Postás Dolgozó, 1997 (42. évfolyam, 1-12. szám)

1997-01-01 / 1. szám

2 • LÉTÉRDEKEK A HELYZET FOKOZÓDIK (Folytatás a 1. oldalról.) szakszervezeti vagyont, és melyik az, amelyik szelektív módon hív össze és cselekszik és csak egyeseket hív oda, hogy az esetleges ellenszavaza­tok ne veszélyeztessék önös érdekeiket! Szalay József, a Távközlési Ágazati Szakszervezet elnöke meghívotti és tulajdonosi minőségében többek között hangsúlyozta: Abban vagyunk érdekeltek, hogy ez a tulajdon a közös vagyonkezelés keretein belül ren­deződjék! A törvényes tulajdonosok hozzájussanak a szakszervezeti tu­lajdonrészükhöz és a postás és a távközlési kollektíva érdekében az ed­digi közösen kialakított és elfogadott elvek alapján működtessük a va­gyont! A határozati javaslatot a magam részéről támogatom és megerősí­tem! Maróti László, a szegedi küldöttek részéről azt hangsúlyozta, hogy 1991-ben a politikai hatalom megpróbálta kivenni kezünkből a szakszer­vezeti vagyont. Ez a próbálkozás nem sikerült. Az Üzemi Tanácsi válasz­tások győzteseként került ki a két nagy­­ postás és a távközlési­­ szakszer­vezet. Jelen helyzetben egy vagyonilag és erkölcsileg is kisebbségben lévő társaság akarja ezt a vagyont veszélyeztetni. Ez elfogadhatatlan! A jelenlegi kongresszusnak csak az lehet a célja, hogy a jogos tulajdono­sok kezébe kerüljön a vagyon és azt közösen működtessék! Krakk József, a Postás Művelődési Központ küldötte az erkölcsi fe­lelősséget hangsúlyozta, amely a több évtizedes postai és távközlési szolgálattal rendelkező szaktársaknak a szavaiból, véleményéből fogal­mazódott meg, mely szerint: csinálhatunk mi akármit, de egyre nagyon vigyázzunk, hogy ez a vagyon, amit ők ilyen hosszú idő óta évtizedek kemény munkájával gyűjtöttek össze, ne kerüljön idegen kézre! Kónya Lajos, a debreceni küldöttek közül javasolta, hogy a kong­resszus résztvevőit nevesítsék és azt is tüntessék fel, hogy egy-egy terü­let milyen nagyságú tagságot és hány alapszervezetet képvisel! A 34 ezres szakszervezeti tagság nevében utasította vissza Lázár And­rás szavait, azt, hogy „nálunk ilyen a demokrácia!” A vita lezárása után az elhangzott kiegészítőkkel a Szövetség helyze­téről a határozati javaslatot a kongresszus egyhangúlag elfogadta! Az első napirendi pont után a jelölőbizottság részéről Pecze Pál java­solta a küldötteknek, hogy a szavazólapra kerüljön fel a Szövetség elnö­ki tisztére. Meszlényi Ferenc, a HIRKER RT­TSZB titkára és dr. Berta Gyu­la, a Postás Szakszervezet szervezetpolitikai szakértője valamint dr. Go­­golyák Ágnes, a Postás Szakszervezet jogtanácsosa, mint ügyvivő. A kongresszus egyhangúan megszavazta az elnököt és a két ügyvivőt. A tit­kos szavazást megelőzően a mandátumvizsgáló bizottság részéről Sztu­­bara Lászlóné bejelentette, hogy Lázár András kiválásával 51 fő helyett 50 fő rendelkezik mandátummal és abból 34 fő van jelen, ezáltal a kong­resszus határozatképes. A titkos szavazás után a szavazatszedő bizottság részéről Biczó Péter ismertette a szavazás eredményét, mely szerint 34 szavazatot adtak le, ebből 30 szavazatot kapott elnöki tisztségre Meszlényi Ferenc, 30-30 sza­vazatot kapott ügyvivői tisztségre dr. Berta Gyula és dr. Gogolyák Ágnes, 4 szavazat érvénytelen volt. A kongresszus második napirendi pontjaként a cselekvési program is­mertetésére került sor. Az újonnan megválasztott elnök a határozati javas­lathoz fűzött szóbeli kiegészítőjében kifejtette: „úgy gondolom, a csődbizottság, a csődeljárás kényszerű, szomorú dolog, de csak tisztes­séggel lehet elvégezni a Szövetségre bízott feladatot, s ha ennek az el­várásnak eleget tesz, akkor a PHDSZSZ szomorú történetének utolsó fe­jezete remélhetőleg nem lesz dicstelen! A vita során Krakk József javasol­ta, hogy a határozat bővüljön ki. Az elnöknek és a két ügyvivőnek le­gyen feladata, hogy segítsék elő az úgynevezett kis szervezetek csatlako­zását a profiljukhoz közel álló Postás-, Távközlési vagy Műsorszóró szakszervezethez. A MATÁSZ alelnöke Mészáros József a vitában elmondta, hogy felaján­lották a Műsorszóró Szakszervezetnek a csatlakozás lehetőségét. A két nagy - a postás és a távközlési - szakszervezet felelőssége, hogy a kis szervezetek, melyek különböző okokból hátrányos helyzetbe kerültek, azzal, hogy a profiljukhoz közel álló két nagy szakszervezet valamelyi­kéhez csatlakozva a szakszervezeti vagyonnal összefüggésben újra jog­helyzetbe kerülhetnek. A napirend vitájának lezárását követően az elhangzott kiegészítő ja­vaslatokkal együtt a cselekvési programot a küldöttek egyhangúlag támo­gatták! Meszlényi Ferenc kongresszusi zárszavában - megköszönve a bizalmat - megfogalmazta: az a dolgunk, hogy a tisztesség és a jog érvényesüljön! Köszönjük a bizalmat, reméljük meg tudjuk szolgálni! Márk A KONGRESSZUS RÉSZTVEVŐI Budapesti Postaigazgatóság ATT 22 alapszervezet 3600 tag képviselete BUV1 TSZB 37 alapszervezet 4700 tag képviselete Postaszállítási lg TSzB. 4 alapszervezet 100 tag képviselete Hírlapüzletági lg. TSzB. 4 alapszervezet 1100 tag képviselete Miskolci PIG SzSzT. 30 alapszervezet 4000 tag képviselete Debreceni PIG TSzB. 55 alapszervezet 4500 tag képviselete Szegedi PIG TSzB. 24 alapszervezet 4100 tag képviselete Pécsi PIG TSZB. 33 alapszervezet 4700 tag képviselete Soproni PIG TSzB. 39 alapszervezet 3900 tag képviselete Posta Anyag és értékcikk hivatal SZB 1 alapszervezet 30 tag képviselete Postaelszámoló Központ SzB. 1 alapszervezet 430 tag képviselete Posta Járműtelep TSZB 4 alapszervezet 450 tag képviselete Posta Vezérigazgatóság SZB 1 alapszervezet 139 tag képviselete HIRKER RT. TSZB. 10 alapszervezet 530 tag képviselete Postás Művelődési Központ SZB. 1 alapszervezet 43 tag képviselete Postás­ Távközlési SE.SZB. 1 alapszervezet 34 tag képviselete Posta Szállítási Tagozat Hírlapos Szakmai Tagozat POSTÁS DOLGOZÓ postás nyugdíjkiegészítő pénztár A Postás Kiegészítő Nyugdíjpénztár négy hónap­ja alakult meg és a 45 ezernyi postásból már több mint 22 ezren léptek be. Ez is bizonyítja, hogy jó kezdeményezés volt a Pénztár létreho­zása. Magyarországon 280 ezer tagja van a hasonló nyugdíjpénztáraknak, ha ehhez szá­mítjuk az újabb 22 ezer tagot, akkor egyálta­lán nem kell szégyenkeznünk. A Pénztár va­gyona már több mint húszmillió forint. Dr. Bella Máriával a MPRT szociális osztályve­zetőjével és Major Jánosáéval a Nyugdíjpénz­tár ügyvezető igazgatójával arról beszélget­tünk, milyen haszna van, ha valaki tagja lesz ennek a szervezetnek. A Vezérigazgatósági palota hatodik emele­tén található egy alig 10 négyzetméternyi kicsi iroda. Az ajtaján felirat: Logisztikai Osztály. Az osztály szót értem, a logisztikai kifejezést a szótárban nézem meg. Jelentése: munkaszer­vezés. Úgy tűnik azonban, hogy a postán lévő munkaszervezők valamikor valamiről megfe­ledkezhettek, mert az ajtó mögött egyáltalán nem ez az osztály működik, hanem a postás nyugdíjpénztár. Sebaj, a sok átszervezésbe nyilván néha apróbb hibák csúsznak, csiko­rogva halad előbbre a nagy gépezet. Belépve a kicsiny irodába, pontosabban bearaszolva, megcsodálom a zsúfolt berendezést. Két író­asztal terpeszkedik középen, hátul egy köny­vespolc, mellette egy írógépasztal s e bútorok közé szorítva ül az adminisztrátor helyén Bel­la Mária osztályvezető és Major Jánosné, az ügyvezető. Van még itt egy szekrény, egy szék, még egy kisasztal, sőt, még jégszekrény is, s igazán nem panaszkodhatnak az itt dolgozók, hiszen óriási a mozgásterük. Két négyzetmé­ter. Az európai börtönnormának tehát majd­nem hogy megfelel a helyiség. A két asszony hangulatát azonban nem tudja rontani a zsú­foltság, ők az örök reménykedő fajtából valók, azt mondják, csak átmeneti helyzetről lehet szó. Igazuk lehet, a Posta már évszázadok óta átmeneti helyzetben van. Major Jánosné hellyel kínál, ezzel elzárom a menekülési út­vonalat, most már beszélgethetünk. - A Postán ennél sokkal nagyobb mozgáste­rem van - nyugtat meg Majoré - két ok miatt is. Egyrészt, mert 36 éve postás vagyok, már szinte mindenkit ismerek, másrészt jók a kap­csolataim s a nyugdíjpénztár megalakítása so­rán ezek még közvetlenebbé váltak. Major Jánosnét már régóta ismerem, sajnos vagy nem sajnos, én írtam róla nyugdíjbame­­netelekor cikket, ezért nem csoda, ha arról kér­dezem, miért jött vissza dolgozni, hiszen pi­henhetne, „élvezhetné” a nyugdíját.­­ Elsősorban azért jöttem vissza - magyaráz­za -, mert nem tudok a postától elszakadni, másrészt pedig semmiféle nyugdíjkiegészíté­sem nincs. Harmadrészt pedig úgy éreztem, a nyugdíjkiegészítő pénztár megteremtése és ügyeinek intézése olyan feladat, amelyért ér­demes fáradozni. Nyugdíjasként tehát leendő nyugdíjasok érdekében dolgozom. Annál is inkább, mert köztudott, hogy az átlagnyugdíj­ból, abból a 15-20 ezer forintból szinte lehe­tetlen megélni. Azt szeretném, ha legalább a következő nyugdíjba menő generációk könnyebben élnének, nyugodtabb öregségük lenne. Mint ahogy a hamarosan bevezetendő hármas nyugdíjrendszernek is az a célja, hogy az emberek jó előre gondoljanak arra, mi lesz velük az aktív élet után. - Ez a hármas nyugdíjrendszer - veszi át a szót Bella Mária - lehetővé teszi, hogy majdan nemcsak a munkaviszony és a munkabér alap­ján megállapított nyugdíjból éljenek, ehhez még hozzá lehessen takarékoskodni két kiegé­szítő részt is. Olyan kiegészítőket, amelyeket az ember munkaviszonya idején saját maga spórolt össze, megteremtve ezzel jövőbeni biztonságát. Ez mindenki érdeke, az államé is, amely igen komoly támogatást ad. - Mit jelent ez az úgynevezett hármas nyug­díjrendszer? - Nagy viták vannak és további viták várha­tók. De az már bizonyos, hogy 1998-1999-ben már működni fog ez a hármas rendszer. Az első pillér mindenki számára azonos mértékű minimum nyugdíjat jelent, amit állampolgári jogon kapnak az emberek. Ez a létminimum biztosítására szolgálna. A második pillér az egyén elvégzett munkájához, munkajövedel­méhez kötődik. Egy munkásélet alatt össze­gyűjtött jövedelmek hányadából, a járulék-be­fizetésekből építkezik. Ez azt jelenti, hogy ará­nyaiban annyit kap vissza nyugdíjelemként a polgár, amennyit befizetett. Ez a rendszer az elképzelések szerint nem valószínű, hogy pénztárként működik majd. Tehát nem a befi­zetett pénz hozamából építkezik, hanem az összegyűjtött pénzek hozama növelheti eze­ket az összegeket, és pontrendszer szerint osztják szét, egy-egy adott ponthoz rendelik az értékeket. Eszerint kap a dolgozó nyugdíjas korában havi prémiumot. - Mit jelent ez a pontrendszer? - Hogyha mondjuk valakinek 30 ezer a havi bére, akkor ennek a járuléka a jelenlegi konst­rukció szerint a 10%-os levonásból 6%-ot je­lent nyugdíj célra. Tehát a befizetett nyugdíjjá­rulék 6%-át építjük be a pontrendszerbe. Pon­tosabban akinek 30 ezer forint a jövedelme, az 3 pontnak megfelelő összeget kap, akinek 60 ezer forint, annak 6 pontnyit. Ezt azonban nem az utolsó év átlagkeresete alapján számít­ják, mint ahogy a jelenlegi nyugdíjrendszer, hanem az egész életpálya során elért fizetések alapján. Ezért van az, hogy ezt a rendszer a mostani pályakezdőkre alapozza. De ez nem jelenti azt, hogy a régebben dolgozók ne csat­lakozhatnának. - Mi a harmadik pillér? - A harmadik pillér az önkéntességen ala­pul. Egyáltalán a jövőbeni nyugdíjreform egé­sze ezen alapul. Az egyénnek magának kell el­döntenie hogyan kívánja nyugdíjas éveit élni, akar-e takarékoskodni. Eldöntheti, szervezett formában akar-e takarékoskodni vagy egyéni­leg. Hiszen ismert a nyugdíjra való felkészülés­nek az a formája is, ha valaki bankba teszi a pénzét és a már megszerzett jövedelméből rendszeresen takarékoskodik. Viszont az is igaz, hogy ez sokkal nehezebb, nagy önura­lomra van szükség ehhez. Azért is nehéz, mert nem olyan magasak a jövedelmek, hogy nél­külözni lehessen a félreteendő pénzt, a pos­tán pedig különösen nem. Az igazsághoz hoz­zátartozik az is, hogy a bankok nem igazán jó feltételekkel fogadják el ezeket a pénzeket és a pénz értékmegőrzése sem mindig biztosított. Éppen ezért jöttek létre a világon mindenütt a különböző nyugdíjkiegészítő pénztárak, mert kikapcsolják azokat a profitorientált bankokat, biztosítótársaságokat, amelyek természetszerű­leg nem elsősorban a nyugdíjasok érdekeit tartják szem előtt. A kis pénzekkel sokkal ne­hezebb gazdálkodni, ezért az erő az összefo­gásban rejlik. Amikor a sok-sok apró kis befize­tést összetesszük, az már összességében is ak­kora összeg, hogy erre a befektetésre már van­nak jelentkezők, vannak vállalkozók és sokkal jobb feltételeket lehet így elérni!­­ Melyik bankba tették be a pénzt, a Postás Nyugdíjpénztár pénzét? Fogadni mernék, hogy a Postabankba. - Nyert! Valóban a Postabank kezeli pénztá­runk folyószámláját, a befektetéseket pedig majd a Postabank Értékpapírforgalmazási és Befektetési Részvénytársaság végzi. Majd, mert a törvény azt mondja ki, hogy csak akkor lehet befektetni a pénzt, ha a pénztárat a Fővárosi Bíróság nyilvántartásba vette, bejegyezte és ha a Pénztár a tevékenységi engedélyt megkapta. Az egyiken már túl vagyunk és örömmel mondhatom, a Fővárosi Bíróság a Postás Nyugdíjpénztárat már nyilvántartásba is vette. Most már jöhet az engedélyezés és ha ezt is megkapjuk, akkor jó helyen fialhat a pénzünk. Egyébként pályázaton dőlt el, hogy melyik bank lesz a kezelő. - Miért volt fontos megpályáztatni? - Azért, mert tudtuk, hogy a Postás Nyugdíj­­pénztár egyike lesz a legnagyobbaknak. Már­pedig azt szokták mondani, hogy a nagyoknak lehetőségük van a választásra. Hát mi válasz­tottunk! A választást igen szigorú zsűri előzte meg. A pályázat kétfordulós volt. A Postabank­ra többek között azért esett választásunk, mert ők magasabb kamatot fizetnek és azt is felaján­lották többek között, hogyha a postás nyugdí­jasok lakossági folyószámlát nyitnak a Posta­banknál, akkor számukra kedvezményesen, magyarul: ingyen kezelik folyószámlájukat.­­ Nyugtassa meg a kollégákat, ha valaki ez­zel az ún. hárompilléres rendszerrel megy nyugdíjba, annak lesz annyi nyugdíja, mint mondjuk aktív korában a fizetése? - Megnyugtatni nem tudom, mert annyi nyugdíja nem lesz. De sehol a világon nem kapnak annyit, még Svájcban sem, ahol köztu­dott, hogy nem alacsony az életszínvonal. En­nek­­az a magyarázata, hogy amikor az ember elkezdeni a munkáséveit, akkor jövedelme is alacsonyabb, és csak az évek tapasztalata, tu­dása alapján lehet egyre növekvő mértékű jö­vedelemre szert tenni. Tehát a munkába lépés utáni első időszakban még nincsenek meg azok a járulékbefizetések, mint az utolsó mun­kásévekben. Tehát az ún. forrásalap sem lehet ilyen mértékű. Köztudott, hogy az életpálya során az ember szükségletei változnak. Nyil­vánvaló mások az igények a házasság előtt, a gyermeknevelés időszakában, vagy amikor már felnőttek a gyermekek. Az évek során az ember fölépíti a maga környezetét. Az embe­rek mire elérik a nyugdíjkorhatárt a lakás-, csa­lád- és egyéb egzisztenciális gondokon már túlvannak. A nyugdíjrendszer kidolgozói ezért gondolták úgy, hogy a hármas rendszerrel az utolsó évek jövedelmének 70%-át kell leg­alább biztosítani. A pénzügyi szakemberek a világon mindenütt két oldalról közelítik meg a megélhetési forrásokat. A fő kérdés, mi az a minimum, ami a normális, emberhez méltó élethez kell és mi az a fedezet, amiből ezt biz­tosítani lehet. Tehát e két oldal eredménye­ként valósul meg a nyugdíjérték. Nálunk a há­rom pillér közül a legkisebb az alapnyugdíj, ez mintegy 30-35%-ot tesz ki, ezt fogja kiegé­szíteni a másik két rész, ami majd kiegészíti az utolsó fizetés 70%-ára az alapnyugdíjat.­­Jaj de jó, akkor én már nem 33%-os, hanem 66%-os állampolgár leszek. Udvarhelyi Folytatás a következő számunkban. MÁR KASSÁK SEM JÓ?! Előző lapszámunkban cikket közöltünk azzal a címmel, hogy Legyen Kassák-díj. E sorok írója azért tette e javaslatot, mert tud­ja, hogy a névválasztás latolgatás tárgya, s azért ajánlotta a kul­turális-művészeti kitüntetés névadójának Kassákot, mert a ma­gyar irodalom és vizuális kultúra európai rangú mestere minden­képpen megfelel ennek. A cikk megjelenése óta több egyetértő visszajelzést kaptunk. A döntéshozók környezetéből azonban olyan véleményfoszlá­nyok érkeztek, amelyek mérlegelők, óvatoskodók, fanyalgók. Egy konkrétum a megfogható, miszerint nem látszik célszerűnek a MSZOSZ-díj egy személyhez, névhez kötése. Az óbudai Kassák Múzeumban most éppen Kassák-kiállítás látható. Olyan pompás tárlat, amelyen magyar és külföldi művé­szek alkotásaikkal tisztelegnek a nagyrabecsült mester emléke előtt. Kassák életművének értékét, személyiségének erejét és ha­tását érzékletesen jelzi az a tény, hogy 1922 óta születnek és gyűlnek olyan művek, amelyek a sokoldalú magyar írót, költőt, képzőművészt, lapszerkesztőt, kulturális szervezőt, iskolate­remtőt köszöntik. Amikor a kiállítás termeiben forgolódva nézegettem Barcsay Jenő, Czóbel Béla, Fajó János, Gyarmathy Tihamér, Korniss Dezső, Schöffer, Vasarely és mások munkáit, festményeit, szobra­it, grafikáit, azon tűnődtem, vajon mi lehet az oka annak a tar­tózkodó magatartásnak, amelyik habozik vállalni, netán ellenzi a Kassák nevet. Már­ a Kassák sem jó? Vagy talán nem ismerik eléggé az Egy ember élete szerzőjét, esetleg a döntés bátorsága hiányzik? Megkérdeztem ezért Csaplár Ferencet, a Kassák Múzeum igaz­gatóját, miként vélekedik erről a dologról. A Móra Ferenc-díjjal frissen kitüntetett szakember örült annak, hogy éppen a szak­­szervezetben merült fel Kassák Lajos neve, hiszen az újpesti szakszervezeti mozgalomból indult el, ott kezdte tevékenységét, tagja volt a szociáldemokrata pártnak. Manapság van jelentősége a pártok, a társadalmi szervezetek, egyesületek, munkahelyek ar­culatformálásának. Azoknak a reklámhordozó jelképeknek, szlo­geneknek, amelyek kifejezik, képviselik az adott céget a közön­ség előtt. A szakszervezeti szövetség jól járna Kassák nevével. Mind­e mellett Csaplár Ferenc emlékeztetett rá: a Soros Alapít­ványnak volt Kassák irodalmi díja, ám éppen azért vonták vissza, mert közben kiderült, hogy a párizsi Magyar Műhely már korábban lefoglalta ezt a nevet és évek óta kitüntetett ezzel a díj­jal külföldön és Magyarországon élő írókat. Amennyiben tehát az MSZOSZ komolyan fontolgatná a Kassák-díj használatát, úgy előzetes konzultációra lenne szükség a Magyar Műhely képvi­selőivel, vezetőivel. Kárpáti Sándor

Next