Postai és Hírkozlési Dolgozók Lapja, 1991 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1991-01-01 / 1. szám
Nyílt levél a posta vezérigazgatójának! A magyar hírközlőszervek útján megdöbbenéssel szereztünk tudomást arról a szomorú tényről, hogy 1990. december 9-én Budapesten fegyveres rablótámadást szenvedett egy pénzgyűjtő járat személyzete. E tényt azért is tartjuk renkívülinek a magunk részéről, mivel egyik munkatársunk életveszélyes sérülést szenvedett, s csak a szerencsének és a járatos lélekjelenlétének köszönhető, hogy maga a járatos nem sérült meg, s az ügy nem végződött két postás dolgozó végzetes tragédiájával. A fegyverrel ellátott járatos döntő érdemeket szerzett abban, hogy a hatalmas pénzösszeg nem került a brutális rablók kezére. A Népszabadság december 11-i számában „A posta páncélautókat vesz" című írásban Fóris Ferencné szaktársnő elmondta az újságírónak, hogy „a vezetés nem akarja felfegyverezni a pénzkísérő dolgozókat, nem hisznek ebben a megoldásban". A Magyar Televízió műsorában a rablótámadást követő napok egyikén dr. Kertész Pál vezérigazgató és Molnár Sándor ügyosztályvezető nyilatkozott az üggyel kapcsolatban. Kertész szaktárs a tv riporterének kérdésére a nyilvánosság előtt elmondta, hogy hasonló támadásokra a posta nincs felkészülve, s ez a postát váratlanul érte, mivel az utóbbi időben gépkocsijárat elleni támadásra nem került sor. Molnár szaktárs nyilatkozata szerint alapítványt hoznak létre a hasonló okok miatt megsérültek, illetőleg családjuk megsegítésére. Az alapítvány összegének növeléséhez mi magunk is nagyon szívesen hozzájárulunk, havi rendszeres 5-10 forintos összeggel, melyhez való csatlakozásra valamennyi postai dolgozót felkérünk. Az üzemünk területén közlekedő távolsági járatok tekintélyes mennyiségű pénzt szállítanak úgy terítő, mint gyűjtőjárati tevékenységük során. A jelenlegi postai gépkocsiállomány azonban szinte semmi biztonságot nem nyújt számunkra, s az ügyben semmiféle előrelépést nem tapasztalunk. Minden értéket szállító távolsági járat gépkocsivezetője ugyan el van látva a máshol már nem használatos pisztollyal, védelmünkre azonban a mai állapotok között már nem alkalmas. A támadás kivédésére, elhárítására csak a gépkocsi vezetésében közvetlenül nem érdekelt járatosnak lehet esélye, ezért az országban hasonló munkakörben foglalkoztatottak nevében is követeljük modern géppisztollyal való ellátásunkat, s a biztonságunkat szavatoló gépkocsik beszerzését. Természetesen tudjuk, hogy teljes biztonságunkat megteremteni csak technikai eszközökkel lehetetlen, azt azonban — érzésünk szerint — joggal elvárhatjuk, hogy vezetőink az időben megtett, hatékony intézkedésekkel a lehetőségek határain belül mindent megtegyenek biztonságunk fokozása érdekében. Balatonszentgyörgy, 1990. december 22. 39 aláírás Állásfoglalás a távközlési és a frekvenciagazdálkodási törvénytervezetről A Hírközlési Szakszervezeti Kerekasztal tudomásul veszi, hogy: ■ a hazánkban bekövetkezett változások indokolttá teszik új tövény megalkotását. ■ A törvénytervezetet részben állampolgári, részben munkavállalói szempontból vizsgálta, de meghatározóként az állampolgári érdekeket vette figyelembe. Ezért hiányolja, hogy a törvénytervezet elkészítésével egyidejűleg vagy azt megelőzően nem fogadták el és nem hozták nyilvánosságra a kormányzat távközléspolitikai koncepcióját, mely meghatározó lenne a kapcsolódó jogszabályok tartalmát illetően. ■ Reálisnak tartja a távközlési monopóliumok oldására irányuló igényt, de a monopóliumoldást csak az állampolgári jogok betartása mellett tartja megvalósíthatónak. ■ A magyar telefonhelyzet rendkívüli elmaradottságából adódóan a törvénytervezet olyan utat választ, melynél egyidejűleg valósul meg az intenzív fejlesztés, a technológiaváltás és a távközlés piacosítása (több szolgáltató megjelenése). Ez — tekintettel arra, hogy Európában erre nincs példa — felerősíti a tevékenységet irányító minisztérium szerepét. A fejlesztéseknél párhuzamosan a távközlési szolgáltatások folyamatos biztosítása is szükséges, ezért a törvény hatályba lépésével egyidejűleg az egyértelmű gazdasági szabályozás, a kidolgozott műszaki szabványok, előírások és a teljes körű hatósági ellenőrzés személyi és társadalmi feltételeinek garantálása elengedhetetlen. ■ A távközlési piac megvalósítása, a versenyhelyzet kialakítása csak versenysemleges módon valósítható meg, tehát nem kerülhet a piacra lépő új szolgáltatókkal szemben hátrányos helyzetbe a jelenlegi szolgáltató. Nem kerülhetnek hátrányosabb helyzetbe a szolgáltatást jelenleg ellátó munkavállalók sem. ■ A törvény szövegével szemben alapkövetelmény, hogy az abban részt vevő valamennyi jogalany egységesen értelmezze (mind a vállalkozók, mind a szolgáltatást igénybe vevők, illetve azt nyújtó személyek). Ezért kiemelten fontos a törvényben szereplő fogalmak egzakt meghatározása. ■ Az ország jelenlegi gazdasági helyzetében a távközlésfejlesztési program szinte az egyetlen — rendkívül nagy beruházást igénylő — fejlesztési program. Rendkívül fontos, hogy a nemzeti távközlési program megvalósítása érdekében az ország rendelkezésére álló anyagi és személyi erőforrásokat — bel- és külföldieket egyaránt — optimálisan használják fel. Ezért szükséges, hogy az előterjesztő a jelenlegi helyzet bemutatása mellett a különböző változatok — részleges, teljes monopóliumoldás stb. — következményeit is komplexen mutassa be a döntést hozóknak. Enélkül félő, hogy a jelenlegi katasztrofális telefonhelyzet lesz a meghatározó a törvényalkotási folyamatban. A távközlési törvény célja az európai színvonalú távközlés megvalósításához a jelenleginél jobb feltételrendszerek megteremtése, emellett viszont szükséges, hogy a törvénytervezetet kísérő kormányelőterjesztésben a minisztérium egyértelműen foglaljon állást a hatósági és szolgáltató tevékenységet jelenleg ellátók helyéről, szerepéről. A második éve tartó szervezési folyamat elhúzódása kétségessé teszi a kitűzött program első három évének 1991—1993 közötti megvalósítását. Ennek szükségességét erősíti a törvényben meghatározott állami felelősség is, melyet az előbb említett szervezeteken keresztül valósíthat meg a minisztérium. Az alapítvány céljai: 1. A gazdasági szerkezetátalakítás folyamatában a szegénységküszöbre sodródó társadalmi csoportok segítése, karitatív egyesülések ösztönzése és támogatása. 2. Fiatal szakemberek külföldi képzésének támogatása a gazdaságtudományok, a társadalomtudományok, a bölcsészettudományok, az orvostudományok és a műszaki tudományok területén. 3. A nemzeti egység, a nemzeti önazonosság és a nemzeti kultúra fenntartásában, továbbfejlesztésében és európai színvonalú művelésében szerepet vállaló állampolgári kezdeményezések, szellemi műhelyek, alkotó közösségek, világi és laikus egyházi mozgalmak ösztönzése és támogatása. A kezdeményezéshez mindenki csatlakozhat, aki — a világ bármely országában élve — magyarnak vagy a magyarság támogatójának vallja magát, szolgálni kívánja hazánk felemelkedését, és az alapítvány céljainak megvalósulását támogatni szándékában és módjában áll. A Nemzeti Alapítvány alapítója lesz mindenki, aki egyhavi jövedelmének teljes összegét egy ál- Nemzeti Alapítvány utalással vagy hathavi részletben a fenti célok támogatására felajánlja. A Nemzeti Alapítvány megbecsült támogatója lesz mindenki, aki e célok megvalósulását bármily összeggel támogatja. A kezdeményezéshez 1991. március 15-ig lehet alapítóként csatlakozni. Az alapítványi tőke gondozására a Postabankot kérjük fel. Kötelezettséget vállalunk, hogy 1991. március 15-től számított egy hónapon belül összehívjuk az alapítók közgyűlését, amely megalkotja a Nemzeti Alapítvány alapszabályát, megszabja működési rendjét és megválasztja kuratóriumát. A kuratórium hivatalba lépéséig az alapítvány számláját zároljuk, mert pénzösszegek felhasználásáról kizárólag e testület dönthet. Tudatában vagyunk, és külön is hangsúlyozzuk, hogy az alapítvány létrehozása nem helyettesítheti a törvényhozás gyors és határozott lépéseit a szociális piacgazdaság törvényes feltételeinek megteremtése irányában, nem enyhítheti sem a kormánypárti, sem az ellenzéki politikusok alkotmányos felelősségét. Helyesnek gondoljuk azonban, hogy kötelességünk teljesítése mellett személyesen is hozzájáruljunk az átalakulás terheinek csökkentéséhez. Kijelentjük, hogy az alapítvány működésében pártérdekeket érvényesíteni nem kívánunk, és az esetleges ilyen irányú szándékoknak közös elhatározással útját álljuk. Kezdeményezésünket független magyar polgárok vállalkozásának tekintjük, elhatározásunkban kizárólag a nemzet iránti elkötelezettség, a jövőépítő áldozatvállalás szándéka és a közteherviselés szelleme vezetett bennünket. Tisztelettel felkérünk minden magyar magánszemélyt, vállalatot és intézményt, valamint a Magyar Köztársaság felemelkedését támogatni hajlandó más nemzetiségű magánszemélyeket, vállalatokat és intézményeket, hogy csatlakozzanak kezdeményezésünkhöz. A Nemzeti Alapítvány csekkszámlájára a 219 2 98 636 021-05 840 számon lehet befizetni. Postai és Hírközlési Dolgozók Lapja 2 Észrevételek a Postatörvény tervezetéhez A Hírközlési Szakszervezeti Kerekasztal postai tevékenységben érdekelt szervezetei 1991. január 2-án megtárgyalták a postáról szóló törvény tervezetét, és arról az alábbi állásfoglalást alakították ki. • A testület egyetért a szolgáltatások választékának bővítésével, elismeri az erre irányuló igényt. A jelenlegi szolgáltatások színvonaljavításának egyik módja lehet az állami monopólium oldása. Ugyanakkor a kerekasztal rendkívül fontosnak tartja, hogy a törvénytervezet az alapszolgáltatásként megfogalmazott szolgáltatásokat, mint a közszolgáltatást, alkotmányos alapon, állampolgári jogon vehesse igénybe a lakosság a lakóhelyén, a területi elhelyezkedéstől függetlenül. Ezt a célt csak úgy lehet elérni, ha a törvény nem engedi meg a nagy profithasznú tevékenységek „kimazsolázását", és így a kevésbé nyereséges, illetve veszteséges szolgáltatás állami postai szervezetben való meghagyását. • Ezért a kerekasztal nem tartja elfogadhatónak azt, hogy a koncesszió a fővárosra, illetve 1-1 nagyobb városra is kiadható. A vállalkozók várhatóan a nagy létszámú települések (főváros, megyeszékhelyek) postai ellátására jelentkeznek, míg a kistelepüléseken a szolgáltatási kötelezettség az állami vállalatra marad. • A monopóliumoldásnak csak olyan formáját tudjuk támogatni, amely a szolgáltatást jelenleg ellátó állami vállalatot sem hozza hátrányos helyzetbe az újonnan belépő vállalkozókkal szemben. • A monopóliumoldás és a vállalkozás lehetősége, véleményünk szerint nem hozhatja hátrányos helyzetbe a postai munkavállalókat. Koncessziós szerződést csak pályázat útján lehessen elnyerni. A pályázatot elbíráló bizottság munkájában minden esetben vegyen részt az érintett munkavállalói érdekképviselet is. Javasoljuk, hogy a koncessziós pályázatok kiírásánál és elbírálásánál élvezzenek előnyt az adott területen jelenleg dolgozó munkavállalók. • A koncessziós szerződésben rendezni szükséges a koncesszió területén dolgozók élet- és munkakörülményeivel kapcsolatos kérdéseket, mégpedig az érintett munkavállalói érdekvédelmi szervezetekkel egyetértésben. • A kerekasztal javasolja, hogy a kormány a koncessziós díjakból hozzon létre postai alapot, amelyet csak a postai alapszolgáltatások fejlesztésére lehessen felhasználni. • Véleményünk szerint az a javaslat, miszerint csak a 2500 főt meghaladó településen szükséges állandó postai szolgáltatóhely fenntartása, jelentős visszalépést jelentene a szolgáltatás színvonalában, mivel a korábbi években már a 600 főt elérő településeken is állandó postahivatalokat létesített a Magyar Posta, melyeket ma is üzemeltet. A törvénytervezetben javasolt megoldás az ország 3200 postahivatala közül 1200-at érintene negatívan, és ez mintegy kétmillió embernél jelentené a postai szolgáltatások színvonalának drasztikus csökkentését, vagy megszüntetését. A tervezett intézkedés mélyen sértené a társadalmi igazságosságot, ezért megengedhetetlennek tartjuk. Ezért javasoljuk az alapellátás teljes garantálását, alapszolgáltatásként — mint közszolgáltatást — azonos színvonalon biztosítani minden, jelenleg postahivatallal rendelkező településen. • A monopólium oldása elkerülhetetlenül foglalkoztatási gondokkal is együtt fog járni. Szükségesnek tartjuk, hogy a minisztérium által készítendő, az ezredfordulóig szóló postai fejlesztési koncepció tartalmazza a foglalkoztatáspolitikai programot. • Megnyugtató lenne, ha a törvénytervezettel egy időben, annak kiegészítéseként végrehajtási rendelet is készülne, mert mindez részletesebb és átfogóbb szabályozást adna, elkerülné az értelmezési problémákat. • A törvénynek az érintett szabályzatok és kezelési utasítások mielőbbi megjelenésével kell párosulnia. Ellenkező esetben a végrehajtásban fennakadások, problémák lehetnek a jelenlegi elavult és változásokkal teletűzdelt szabályzatok miatt. • A Hírközlési Szakszervezeti Kerekasztal, mint a postai munkavállalók érdek-képviseleti szervezete, szükségesnek tartja, hogy a törvénytervezet még a parlamenti vita előtt visszakerüljön a testület elé véleményezésre. A nyomdászat német feltalálója — Johannes Gutenberg — vajon gondolta-e, hogy a kultúra terjesztése szempontjából milyen jelentős dolgot fedezett fel? Mindenesetre mi már tudjuk, hogy a XV. század közepén neki sikerült a könyvek sokszorosításának olyan technikáját létrehozni, amely azután hamarosan elterjedt az egész világon. A kérdés akkor fogalmazódott meg bennem, amikor a nyomdába igyekeztem e riport megírására. A helyszín Budapest hetedik kerülete. A Keleti pályaudvar és a Thököly út közötti területen levő régi bérházak között van a Posta Anyag- és Értékcikkhivatal Nyomdaüzeme. Az üzem vezetőjével, Galgóczi Károllyal beszéltünk meg itt találkozót. Az ő munkaköre olyan, amelyből igencsak kevés van a postánál. A nyomdaüzem-vezetőt szeretném bemutatni, azonban akárhányszor erre rátérünk, mindig szabadkozik. Mondván, nem az ő személye az érdekes, írjak inkább a nyomdáról. Azt a kérdést azonban mégsem kerülhetjük ki, miért éppen a nyomdászatot választotta? — Amikor pályaválasztás előtt álltam — mint minden fiatal —, nehezen tudtam eldönteni, hogy mi szeretnék lenni. Volt a család ismeretségi körében, aki nyomdában dolgozott, és ezt a szakmát ajánlotta nekem, így kerültem a pályára. Egyébként valószínűleg az is befolyásolt, hogy akkoriban a nyomdászat a rangosabb szakmák közé tartozott. — Mikor jött a postához dolgozni? — 1974-ben kerültem a nyomdaüzembe, egy volt osztálytársam ajánlatára. Először gépmester voltam, majd egyévi kitérő után visszajöttem a céghez, s üzemvezető-helyettes lettem. 1982-től vagyok üzemvezető. — Hányan dolgoznak itt? — Ötvenen vagyunk, és két műszakban dolgozunk. Szedő, gépmester, könyvkötő szakmunkások és betanított munkások vannak nálunk. — Kik részére és mit készít a nyomda? — Elsősorban a rendszeresített postai nyomtatványokat csináljuk, amelyből több mint ezer fajta van. Vállalunk azonban külső cégek megrendelése alapján is munkát, mint például plakátok, meghívók készítése. — Mindezeket milyen gépekkel csinálják? — Az egyik legnagyobb gondunk, hogy mi még az „ősi" módszernek mondható magasnyomó technológiával dolgozunk. Figyelembe véve, hogy a posta az egyik legnagyobb nyomtatványfelhasználó, szükség lenne az ofszetnyomásra átállni. A két eljárás közötti különbséget egy telefonos példával szeretném érzékeltetni. Az eltérés akkora, mint mondjuk egy digitális és egy kézi kapcsolású központ között van. Magyarán szólva, le kellene cserélni a teljes gépparkot. — Valamilyen megoldást csak kellene találni erre a problémára. Nyomtatványt, gondolom, a jövőben is felhasznál a posta és a távközlés. Arról nem is beszélve, hogy mindez ötven embernek ad kenyérkereseti lehetőséget. Több irányban is tájékozódtunk már. Korábban szó volt arról, hogy esetleg egy új nyomdát kellene építeni. Felmerült egy postán belüli kft. alapításának a gondolata is. Felkerestünk nagyobb nyomdákat egyesülés céljából. Volt már nálunk külföldi érdeklődő is. Sajnos azonban konkrét megoldás még nem született ebben az ügyben. — A jó néhány év alatt, amióta itt van, megszámlálhatatlanul sok nyomtatványt csináltak. Ha választhatna, mit készítene a legszívesebben? — Egy dolgot, azt hiszem, nagy örömmel készítenénk el mindannyian, akik itt vagyunk. Azt a meghívót, amely az új nyomda felavatására invitálná az érdekelteket. Tánczos Sándor A nyomdaüzem-vezető Év végi „csendélet" az Újpestes postahivatal udvarán