt. — Ön az elnöki funkciója mellett a személyi, dolgozói képviselet vezetői teendőit is ellátja. Kérem tájékoztassa olvasóinkat: mit jelent ez a kettősség ? — A dolgozók munkaviszonyával összefüggő mindennemű személyi kérdésben ez utóbbi szervezettel kell a szakmának tárgyalnia, egyezségre jutnia. Az általános bérfejlesztésben viszont már a szakszervezeté a döntő szó. Egyéb jogvédelmet is a szakszervezettől kérhet a tagság. Itt említem meg, hogy szervezettségünk 98 százalékos, egyedülállóan magas nyugat-európai viszonylatban. Összességében úgy fogalmazhatnék, hogy a személyi képviselet összekötő kapocs a szakma és a szakszervezet között, s munkájával teljesebbé válik a dolgozók érdekvédelme. Mint említette, több mint 10 éve kezdődött el a távbeszélő-technikában a rendszerváltás. Hol tartanak most, 1989 januárjában ezzel? — Mivel a 70-es évek második felében már több mint 25 éves volt a távközlési hálózatunk, óhatatlanul döntenünk kellett a fejlesztés irányáról, így 1977-ben a tároltprogram-vezérlésű, elektronizált központrendszerek mellett tettük le voksunkat. Kanadában alaposan tanulmányoztuk ezt a típust, majd meg is vettük. Emellett azonban — főleg azért, hogy ne legyünk egy cégnek kiszolgáltatva — a nyugatnémet Siemens ITT-vel is kötöttünk szerződést. Ez a két rendszer természetesen kompatibilis egymással, sőt a régi központokkal is együtt dolgoznak. Jelenleg még csak 150 000 úgynevezett digitális előfizetőnk van. 6 ilyen telefonközpon(Folytatás a 2. oldalon.)