Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)

1923-03-24 / 68. (221.) szám

■ !■ [UNK] [UNK]— ■!! ...■ [UNK] [UNK]Ilin——!■_________Ui.^—■TIT— T­ .i'iwaw Az eitraeius egljliai iirliai Émil­a Kormásagai. Gálszécs, március 23. (Saját tudósi tanícióL) A sztoven­szkói re­formátus egyh­ázker­ü­letek püspökei és fő­­gondnokai e napokban fontos kérdésekben tanácskoztak Pozsonyban. A tanácskozást a teljhatalmú miniszter vezette, részt vett ben­ne a fentieken kívül a prágsai is­kolaügyi mi­­nisztérium­ és a pozsonyi iskolai referátus két képviselője. Az egyházi lapok utján kiszivár­gott hírek szerint a tanácskozások legkiemel­kedőbb tárgyai voltak a felkészképzés és az 1919—20. évektől elmaradt államsegélyek. Sajnos, hogy mániá két ügynél a kormány kép­viselői eddig ismeretes álláspontjukon szilár­dul megmaradtak. Am­i az első tárgyat: a lelkészképzést­­­­leti, a kormány elejétől fogva egy, az ágostai evangélikus egyházzal közös teológiai akadé­­mia fölállításáit tervezi Pozsonyban és i­edig oly feltételek mellett, hogy a református teo­lógia tárgyai köz­ül csak­ néhányat adnának elő református teológiai tanárok, a többi tár­gyak oktatása közös volna, ágostai evangé­likus­­ tanárok vezetése mellett. Viszont a re­formátus egyház vezetőinek kezdettől fogva az volt a fölfogása, hogy őket m­ind széni ará­­nyuk­nál, m­ind történelmi hagyományaiknál fogva is külön református teológia illeti meg. A református és ágostai evangélikus egyház kétségtelenül testvérfelek­ezetelt. Egy talajból nőttek föl mindketten, de mégis több lényeges ponton annyira különböznek egymástól, hogy majdnem tehetetlenség számukra a tervezett módon közös teológiát ÓMítani le. Ez a meg­oldás az egyetemes református egyház tilta­kozását vonná maga után. Az első lépés len­ne a két felejezet uniójára. Nem akarunk próféták leírni, de úgy gondoljuk, hogy ez a kísérlet éppen úgy hajótörést fog szenvedni, mint az e téren már századok óta többször felbukkanó kísérletezések. A hitelvi különb­ségek mellett minden felekezet bizonyos spe­ciális nemzeti karaktert öltött magá­ra az idők hosszú folyamán. Magyarországon a kálvi­­nizm­­ust a szírmagyarság fogadta el vallá­sául, a luteránust a szloákság tekintette in­kább a magáénak. Nem lehetetlen, ho­gy a kormány azzal számol, hogy e felemás igával elhalványítsa a kálvinista felek­ezetnek ha­gyományos tö­megét, de elfelejti, hogy a köl­csönös ráhatással a másik felekezet is veszí­tene karakteréből épp úgy, mint a vegyes uzasságoknál a mindemk fél rendszerint fel­áldoz valamit a maga vallásából. Hadd ha­ladjon azért mindkét felekezet az eddigi szá­zados nyomokon és őrizze meg m­­indenik a maga egyéniségét, hiszen az egyéniségek megőrzés­e, a faji, a nemzeti sajátságok ápo­lása nem is ellenkezik a demokratizmussal A helvi és nemzeti különbségek mindkét fe­lekezeti részére külön teológia fölállítását te­szik szükségessé, hisz a főügyelet az állam részéről így is teljes egészében fönmaradhat- Különben e tárgyban, amint halluk, az április­ban összeülő ikonvent elé a kormány terveze­tet fog beny­újtatni. A jövő fogja megmutatni, hogy ez a tervezet mennyiben fogja eloszlat­ni az aggodalmakat. Az 1919—20. évektől elmaradt állam­segély ügyében a kormány képviselői ismé­­r­telten a régi álláspontjukat szögezték le. Újó­lag azt ígérte, hogy ha a jelen év második fe­lében sikerül­ valamely téren valami megtaka­rítást elérni, akkor biztosan megmondják, van-e remény az elmaradt — tegyük mi hoz­zá: a törvényszerű — fizetések kiutalásához. Hogy a református lelkészeknek e téren való háttérbe szorítása mennyire jog- és törvény­­ellenes­en­ történt, azt e lapnak egyik számá­ban bővebben megvilágítottam. Csak annyit jegyzek most meg, hogy mennyivel könnyebb lett volna a törvényhozás által megszavazott és a pozsonyi egyházi referátumhoz le is kül­dött összegeket kiutalni az egyes lelkészek részére, mint uij utat és módot keresni arra, hogy megtakarítások révén a lelkészeket hozzájuttathassák a fizetésükhöz. E megtaka­rítás csak valakinek vagy valaminek a hátrá­nyára történhetik. Nem természetesebb eljá­rás volna-e az, ha a referátus e megszava­zott, sőt Pozsonyba át is utalt, de a lelkészek részére k­i nem osztott, sőt az államkincstár­ba visszaküldött összegeket mint tévesen visszaküldötteket kérné az államkincstártól? Erre nem is lehet más feleletet adni, mint azt, amit az egyházi küldöttség vezetője, Czinke püspök adott a kormány képviseletének és amely úgy hangzott, hogy javasolni fogják a konventnek, hogy a lelkészeket és egyh­áza­­kat a peres útra utasítsa. Mennyivel szebb volna azonban, ha a kormány nem kényszerí­­te­né a református lelkészeket, hogy ehhez az ultim­a rációhoz folyamodjanak. Egyébiránt - amint ez­­ a kormány kép­viselőinek nyilatkozataiból is kiviláglott­ - a nehézségek mindaddig fönn fognak állnik mm- a református egyház törvényhozó testü­lete össze nem ül s meghozandó törvényeit nem szankcionáltatja. Eziránt a református egyház kebelében már régóta megvan a haj­landóság, hiszen kétségtelen, hogy az egyház függő helyzetben az állammal szemben nem lehet. A júniusban összeülő törvényhozó zsi­natra e tekintetben is nagy munka vár. Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy a refor­mátus egyház megteszi ugyan a lojalitás kí­vánta módosításokat, azonban azokon a kar­­­dinális alapelveken, melyek az egyház sza­badságának és autonómiájának leglényege­sebb pontjai és amelyeket az egyház száza­dok zivatarai között vívott ki és őrzött meg, semmit sem fog változtatni, mert akkor mél­tatlan terme őseihez s a mai nemzedék emlé­kéhez minden­g átok tapadna. Ezt a szabadság jegyében fogamzott állam­férfiaknak lélektani szempontból is könnyű megértenek• Péter Mihály. A mruszin várial ® an­i iftSfltá HCSi kongresszusti. Száztagú nemzetvédelmi bizottságot szerveztek. A cseh agráriusok és szociál­demokraták meghiúsult rendzavaró kísérlete. A ruszin nép követelései, Munkács, március 23. (Saját tudósítónktól.) Tegnap zajlott le Munkácson az egyesült ellenzéki ruszin pár­tok kongresszusa, amelyet hetekig tartó elő­készületek és a közönség osztatlan érdeklő­dése előzött meg. A kongresszust Ka­­ntinszky, Gagatkó, Mocskos és Beszkid el­lenzéki pártjai rendezték és alig volt ruszin község, amely a kongresszuson nem képvi­seltette volna magát. A kongresszusnak nagy jelentőségét egymagában az a körül­mény is bizonyítja, hogy a sajtó huszonhá­rom ruszin, magyar és cseh újságíróval volt képviselve. Részt vett a kongresszuson miniszterelnökség kiküldötte is. A főbb elő­a­­dók Kaminszky József dr., Beszkid Antal dr., Mocskos Iván és Gagatkó András voltak. A kongresszus magáévá tette az el­múlt évben tartott eperjesi kongresszus határozatait, valamint az egyesült ruszin pártoknak a kormányhoz januárban felter­jesztett feliratát. A kongresszus a Ruszin és Szlovák című­ kormánylapok támadá­saival szemben egyhangúlag állást foglalt Kaminszky József dr. mellett és lelkesen ünnepelte őt. Egyike a legjelentősebb ha­tározatoknak az, hogy a kongresszus ame­rikai mintára egy száztagú ruszin nemzet­védelmi tanács fölállitását mondotta ki E tanácsban képviselve lesznek az egyes pártok, valamint a gazdasági és kulturális egyesületek. A tanács végrehajtó szerve egy tizenkét tagból ál36 végrehajtó bizott­ság lesz, amely a prágai kormánynak vé­leményezéssel fog szolgálni minden ru­ 1 szinszkói ügyben. A kongresszus követelte az ukrán irányzat megszüntetését, az ide­gen tisztviselők eltávolítását és az ősi ru­szin nyelvnek mindenütt való érvényesíté­­sét. Követelte továbbá Szlovenszkó és Ruszinszkó halálának megállapítását és valamennyi ruszinnak egyesítését A kogresszus állást foglalt Ruszinszkón­ek a nemzetközi szerződésekben biztosított jo­gainak megadása mellett és követelte, hogy Ruszinszkó kormányzatából minden idegen törekvést zárjanak ki. Iyozva követelte egy teljhatalmú Hangsa­ruszin kormányzónak kinevezését, mert Ruszin­­szkóban csak akkor lesz rend, ha az ottani helyzettel ismerős ember lesz a kormány­zó. Kulturális tekintetben a kongresszus követelte, hogy Eperjesen ruszin gimná­ziumot, Kassán ruszin jogakadémiát, Ung­vári pedig ruszin egyetemet létesítsen a kormány. Azt kívánta, hogy az elemi isko­lákban a ruszin lakosság helyi nyelvén, a középiskolákban pedig nagyorosz nyelven tanítsanak. A kongresszus kifejezte abbeli meggyőződését, hogy a kormány könnyen segíthetne a Ruszinszkóban uralkodó álla­potokon, ha teljesí­tené azokat a könnyen elfogadható követeléseket, amelyeket az egyesült pártok január 31-én a kormány elé terjesztettek. A kongresszus azt java­solta továbbá, hogy minden rusziszkói községben ruszinszkói őslakosokból és cselekből álló vegyes bizottságot szer­vezzenek az adósérelmek orvoslása cél­jából. Követelte a földbirtokreformnak sürgős végrehajtását a kincstári földeken, valamint a földáhes lakosságnak állami kölcsönnel való támogatását és tiltakozott a telepítési akció ellen. Az adókról szóló előadás, valamint Vla­­szocsik József beszéde közben a kormány jelenlévő képviselője föl akarta oszlatni a kongresszust. A cseh agrárpártnak és a szo­ciáldemokrata pártnak a kongresszuson megjelent tagjai azt többször meg akarták zavarni, de az egyesült ellenzéki pártok hívei kiszorították a teremből a rendzava­rokat, akiket a ruszin nép megfizetett áru­lóinak neveztek. veit A kongresszus berekesztése után a részi­­pártok megválasztották a száztagú nemzetvédelmi tanács tagjait. A kongresszus méltóságteres lefolyása és a hozott határozatok nagy jelentősége a ruszin körök felfogása szerint remélni engedi, hogy az egész ruszinszkói élet nagy fordulat előtt áll. Seregszemle az uj siisipsk­ü parttal fülül. Uj pártok, szétmorzsolód­ott pártok. — A horvát blokk szenzációs előre­törése. — Protics Sztoján nem jutott mandátumhoz. — A németek sikere. Túl erős az ellenzék. Belgrád, március 22. (Jugoszláviai szerkesztőségünk jelen je­­lentése.) A jugoszláviai választások lezajlá­sa után meg lehet állapítani, hogy a válasz­tás váratlan meglepetéseket hozott. A radi­kális párt, vagyis a mai kormányzat pártja, amelynek Pasics Nikola miniszterelnök a ve­zére, olyan sikert aratott, amilyenre még a legvérmesebb reményektől fűtött politikusok sem számítottak, amíg egykori barátja és szövetségese, a demokrata párt, amellyel ta­valy még közös kormányzásban vett részt, megsemmisítő vereséget szenvedett. ugyanilyen, sőt még ennél is súlyosabb De radikális párt Protics-féle frakciójának veresé­­­ge, mert ez a magyarbarát párt egyetlenegy mandátumhoz sem jutott és maga a pártve­zér, Protics Sztoján dr., egykori miniszter­­elnök is megbukott. Protics Belgrádban is, Krusevácon is kisebbségben maradt és párt­jának egyik embere sem tudott mandátumot szerezni. Protic­-csal a kisebbségi legderekabb védelmezője szorult ki a érdekelt par­lamentből. A horvát köztársasági parasztpárt ellen­ben, amelynek Radics István a vezére, föl­tűnően és meglepetésszerűen tört előre, óriási si­kere egyszerűen elsöpörte a mérsé­kelten szeparatista Frank-pártot, a horvát egységpártot, sőt a horvát klerikálisok és a földművesek is elvesztették horvátországi mandátumaikat. Nagy sikereket ért el Radics pártja Boszniában, Hercegovinában és Dal­máciában is, ahol mind a déli, mind az északi kerületekben bejöttek a jelöltjeik, sőt több helyen új mandátumokat is szereztek. Szlovéniában a klerikálisok (Korosét, pártja) jutott szép eredmény­ekhez. A vajdaságban a németek előretörése keltett nagy meglepetést. Csendben előkészí­tett agitációval hét képviselőt tudtak behoz­ni, ami a kisebbségi jogok érvényre jutása és képviselete szempontjából nagyon örvende­tes. Ez valahogy helyrehozza és pótolja azt a hibát, amelyet Proticsék kimaradásával a kisebbségek védelme szenvedett volna. Ha­sonlóan örvendetes a románok sikere is, akik öt mandátumot szereztek. A németek és ro­mánok szép sikere nagyszerű biztosítéka an­nak is, hogy a Magyar Párt milyen tekinté­lyes parlamenti képviseletet nyerhetett volna, ha nem lett volna kénytelen kimondani passzivitást és h­a a jogok megadásának és­­ gyakorlásának útjában nem állott volna sen­ki és semmi, így a közel egymilliós magyar tömegeknek újra csak némának kell lennie a sorsa intézésénél, a legközelebbi választáso­kig — három évig . . . A Vajdaságban a radikálisok 14 mandá­tumot szereztek, a németek 7 mandátumával szemben. A demokraták csak egyetlenegy mandátumot szereztek. A szabadkai pártsza­kadáson kívül elsősorban a nacionalista if­jaknak köszönhetik a vereséget, mert a párt hajdani népszerűségét terrorista működésük­kel ezek ásták alá. Viszont a Bánságban b mandátumhoz jutottak. A szocialistáik sikere elég szép, a független munkáspárt (kommu­nisták) teljes veresége ellenben nagy megle­petést keltett. Ők az agitáció megfojtásával Szombat, március 24. magyarázzák a kudarcot. A választási eredményeket vizsgálva, megállapítható, hogy a magyarság nagyjában végesvégig megmaradt a passzivitás melletti Ahol még­sem lehetett a szavazás elől kitér­ni, ott leginkább a szocialistákra szavaztak, akik mindhárom mandátumukat a magyar szavazatoknak köszönhetik. Szavaztak ezen­kívül még a radikálisokra is a magyarok és a bunyevác-sokác-pártra is. A miniszterek közül négy nem jutott mandátumhoz. Ezek: Supilo, Omerovics, Zsu­­pancsics és Vulovics. Viszont több miniszter 2—3 mandátumot is szerzett, így Pasics mi­niszterelnök, aki hármat, Markovics Lázár 2, Vujicsics Milorád 2, Jankovics Velizár dr. 2, Nincsics Momcsiló dr. 2 mandátumot kapott A legtöbb m­inisztert a Vajdaságban válasz­tották meg, így Miletics Szlavko dr. köz­­egészségügyminisztert Újvidéken, Trifkovics Márko dr. törvényegységesítő minisztere Zomborban, Sztojadinovics Milán dr. posta- és távirdaügyi minisztert Pancsován és Nin­csics Moracsiló dr. külügyminisztert Nagy­­becskereken. Országrészek szerint a pártok a követ­e­­ző mandátumokat kapták: Szerbiában a radikálisok 67, a demokra­ták 25, a földmunkások 1 és a dzsen­ijecek S mandátumot nyertek, míg a Vajdaságban a radikálisok 21, a demokraták 4, a németek 7, a bunyevá­c-sokacok 3, a szocialisták 3, a földmunkások 1, a románok 1 mandátumot Horvátországban a Radics-párt 37, a radiká­lis párt 1 és a demokrata párt 11 mandátu­mot szerzett Boszniában és Hercegovinában Szpahóék 7, Radicsék 4 és a radikálisok 1 mandátumot kaptak. Szlovéniában a Korosec klerikálisai 22, a demokraták 1, a Kmet-párt (földmivesek) 1 és a Radics-párt 2 mandátu­mot szerzett, míg Dalmáciában 5 radikálispár­­tit, 2 D­rinko­vics-pá­rtit, 1 Trumbics-pártit, 1 demokratát, 4 Rad­ics-pártot, 1 földmivest és 1 Szmodlaka-pártit választottak meg. Megállapítható ezekből az eredmények­ből, hogy mely országrészek az ellenzékiek és megállapítható az is, hogy az összeülő új parlament két­harmada ellenzéki lesz. A nagy ellenzéki tábo­r azonban nem je­lent halálos veszedelmet a kormányra nézve, mert az ellenzéki pártok között csak elvétve akad Pasicséknak olyan elszánt és engesztel­hetetlen ellenfele, mint a horvát köztársasági parasztpárt. Vannak kevésbé engesztelhetet­len frakciók is, amelyekkel nem lesz nagyon nehéz a kormánynak paktumot létesítenie és akár teljes, akár részleges és feltételes kor­mánytámogatást szereznie. Ezen ellenzéki pártok közül megemlítésre méltó a számra nézve eléggé jelentékeny szlovén klerikális párt s a szocialista párt, nem lehetetlen azon­ban, hogy a kormány újból szövetségre lép a demokratákkal s barátságot keres az új, dél­­szerbiai párttal is, a dzsemojec-párttal. Az ú­j parlamentnek új és szokatlan képe lesz: három nagy párt, a radikális, a Radics­­féle és a klerikális fog egymással farkassze­met nézni. Ezen a három nagy párton fog múln­i az ország sorsa, boldogulása és belső békéje s ebben döntő szava lesz m­indenkor Radics István pártjának, amely a parlament­ben a radikálisok után a legerősebb pártcso­­port lesz, az ellenzéki oldal kompakt tömegű legnagyobb pártja. Az természetesen, hogy Radicsék kibékülnek-e majd Pasic­­csal és Belgráddal és bemennek-e a parlamentbe, vagy pedig újra a régi passzivitást folytat­ják-e, még egyelőre ismeretlem Magyarok az új parlamentben Horvátországban négy Ra­dics-párti magyar kép­­viselőt választottak. Belgrád, március 23. (Saját tudósítónktól.) A képviselőválasztá­son annak ellenére, hogy a Magyar Párt a vá­lasztó­­jogfosztás miatt kimondott passzivitás alapjára helyezkedve nem vett részt a szava­zásnál , mégis bekerült néhány magyar ember az új parlamentbe. Igaz, hogy nem a Vajdaság területén, ahol pedig félmilliónál több a ma­gyarság lélekszáma, hanem Horvátországban, amelynek szlavóniai részében mindössze száz­ezer magyar lakik. Természetesen nem a Ma­gyar Párt lstáján kerültek be a Képviselőház­­ba, hanem a Radics-pártéval A horvátországi választások eredményéről érkezett jelentések szerint a következő Radics-párti magyarok kaptak képviselői mandátumot: Bombay István, Salamon Balázs, Raffay Ferenc és Csapó Mi­hály. Meglepetéseket jósol a­ Balkán, Belgrád, március 23. Politikai körökben nagy izgalommal várj­a a szkupstina megnyitását. A Balkán értesülése szerint nagy meglepetések várható és nincsen az sem kizárva, hogy április tizenh­ vaikán nem nyitják meg a Sz­kupstinát, hanem hossz. Ma időre elnapolják, mindaddig, amíg a különböző pártok elhelyezkedése és az esetleges átcsoportosulá­sok meg nem történnek.

Next