Prágai Magyar Hirlap, 1924. február (3. évfolyam, 27-50 / 475-498. szám)
1924-02-01 / 27. (475.) szám
J)nÁr% j r < — jlü> jr-* _jf i'ihoB'/áli ) Prága, péntek, 1924 február 1 JBffj ■^■D'T'riniMnHiM^^. 0VM^n^PtfHMBI CRVlSnBVBBHB^^ i AOÍIZötésí ÓrcLií h 0Í* ófl Ív ÜI TÓloi 71* *7§j>áT* XMTAT JQfr ffmT $m <SBPr Wr ^jWaaiffqÍW^B«rJ ® jBf Jwr $BFM**4#ír'Szerkesztőség: Prága II , st.fi(MXTJ/XM%filMXiy^JO 3S1 4k- — Sürgönyeim: Hirlap. Pral'.a. — M án ¥@s £ te ® afési fúrási!? Amerikában Fali volt belügyi államtitkárt 120.000 dollárral megvesztegették — A petróleum körül történt a panama — Megindult a vizsgálat London, január 31. Az amerikai szenátus negyvenhat szavazattal harmincnyolc szavazat ellenében elhatározta, hogy a Shídei^soport olajkoncesszióit visszavonja, mivel a Voa'iPssvick'o'íy' körülmények között jutatak a társaságnak, amelyek a csalás és a korrupció jellegét viselik magukon. Coolidge elnök megbízást adott Gregory volt államügyésznek és Stawn híres chikagói ügyvédnek, hogy tegyék vizsgálat tárgyává a koncessziók adományozása körüli eljárást. Faii volt belügyi államtitkárt, akit azzal vádolnak, hogy két részletben húszezer és százezer dollár vesztegetési pénzt fogadott el a Sinclaircsoporttól a koncessziók adományozása fejében és aki beteget jelentett, az amerikai kormány négy orvossal meg fogja vizsgáltani, hogy megállapítsa azt, vajjon tényleg olyan egészségi állapotban van-e, hogy felelősségre vonása lehetetlen. Macdonald a gáton (g.) Prága, január 31. Hetek óta Macdonaíd az európai politikának vezető alakja. Hetek óta arról beszélnek az uíisiáigiok betűkkel tömött hasábjai, hogy ez az ember, akit 1914-ben, két hónappal a háború kitörése után a Times „semkr"-nek nevezett, a háború alatt pacifista gondolkodása miatt elnémítottak s akit 1917-ben az anigo’l tengerészek nem engedtek hajóra szállni, hogy fölkereshesse Oroszországot, ma az európai „valakik 14 között tekintély és iránytszabó faktor lett. Mikor jött, úgy nézett ki, mintha menne, mikor a fair play elvének legkomolyabb politikai értelmezésével kezébe vette az angol politika belső és külső frontjának legfőbb parancsnokságát, akkor konstatáltuk, hogy korszakot jelentő és történelmi esemény fejezetére kel új lapot kezdenünk a napi történetírásban, de nem hallgattuk el azt a föltevésünket sem, hogy Macdonald, aki a Labourparty választási mandátuma nélkül, mint első kisebbségi párt jutott kormányra, a politikai adottság és a hatalomhoz szükséges ,parlamentáris támaszték mélyül nem kezdeményezhet sem a belső, sem a külső politikában merész és sorsdöntő elkanyarodásokat. Ez ,a föltevésünk, úgy kH-ozik, ben volt megokolt* Az angol pefetikában az uj rezsáit-iító szatójok, amint a Manchester Guardian mondotta: „to play the grajmier1, vagyis korrekt módszerekkel játszák s az uj kormány külpolitikai akciói elé az ellenzék sem gátat nem emel, sem a kritika előráncigált kifogásaival merm igyekszik azokat lefékezni vagy az induló kocsi kerekét megkötni. Az angol politika érzi, hogy a labourt nem a szociális elvek emelték föl a kormányzás lehetőségének politikai magaslatára, de a háború utáni európai hangulatnak angol megnyilatkozása szólt a négy és fél millió ember szavazatával kifejezett akaratból. Az a megnyilatkozás, amelynek meggyőződésben kiindulási pontja belátta, hogy sem a konzervatív párt mesterségesen beszingigerált impotenciája, sem a Lloyd George eső utáni köpönyeglobogtatása nem tud változtatni a mai destruált és konstrukcióiban erőszakolt európai helyzeten, de kell jönnie, a sok elvszerű kijelentgetés és aggodalmaskodó fejcsóválgatás után egy kéznek, amely nemcsak utat és irányt fog mutatni, de meg is legyinti azokat, akikk a népek és nemzetek természetes érdekei ellen,a friss, éltető széllel szemben kormányozzák a tépett vitorláin hajót neki a zátonyos és sziklás partoknak. Ez a belátás adja meg az erkölcsi erőt ahhoz, hogy Macdonald pozitív hatalmi alap nélkül is cselekedni kezd. Nem nyúl radikális eszközökhöz, nem szabdal bele operáló késével a kínzott európai szervezetbe, de nem is ad kábító és pillanatokig ható injekciókat, de keresi a baj okát és mert biztos a diagnózisában, el akarja távolítani azokat a jelenségeket, melyek útját állják annak, hogy a seb be forrjon és az organizmus rendes vérkeringése, izom- és idegmunkája megkezdődhessék. A deziinficiálásnak és gyógyításnak ezt a munkáját a legmakacsabb helyen kezdi, mikor a jóvátételek, a Ruhr-megszállás, a szeparatizmus és a szövetségközi adósságok kérdésébe, ebbe az összebogozott problémakáoszba világít bele és követel a rendhez és rendezettséghez vezető új szabályozást. Az akciót nem politikai és diplomáciai pózzal fölékesítettek, de határozottak és kiszabottak. Nemcsak a politikának tárgyát alkotó hétköznapi emberek, de az eddigi iramot megszabó hazai másságok is fölfigyelnek reájuk. A Parkból és Brüsszelből érkező hírek szerint azt a benyomást keltik az emberben, hogy a Tejelem és megtorpanás nélküli lovag, Poincaré megtorpant és politikájába egy eddig új elemet iktatott be: a kiélezett, kérdések letompítására irányuló szándékot. A hírek még nem nyújtanak tiszta képet, még elrendezi a tökéletes perspektívát a diplomácia mai takargató metódusa, de az eddigi híradásokból arra lehet következtetni, hogy Poincaré belga kormány nyomására szánta rá magát a politikájának bizonyos mérvű átformálására s hogy az európai politikának ama nem lehetetlen és valószínűtlen alakulása késztette meggondolásra, mely mellett egyedül és izoláltan ülhet hűséges faanultusával, Benessel a nagyimultu, de sivár jelemű antant romjaim. Mi a politikában soha sem tartjuk szerencsésnek az optimizmus hangjának intonálását. Most sem tudnak örvendezni,mert nincs pozitív és reális kép a tökéletes kibontakozás útja felé. Van és látható egy-egy kiindulási pont, de ki tudja, végig bírja-e majd szusszal és az angol politika jóakaratul támogatásával Macdonald a hosszú és nem sima utat s ki tudja, mennyire őszinte Poincaré új orientációról beszélő szándéka? Egy jelenséget föltétlenül örömmel kell ■láinunk: azt, hogy az európai elsőrendűen kritikus problémák kezdenek kikerülni a holtpont stádiumából. Ez elsősorban a malinál biztosabb közérzést, stabilabb helyzetet eredményezhet, de hozzájárulhat ahhoz is, hogy azok a másodrendűvé degradált és ma a nagy és viharos kérdések csatazajában sutba került politikai problémák előtérbe rukkolnak és a megoldást kívánó helyre lépnek. Ilyen probléma a nemzeti kisebbségek helyzetének kérdése. A nagy takarítás után Macdonaldnak ez is eiszéke foig jutni s e kérdés körül már ébredhetnek optiimisztikusabb reménységek is, hiszen Macdonald ott állott az U.D.C. bölcsője mellett és ez az angol békeegyesület nemi utolsó programpontjául vallja a nemzeti kisebbségi jogok tökéletes kiépítését. Vájjon eljut-e Macdonald idláüg, — eljut-e addig, hogy a mii életünk és sorsunk keserves problémájával szemben is a kitakarítás és rendbeszedés kötelességét fogja ismerni? ^ IP «■ £ » •"■ •*• * é * • • • To ® ® • •"•""• • Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr. Bethlen espufa a kölcsönforg pföschrfdl Vihar a nemzetgyűlésen az Esküü-ügy miatt — Peidl Gyula Londonba utazott — Debrecenben pótválasztás lesz Nagy Vince és Handel között Budapest, január 31. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A nemzetgyűlés tegnap esti ülésén az indemnitásnak részleteiben való megszavazása után, folytatták a földreformnovella két hónappal azelőtt megszakított vitáját. Gaál Gaszton kifogásolta, hogy a tárgyalás alatt lévő javaslaton fontos módosításokat eszközöltek. Ezért kéri, hogy a javaslatot vegyék le a napirendről és újra való tárgyalás céljából utalják vissza a bizottsághoz. Ruppert Rezső, Östör József, Szakács Andor, Horváth Zoltán és Farkas Tibor hasonló értelemben szólaltak föl. Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter és Bethlen István gróf miniszterelnök hozzászólása után a Ház úgy határozott, hogy Gaál Gaszton indítványát elveti és tovább tárgyalja a javaslatot. Este nyolc órakor tértek át az interpellációk meghallgatására. Eöri-Szabó Dezső fajvédő az Eskütt-ügyben interpellált és kérte, hogy az ügyet mihamarább intézzék el. Majd egy névsort vett elő és az egységespárt lármája és tiltakozása közben fölolvasta egy csomó képviselő és köztisztviselő nevét, köztük a miniszterelnök fiának a nevét is, akiknek szerinte szerepük van az Eskütt-ügyben. (Irtózatos zaj tört ki erre. Tömeges közbeszólások az egységes pártban: „Maga református pap? Szégyelje magát!44) Nagy Emil igazságügyminiszter nyomban válaszolt az interpellációra. Kijelentette, hogy az Eskütt-ügyben február 25-ére kitűzték a tárgyalást .Az egységespárti képviselők így kiáltanak Szabó felé: „Aljasság, amit maga cselekszik!14) Vétene a parlamenti szokások ellen, ha bármit is mondana, mert az ügy a pártatlan bíróság kezén van, amelyre semmiféle befolyást nem szabad gyakorolni. Bethlen miniszterelnök: Az igazságügyminiszter nyilatkozata után fölmentve érzi magát a válaszadástól, csupán azt jegyzi meg, hogy a vádlónak férfiasan szembe kell néznie a vádlottal. Eöri-Szabó már egyszer a miniszterelnök feleségének nevét is emlegette bizonyos dolgokkal kapcsolatban (Felkiáltások: „Aljasság!44 Podmaniczky Endre báró: „Örült!44) és bebizonyosodott, hogy valótlan, amit mondott. A szocialisták kivételével az egész Ház fölállva ünnepli Bethlent és elfogadja a választ. Eöri-Szabó a nagy zajtól eleinte nem tud szóhoz jutni, majd kijelenti, hogy Bethlent nem tendenciózusan támadja, csak azt szeretné, ha az ügyet elintéznék anélkül, hogy Esküttet az őrültek házába zárnák. Ezután Biró Pál terjesztette elő interpellációját a külföldi kölcsön ügyében. Kérdezte Bethlent, hogy hajlandó-e londoni tárgyalásait ismertetni, a kölcsön sikere érdekében milyen lépéseket szándékozik tenni és végül kérte, hogy az SHS-királysággal kötendő megállapodás lényegéről tájékoztassa a Házat. Bethlen István gróf miniszterelnök nyomban válaszolt az interpellációra: Az az álláspontja, hogy a kölcsönakció a gazdasági és a pénzügyi helyzetet meg fogja javítani és célra fog vezetni. Meg van győződve arról, hogy a nemzetgyűlés többsége, ismerve a jegyzőkönyveket, helyeselni fogja az akciót. A magyar kormány Londonban a jóvátételre és törlesztésre nézve föntartást jelentett be. A kisantant csak a jóvátételről szóló pont ellen emelt kifogást, azt állítván, hogy Magyarország magasabb fizetésre is képes. Ez okozta, hogy az előbbi párisi tárgyalások befejezetlenül maradtak. Páris után a kisantant Belgrádban tartott megbeszélést, amikor is azt a követelést emelte, hogy felszabadítási tartozásainál neki is azokat a kedvezményeket adják meg, mint Magyarországnak. Jugoszlávia pedig külön jóvátételi követeléseket támasztott mozdonyok, kocsik és vasúti anyagok szállítására nézve. Ezt Magyarország elfogadta azzal, hogy tizenhét és fél év alatt törleszti kötelezettségét. Ezáltal a kormány biztosította azt, hogy az ipart foglalkoztatni fogja tudni és a munkabérek is az országban maradnak. A kisantant követelései között szerepel az úgynevezett helyreállítási követelés is, ami azt jelenti, hogy a katonaság által a háborúban elvitt anyagokat vissza kell adni, ha azokat még föl lehet találni. A fölszabadítási tartozások megállapításába Magyarországnak nincs beleszólása, azt a szövetségesek állapítják meg. Bízik abban, hogy e kérdéseket tisztázni fogják .A kölcsön húsz évre szól. A terhek alatt az összes terheket, tehát a föntemlítetteket is kell éreni, kivéve a háborúelőtti magán- és állami adósságokat, ami különösen az első években igen csekély összeget jelent. Fontos, hogy Magyarország szabadon köthet szerződéseket. A szerződések aláírása a jóvátételi bizottság határozata után fog megtörténni, miután a népszövetség pénzügyi bizottsága eljött Magyarországra, hogy a költségvetést megvitassa és a szanálási tervet velünk együtt megállapítsa. Ezután a kormány a nemzetgyűlés elé lép és kérni fogja a javaslatok jóváhagyását és csak miután ez is megtörtént, kezdődhetnek meg a tárgyalások a külföldi tőkecsoportokkal. Mindaddig kéri a Házat, hogy a kölcsönakció nemzetgyűlési bírálatát függessze föl. (Helyeslés.) A mai ülésen folytatták a földreformnovella vitáját. Peidl elutazott Londonba A New York Herald jelentése szerint Peidl Gyula nemzetgyűlési képviselő, a szociáldemokrata párt parlamenti frakciójának vezetője ma délelőtt Vámbéry Rusztem dr. kíséretében elutazott Londonba, ahol Macdonald miniszterelnökkel fognak tanácskozni. Peidl, amint ismeretes, meghívást kapott Macdonaldtól. A Tőzsdei Hírlap beavatott helyről arról értesül, hogy az angol külügyi hivatal, amelynek vezetője maga Macdonald miniszterelnök, az utóbbi napokban különböző forrásokból kért információt magyar kérdésről. Elsősorban Károlyi Mihálynéi, aki mint ismeretes, jelenleg Londonban él és akinek annak idején maga Macdonald miniszterelnök szerezte meg a Londonban való letelepedéshez szükséges engedélyt. Macdonald állítólag meghallgatta Kunfi Zsigmondot és Garami Ernőt, akik jelenleg szintén Londonban élnek. Garami hír szerint kijelentette Macdonaldnak, hogy ő már évek óta távol el Magyarországtól és nincs módjában, hogy a kért felvilágosításokat megadhassa. Azt ajánlotta azonban az angol miniszterelnöknek, hogy hallgassa meg magyarországi szociáldemokrata párt vezérét, Peidl Gyula nemzetgyűlési képviselőt, aki föl fogja előtte tárni a magyarországi munkásság helyzetét és a kölcsönügyben föl fogja fedni a magyar szociáldemokrata párt álláspontját. Erre történt meg állítólag Peidl meghívása Londonba. Peidlt mint ismeretes , iliO csen-szi koronáén fizettek ma, január 31-én: Zürichben 16.6375 svájci frankot Budapesten 91600.— magyar koronát Bécsben 204900.— osztrák koronát Berlinbén 12069700000000.— német márkát