Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)
1923-03-22 / 66. (219.) szám
2 rali Tegeztek a kormtányraszinok Prágában Prága, március 21. Amint a Tribuna jelenti, Volosin és Brascsajkó Malypetr belügyminiszterrel, a miniszterelnök helyettesével folytatott tanácskozások alkalmával a választások kiírásának szükségességét hangoztatták és kifejtették, hogy szerintük a választások az érdekelt szláv pártok alapos előkészítő munkája után már most megejthetők. A Tribuna úgy véli, hogy a mai politikai helyzet mellett nagyon meg kell fontolni a választások kiírását, mivel a ruszinszkói pártok nincsenek megszervezve s azoknak erőviszonya minden pillanatban változik. A Tribuna biztosnak tartja, hogy a magyarok, akik jól ismerik a ruszin nép pszichológiáját, a választásoknál elérnék céljukat már csak azért is, mivel a cseh pártok nem a legszerencsésebb kézzel nyúltak be Ruszinszkó politikai életében). A cseh politikusok ruszinszkói szereplése ártalmas köztársaságra nézve, mert az analfabéta laakosság nem tudja fölfogni a pártpolitikát. Ha a pártok érdekei valóban a köztársaságét képviselnék, akkor legelsősorban kulturális célokat kellene szolgálniok. A rendforvntig ellenkezik az alkotmánlyal. Spiegel szenátor figyelmezteti az elnököt alkotmányos fogadalmára. Prága, március 21. Spiegel Lajos dr., német demokrata szenátor, aki tudvalévően a prágai német egyetemen az államjog tanára, most, hogy a szenátus is elfogadta a rendtörvényt és azt aláírás végett köztársaság elnöke elé terjesztették, a Bohemiánban nyílt levelet intézett Masaryk köztársasági elnökhöz és arra figyelmezteti az államfőt, hogy mind a rendtörvény, mind az állami törvényszék szervezéséről szóló javaslat ellenkezik az alkotmánnyal, amelynek megtartását a köztársaság elnöke közvetlenül a megválasztása után fogadalommal megígérte. Spiegel szenátor állítását a többi között az alábbi érdekes okfejtéssel bizonyítja. Az alkotmánylevél 67. szakasza értelmében a köztársaság elnökét csak hazaárulás (felségsértés) miatt lehet büntetőjogilag üldözni. A rendtörvény 41. szakaszának hiteles magyarázata szerint mindenütt, ahol más törvények a hazaárulásról (felségsértésről) beszélnek, a rendtörvény 1—3. szakaszaiban meghatározott büntetendő cselekményeket kell érteni. (A rendtörvény 1—3. szakaszában meghatározott bűncselekményeket „a köztársaság megtámadása”1 címén foglalja össze.) A rendtörvény tehát ily módon meg akarja változtatni az alkotmánylevelet. A képviselőház alkotmányjogi bizottsága érezte ezt és azt mondta a jelentésében, hogy az alkotmánylevél nem határolta körül a hazaárulás (felségsértés) fogalmát, amiért is minden büntetőtörvény e fogalmat körülírhatja és hatja. Mivel azonban a rendtörvény megváltoztatnem hatá-A magija* gamdafa&nafc a mi j fopuníc a ffkamga&öial ározza vagy nem változtatja meg a hazaárulás (felségsértés) fogalmát, hanem azt egy más fogalommal pótolja, így az alkotmánytörvény megváltoztatása kétségtelen. Az alkotmánylevél 94. szakasza értelmében kivételes bíróságokat csak a törvényben „előre megállapított esetekben és meghatározott időre*s lehet létesíteni. Spiegel kimutatja, hogy a rendtörvény az alkotmánytörvénynek ezt a rendelkezését két irányban is megváltoztatja. Először akkor a 36. szakaszban visszaható erővel ruházza fel önmagát. Másodszor pedig akkor, amikor egy kivételes törvénynek, amilyen a rendtörvény, érvényét időhöz nem köti. Hogy pedig a rendtörvény kivételes törvény, az kiviláglik abból, hogy a benne meghatározott bűncselekmények általában a rendes bíróság alá tartoznak és csak a rendtörvény által meghatározott esetekben esnek az állami törvényszék, tehát egy kivételes bíróság alá. Csütörtök, március 22. Megszavazták a rónai alkotmányt Sándor József magyar képviselő deklarációja. Viharok-fiimeresek Bukarest, március 18. (Elkésetten érkezett jelentés.) A tegnap délutáni kamarai ülésen ismét óriási botrányok voltak. Junian képviselő a többség lármájától nem volt képes szóhoz jutni s hiába igyekezett beszédéhez hozzáfogni. Amikor már nem birta a zajt idegekkel, harsány hangon beleorditotta a terembe: — Banditák. A többségi képviselők erre fölugráltak helyükről és ökleiket mutogatták Junian felé. Oly óriási kavarodás támadt, oly artikulátlan hangok összevisszasága uralkodott a parlamentben, hogy az elnök kénytelen volt az ülést felfüggeszteni. Az ülés újbóli megnyitása után Sándor József az erdélyi magyar párt képviselője kezdett beszélni. Beszéde közben Ionescu Antoniu liberális képviselő feléje kiáltott: — Mit szólna ehhez Take Jonescu, ha élne! Sándor: Azt mondaná, hogy ön szemtelen. — Sándor ezután fölolvasta a magyar párt deklarációját. A deklaráció hivatkozott azokra a körülményekre, amelyek az alkotmánytörvény javaslatának létrejötténél szerepet játszottak s ezeknek alapján kijelenti, hogy az országgyűlést alkotmányozónak és törvényes jellegűnek nem ismerhetik el, az alkotmányjavaslatot visszautasítják és amenyiben azt megszavaznák, ünnepélyesen a magyarság asszimilálására és elrománosítására, valamint az egyéni és társadalmi jog elnyomására és elszegényesítésére szánt oktrojált alkotmánynak jelentik ki. A magyarság, mint nemzeti kisebbség nem a hatalomért, de nemzeti életéért s méltóságáért harcol. Hisz Wilson evangeliájában és próféciáiban, szabad népet és szabad egyházat akar egy szabad államban, jelszava: Le a késsel és ököllel. Sándor József beszédét a többségi képvisők többszöri közbeszólással zavarták meg. Sándor József beszédében rámutatott arra, hogy Cseh-Szlovákiában a rutén népnek megadták mindazokat a jogokat, amelyeket a békeszerződés nekik biztosított. A rutének teljes autonómiát élveznek abban az országban, amelyhez tartoznak. Jorga: A ruténeknek egész különleges helyzetük van országukban. A román kormány ilyen jogokat nem adhat a kisebbségeknek. Sándor beszéde folyamán kijelentette, hogy a román kormánynak az a célja, hogy az erdélyi magyarságot nacionalizálja. Jorga heves hangon válaszolt erre a kijelentésre és rámutatott a magyarországi kisebbségek helyzetére. nek, Sándor: Az itteni magyarok örvende néha annyi szabadságot élveznének, amennyi szabadságot a magyarországi románok élveznek. Sándor beszédének további során élénk vita fejlődött ki Sándor és Jorga között, amelynek részleteit azonban érteni nem lehetett, mert a liberális pártok tapsoltak. Jorga kijelentette, hogy igaz, hogy az alkotmányjavaslat rossz, de a románok számára rossz és nem a kisebbségeknek. Bukarest, március 20. Vasárnap és hétfőn viharos utcai tüntetések voltak az alkotmányjavaslat ellen. A katonák és tüntetők között összeütközésre került a sor. A hétfői tüntetést katonaság oszlatta föl tűzi fecskendőkkel. Bukarest, március 20. (Cseh-szlovák sajtóiroda.) Az általános vitát az alkotmányjavaslat fölött befejezték és a javaslatot 225 szavazattal 5 szavazat ellenében elfogadták. Negyven képviselő tartózkodott a szavazástól.* Prága, március 21. A román parlamentben lejátszódott eseményekkel kapcsolatban a romániai magyarság képviselője a magyarság tiltakozása során azt a kijelentést tette, hogy Cseh-Szlovákiában a rutének a békeszerződés által biztosított teljes autonómiát élveznek. Sándor Józsefnek ez a kijelentése szomorúan karakterizálja azt az izolált politikai életet, amelyet az utódállamokban élő és három frontra szakított magyarság külön-külön él. Ez a kijelentés bizonysága annak, hogy a romániai magyarság teljesen tájékozatlan a Cseh-Szlovákiában élő nemzeti kisebbségek valóságos helyzetéről és felül ama propaganda röppentyűknek, amelyet a kisantant sajtószervezete világgá bocsát. Elhiszi azt, amit Benes az európai közvélemény előtt hangoztatni mer, de amiből a valóságos életben semmi sem igaz. A Cseh-Szlovákiában élő rutének autonómiáját a békeszerződés tényleg biztosította. De amint a békeszerződésnek a kisebbségi jogokra vonatkozó egyéb rendelkezései a gyakorlati politikai életben nem teljesítette és váltotta be a prágai kormányképpen úgy egy jottányit sem adott abból az autonómiából Ruszinszkó számára, amelyet megadnia vállalt és reá rótt kötelessége volna. Szomorúan látjuk azt, hogy az utódállamokbeli magyar politikáknak érintkezési pontjai teljesen hiányoznak. Hogy nincsenek találkozó utak, ahol az egységes s a kisantant boszorkánykonyháján összekotyvasztott politikai célkitűzésekkel szemben az utódállamok magyarsága egységes politikai elvek alapján építené föl a maga frontját. Az elmúlt év nyarán a P. M. H. volt az, amely megpendítte a középeurópai nemzeti kisebbségek közös frontjának eszméjét, hangoztatta annak szükségességét, hogy a nemzeti kisebbségek ismerjék meg egymás helyzetét és fogják össze a szétforgácsolt erőket a közös küzdelem céljaira. A kolozsvári magyar lapok foglalkoztak ezzel a tervvel, a külföldi sajtóban is volt visszhangja a P. M. H. gondolatának s az azóta eltelt hónapok mégis meddőek voltak ennek a törekvésnek szempontjából. Most, amikor egy erdélyi magyar képviselő tanújelét adja annak, hogy teljesen hibás és a valóságnak meg nem felelő fogalmai vannak az Erdélyhez legközelebb eső ruszinszkói terület népének államjogi helyzetéről és kisebbségi jogairól, ismét megerősödik az a meggyőződésünk, hogy az utódállamokban élő magyarságnak érdeklődnie kell egymás sorsa iránt és nem szabad elszigetelten senyvedésben hagynia azt a nemzeti erőt, amelyet az anyaországtól elszakított magyarság három részre osztva reprezentál. Sándor József lelkes és okos magyar politikus. Az erdélyi magyarság nemzeti érdekeinek becsületes védelmezője, de a határok elzárják előle a mi életünk perspektíváját és hamis megvilágításban látja a cseh-szlovákiai nemzeti kisebbségek helyzetét. Ezenfelül bízik a wilsoni evangéliumban, abban az illúzióban, amelyet a békeszerződések megalkotásánál sárba rántottak, amelyek négy év pozitív politikai jelenségeinek megvilágításánál csak puszta eszmék, amelyeket csak a nemzeti kisebbségek önmaguk tölthetnek meg újra élettel. A wilsoni evangéliumban hiába bízunk, ha nem fogunk össze annak érdekében, hogy az elbuktatott eszmékből valóságos elvek kovácsolódjanak. A mi sorsunk, a mi akaratunk és erőnk kezében van. A lakások bére változatlan marad. A cseh koalíció ötös és tizes bizottsága a tegnapi nap folyamán tanácskozott a bérlők védelméről szóló törvényjavaslatról. Elhatározták, hogy a bérlők védelmén semmit sem változtatnak s elállnak az ötszázalékos lakbéremelést^_________________________ Jl^tndeniBap add át a Bajpat egrp íétaváseó ísmemisddneft, míg meg mevmgi^ipssádliSk árvái. isLogija űheágai JsiKagvax Jsáksap ei mag-igazság érdekei És&aigá £$a ? A klánéta* Az Erdélyi Irodalmi Társaság gyűlésén székfoglalóul felolvasta: Nyírő József. Volt a falunkban egy árva legény. Ennek a legénynek pedig volt egy jávorfa-klánétája, áradó, messzibeszédü, ékes furulyácska. Csodás finomságuvá sodródott benne a legény lelke és láthatatlan arany hurokként kiröppent belőle. Rávetődött a repülő madár lábára, fák nedves rügyére, a felhők képére. A lelkét hosszabbította meg vele és az édes magyar dal mély és misztikus erői fakadtak általa. Egyebe azután nem is volt Árva Kósa Pálnak. Neve sem volt addig, amíg egyik nyári estén kiült a háza elé és belefújt a klánétába. Mint a fekete, ismeretlen vitám hasított bele a hangja az emberek szívébe. A falut sötét pólyába takarta az éj. Kínosan édes, epedő panasz volt az első nóta. Minden földi állat felnyögött kínjában, az álmos fák alatt sírtak a bogarak. Az apavesztett madárfiókák a fészek szélén körbe -kihajtattak és istenükhöz kiáltottak eledelért. Az alvó víz is felébredt és ezüstösen megborzongott tőle. Az emberek tétován elindultak a különös bus, örömet és szerelmet szólító, leánycsalogató, veszedelmet rejtő, furcsa magyar nóta után. — Megtalálták és megölelték Árva Kosa Palit, aki varázslattal megverte, tiszta szent erővel megragadta őket. Ez az Árva Kosa Pal barna volt, mint a föld és szóralar, de amikor pörögni kezdtek uijjai alól a dal gyöngyei, minden leány a keblére szorította két kicsiny öklét, titkon, telve közelébe jöttek, úgy hallgatták megzavarva, elkáprázva. A legény pedig tovább is bús maradt, mintha koldustarisznyából töltené újra a furulyáját, melynek öklébe minden szellő, vihar és illat belopózott. Mondhatni, a Székelyföld lelke ütött tanyát benne és ez röpült szét az űrben a kilenc kicsi bkon által-És csak nagykésőre — mikor legszebb volt a csillag — indult meg a hasonlóan szegény leány, kinek a nóta szólott és többet nem is tért vissza. Megtartották a szegények lakodalmát. A szomorú nóta így változott vigra; a legény élete igy fordul,a jobbra. Olyan nap volt ez, hogy a méhek lerúgták a lábukról a virágport s még a tarisnya is táncolt a koldusok hátán. Táncba, menyegzőre hívták, de egyik reggelen verni kezdett a hir, hogy Kósa Pál az Árva bírón megbolondult. Hát ez az isten szamara elmenne ki az erdőbe, fenyőszurkot hozott s a klarinettnek minden a kilenc lyukát betapasztotta és az ékes-rezes nótaszerszámot elszúrta a füstös gerendába. Senkinek el nem árulta, miért gyűlölte meg a dalt. Asszonya unszolta, kérlelte — hiába A klanétát a pókok ezüstfátyolba foglalták. Olyan szegények, elhagyottak lettek, hogy a tűz is megsiratta őket, de Árva Kosa Pali hajthatlan maradt. Elszántan markolta meg a kasza nyelét és csak a szemébe csapódó buzaszárak közé suttogta panaszát. — Mikor éhes voltam, kenyeret se vetettek nekem. Mikor rongyos voltam, nem hívtak a táncba. Mikor fájt az élet, meg sem vigasztaltak Senkinek se kellett a szomorú nóta, ne,kelljen a víg se. Mégis fájt a hallgatás. Titokban végigcsókolgatta, harmatban fürdette a klánéját, hogy el ne repedjen, de a kilenc szent sebet mégse nyitotta fel rajta, így hát lassanként elfeledték. Jobbsincs cigány kezdett muzsikálni örült, beteg tempóval s az emberek, kik még éltek a nagy halál után, az életüket mulatták el mellette. Telt-múlt az idő s a klaméta drága ökle csakhamar megtelt a népek kínjával, sóhajjal, bánattal; mintha minden elköltözött lélek beleszállott volna. A sok haláltól megfeketedett fája, a sok kin hasította szét jávorfaszivét és mégsem bírt megszólalni. Olyan idők jártak, hogy a meglőtt madár is tűzbe borult a levegőben, úgy hullott alá. A pillangók hátán is démonok ültek és gyűlöletet izzadott a virág. Csak a klánéta nem bírt megszólalni, mert akkora jön a népek nyomora, hogy ki sem lehetett már dallal fejezni. Árva Kósa Pál is megtöretett testtel, elszakadt erővel, felhagyott reménnyel, éhesen, rongyosan kiállott háza küszöbére, melyről tűz nyalta le a fedelet, és konok daccal, szomorú bennsővel hallgatagon nézte a megsemmisülésbe szédelgő nemzetét A cigányhegedűk kihullottak a tehetetlen kézből, ■ a papok ajkán megfagyott az ige; oly nagy lett a világ nyomorúsága. Mégse fújta meg a klánétáját. Asszonya is elhervadt mellőle. A szive izzott, emésztette és fölpattant, mint az arany tojás héja. Könny, panasz és szenvedés ömlött ki belőle. Vádolón, szótlanul emberére nézett. Tovább nem birta Árva Kósa Pál se. Csendesen kiült az észtérhéj alá, letörte a szurokpecséteket és ismét felharsant az életünket sirató, drága magyar nóta. Az embereket lassankint elöntötte a vigasztalás. Az égre is felszaladt a tavasz és csakhamar a fák hulló virágával keresztelték a csecsemőket. Újra kihajtották barmaikat és a föld szennyét ekéikkel aláforgatták a mélységes pokolba. Fújta, addig fújta klánétáját Árva Kósa Pali, amíg sorsukba feledkeztek az emberek. Ekkor újra előbújt odújából a hegedűvel Jobbsincs-cigány, de senkinek sem kellett. Még mindig szomorú volt a klarinett, sokáig szomorú. Végre aztán a hangjába belesikoltott az ő kicsi fia. Erre vigra fordult a szerszámon a Kósa Pali ujja, dallamok nevettek, ujjongtak, születtek. Az asszony is felvirágzott a betegágyból, mellének fehér esője megeredt. A kopott muzsika megfiatalodott, Kósa Pálék ugyan tovább nyomorogtak, a nótáért pénzt ugyan nem kaptak, de hallgatták őket, de szerették őket, mert újra élt a dal. És hát a madár se vár semmit, mikor csicsergésével teleaggatja a fákat, színessé szövi az égvilágot. Hiszen a borviz is ingyen búvik ki a sziklák markából így tett Árva Kósa Pál is. Utóbb versek is talultak szájára. Az emberek csodálkoztak, eltanulták, de a nótacsinálónak jó szót se hajítottak. A vers és dala elhatott a havasokba, lopva elrejtőzött a pásztorok fülében. Kicsi fia kacagni tanult tőlük, ő ugyan éhesen maradt, condragunyája leszakadt, de a népnek színes szárnyai nőttek, a homlokán bizalom káprázott és boldogan dobta magát álmodásra virágos rétjei ölén. Az Árva Kósa Pali klánétája újra életre serkentette őket és örülnek, mert azt hitték, hogy a dalt nem lehet elvenni tőlük. Egyszer aztán, mikor a vigalomból hazafelé tartott Árva Kósa Pál, elébe toppant vetélytársa, Jobbsincs cigány. Izgatottan, éhesen, kérőn elébe nyújtotta tenyerét, amelyről a klánéta elbfújta a kenyeret — Sajnálj meg, Rózsa Pál, ne muzsikálj többet— Akkor én is éhetihalok, Jóska. A cigány szemei úgy izzottak, hogy a pokolig lehetett ellátni a fényüknél