Postás Dolgozó - Postai és Hírközlési Dolgozók Lapja, 1990 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1990-01-01 / 1. szám

A POSTÁSOK SZAKSZERVEZETÉNEK ALAPJA XXXV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1990. JANUÁR ÁRA: 3 FORINT Lényeges változások a kollektív szerződésben December első napjaiban igen rövid idő alatt zajlott le a kollektív szerződés módosításá­nak dolgozói vitája. Jogos volt az az észrevétel, hogy kevés az idő a megfelelő vitára. A tarta­lomból azonban mindenki meg­ítélhette, hogy ezt a módosítást a Magyar Posta átszervezése tette szükségessé, vagyis ez is az átszervezési folyamat része. Sajnos, az átszervezésre is ke­vés idő maradt. A kevés idő azonban semmiféleképpen nem lehetett akadálya annak, hogy a dolgozók érdekeinek védel­mében indokolt és szükséges módosítások még 1989 folya­mán beépüljenek a kollektív szerződésbe. A szerződés hatálya A Magyar Postából — mint tudjuk — 1990. január 1-vel há­rom új nagyvállalat, több kft. és alapítványok alakultak. Ezek az új szervezetek jogosultak önálló kollektív szerződések kötésére. Az új kollektív szerződéseknek az előkészítése, vitájuknak a le­bonyolítása, elfogadtatásuk és hatályba léptetésük hosszabb időt vesz igénybe. Ezen átme­neti idő alatt sem lehetnek azonban rendezetlenek a mun­kaviszonyra vonatkozó szabá­lyok. Ez alapvető dolgozói ér­dek, és nem közömbös a mun­káltatói oldalról sem. Ezért mind szakszervezeti, mind szakmai részről szükségesnek láttuk egy olyan kollektív szer­ződéses rendezésnek minősülő megállapodás kötését, amelyet — egyrészről a dolgozók képviseletében a Postások Szakszervezetének Központi Vezetősége, — másrészről a munkáltató, a Magyar Posta elnök-vezér­igazgatója köt meg, s amely szerint — meghatározott időtartamra — a jogutód vállalatokra a jelenlegi kollektív szerződés rendelkezé­sei érvényesek, illetve hatályo­sak. A dolgozói vitára bocsátott megállapodástervezet megfo­galmazása során a jelenlegi kol­lektív szerződés hatályának végső időpontját illetően a szak­ma és a szakszervezet vélemé­nye eltért. Szakszervezeti oldalról egyet­értettünk a szakmának azzal az álláspontjával — s a magunk részéről ezt messzemenően tá­mogatjuk —, hogy az 1990. ja­nuár 1-jével létrejött valameny­­nyi új szervezetnek haladékta­lanul meg kell kezdenie az új kollektív szerződés előkészíté­sét. A megkötés munkálatait úgy célszerű ütemezni, hogy a kollektív szerződést legkésőbb június 30-ig ki lehessen hirdet­ni. Ez azért fontos, mert csak ekkor van az új kollektív szer­ződésnek január 1-jéig vissza­menőleges hatálya. Az ésszerűség és célszerűség mellett azonban a realitásokat nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az 1990-es év első ne­gyedévében az előkészítő szak­­apparátust leköti az elmúlt gaz­dasági év zárása, az átszerve­zéssel összefüggő technikai, ad­minisztratív szétválasztási, bá­zisképző feladatok. A szakszer­vezeti mozgalom aktivistáit és apparátusát pedig nem kisebb, feladat várja az első negyedév­ben, mint az alulról építkező új szervezeti forma kialakítása, létrehozása. E feladatokat — véleményünk szerint — egyik oldalról sem lehet figyelmen kí­vül hagyni. Előfordulhat, hogy az első félévben egyes új szer­vezetek nem tudnak kellően fel­készülni kollektív szerződésük megkötésére. Ebben az esetben mégis bekövetkezne, hogy az új szervezetnél a munkaviszonyt érintő szabályozás tekintetében rendezetlen állapot alakulna ki. Az eltérő szakmai és szak­­szervezeti álláspont között dön­tött a dolgozói vita eredménye. A „Megállapodás” 1. pontjának ér­vényes szövege: „A Magyar Posta 1986—1990. évekre kötött kol­lektív szerződésének — általá­nos és értelemszerűen rájuk vonatkozó speciális — szabá­lyait változatlan tartalommal a Magyar Posta jogutód szer­vezetei (ideértve a gazdasági társaságokat, valamint a Postai és Távközlési Zenei Alapítványt és a Postai és Távközlési Múze­umi Alapítványt is) az új kol­lektív kereszteződés, illetve a munkáltatói kollektív szerző­dések hatályba lépéséig, de leg­később 1990. december 31-ig al­kalmazzák.” Mozgástér A hatályos kollektív szerző­désnek vannak olyan részei, amelyeket még az átmeneti idő­re sem lehet megmerevíteni. Ezért a „Megállapodás”-ban e részek oldása elengedhetetlen. Vagyis meg kell engedni, hogy az új vállalatok, szervezetek in­dokoltan a hatályos kollektív szerződéstől — még a saját kol­lektív szerződésük kialakítása előtt — eltérhessenek. Ebben a vonatkozásban két kérdést tar­tottunk fontosnak: — a hírlapbérrendszereket, valamint — az üzemi étkeztetés nyers­anyagnormáját és a vállalati hozzájárulást. A hírlapkiadás terén — nap mint nap tanúi lehetünk — szinte robbanásszerű változás következett be. A terjesztés a robbanásra — több ok miatt — nem tudott felkészülni, de a mi­előbbi követés elengedhetetlen. Ennek következtében a kollek­tív szerződésben rögzített hír­lapbérrendszereket szükség szerint módosítani kell. Ennek indokolt teret engedni! Ezt a „Megállapodás” 2. pontja a kö­vetkezők szerint fogalmazza meg: „Az 1. pontban rögzített ál­talános szabálytól eltérést en­gedve a kollektív szerződés 3. számú melléklet B I—II. pont­jaiban meghatározott hírlap­bérrendszerektől a Magyar Posta Vállalat saját hatáskör­ben eltérhet.” A második kérdés felvetését az infláció indokolja. Az étkez­tetés színvonalának tartása cél­jából meg kell engedni az új postai szervezeteknek, hogy a hozzájárulás mértékéről maguk határozzanak. Ezt az enged­ményt a „Megállapodás” 3. pontja rögzíti: „Ugyancsak az­ 1. pont álta­lános követelményeitől eltérés tehető az üzemi étkeztetés kol­lektív szerződés 42. § (5) bekez­désében meghatározott mérté­keivel kapcsolatban. Az étkez­tetés nyersanyagnormája és a vállalati hozzájárulás tekinte­tében a jogutód munkáltatók felfelé eltérhetnek.” A „Megállapodás” az eddig ismertetett három ponton kívül még a következő kettőt tartal­mazza: „4. A felek a jelen megállapo­dásban foglaltakat kollektív szerződéses rendezésnek tekin­tik. 5. A megállapkodás hatálya értelemszerűen kiterjed a kol­lektív szerződés f­üggelékeire is, a munkáltatók a partner szak­­szervezeti szervekkel hasonló­an megállapodást köthetnek.” Úgy véljük, az 5. pont vala­mennyi utódvállalat figyelmét felkelti a kollektív szerződés sa­ját függelékének áttekintésére. Átlagkereset 6 hónapra A hatályos kollektív szerző­dés decemberi módosításának a leglényegesebb pontjai össze­függnek az átszervezéssel. Ezek a felmondási és felmentési idő­re vonatkoznak. Lapunk múlt havi számában közzétettük azt a „Megállapo­dást”, amelyben a postás dolgo­zók foglalkoztatási biztonságá­nak megőrzésébe kötelezettsé­get" vállalt a Magyar Posta el­­nök-vezérigazgatója és a három új nagyvállalat vezérigazgatója. Minden törekvés ellenére elő­fordulhat azonban, hogy né­hány dolgozó munkaviszonyát felmodják az átszervezés miatt. Ezért szükséges egy méltányos, hosszú idejű felmondást, s ezzel azonos idejű felmentési idő, amely a dolgozó számára biz­tonságot ad abban a tekintet­ben, hogy a sr­unkáltató támo­gatásával munkaviszonyát megoldják. Az e célt szolgáló kollektív szerződési módosítások a követ­kezők: — a 7. §-t, a felmondási időt kiegészítő (3) bekezdés: „A Magyar Posta 1990. janu­ár 1-jei átszervezése miatti munkáltatói felmondás esetén a felmondási­­ idő valamennyi érintett dolgozóra vonatkozó­an 6 hónap. A felmondási időt az (1) — (2) bekezdés szerint kell megállapítani, ha a fel­mondásra azért kerül sor, mert a dolgozó a részére változatlan munkavégzési helyen felaján­lott ugyanazon munkakört nem fogadta el.” — a 8. §-t, a felmentési időt kiegészítő (3) bekezdés: „A ksz 7. § (3) bekezdése sze­rint megállapított 6 hónapos felmondási idő teljes tartamá­ra a dolgozót fel kell menteni a munkavégzés alól. E módosítások alkalmazását illetően a dolgozói vitákon a kö­vetkező kérdések vetődtek fel: — a 6 hónapos felmondási és felmentési idő csak január 1-jé­­hez kötődik? — a változatlan munkavég­zési helynek mi a pontos tartal­ma? Az első kérdéshez: a ksz szövege az 1990. január 1-jei átszervezést úgy fogalmaz­za meg, mint okot, amely a munkaviszony felmondását in­dokolja. Az átszervezés végre­hajtása egy folyamat. Termé­szetesen az a jogos követel­mény, hogy a dolgozó munkavi­szonya január 1-jével rendezett legyen. A munkaviszony fel­mondására csak akkor kerüljön sor, ha postán belül már min­den lehetséges intézkedést megkíséreltek, hogy elhelyez­zék a dolgozót. Mégis előfordul­hat, hogy valakinek nem lehet a munkaviszonyát fenntartani. Ebben az esetben természete­sen az sem kizárt, hogy a fel­mondás kezdete nem január 1. A második kérdéshez: a szabályozás létrehozásának az volt a célja, hogy minél ki­sebbre szűküljön az a dolgozói kör, amelyre a 6 hónapos fel­mondási és felmentési idő nem vonatkozik. Ez pedig az, amikor az illető dolgozó esetében sem­mi sem változik — legfeljebb munkáltatójának elnevezése. Vagyis: a „változatlan munka­­végzési hely” az a munkahely, ahol a dolgozó eddig a munká­ját végezte. Hírlapbérrendszer — lépéskövetés A „Megállapodás” ismerteté­sénél már említettem, hogy a hírlapkiadásnál bekövetkezett többirányú változást a terjesz­tés nem tudta követni.. A ter­jesztésre kialakított bérezés — várhatóan — a terjesztés formá­inak változásával szinkronban formálódik, módosul. Az eltelt fél év tapasztalata is szükségessé tette, hogy még 1989-ben két fontos kérdést rendezzünk e bérezési rend­szerben: — az egyik az eltérő körül­mények közötti árusítás anyagi elismerése, — a másik a helyettesítés dí­jazása. (Folytatás a 6. oldalon.) A harc folytatódik... Nekünk postásoknak a mögöttünk hagyott 89-es esztendő több okból is emlékezetes marad. Az elmúlt évtizedekben végre­hajtott többszöri és kétes sikerű postai átszervezések után elér­keztünk a posta végső át- és szétszervezéséhez, az egységes Ma­gyar Posta megszüntetéséhez. Az átszervezési munka egyenetlenségei, a folyamatokról a valós ismeretek hiánya, a jól értesültek félinformációi, az elvi­­selhetőség határáig fokozták a postásokban — a napi megélhe­tési gondok miatt egyébként is meglévő — feszültségeket. Elgondolkoztató tény, és a fegyelmezett, áldozatkész mun­ka bizonyítéka, hogy mindezek a körülmények nem, vagy csak kismértékben érződtek a postai szolgáltatások színvonalában, s-szakszervezetünk vezetőtestületei, tagságunk a postai mun­­­­kavállalók elemi érdekeiért és akaratából fogalmazták ki meg az átszervezéshez kapcsolódó követeléseket. Nem mindig és nem mindenben találtunk együttműködésre kész partnereket, ugyanakkor egyértelművé vált, hogy vannak olyan sarokpontok, amelyektől a szakszervezet nem tágíthat. Ezek: • az utódvállalatoknál a dolgozók foglalkoztatási és szo­ciális biztonsága,­­ • az utódvállalatok működőképessége, amiben meghatá­rozó a bérlemaradás felszámolása még a szervezeti szétválás előtt, a kollektív szerződésben foglaltak, a postás dolgozók szerzett jogainak megtartása. A Postások Szakszervezete által követeltek jogosságát, an­nak reális mértékét bizonyítja, hogy kemény küzdelem, sok-sok tárgyalás, tanácskozás után sikerült egyezségre jutni, illetve kedvező döntéseket kikényszeríteni. A követelések jogosságán túl a dolgozók, a szakszervezeti tagság összefogása, a közös akarat kinyilvánítása — úgy a szeptemberi, majd a novemberi országos szakszervezeti tanácskozáson — volt az az erő, ami a posta vezetőjét és a minisztert meggyőzték és tették ügyünk szö­vetségesévé. Új postás egységben, a közös akaratban meglevő erő adhat­­­ hitet és alapot ahhoz a munkához, amely szakszervezeti 2 -3. tagságunk előtt áll. A magyarországi csendes forradalom, a demokrácia di­menzióinak kitágulása, a nemzetgazdaság már-már minősíthe­tetlen helyzete, ebből következően az életszínvonal drasztikus csökkenése, a mindezeket figyelmen kívül hagyó egyes kor­mányzati körök arroganciája, mind-mind kihívás a szakszerve­zeti mozgalom számára. Mindezekkel együtt és kölcsönhatásban a legnagyobb kihívás a tagság jogos elégedetlensége, és ebből adódóan igénye a szakszervezeti struktúra és munka gyökeres változtatására. A fentiek mellett a Postások Szakszervezetének szervezeti felépítésében követnie kell a posta átszervezéséből adódó válto­zásokat is. Központi vezetőségünk öt hónapos tagsági vita után elfogadta a lapunkban most közzétett ideiglenes alapszabályt, s egyidejűleg megbízta az elnökséget, hogy a három szakmai szakszervezet alapszabály-tervezetének megalkotásáról gondos­kodjék. A január első napjaiban megindult alapszervezeti válasz­tásokon a beszámoló elfogadása, a tisztségviselők megválasztá­sa mellett dönteni kell arról is, hogy milyen szakszervezetet akar a tagság kialakítani, s ennek alapján formálni az illető szakmai szakszervezet szervezeti felépítését alap-, közép- és or­szágos szinten. Majd az országos alakuló értekezlet vagy szak­mai szakszervezet alakuló kongresszusa mondhatja ki a szak­­szervezet megalakulását. Ennek az országos tanácskozásnak vagy kongresszusnak a jogosultsága kinyilvánítani — a tagság akarata alapján — szándékát az Országos Szakszervezeti Szö­vetség létrehozására. E­­zeket, a sorsunkat érintő és befolyásoló kérdéseket az el­­­­következendő hetekben, hónapokban kell tagságunknak i­s megválaszolnia és eldöntenie. Mindezt olyan helyzetben, amikor világosan látszik, hogy sem a kormánynak, sem egyet­len meghatározó politikai és gazdasági tényezőnek nem érdeke egy egységes, erős szakszervezet. Az elmúlt hetek a postán belül is érzékeltettek ilyen szándé­kokat. Ma, amikor a munkavállalók kiszolgáltatottsága egyre nyilvánvalóbbá válik, nem engedhetjük meg szakszervezetünk egységének bomlasztását, szétforgácsolását. Közösen kell kimun­kálnunk azokat a döntési mechanizmusokat, szervezeti formá­kat, amelyek megteremtik szakszervezetünk demokratikus mű­ködésének a feltételeit. E folyamat szerves része a szövetségi alapszabály-tervezet módosítása, alakítása, melynek végleges formáját a Postások Szakszervezetének utolsó és egyben a szakszervezeti szövetség első kongresszusa alakítja ki. A harc folytatódik: a munkáért, az emberhez méltó életet biztosító bérért, az emberség, a tisztesség, az igazság győzelmé­ért. E harc kimenetelét erőteljesen befolyásolja a postásegység megőrzése, a dolgozók egymást segítő szövetsége, s ezt mások is tudják. . . Meszlényi Ferenc

Next