Prágai Magyar Hirlap, 1923. január (2. évfolyam, 1-24 / 154-177. szám)
1923-01-31 / 24. (177.) szám
* KMmrnriiiiiiumTrinimi—rw»willini ni ■ [UNK] [UNK] [UNK]!! r tititix fleMSumanuwsmoii szély fenyegetne, kisantántbeli barátainkkal egyértelműleg s a nagy szövetségeseink helyeslésével energikusan lépünk föl azonnal. Hogy bennünk megvan a komoly szándék a barátságos együttműködésre, bizonyítja ama tény, hogy már a múlt év folyamán kötöttünk nagyjelentőségű kereskedelmi szerződéseket Magyarországgal. Nevezetesen a határmenti forgalomról, a határmenti állomásokról s eme tárgyalásokat hajlandók vagyunk folytatni főleg az árukicserélésre és igen sok pénzügyi és jogi kérdés rendezésére vonatkozóan. Reméljük, hogy eme szerződésekkel sikerül egy erős jogi és közigazgatási bázist teremtenünk, mely megakadályozza, vagy legalább is korlátozni fogja a jövőben eme összetűzések lehetőségét. Az igen nagy nehézségek dacára bizonyos haladást máris észlelhetünk a két állam kölcsönös viszonyaiban. A lausannei konferencia, Oroszország és a legutóbbi események. A lausannei konferencia még tart ugyan, azonban már most is kétségtelen, hogy Törökország jelentős sikerrel fog távozni. A balkáni konfliktusok összes oka még nincs ugyan eltávolítva , ha a törökök önállóan akarnának zavarokat támasztani, a nagyhatalmakkal szemben találnák magukat. A lausannei tárgyalásokba Szovjetoroszország is belekeveredett, mely különben is erősen reagál az összes nyugat európai eseményekre. Szovjetoroszország viszonya a nyugati államokhoz ma sokkal feszültebb, mint régebben volt. A legutóbbi események Cseh-Szlovákiának és Cseh-Szlovákia, az európai viszonyokhoz való helyzetére semmi különös mondanivalója nincs Benesnek. Meggyőződése, hogy Oroszország nem fogja segíteni fegyveresen Németországot, csupán az az eset állhat elő, hogy a harmadik internacionálé propagandaszervei kommunista veszélybe boríthatják Európát. Különböző újsághírek ama jelentései, hogy az európai helyzet nagyon veszélyes, túlzottak. A pillanatnyi európai konfliktus lehetőségében nem hisz Benes és meg van győződve, hogy csalatkozni fognak mindazok, akik a háború utáni politikai rendszert megváltoztatni akarják. Nem igaz, hogy a köztársaság mozgósítással készül az eseményekre, de tény, hogy mindig készen áll a békeszerződésben biztosított jogainak védelmére. Német nag«HSX ® E* Benes külügyminiszter után Czech dr.1 (német szociáldemokrata) képviselő beszélt. Nem tartja kielégítőnek a külügyminiszter expozéját. A kormány úgy tesz, mintha a franciák bevonulása a köztársaságot közelebbről nem érintené s mintha nem látná, hogy Európa ma egy katonai tábor- Az egész világ most gazdasági válságban van s a reakció kezdi felütni a fejét. A helyzet ma olyan, mint 1914-ben volt A nacionalisták úgy Francia-, mint Németországban készülődnek valamire. Javasolja, hogy Cseh-Szlovákia kérje fel Angliát és Amerikát, hogy a német-francia viszályban azonnal közvetítsenek. Javasolja, hogy a külügyminiszter a plénum előtt nyilatkozzon az európai helyzetről. Czech után Kafka dr. (német demokrata-szabadságpárti) beszélt. Elítéli azt, hogy Németországot megtámadták. Kifogásolja, hogy Benes nem mutatott rá ama ellenvetésekre, melyeket Franciaország fellépése ellen lehet tenni- A franciák eljárásában militarisztikus törekvéseket lát a szónok, majd ama reményének ad kifejezést, hogy adott alkalommal a cseh-szlovák köztársaság a gyakorlatban nem fog a franciák álláspontjára helyezkedni, mert ennek kárát csak a köztársaság érezné meg. A külügyminiszter jelentését a francia álláspont helyességének hangsúlyozása miatt a szónok nem veszi tudomásul. Utolsónak beszélt Katlina (német nemzeti). Kijelenti, hogy a franciák bevonulása a Ruhrvidékre a békekötés megszegése. Benes expozéjában nem úgy beszélt, mint a csehszlovák köztársaság külügyminisztere, hanem úgy, mint egy francia államférfi. Ami Magyarországot illeti kijelenti* Kallina , hogy az nem veszélyezteti Középeurópa helyzetét. Több kérdést intéz még Beneshez. Az expozét nem veszi tudomásul. Nemec elnök rendreutasította Kallinát, mert a „Tschechei" szót használta. Délután két órakor a bizottság tárgyalását félbeszakították és folytatását délután 4 órára tűzték tok A délutáni ülés* A délutáni ülésen először Hrusovszky cseh nemzeti szocialista beszélt. Azt mondotta, hogy a francia politikát a csehszlovák köztársaság csak helyeselheti. Szükséges, hogy a köztársaság továbbra is jóbarátságban maradjon és szövetségben álljon Franciaországgal. Végül megjegyezte, hogy a cseh-szlovák állam a világpolitikában nem játszik döntő szerepet. Skálák kommunista óva intette a kormányt attól, hogy Franciaország uszályhordozója legyen. Kramár, a cseh demokrata párt vezére kijelentette, hogy elvben nem helyesli a Ruhrvidék megszállását. Jelenleg az a helyzet, hogy a franciák nem fognak a Ruhrvidékről kivonulni s ezáltal Németországban nagy szénhiány és gazdasági válság következik be. Ez pedig könnyen kommunista vagy monarkista puccsra vezethet. Azután Lloyd George politikáját kritizálta és kijelentette, hogy Lloyd George az oka annak, hogy a helyzet ide fejlődött. Németország gazdasági bukását önmaga idézte elő. Ezután összehasonlítja Németország hibás gazdasági poli Szerda, január 31. tikáját a cseh-szlovák köztársaság szerinte helyes gazdasági politikájával- A csehországi németek ama kívánságát, hogy a köztársaság Franciaország ellen foglaljon állást, nem fogadja el. Skáláik kijelentését, hogy a békeszerződések által a nemzeteket becsapták, visszautasítja, mert a cseh-szlovák állam éppen a békeszerződéseknek köszönheti önállóságát. Kramárnak Kafka és Skálák válaszoltak. A vitához többen föliratkoztak. Benes csak a késő esti órákban fog válaszolni a hozzá intézett kérdésekre. Lapunk zárásakor az ülés tart. Htt iskola jogtalan bezárása. Lesley képviselő interpellációja két iskola jogtalan bezárásáról. A terrorizáló főszolgabíró. Tanfelügyelő, aki ittasan jár ellenőrizni. Prága, január 29. A szlovenszkói magyarság iskolaügyi sérelmeiről képviselőink már sok interpellációt nyújtottak be a miniszterekhez. Hányszor tiltakozott már a magyarság — párt és felekezetre való tekintet nélkül — a hatóságok jogtalan, törvényellenes eljárásai ellen? Hány helyről érkeztek panaszok a népszavazás alkalmával elkövetett igazságtalanságok miatt. A panaszok és tiltakozások azonban süket fülekre találtak. A kormány kijelentette, hogy már amúgy is többet adott, mint amennyire a békeszerződés kötelezte. A panaszokat pedig legtöbb esetben visszautasította, hivatkozván a szlovenszkói hatóságok, az iskolaügyi referátus hivatalos jelentéseire. Le 11ey képviselő legújabb interpellációjában tényekkel bizonyítja be a minisztereknek, hogy milyen terrorral dolgozik egy főszolgabíró. Tanukkal bizonyítja, hogy olyan emberek kezében van Szlovenszkó egyes helyein a népnevelés ügye, akik ittas állapotban mennek iskolákat látogatni s ott olyan botrányt csinálnak, hogy az iskolaszéki elnök kénytelen a gyermekek előtt a tanfelügyelőt rendreutasítani. Az iskolaügyi minisztérium pozsonyi kirendeltsége hónapokkal ezelőtt elrendelte az alsógyörödi, felsőgyőrödi és kisgyékényesi római katolikus iskolák bezárását. A bezárást azzal okolta meg, hogy a felekezeti hatóság nem akarja a szlovák többségű községekben a szlovák nyelvű tanítást bevezetni. Az alsógyörödi iskolát utóbb megnyitották. A kisgyékényesi és felsőgyőrödi iskolák azonban még ma is zárva vannak. A két falu iskolaköteles gyermekei már hónapok óta oktatás nélkül vannak. Az egyházi hatóságok az iskolákban magyar nyelvű tanítást engedélyeztek, mert a tankötelesek szülői túlnyomó részt magyarok és a magyar nyelvű oktatást kívánták. A pozsonyi iskolaügyi kirendeltség ezzel szemben, a népszámlálásra hivatkozva, azt állítja, hogy a három község lakosságának többsége szlovák. Lelley képviselő interpellációjában kijelenti, hogy ha a népszámlálás adatai ezt valóban megállapítják, úgy ezek az adatok hamisak. A hamisításnak mesterei vagy a számláló biztosok és összeszámolók, vagy pedig a főszolgabíró. Lelley képviselő állításait bizonyítani tudja s bizonyítékainak egyes részeit fölsorolja interpellációjában is. Győröd első népszámláló biztosa csak Alsóegy szlovákot tudott a községben találni. Ezt a biztost azonban „eredménytelen” munkája miatt új biztossal cserélték föl. Hoffmann, az uj biztos, Jónás Imre plébánosnak azt mondotta, hogy őt Záborszky Vilmos verebélyi főbíró azért küldötte ki, mert „itt mindenki magyarnak vallja magát". Hoffmann azonban szintén csak egy szlovákot talált a községben. Záborszky főbíró a népszámlálás után magához idézte Lévay József körjegyzőt. A jegyzőnek ama kijelentésére, hogy magyarnak vallotta magát, ezt felelte a főbíró: „Várjon csak, majd meg fogja ezt emlegetni!" A jegyzőt utóbb, hamis ürügyek alatt, valóban kiüldözte ,a főbíró a hivatalából. Magához idézte a főbíró Felsőgyőröd elöljáróságát is. Kérdőre vonta azért, amiért magyaroknak vallották magukat. A bírónak ezeket mondotta: „Maga a bíró? Gondom lesz magára és majd megtanítom Jónást (a plébános) és Ledényit (a tanító) is." Záborszky ezenkívül igen sok alsógyörödi lakost Verebélyre idéztetett s bezárással fenyegette meg őket, ha ama bejelentésüket, amelyet a népszámlálás alkalmával tettek, hogy magyarok, meg nem változtatják. Lelley képviselő kezeiben vannak a behatási naplók másolatai is, amelyekkel bebizonyíthatja, hogy a három iskola beiratkozott tanulói nyolcvanöt-kilencven százalékban magyarok voltak. A tanfelügyelőre vonatkozóan azt írja Lelley dr., hogy Haviár János aranyosmaróthi tanfelügyelő 1922 december 9-én Alsógyőrödön volt iskolalátogatás céljából. Amikor a kocsiról leszállt, azonnal hanyatvágódott. Miért? Nem azért, mert csúszós volt a talaj, hanem azért, mert a tanfelügyelő úrból csak úgy áradt a pálinkaszag. Az iskolában valóságos botrányt csinált s a jelenlévő iskolaszéki elnök kénytelen volt őt rendreutasítani. A tanfelügyelő azután egy hamis látogatási jegyzőkönyvet vett föl. Kijelentette, hogy a másik két iskola mindaddig zárva marad, amíg azokban az iskolaszék a tiszta szlovák nyelvű tanítást el nem határozza. Lelley képviselő ebben az ügyben a következő kérdéseket intézi a miniszterekhez: Hajlandók-e az ügyet szigorúan megvizsgálni s a vizsgálat lefolyásába betekintést engedni? Hajlandók-e a bezárt iskolák azonnali megnyitását elrendelni és Haviár János tanfelügyelőt mai, alkoholista hajlamának megfelelő helyre áthelyezni? A bűnöst szigorúan megbüntetni s végül mindezekről a parlamentnek részletes jelentést tenni? A kisértet — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — írta: Sztrokay Kálmán. Azt hiszem, egyáltalán nincs más megoldás számomra, legalább egyelőre. E különös feltámadás után mint kísértet fogom folytatni életemet A bárónak végtelenül hálás vagyok azért a kedvességéért, hogy koporsómat család kriptájában helyezte el, mert ugyancsak borzalmas lett volna, ha néhány mázsa föld nyomja koporsóm tetejét, mikor felébredek a tetszhalálból. Valóban tapintatlanság lenne tőlem, ha most egyszerűen eléje állok és bejelentem, hogy élek, tévedés volt az egész, köszönöm a megható elparentálást, a szép gyászbeszédet, mit az öreg úr mondott ravatalom felett és most megyek vissza a könyvtárba, folytatom munkámat. Azonban ez még egyszerű lenne, de mit szól majd az öreg doktor, aki a tudomány valamennyi eszközét felhasználva, megállapította rólam, hogy meghaltam? Semmiesetre sem bocsátaná meg soha a feltámadásomat s az is bizonyos, hogy a báró menten elcsapná szegényt. Ötven éve tartja őt a kastélyban, egyetlen felcser, akiben eddig megbízott s most kiderüljön róla, hogy a halál sem biztos az ő kezében? A báróra egyenesen végzetes lenne, ha orvos nélkül maradnia s amilyen öreg, nehézkes, aggódó természetű, talán hamar el is pusztulna már attól a tudattól is, hogy nincs megbízható támasz a közelében. Mikor tegnap éjszaka felébredtem a szemfödél alatt és lassanként ráeszméltem különös helyzetemre, első érzésem az volt, hogy nagyon éhes vagyok. Rövid habozás után kilopóztam a kriptából a fehér lepelbe burkolva, sikerült is észrevétlenül eljutnom az éléskamrába, ahol aztán szereztem ennivalót néhány napra. Nem féltem, hogy rajtakapnak a betörésen, hiszen bizonyos volt, hogy kísértetnek néznének s elszaladnának tőlem. Nagyszerűen jóllaktam, csak az aggaszt, hogy elrontom gyomromat az állandó hideg koszt mellett. Ma éjszaka visszalátogatok a kastélyba, elhozom szobámból a spirituszmasinát, hogy legalább teát ibagyak néha. Ez a második kirándulás döntő volt. Az egyik inas észrevette, amint a tanár ur lelke végigsuhan a folyosón és bemegy régi szobájába. Egyszeribe elterjedt a slire, hogy hazajár a lelkem és én első percben nagyon megörültem ennek a megoldásnak. Még csak az volt a kérdés, hogy a báró hogyan fogadja a kísértet megjelenését, igazán zavarban lennék, hogy mit kell csinálnom, ha például papot talál hivatni, hogy füstöljön ki a kastélyból. Egyelőre nem történt semmi. Pár napon keresztül be-bejártam a kastélyba, hol a spájzba, hol a szobámba, de nem bántott senki Egészen kényelmesen kezdek berendezkedni, van már szappanom, fogkefém, ámbár sajnos fogpasztám nincs és így kénytelen vagyok kőporral tisztítani fogaimat. A falról kaparom le ... ra. Végre rájöttem a legokosabb megoldásÉjfélkor bementem a könyvtárba, hogy olvasnivalót hozzak magamnak nagy unalmamba s ott jutott eszembe, hogy hiszen kényelmesen beköltözhetnék a könyvtár egyik rejtett fülkéjébe, amit én fedeztem fel egyik könyvszekrény mögött. Már el is intéztem mindent. Csináltam ágyat magamnak, ez a koporsó amúgy is nagyon szűk — különösen Ttekem, aki S betűbe görbülve szoktam aludni —, hajnalra behurcolkodtam, eltüntetve nyomaimat a kriptában. Most valószínűleg tűrhető lesz az életem. Senki sem néz a könyvtár fellé, azt hiszem, ötven év óta én vagyok az első, aki felkutattam minden zegét-zugát. .Nem is értem, mért jutott egyszerre eszébe a bárónak, hogy felfogad egy filozoptert és rendbe hozatja a nagy lomtárt. Szó ami szó, nyugodtan vagyok és dolgozom is. Folytatom a könyvtárrendezés munkálatait s éjszakánként eljárok elesésért- Nappal lehetőleg alszom, mint ahogy rendes kísértethez illik. A kastélyban már egészen megszoktak. A báró ugyan nem hitt a cselédségnek, de aztán ő maga is meggyőződött, hogy kísértet lett a kastélyában. Bejött a könyvtárba — rajtam kívül csak neki van kulcsa hozzá —, keresett, de természetesen nem mutatkoztam és megértettem a komornyikkal való beszélgetéséből, hogy még büszke is rám. Kétszáz év óta nem volt kísértet a kastélyában.. Csak az döbbentett meg, mikor az öreg nevetve mondta, hogy vájjon mit szól majd az utódom, ha találkozik elődjével,mint kísértettel ? . Tehát hozatott a báró egy másik filozoptert a könyvtárba. Nagyon kellemetlen... No de majd elveszem én a kedvét! A filozopter valóban megérkezett néhány nap múlva. A báró bevezette a könyvtárba, megmutatta neki az eddig elkészült cédulákat és nagyon meleg szavakkal emlékezett meg rólam. Utódom mosolygott azon, hogy a lelkem hazajár. Az első nap rettenetes volt- Reggel nyolckor beült a nyavalyás a könyvtárba s késő estig ki sem mozdult. Én meg majd megfulladtam a szűk fülkében. Éjszaka aztán megbosszultam magamat. Úgy széthánytam mindent, amit ő elrendezett, hogy másnap reggel rémülten szaladt a báróért. A báró csak csóválta a fejét, nem értette a dolgot és azt tanácsolta utódomnak, hogy pihenjen egy pár napot. Maga zárta be a könyvtárt s magával vitte a kulcsot. Éjszaka rendbehoztam az asztalt és dolgoztam. Az uj cédulákat tüntetően előre tettem, hadd lássák, hogy felesleges az uj tanár ur, a kisértet becsülettel dolgozik tovább. Harmadnap jött a báró a tanárral. Első pillanatban tisztában volt mindennel s mindjárt el is bocsátotta utódomat, aki boldogan menekült a kisértetes házból. A báró kiadta a parancsot, hogy a kísértet minden kívánságát habozás nélkül teljesíterni kell s egy cédulát irt nekem, melyben megkért, hogy folytassan működésemet, nagyon szívesen lát kastélyában, sőt sértésnek venné, ha elhagynám. Ami tőle telik, mindenben rendelkezésemre bocsátja az egész kastélyt. Végre kérhettem fogpasztát- Meg is kaptam. Ettől kezdve mindent helyembe hoztak. Krétával irtam ki az ajtóra, hogy mit kívánok, ennivalót, tiszta szemfedőt, petróleumot, papucsot. Kikötöttem, hogy éjféltől egy óráig senkinek sem szabad kijönnie a szobájából, mert akkor sétálni akarok s végül visszaköltöztem régi szobámba, ahonnan esténként átmentem a könyvtárba. Ezt az