Prágai Magyar Hirlap, 1923. május (2. évfolyam, 99-121 / 252-274. szám)

1923-05-29 / 119. (271.) szám

2 Leleplezték Rákosi fesxő emléktábláját. Szombathely, május 28. (Saját tudósítónk távirata.) Tegnap délelőtt leplezték le Acsádon nagy ünnepség keretében azt az emléktáblát, amelyet a Szegedy-család átlátott a magyar hírlapírók nesztorának, Rákosi Jenő örökös főrendiházi tag szülőházának falára. Az ünnepségen megjelent Rákosi Jenő, Szász Károly, Vojnovich Géza, Apponyi Albert gróf, Szterényi József báró, Vas vármegye előkelőségei s a fővárosi sajtó számos képviselője. Az ünnepséget Fodor Oszkár nyitotta meg, majd Pető Ernő a Szegedy-család nevében átvette az emléktáblát, amelynek szövegét Lőrinczy György, a Petőfi-társaság tagja írt és a következőképpen hangzik: Vándor! Ki enre jársz, ezen a tájon, A lelkied itt imáit dalolva szálljon! Idő! Vihar! Kegyetlen, durva szárnyad •Kimnélje, óvja, védje ezt a házait. Palát, tetejét ne bontsa kezed. Csak simogassa; itt sas született! Magyar sas, Turul, SzeremiémeSc fénye: Örök dicsőség hálás nemzetére. Apponyi Albert remek beszédben méltatta Rákosi Jenő éredemeit. Takányi főispán Vasvármegye törvényhatósága és Szombathely városa, Vojnovich Géza a Magyar Királyi Tudományos Akadémia, Márkus Miksa az Újságírók Egyesülete, Baldó János a Budapesti Hírlap szerkesztősége, Szász Károly a Petőfi-társaság és Franklin-társulat Keszeg János pedig az ácsáéi lakosság nevében üdvözölte az ünnepeltet. Rákosi Jenő az üdvözlésekért gyönyörű szavakkal mondott köszönetét. A keresztényszocialisták fogadalmi zarándoklata Máriavölgybe. Pozsony, május 28. (Saját tudósítónktól.) Május 27-én, vasárnap rendezte a pozsonyi keresztényszociális párt hagyományos fogadalmi zarándoklatát a Mária-völgybe. Reggel öt órakor indult el a processzió a kapucinusok templomából és hét órakor érkezett a lamácsi kereszthez, ahol az előző évek szokásaihoz híven, imádkozás után, megpihentek. Pihenő után ismét megindult a menet és délelőtt kilenc órakor érkezett meg Máriavölgybe, ahol tíz órakor Koperniczky Ferenc dr. nagyprépost, keresztényszocialista szenátor tábori misét mondott. Utána Gregorovits Lipót jókai plébános magyar nyelven, Haverla Péter virágvölgyi plébános szlovák és német nyelven mondottak szentbeszédeket. Délután a stációkat látogatták a bucsujárók és három órakor visszaindultak Pozsony felé. Tárcarovatunk: Szerda: Strelisky József: Az őrült. Csütörtök: Merényi Gyula: Az idegen (vers). Fábry Zoltán: Nem alkarunk megtelni. (Rend Seftiekéie könyvéről.) Szombat: Radnayné Soltész Ilona: Asszonylátomások. (Naplódarabkák.) Viasármaip: Walentinyi Dezső• így lesz (vers). Szereday-Gruiber Károly: Dialógus a tavaszról és a nőről. Háromnegyed nyolc órára érkeztek az úgynevezett mélyuti kegyhelyhez, ahol már várták mindazok, akik a bucsujárásban akadályozva lévén, legalább a bevonulásban kívántak részt venni. Nyolc órakor megszólaltak Pozsony város valamennyi templomának harangjai és mintegy vezényszóra kétezer fáklya és ezer és ezer gyertya gyűlt föl. A fáklyások elrendezkedtek, a menet megindult befelé a városba. Elől öt méter magas, külön erre a célra készült keresztet vitt három ember. A kereszt negyven villanykörtével volt kivilágítva. A battériákat két ember vitte. A keresztet fáklyások övezték. Utánuk Pozsony város polgárságának és munkásságának színe-java ment Morec Dani, a római katolikus hitközség elnökének vezetésével. Azután a városi társaskáptalan tagjai és a szerzetesrendek haladtak egyházi ornátusban, akiket valamennyi kongregáció és a harmadrendek követtek. A véget érni nem akaró tömeg, mely az esti szürkületben a Stefánia úton végighömpölyögve, harmincas sorokban fogta el az egész utat, impozáns látványt nyújtott. A menetben az öregek arcán a hívők nyugodt méltósága, a fiatalokén a lelkesedés pírja látszott, amint az ősi szép motívumokkal teljes „Menyország királynéja" címü egyházi éneket énekelték. A harmincezer ember éneke a tenger morajához volt hasonló. A tömeg könyörgő éneke szállt-szállt föl a magasba Nagyasszonyunkhoz, a magyarság patronájához ... A bevonulási útvonalon az ablakok megnyíltak és megteltek emberekkel, akik megigézve nézték a páratlan látványt. A tömeg eleje a Stefánia-utat és a Szárazvám-utat ellepve, már a kapucinusok előtt volt, mikor a vége még mindig a Mélyutat szegélyező két sziklafal közül tört elő. Pozsony keresztényszociális társadalmának egységes megnyilatkozását látva, lelkünk bizalommal van eltelve, hogy az őslakosság még mindig oly erőt képvisel, mellyel számolni kell. Kedd, május 29. Betűien is láilifi politikai partik idézelt tájékoztatták a hüllőfül útról. A nemzetgyűlés holnapi ülése csak formális lesz. A miniszterelnök és a pénzügyminiszter szerdán a Házat is informálják. Budapest, május 28. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Bethlen István gróf miniszterelnök holnap délelőttre a politikai pártok vezéreit a parlament épületébe tanácskozásra hívta össze. Az ülésen a pénzügyminiszter is megjelenik és azon a miniszterelnök és a pénzügyminiszter a pártok vezéreit a külföldi útról fogják informálni. A miniszterelnök a belpolitikai helyzetre is ki fog térni és javasolni fogja a treuga Dei meghosszabbítását. Szerdán a miniszterelnök a sajtónak fog beszámolni útjáról. Az értekezlet miatt holnap a nemzetgyűlés csak formális ülést tart és csak a következő ülés teendőit fogják megbeszélni. A szerdai ülés igen nagy érdekességen elk ígérkezik. Hir szerint a miniszterelnök és a pénzügyminiszter beszámolót tartanak, majd a Ház interpellációk meghallgatására tér át. Az interpellációs könyvbe eddig húsz-huszonöt interpellációt jegyeztek be, amelyeknek legnagyobb része az időszerű belpolitikai kérdésekre, mint a földbirtokreformnovellára, a tisztviselői kérdésre, a fővárosi választói névjegyzékek összeállítására stb. vonatkozik. Az Est mai számában azt írja, hogy pártok vezetői nem lesznek abban a helyzetben, hogy a miniszterelnöknek a pártközi béke meghosszabbítására vonatkozó kérését teljesíthessék. Az ellenzéki pártok egy része Az Est szerint abban az esetben, ha a kormány a követeléseiket, amelyek különösen a választói névjegyzékek összeállítására és a földbirtokreformra vonatkoznak, nem teljesíti, teljes passzivitásba megy és kivonul a parlamentből. Ma este rendkívüli minisztertanács lesz A jóvátételi bizottságnak határozata után ma már meglehetősen tisztán áll a helyzet és a kormány foglalkozik azokkal a lépésekkel, amelyeket tennie kell. A párisi döntéssel kapcsolatos rendkívüli minisztertanácsot ma este tartják meg. A politikai világ és a sajtó hangulata, mióta a jóvátételi bizottság döntésének hiteles szövege nyilvánosságra jutott, lényegesen megváltozott. Az első hézagos közlés után bizonyossá vált, hogy a magyar kívánságok teljesítését súlyos föltételekhez kötötték. Az ellenzéki vezérek közül Vázsonyi Vilmos nyilatkozott és úgy vélte, hogy a jóvátételi bizottság ugyan kegyesen megengedi, hogy a zálogjogok fölfüggesztése mellett kölcsönt vehessen föl, azonban azt óhajtja, hogy ebből esetről-esetre jóvátételt fizessen. A magyar jóvátételnél — mondotta — legnagyobb részben Olaszország van érdekelve, mellette Jugoszlávia, Csehszlovákia és Románia legföljebb politikai érdekeltek, de Olaszországról minden magyarbarátsága ellenére sem teszi föl, hogy ne mindenekelőtt a maga érdekeit képviselje és a Romániához fűződő régi szálakat föladja. Franciaország — hangoztatta Vázsonyi — Cseh-Szlovákiát és Jugoszláviát előbbre tartja, mint minket tart. Tudnunk kell tehát, hogy a kisantant államéi in concreto milyen kifogásokat emeltek Magyarország ellen. Kombinációk az igazságügyminiszteri tárca körül A kormány, úgy látszik, teljesen elejtette Nagy Emil dr. képviselőnek igazságügyminiszterré való kinevezését. Ma politikai körökben arról beszéltek, hogy az uj igazságügyminiszter Sebess Dénes kúriai bíró lesz, akinek nevét az igazságügyminiszteri tárca betöltésével kapcsolatosan már régebben is emlegették. A tisztviselők nagygyűlése , A Közszolgálati Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége tegnap délután a lovardában Darányi Ferenc miniszteri tanácsos elnöklete alatt nagygyűlést tartott, amelyen igen éles kifakadások hangzottak el a zsidók és a kormány ellen. Turchányi Egion, az ÉME igazgatója kijelentette, hogy bár a sztrájkot elítélendőnek találja, mégis nem talál más utat a helyzet javítására, mivel ellenáramlatok megakadályozzák a tisztviselőik helyzetének jobbá tételét. Majd Arady Barna, a kormánynak a köztisztviselőkkel számban tanúsított magatartásával foglalkozott és előterjesztette a határozati javaslatot, amelyben a tisztviselők részére aranyparttá,sós fizetést követel. A hamburgi szocialista kongesszus epilógusa. A Pravo Lidu a hamburgi kongresszusról írva vezércikkében a többi között a kövekezőket mondja „A kongresszus eredményeivel meg vagyunk elégedve. (?) A cseh delegáció a kongresszusra befolyást tudott gyakorolni (?) és a német szicáldemokrata pártok akaratlan segítségével sikerült egy kis popaganda is. A pártunk külpolitikai és belpolitikai eljárását helyesléssel vették tudomásul. (?) A pártnak az Internacionáléban való képviselete és a szavzatainak a száma csak másodrangú jelentőséggel bír. Reméljük, hogy idővel ezt a kérdést is a mi javunkra rendezik." Az elfogulatlan olvasó az utolsó két mondatból láthatja, hogy a cseh szociáldemokratáknak egyáltalában nincs okuk a hamburgi kongresszuson elért befolyásuknak örvendeni. A Ceské Slovo szerint szocializmus nem tesz különbséget kis- és nagy nemzetek között. „A hamburgi kongresszus befejeződött — írja — és a nemzeti szocialisták pártja félretaszítottan, megalázva és kigunyoltan tekint reá vissza. Az uj internacionálé nekünk, nemzeti szocialistáknak idegen és ellenséges érzelmű testületet jelent. Az internacionálé nem az összes népek szocialistáinak egyesülete, amelyben valamennyi tag egyenjogú és ezért semmi létjogosultsága nincsen." A Ceské Slovo legalább őszintén elismeri a vereségét, így: ... — . . . ha nekünk volna egy Pissarrónk. A zongora fölött lenne a helye s mikor esténként rávilágítana a zöldernyős álló lámpásnak reflexe megelevenednének ezek a csodaszinek és élni kezdenének a szobában. Milyen másként szólna ilyenkor a zongora . . . ünneplésén, szentséges komolysággal, megbűvölve a színek szerelmes táncától . . . milyen másként esne egy ilyen este a Pissarro alatt, a zongora mellett a csók . . . — Mibe kerülhet egy ilyen kép? — kérdezte a férfi . . . — Több százezerbe . . . — Fiam, hiszen ezért egy egész házat vehetek . . . Egy ház nagyobb, mint egy Pissarro kép és hasznosabb, mert lakók vannak benne és azok bért fizetnek s a Pissarro képek nem vehetik rossz néven, hogy ez a spongyaarcu gabonabizományos a csak hasznosat hajszoló bestiális korunk gyermeke s nem tanulta meg: lásd mottót. Francia képek szóltak hozzám . . . — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — írta: Glin. ... a csak hasznosat hajhászó bestiális korunk megtanulja: az emberiség egyik legnagyobb haszna a haszontalan művészet. Rodin. Tegnap délben a prágai reprezentációs épület kiállítási termeiben francia képek szóltak hozzám . . . Kezdte a beszédet Dávid és végezte egy fiatal ecsetzsonglőr s amit mondottak azt egy beborult, szürke vasárnap délben szemben három Cézanneval, egy nyikorgó nádfotelben szavakba fűztem.# Tegnap ünneplés, kikészített szónoklatokat pergettek le hivatalos urak a francia művészet két századát jelentő képek előtt. A szónoklatok legnagyobbrészt egy gondolatot variáltak: a francia—cseh-szlovák kulturközösség eszméjét. A szónoklatok mondatainak hátterében ott leselkedett a ki nem mondott gondolatt: ha már politikailag jóban vagyunk, pajtások vagyunk, legyünk jóban a kultúra berkeiben is, találjuk meg egymást és ismerjük meg egymás értékeit, hogy a kultúra lélélekkapcsokat teremtsen, melyek szorosabbra zárják a politikai együttesünket. A képekben élő lélek csodálkozva figyelt fel erre. Csodálkozva kezdte érezni, hogy itt, ahová lehelyezték, ahol öt hétre felakasztották, nem az a fontos, hogy benne egy művészi élet tartalma, gondolata, akarata és szépsége él, de sokkal inkább az, hogy francia földről hozza ide a vonat. Csodálkozva ébredt arra, hogy neki itt nem a művészet iránti érdeklődést kell kielégítenie, nem az örök szépet és örök értéket kell reprezentálnia, de a kulturdiplomácia föladatát kell betöltenie. Miért? Mert ez így hasznos az állam politikájára s mert a hasznosat hajhászó bestiális korunk még nem tanulta meg: . . . lásd mottót.* A grabeni vasárnap déli korzó ma az eső miatt is s a képek miatt is felszorult a kiállítás szűk boxjaiba. Ma itt volt a tizenkettő és egy közötti randevú s itt folyt le annak megbeszélése, érdemes-e délután kimenni a versenyre. A szűk termecskékben zajlott az embertömeg s pepitaszoknyás bakfisok kacagtak föl, hol az egyik sarokban, hol a másikban. A korzó jól festett, csak a zene hiányzott a déli sétához. A sétában sokan vettek részt, a képekre a látszat és a kultúrkötelesség miatt rá-ránéztek. A katalógusok már tizenegy órára elfogytak s így katalógus nélkül igazodtak el az emberek. Katalógus nélkül egész mulatságos végignézni egy kiállítást, különösen a legmodernebb képeket, mert ,így tág tere van ez ember képzelőtehetségének egy-egy expresszionista vászon előtt percekig el lehet tűnődni azon, mit ábrázol a kép, asszonyt-e, macskát-e, háztetőt-e, vagy egy szelet narancsfagylaltot ... Ha katalógus lenne, az ember egyszerűen megnézné a számot és a címét é is okosabb lenne, ha ugyan a cím nincs expresszionista fölfogásban megszerkesztve. Az egyik teremben, ott ahol Rodin szobrai állanak, egy Manet kép előtt nagyobb csoportosulást láttam. Állt együtt vagy tíz ember s mosolygott a sarokban egy pár mesterségesen megnagyobbított lányszem is. Mindenkinek egy kis füzet volt a kezében és abból magyaráztak valamit. — Aha, itt dúl a protekció . . . horkant föl bennem a sohasem alvó riporter — ezek kaptak katalógust és nekem nem adtak . . . s hozzájuk férkőztem, hogy a Mancs művésztársaság elleni riportomhoz pozitívumokat gyűjtsek. Miikor egészen közel vagyok a komolyan tárgyaló társasághoz, akkor megtudom, hogy németek s a komoly társalgásból ezek a szavak röpködnek: — Fogadd meg ma a lóversenyen Kortsmarosznet ... — Az már meg van piaMra . . . És ekkor veszem észre, hogy a fehér kis füzetek nem a kiállítás katalógusai, de az Agulár-mester versenylapja . . . A képek elcsodálkoztak. Ilyesmit Párisban nem igen hallottak s bizonyára nem tudták eddig, hogy a lóverseny az hasznosabb sport, miint a képkiállitás s hogy még messze van az az idő, amig a csak hasznosat hajhászó bestiális korunk . . . stb., lásd mottót. * Pissarro szinpompás képei előtt két ember állt. Egy gyűrött arcú férfi és egy okosan tüzes szemű aszony. A férfi szenvtelenül nézte a vásznat, az asszony egyre beszélt és a szeme egyre okosabb és tüzesebb volt. Nem hallottam a szavukat s csak mikor elmentek a Pissiarrok elől s én kerültem a lábuk nyomában képzeltem el a beszélgetésüket. * Lásd a mottót és hidd el, hogy Rodintnak igaza volt. Ezzel a megállapítással álltam föl a nádfotelből és hagytam ott a képeket. Egy fiatal nagyváros hirtelen mázolt kultúrájában sókk és nehéz tehertétel a Manes társaság francia kiállítása. Sok egyszerre háromszáz képet megemésztenie annak a publikumnak, amelyben a fővárosi kultúra csak most kezd ébredezni. Sok és váratlan dolog belecsöppent két francia század művészeti levegőjébe . . . nehéz ez a légkör és nyomasztó azoknak, akiket a korszellem, a politika, sőt a politikai kultúra is arra tanított eddig, hogy hajszolni kell a hasznosat. Ezekre gondoltam, mikor kiléptem a csatakos, sáros utcára a haszontalan művészet csodálatos, örökké napsütéses világából . . .