Prágai Magyar Hirlap, 1923. január (2. évfolyam, 1-24 / 154-177. szám)

1923-01-31 / 24. (177.) szám

* KMmrnriiiiiiumTrinimi—rw»willini n­i ■ [UNK] [UNK] [UNK]!! r tititix fleMSumanuwsmoii szély fenyegetne, kisantántbeli barátainkkal egyértelműleg s a nagy szövetségeseink he­lyeslésével energikusan lépünk föl azonnal. Hogy bennünk megvan a komoly szándék a barátságos együttműködésre, bizonyítja ama tény, hogy már a múlt év folyamán kötöt­tünk nagyjelentőségű kereskedelmi szerződé­seket Magyarországgal. Nevezetesen a ha­tármenti forgalomról, a határmenti állomá­sokról s eme tárgyalásokat hajlandók va­gyunk folytatni főleg az árukicserélésre és igen sok pénzügyi és jogi kérdés rendezé­sére vonatkozóan. Reméljük, hogy eme szer­ződésekkel sikerül egy erős jogi és közigaz­gatási bázist teremtenünk, mely megakadá­lyozza, vagy legalább is korlátozni fogja a jövőben eme összetűzések lehetőségét. Az igen nagy nehézségek dacára bizonyos ha­ladást máris észlelhetünk a két állam kölcsö­nös viszonyaiban. A lausannei konferencia, Oroszország és a legutóbbi események. A lausannei konferencia még tart ugyan, azonban már most is kétségtelen, hogy Tö­rökország jelentős sikerrel fog távozni. A balkáni konfliktusok összes oka még nincs ugyan eltávolítva , ha a törökök önállóan akarnának zavarokat támasztani, a nagyha­talmakkal szemben találnák magukat. A lausannei t­árgyalásokba Szovjet­­oroszország is belekeveredett, mely külön­ben is erősen reagál az összes nyugat európai eseményekre. Szovjetoroszország viszonya a nyugati államokhoz ma sokkal feszültebb, mint régebben volt. A legutóbbi események Cseh-Szlovákiának és Cseh-Szlovákia, az európai viszo­nyokhoz való helyzetére semmi különös mondanivalója nincs Benesnek. Meggyőző­dése, hogy Oroszország nem fogja segíteni fegyveresen Németországot, csupán az az eset állhat elő, hogy a harmadik internacio­­nálé propagandaszervei kommunista ve­szélybe boríthatják Európát. Különböző új­sághírek ama jelentései, hogy az európai helyzet nagyon veszélyes, túlzottak. A pillanatnyi európai konfliktus lehetősé­gében nem hisz Benes és meg van győződve, hogy csalatkozni fognak mindazok, akik a háború utáni politikai rendszert megváltoz­tatni akarják. Nem igaz, hogy a köztársaság mozgósí­tással készül az eseményekre, de tény, hogy mindig készen áll a békeszerződésben bizto­sított jogainak védelmére. Német nag«HSX ® E* Benes külügyminiszter után Czech dr.1 (német szociáldemokrata) képviselő beszélt. Nem tartja kielégítőnek a külügyminiszter ex­pozéját. A kormány úgy tesz, mintha a fran­ciák bevonulása a köztársaságot közelebbről nem érintené s mintha nem látná, hogy Euró­pa ma egy katonai tábor- Az egész világ most gazdasági válságban van s a reakció kezdi felütni a fejét. A helyzet ma olyan, mint 1914-ben volt A nacionalisták úgy Francia-, mint Németországban készülődnek valamire. Javasolja, hogy Cseh-Szlovákia kérje fel Angliát és Amerikát, hogy a német-fran­cia viszályban azonnal közvetítsenek. Javasolja, hogy a külügyminiszter a plé­­nu­m előtt nyilatkozzon az európai helyzetről. Czech után Kafka dr. (német demo­krata-szabadságpárti) beszélt. Elítéli azt, hogy Németországot megtámadták. Kifogá­solja, hogy Benes nem mutatott rá ama ellen­vetésekre, melyeket Franciaország fellépése ellen lehet tenni- A franciák eljárásában mili­­tarisztikus törekvéseket lát a szónok, majd ama reményének ad kifejezést, hogy adott alkalommal a cseh-szlovák köztársaság a gyakorlatban nem fog a franciák álláspontjá­ra helyezkedni, mert ennek kárát csak a köz­társaság érezné meg. A külügyminiszter je­lentését a francia álláspont helyességének hangsúlyozása miatt a szónok nem veszi tudomásul. Utolsónak beszélt K­a­tli­n­a (német nem­zeti). Kijelenti, hogy a franciák bevonulása a Ruhrvidékre a békekötés megszegése. Benes expozéjában nem úgy beszélt, mint a cseh­szlovák köztársaság külügyminisztere, ha­nem úgy, mint egy francia államférfi. Ami Magyarországot illeti kijelenti*­­ Kallina , hogy az nem veszélyezteti Középeurópa helyzetét. Több kérdést intéz még Beneshez. Az ex­pozét nem veszi tudomásul. Nemec elnök rendreutasította Kalliná­t, mert a „Tschechei" szót használta. Délután két órakor a bizottság tárgyalá­sát félbeszakították és folytatását délután 4 órára tűzték tok A délutáni ülés* A délutáni ülésen először Hrusov­­szky cseh nemzeti szocialista beszélt. Azt mondotta, hogy a francia politikát a cseh­szlovák köztársaság csak helyeselheti. Szük­séges, hogy a köztársaság továbbra is jó­barátságban maradjon és szövetségben álljon Franciaországgal. Végül megjegyezte, hogy a cseh-szlovák állam a világpolitikában nem játszik döntő szerepet. Skálák kommunista óva intette a kor­mányt attól, hogy Franciaország uszályhor­dozója legyen. Kramár, a cseh demokrata párt vezé­re kijelentette, hogy elvben nem helyesli a Ruhrvidék megszállását. Jelenleg az a hely­zet, hogy a franciák nem fognak a Ruhrvidék­­ről kivonulni s ezáltal Németországban nagy szénhiány és gazdasági válság következik be. Ez pedig könnyen kommunista vagy mon­­arkista puccsra vezethet. Azután Lloyd George politikáját kritizálta és kijelentette, hogy Lloyd George az oka annak, hogy a helyzet ide fejlődött. Németország gazdasági bukását önmaga idézte elő. Ezután össze­hasonlítja Németország hibás gazdasági poli­ Szerda, január 31. tikáját a cseh-szlovák köztársaság szerinte helyes gazdasági politikájával- A csehországi németek ama kívánságát, hogy a köztársaság Franciaország ellen foglaljon állást, nem fo­gadja el. Skáláik kijelentését, hogy a béke­szerződések által a nemzeteket becsapták, visszautasítja, mert a cseh-szlovák állam ép­pen a békeszerződéseknek köszönheti önálló­ságát. Kramárnak Kafka és Skálák válaszoltak. A vitához többen föliratkoztak. Benes csak a késő esti órákban fog válaszolni a hozzá inté­zett kérdésekre. Lapunk zárásakor az ülés tart. Htt iskola jogtalan bezárása. Lesley képviselő interpellációja két iskola jogtalan bezárásáról. A terrorizáló főszolgabíró. Tanfelügyelő, aki ittasan jár ellenőrizni. Prága, január 29. A szlovenszkói magyarság iskolaügyi sé­relmeiről képviselőink már sok interpellációt nyújtottak be a miniszterekhez. Hányszor til­takozott már a magyarság — párt és feleke­­zetre való tekintet nélkül — a hatóságok jogtalan, törvényellenes eljárásai ellen? Hány helyről érkeztek panaszok a népszavazás al­kalmával elkövetett igazságtalanságok miatt. A panaszok és tiltakozások azonban süket fülekre találtak. A kormány kijelentette, hogy már amúgy is többet adott, mint amennyire a békeszerződés kötelezte. A panaszokat pe­dig legtöbb esetben visszautasította, hivat­kozván a szlovenszkói hatóságok, az iskola­ügyi referátus hivatalos jelentéseire. L­e 11­e­y képviselő legújabb interpellá­ciójában tényekkel bizonyítja be a miniszte­reknek, hogy milyen terrorral dolgozik egy főszolgabíró. Tanukkal bizonyítja, hogy olyan emberek kezében van Szlovenszkó egyes helyein a népnevelés ügye, akik ittas állapot­ban mennek iskolákat látogatni s ott olyan botrányt csinálnak, hogy az iskolaszéki elnök kénytelen a gyermekek előtt a tanfelügyelőt rendreutasítani. Az iskolaügyi minisztérium pozsonyi ki­­rendeltsége hónapokkal ezelőtt elrendelte az alsógyörödi, felsőgyőrödi és kisgyékényesi római katolikus iskolák bezárását. A bezárást azzal okolta meg, hogy a felekezeti hatóság nem akarja a szlovák többségű­ községekben a szlovák nyelvű tanítást bevezetni. Az alsógyörödi iskolát utóbb megnyitot­ták. A kisgyékényesi és felsőgyőrödi iskolák azonban még ma is zárva vannak. A két falu iskolaköteles gyermekei már hónapok óta ok­tatás nélkül vannak. Az egyházi hatóságok az iskolákban magyar nyelvű tanítást enge­­délyeztek, mert a tankötelesek szülői túl­nyomó részt magyarok és a magyar nyelvű oktatást kívánták. A pozsonyi iskolaügyi ki­­rendeltség ezzel szemben, a népszámlálásra hivatkozva­, azt állítja, hogy a három község lakosságának többsége szlovák. Lelley képviselő interpellációjában kije­lenti, hogy ha a népszámlálás adatai ezt va­lóban megállapítják, úgy ezek az adatok ha­misak. A hamisításnak mesterei vagy a szám­láló biztosok és összeszámolók, vagy pedig a főszolgabíró. Lelley képviselő állításait bi­zonyítani tudja s bizonyítékainak egyes ré­szeit fölsorolja interpellációjában is. Győröd első népszámláló biztosa csak Alsó­­egy szlovákot tudott a községben találni. Ezt a biztost azonban „eredménytelen”­ munkája miatt új biztossal cserélték föl. Hoffmann, az uj biztos, Jónás Imre plébánosnak azt mon­dotta, hogy őt Záborszky Vilmos verebélyi főbíró azért küldötte ki, mert „itt mindenki magyarnak vallja magát". Hoffmann azonban szintén csak egy szlovákot talált a község­ben. Záborszky főbíró a népszámlálás után magához idézte Lévay József körjegyzőt. A jegyzőnek ama kijelentésére, hogy magyar­nak vallotta magát, ezt felelte a főbíró: „Vár­jon csak, majd meg fogja ezt emlegetni!" A jegyzőt utóbb, hamis ürügyek alatt, valóban kiüldözte ,a főbíró a hivatalából. Magához idézte a főbíró Felsőgyőröd elöljáróságát is. Kérdőre vonta azért, amiért magyaroknak vallották magukat. A bírónak ezeket mondotta: „Maga a bíró? Gondom lesz magára és majd megtanítom Jónást (a plébános) és Ledényit (a tanító) is." Zá­borszky ezenkívül igen sok alsógyörödi la­kost Verebélyre idéztetett s bezárással fe­nyegette meg őket, ha ama bejelentésüket, amelyet a népszámlálás alkalmával tettek, hogy magyarok, meg nem változtatják. Lelley képviselő kezeiben vannak a be­hatási naplók másolatai is, amelyekkel bebi­zonyíthatja, hogy a három iskola beiratkozott tanulói nyolcvanöt-kilencven százalékban magyarok voltak. A tanfelügyelőre vonatkozóan azt írja Lelley dr., hogy Haviár János aranyosma­­róthi tanfelügyelő 1922 december 9-én Alsó­­győrödön volt iskolalátogatás céljából. Ami­kor a kocsiról leszállt, azonnal hanyatvágó­­dott. Miért? Nem azért, mert csúszós volt a talaj, hanem azért, mert a tanfelügyelő úrból csak úgy áradt a pálinkaszag. Az iskolában valóságos botrányt csinált s a jelenlévő is­kolaszéki elnök kénytelen volt őt rendreuta­sítani. A tanfelügyelő azután egy hamis láto­gatási jegyzőkönyvet vett föl. Kijelentette,­­ hogy a másik két iskola mindaddig zárva ma­rad, amíg azokban az iskolaszék a tiszta szlo­­­­vák nyelvű tanítást el nem határozza. Lelley képviselő ebben az ügyben a kö­vetkező kérdéseket intézi a miniszterekhez: Hajlandók-e az ügyet szigorúan megvizsgálni s a vizsgálat lefolyásába betekintést engedni? Hajlandók-e a bezárt iskolák azonnali meg­nyitását elrendelni és Haviár János tanfel­ügyelőt mai, alkoholista hajlamának megfe­lelő helyre áthelyezni? A bűnös­­t szigo­rúan megbüntetni s végül mindezekről a par­lamentnek részletes jelentést tenni? A kisértet­ ­ — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — írta: Sztrokay Kálmán. Azt hiszem, egyáltalán nincs más meg­oldás számomra, legalább egyelőre. E külö­nös feltámadás után mint kísértet fogom folytatni életemet A bárónak végtelenül hálás vagyok azért a kedvességéért, hogy koporsómat család kriptájában helyezte el, mert ugyan­csak borzalmas lett volna, ha néhány mázsa föld nyomja koporsóm tetejét, mikor felébre­dek a tetszhalálból. Valóban tapintatlanság lenne tőlem, ha most egyszerűen eléje állok és bejelentem, hogy élek, tévedés volt az egész, köszönöm a megható elparentálást, a szép gyászbeszédet, mit az öreg úr mon­dott ravatalom felett és most megyek vissza a könyvtárba, folytatom munkámat. Azonban ez még egyszerű lenne, de mit szól majd az öreg doktor, aki a tudomány valamennyi eszközét felhasználva, megálla­pította rólam, hogy meghaltam? Semmi­esetre sem bocsátaná meg soha a feltáma­dásomat s az is bizonyos, hogy a báró men­ten elcsapná szegényt. Ötven éve tartja őt a kastélyban, egyetlen felcser, akiben eddig megbízott s most kiderüljön róla, hogy a ha­lál sem biztos az ő kezében? A báróra egye­nesen végzetes lenne, ha orvos nélkül ma­radnia s amilyen öreg, nehézkes, aggódó természetű, talán hamar el is pusztulna már attól a tudattól is, hogy nincs megbízható támasz a közelében. Mikor tegnap éjszaka felébredtem a szemfödél alatt és lassanként ráeszméltem különös helyzetemre, első érzésem az volt, hogy nagyon éhes vagyok. Rövid habozás után kilopóztam a kriptából a fehér lepelbe burkolva, sikerült is észrevétlenül eljutnom az éléskamrába, ahol aztán szereztem enni­valót néhány napra. Nem féltem, hogy rajta­kapnak a betörésen, hiszen bizonyos volt, hogy kísértetnek néznének s elszaladnának tőlem. Nagyszerűen jóllaktam, csak az ag­gaszt, hogy elrontom gyomromat az állandó hideg koszt mellett. Ma éjszaka visszaláto­gatok a kastélyba, elhozom szobámból a spirituszmasinát, hogy legalább teát ibagy­ak néha. Ez a második kirándulás döntő volt. Az egyik inas észrevette, amint a tanár ur lelke végigsuhan a folyosón és bemegy régi szo­bájába. Egyszeribe elterjedt a slire, hogy hazajár a lelkem és én első percben nagyon megörültem ennek a megoldásnak. Még csak az volt a kérdés, hogy a báró hogyan fogad­ja a kísértet megjelenését, igazán zavarban lennék, hogy mit kell csinálnom, ha például papot talál hivatni, hogy füstöljön ki a kas­télyból. Egyelőre nem történt semmi. Pár napon keresztül be-bejártam a kastélyba, hol a spájzba, hol a szobámba, de nem bántott senki­ Egészen kényelmesen kezdek beren­dezkedni, van már szappanom, fogkefém, ámbár sajnos fogpasztám nincs és így kény­telen vagyok kőporral tisztítani fogaimat. A falról kaparom le ... ra. Végre rájöttem a legokosabb megoldás­Éjfélkor bementem­ a könyvtárba, hogy olvasnivalót hozzak magamnak nagy unal­mamba s ott jutott eszembe, hogy hiszen ké­nyelmesen beköltözhetnék a könyvtár egyik rejtett fülkéjébe, amit én fedeztem fel egyik könyvszekrény mögött. Már el is intéztem mindent. Csináltam ágyat magamnak, ez a koporsó amúgy is nagyon szűk — különösen Ttekem­, aki S betűbe görbülve szoktam alud­ni —, hajnalra behurcolkodtam, eltüntetve nyomaimat a kriptában. Most valószínűleg tűrhető lesz az éle­tem. Senki sem néz a könyvtár fellé, azt hi­szem, ötven év óta én vagyok az első, aki felkutattam minden zegét-zugát. .Nem is ér­tem, mért jutott egyszerre eszébe a bárónak, hogy felfogad egy filozoptert és rendbe ho­zatja a nagy lomtárt. Szó ami szó, nyugodtan vagyok és dol­gozom is. Folytatom a könyvtárrendezés munkálatait s éjszakánként eljárok elesé­sért- Nappal lehetőleg alszom, mint ahogy rendes kísértethez illik. A kastélyban már egészen megszoktak. A báró ugyan nem hitt a cselédségnek, de aztán ő maga is meggyőződött, hogy kísértet lett a kastélyában. Bejött a könyvtárba — rajtam kívül csak neki van kulcsa hozzá —, keresett, de természetesen nem mutatkoz­tam és megértettem a komornyikkal való beszélgetéséből, hogy még büszke is rám. Kétszáz év óta nem volt kísértet a kasté­lyában.. Csak az döbbentett meg, mikor az öreg nevetve mondta, hogy vájjon mit szól majd az utódom, ha találkozik elődjével,mint kísértettel ? . Tehát hozatott a báró egy másik fi­lo­­zoptert a könyvtárba. Nagyon kellemetlen... No de majd elveszem én a kedvét! A filozopter valóban megérkezett né­hány nap múlva. A báró bevezette a könyv­tárba, megmutatta neki az eddig elkészült cédulákat és nagyon meleg szavakkal emlé­kezett meg rólam. Utódom mosolygott azon, hogy a lelkem hazajár. Az első nap rettenetes volt- Reggel nyolckor beült a nyavalyás a könyvtárba s késő estig ki sem mozdult. Én meg majd megfulladtam a szűk fülkében. Éjszaka aztán megbosszultam magamat. Úgy széthánytam mindent, amit ő elrendezett, hogy másnap reggel rémülten szaladt a báróért. A báró csak csóválta a fejét, nem értette a dolgot és azt tanácsolta utódomnak, hogy pihenjen egy pár napot. Maga zárta be a könyvtárt s magával vitte a kulcsot. Éjszaka rendbehoztam az asztalt és dol­goztam­. Az uj cédulákat tüntetően előre tet­tem, hadd lássák, hogy felesleges az uj tanár ur, a kisértet becsülettel dolgozik tovább. Harmadnap jött a báró a tanárral. Első pillanatban tisztában volt mindennel s mind­járt el is bocsátotta utódomat, aki boldogan menekült a kisértetes házból. A báró kiadta a parancsot, hogy a kísér­tet minden kívánságát habozás nélkül telje­­síterni kell s egy cédulát irt nekem, melyben megkért, hogy folytassan működésemet, na­gyon szívesen lá­t kastélyában, sőt sértésnek venné, ha elhagynám. Ami tőle telik, min­denben rendelkezésemre bocsátja az egész kastélyt. Végre kérhettem fogpasztát- Meg is kaptam. Ettől kezdve mindent helyembe hoztak. Krétával irtam­ ki az ajtóra, hogy mit kívánok, ennivalót, tiszta szemfedőt, petró­leumot, papucsot. Kikötöttem, hogy éjféltől egy óráig senkinek sem szabad kijönnie a szobájából, mert akkor sétálni akarok s vé­gül visszaköltöztem régi szobámba, ahonnan esténként átmentem a könyvtárba. Ezt az

Next