Prágai Magyar Hirlap, 1924. január (3. évfolyam, 1-26 / 449-474. szám)

1924-01-01 / 1. (449.) szám

J ^jRÁGrTtr lU I.­­ 441.) nim ^ Prága, kedd, 1924 j­anuár 1 ^ ^iflBr negyedévre ^ hónapra | W ^£S&' Jjffl Jgw J&j ~~ ®zer^e®zt,^8^e: II-, Stő­ ^88^ — Sürgönyeim: Hírlap, Praha. — Bolgár-jugoszláv marakodás a macedóniai koncon Szófia, december 31. Gamikov miniszter­elnök expozéjában ama tényeket fejtegetne, melyekkel Bulgária lojalitását és belkeszeré­té téti stutt­a­ tita kifejezésre a nagyhatalmaik és a szomszéd államok élét. Bulgária az egyet­len állam, mely a békeszerződésben előírt kötelezettségeknek eleget­ tett, ennek ellené­ben követeli azonban a szerződésben a nép­szövetség által Bulgáriáinak biztosított jogok elismerését, különösen az Égei-tengerhez va­ló szabad kijárást és a nemzeti kisebbségi jogokat. A Moaifikát illetően a m??tis­­terel­­nök a bolgár-román barátságos közeledést örömmel üdvözölte és annak a reményének adott kifejezést, hogy Görögország gazdasá­gi érdekből megtartja Bulgáriával való szo­ros összeköttetését. Ugyancsak megértéssel iparkodik közeledni Bulgária Jugoszláviához is. Ha a szomszéd államok is barátságra tö­rekednek, sikerülni főig végre a Balkán paci­fikálása. Macedóniában el kell ismerni a ki­sebbségek jogait, hogy aztán összekötő ka­pocsként szerepelhessen a Balkán államok között. Rosd­es szófiai jugoszláv követet sürgő­sen Belgrádba hívták. Belgrád, december 31. A Gamkov beszé­déről érkezett távirati jelentés hírére Bel­grádiban azonnal miniszter­tanácsi ülést tar­tottak, melyen Ninesics referált a bolgár kor­mány magatartásáról. Cankov kijelentései Macedóniáról a bel­grádi közvéleményben általános felháboro­dást keltettek. A lapok határozottabban vis­­­szautasítják a bolgár kormány „nem korrekt" magatartását, mellyel az SHS-királyság bel­­ügyeibe avatkozott. Szófia, december 30. Cirill herceg, Borils ki­rály fivére, aki Kobinng Ferdnárad cárral együtt száműztek volt annak idején, Szófiába érkezett­. A herceg bolgár útlevéllel jött Bé­csen, Bukaresten és Ruszcsukon keresztül. Cirill herceg a király kívánságára érkezett haza és diplomáciai körök lehetségesnek tart­ják, hogy Bulgária prezumílv trónörökösének fogják proklamálnni. Belgrád, december 31. Cirill hercegnek Bulgáriába való visszatérését a kormány illetőre lépésnek tekinti. jugoszláv A kisian­­tamt államai emiatt­ jegyzékváltásba bocsát­koztak, melynek során Cseh-Szlovákia szo­lidaritásáról biztosította a jugoszláv kor­mányt. Az ügy szóba kerül a januári konfe­rencián i­s. Mit hoz? Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr. (g.) Prága, december 31. Valamikor, amikor még cigánymuzsika ébresztett föl az újévi hajnalon, amikor még­ nyugodt lelkiismerettel zárták le az emberek önmagukban az elmúlt esztendő mérlegét és friss reménységgel léptek reá az uj év kü­szöbére, úgy röpködtek a jókívánságok, mint egy derűs reggelen a könnyűszárnyu mada­rak és igy köszönthette az ujságot fabrikáló az ünneplő embereket: uj esztendő — uj re­mény, bizakodás, kincses tarisznyája az ál­moknak és az akaratoknak. Ma, amikor teher lett morzsolni az egyre múló éveket, amikor fáj a fej és fáj a szív, ha fölébreszt a havas hajnal világossága, ma póz és affektáltság lenne uj reményeket csi­holni az uj esztendő ködös bizonytalansá­gába, cifrára kimázolt szavakkal, csinált vi­rágokkal megtűzdelt mondatkoszorukkal föl­­ékesíteni az 1924 kapuját. Ma a lereálisodott ember ír az elembe­­resedett realitásokról. Ma nincs szó borról, búzáról és békességről, mert ha bort kívá­nok, akkor nem a kedvet derítő, melengető italra gondolok, de arra, ami kábít, bút és keserűséget ágyaz el, ha búzát kívánok, ak­kor följajdul a gazda és panaszosan sírja, hogy az ő munkáját az­­­­ mrba szorítja le a politika és fölvicsor­g­ó munkás, hogy az ő kenyérharapása drog,­ és keseri; ha békességgel köszöntöm a holnapi évébredést, akkor majdnem olyan nevetséges lehetek, mint az a rajongó misszionárius, aki a vadak közé megy s az emberi nyelvet nem ismerő feketéknek az expresszionista művészetről tart előadást. Ma nem lehet szép szavakkal és kedves m­eghajlással bókolni az uj év első napja felé, ma csak­ a hideg és száraz tényekből lehet kiolvasni arra a kérdésre a feleletet: mit hoz az uj esztendő? Hoz-e emberséges életet mindenki szá­mára? Bajosan. Az emberséges élet az igaz­ság élete s az igazság szekere már régen el­akadt a politika kátyús, gödrös sártengeré­ben. A politika azt hiszi magáról, hogy az emberek élete fölött álló hatalom és az em­berek élete fölé fölcihelődött politikusok azt hiszik magukról, hogy az ő akaratuk az igaz­ság. És az önhittségnek ebben a túltelített korszakában elveszti csengését minden pénz, amit valaha az igazság valutájának tartot­tunk és a politika hegemóniája alatt nyög a lélek, a leszürkített és megnyirbált emberi törekvés. Lehet-e hinni az elkövetkezett eszten­dőben, ha körülnézünk az európai politika terepén? Lehet-e nyugodalmas élet esztende­jét várni, amikor a politika államokba töre­dezett részei a nyugodalmas egymásmelletti­­ség céljai helyett a hatalmi harc fölkészült­­sége felé törtetnek? Lehet-e várni új hajókat az uj esztendő horizontjára ma, amikor az imperialista politika két főkolomposa: Poin­­caré és Benes véd- és dacszövetséget pecsé­telnek meg, amikor fölfestik egy oly hatalmi törekvés vázlatát amely Moszkva tömegé­vel, Páris rafinériájával és Prága számító opportunizmusával végigfekszik az Északi­­tengertől a Földközi-tengerig az európai sí­kon és hegyen és amellyel szemben az önvé­delem természetes érzéseiből kifakadva, az ellencsoportosulás elkövetkezése bizonyos. Lehet-e örömmel kacintani a szilveszteri po­hárral az életünkre­­ és a reménységünkre, amikor azt látjuk, hogy annak az embernek a burokban született politikája kap vízumot a szabad érvényesülés útján, aki a nagypoli­tika zsonglőrök mutatványai között megfe­ledkezik és hallani sem akar arról, hogy a béke fordulópontja és kérdése ma az, mikép­pen bánnak velünk, tiprott, de politikai prob­lémát és kötelességet jelentő nemzeti kisebb­ségekkel? Lehet-e hinnünk illúzi­s ringató­­zásokba­n, amikor a politikai morál sutba do­­básával, a konzekvencia fölbontásával vá­sári tülekedés indult meg az orosz bolsevik­ uralom kegyéért és koncesszióiért? Lehet-e jobb esztendőt várnunk, amikor kilenc nap múlva újabb vérszerződést köt a kisantant, az a politikai alakulás, amelynek célja és fel­adata a legtermészetellenesebb hatalmi erő­összetartás és a diktátori hatalom kézbentar­tása Középeurópában? Lehet-e gazdasági békét és szép, nyu­galmas, jókedvű és pu­hakenyeres életet vár­ni, amikor az egész világ egy nagy kérdőjel? Amikor nem tudom, mit csinál majd Macdo­­n­ald, meddig alszik Amerika, mi lesz Görög­országban, hová torkolik az a folyam, amit Spanyol- és Olaszország szövetsége dagasz­tott föl, hogyan terem meg a béke kalásza a magyar ugaron és mi lesz a német néppel, amelyet úgy bunkóz a győzelem jogán dári­­dózó politika, mint a részeg ember az útjába került f­atuskót? És mit hozhat az új év itt, nálunk, ahol Englis szerint a demokrácia oligarchiája ural­kodik, ez a modern politikai fából­ vaskarika s ahol a természetes politikai törekvések fölé jeges burkot vont a koalíció örök decembere? Mit hozhat az uj év? — Ennél kemé­nyebb, kérdésesebb kérdés nincs, nem volt és csak akkor lehet, ha továbbra is igy él az élet és igy vesznek a remények a semmibe, a megsemmisülésbe. h fölümiYz­ésüg­yi minisztérium nagyszert­­aÜzletei Miért fogadja el fiodzsa a rózsahegyi Fafeldolgozó r.-t kedvezőtlen ajánlatot — Egy mozi és a szeszpénzek Prága, december 31. Az utóbbi időben főként rákeres­k­ed­ői kö­rökben sokat suttogtak a ruszinszikói kincs­tári fa eladásáról, valamint a földmű­velésügyi minisztériumnak egy másik üzletéről, amely annyira kedvezőtlen a krímcsillám­ra nézve, hogy miatta konfliktus támadt a minis­ztérium és a besztercebányai erdőigazgatóság között. L­idővé Noviny most érdekes részleteket kö­­­zöl az utóbbi ügyről. A rózsahegyi Krajská Drevodorá bajuci részvénytársaság, amely a pozsonyi Duna­­bank érdekkörébe tartozik, ajánlatot tett a kincstárnak a gáspárdi fűrész hat évi bérle­tére és 75,000 köbméter rönkra vételére néz­ve. Az ajánlat szerint a vállalat évi 80,000 koronát fizetne a fűrész bérletéért, míg a be­­rusházai és vaczoki erdőgondnokság terüle­tén lévő fát 40, a miihálytelekii erdőgondnok­ság területén ped­­g 32 koronáért venné át köbméterenként. Erdő­közön kétsceret­es fű­részt építene a társaság, amely a mihályte­leki erdőgond­nokság területén fekvő évenként 25,000 köbmétert termelne ki, fából A vételár kifizetése úgy történnék, hogy a számlázott összeg egyharmad részét hat hó­napon belül, a másik részletét kilenc, harma­dik részletét ped­­g egy esztendőn belül fizet­né ki a vállalat. A szerződésben megállapított vételár addig marad érvényben, amíig a koro­na zürichi árfolyama nem haladja meg a ti­-A Lidové Noviny rámutat arra, hog­yen nyolc frankot. A vállalat a szükséges óva­dékot, továbbá az első faátadás alkalmával lefizetendő másfélmillió korona fejében duma­­bank betétikönyveket helyezne letértbe. Az ajánlatot* június 12-én küldték el a földimvelésügyi minisztériumnak, amely ezt három na­p múlva elfogadta. A besztercebá­nyai állami erdőigazgatóság az erről szóló értesítést­ június 19-én kapta meg, m­ire jú­nius 25-én a szerződés egyes pontjaira néz­ve rendkívül éles előterjesztést küldött föl Prá­gába, amely szomorú fényt vet a miniszté­rium teljes tájékozatlanságára. Az erdei igaz­gatóság előterjesztése hivatkozik arra, hogy a mihály­t­eleki erdő­gondnokság területén már két fűrész van, amelyeket a termelés nem képes kielégíteni, továbbá kifogásolja, hogy a kincstár a fáért csak hónapok múlva kapja meg a pénzt­, amiből az következik, ho­gy a minisztérium rendkívül jóakarattal viseltetik a társaság iránt. Majd kifogásolja az előter­jesztés a túl alacsony vételárat és annak a svájci frank árfolyamától való függővé téte­lét, noha a dollár vagy az angol font sokkal megfelelőbb összehasonlítási alap volna. Vé­gül pdd­ig helyteleníti a földmivelésügyi mi­nisztérium eljárását azért is, mert nem ra­gaszkodik egy nagy pénzintézet garanciá­já­hoz, noha az üzlet nagysága ezt megköve­telné. szttmanli «sar«i zsel»n«ai»áái­r<nfl e&utttfM ist a rózsahegyi társaság a pozsonyi Duna­­bank alvállalata, amelynek nacionalizálása után Hodzsa Milán földmivelésügyi minisz­ter lett az igazgatója, aki ezt az állását is­mét el fogja foglalni akkor, ha már nem lehet miniszter. Következés: A rózsahegyi Krajská Dre­­^odorábajud részvénytársaság rendkívül kedvezőtlen ajánlatát azért fogadják el, mert a föld­mivelésügyi miniszter közvetve érde­kelve van e válla­lat üzleteiben. A Louvre-mozi és a szeszpanama A Socialista egyik legutóbbi cikke egy kis fénysugárt lövel a még mindig rejtélyes szeszpanamára. A lap szerint a Louvre-mozi­­nak, amely a cseh munkásközösség tulajdo­na, szintén részesedni kellett volna a szesz­­pénzeikből. Ennek a mu­ikásközösségnek el­nöke pedi­g Stastny Ferdi­nánd szenátor, tit­kára pedig Tucsny közmunk­aü­gyi miniszter, ami igen sokat megmagyaráz. Mi magyar Mpissfi az ellenzék együttíműkMéséről Prága, december 31. Karácsonyi számunkban négy vezető német politikus ny­iatkozata jelent meg az ellenzék együttműködéséről. Ezek a nyilatkozato­k nagy feltűnést keltettek és napokon át fog­­­alkoztatták a cseh sajtót, amely a káröröm­nek látható jeleivel kíséri az ellenzéki ko­­operácó nehéz vajúdását. A koalíciós lapok­nak ez a káröröme azonban legjobban mu­tatja, hogy a másik oldalon mennyire félnek az ellenzék egységes föllépésétől és ha más­ért nem, hát ezért állandóan napirenden kell tartani ezt a rendkívül fontos politikai kér­dést. Az egységes front kialakulása­­ minden­esetre nagy nehézségekben ütközik, de a ne­hézségeket — nézetünk szerint — le lehet győzni, ha tisztában vagyunk azzal, hogy mit akarunk és hogy a közös célt miképpen lehet elérni. A P. M. H. ezért újból és újból foglalkozni kíván tehát a fölvetett gondolattal és a német politikusok után ez alkalommal két magyar képviselőt szólaltat meg, akiknek nyilatkozatai itt következnek: Lelley Jenő dr. — Valamennyi ellenzéki párt kooperáció­járól mindig szó lehet, sőt állandóan vannak is megbeszélések ez irá­nyban. A dolog termé­szete szerint magától adódik, hogy az ellen­zék iparkodik a kormánytöbbséggel szemben minél hatékonyabban érvényesülni s ez hoz­za magával, hogy a kooperáció terve állan­dóan felszínen van s felszínen is fog maradni. —­ A kooperáció formája már sokkal ne­hezebb kérdés. Mert ha a form­­a meg­volna, ak­kor a kooperáció szükségességének tudata mellett már meg­volna maga a kooperáció is, itt sok az akadály. Azt hiszem, hogy magá­nak a kooperáció lehetőségének teszek szol­gálatot, ha nézetemet — egészen egyéni vé­­leményeme­t — köteles nyíltsággal kimondom. Elvégre elén­keztünk oda, ahol az igazság megismerése csak tisztító hatással lehet. — Az ellenzék németekből, szlovákokból és magyarokból áll. — A németség a szociáldemokrata és pol­­gári pártokra (régi német párlamen­ti szövet­ség) oszlik. A kettő között nagy a világnézeti különbség, amelynek áthidalása szinte lehe­tetlen. Legfeljebb arról lehet szó, hogy adott esetekben, speciális kérdésekben tegyenek át **#4*4*«*44+»**_____«»*****»*«­«*«»»***»»»*«««*4« 100 cseh­-sil. Koronáén fizettek ma, december 31-én: Zürichben 16.675 svájci frankot Budapesten 62 000.— magyar koronát Bécsben 207000.— osztrák koronát ! Re­inben 12M0­­00(1!)Ö(10.— német márkát

Next