Prágai Magyar Hirlap, 1922. október (1. évfolyam, 100-118. szám)

1922-10-01 / 100. szám

S j 7s^ Éf 0­.u­ifi­f? Jf ^ ^ s**tmm­mmmmm­M** Y­fX &R ■ _ _____ ,._._ £ s_P­t ®S? _ —rmrmr­n ^Kgflgg** flSHK* wmwmfo $ SS éf^MN W”" JfSSST' *1^ ipT jBp ÍBSf J«F J|| Á W M SSe * MIM Uí-’V: ” ísf í, ** *«»> '•' ■&>■ £% Jf Mg 4rRBs mffr SS \ .JSSr JrB$& A?r .JiK? d$§^-í2£3t^¥:-' •‘ásfiF *i^ /ssy Jp MiS j$| JfisP i£ m * Sm/m W # «P ÉBL*dBr $m mS SSSa&éW fflfr &Jm&P ^■0^ Wj^^UTJyXÍ IMI11U*"WWBB**III> ra iT MT feSSr A SZLOVENSZKOI ÉS RUSZINSZKOI szerkesztő: SZÖVETKEZETT ELLENZÉKI PÁRTOK POLITIKAI NAPILAPJA Felelős szerkesztő: GYULA­I , FLACHBARTE ERNŐ dr. Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. I. évfolyam, 100. szám. Prága, vasárnap, 1922. október 1. Előfizetési árak bel- és külföldön: egész évre 300 Ke. félévre 150 Ke/ negyedévre 76 Ke. egy hónapra 26 Ke.­­ Egyes szám­ára 1­20 Ke. Szerkesztőség: Prága II., Stépánská — Sürgönyeim Hírlap, Praha. — Szlovr TE ifejMp ^jsey AKT ^ks*CS|í ja&le Az egész magyarság szolgálatában. * Losonc, szeptember 30. A szindikátus, amely ideiglenesen átvette a Prágai Magyar Hírlap felett a rendelkezési jogot, szükségesnek találta, hogy nevem, mint a lap főszerkesztője a lap homlokára kerüljön. E határo­zathoz csatlakoztak a magyar pártok vezetőségei. Elhatározásukat azzal okolták meg, hogy a lap hivatása a köztársaságban lakó egész magyars­ágnak érdekeit megvédelmezni ama program alapján, amely szövetkezeti pártjaink együttmű­ködésének alapját képezi. Ezt kívánja kifejezésre juttatni egyrészt ama, ugyancsak a lap homlokára tett megjelöléssel, hogy az a szövetkezett ellenzéki pártok lapja, másrészt azzal, hogy a szerkesztőség élére engem állított. Személyemben azért állapodtak meg, mert eddig is, amikor a pártok Központi Irodájának ve­zetésével bíztak meg, olyan feladatok elé állítottak, amelyeknek helyes és becsületes teljesítése megkövetelte tőlem, hogy az egész magyarságnak hű és odaadó szolgája legyek. Nehéz helyzetben, súlyos harcok idejében mindenkinek, aki a küzdelemből ki akarja venni a részét, kötelessége föntartás és habozás nélk­ü­l elfoglalni azt a helyet, amelyet részére a vele együtt küzdő polgártársai kijelölnek. Ezen kötelességérzettől áthatva parancsnak tekintettem ezt a velem közölt kívánságot és meghajoltam előtte. . .:i f Bizalmat és erőt ad az, hogy a lap szerkesztő­sége eddig is azt az irányt, amelynek érvényesí­tésére kiküldetett, híven képviselte. Az én kötelességem föntartani az eddigi irányt és nem azon változtatni. Bizalmat és erőt ad az a remény, hogy a nemzet jövőjéért és jogaiért folytatott küzdelem­ben a nemzet támogatni fog minket. Ezzel a bizalommal és erővel felvértezve ny­ugodtan számolunk azzal, hogy e munkánkban egy ellenséges indulatú hatalommal fogunk állandóan szemben állani. Nehéz küzdelmeket állottunk ki és talán még nehezebbek várnak reánk. De ez nem riaszt­hat vissza, hiszen mi nemzetünkért, nemzetünk jogaiért és igazságaiért harcolunk és e harcban a győzelem a miénk lesz. Petrogalli Oszkár. Barátnál ellenfélnek! Ma, szeptember 30. A Prágai Mt . Hírlap ma pihen meg először azon az J."­ amellyé­ a szlo­­venszkói és ruszk­ . magyarság parancs­szavára az izmot ".A den rostjának és az idegek minden szí k teljes megfeszítésé­vel eddig megbirkl'­tt Ez az ut — noha csa­k a századik s nánál tartunk — nem volt kényelmes sót , hanem egy nehéz tú­rának n­yaktörő kezdete volt, tele sziklák­kal, drótsövényekkel és farkas vermekkel. Elég ha arra hivatkozunk, ho, egy lap­nak, amelynek az volt a rendeltetése, hogy kard legyen és pajzs legyen a magyarság védelmére, bizonyosan nem lehetett könnyű a helyzete Prágában. Elég ha rámutatunk a bagolyhuhogásra, amely a kormány sajtó­jának aruvimi erdejében bennünket akart megfélemlíteni, a feszi Uchnegre, amellyel Hodzsáék és Srobárék lapjai i fejünket kö­vetelték, az ügyész jóindulatára, amely e köztársaság valamennyi magyar lapja közül bennünket tisztelt meg legtöbbször az el­kobzás drága dicsőségével és a rendőrség előzékenységére, amely egyes személyeken keresztül akarta elvágni fiatal lapunk élet­­ereit. Mindez már mögöttünk van. M . nem fájnak a sebek, amelyet az utszéli kő ejtett a lábunkon. Sok kellemetlen emléket azóta már bearanyozott az idő csodálatos ötvös­művészete és ma már csak mosolyogni tu­dunk, hogy egyes tudatlan,­ naiv lelkek — hozzá még a mi táborunkból — azzal a gyanúsítással illettek bennünket, hogy — Bé­rlés lapja vagyunk. Vidám szívvel, kacagó jókedvvel nézünk hátra, mert úgy érezzük, hogy megállóituk az első próbát a tizenhá­rom közül. Holnap újra nekiindulunk. Jól tudjuk, hogy minden lépésünkre — mint gyermekre az őrangyala — az egész magyarság szere­­tete vigyáz. A magyar géniusz megsegít bennünket, ha erőnk ellankadna, vagy ha lélegzetünk kifogyni találna. Az egységes magyarság segítségével át fogunk hatolni a tüskén és a bozóton, amely utunkba akad. Ebben a segítségben bízva bízunk, mert mi az egységes magyarság szent ügyét szol­gáljuk. Meggyőződésünk, hogy mostani vész­­teljes éveiben a végenyészet szélén álló nemzetünknek vannak olyan érdekei, ame­lyek fölülhaladják az egyes pártok még oly jogosult különérdekeit. E nagy érdekek összessége testet öltött a szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok közös bizottsá­gában, amelynek égisze alatt küzdünk az őslakosságnak és az őslakosság legtöbbször bántalmazott tekintélyes csoportjának, a magyarságnak minden igaz ügyéért. Nem igaz tehát, hogy mi a keresztényszociális párt lapja vagyunk, nem igaz az sem, hogy a magyar kisgazdapárt, vagy a magyar jog­párt szekerét toljuk. Egyiket sem szolgáljuk kizárólagosan, vagy helyesebben mondva: mindannyiuk szerve vagyunk ott, ahol e pártok egységes felfogásában összeforr a magyar gondolatok minádja, összedobban a magyar szívek lüktetése és összefut a ma­gyar munka valamennyi sínpárja. Csak a nagy célokat látjuk magunk előtt és aki­ ve­lünk együtt tör e célok felé: katolikus, pro­testáns és zsidó egyformán édes testvérünk, ha igaz magyar és becsületes ember. Test­vérünk a szegény koldus és a milliomos, aki velünk virraszt beteg nemzetünk mellett. És testvérünk minden magyar, akár a gyalu­­padnál, akár az íróasztalnál, akár a gyárban, akár az Isten szabad ege alatt, akár pedig a pultnál eredményét dolgozik, ha munkáját és annak belekapcsolja a magyarság egyetemes munkájának vérkeringésébe. A millió magyarért küzdünk, aki Szlo­­venszkó és Ruszinszkó földjén éleszti az ősi tüzet. Kezünkben a kisebbségi jogok kódexe, előttünk Szlovenszkó és Ruszinszkó autonó­miájának két kőtáblája. Amíg kalamárisunk­ból a tenta ki nem fogy és amig a tollat ki nem verik a kezünkből, magyarságunk és őslakosságunk békéjének és jólétének érde­kében álljuk a küzdelmet, amely e két célért indult meg. Nyíltan megmondjuk, hogy a mai kormányzati rendszer ellenfelünk e küz­delemben. Ha a kormányzati rendszer XIV. Lajos recipéje szerint önmagát az állammal­­ azonosítja, ha sajtója bennünket irredentiz­mussal vádol, arról mi nem tehetünk. Rossz­akaratú előítéleteket nehéz eloszlatni, mert ellenük az istenek is lilába küzdenek. Száz­szor is megmondtuk, hogy az irredenta bo­szorkánya nincs, nem tehetünk róla, ha be­­vattázott fülek nem akarják meghallani a szavunkat. Barát és ellenfél láthatta, hogy mit aka­runk. A megkezdett után azért emelt fővel megyünk előre. A köztársasági elnök Iliénél, Szlovenszkó és Ruszinszkó őslakosságának Társadalmi lojalitás. — Szlovenszkó és Ruszinszkó autonómiája. Prága, szeptember 30. Mas­aryk köztársasági elnök úr irodája utján arról volt szíves értesíteni, hogy ma délben 12 óra 15 perckor fogad a Hradzsin­­ban. Alig, hogy a szomszéd szobában egy harmonikus hangú óra az egynegyed egyet elütötte, bevezettek az elnöki lakosztályba, amelynek képei, brokát függönyei, csillárai és gyönyöríimítvű órája arról tanús­kodik, hogy az államfő környezetében tisz­telik a műemlékeket, amelyek egy rég elmúlt időből maradtak meg a prágai várban. Pár percnyi várakozás után a köztársasági elnök tiszteletreméltó, magas alakja lépett a szo­bába. A caprii és lanai nyaralás láthatóan jót tett neki. Rövid üdvözlés után mellettem foglal helyet és ilyképpen kezdődik meg a kérdések és feleletek sora: — Engedje meg, Elnök Úr, hogy elsősor­ban felvessem a kérdést, hogy minő tudomá­nyos vagy politikai művön dolgozik jelenleg?­­Mint a lapok révén már­ köztudomású, most a háború folyamán nyert tapasztalatai­mat dolgozom fel, azaz az 1914—18. évek ese­ményeit, amint azokat Benes dr. jelenlegi miniszterelnök úrral az akkori határokon túl megéltem. E műben ki fogom fejteni a há­borúra vonatkozó véleményemet is. — Kegyeskedjék Elnök Úr kifejteni fölfo­gását a nemzeti kisebbségekről és tekintettel a népszövetség állásfoglalására, méltóztassék körülírni a lojalitás fogalmát, mivel erre vo­natkozóan különböző nézetek merültek föl. — Nem akarok elébevágni a miniszter­­elnök úr nyilatkozatainak, amelyeket ő a parlamentben bizonyosan meg fog tenni. Csak annyit mondhatok, hogy sajnálom, hogy a kisebbségek valótlan állításokkal mennek a külföldre. Mi társadalmi lojalitást várunk a kisebbségektől. Természetesen ellenzékben maradhatnak, ha nyugodtan tárgyalhatunk velük. A nyugodt tárgyalás lehetőségét kö­veteljük, azonban nem fogadjuk el azt, hogy a külföld útján akarjanak az államra befo­lyást gyakorolni. Sérelmeiket amúgy is el­mondhatják a sajtó útján, a parlamentben stb., hiszen demokratikus államban élünk. — Mi a fölfogása Elnök Úrnak a magyar­ság iskolaügyi követeléseiről, tekintettel kü­lönösen a nyári iskolaügyi akcióra? A ma­gyarság Elnök Úr személyében saját népé­nek, a cseh nemzetnek legnagyobb tanítóját látja és úgy véli, hogy saját népének tanítója más nemzetek kultúráját és ezzel az állam kultúráját is elő fogja mozdítani. — Minden kisebbség minden kulturális szükségletére tekintettel kell lenni és azokat a legnagyobb mértékben elő kell mozdítani — volt a válasz. — In concreto mit tart Elnök Úr a ma­gyarságnak arról az óhajáról, hogy egyete­met kapjon? — Németországban két millió emberre esik egy egyetem. Ennek azonban nem kell szabállyá lennie. Mi a történetileg adott té­nyekből indulunk ki. Szlovenszkón ugyanis régebben nem volt egyetem,­ozsonyban ugyan az utolsó időben létesítettek egyete­met, de ezek csak kezdetek, kísérletek vol­tak. Minden bizonnyal fölvetődik az a kér­dés, hogy miképpen válik lehetségessé a ma­gyar ifjúság főiskolai továbbképzése. Ezt a kérdést meg kell oldani. A megoldás módo­zatairól lehet tárgyalni. Ez azonban föltéte­lezi a lojalitást, amit előbb érintettem. Következő kérdésem ez volt: Miképpen gondolkodik az Elnök Úr Szlovenszkó és Ri­­­s­zi­n­s­z­k­ó a­u­t­o­n­ó­mi­á­j­á­r­ó­l ? — Külön kell választanunk egymástól Szlovenszkó és Ruszinszkó autonómiáját Ruszinszkó közjogi állása m­ás, mint Szlo­­venszkónak, mert autonómiáját a békeszer­ződés biztosította. Az autonómia megvalósí­tásának előfeltétele azonban az, hogy az írni és olvasni nem tudó nép megérjen az autonó­miára. Nem akarok rekriminálni, de Ruszin­­szkóban — éppen úgy, mint­­ Szlovenszkón — iskolákat kellett létesítenünk. A nép iskolá­zása örvendetesen előrehalad. A néphygiénét javítjuk, kórházakat létesítünk és a Vörös­­kereszt is nagy munkát végez. Végre kell hajtani a földbirtokreformot, mert nem sza­bad a ruszin népet mai helyzetében meg­hagyni. — Egészen más Szlovenszkó autonó­miájának kérdése. A kormány előkészíti a­­ megyék szövetségeit és ezáltal kisebb par­lamentek fognak kialakulni. Tekintettel Szlovenszkó rossz közlekedési viszonyaira, egy szélesebb körű országgyűlés nem jelent­hetne ennyit. Szlovenszkónak intenzívebb munkára van szüksége, mint a régi rezsim alatt, vagy mostanság is. A megyék szövet­ségei intenzívebb munkát fognak kifejteni, mint akár egy országgyűlés. — Végül pedig mi az Elnök Úr fölfogása Cseh-Szlovákia és Magyarország viszo­nyáról?­­ - Én a legjobb viszonyt tartom kívána­tosnak. A magyarok jó reménnyel kecseg­tető kezdeményező lépéseket tehetnének. Mi a legcsekélyebb ellenállást sem fejtenők ki ellenükben. Előre beterjesztett kérdéseimre az ál­lamfő sorra választ adott. A beszélgetés majdnem harminc percig tartott. Távozóban az államfő megkérdezte, hogy mikorra vetem papirosra az intervjú alatt készült följegyzé­seimet. Közvetlensége módot nyújtott arra, hogy azt a kérdést kockáztassam: „Kegyes­kedjék Elnök Úr lehetővé tenni, hogy nyilat­kozatai, mintegy, üzenet formájában a­ Prá­gai Magyar Hírlap ma este elkészülő számá­ban napvilágot láthasasnak. Az­­­ állam­fő készségesen eleget tett kérésemnek­: meg­­­­nézte órabeosztását — igen fontos politikai tanácskozásokkal telt el a múfí napja — és arra kért, hogy délután fél naplc órakor ismét menjek fel a várba, ö­najd fogja revideálni a kéziratomat. Délután elébeterjesztettem a följegyzé­seimet, amelyek tehát az államfő apróbálása után jelennek meg. (f. e.) A pozsonyi miniszter hivatalnokember lesz. Prága, szeptember 31. A petka ma befejezte a tanácskozásait és megállapodásai mind az új kormány programja,­­ mind pedig a személyi kérdések tekintetében véglegesek. A kinevezés Benes visszaérkezése­­ után, tehát a jövő hét elején várható. Benes visszaérkezése után előzőleg tanácskozni fogs Sveblával. A szlovenszkói teljhatalmú miniszté­riumra vonatkozóan elfogadták az államfőnek azt a nézetét, hogy a köztársaság védelméről meg­alkotandó törvény végrehajtására való tekintet­tel a pozsonyi minisztérium élére erélyes, köz­­igazgatási szakembert nevezzenek ki, így Kállay minisztersége áll előtérben. Az új kormány a szo­cialista pártok nagyobb befolyását fogja jelen­teni. A szocialistáknak ugyanis hét tárca jut. Az agráriusok Svehlán kívül négy tárcát kapnak, a cseh klerikálisok két tárcát, a nemzeti demokra­ták ugyancsak kettőt. A mai megbeszélés eredményeként a nem­zetgyűlés október 17-én ül össze. mm áll a korona? Szept. 30-án fizettek 100 cseh-szlovák koronáért: Zürichben 16.60 svájci frankot Berlinben 5068.65 német márkát Budapesten 7800.00 magyar koronát

Next