Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)

1923-03-01 / 48. (201.) szám

II. évfolyam 48. (201.) szám. -w* Prága, csütörtök, 1923 március 1. a­lmiul ........... Jű&P! fim­­ ■ Előfizetési árak bel- és külföldön. ITF?T&T>Mt­­ IB M m Mm ^ m JvLJbT. 14k11.‘^e„...i.. vólr. őibt^ M pr 1 ulice II. S­z., Telefonfc?. szám _ . . A Szlovenszkói és Roszsziszkói Szövetkezeti Ellenzem Pártok politikai napilapja Szlovenszkói szerkesztő: & Felelős szerkesztő:­ TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁRdr. mii^MiufiÉl ■BMWKMWMMBMBiW——WWIiniHlllllllllll Ilii Ilin ■—■■III IIIIHH —l■llllll —gWBMHiffiKa—H—B—MCTBM ül 111WMWR Pengetés március elé. (g.) Prága, február 28. A tavaszba pattanás hónapját köszöntjük hol­nap. Néha, mikor az óra délfelé jár, már üzene­tet is küld a telefonó embereknek a bontakozni kezdő tavasz. Az üzenet jól esik, mert arról beszél, hogy jön, talán lassú, talán fürge ti­pegő léptekkel a megújuló élet, ezer színből összeszőtt, szivet melengető ajándékaival az ébredés. Jön . . . nem holnap és talán nem­­ is holnapután. Talán hetek girbe-görbe útja kanyarodik még előtte, de keresztülverekszi magát a lankadt téli hangulaton és egy szép, nap belopódzik a lelkünkbe. Az emberi természet gyermekkori ma­radékával, türelmetlen kíváncsisággal vár­juk. Várjuk az első sugarát, amely mosolyt és bizakodást ad. várjuk az első ibolyáját, amit leszakíthatunk és várjuk, hogy meggőzölög­­tesse a zöld gúnyára vágyakozó földet, hogy az őserő szaga belénk csapja és kicsíráztassa az élet és teremtés hitét. Kell nekünk ez a tavasz. Kell, hogy ak­kor, amikor a mindenki életébe belejátszódó események felhők borulását hozzák, amikor kezd megszokott lenni a sorssal szemben megrögzött életfatalitás, amikor egyet jelent a mindennapi lefekvéssel a sohasem lesznek jobb napok sóhaja, hogy a végtelennek lát­szó senyvedés s az érzéseknek és bizakodá­soknak megfeneklése után felzugjon előttünk a természet örök himnusza, mely uj éle­t számtfotizát és új melegét pézsdiF a” kifímt­t hangulatokba. Ezért esik jól, mikor néha, nagyritkán, deltáiban ízelítőt kapunk a tavasz lakomájá­ból, mikor megvibrál­ előttünk az, aminek el kell jönnie, amit ember el n­em temethet és el nem gáncsolhat soha. Jól esik és mégis gon­dok teremnek bennünk, mikor arra várunk, hogy eljöjjön. Az emberi dicsőség, erő és hatalmasság, az emberi gyarlóság, gyengeség és elbukott­­s­­ág írott könyve, a múlt, a történelem kon­zekvens tényekkel beszél arról, hogy a ta­­­vasz­ nem áll meg a természet megújításánál, nem elégszik meg a szívek melengetésével és langyos szerelmek ébresztésével, de belehar­­sonázik a népek és nemzetek életébe is s a hideg elveknek és forró szenvedélyeknek cso­dálatos és emberi produktumát, a politikát is hatalmába tudja keríteni. Nem kell reflektor ahhoz, hogy példáit találjuk ennek a jelenség­nek, nekünk a rideg elveket is forrón szerető­, a szenvedélyek lángolásában még forróbb magyaroknak még pislákoló mécses sem kell hozzá. Bennünk tudatként él az és él a tör­ténelem tavaszainak kedves, vagy szomorú emlékezete. Mi tudjuk mint emelkedik a láz­­ba esett politikai higganyoszlopa, ha kopog­tat a március, it'nt táncol az öröklött neu­raszténiában szenvedő péld­­ a minden ideg­szála, ha p dyhedzik az első fűszál ha illatot kap a meglangyosodott szellő. Mi tudjuk, mi végigvergődtük egy párszor ezt a lázas élet­­ébredést ... Ezért köszöntjük gonddal, gondok nehéz gondolataival a tavasz ígéretét jelentő első márciusi napot. Az emberek még sohasem él­tek oly közvetlenül közel netten a történelem­hez és a népek közötti élet jelenségeihez, mint ma. Ma mindenki tudja, mi történik a Ruhrnál, és mindenki gondol arra, mi tör­ténhetik Szal­mában. Ma nem idegen egyet­len hang sem — még ha a­ tengeren túlról hozza is a kábel — melyben benne reszket Európa feldúlt lelkének valamelyes foszlá­nya. Ma többet tudunk, mint amennyit kel­lene. többet gondolkodunk, mint amennyit el­bír egy agyvelő és többet izgulunk, mint amennyire be van rendezve az emberi ideg­­rendszer Ma tisztán látjuk, hogy Európa, a politika, az emberek, a nyomtatott betűket mérgezők és a nyomtatott betűktől mérgezet­tek, a feszültség- az idegesség a nyugtalan­ság, a bizonytalanság, az elrontott politikák, a gyű­löltséges érzések lázával járják a vilá­got. És gonddal érezzük, hogy ebbe a feszült­ségbe, ebbe a felajzott ideghangszerbe ké­szül belecsapni a tavasz ideges öt ujja. Ebbe a tétova dülöngélésbe, céltalan és bomlott­­lelkű összevisszaságba a láz és a felkorbá­­csolás új csiráit csempészi be a tavasz, ame­lyik eljön, vagy annak lehelete, amely meg­­csalt már néha bennünket. Ennek a gondja nehéz. Ennek a gondolata az első lépésnél sötétbe vesz és egy nagy kérdést hordozunk magunkkal, mikor várjuk, hogy sóhajtást és vágyakozást kapjunk a meglibbenő szellőtől, hogy álmot csempésszen az üres éjszakánkba a tavaszi illat . . . Egy nagy kérdést: Emberek . . . kibirjuk-e ide­gekkel, józansággal, nyugalommal, emberi akaraterővel ezt a tavaszt? . . . JFmniciciOTSsakfl IrásEteli |«iW€i$ifsl#»É wmt iBémetf ele i&& ILor^i Gren <1 mnés^s2Efi&ir4eií'sét|& fiirterw«smici«^1. Fraga, b­oruar <to. A Simplicissimus című berlini élclap egyik legutóbbi száma politikai képet közöl. Egy védtelen emberre sötét utcán rablók tá­madnak. • A fejének revolvert szögeznek és úgy fosztják ki. A háttérben áll az angol rendőr, aki a faját jellemző hidegvérrel szól a rablókhoz. Én morális szempontból nem helyeslem amit tesztek, figyelmeztetlek an­nak káros és végzetes következményeire, de az osztozkodásnál részt akarok venni. Ez a kép jut eszünkbe, amikor azt a berlini hírt kapjuk, hogy a francia és angol nagyipari körök trösztszerű kapcsolatot készülnek egy­más között létesíteni a buhrvidéki szén tel­­u­asznál­ása céljából. Állítólag az ónémet iparosokat is belevonnák ebbe a trösztbe. A hírnek ezt a részét azonban a berlini távirat kérdésesnek és bizonytalannak­ minősíti. nátus Londoni jelentés szerint az amerikai sze­ama javaslat tárgyalását, hogy az Egyesült Államok vegyenek részt a nemzet­közi törvényszék munkájában, bizonytalan időre elnapolta. A francia hatóságok visszaadják a né­meteknek a szombaton lefoglalt s bankje­gyek nyomására szolgáló matricákat. A Wolff-ügynökség jelentése szerint De­­goutte tábornok tegnap rendeletet bocsátott ki,­ amelyben a német rendőrséget az esseni kerületben feloszlatottnak­ nyilvánította. A rendőrség fegyverzetét és felszerelését be kell szolgáltatni a franciáknak. A feloszlatott rendőrség személyzetét kiutasítják. Helyükbe községi­ rendőrséget létesítenek. A rendőrség tagjainak névsorához a vezénylő tábornok hozzájárulása szükséges. Az új rendőrségnek nem szabad zöld egyenruhát viselnie A Wolff-ügynökség megállapítja, hogy február 26-ig a régi megszállott területről a Rajna­­bizottság ötszázötven embert uPsított ki. A Havas-ügynökség mai jelentésében élesen kikel a német sajtó ellen, amely állító­lag hazugságokkal igyekszik a semlegeseket Franciaország ellen hangolni. Valótlannak minősíti a német lapoknak ama hírét, hogy a Panesák megakadályozták a Hollandiába irá­nyuló szénszállíások­at. Valótlannak minősíti azt a Hít, hogy Mamiboim­ közelében a fran­ciák lefoglalták volna egy holland hajó pa­pírjait és hogy a Rojna vidékén lefoglaltak volna egy holland hajót. Mai jelentéseink­ nincs abban a helyzetben, hogy határozott javaslatokat és tényleges tervet tegyen s ez­ért küldte Bergmannt Parisba, hogy ott szó­beli kijelentéseket tegyen a szövetségesek előtt anélkül, hogy az írásbeli javaslattételre felhatalmazása lett volna. Bonar Law, Theu­­nis és Mussolini teljesen egyetértettek Poin­­caréval annak megállapításásában, hogy a német birodalom nem tett határozott javasla­tot, de elodázó manővert akar folytatni. Mindennapos jelentés a franciák „békás” megszállásáról Berlin, február 28. (VWolff.) Lapjelenté­sek szerint Essenben a franciák letartóztattak hamar’­ heltóőr-tisztviselőt és Bredeheybe­­ szállították őket. Bodumba több magánautót i elrekviráltak a franciák és tíz vezető keres­­­­kedőt letartóztattak. Gerolsteinben arra­­ kényszerítettek tizenhat vasutas családot, hogy azonnal­ ürítsék ki lakásaikat. A biro­dalmi bank trieri fiókjánál sikerült a francia megszállás előtt az öszes okmányokat biz­tonságba helyezni. A Rajna-bizottság Radek orosz kommunista vezérnek és kísérőinek megtagadta a megszállott területre szóló be­utazási engedélyt. Amerika és a nemzetközi törvényszék Washington, február 28. (Havas.) A sze­nátus külügyi bizottsága határozatot foga­dott el, amelyben felhívja Hardingot annak közlésére, váljon híve-e oly egyezménynek, amely a szerződés összes aláíró hatalmait kö­telezné és amely útján nemzetközi törvény­széket lehetne előállítani, amely elé kerülné­nek az összes konfliktusok, amelyeket dip­lomáciai úton nem lehet elintézni, beleértve azokat a konfliktusokat is, amelyek a szer­ződésből kifolyólag és a szerződések megsér­tései folytán a nemzetközi kötelezettségekre és jóvátételekre nézve előállhatnak. Kérdést intézett Hughes államtitkárhoz annak ügyé­ben, váljon híve-e egy ily irányú egyezmény­nek , hogy Harding kész lenne-e egy ily egyezményre vonatkozólag a többi hatalmak véleményét megtudni.' Amerika nem közvetít Paris, február 28. (Havas.) A Temps megcáfolja a berlini lapoknak ama hírét, hogy Amerika interveniálni készül Franciaország és Németország között. A lap kijelenti, hogy a francia kormány egyébként szilárdan azon az állásponton van, hogy nem fogad el köz­vetítést. A német kormánynak, ha valamelyes javaslatai vannak, melyeket elő akar ter­jeszteni, ezt írásbeli és hivatalos úton eljut­tathatja a belga és francia kormányhoz és szükség esetén a többi szövetségesekhez. A­mikor január elején a párisi konferencia meg­­nyílt, Cuno látta hogy a német nagymaro­sokkal nem tud megegyezésre jutni, hogy Megszállják Elberfeldet Berlin, február 28. (Berlini szerkesztő­ségünk jelentése.) A Deutsche Algem­eine Zeitung jelenti Parisból. Az esti lapok köz­lése szerint Elberfeld megszállása küszöbön áll. Ezt a megszállást arra az eshetőségre tervezik, ha Angliával a Rajna jobbpartján fekvő vasútvonalak átengedése tárgyában folytatott tárgyalások nem vezetnek ered­ményre. Delcasse utolsó nyilatkozata Páris, február 27. (Sajá­t tudósítónktól.) Fran­cia politikai körökben nagy érdeklődésit tanúsí­tanak Delcassé elhunyt volt külügyminiszter utolsó politikai nyilatkozatának, melyet halála előtt egy héttel Nizzában, egy nizzai­­­ lap szer­kesztője előtt tett. A nyilatkozatban Delcasse ki­jelentette, hogy attól a pillanatól kezdve, amióta a franciáik a Ruhr vidéken vannak, ő is­­ ott van és minden franciának ott kell lennie. Kijelentette, hogy ő neki nem volt szava a versailledi béke- szerződésűi­, amelyről az a vék­'iiJI&ige, hogy nem biztosit a franciáik számára ^raferanciásat. Teljesen elképzelhetetlen föltevés es a hatvan m­ü­lió embert számláló néit negyven­négy éven kr­esztül hadisarc fizetésére lehetne kötelezni.. A politikáiban lehetőleg az egyszerű­ség felé kell törekedni. A háború utáni egy oly szer­ződésre lett volna szükség, amely a biztonságot és a reparációkat garantálja. A versaillesi szer­ződés nem adott sem biztonságot, sem jóvátéte­leket. Németországnak rövid határidőn belül kel­lett volna fizetnie és a fegyverszünet megköté­sekor le kellett volna foglalni a német bankokat. A v­ersaillesi szerződés ugyanazt az északkeleti h­atárt állapította meg Németországgal szemben, amelyen keresztül a németek négyszer törtek be egy évszázad leforgása alatt Franciaországba- Amidón egy nép száz évn­él rövide­bb idő alatt négy betörést kénytelen elszenvedni midőn a ne­gyedik betörésnél elpusztulni látta országának egy rés­zét, joga vani oly határt biztosí­tani a maga számára, mely természetes védelmet nyújt neki. Hangsúlyozza Delcasse, hogy a Rajna bal partija különben is gaill, a raj­­aiiak a Rajnánál állapí­tották meg­­ a gaffleik határát. A Ra­jnavidéket el tóéi tehát Németországtól választani és Fran­ciaország ellenőrzése alá kel helyezni, így Fran­ciaország m­egv­onná jóvátételeit a Rajn­a vidék adóiból és e gazdag vidék kereskedelmi forgal­­mából, így’ földterületté'] lenne megfizetve a fran­ciáikat illető jóvátétel és nem kellene untatni az egész világot­­ a jóvátételek iránti reklamációk­kal. Az angolok biztosan és eredményesen intéz­ték el a békét, elvették a német gyarmatokat és kiszolgáltatták maguknak a német flottáit. Francia­­ország semmit sem vett el, visszahódított egy fran­cia területent, de jóvátételt nem kapott Nem biz­­o­ny&tottságáá­­ minden .(•­­áír.m v)­lm­á­­rTön&k van kitéve. A min­dmenti határ nélkü­l nincs számunkra üdvözülés eivélkül egy uj há­ború mered elé borzasztó perspektívaként, egy új háború, amely borzalmasabb lesz, mint­­ a régi volt — mondotta­ Delcctssé. • • i • Lord Grey a népszövetségi Vtervencióról London, február 28. A liberális ellenzék felsőházi vezetője, Lord Grey Bristolban tartott beszédében kijelentette, hogy nézete szerint az angol nép többsége azt az álláspon­tot foglalja el, hogy a jóvátételi kérdést a népszövetség útján lehet megoldani és hogy más megoldási mód nem kínál­kozik. Ehhez azonban a francia kormány hoz­zájárulása szükséges­ A jelen pillanatban egy oly kísérlet, közvetítését célozná, amely a népszövetség nemcsak eredmény­telenül végződnék, de minden valószínűség szerint a népszövetség fölbomlásával járna. Az angol kormány kötelessége, hogy­’ ki­jelentse Francia­ország előtt, hogy a jóvá­­tételi kérdés megoldása csak úgy érhető el, ha a francia kormány előbb kijelenti, hogy hajlandó a népszövetség útján történendő megoldást elfogadni. Mindaddig, amíg a francia kormány ezt meg nem teszi, Anglia nem interveniálhat és nem segíthet. Grey hangoztatta, hogy Franciaországot állan­dóan figyelmeztetni kell arra, hogy a jóvá­tételi kérdést csak a népszövetség oldhatja meg. Franciaországnak két gondja van: jóvátételi kérdés és biztonságának kérdése. a Mind a kettőben tartósan csak egy erőteljes népszövetség hozhat döntést. Mennyit fizetett Németország­ Angliának? London, február 2S. A pénzügyi kancellár írásbeli után adott választ arra a kérdésre, hogy Németország mennyi jóvátételi fizetéseket eszkö- 100 csets-szt. korongért fizettek ma, február 28-án, Zürichben) 5­80 svájci frankot Budapesten 8650.— magyar koronát Bécsben 210700.— osztrák koronát Berlinben 67200.— német márkát

Next