Postai és Hírközlési Dolgozók Lapja - Postás Dolgozó, 1994 (39. évfolyam, 1-12. szám)

1994-01-01 / 1. szám

Matáv — Privát...? A Magyar Távközlési Válla­lat részvényeire kiírt privatizá­ciós pályázatra 1993. novem­ber 5-ig négy értékelhető pá­lyázat érkezett. 1993. decem­ber 19-én dr. Schamschula György közlekedési, hírközlé­si és vízügyi miniszter, vala­mint dr. Szabó Tamás, a pri­vatizációért felelős tárca nél­küli miniszter bejelentette: a Matáv Rt. privatizációs tende­rének győztese a Deutsche Bundespost és az Ameritech International Inc. alkotta Ma­gyar Com konzorcium. A Magyar Com konzorcium 875 millió USD, megközelítő­leg 88 milliárd forint ellené­ben megszerezte a Matáv részvényeinek 30 százalékát, s ezzel együtt koncessziós megállapodás biztosítja szá­mára a jogot távbeszélő-szol­gáltatás nyújtására Magyar­­országon. Dr. Schamschula György kijelentette, hogy az esemény rendkívüli sikert jelent Ma­gyarország számára. A végső eredmény nyilvános, nyílt, át­tekinthető tenderfolyamat eredménye — ezt mind a résztvevők kiváló szakmai háttere, mind a felkínált rend­kívüli érték tükrözi. Magyaror­szág sokkal többhöz jut, mint az az összeg, ami a Matávot és a költségvetést gazdagítja. A Magyar­Com Magyarország számára egy tőkeerős, tech­nológiailag fejlett és együtt­működésre kész partnert je­lent; ezt már a versenyre be­nyújtott pályázat minősége is fémjelzi. A miniszter azt is elmond­ta: a koncessziós megállapo­dás megköveteli, hogy a Ma­táv eleget tegyen a gyors fej­lesztési követelményeknek mind a telefonvonalak számá­nak növelésében, mind a szol­gáltatás minőségének javítá­sában, s egyben azt is lehető­vé tegye, hogy Magyarország nemzetközi távközlési csomó­ponttá váljék, s a megállapo­dás egyúttal kötelezi a Matá­vot magyar termékek és szol­gáltatások felhasználására. A koncessziós szerződés 25 évre biztostja a győztes szá­mára a telefonszolgáltatás jo­gát a belföldi (távolsági) és a nemzetközi közcélú távbeszé­lő-szolgáltatásokra, valamint Magyarországon 29 primér körzetben a helyi távbeszélő­szolgáltatások nyújtására. A szerződéskötéstől számí­tott első nyolc évben a Matáv kizárólagos jogokat élvez e szolgáltatásokban és kötelezi magát az előírt 15,5 százalé­kos éves fejlesztési ütemre. A szerződésben arra is köte­lezi magát, hogy 1997-től kez­dődően hat hónapon belül az igénylők legalább kilencven százaléka és egy éven belül lényegében minden várakozó telefonhoz jut. Összehasonlítva a távköz­lésben a közelmúltban lezaj­lott külföldi privatizációs pél­dákkal, a Matáv privatizációja egyedülálló abban az érte­lemben, hogy ez az első eset, amikor kisebbségi részvény­­csomagot adtak el stratégiai befektetőnek, ily módon fönntartva a magyar állam többségi tulajdonát, melyet az ÁV Rt.-n keresztül gyako­rol. Emellett, amint dr. Szabó Tamás miniszter elmondotta: „Ez Közép-Kelet-Európa leg­első távközlési privatizációja, s egyben a legnagyobb priva­tizációs tranzakció a térség­ben, jól példázva Magyaror­szágnak a külföldi befektetők­re gyakorolt vonzerejét." A Matáv privatizációs bevé­tele nemzetközi szinten is kedvező, és értékben felül­múlja a közelmúlt privatizáci­ós tranzakcióit. Az egy vonal­ra eső kimutatott érték 2,614 USD, amely jelentősen meg­haladja a hasonló távközlési vállalatok legutóbbi három évben végrehajtott privatizá­ciója során elért értéket. A Matáv privatizációjának lebonyolításában a magyar kormány és az ÁV Rt. tanács­adója, az N­M Rothchild & Sons Ltd volt. A cégnek a pri­vatizációért felelős igazgató­ja, Michael Phair azt nyilat­kozta: „A Matáv-tender két fontos tényt erősít meg : az egyik, hogy a telekommuniká­ciós befektetések rendkívül vonzóak; a másik pedig, hogy a távközlésben működő cé­geknek az a célja, hogy új nemzetközi partnereken ke­resztül hazájuk határain túlra is kiterjesszék tevékenységü­ket. Különösen vonzó szá­mukra egy olyan dinamikusan fejlődő ország, mint Magyar­­ország. Megemlítendő még, hogy a tender jogi tanácsadói tevékenységét a Squire, San­­ ders 8i Dempsey végezte. V. Á. Szabó Iván pénzügyminiszter vajon mire gondol? Területi távközlési igazgatók Postai és Hírközlési Dolgozók Lapja 2 Horvátországban jártunk Ültek már önök meggypiros autóban úgy, hogy előtte s mö­götte is rendőrautók lámpái vil­logtak? Gondolom, nem, s ami igaz, az igaz, ezidáig én sem. 1993. december 3-án viszont igen, de mielőtt arra gondolná­nak, hogy ezt megbilincselve tettem, alaposan tévednek. Legfeljebb lebilincselve a technika csodálatos világa előtt, mert résztvevője voltam annak a küldöttségnek, mely a Budapest—Zágráb között ki­épült optikai (fényvezető) kábel átadásán vett részt Nagykani­zsán, majd Horvátországban tárgyalásokat folytatott. Na, nem én tárgyaltam, de az nem azért volt, mert a horvát nyelv­ben csak a nagybetűs szavakat ismerem. Amit értettem — s ta­lán ez a lényeg —, egy midurka vastagságú kábelen olyan mennyiségű telefonbeszélge­tés folytatható oda-vissza, hogy az elképesztő. Mindez fontos Magyarországnak, déli szomszédainknak pedig létér­dek, mert a belháború miatt szabdalt országnak a Nyugattal való kapcsolattartást jelenti, így aztán Ivica Modrinic minisz­ter úr az avatás és az azt követő megbeszélés után jókedvűen válaszolt kérdésemre. — Miniszter Úr! Ön idejöve­telünkkor olyan tempót diktált, hogy többször azt hittem, kitör­jük a nyakunkat. Ez a dinamiz­mus jellemző a horvát gazda­ságra, s benne a távközlésre is? — Igen, teljes mértékben így van. Horvátországban minden gyors tempóban halad. Ön na­gyon elcsodálkozna, ha látná: ilyen helyzetben is milyen gyors ütemben fejlődik a gaz­daság, benne a telekommuni­káció, a közlekedés. Mi azt sze­retnénk, ha az országaink kö­zötti együttműködés is ilyen ütemben fejlődne. — így legyen — mondtam én, s máris berántottak az ele­jén említett piros autóba, s irány a határ. Kicsit lassabban jöttünk, az igaz, de mint a riport is bizonyítja, célba, azaz haza­értünk. A többi már az élen au­tózók gondja... Nagykanizsa. „Mondja, Horváth úr, maga tudja, mi ez?" — veégh — a horvát tárgyaló küldöttség Nyílt levél Kónya Lajosnak, a Magyar Posta Vállalat központi üzemi tanács elnökének Megütközésünket váltotta ki a Magyar Posta Vállalat központi üzemi tanács véleménye, melyet Kónya Lajos el­nök jegyzett aláírásával. A hírlapkereskedelmi rt.-k alapításáról kialakított köz­ponti üzemitanács-vélemény, megítélésünk szerint domi­nánsan a munkáltató, az alapító érdekeit jeleníti meg. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a központi üzemi ta­nács véleményében a Budapesti Hírlapkereskedelmi Igaz­gatóság üzemi tanácsa területi szakszervezeti bizottság véleményében megfogalmazottak semmilyen formában nem találhatók meg. Gondolunk itt elsősorban arra, hogy az üzemi tanács­­területi szakszervezeti bizottság véleményében egyértel­műen megfogalmazódott: „elfogadhatatlan, hogy a meg­alakuló rt. számára az alapító nem biztosítja nemhogy a működéshez szükséges ingatlantulajdont, de még a jóléti ingatlan kérdését is változatlanul hagyja". A munka törvénykönyvéből fakadóan az igazgatósági üzemi tanácsok és a Magyar Posta Vállalat központi üzemi tanácsa között semmilyen alá-fölé rendeltségi viszony nincs. A fentiekből adódóan törvénysértőnek ítéljük azt, hogy a központi üzemi tanács véleményében a Budapesti Hírlap­kereskedelmi Igazgatóság üzemi tanácsának véleménye nem jelenik meg. Budapest, 1993. december 29. Kutas Ferenc s. k. Hírker­et-elnök Kónya Lajosnak, a központi üzemi tanács elnökének a felvetettekhez fűzött véleményét februári számunkban kö­zöljük. Mert: hallgattasson meg a másik fél is ... Üdvözlet Tokióból a magyar postásoknak Tisztelt Mundruczó titkár úr! Szeretnék őszinte köszönetet mondani azért a szívélyes ven­déglátásért, amelyben küldött­ségünket részesítették buda­pesti tartózkodásunk alatt. Nagy örömünkre szolgált az önökkel folytatott vélemény­­csere. Szívből reméljük, hogy eredményes erőfeszítéseket tesznek azért, hogy szerveze­tüknek újabb lendületet és erőt adjanak. Engedje meg, hogy megra­gadjam az alkalmat, és kelle­mes karácsonyt és boldog új évet kívánjak. Azt kívánom, hogy az új esztendő hozzon új reményeket önnek és szerveze­tének. Szívélyes üdvözlettel: Arata Natori elnök Japán Postai Dolgozók Szakszervezete - ZENTEI -Kanto Területi Vezetősége

Next