Prágai Magyar Hirlap, 1923. május (2. évfolyam, 99-121 / 252-274. szám)
1923-05-01 / 99. (252.) szám
Kedd, május 1 Kassa izgalmas napjai. Revo veres incidens a Domonkos barátok klastromában? — Virágesővel búcsúztatták hívei a kiutasított remiánöket. — Egyházi vélemény a kiutasításokról, Kassa, április 30. (Saját tudósítónktól.) A Kassáról kiutasítottak közül Vörös Fülöp domonkosrendi perjel és Iaca János káplán kiutasítása fájdalmasan érintette a közönséget. A kiutasítás hírére csoportosan verődtek össze a köztiszteletben álló lelkipásztorok hívei s izgatottan tárgyalták a perjel kiutasításának híveit. A közönség izgalmát csak fokozta, amikor tudomást szereztek arról, hogy a rendházban egy kínos incidens játszódott le a rendőrigazgatóság egyik detektivje s a rendház kapusa között. A városban olyan hírek kerültek forgalomba, hogy a perjel elővezetésére kirendelt detektív revolverrel kényszerítette a kapust a zárda ajtajának felnyitására, majd behatolva a szigorú klauzula alatt álló épületbe, az ősz perjelt letartóztatta. Munkatársunk a kósza hírekkel szemben a következő értesüléseket szerezte az incidensről: A rendőrigazgatóság egyik detektívje tényleg megjelent a zárdában. A kapus a zárdai szabályok értelmében a vendégszobába vezette a detektívet s azután a perjelhez sietett. A magára maradt detektívet csalódásba ejtette a kolostor ősrégi szerkezetű ajtózára s azt hitte, hogy a kapus bezárta őt a vendégszobául szolgáló cellába s ezért teljes erővel neki feküdt az ajtónak s hangosan követelte, hogy bocsássák szabadon. Az ajtó természetesen nyitva volt. A detektív azonban revolverét szedte elő s le akarta tartóztatni a halálra rémült frátert. A perjel elutazásakor hatalmas tömeg gyűlt össze a pályaudvar előtt. Vörös Fülöp valóságos virágesőben haladt el könnyező híveinek sorai között. Hasonló bucsuzásban volt része Laca János káplánnak, akit szeretetreméltó egyéniségéért a város egész közönsége kedvelt s akinek távoása érzékenyen sújtott egy sereg vallásos és kulturális egyletet, melyeknek Daca tevékeny munkát végzett. Munkatársunk felkereste a kassai római katolikus papság egyik vezéralakját s egyházjogi szempontokból kérte ki véleményét a papi személyek kiutasítását illetőleg. Informátorunk ez ügyben a következőket mondta: — Az egyházi személyek fölött elsősorban fölöttes egyházi hatóságaik diszponálnak — az egyházi jog szempontjából — s így ennek értelmében a hatóságoknak a fölöttes egyházi hatóságokhoz kellett volna fordulniok, hogy az illetőket helyezzék át, ha azok nincsenek a hatóságok ínyére. Az ügynek tudomásom szerint a Szentszéknél folytatása lesz. Kassán egyébként számos cseh-szlovák állampolgárt is megidéztek, de mivel illetőségüket igazolták, kihallgatásuk után elbocsátották őket, csupán arra kérte őket az egyik diszkrét tisztviselő, hogy ne említsék meg a lapok előtt beidézésüket, mert az esetben gondoskodás történik az illető lapok elkobzásáról. Ez az eljárás visszatetszést keltett városszerte. Végül itt említjük meg, hogy Keller Imrének, a ..Kassai Újság** munkatársának kiutasításáról szóló hírek nem felelnek meg a valóságnak volt fűrészelve és hogy ezt a szerencsétlen Drost nem vette észre, annak oka, mert a fűrészelés nyomát a tettes sárral eltüntette. Drost gyanútlanul beszállt az orvul előkészített csapdába és a folyó közepén elmerült. A csendőrség a csempszkirály feleségét — egy csinos, 30 év körüli asszonyt — vette gyanúba, aki nemrég válópert indított férje ellen és akivel éppen a halált megelőzően izgalmas családi jelenete volt. Az asszony állítólag fenyegető kijelentést tett, azt, hogy „ott döglesz meg, ahol nem is sejted*”. A csendőrség a gyanúokok alapján Orost Jánosnét letartóztatta és bekísérte a pozsonyi államügyészség fogházába. Az ügyészség a holttestet felboncoltatta. Külső sérülés nyoma nincs rajta. Az asszony tagadja a bűncselekményt, de a vizsgálóbíró a terhelő gyanúokok alapján vizsgálati fogságba helyezte. A szlovenszkói csempészkirályt megölte a felesége. Titokzatos bűntény a Morva folyón. — Pozsony, április 30. (Saját tudósítónktól.) A Morva innenső oldalán fekszik Gajár község, amelynek lakói gyakori vendégei a pozsonyi bíróságnak. A falu lakossága ugyanis jórészt csempészetből, orvhalászatból és orvvadászatból él. A leghirhedtebb csempész volt az egész környéken Drost János 35 éves cipész, aki otthagyva mesterségét, már régóta nem foglalkozott egyébbel, mint szesznek Ausztriából való csempészésével. Drost János az elmúlt héten tragikus módon fejezte be életét: a Morva folyóba fulladt igen titokzatos körülmények között. A csempészkirálytól — így hívták őt általában a faluban — az utóbbi időben pénzügyőrök elkobozták a csónakját, amelyen különösen sok rumot csempészett át Ausztriából. Drost segített magán. Néhány szál deszkából tutajt ácsolt magának és ezen űzte tovább is a mesterségét. A múlt héten a tutaj épp a megáradt, sebesfolyású Morva közepén hirtelen fölmondta a szolgálatot, kettévált és Orost János a habokban lelte halálát. Holttestét másnap a csendőrök kifogták és egyúttal lefoglalták a partra vetett tutajdarabokat. Ekkor arra a meglepő fölfedezésre jutottak, hogy a tutaj ügyesen ketté lilláij £§Bethlen elutazott Párisné. Budapest, április 30. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Bethlen István gróf miniszterelnök és Káillay pénzügyminiszter tegnap délután elutaztak Budapestről. A pályaudvaron diplomáciai kar, a miniszterek, számos képviselő és újságíró jelent meg. Az egységes párt nevében Kállay Tamás búcsúztatta a miniszterelnököt. Bethlen megköszönte az üdvözléseket és kérte a megjelenteket, hogy támogassák munkájában. A sajtó képviselőitől külön búcsúzott el a miniszterelnök a következő szavakkal: — Köszönm, hogy szívesek voltak megjelenni és tomácsolni jókívánságaikat. Remélem, hogy együttes erővel több eredményt fogunk elérni, mint eddig. Kérem a magyar sajtót, hogy távollétemben támogasson nagy nemzeti céljaink elérésemben. Horthy kormányzó Kaposvárott Horthy Miklós kormányzó dunántúli szemletidván tegnap Kaposvárott volt, ahol az eléje járuló küldöttségeknek adott válaszában a többi között ezeket mondotta: — Az a nép, amelyben elsorvad vagy kialszik a nemzeti eszme, pusztulásra van ítélve. 'Történelmi felelősségem tudatában éltem egyik legfőbb feladatát abban látom, hogy a nemzeti eszme erejét növeljem. Küzdeni akarok a csüggedés, a kishitűség ellen, mert ezek mindig a rombolás előfutárai. Egyedül a nemzeti érzés tesz képessé áldozatokra a hazáért és csak a nemzeti eszme tudja fékezni a társadalomban egymásra törő ellentéteket. Ma a haza elsősorban állandó, kitartó munkát kíván minden polgárától. A termelő munka folytatása, sőt fokozása ma mindennél fontosabb. Ez képes csak fölemelni az országot, ettől kaphat csak új erőre a magyar nemzet, hogy a jövőben is teljesítse évezredes történelmén végigvonuló nemes hivatását. — Évszázadokon át védelmeztük nyugati népeket, mint a kereszténység védő bástyája. Ma becsületes munkával be kell bizonyítanunk a Nyugat nagy nemzeteinek, hogy a középeurópai konszolidációnak ma is értékes tényezői vagyunk. Középeurópának olyan eleme, amely érdemes arra, hogy a konszolidáció nagy munkájában támogatásban részesüljön. — Ha a magyar akaráshoz magyar munka és magyar tudás járul, bizlommal nézhetünk az ország jövője elé. Még egyszer köszönöm szíves üdvözletüket. Az egyetemi hallgatóknak tilos politizálni Az egyetemi tanács ma hirdetményt adott ki, amelyben az egyetemek hallgatóinak különbeni kizárás terhe mellett megtiltja, hogy politikai egyesületekbe belépjenek, vagy politikai mozgalmakban részt vegyenek. A román kormány változás: bankkerüló. „Ősszel hullanak a legyek." — Bratiami után Avarescu következik. — Egy visszavonult politikus nyilatkozata a Prágai Magyar Hírlap munkatársa előtt. (...) Bukarest, április, 29. (Saját tudósítónktól.) Románia, mint fiatal állam, természetszerűleg nem bővelkedik nagyszabású státusférfiakban. A kis állomány dacára több olyan európai látókörű politikus van, aki visszavonult az aktivitás teréről. Ezek egyikét, egy igen magas műveltségű jogászt, alkalmam volt megkérdezni, hogy miért vonult vissza, mire a következő érdekes nyilatkozatot tette: — A politika az egzigenciák tudománya. Sehol sem áll ez a tétel annyira, mint nálunk, Romániában. Itt meg sem igen értik, nemhogy értékelni képesek volnának, hogy valaki politikát csináljon minden egyéni érdek nélkül, tisztán az ország javára. — A politikai életet nálunk azok uralják, akik a maguk létérdekeit ezzel az eszközzel akarják biztosítani és előmozdítani. Aki fölülkerül, az a maga érdektársaival elnyomja a többit és kiaknázza tőle telhetőleg. Páratlan találékonysággal használ föl minden utat és módot, hogy minél gyorsabban meggazdagodjék akár egyesek, akár az összlakosság, sőt, ha lehet, magának az államnak a rovására. Ez a kizsákmányoló rendszer olyannyira meg van csontosodva, hogy a vezetők változhatnak, de a módszerük mindig ugyanaz marad. — Emlékszik ön a halódó arab meséjére, akit elleptek a legyek? Egy jámbor dervis megszánta és elhessegette róla a legyeket. „Ugyan, miért hajtod el ezeket, amelyek már jóllaktak. Újak fognak jönni helyette, amelyek ékesebbek és jobban csípnek!“ — Nálunk a liberális legyek már jóllaktak. Kár volna elzavarni őket. Elmennek ők sorjában maguktól is. — Hogy mikor? Azt is megmondhatom. Majd ősszel, — hiszen tudja, akkor hull a légy. — A kormány változását a jóllakottság szimptómáiból őszre várom. Hogy ki fog következni, azt is megmondhatnék. Az, aki Bratianuéknak ígéretet tesz, hogy liberálisok üzleti vállalatait békén hagyja. a Mert a dolog úgy áll, mint valamikor Magyarországon volt, amikor tobzódott a korrupció és szállóige lett a „Haas és Deutsch — ezelőtt Magyarország*. Itt, Romániában a „Banca Pomsneasca**, a Bratianuék pénzcsoportja az állam. — Aki Bratianunak megígéri, hogy a „Románeascát** nem bántja, az lesz az utódja. Tehát Avarescu tábornok, volt miniszterelnök, akinek megfogyatkozott kis pártja a kormány házi ellenzéke, titkos támasza. Nem azért, mintha az Avarescu-minisztérium tagjai valami szenny- és gáncsnélküli lovagoknak bizonyultak volna a múltban, hanem azért, mert nekik nincsenek bankfavoritjaik. Szóval nem fognak konkurenciát csinálni „Romaneasca“-nak, mint például Maniuék a csinálnának a Banca Agraia javára. Az a körülmény, hogy Avarescunak nincs parlamentáris többsége, egyáltalién nem jön számba. Hát Bratianuéknak volt? Hiszen másfél évvel ezelőtt még ők voltak a parlamentben a parlament legkisebb minoritása. De két hónap alatt olyan parlamentet lehet választatni nálunk, amilyen éppen tetszik. Egy csomó kinevezés, néhány urnalopás és kész a többség. Remélem, ezek után nem csodálja, ha olyan ember, akinek egy nép kormányzatának föladatairól másmilyen etikai fölfogása van, nem tartja alkalmasnak az időt politikai szereplésre. De majd eljön az is, amikor a bamkokráciát megunja a román paraszt. — Addig hadd jöjjön csak Avarescu. eeeeeeeeees&eeeee&eeeeeee&eeeeee’ A budapesti Andrássii centennarium. Budapest, április 30. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A parlament kupolacsarnokában tegnap délelőtt tartották meg az Andrássy-centennárium ünnepségeit. Az ünnepen ott voltak József főherceg, Izabella és Auguszta főhercegasszonyok, a kormányzó képviseletében Daruváry Géza külügyi miniszter, a kormány valamennyi tagja, Schioppa Lőrinc pápai nuncius, Szcitovszky Béla Házelnök és sok közéleti előkelőség. A megnyitó évek után Apponyi Albert gróf magasszárnyalású beszédben méltatta Andrássy Gyula gróf emlékét. Apponyi beszédét zugó taps fogadta. Az ünneplő közönség ezután a parlament eőtt levő Andrássy-lovasszoborhoz vonult, amelyet a különböző hatóságok és egyesületek képviselői megkoszorúztak. Szcitovszky Béla a nemzetgyűlés, Rakovszky Iván a kormány, Falkusházy Lajos a székesfőváros közönsége, Belitska Sándor a honvédség, Zielinszky Szilárd pedig a közmunkatanács nevében mondott beszédet és helyezett koszorút a szoborra. Az ünnepség a Szózat eléneklésével ért véget. 3 Letartóztatták a jugoszláviai magyar párt két vezérét. Az ÉME-vel való összeköttetéssel vádolják őket. Szabadka, április 30-(Jugoszláviai szerkesztőnktől.) Szerdán este egy feltűnést keltő letartóztatás történt Szabadkán, ahol az államvédelmi törvény alapján késő éjjel letartózatták Nagy Ödön dr. ügyvédet, a jugoszláviai magyar párt ügyvezető elnökét. Nagy Ödön dr. és családja éppen megvacsoráztak és még az asztal előtt ültek, amikor egy csendőrkomiszárius vezetésével öt csendőr lépett a lakásba. A csendőrökkel az államügyész is megjelent, aki kijelentette, hogy a lakásban házkutatást fog tartani. A házkutatás fél kilenctől éjfél utáni egy óráig tartott, minden iratot, könyvet és ügyvédi levelezést átnéztek és egy csomó írást, mint gyanúsat, magukhoz vettek. Nagy Ödön dr. a vád iránt érdeklődött, mire az államügyész kijelentette, hogy följelentés érkezett ellene, hogy összeköttetést tart fönn az ébredő magyarok budapesti központjával, amelynek jelentéseket szokott küldözgetni a jugoszláviai helyzetről és állapotokról. Egy ilyen jelentést meg is mutattak Nagy Ödön dr.-nak, aki az idén levő névaláírásra határozottan kijelentette, hogy az nem az ő kezétől származik. Az ébredőkkel való összeköttetést is erélyesen tagadta. Mindez azonban nem használt, mert az államügyész letartóztatta és nyomban átkisértette a törvényszék fogházába. A letartóztatás a jugoszláviai magyarságot kínosan érintette A letartóztatás ellen Magarasevics Sándor dr. védő felebbezéssel élt a vádtanácshoz. A vádtanács a fellebbezést elutasította és jóváhagyva a letartóztatást elrendelő végzést, elrendelte a további fogvatartást. Miután azon a „jelentésen**, amelyet a jugoszláviai magyar párt hivatalos pecsétjével ellátva a budapesti ébredőknek.küldött**, Gráber László dr. társelnök neve is szerepelt, a Pancsován lakó Gráber ügyvéd letartóztatását is elrendelték. A letartóztatást nem lehetett Pancsován végrehajtani, mert Gráber László dr. ügyvédi ügyekben Belgrádban tartózkodik. Telető mutasitásra a belgrádi rendőrség fölkutatta szállásán, Pancsovára szállították át és miután házkutatást taroltak nála, szabadkai államügyészség fogházába szállíatották. Érdekes, hogy abban a jelentésben, amelyről az államügyész is kijelentette, hogy hamisitványjellegü, Nagy Ödön dr. neve németesen és kezdetleges betűkkel van aláírva, a magyar párt hivatalos pecsétjéről pedig kiderült, hogy azt még a múlt évben, amikor Nagy Ödönt a szabadkai rendőrség letartóztatta, elvették és többszöri kérelemre sem adták vissza a pártnak. A hamisítás így nyilvánvaló, mégis meghurcolják a magyarság politikai vezéreit, akiket így akarnak diszkreditálni és a további működéstől elijeszteni. A vezérlő-és közösbizottsági ülés napirendje. Losonc, április 30. A szlovenszkói és ruszinszkói szövetkezeti ellenzéki pártok vezérlőbizottsága Ungvárott a Korona-szálló nagytermében ülést tart, amelynek tárgysorozata a következő: 1. Elnöki megnyitó. 2. Jelentés a Központi Iroda működéséről és a közéleti eseményekről. (Előadó: Petrogalli Oszkár dr. igazgató.) 3. A megüresedett alelnöki tisztség betöltése. (Előadó: Petrogalli Oszkár dr.) 4. A községi választások ügye. (Előadók: Törköly József dr. és Petrogalli Oszkár dr.) 5. Az állampolgárság és községi illetőség kérdései. (Előadó: Fleischmann Gyula dr. főtitkár.) 6. A gazdasági válság. (Előadók: Tarján Ödön és Füssy Kálmán.) 7. Nyelvhasználati sérelmek. (Előadó: Petrogalli Oszkár dr.) 8. Jelentés a Prágai Magyar Hírlapról. (Előadó: Petrogalli Oszkár dr.) 9. Jelentés az elbocsátott közalkalmazottak és nyugdíjasok ügyéről. (Előadó: a keresztényszociális párt országos központjának megbízottja.) 10. Javaslat az ügyvédi önkormányzat törvényhozási visszaállítása tárgyában. (Előadó: Törköly József dr.) 11. Beszámoló a Petőfi-ünnepségekről és egyéb kulturális eseményekről. (Előadó: Sziklay Ferenc dr. kulturreferens.) 12. Esetleges indítványok-