Postás Dolgozó, 1995 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1995-01-01 / 1. szám

XL ÉVFOLYAM, 1. SZÁM A POSTAI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA 1995. január A posta helytállt a vasutassztrájk idején Nem az első - s ki tudja - talán nem is az utolsó mun­kabeszüntetésre, figyelmez­tető sztrájkra került sor a vas­útnál az év végén, december közepén... Nos, nem tisztünk „pálcát törni" tévedhetetlen­nek minősülő véleményt nyil­vánítani az ügyben. Márcsak azért is, mert megértjük a vasút dolgozóinak gondját­­baját, elkeseredését. Miköz­ben tudjuk azt is, hogy a ké­rést teljesítendő, bizony, ne­héz helyzetben van orszá­gunk gazdasága, ezen belül is megélhetéséért - túléléséért! - küzd a Magyar Államvas­utak Rt. maga is. Nem tudjuk mennyi veszte­séget, mennyi mérhető hasz­not hozott a munkabeszünte­tés mindkét fél számára, mi kárt jelentett a vasútra „épü­lő" cégeknek - ez esetben a Magyar Postának - s a szolida­ritás érzésén túl ne szóljunk a bosszúságról amit mi utasok, munkahelyünkre igyekvő in­gázók éltünk át a sztrájk órái­ban. Azt viszont tudjuk - láttuk, tapasztaltuk-, hogy a meghir­detett vasutassztrájk megtar­tása, bizonytalanságával együtt is, milyen nagy felada­tot, szervező, előkészítő mun­kát is jelentett a posta számá­ra. Jóllehet a MÁV vezetői, il­letve a vasút szakszervezetei között még az „utolsó pillana­ton" túl is folytak a megegye­zés reményét keltő tárgyalá­sok, ám a postának - jól felfo­gott érdekéből is - a lehető legrosszabbra, a meghirdetett sztrájkra, s az ebből eredő megannyi feladatra gondolva időben fel kellett készülnie. Is­mert tény, hogy a postai szol­gálatot, szolgáltatást végzők túlnyomó többsége - főváros­ban, vidéki nagyvárosokban egyaránt - bejáró, ingázó akiknek munkából való távol­­maradása milyen zavart oko­zott volna, végső soron a pos­ta teljes bénulását jelentette volna. A karácsony előtti növekvő levél-, csomagmennyiség is­meretében a posta tette a dol­gát. S, hogy az olyannyira várt levelek, csomagok, más kül­demények időben a címzett­hez jutottak - csakúgy a posta továbbította újságok-napila­­pok - nos, az csupán részben tudható annak, miszerint a meghirdetett vasutassztrájk a tervezettnél végül is rövidebb ideig tartott. Sokkal inkább ar­ról van szó, hogy a különböző munkahelyek szervezése eredményeként például a postavonatok hiányában vas­út helyett közúton szállítva ju­tott el a sokféle küldemény az ország távoli városaiba. S, hogy jobb esetben is csupán néhány órás pihenőt tartva, a helyzet hozta sajátos műszak­­beosztással, „visszakezdés­sel" vállalt munkát a dolgozói kollektíva. Jó volt tudni, s ezt mindenki érezte, hogy a tétlenség-tehe­tetlenség! - valójában nem harmincórás veszteséget je­lent számunkra. A felhalmo­zott levél-, csomagmennyiség saját cégünk „fulladását" hoz­ná s bizony több nap kellett volna ahhoz, amíg a „normá­lisnak" mondható rend ismét visszaáll. A vasúti sztrájk forintokkal is mérhető postai vesztesé­gét nem ismerjük. Azt vi­szont tudjuk, hogy a posta számára amúgy is nagy erőpróbát jelentő karácsony előtti csúcs idején megtartott vasutassztrájk jelentette plusz gondok ellenére is a posta élt, s ha akadozva is, de szolgáltatást nyújtott a nehéz napokban is. J. I. Napirendi pontok: 1. A kongresszust előkészítő szakszervezet-politikai prog­rambizottság elnökének a tag­sági vitát megelőző beszámo­lója az alapszabály-tervezettel kapcsolatos bizottsági munká­ról. 2. A hírlapkézbesítők bér­rendszerével kapcsolatos bér­alku tárgyalása az alternatív szakszervezetek, valamint a szakma képviselőivel. Ad. 1. A szakszervezet-politi­kai bizottság elnöke előterjesz­tette az alapszabály-tervezetet. Az intézőbizottság tagjai meg­tárgyalták és észrevételeket tettek a tervezettel kapcsolat­ban. A bizottság a javaslatokat és észrevételeket figyelembe véve módosította az alapsza­bály-tervezetet és ezt követően az intézőbizottság az alapsza­bály-tervezetet tagsági vitára alkalmasnak minősítette. Ad. 2. A szakma képviseleté­ben Fórisné asszony ismertet­te, hogy a helyben átadott nor­maszöveg és a hozzá fűzött ki­egészítés kezeli az előző fb-ülé­­sen felvetett problémákat és így lehetőség van a kollektív szerződés határozatlan idejű módosítására. Kérésére az át­adott anyaggal kapcsolatban az alábbi kérdések, vélemé­nyek merültek fel: Konrát Ervin szakértő megkérdezte, hogy az állománynövekedési és meg­tartási díj tól-ig határa milyen számítás alapján került megál­lapításra, valamint hogyha a vidéki bevezetés 1995 április 1-jére tolása a csúsztatás lehe­tőségét tartalmazza miért gon­dolják úgy, hogy az Budapes­ten nem következik be. Felvetődött véleményként, hogy az utolsó negyedév, mint bázisidőszak szintén nem megfelelő, mivel az év végi hírlapakciók is negyedévesek. A szakma részéről a felveté­sekre a következőt válaszolták: Az állománynövekedési díj tól-ig határa azért került fel­emelésre, mert vannak olyan igazgatóságok, ahol eddig is alkalmazták a magasabb mér­téket, és ezeknél az alacso­nyabb határ keresetcsökkenést eredményezett volna. Az állo­mánymegtartási díj függ a ter­jesztési körülményektől, vala­mint attól, hogy a kiadó a me­gyei lapot elvitte-e, vagy sem, de a felső határ úgy került megállapításra, hogy az össz­­kereset 30 százalékát ne halad­hassa meg, és ne adjon teret a túlzott differenciálásnak. A hír­lapakciók csak darabdíj miatti keresetnövekedést okoztak, pluszmunkával nem járnak és az inkasszó nélküli küldemé­nyek nem számítanak a bázis­ba. A negyedéves számítás jobban kisimítja az esetleges ingadozási problémákat. Bu­dapesten azért nincs meg a csúsztatás lehetősége, mert külön hírlapkézbesítők vannak. Az országos titkár szünetet kért. Az intézőbizottság a kö­vetkező határozatot hozta: ra­gaszkodni kell a ksz módosítás határozott időre történő beve­zetéséhez. Továbbá kerüljön a megállapodásba, hogy az in­kasszó nélküli küldemények nem számítanak a bázisba. Az országos titkár ismerteti a szakma képviselőivel az inté­zőbizottság döntését. Az alternatív szakszervezet képviselője csatlakozott felveté­sünkhöz és megkérdezte a szak­mától, hogy hogyan történik a címhelyek számának a megál­lapítása, valamint a szombati kézbesítést miért a Munka Tör­vénykönyve utalással és nem konkrétan határozzák meg. A szakma képviselői vála­szukban kifejtették, hogy­ a címnyilvántartó igénybevétele költséges, ezért a címhelyek felmérését a hivatalok fogják elvégezni. A szombati kézbesí­tést azért nem lehetett konkré­tan meghatározni, mert a terü­leti sajátosságok miatt sokféle lehetőség van. A szakma tájékoztatást adott arról, hogy a munkaügyi vezetőket még ebben az évben összehívják, és ennek során részletes eligazítást adnak a hírlapbérrendszer bevezetésé­vel kapcsolatos tennivalókról, kitérnek arra is, hogy az in­kasszó nélküli küldemények nem képeznek bázist, de állo­mánynövekményt sem. A szakma képviselői szüne­tet kérnek, majd Fórisné asszony tájékoztatta az fb-t, hogy elfogadják a ksz módosí­tás határozott időre történő bevezetését, figyelembe véve azt a szakszervezeti álláspon­tot, amely szerint ez erősebb kötelezettséget jelent a tapasz­talatok elemzésére. Ezt köve­tően a megállapodás megkö­tésére kerül sor azzal, hogy a munkahelyi étkeztetés vonat­kozásában határozatlan időre, a hírlapbérrendszer vonatko­zásában 1995. szeptember 30- ig határozott időre történt. Budapest,­­ 1994. december 21. lelteti Ottmert.! Újságunk 40. évfolyamának első számát tartják ke­zükben. Tudjuk, ez nem „kerek" évforduló, de úgy gon­doljuk nem elvetendő teljesítmény, bár eszünk ágában sincs tűzijátékkal egybekötött fáklyás felvonulást ren­dezni a Városligetben. Talán majd az 50. évfolyam megjelenésekor, ha meg­érjük. S ez a „megérjük"-et nem az újságra gondoltuk, mert úgy tűnik, minden gazdasági nehézség ellenére több megszűnt szakszervezeti lappal ellentétben, a Pos­tás Dolgozó él, és megjelenik. Tisztelt Olvasónk! Meggyőződésünk, hogy az Önök tevékeny megnyilvá­nulásai nélkül előbb vagy utóbb csak a mi szemszö­günkből írott írások jelennek majd meg, és ezt nagyon szeretnénk elkerülni. Újságunk az Önök, a szakszerveze­ti tagok lapja. Kérjük Önöket, írjanak nekünk a területü­kön történt eseményekről, gondokról, visszásságokról egyaránt­ írjanak, mert bár létezik az Országjárás című sorozatunk, mindenhova eljutnunk képtelenség. Ezért tehát várjuk írásaikat, s van egy dédelgetett ál­munk, amely csak az Önök közreműködésével valósít­ható meg. Szeretnénk postás dinasztiákat bemu­tatni. Olyan családokat, ahol legalább három generáció postás. Kérjük tehát ezen postás családok jelentkezését, hogy őket felkeresve elindíthassuk új sorozatunkat, melynek a következő címet szántunk: Postások voltunk, vagyunk... Várjuk jelentkezésüket! Gervay Mihályra emlékeztünk (írásunk az 5. oldalon.) Minden kedves érdeklődőt meghívunk a Távközlési Zenei Alapítvány Magyar Szimfonikus Zenekara és a Hírközlési Dolgozók Hűség Alapítványa - az alapítványból támogatott nyugdíjasok - javára 1995. február 8-án (szerda) 19.30 órakor a Zeneakadémia nagytermében rendezett Jótékonysági hangversenyre Az est műsora: Smetana: Moldva; Grieg: Zongoraverseny; Népszerű balettzenék Zongorán közreműködik: Jandó Jenő zongoraművész Vezényel: Medveczky Ádám, a Magyar Állami Operaház karmestere, a zenekar művészeti vezetője A rendezvény fővédnöke: dr. Lotz Károly közlekedési, hírközlési­ és vízügyi miniszter. A jótékonysági hangverseny alkalmából a Hűség Alapítvány támogatására szánt összeget a Postabanknál vezetett 219- 98636/021-32909 számlára, vagy a 111-7266, 132-5146/31, 33 távbeszélőn kért utalványon lehet befizetni. A hangversenyre meghívók igényelhetők a fenti telefonszámon. A meghívó nélkül érkező kedves vendégek az előtérben lévő pénzgyűjtőben helyezhetik el adományaikat.

Next