Prágai Magyar Hirlap, 1922. november (1. évfolyam, 119-129. szám)

1922-11-18 / 119. szám

«5> yyÜ&tfMAtfMÍ&lmVtP ^"1,s,a*>«*ar*acaa^j^iflaukw.­í_ttu3iö»CTd?na whcc*­­ttfBBgaPBg»Ka­ aatSzombat, november 18. it EtópYlSClöElá! llÖ!fS € g ¥ € lC§l Illifi. Az általános vita második napja. Jaroniczky János dr. nagy beszéde. Prága, november 17. A képviselőház plénuma meglehetős nagy részvétlenség mellett folytatta a költ­ségvetési vita általános részét. Az ülés, ame­lyet Burival elnök délelőtt fél tizenegy óra­kor nyitott meg, így folyt le. A vitához elsőnek P­a­t­z­e­r német nem­zeti szocialista képviselő szólt hozzá. A prá­gai német diákság mozgalmával foglalkozva kijelentette, ho­gy pártja helyesli e mozgal­mat, mivel ideális meggyőződésből fakad és az árja nép védelmére irányul. Ezután beha­tóan foglalkozott a költségvetési javaslat főbb pontjaival. Követelte, hogy módosítsák a vagyonadóról szóló törvényt. Kikelt az ellen, hogy az állami kiadások húsz százalé­kát katonai célokra fordítják. A szlovenszkói kiadások — így szólt — azt a látszatot kel­tik, mintha az állam sokat költene Szlovén­okéra. A valóságban azonban nagyon keve­set fordítanak Szlovenszkó gazdaságának föllendítésére, mivel a legtöbb kiadás rendőri és katonai célokra megy. Szlovenszkót hadi­­területnek tekintik, ahol több a törzstiszt, mint az alantas tiszt. Beszédét azzal fejezte be, hogy a németség valamennyi kisebbség­nek az éles ellentállás szükségességét fogja prédikálni és arra fog igyekezni, hogy eljöj­jön az a nap, amikor a német nép leveti rossz lovasát. Ezután Hlavácsek cseh szociáldemo­krata képviselő emelkedett szólásra s főleg a gazdasági válsággal, a munkanélküliséggel s a szociális biztosítás kérdésével foglalkozott. A ^SSaH811" 3 Milyen a demokratikus jogorvos­at. — A Prágai Magyar Hírlap tudósí­tója tól. — Komárom, november 16. Már többször megemlékeztünk az érsek­­újvári tanfelügyelőnek ama botrányos eljárá­sáról, mellyel ez év februáréban a kismányai gyermekeket a szlovák iskolába kényszerítette. A község lakosainak kérésére Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő még annak idején a miniszter elé vezette a szülők küldöttségét, mely ígéretet is kapott a sérelem orvoslására. Valójában azonban nem történt semmi. A szeptemberben végbemenő behatásoknál 104 tanköteles gyermek iratkozott be s ugyanekkor az iskolaszék és a tanutók által is aláirt szülői nyilatkozatok szerint 93 gyermek val­lotta magát magyarnak és ennyi szülő köve­telte gyermekei magyar tanítását Füssy Kál­mán erre újból eljárt a minisztériumban és Stefanek iskolaügyi referensnek átadta a szep­tember 3-án tartott tanítói és gondnoksági gyűlés jegyzőkönyvét és ugyancsak a tanítók és az iskolaszék tagjai által is aláírt szülői nyilatkozatot és egyben követelte a meg­történt jogtalanság orvoslását ígéreten kívül egyéb sem történt A minisztériumban történtekről bámula­tos módon tudomást szerezett a „Slovensky Dennik“ és más szlovák újságok is, melyek azután egyszerre a vádak egész özönét zúdították az ügyet magáévá tevő Országos Magyar és Kisgazda-, Földműves- és Kisiparos Pártra és Füssy Kálmán nemzetgyűlési kép­viselőre. A legenyhébb vádak, az irredentiz­mus, a terror és izgatás voltak. Azt reméljük, hogy az illetékes körök a a nyilvánvaló, kézenfekvő igazság láttára nem engedik magukat e félék által befolyásoltatni, azonban ismét szomorúan kell tapasztalnunk, hogy hatóságok ahelyett, hogy a meg­történt igazságtalanságot ígéreteik szerint jóvátenni igyekeznének, azt törvényelle­nes jogtalan túlkapásaikkal még jobban elmélyítik. Jogorvoslat helyett törvény­ellenes lépéseket követnek el, amelyekből tisztán kiviláglik az elnemzetlenítési és el­nyomási cél. Eme célt szolgálja a nyitra Istv­áni hi­vatalnak 9223/933 prez. számú, október 18-án kelt intézkedése is, mely a kismányai iskola­szék tagjait azért, hogy a szülők kérése alap­ja a behatásoknál az anyanyelvűség meg­állapítása miatt jelen voltak és mert a be­iratkozott 93 magyar és 11 szlovák gyermek helyett nem 93 szlovákot és 11 magyart állapítottak meg, — az iskolaszéki tagságtól felmenti. Más ok, mint az előbb említett, nem lehet. A felmentést Demény Béla, Tildy Béla, Demény Dezső, Fekete László és Jesze­­nics János iskolaszéki tagokkal a zsupáni hivatal a következő levélben tudatta: Az állami népiskola gondnokságától Önt ezennel felmentem- Eddigi működéséért önnek köszönetemet fejezem ki. (Olvashatatlan aláírás.) Így fest a nyitrai zsupán törvény tiszte­lete, ha a magyarokról van szó, mert a vár­megyei zsupán az iskolaszéki tagságtól való felmentésre hatáskörrel nem bir. Az 1868. évi XXVVIII. t.-c. 117. §-a szerint a községi iskolaszék tagjait a községi képviselőtestület, illetve a községi lakosok közgyűlése választja s a választás 3 évre szól. Ugyan a törvény 119. §-a szerint az iskolaszék ilyen módon való megalakításától csak akkor lehet elte­kinteni, ha az illető község az iskolaszék meg­választását halogatná. De ezen esetben is az iskolaszék tagjait nem a zsupán, hanem a tankerületi iskolai tanács nevezi ki. De a felmentéssel a nyitrai zsupáni hivatal még nem végezte be törvényellenes és hatás­körét túllépő ténykedését. Új iskolaszéket is nevezett ki, még­pedig a kultúra nagyobb dicsőségére jóformán mind olya­nokat, akik­­ m­i sem tudnak. A kinevezettek: Chrenkó napszámos, Géczy cipész, Malich Béla malombérlő, Hor­váth Károly földműves. Mutatóba egy-két magyart is kinevezetek nagy kegyesen, bár nagyon kétséges még, hogy ezek elfogadják-e, a rendkívüli megtiszteltetést. Az uj iskola­­téki tagok közül egyedül csak Horváth Károly kismányai illetőségű. A zsupánnak a fennálló törvények szerint sem a felmentéshez, sem a kinevezéshez joga nincs. A törvényes ok fen­forgása esetén az iskolaszék tagjaitól a megbízatást csakis a községi képviselő­­testület vonhatja meg, de r^em a zsupán. De amennnyiben a községi képviselőtestület eme jogával élt volna, úgy helyükbe az iskolaszék tagjait ismét csak a képviselőtestület választ­hatná meg, s így a zsupáni kinevezésnek törvényes alapja nincs. Érdekes még megjegyezni, hogy a fel­mentő zsupáni ukáz keltezésétől számított pár na­ra, a nyitrai „Národná Stráz“ című szlovák lapban, „Miként nyomják el a magyarok a szlovákokat a csehszlovák köztársaságban" címmel egy hosszú cikk jelent meg, mely a kismányai iskolaüggyel foglalkozik. Ezzel kezdi: „A magyarok azt kiabálják a világba, hogy nálunk el vannak nyomva, nincs elég iskolájuk, nem élveznek elég kisebbségi jogot szabadságot. Elmennek kiabálni és interpel­es látni a nemzetgyűlésbe, vádaskodnak Parisban és Londonban, hogy milyen rossz nekik a cseh - szlovák köztársaságban" Hasonló hangon folytatja tovább közbevetve, hogy ez mind csak azért történik, „hogy eltereljék a világ figyelmét saját kegyetlen bűneikről, melyek szlovák népünk ellen irányulnak". Népszámlá­lási adatokra is hivatkozik. Szerinte a legu­tolsó népszámlálás szerint Kismányának 767 lakosa közül 330 ősi, 430 magyar és 7 egyéb nemzetiségű volt. Igaz ugyan, hogy a leg­utóbbi népszámlálás adatai még nem ismere­tesek, de lehet, hogy ők már ezt is tudják. Ha azonban a legutóbbi népszámlálás adatai tényleg ilyenek, úgy más igazán nem történ­hetett, mint hogy itt is elsikkasztották a magyar­ság jó részét mert, az 1919. évi ugyancsak hivatalos cseh -szlovák népszámlálás szerint itt még 585 magyar 105 szlovák, 12 német és 67 más nemzetiségű lakott. A továbbiakban azt fejtegeti, hogy vannak a község lakosai között szlovák eredetre való nevek­ is „kik, nem jöttek be Árpáddal" Talán Fábry, Dérer Habermann, Kállay, Országh az ős-cseh-szlo­­vákokkal — nem az új honalapítókat érteni ez­alatt — jöttek be? Vagy talán mi is vissza­követelhetjük ezeket? Lemondunk róluk meg hagyjuk őket ős-cseh-szlovákoknak,­­de ezért cserébe azt szeretnénk, hogy ne bántsák a mi népünket, ne bántsák a magyart! !UQBtWISW3tKlWu5l nem méltóztatik jogainknak érvényt szerezni, kénytelenek vagyunk panaszainkkal a kül­földre menni, ha nemzeti létünket nem akar­juk föláldozni... — A bécsi cseh kisebbség a maga nem­zeti követeléseit nagyszámra küldöttség útján a cseh-szlovák köztársaság bécsi diplomáciai képviselőjének nyújtotta át és fölszólította, hogy követeléseiket a cseh-szlovák kor­mánynál nyomatékosan képviselje. A demo­kratikus elvek alapján a német, magyar és egyéb kisebbségek részére is el kellene is­merni ezt a jogot. Vagy talán a demokratikus köztársaságokban is érvényes a Jupiterről és az ökörről szóló közmondás? Mi a lojalitás ? Jabloniczky János képviselő kitért a­­ lojalitás fogalmára is. A szív lojalitása — mondotta — a szeretet és barátság természe­tes érzelmeken alapszik, amelyeket sem erőltetni, sem megrendszabályozni nem lehet. Az állam iránti lojalitás fogalmát tehát az állampolgári kötelességek teljesítésére kell korlátozni. Beszédének végén a szónok azt köve­telte, hogy a nemzeti állam téves fogalmát a nemzetiségi állam gondolata váltsa fel, mert csak akkor maradhat fönn. Jabloniczky után még Bubnik kommu­nistapárti, Halek cseh agráriuspárti képviselő s mások beszéltek. A német agrárius Spin­a Ferenc szerint a német szónokok hangszerének­­ csak egy húrja és egy dallama van: a vád. Azok a tapasztalatok, amelyeket ebben az államban gyűjtöttek, igen szomorúak. De ezeket is megkoronázta Czech ki­egyezési indítványának leszavazása. Az elmúlt kedden mégis történt valami, ami az egész vilá­got meggyőzheti a „117“-ek követelésének jo­gosságáról: a cseh szociáldemokraták lehajtott fővel ültek a szavazás után és szótlanul fogadták írómét elvtársaik ér­del­meinek kitörését. Jfal Mamft CZfl CV . Ezután Jabloniczky János dr. kép­viselő lépett a szónoki emelvényre és há­romnegyedórás beszédében a többi között az alábbiakat fejtette ki: — Valódi alkotmányos államokban a parlament élő organizmus; ebben az ország­ban azonban az állam megalkotói nem töre­kedtek arra, hogy a parlamentet az élet attri­bútumaival fölruházzák, így az állam azzá vált, amire kárhoztatták: élettelen intéz­mény, alkotmányos színekkel befestett spa­nyolfal, hogy elfedje azt az abszolutisztikus rendszert,, amelynek egyedüli feladata, hogy az államba bekebelezett kisebbségeket, tehát­­ az állam lakosságának tekintélyes részét és — ha az elégedetlen szlovákokat is hozzá­számítjuk — a lakosság többségét tartósan lekötöttségben tartsa. Ebből az okból az itt uralkodó parlamenti rendszertől nem va­gyunk elragadtatva. Belátjuk, hogy parla­menti úton aligha javíthatjuk meg a politikai viszonyokat. De mégsem szabad kerülnünk a parlamentet, mivel népünk elidegeníthetetlen jogaiért vívott küzdelmünkben az egyedüli tribün, amelyről a közelebbi és távolabbi nyilvánosság szeme láttára folytathatjuk ezt a küzdelmet. Az evangélikus egyház kálváriája. Szónok ezután az egyesülési jog elleni támadásokat, az egyesületek föloszlatását, a Magyar Népszövetség kálváriáját ismertette, majd rátért az evangélikus egyház autonó­miájára és így szólt: — Minden gyermek tudja, hogy a protes­táns egyházi hatalom alapja az egyházköz­ség. A szlovenszkói protestáns közvéleményt e helyről is figyelmeztetem arra a veszélyre, amely az egyház alkotmányának felülről való rájuk oktrojálásában és a kormány által való jóváhagyásában rejlik. A protestáns egyházi alkotmány nem tárgya az állami jogutódlás­nak, amelyről a kormány rendelkezhetnék. A kormány által való jóváhagyás ellentmond a protestáns egyház századok során kivívott jogainak és­ az egyházat társaskörök nívójéra süllyeszti le. A szlovenszkói protestáns egy­ház a múltban távoltartotta magát a politiká­ból, hogy a vallást ne veszélyeztesse. Ma az rlnemzetlenitésre irányuló cseh-szlovák pHi­­tikát elviszik az ol­tárig. Utalt S*a­n­c­z­i­á­k Mihály nógrádi esperesnek a magatartására, aki beiktatásakor az oltár előtt igy szólt. ..A csehek és a szlovákok egy nép, egybe kell olvadni­ok és egyházunknak ezt minden eszközzel elő kell mozdítania.“ Az újságok közlése szerint a most püspökké választott modori evangélikus pap, Zách Sámuel, po­zsonyi zsupánkorában azt mondotta, hogy ő nem ismer keresztény könyörületességet, mert ő közigazgatási tisztviselő. Valóban: fején találta a szöget, mert a cseh-szlovák közigazgatási tisztviselő (legalább Szloven­­szkón) és a keresztény könyörületesség ös­­­sze nem egyeztethető fogalmak. J­abloniczky János azután a kisebb­ségekhez tartozó ügyvédek szomorú helyze­tét ecsetelte és ostorozta a turócszentmár­­toni kamara működését. Majd így folytatta: — 1919 elején­­ a katolikus egyház kiter­jedt birtokait lefoglalták, azokat a mai napig sem adták vissza és adósak maradtak a be­vételek elszámolásával. A szónok azután tiltakozott az ellen, hogy olyanokat, akik az állampolgárságot akarják megszerezni, arra kényszerítik, hogy hadikölcsöneikről lemondjanak. Tiltakozott az ellen, hogy a községi képviselőtestületi választások megtartását egyre halogatják, a városokat pedig falukká fokozzák le. Majd az irredenta vádjával foglalkozott és ezeket mondotta: — A kisebbségeknek nincs okuk arra, hogy irredentát vagy hazaárulást kövesse­nek el. Erről azok a soviniszták gondoskod­nak, akik jogtalansággal, elnyomással és atrocitásokkal a kisebbségekben az elégedet­lenség, bizonytalanság és az elnyomottság idegölő érzését és ennek folytán oly lelki állapotot idéznek elő, hogy ez így tovább nem mehet. A sok felségsértési pör eléggé bizonyítja, hogy az irredenta és hazaárulás, úgy amint a hatalmasok ezeket a fogalmakat értelmezik, nálunk még nem talált talajra. Ha azonban az eddigi politikát tovább foly­tatják, akkor bizonyos, mint a halál, hogy az irredenta egy nap itt lesz. Panaszaink és a külföld. Szónok ezután foglalkozott Masaryk köztársasági elnökneik a P. M. H.-nak adott intervjuja ama részével, hogy a kisebbségek ne menjenek valótlanságokkal a külföld elé. — Mivel a külföldieknek egy tiszteletre­méltó egyesülése — mondotta —, a népszö­vetségi liga panaszaink jogosultságát el­ismerte, merész volna az az állítás, hogy pa­naszaink valótlanságokat tartalmaznak. Min­den bizonnyal mentségül szolgál, hogy Masa­ryk tanár minisztereinek és előadóinak hamis jelentéseiben bízott... A megvádoltaknak nem áll más eszköz a rendelkezésére, hogy őt meggyőzzék, mint az, hogy én tisztelettel meghívom: szálljon le közb­énk és — ha úgy tetszik — ko­ntradikcionárius eljárás során meg fog győződni arról, hogy igazságtalan­ság volt, amikor meghallgatásunk nélkül va­lótlanságok állításáva­l vádolt meg bennünket. Jogunkban áll, hogy a külföldet kapacitáljuk. A saint-germaini szerződés kisebbségi jo­gainkat a népszövetség védelme alá he­lyezte ... Amíg a felettünk uralkodóknak Mussolini első beszéde az olasz kamarában. Róma, november 17. Mussolini ma tar­totta meg a kamarában bemutatkozó beszé­dét, amelyben többek között a következőket mondotta: Tudja meg a világ, hogy azért vagyok itt, hogy a fekete ingesek forradal­mát teljes mértékben megvédjem. Három­­ Fodor László rajza a Prágai Magyar Hirlap részére. százezer teljesen fölszerelt s parancsaimat a lelkesedéssel követő fiatalemberrel meg­büntethettem volna mindazokat, akik a fas­­cizmust ócsárolták Bezárathattam volna a parlamentet. Ezt most nem akartam. koalíciós minisztériumot nem azért alakítot­­­tam, hogy parlamenti többségre tegyek szert, mert erre nincs szükségem, tisztán azért, hogy a pártok fölött egyesítsem mind­azokat, akik a nemzetet meg akarják men­teni. A külpolitikáról ezeket mondotta: A békeszerződések akár jók, akár rosszak, mihelyt azokat aláírták és ratifi­kálták, végre kell hajtani. Ha a végrehaj­tásnál kiderül, hogy ezeknek a szerződé­seknek értelmük nincs, lehetőségére gondolni lehet.felülvizsgálatuk Európa gazdasági újjáépítésére vonat­kozóan kijelentette, hogy az eddigi módsze­rek nem jók, de jobb, ha az államok keres­kedelmi szerződéseket kötnek, mintha nagy és fölösleges konferenciákat tartanak. A fascista Olaszország a szerződése­ket politikai, gazdasági és erkölcsi okokból nem akarja megszegni s háborús szövet­ségeseit sem akarja cserbenhagyni, de azt követeli szövetségeseitől, hogy revideálják meggyőződésüket, amit a fegyverszünet óta elmulasztottak.­­■ Ha az antant nem válik egy öntésből való blokká, amely egyforma jogokkal és kötelességekkel van fölruházva, akkor az antant utolsó órája ütött. Olaszország akkor akciószabadságával élni­­ fog. Mu­ssolini azt kívánja, hogy az előbbi eshetőség való­suljon meg, különösen arra való tekintettel, hogy a keleti világ vergődik és az orosz­­török-német belsőség egyre növekszik. Olaszország Ausztriával szemben teljesíteni

Next