Prágai Magyar Hirlap, 1924. március (3. évfolyam, 51-73 / 499-521. szám)
1924-03-01 / 51. (499.) szám
M f^TL UL évfolyam 51. (499.) szám { BifalkendBk ) Prága, szombat, 1924 március 1 ______ áSW juh, Előcseten árai bel- és külföldön: TT*Kit JT/r.lTM SSnpSwg Wgrmm* ollvasás*^ Telefon 6797. szám, 0l^r Hggír — Sürgönyeim: Hírlap, Praha. — Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelőse Vesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr. im ——mi—ii n——iimiiiimii—m——ir——T—II—iniiimi■■ un i mim— nimimii mmn—■ —1 maiiinmiinnir-M Létrejött a jugoszláv ellenzéki blokk A blokk fő célja a kormány megbuktatása Belgrád, február 29. Miután az ellenzéki pártok vezérei között létrejött az elvi megegyezés az ellenzéki blokk létesítéséről, már csak a horvát parasztpárt plénumának beleegyezését várják, hogy hozzákezdjenek az egyezmény végrehajtásához, melynek elsősorban a kormány parlamentáris megbuktatása a célja. Kormánykörökben még mindig kételkednek az ellenzéki blokk megalakulásában, azonban a kormány erélyesen dolgozik azon, hogy az ellenzék akcióját a horvátok és szerbek közötti közvetlen megegyezés által hatálytalanítsa. Markovics volt igazságügyminiszternek, a radikális párt bizalmi emberének zágrábi útja ez okból történik és ezért neki különös jelentőséget kell tulajdonítani. Politikai tavaszvárás (g.) Prága, február 29. A tavasz, a nehezen várt és még nehezebben kivajúdó téltemetés, a friss föld szagának virágillatos bódítása el fog jönni. Hozzánk fog simulni létünk gyűrött ágyában a melengető test, amitől megpezsdül és sokszor megvadul a vér s elkapja agyunkat és akaratunkat az a természeti erő, ami márciusokat teremtett a történelemben és amiben benne lüktet a szabadon hajrázó életnek akarata és az emberi vágyak fiatalos energiája. A tavasz, a vérpezsdülés és megmámorosodás évszaka: boldogság és veszedelem. Veszedelmes boldogság és boldogságos veszedelem. Olyan, mint a meg nem engedett szerelmi kaland, csókok forróságával sütött, meg nem gondolt és a pillanatnyi fejvesztés kábulatában meg nem bánt... Boldogság, mert hitet ad, reményeket muzsikáltat s akaratokat teremt. Veszedelem, mert a hitnek és reménykedéseknek átkos sorsa a tűznek lehamvadása és az életre kicsókolt virágoknak lehervadása az ő végzete is. Aki azt hiszi, hogy ami jön, az szebb lesz és vigasságosabb, mint ami eddig jött, az a boldogságát szürcsöli a tavasznak, aki az élet valóságában megcsalódott s aki nem tudja már megfeszíteni a kikínzott idegeit a szebb és jobb célok perspektívája felé, az csak a veszedelmeket érzi. . . x Az, aki szeretne optimista lenni,de akit a csalódások a sötétlátás papjává avattak föl, az, aki lélekkel és hittel indul, a mai életnek jóformán egyedüli országúti ára a politika szerpentinjein, az vajmi kevés boldogságot vár a tavasztól, mert az csak a veszedelem gidres-gödrös útvesztőit látja maga előtt. A politikai tavaszvárás ma sem nem hevít, sem nem lelkesít. Belevész abba a letargikus érzésbe, amit rápréselt az emberi telkekre az elmúlt évek porkolábja s mindnyájan tudjuk, hogy jön a tavasz, mozgatni fog az eleven erejével, nyugtalanítani fog a vérkergetésével, gyönyörködtetni fog a kizöldelésével, hódítani fog az ibolyás mesevilágával, de nem hoz megújhodást ott, ahová elszegődtették a lelkünket és ahová elszegődtették az életünket: a politikába. Pedig lesznek tavaszi események, amik nyomán eltakarodhatna sok megpiszkált és a szűz fehérségből szürkébe rothadt hótömeg, de ezek az események nem ígérik a tavasz nagy megfordulását, az új élet és a bimbós kiselkedés kezdeti energiáját. Lírikus képzelgés és a tavaszba hajló éjszakák álmodozása lenne az, ha azt hinnők, hogy az a tavasz, ami elé most vonszoljuk a napjainkat, az uj élet, az uj európai és emberi életünk tavasza lesz. Mert lehet ugyan hinni abban, hogy a tavasz időszakára eső francia választások végigsöpörnek a ma uralkodó és az európai politikára irányító bélyeget nyomó kormányzati rendszeren, ámde hol van a kijózanodásnak az a francia politikai irányzata, amely határozott lenne, mint egy Henderson és szívósan energikus, mint egy Poincaré? Hol van az a francia párt, amely felé úgy tekinthetnénk, mint a tavasz ígéretére, hol vannak azok a francia politikusok, akiknek programja nyomán remélni lehetne, hogy a kezdjük elölről rendezni a világot elv fog a gyakorlatban érvényesülni? A baloldali és szocialista pártok győzelmét jósolják a tavaszi választásokra s e győzelem nyomán talán el fog tűnni az európai politikának neonapoleonja: Poincaré, de hol van az az uj csillag, ami fölvilágítana azok előtt, akik ma kesergik és átkozzák a sors igazságtalanságát? És uj politikai lehetőségeket hozhat a tavasz Németországban és Olaszországban is, de itt sincs pozitív irányzata a kibogozódásnak és az európai politika megbékülési lehetőségének — mindenütt csak az elhatárolt nemzeti és állami érdekek tavaszi dörgése várható, de sehol sem érződik a tavaszi napnak az a meleg megcsillanása, aminek a nyomán eltakarodik az európai csúcsokon megfagyott és a poros szelektől elszürkült hó ... Tavaszi csodának kell jönnie, hogy rácáfoljon a mi előrelátásunkra. A realitásnak borzasztóan szürke, számító és önző korszakában csodát várni gyerekes álmodozás. Hihetünk abban, hogy ez a tavasz belemarkol a mi kis életünkbe, örömet hoz, mert virágokat fakaszt, kacagást hoz, mert fölemeli a hitet, meleget hoz a szívekbe, mert velejár a szerelem megpajtásodott kísérője, de ne higyjünk abban, hogy ez a tavasz politikai kikelet lesz, hogy ebben a tavaszban egy új élet, nekünk is élet és nem haldoklás ígérete lidércezik... Úgy látszik, a mi tavaszunk, az emberiesség és békesség tavasza még messze jár a földtől és nem küldi hozzánk meleg csókjait, amitől elmenne a tavalyi, tavalyelőtti és sokesztendős hideg, szürkült hó... fordulópont Németország és a népszövetség közti viszonyban? Stresemann beszédének visszhangja — Német és francia sajtóvélemények Berlin, február 29. Stresemann külügyminiszter a birodalmi gyűlés tegnapi ülésén tartott expozéja a német belpolitika homlokterében áll. Stresemann kifejetette, hogy a német külpolitika a szakértői bizottságok munkájának a benyomása alatt áll. E bizottságok munkájától függ a jóvátételi kérdés megoldása. A szakértők úgy látszik meggyőződtek arról, hogy Németországnak szüksége van a moratóriumra és hogy a moratórium idejére Franciaországot nemzetközi kölcsönnel kellene kártalanítani a német fizetések elmaradásáért. Stresemann a nemzetközi kölcsön kérdését elválaszthatatlannak tartja a Ruhr- és Rajnavidék felszabadításának lehetőségétől, s kevésbé fontosnak tartotta azt, hogy a külföldi kapitalisták helyet kérnek azoknak az intézményeknek felügyelőbizottságaiban, melyek részére tőkéjüket odaadják. A Micum-szerződések március 15-én járnak le. Ez egy angol terminus. A német nagyiparosok egyhangúan kijelentik, hogy képtelenek további teljesítményekre és nyilvánvaló, hogy a kincstár sem tudja a szerződések további finanszírozását ellátni, amint azt ellenfelei is elismerik. Mindezek a viszonyok a jóvátételi kérdés rendezését sürgetik. Németország mindenkor a Franciaországgal való megegyezésre törekedett. Most is hajlandó a jóvátételi kérdésről való tanácskozásokon résztvenni, anélkül, hogy a szakkörtői bizottságok munkáját zavarná, azonban különbékét nem köthet Franciaországgal, mert a jóvátétellel az egész antantnak tartozik. Stresemann örömmel üdvözli a szövetségesek ama igyekezetét, hogy módot teremtsenek arra, hogy Franciaország különös pénzügyi szükségleteit a jóvátételi kérdés szabályozásánál kielégítsék. Poincarénak nem szabad azonban azt mondana, hogy Németország még semmi jóvátételt nem fizetett, mert külföldi becslés szerint is huszonöt milliárd aranymárkát mutat Németország jóvátételi számlájának az aktívája. A népszövetségről a következőket mondotta a külügyminiszter: A nemzetközi szolidaritásnak a népszövetség alapját alkotó eszméje a népszövetség mai szabályzatában csak tökéletlenül van megvalósítva. Németország ennek ellenére nem utasítja vissza elvből a népszövetségbe való belépést Ha a kérdés akut lesz, a német kormány meg fogja vizsgálni, hogy Németországnak, teljesen egyenjogú tagként való kezelése és a népszövetségi tanácsba való fölvétele biztosítva lesz-e és belépése nem lesz-e megalázó feltételekhez kötve. Tekintettel lesz arra is, hogy a népszövetség hatásos működést csak akkor fejthet ki, ha az univerzalitás célja legalább Európára nézve biztosítva lesz. Stresemann végül nagy elismeréssel emlékezett meg a jóvátételi szállítási illetékeknek az angol kormány által való leszállításáról és a német-amerikai kereskedelmi szerződésről. Berlin, február 29. Stresemann beszédéről a Vorwärts azt írja, hogy kevés újat mondott Stresemann. Németországnak a népszövetségbe való belépéséről sokkal nagyobb tartózkodással nyilatkozott, mint ahogy az angol munkáskormány magatartására való tekintettel helyénvaló lett volna. A külföldi közvéleményben oly változás történt, hogy a népszövetséget ma már lehetetlen az antant politikai ügynökségének tekinteni. A német kormánynak a népszövetségbe való belépése tekintetében már előbb is nagyobb aktivitást kellett volna kifejtenie s Stresemann ezt most is elmulasztotta. — A Vosslsche Zeitung szerint Stresemann beszédéből a népszövetségbe való belépésre nézve kihallatszik az elvi ,igen“ és ez fontos lépést jelent Németországnak a népszövetséghez való ezutáni viszonyában, melynek szerepe a jóvátételi probléma megoldásában eléggé fel nem becsülhető. Páris, február 29. Perinax az Echo de Parisban a következőket írja: Stresemann a francia kormány várakozó álláspontjának túlságos jelentőséget tulajdonít. Franciaország hajlandó nagy áldozatokat hozni, hogy evvel az általános béke ügyét szolgálja, de Franciaország semmi esetre sincs arra elhatározva, hogy azt az eszközt, amelyet most kezébe tart, kiadja anélkül, hogy előbb arról ne lenne biztosítva, hogy soha többé szüksége nem lesz rá. A Figaro sajnálja, hogy Stresemann Franciaországot nem találja eléggé engedékenynek,a konciliáns és bizalomra méltó1* Németországgal szemben. A szakértők, akikre Stresemann hivatkozik éppen nem azt a benyomást hozták Berlinből magukkal, mint ahogy Stresemann szeretné, hanem inkább azt az impressziót, hogy Németország messze van attól, amit a jóvátételi ügyben tennie kellett volna. füesziaQák a brüsszeli parlamenid? Berlin, február 29. Több brüsszeli jelentés szerint a belga kormányválság megoldása igen nehéz lefolyású lesz. A válságból való egyetlen kiírtnak a parlament feloszlatását tartják. Páris, február 29. A reggeli lapok szerint a belga kormányválság még nem jutott közelebb a megoldáshoz. A király tegnap magához hívatta a kamara és a szenátus elnökeit, ma pedig a volt kormány tagjait fogja audiencián fogadni. A Matin szerint Vanderveldet, a Theunist megbuktató koalíció vezetőjét fogják megbízni az új kormány megalakításával, általában azonban azt hiszik, hogy Vandervelde vissza fogja utasítani a megbízást. A Journal a következő kombinációt tartja a legvalószínübbnek: miniszterelnökjelöltek: Van de Vyvere, vagy Renkin katolikusok, a külügyminiszteri tárcát liberális képviselő kapná, a pénzügyi tárcát a katolikus pártihoz tartozó Houtart képviselőt jelölik és belügyminiszter jelöltként leginkább Carton de Wiart jöhet számításba. Az Echo de Paris szerint bizonyos, hogy a miniszterelnök mindenesetre a parlament tagjai közül fog kikerülni. Bizonyos szocialista körök Carton de Whartot szeretnék a miniszterelnöki székben látni. London, február 29. A Reuter-ügynökség arról értesül, hogy az angol hivatalos körökben semmi hajlandóság nem mutatkozik a belgiumi politikai válsággal szemben való állásfoglalásra. Jól értesült körökben az a meggyőződés uralkodik, hogy a belga kormány bukását belügyi kérdés okozta. Kétségtelen, hogy a frank bukása és az árak állandó emelkedése elégedetlenséget keltett Belgiumban és bizonyos körök a belga-francia egyezményt Belgium szempontjából nem találják elég előnyösnek. A diplomáciai köröket az egész dolog nem érdekli és rendkívül valószínűtlennek tartják, hogy a francia-belga együttműködés a jóvátételi, vagy egyéb kérdésekre valami befolyással is lehetne. Feloszlatják a német birodalmi gyűlést? Berlin, február 29. Lapjelentések szerint tegnap este a birodalmi kancellár és a birodalmi gyűlés pártvezetői között tárgyalás folyt a birodalmi gyűlés feloszlatásának kérdéséről. Végleges határozatot nem hoztak. Jarres dr. birodalmi belügyminiszter a Berliner Tageblatt munkatársának kijelentette, hogy a birodalmi gyűlés feloszlatása a pártoknak további, a szükségszabályzat külön vitája alkalmával tanúsítandó viselkedésétől függ.__________________________________ Közgazdasági javaslatok a parlament tavaszi ülésszakában. A kereskedelemügyi miniszter a nemzetgyűlés tavaszi ülésszakaiban a többi között a következő javaslatokat terjeszti a nemzetgyűlés elé: 1. a szlovenszkói és ruszinszikói új ipartörvény, 2. egyes iparágaknak képesítéshez való kötése, 3. házalási törvény, 4. javaslatot az építőiparról, 5. a szlovenszkói ipari szövetkezetek jogviszonya, 6. a cseh-szlovák állam és az oderai hajózási részvénytársaság viszonya, 7. a nyomdaiparra vonatkozó törvényes rendelkezések novellája. 100 cseh-szl. Koronaőrt fizettek ma, február 29-én. Zürichben 16.75 svájci frankot Budapesten 197 000.— magyar koronát Bécsben —.— osztrák koronát Berlinben 1221930QOOOOOO.— német márkát