Prágai Magyar Hirlap, 1922. november (1. évfolyam, 119-129. szám)
1922-11-18 / 119. szám
«5> yyÜ&tfMAtfMÍ&lmVtP ^"1,s,a*>«*ar*acaa^j^iflaukw.í_ttu3iö»CTd?na whcc*ttfBBgaPBg»Ka aatSzombat, november 18. it EtópYlSClöElá! llÖ!fS € g ¥ € lC§l Illifi. Az általános vita második napja. Jaroniczky János dr. nagy beszéde. Prága, november 17. A képviselőház plénuma meglehetős nagy részvétlenség mellett folytatta a költségvetési vita általános részét. Az ülés, amelyet Burival elnök délelőtt fél tizenegy órakor nyitott meg, így folyt le. A vitához elsőnek Patzer német nemzeti szocialista képviselő szólt hozzá. A prágai német diákság mozgalmával foglalkozva kijelentette, hogy pártja helyesli e mozgalmat, mivel ideális meggyőződésből fakad és az árja nép védelmére irányul. Ezután behatóan foglalkozott a költségvetési javaslat főbb pontjaival. Követelte, hogy módosítsák a vagyonadóról szóló törvényt. Kikelt az ellen, hogy az állami kiadások húsz százalékát katonai célokra fordítják. A szlovenszkói kiadások — így szólt — azt a látszatot keltik, mintha az állam sokat költene Szlovénokéra. A valóságban azonban nagyon keveset fordítanak Szlovenszkó gazdaságának föllendítésére, mivel a legtöbb kiadás rendőri és katonai célokra megy. Szlovenszkót haditerületnek tekintik, ahol több a törzstiszt, mint az alantas tiszt. Beszédét azzal fejezte be, hogy a németség valamennyi kisebbségnek az éles ellentállás szükségességét fogja prédikálni és arra fog igyekezni, hogy eljöjjön az a nap, amikor a német nép leveti rossz lovasát. Ezután Hlavácsek cseh szociáldemokrata képviselő emelkedett szólásra s főleg a gazdasági válsággal, a munkanélküliséggel s a szociális biztosítás kérdésével foglalkozott. A ^SSaH811" 3 Milyen a demokratikus jogorvosat. — A Prágai Magyar Hírlap tudósítója tól. — Komárom, november 16. Már többször megemlékeztünk az érsekújvári tanfelügyelőnek ama botrányos eljárásáról, mellyel ez év februáréban a kismányai gyermekeket a szlovák iskolába kényszerítette. A község lakosainak kérésére Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő még annak idején a miniszter elé vezette a szülők küldöttségét, mely ígéretet is kapott a sérelem orvoslására. Valójában azonban nem történt semmi. A szeptemberben végbemenő behatásoknál 104 tanköteles gyermek iratkozott be s ugyanekkor az iskolaszék és a tanutók által is aláirt szülői nyilatkozatok szerint 93 gyermek vallotta magát magyarnak és ennyi szülő követelte gyermekei magyar tanítását Füssy Kálmán erre újból eljárt a minisztériumban és Stefanek iskolaügyi referensnek átadta a szeptember 3-án tartott tanítói és gondnoksági gyűlés jegyzőkönyvét és ugyancsak a tanítók és az iskolaszék tagjai által is aláírt szülői nyilatkozatot és egyben követelte a megtörtént jogtalanság orvoslását ígéreten kívül egyéb sem történt A minisztériumban történtekről bámulatos módon tudomást szerezett a „Slovensky Dennik“ és más szlovák újságok is, melyek azután egyszerre a vádak egész özönét zúdították az ügyet magáévá tevő Országos Magyar és Kisgazda-, Földműves- és Kisiparos Pártra és Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselőre. A legenyhébb vádak, az irredentizmus, a terror és izgatás voltak. Azt reméljük, hogy az illetékes körök a a nyilvánvaló, kézenfekvő igazság láttára nem engedik magukat e félék által befolyásoltatni, azonban ismét szomorúan kell tapasztalnunk, hogy hatóságok ahelyett, hogy a megtörtént igazságtalanságot ígéreteik szerint jóvátenni igyekeznének, azt törvényellenes jogtalan túlkapásaikkal még jobban elmélyítik. Jogorvoslat helyett törvényellenes lépéseket követnek el, amelyekből tisztán kiviláglik az elnemzetlenítési és elnyomási cél. Eme célt szolgálja a nyitra Istváni hivatalnak 9223/933 prez. számú, október 18-án kelt intézkedése is, mely a kismányai iskolaszék tagjait azért, hogy a szülők kérése alapja a behatásoknál az anyanyelvűség megállapítása miatt jelen voltak és mert a beiratkozott 93 magyar és 11 szlovák gyermek helyett nem 93 szlovákot és 11 magyart állapítottak meg, — az iskolaszéki tagságtól felmenti. Más ok, mint az előbb említett, nem lehet. A felmentést Demény Béla, Tildy Béla, Demény Dezső, Fekete László és Jeszenics János iskolaszéki tagokkal a zsupáni hivatal a következő levélben tudatta: Az állami népiskola gondnokságától Önt ezennel felmentem- Eddigi működéséért önnek köszönetemet fejezem ki. (Olvashatatlan aláírás.) Így fest a nyitrai zsupán törvény tisztelete, ha a magyarokról van szó, mert a vármegyei zsupán az iskolaszéki tagságtól való felmentésre hatáskörrel nem bir. Az 1868. évi XXVVIII. t.-c. 117. §-a szerint a községi iskolaszék tagjait a községi képviselőtestület, illetve a községi lakosok közgyűlése választja s a választás 3 évre szól. Ugyan a törvény 119. §-a szerint az iskolaszék ilyen módon való megalakításától csak akkor lehet eltekinteni, ha az illető község az iskolaszék megválasztását halogatná. De ezen esetben is az iskolaszék tagjait nem a zsupán, hanem a tankerületi iskolai tanács nevezi ki. De a felmentéssel a nyitrai zsupáni hivatal még nem végezte be törvényellenes és hatáskörét túllépő ténykedését. Új iskolaszéket is nevezett ki, mégpedig a kultúra nagyobb dicsőségére jóformán mind olyanokat, akik mi sem tudnak. A kinevezettek: Chrenkó napszámos, Géczy cipész, Malich Béla malombérlő, Horváth Károly földműves. Mutatóba egy-két magyart is kinevezetek nagy kegyesen, bár nagyon kétséges még, hogy ezek elfogadják-e, a rendkívüli megtiszteltetést. Az uj iskolatéki tagok közül egyedül csak Horváth Károly kismányai illetőségű. A zsupánnak a fennálló törvények szerint sem a felmentéshez, sem a kinevezéshez joga nincs. A törvényes ok fenforgása esetén az iskolaszék tagjaitól a megbízatást csakis a községi képviselőtestület vonhatja meg, de r^em a zsupán. De amennnyiben a községi képviselőtestület eme jogával élt volna, úgy helyükbe az iskolaszék tagjait ismét csak a képviselőtestület választhatná meg, s így a zsupáni kinevezésnek törvényes alapja nincs. Érdekes még megjegyezni, hogy a felmentő zsupáni ukáz keltezésétől számított pár nara, a nyitrai „Národná Stráz“ című szlovák lapban, „Miként nyomják el a magyarok a szlovákokat a csehszlovák köztársaságban" címmel egy hosszú cikk jelent meg, mely a kismányai iskolaüggyel foglalkozik. Ezzel kezdi: „A magyarok azt kiabálják a világba, hogy nálunk el vannak nyomva, nincs elég iskolájuk, nem élveznek elég kisebbségi jogot szabadságot. Elmennek kiabálni és interpeles látni a nemzetgyűlésbe, vádaskodnak Parisban és Londonban, hogy milyen rossz nekik a cseh - szlovák köztársaságban" Hasonló hangon folytatja tovább közbevetve, hogy ez mind csak azért történik, „hogy eltereljék a világ figyelmét saját kegyetlen bűneikről, melyek szlovák népünk ellen irányulnak". Népszámlálási adatokra is hivatkozik. Szerinte a legutolsó népszámlálás szerint Kismányának 767 lakosa közül 330 ősi, 430 magyar és 7 egyéb nemzetiségű volt. Igaz ugyan, hogy a legutóbbi népszámlálás adatai még nem ismeretesek, de lehet, hogy ők már ezt is tudják. Ha azonban a legutóbbi népszámlálás adatai tényleg ilyenek, úgy más igazán nem történhetett, mint hogy itt is elsikkasztották a magyarság jó részét mert, az 1919. évi ugyancsak hivatalos cseh -szlovák népszámlálás szerint itt még 585 magyar 105 szlovák, 12 német és 67 más nemzetiségű lakott. A továbbiakban azt fejtegeti, hogy vannak a község lakosai között szlovák eredetre való nevek is „kik, nem jöttek be Árpáddal" Talán Fábry, Dérer Habermann, Kállay, Országh az ős-cseh-szlovákokkal — nem az új honalapítókat érteni ezalatt — jöttek be? Vagy talán mi is visszakövetelhetjük ezeket? Lemondunk róluk meg hagyjuk őket ős-cseh-szlovákoknak,de ezért cserébe azt szeretnénk, hogy ne bántsák a mi népünket, ne bántsák a magyart! !UQBtWISW3tKlWu5l nem méltóztatik jogainknak érvényt szerezni, kénytelenek vagyunk panaszainkkal a külföldre menni, ha nemzeti létünket nem akarjuk föláldozni... — A bécsi cseh kisebbség a maga nemzeti követeléseit nagyszámra küldöttség útján a cseh-szlovák köztársaság bécsi diplomáciai képviselőjének nyújtotta át és fölszólította, hogy követeléseiket a cseh-szlovák kormánynál nyomatékosan képviselje. A demokratikus elvek alapján a német, magyar és egyéb kisebbségek részére is el kellene ismerni ezt a jogot. Vagy talán a demokratikus köztársaságokban is érvényes a Jupiterről és az ökörről szóló közmondás? Mi a lojalitás ? Jabloniczky János képviselő kitért a lojalitás fogalmára is. A szív lojalitása — mondotta — a szeretet és barátság természetes érzelmeken alapszik, amelyeket sem erőltetni, sem megrendszabályozni nem lehet. Az állam iránti lojalitás fogalmát tehát az állampolgári kötelességek teljesítésére kell korlátozni. Beszédének végén a szónok azt követelte, hogy a nemzeti állam téves fogalmát a nemzetiségi állam gondolata váltsa fel, mert csak akkor maradhat fönn. Jabloniczky után még Bubnik kommunistapárti, Halek cseh agráriuspárti képviselő s mások beszéltek. A német agrárius Spina Ferenc szerint a német szónokok hangszerének csak egy húrja és egy dallama van: a vád. Azok a tapasztalatok, amelyeket ebben az államban gyűjtöttek, igen szomorúak. De ezeket is megkoronázta Czech kiegyezési indítványának leszavazása. Az elmúlt kedden mégis történt valami, ami az egész világot meggyőzheti a „117“-ek követelésének jogosságáról: a cseh szociáldemokraták lehajtott fővel ültek a szavazás után és szótlanul fogadták írómét elvtársaik érdelmeinek kitörését. Jfal Mamft CZfl CV . Ezután Jabloniczky János dr. képviselő lépett a szónoki emelvényre és háromnegyedórás beszédében a többi között az alábbiakat fejtette ki: — Valódi alkotmányos államokban a parlament élő organizmus; ebben az országban azonban az állam megalkotói nem törekedtek arra, hogy a parlamentet az élet attribútumaival fölruházzák, így az állam azzá vált, amire kárhoztatták: élettelen intézmény, alkotmányos színekkel befestett spanyolfal, hogy elfedje azt az abszolutisztikus rendszert,, amelynek egyedüli feladata, hogy az államba bekebelezett kisebbségeket, tehát az állam lakosságának tekintélyes részét és — ha az elégedetlen szlovákokat is hozzászámítjuk — a lakosság többségét tartósan lekötöttségben tartsa. Ebből az okból az itt uralkodó parlamenti rendszertől nem vagyunk elragadtatva. Belátjuk, hogy parlamenti úton aligha javíthatjuk meg a politikai viszonyokat. De mégsem szabad kerülnünk a parlamentet, mivel népünk elidegeníthetetlen jogaiért vívott küzdelmünkben az egyedüli tribün, amelyről a közelebbi és távolabbi nyilvánosság szeme láttára folytathatjuk ezt a küzdelmet. Az evangélikus egyház kálváriája. Szónok ezután az egyesülési jog elleni támadásokat, az egyesületek föloszlatását, a Magyar Népszövetség kálváriáját ismertette, majd rátért az evangélikus egyház autonómiájára és így szólt: — Minden gyermek tudja, hogy a protestáns egyházi hatalom alapja az egyházközség. A szlovenszkói protestáns közvéleményt e helyről is figyelmeztetem arra a veszélyre, amely az egyház alkotmányának felülről való rájuk oktrojálásában és a kormány által való jóváhagyásában rejlik. A protestáns egyházi alkotmány nem tárgya az állami jogutódlásnak, amelyről a kormány rendelkezhetnék. A kormány által való jóváhagyás ellentmond a protestáns egyház századok során kivívott jogainak és az egyházat társaskörök nívójéra süllyeszti le. A szlovenszkói protestáns egyház a múltban távoltartotta magát a politikából, hogy a vallást ne veszélyeztesse. Ma az rlnemzetlenitésre irányuló cseh-szlovák pHitikát elviszik az oltárig. Utalt S*ancziák Mihály nógrádi esperesnek a magatartására, aki beiktatásakor az oltár előtt igy szólt. ..A csehek és a szlovákok egy nép, egybe kell olvadniok és egyházunknak ezt minden eszközzel elő kell mozdítania.“ Az újságok közlése szerint a most püspökké választott modori evangélikus pap, Zách Sámuel, pozsonyi zsupánkorában azt mondotta, hogy ő nem ismer keresztény könyörületességet, mert ő közigazgatási tisztviselő. Valóban: fején találta a szöget, mert a cseh-szlovák közigazgatási tisztviselő (legalább Szlovenszkón) és a keresztény könyörületesség össze nem egyeztethető fogalmak. Jabloniczky János azután a kisebbségekhez tartozó ügyvédek szomorú helyzetét ecsetelte és ostorozta a turócszentmártoni kamara működését. Majd így folytatta: — 1919 elején a katolikus egyház kiterjedt birtokait lefoglalták, azokat a mai napig sem adták vissza és adósak maradtak a bevételek elszámolásával. A szónok azután tiltakozott az ellen, hogy olyanokat, akik az állampolgárságot akarják megszerezni, arra kényszerítik, hogy hadikölcsöneikről lemondjanak. Tiltakozott az ellen, hogy a községi képviselőtestületi választások megtartását egyre halogatják, a városokat pedig falukká fokozzák le. Majd az irredenta vádjával foglalkozott és ezeket mondotta: — A kisebbségeknek nincs okuk arra, hogy irredentát vagy hazaárulást kövessenek el. Erről azok a soviniszták gondoskodnak, akik jogtalansággal, elnyomással és atrocitásokkal a kisebbségekben az elégedetlenség, bizonytalanság és az elnyomottság idegölő érzését és ennek folytán oly lelki állapotot idéznek elő, hogy ez így tovább nem mehet. A sok felségsértési pör eléggé bizonyítja, hogy az irredenta és hazaárulás, úgy amint a hatalmasok ezeket a fogalmakat értelmezik, nálunk még nem talált talajra. Ha azonban az eddigi politikát tovább folytatják, akkor bizonyos, mint a halál, hogy az irredenta egy nap itt lesz. Panaszaink és a külföld. Szónok ezután foglalkozott Masaryk köztársasági elnökneik a P. M. H.-nak adott intervjuja ama részével, hogy a kisebbségek ne menjenek valótlanságokkal a külföld elé. — Mivel a külföldieknek egy tiszteletreméltó egyesülése — mondotta —, a népszövetségi liga panaszaink jogosultságát elismerte, merész volna az az állítás, hogy panaszaink valótlanságokat tartalmaznak. Minden bizonnyal mentségül szolgál, hogy Masaryk tanár minisztereinek és előadóinak hamis jelentéseiben bízott... A megvádoltaknak nem áll más eszköz a rendelkezésére, hogy őt meggyőzzék, mint az, hogy én tisztelettel meghívom: szálljon le közbénk és — ha úgy tetszik — kontradikcionárius eljárás során meg fog győződni arról, hogy igazságtalanság volt, amikor meghallgatásunk nélkül valótlanságok állításával vádolt meg bennünket. Jogunkban áll, hogy a külföldet kapacitáljuk. A saint-germaini szerződés kisebbségi jogainkat a népszövetség védelme alá helyezte ... Amíg a felettünk uralkodóknak Mussolini első beszéde az olasz kamarában. Róma, november 17. Mussolini ma tartotta meg a kamarában bemutatkozó beszédét, amelyben többek között a következőket mondotta: Tudja meg a világ, hogy azért vagyok itt, hogy a fekete ingesek forradalmát teljes mértékben megvédjem. Három Fodor László rajza a Prágai Magyar Hirlap részére. százezer teljesen fölszerelt s parancsaimat a lelkesedéssel követő fiatalemberrel megbüntethettem volna mindazokat, akik a fascizmust ócsárolták Bezárathattam volna a parlamentet. Ezt most nem akartam. koalíciós minisztériumot nem azért alakítottam, hogy parlamenti többségre tegyek szert, mert erre nincs szükségem, tisztán azért, hogy a pártok fölött egyesítsem mindazokat, akik a nemzetet meg akarják menteni. A külpolitikáról ezeket mondotta: A békeszerződések akár jók, akár rosszak, mihelyt azokat aláírták és ratifikálták, végre kell hajtani. Ha a végrehajtásnál kiderül, hogy ezeknek a szerződéseknek értelmük nincs, lehetőségére gondolni lehet.felülvizsgálatuk Európa gazdasági újjáépítésére vonatkozóan kijelentette, hogy az eddigi módszerek nem jók, de jobb, ha az államok kereskedelmi szerződéseket kötnek, mintha nagy és fölösleges konferenciákat tartanak. A fascista Olaszország a szerződéseket politikai, gazdasági és erkölcsi okokból nem akarja megszegni s háborús szövetségeseit sem akarja cserbenhagyni, de azt követeli szövetségeseitől, hogy revideálják meggyőződésüket, amit a fegyverszünet óta elmulasztottak.■ Ha az antant nem válik egy öntésből való blokká, amely egyforma jogokkal és kötelességekkel van fölruházva, akkor az antant utolsó órája ütött. Olaszország akkor akciószabadságával élni fog. Mussolini azt kívánja, hogy az előbbi eshetőség valósuljon meg, különösen arra való tekintettel, hogy a keleti világ vergődik és az orosztörök-német belsőség egyre növekszik. Olaszország Ausztriával szemben teljesíteni