Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)

1923-03-28 / 71. (224.) szám

i ^• (224.) szám. Prága, szerda, 1923 március 28. m­íg m ^ ___ ffS J­ M „­M11. n „ ~ Mr W mu ___________ _____ — ... Előfizetési árak bel- és külföldön. J/ifi /W m­J^nl # t oéBBL M JM/ mk w ulive 18. sz, Telefon 6797. szám ~ Sürgönyeim: Hirlap, Praha. — A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezeti Ellenzéki Pártok politikai napilapja ■ Szlovenszkói szerkesztős a Felelős szerkesztő: TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETRUGALLI OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr. íissstem M Koalíciós kormányzás. (fi.) Prága, március 27. A demokratikus választójogi rendszernek szinte önként adódó velejárója a kis pártok alakulása. Mentői több embert ruháznak föl az aktív választói joggal és mentői több em­bert vonnak be — amint nálunk mondani szo­kás — az alkotmány sáncaiba, annál több fölfogás és annál több érdek viaskodik a po­litikai porondon és annál több frakció igyek­szik magának a parlamentben képviseletet biztosítani. A választási technika is befolyás­sal van e folyamat gyorsabb, vagy lassúbb kifejlődésére. A viszonylagos képviseleti rendszer — nálunk is ez uralkodik — szük­ségképpen előmozdítja a pártok elaprózódá­sát, mert aránylag csekély számú embernek, aki szétszórtan lakik az állam különböző te­rületein, de ugyanazt a fölfogást vallja, kön­­­nyen nyújt módot arra, hogy képviselethez jusson a nemzetgyűlésen. Angliában ellenben, ahol az általános választói jog elvét elfogad­ták ugyan, de azért akként szabályozták a választási rendet, hogy az egyes kerületek­ben az lesz a képviselő, aki a legtöbb szava­zatot kapta, a frakciók képződésének legfőbb akadálya éppen ez a választási technika, mi­vel a kis pártoknak az ország különböző ré­szeiben szétszórtan lakó hívei egyesülni és így érvényesülni nem tudnak. A kis pártok alakulásának további tényezője a nemzeti­ségi államokban a nemzeti különbség, amely odahat, hogy a társadalmi csoportosulást, a pártalakulásnak e legtermészetesebb tenden­ciáját keresztezve, a nemzeti hovatartozan­­dóság is pártkereteket hoz létre. A demokrácia formai oldaláról a többség szinte mechanikus uralmát jelenti. A többség akarata az állam akarata: ez a formális érte­lemben vett demokrácia fikciója. Mivel azon­ban a demokrácia az előbb említett okok miatt előidézi, vagy legalább is megkönnyíti az apróbb parlamenti frakciók képződését, könnyen előállhat a helyzet, hogy a törvény­hozó testületben nem lesz párt, amelynek ál­talános többsége volna. A törvényhozás és kormányzás előfeltétele ilyen viszonyok kö­zött több kis pártnak oly csoportosulása, hogy a belőlük alkotott többséggel lehessen törvényeket hozni és kormányozni. A koalí­ciós kormányzás tehát állandó megnyilvánu­lási formája a demokratikus parlamentariz­musnak, amint azt például a francia, német, osztrák, vagy cseh-szlovák parlament törté­nete eléggé bizonyítja. A koalíció pedig akár úgy alakulhat, hogy csak polgári pártok, vagy csak szocialista pártok fognak össze, vagy pedig úgy — és ez különösen nemzetiségi államokban fordul elő­­, hogy polgári és szocialista pártok, vagy azok töredékei lép­nek egymással koalícióba. A koalíciós kormányzás eredendő hibája, hogy az államügyek zavartalan menetét nem biztosítja. Ha a koalíció olyan pártokból te­vődik össze, amelyeket komoly érdekek nem fűznek egymáshoz, a kormányok folytonos megbuktatása és a kabinetek változása ál­landóan napirenden lesz, mint például Fran­ciaországban a háborút megelőző időszak­ban. Viszont a koalíció hosszabb ideig csak akkor tarthatja fönn magát, ha egyes pártjai a békés együttműködés kedvéért lemonda­nak programjuk ama követeléseinek érvé­nyesítéséről, amelyek ellenkeznek a többi párt programjával. Minden koalíciós kor­mányzás előfeltétele tehát az ellentétek át­hidalása, a folytonos lavírozás, az állandó kompromisszum és ezért tőle nagyívelésű cselekedeteket nem is lehet várni. Wekerle koalíciós kormányzata a hat­­va­nhetes és negyvennyolcas irányzat mes­terkélt összeegyeztetésével, a szociáldemok­raták és a demokrácia elvét megtagadó kom­munisták kormányzása Szászországban, a keresztényszocialisták és nagynémetek koa­líciója Ausztriában, vagy az a terv, hogy Ju­goszláviában a centralista Pasics és a föde­­ralista Radics lépjenek egymással koalícióba, eléggé bizonyítják, hogy még ott is, ahol csak polgári, vagy csak szocialista pártokból ala­kult meg a koalíciós kormány, a pártok mindegyike kénytelen lesz programjának ezt, vagy azt a lényeges elvét megtagadni. A koalíciós kormányzás szükségképpen elvte­­lenségre vezet ott is, ahol világnézeti kü­lönbségek nem választják el egymástól a koalíciós pártokat. Az elvtagadás veszélye természetesen még nagyobb lesz olyan álla­mokban, ahol polgári és szocialista pártok együttesen telepedtek le az állam kormány­­rúdjánál. Erre a legtalálóbb példa a cseh-szlovák köztársaság. A nemzetgyűlés 285 képviselője megoszlik tizenkilenc párt között, amelyek közül a legnagyobbnak is csak ötven híve van. A pártparlamenti pártcsoportosulás ilyen kaleidoszkópszerű képe mellett, más többség, mint koalíciós, el sem képzelhető. Morálunk ezt a többséget három cseh pol­gári és két cseh szocialista pártból állították össze, amely pártokat egyedül az a fölfogás kötötte össze, hogy ez az állam az­­ államok. A „nase republika“ magasztos elve, koalíció­juknak egyedüli ragasztó flastroma. Egyéb­ként az egyik jobbra, a másik balra húz, mint egy fogat, amelyben a csikók nem szoktak össze. A kormány minden javaslata, amely nem nacionalista szó, csak a legnagyobb ka­­pacitálások után válik törvénnyé. Az aktuá­lis törvényhozási kérdések egész sora amel­lett tanúskodik, hogy a kolalíció olyan törvé­nyeket, amelyek az állam valamennyi lakosá­nak érdekeit szolgálnák, nem tud alkotni. A lakbértörvény meghosszabbítása körül egész bohózat fejlődött ki, ami nem is csoda, mert a háztulajdonosokat képviselő pártok érde­keit nehéz összeegyeztetni ama pártokéval, amelyek tagjai a lakók sorából kerülnek ki. A szociális biztosítás kérdésében is nehéz lesz olyan plattformot találni, amelyre a munkaadók és a munkások ellentétes érdekű képviselői jó szívvel reáhelyezkedhetnének. Az állam és egyház viszonyának rendezésé­hez már csak azért nem szabad hozzáfog­nak, mert e ponton élesen egymásba ütközik a cseh néppárt és a többi koalíciós párt föl­fogása. Alig van jelentősebb kérdés, amely ne támasztana vihart a koalíció berkeiben. A koalíciós urak csak egy irányban egy­ségesek. Vakmerő elszántsággal csak akkor fognak össze, ha a saját uralmukat kell biz­tosí­taniok, az ellenzék valamely kívánságát kell legázolniok. A rendtörvény megszava­zásánál bezzeg — igaz, hogy négy bátor em­ber kivételével — egy akaratban forrtak össze és ettől az akarattól áthatva nyújtot­ták föl szavazásra kezüket. Ez a szomorú­­ gesztus azonban csak megerősített bennünket abbeli meggyőződésünkben, hogy a cseh koalíciós pártok megtagadták a demokrácia oly makacs következetességgel világgá kür­tött elvét, megtagadták küzdelmes múltjukat, amelyet a rendőri uralom ellen való küzdel­mük aranyozott meg és megtagadták vezé­reiket, akik Pittsburgban, Párisban és Saint- Cerraainben tettek hitvallást az igazságosság mellett. A koalíciós kormányzás m­inálunk komoly törvényhozási munkára képtelen, csak tes­­sék-lássék megoldásokat teremt és elveik megtagadására viszi az embereket. A lijiMflűek­ semlegesítésének tervét veszedelmesnek tartja Németország. Berlin, március 27. (Berlini szerkesztőségünk telefon­jelentése­) A Deutsche Allgemei­­ne Zeitung jelenti Londonból: Az alsóházban holnap ismét Ruhr-vita lesz. A vita kapcsán a Rajnavidék semlegesítése a népszövetség felügyelete alatt az a terv, amelyet előtérbe fognak állítani. Ez a gondolat Németországra nézve különlegesen veszedelmes, mert pa­cifista álarc alatt a birodalom szétdarabolását jelenti. E tervnek Anglia politikusi köreinek nagy részében, különösen a liberálisoknál élénk visszhangja támadt. A kormány állás­pontját e tervvel szemben nem hozták még nyilvánosságra, de figyelembe kell vennünk, hogy a Manchester Guardian azzal a javaslattal foglalkozik, hogy a német-francia kon­fliktus elintézéséhez a népszövetséget be kell vonni. A népszövetség bevonását — írja a Deutsche Allgemeine Zeitung — csak üdvözölni lehet, de mindenesetre az a kérdés, hogy mit fog a népszövetség nevével fedni. Ha Németországot föl akarják darabolni, akkor a legjobb, ha a népszövetséget érintetlenül hagyják. Az igazságtalanságot csak növelné az, ha a népszövetség köpenye alatt követnék el A jóvátétel az angol alsóházban London, március 27. Wedgwood Berns az alsóház tegnapi ülésén javaslatot terjesz­tett elő, amelyben arra való utalással, hogy a befolyt összegek csekélyek é­s hogy a brit kereskedőket hátrányok érik, valamint a Ruhrvidéken uralkodó különös helyzetre va­ló tekintettel az 1921. évi jóvátételi törvény alkalmazásának mellőzését kéri. Baldwin kincstári kancellár a javaslat ellen foglalt ál­lást és rámutatott arra, hogy a jóvátételi törvény alapján tavaly április óta hétmillió fontot és összesen tizenegymillió fontot be­vételeztek. Eddig nem mutatkoznak olyan jelek, hogy a Németországgal való kereske­delem hanyatlott volna. Benn javaslatát erre az alsóház elutasította. Az angol munkásság és a Ruhr-kérdés London, március 27. A legközelebbi va­sárnapon a független munkáspárt nagy kon­ferenciát fog tartani Londonban. Vasárnap este gyűlés lesz, amelyen Ram­say Macdo­­n­ald ismertetni fogja az angol­országi szocia­lista mozgalmakat. Azonkívül beszédet fog­nak mondani Longuet (Franciaország) és Crispin (Németország), akik előreláthatóan azt fogják javasolni, hogy a Ruhr-kérdés és a jóvátételi probléma tekintetében a mun­kásság közös politikát tartson szem előtt. A pápa megbízottja a Ruhrvidéken Köln, március 26. (Wolff.) Msgr. Testa pápai delegátus Kölnbe való megérkezése után látogatást tett a hercegérseknél és át­nyújtott megbízólevelét A Kölnische Volks­­zeitung jelentése szerint a pápai megbízott meglátogatta a rajnavidéki brit csapatok fő­parancsnokát, Köln város főpolgármesterét, a kormányelnököt, valamint az angol és francia polgári delegátusokat és a legköze­lebbi napokban ellátogat a Ruhrvidékre. A megszállás nem intézheti el a jóvátételt Budapest, március 27. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése. A szociálde­mokrata kongresszuson jelenlévő Jouhaux francia szociáldemokrata képviselő a „Ma­­gyarország“ munkatársa előtt a francia mun­kásságnak a Ruh­r-megszállásról való véle­ményét a következőképpen fejtette ki: “ A Ruhr-akció a francia hivatalos kö­rök részéről azért indult meg, mert a német ipari nagytőke a jóvátétel megfizetésénél el­­lentállást tanúsított. A francia kormány így kényszerülve volt lépésének megtételére. Az akció azonban nem intézheti el a német jóvá­tétel ügyét. A francia munkásság az erőszak ellen fölemeli tiltakozó szavát. — Véleményem szerint a jóvátétel csak részlete az európai újjáépítés problémájának, amelynek nemzetközi megoldására szükség van. Csakis a népek együttmunkálkodásával érhető el, hogy előteremtsék azokat a pénz­összegeket, amelyekkel a háborús károk pó­tolhatók. Áll ez úgy a jóvátételi kérdések összességére, mint a Magyarországtól köve­telt jóvátételre is. A német boruradalmak lefoglalása Berlin, március 27. Wiesbadenből jelen­tik: A rajnavidéki bizottság rendeletet adott ki a rajnavidéki boruradalmak lefoglalására. A Mosel mentén lévő boruradalmakat mint­egy tíz nap előtt lefoglalták már. A franciák ma munkanélkülieket hoztak Strassburgból Offenburgba, hogy az ott he­verő birodalmi szolgálati szenet vasúti ko­csikba rakják. A német külügyminiszter ma nyilatkozik Berlin, március 27. (Wolff.) A birodalmi kancellár megbetegedése ellenére sem mond­ták le a mára kitűzött külügyi bizottsági ülést. A „Vorwärts“ közlése szerint a biro­dalmi kancellár helyett a birodalmi külügy­miniszter fog nyilatkozatot tenni a birodalmi kormány politikájáról. Stinnes Rómában Róma, március 27. A lapok jelentése sze­rint Stinnes látogatást tett a pápánál és Gas­­parri kardinálisnál. A Tribuna jelentése szerint Stinnes tegnap este hosszabb megbeszélést folyta­tott Finzi belügyminiszteri alállamtitkárral, akivel közölte a Gary „acélkirállyal“ foly­tatott tárgyalásait. Finzi erről telefonon tett jelentést Mussolininak Rómába. A Giornale d'Italia szerint Stinnes Contarini külügyi főtitkárral a jóvátételről is érte­kezett. Stinnes hír szerint egyenesen Németor­szágba utazik és nem száll ki Milánóban. Páris, március 27. (Saját tudósítónktól.) Stinnes római utját Párisban sokan úgy ma­gyarázzák, hogy annak célja az olasz kor­mányt közvetítésre bírni. Ennek az aggoda­lomnak ad hangot egy diplomata egyik be­szélgetésében, amelyről Hutin Marcell az Echo de Parisban így számol be: Stinnes ta­lán Cuno megbízásából utazott Rómába és azt a pillanatot használta föl arra, hogy az olasz kormányt ügyének megnyerje, amikor Mussolini és Jaspar Milánóban találkozni fognak. De a németek minden kísérletei da­cára Olaszország Franciaország oldalán maradt. Berlin, március 27. (Berlini szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) A Berliner Tage­­blatt jelenti Rómából. Jól értesült körökben megerősítik a római sajtónak azt a jelenté­sét, hogy Stinnes tárgyalásai az felépítési programra vonatkoztak. amerikai Mindkét részről megelégedés uralkodik és fennáll an­nak reménye, hogy nemcsak teoretikus, de praktikus eredmények is lesznek. A francia sajtó élénk figyelemmel kíséri Síiinesnek ró­mai útját. Azok a megbeszélések, amelyeket az amerikai acéltröszt elnökével, Garyval és más amerikai egyéniségekkel folytatott, bi­zonyára nemcsak üzleti ügyekre, de a politi­kai problémákra is vonatkoztak. ■—w..jiiwiwwiiiwiiiTinirifMiiiiiMii m hm ■ n iiJUMJLwwnwwi 100 cseh­ szl. koronáért fizettek ma, március 27-én. Zürichben(öStor)^6.075 svájci frankot Budapesten 12850.— magyar koronát Bécsben —.— osztrák koronát Berlinben 62025.— német márkát ]

Next