Postai és Hírközlési Dolgozók Lapja - Postás Dolgozó, 1994 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1994-01-01 / 1. szám
Matáv — Privát...? A Magyar Távközlési Vállalat részvényeire kiírt privatizációs pályázatra 1993. november 5-ig négy értékelhető pályázat érkezett. 1993. december 19-én dr. Schamschula György közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter, valamint dr. Szabó Tamás, a privatizációért felelős tárca nélküli miniszter bejelentette: a Matáv Rt. privatizációs tenderének győztese a Deutsche Bundespost és az Ameritech International Inc. alkotta Magyar Com konzorcium. A Magyar Com konzorcium 875 millió USD, megközelítőleg 88 milliárd forint ellenében megszerezte a Matáv részvényeinek 30 százalékát, s ezzel együtt koncessziós megállapodás biztosítja számára a jogot távbeszélő-szolgáltatás nyújtására Magyarországon. Dr. Schamschula György kijelentette, hogy az esemény rendkívüli sikert jelent Magyarország számára. A végső eredmény nyilvános, nyílt, áttekinthető tenderfolyamat eredménye — ezt mind a résztvevők kiváló szakmai háttere, mind a felkínált rendkívüli érték tükrözi. Magyarország sokkal többhöz jut, mint az az összeg, ami a Matávot és a költségvetést gazdagítja. A MagyarCom Magyarország számára egy tőkeerős, technológiailag fejlett és együttműködésre kész partnert jelent; ezt már a versenyre benyújtott pályázat minősége is fémjelzi. A miniszter azt is elmondta: a koncessziós megállapodás megköveteli, hogy a Matáv eleget tegyen a gyors fejlesztési követelményeknek mind a telefonvonalak számának növelésében, mind a szolgáltatás minőségének javításában, s egyben azt is lehetővé tegye, hogy Magyarország nemzetközi távközlési csomóponttá váljék, s a megállapodás egyúttal kötelezi a Matávot magyar termékek és szolgáltatások felhasználására. A koncessziós szerződés 25 évre biztostja a győztes számára a telefonszolgáltatás jogát a belföldi (távolsági) és a nemzetközi közcélú távbeszélő-szolgáltatásokra, valamint Magyarországon 29 primér körzetben a helyi távbeszélőszolgáltatások nyújtására. A szerződéskötéstől számított első nyolc évben a Matáv kizárólagos jogokat élvez e szolgáltatásokban és kötelezi magát az előírt 15,5 százalékos éves fejlesztési ütemre. A szerződésben arra is kötelezi magát, hogy 1997-től kezdődően hat hónapon belül az igénylők legalább kilencven százaléka és egy éven belül lényegében minden várakozó telefonhoz jut. Összehasonlítva a távközlésben a közelmúltban lezajlott külföldi privatizációs példákkal, a Matáv privatizációja egyedülálló abban az értelemben, hogy ez az első eset, amikor kisebbségi részvénycsomagot adtak el stratégiai befektetőnek, ily módon fönntartva a magyar állam többségi tulajdonát, melyet az ÁV Rt.-n keresztül gyakorol. Emellett, amint dr. Szabó Tamás miniszter elmondotta: „Ez Közép-Kelet-Európa legelső távközlési privatizációja, s egyben a legnagyobb privatizációs tranzakció a térségben, jól példázva Magyarországnak a külföldi befektetőkre gyakorolt vonzerejét." A Matáv privatizációs bevétele nemzetközi szinten is kedvező, és értékben felülmúlja a közelmúlt privatizációs tranzakcióit. Az egy vonalra eső kimutatott érték 2,614 USD, amely jelentősen meghaladja a hasonló távközlési vállalatok legutóbbi három évben végrehajtott privatizációja során elért értéket. A Matáv privatizációjának lebonyolításában a magyar kormány és az ÁV Rt. tanácsadója, az NM Rothchild & Sons Ltd volt. A cégnek a privatizációért felelős igazgatója, Michael Phair azt nyilatkozta: „A Matáv-tender két fontos tényt erősít meg : az egyik, hogy a telekommunikációs befektetések rendkívül vonzóak; a másik pedig, hogy a távközlésben működő cégeknek az a célja, hogy új nemzetközi partnereken keresztül hazájuk határain túlra is kiterjesszék tevékenységüket. Különösen vonzó számukra egy olyan dinamikusan fejlődő ország, mint Magyarország. Megemlítendő még, hogy a tender jogi tanácsadói tevékenységét a Squire, San ders 8i Dempsey végezte. V. Á. Szabó Iván pénzügyminiszter vajon mire gondol? Területi távközlési igazgatók Postai és Hírközlési Dolgozók Lapja 2 Horvátországban jártunk Ültek már önök meggypiros autóban úgy, hogy előtte s mögötte is rendőrautók lámpái villogtak? Gondolom, nem, s ami igaz, az igaz, ezidáig én sem. 1993. december 3-án viszont igen, de mielőtt arra gondolnának, hogy ezt megbilincselve tettem, alaposan tévednek. Legfeljebb lebilincselve a technika csodálatos világa előtt, mert résztvevője voltam annak a küldöttségnek, mely a Budapest—Zágráb között kiépült optikai (fényvezető) kábel átadásán vett részt Nagykanizsán, majd Horvátországban tárgyalásokat folytatott. Na, nem én tárgyaltam, de az nem azért volt, mert a horvát nyelvben csak a nagybetűs szavakat ismerem. Amit értettem — s talán ez a lényeg —, egy midurka vastagságú kábelen olyan mennyiségű telefonbeszélgetés folytatható oda-vissza, hogy az elképesztő. Mindez fontos Magyarországnak, déli szomszédainknak pedig létérdek, mert a belháború miatt szabdalt országnak a Nyugattal való kapcsolattartást jelenti, így aztán Ivica Modrinic miniszter úr az avatás és az azt követő megbeszélés után jókedvűen válaszolt kérdésemre. — Miniszter Úr! Ön idejövetelünkkor olyan tempót diktált, hogy többször azt hittem, kitörjük a nyakunkat. Ez a dinamizmus jellemző a horvát gazdaságra, s benne a távközlésre is? — Igen, teljes mértékben így van. Horvátországban minden gyors tempóban halad. Ön nagyon elcsodálkozna, ha látná: ilyen helyzetben is milyen gyors ütemben fejlődik a gazdaság, benne a telekommunikáció, a közlekedés. Mi azt szeretnénk, ha az országaink közötti együttműködés is ilyen ütemben fejlődne. — így legyen — mondtam én, s máris berántottak az elején említett piros autóba, s irány a határ. Kicsit lassabban jöttünk, az igaz, de mint a riport is bizonyítja, célba, azaz hazaértünk. A többi már az élen autózók gondja... Nagykanizsa. „Mondja, Horváth úr, maga tudja, mi ez?" — veégh — a horvát tárgyaló küldöttség Nyílt levél Kónya Lajosnak, a Magyar Posta Vállalat központi üzemi tanács elnökének Megütközésünket váltotta ki a Magyar Posta Vállalat központi üzemi tanács véleménye, melyet Kónya Lajos elnök jegyzett aláírásával. A hírlapkereskedelmi rt.-k alapításáról kialakított központi üzemitanács-vélemény, megítélésünk szerint dominánsan a munkáltató, az alapító érdekeit jeleníti meg. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a központi üzemi tanács véleményében a Budapesti Hírlapkereskedelmi Igazgatóság üzemi tanácsa területi szakszervezeti bizottság véleményében megfogalmazottak semmilyen formában nem találhatók meg. Gondolunk itt elsősorban arra, hogy az üzemi tanácsterületi szakszervezeti bizottság véleményében egyértelműen megfogalmazódott: „elfogadhatatlan, hogy a megalakuló rt. számára az alapító nem biztosítja nemhogy a működéshez szükséges ingatlantulajdont, de még a jóléti ingatlan kérdését is változatlanul hagyja". A munka törvénykönyvéből fakadóan az igazgatósági üzemi tanácsok és a Magyar Posta Vállalat központi üzemi tanácsa között semmilyen alá-fölé rendeltségi viszony nincs. A fentiekből adódóan törvénysértőnek ítéljük azt, hogy a központi üzemi tanács véleményében a Budapesti Hírlapkereskedelmi Igazgatóság üzemi tanácsának véleménye nem jelenik meg. Budapest, 1993. december 29. Kutas Ferenc s. k. Hírkeret-elnök Kónya Lajosnak, a központi üzemi tanács elnökének a felvetettekhez fűzött véleményét februári számunkban közöljük. Mert: hallgattasson meg a másik fél is ... Üdvözlet Tokióból a magyar postásoknak Tisztelt Mundruczó titkár úr! Szeretnék őszinte köszönetet mondani azért a szívélyes vendéglátásért, amelyben küldöttségünket részesítették budapesti tartózkodásunk alatt. Nagy örömünkre szolgált az önökkel folytatott véleménycsere. Szívből reméljük, hogy eredményes erőfeszítéseket tesznek azért, hogy szervezetüknek újabb lendületet és erőt adjanak. Engedje meg, hogy megragadjam az alkalmat, és kellemes karácsonyt és boldog új évet kívánjak. Azt kívánom, hogy az új esztendő hozzon új reményeket önnek és szervezetének. Szívélyes üdvözlettel: Arata Natori elnök Japán Postai Dolgozók Szakszervezete - ZENTEI -Kanto Területi Vezetősége