Prágai Magyar Hirlap, 1924. május (3. évfolyam, 99-122 / 547-570. szám)

1924-05-01 / 99. (547.) szám

fis ff***)J^ÍL> M 1H. évfolyam 99. (547.) szám Jm Jff ^ pssasss*­­ l­öpunijSZöVoJ Prága, csütörtök, 1924 május 1 - Sürgönyeim ^Hírlap, Praha^ Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Ruszisaszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr. Benes moratóriumot Mussolininél Nem lesz csehszlovák—olasz szerződés—­ Cseh­szlovákia jóvátételi fizetése Benes római útjának célja Róma, április 30. A Messagero Benes utazásával kapcso­latban megcáfolja a Malmnak azt a hírét, hogy­­ az utazás egy új cseh-szlová­k—olasz szerződéssel van összefüggésben. Ez azon­ban nem­ zárja ki azt, hogy Prága és Róma viszonyát a szívélyesség és a megér­tés el­vein építsék föl. Benes Rómában pénzügyi problémákról fog tárgyalni. A cseh-szlovák kormány tavaly kérte, hogy az átvett osz­trák-magyar állami vágyamért ráeső likvi­­dációs rész kifizetését, melyet a békeszer­ződéseik értelméiben fizetnie kell, és feloszt­­hassa. Halasztást 1925-ig engedélyeztek. A­­ cseh-szlová­k fizetési kötelezettségiből eredő összeg legnagyobb része Olaszországot illeti m­eg, miért is Benes azért utazik Rómába, hogy újabb ha­lasztást eszközöljön ki. A Messagero szerint olasz részről nem fog­nak akadályokat gördíteni az újabb halasz­tás megadása ellen. Nem kerülhető azonban ki, hogy ezzel az üggyel kapcsolatban egyéb politikai problémáikról is ne tárgyaljanak. A munka ünnepe (fi.) Prága, április 30. Május elsejét, amely nem is oly rég csak a tavasz és az ifjúság virágfüzéres ünnepe volt, a modern állam és társadalom avatta a munka gyönyörű ünnepnapjává. Elismerése volt ez annak a kiemelkedő fontosságnak, amely az újkori termelésben a munkát megil­leti és egyszersmind elismerése a munkás­­osztály jelentőségének, erejének és súlyának. Párhuzamosan azzal, az emberiség történe­tében páratlan fejlődéssel, amelyet a tőke hatalmas segítőtársa, a modern technika egy évszázad alatt megfutott, a munkásság is ha­talmas lendülettel kiszabadította magát abból a nyomorúságos helyzetből, amely a kezdet­leges kapitalizmus korszakában valósággal a fehér rabszolga sorsára kárhoztatta. A munkásságnak minden oka meg van arra, hogy örüljön és örvendezzen azoknak a tagadhatatlanul fényes sikereknek, amelye­ket az elmúlt évtizedekben elért Kivívta magának a politikai jogok teljességét, olyan kedvező munkaviszonyokat teremtett magá­nak, amelyek magasan fölötte állanak az ér­telmiség által elért nívónak, gazdasági hely­zetnek javulásával kapcsolatban pedig tár­sadalmi téren is egyre nagyobb megbecsül­­tetést szerzett magának s ezeknek az ered­ményeknek minden jóérzésű éí mer, akinek ítéletét az osztályelfogult íg el nem homá­­lyosítja, csak őrülni és tapsolni tud. A t­m.ha éppen olyan fontos termelési tényező, mint a tőke és a föld; a munkásosztálynak éppen úgy joga van az emberséges életre, a poli­tikai és társadalmi érvényesülésre, mint a társadalom egyéb osztályainak; ezek ma már oly közkeletű igazságok, amelyeket legfel­jebb azért kell újból és újból hangoztatni, mert még mindig akadnak, akik gőgből vagy önérdekből, a társadalom egyetemes javá­nak követelményeit szem elől tévesztve, nem akarják őket elismerni. Ámde mindjárt hozzáfűzzük azt a másik, szintén önként értetődő igazságot, hogy a társadalom egyetemes érdeke nemcsak a tár­sadalom többi rétegére, de a munkásra nézve is kötelező. Ahogy ő joggal megköveteli a munkaadótól, hogy osztályának szűk hori­zontja fölé emelkedve, benne is az embert lássa, aki felé szeretettel kell közeledni, úgy viszont a társadalom más osztályai is elvár­hatják tőle, hogy bennük ne ellenséget lás­son, hanem emberséges szívvel érző ember­társat, akit nem gyűlölni, de szeretni kell. Morális és gazdasági tekintetek egyaránt kö­vetelik, hogy az egyéneket és osztályokat hassa át a közös emberiesség, a társadalom szolidaritásának nagy érzése. Ahogy a gaz­dag ember életét is állandó veszély fenyegeti, ha a szegények kunyhóiban járvány dühöng és ahogy — miként a példa mutatja — a munkás is elveszti kenyerét, ha a munkaadó gyára elcsendesül, úgy az egész társadalom vérkeringése megakad, ha a tőke és munka együttműködésének folytonossága megsza­kad, ha a termelés rendjében hézag támad, vagy az egyik termelési tényező csődöt mond. Erre nem gondolnak azok, akik az osz­tályharc paripáján nyargalva, más társadalmi rétegek megsemmisítését hirdetik. Vannak közöttük olyanok, akik m­eg vannak győződ­ve tanaik igazságáról és vannak, akik csak játszanak a veszélyes tűzzel, hogy a félreve­zetet tömegeket önös céljaikra kihasználják. Ezeknek szemforgatása hamarosan meg fog­ja magát boszélni; a munkástömegek nem so­káig fogják őket megtűrni a hátukon, mert a tömegek finom ösztöne egyhamar megérzi a körülötte ólálkodó veszedelmet. Az előbbiek, a fanatikusok pedig tekintsenek Oroszország­ra! Az osztályharc átkos elmélete ott a leg­teljesebb mértékben megvalósult és íme, az ország nélkülözi legképzettebb fiainak tudá­sát, a munka kereke folytonosan meg-megállt éhínségek tizedelték meg a legtermékenyebb vidékek lakosait és a vége mégis csak az lesz, hogy vissza kell hívni azokat, akiket az osztályharc dervisei elűztek hazájukból és a legnagyobb áldozatok árán igénybe kell venni az annyiszor elátkozott és megcsúfolt nyugati kapitalizmus támogatását az újjáépí­tés nehéz munkájához. Május elseje a munka diadalnapja, a be­csülettel végzett, kitartó munkáé. Az egész munkásságé, nem pedig egyes munkáspártok vagy az osztályharc-elmélet ünnepe. Tud­juk: a munkásság körében is egyre jobban terjed a meggyőződés, hogy nem az osztály­harc, hanem az osztályoknak békés, nemes versengésben vetélkedő együttes munkája fogja megváltani a társadalmat és ezért az osztályszeretet igéjével az ajkunkon köszönt­jük a munkásságot a munka szép ünnepén. l szenilis h­utsziiMsifil rstrillgett a normáim. a m­allclés szenátorénál A sajtójavaslattal szemben fölmerült ellentállást akarják igy lesze­relni — Az összeférhetetlenségi és mentelmi javaslat is veszélyben forog — Elhalasztották a képviselőház ülésének határidejét — Válto­zások a kabinetben — Hodzsa és Bechyne távozása előtt? Prága, április 30. A Právo Lidu tegnap esti lapja azt jelen­tette, hogy politikai körökben keringő hírek szerint a képviselőház, amelynek május kö­zepén kellett volna összeülnie, csak május utolsó hetében tartja legközelebbi ülését. Mi­vel a köztársasági elnök tavaszi utazásáról ugyancsak ebben az időben tér vissza, a lap arra következtet, hogy a képviselőház ülésé­nek elhalasztása összefügg az elnök hazaté­résével. Ha ez valóban így volna, úgy a P. L. szerint ez arra mutatna, hogy a kormány a képviselőház ülése előtt még néhány fon­tos határozatot akar hozni, amelyekhez szük­ség van az államfő véleményének kikérésé­re, sőt esetleg alkotmányos felhatalmazására is. A többi között arról beszélnek, hogy te­kintettel arra az ellenállásra, amely a szená­tusban a sajtójavaslattal szemben ütötte föl a fejét, a kormány a szenátus föloszlatásá­­nak lehetőségét és a szenátusi választások kiírását tette mérlegelés tárgyává. Hasonló­képpen olyan vélemények is fölmerültek, hogy még május folyamán bizonyos szemé­lyi változások következnek be a kormány­ban. A mai reggeli lapok kivétel nélkül állást foglalnak a Právo Lidunak ehhez a kísérleti ballonjához és mint a szenátus elleni táma­dást, általában elítélik azt. A P. L. jelentését leghelyesebb úgy fölfogni, hogy ez a kor­mánypárti, de különösen a cseh szociálde­mokrata szenátorok címére adresszált fenye­getés; a kormány attól sem riad vissza, hogy a szenátust feloszlatja, ha lényeges változtatásokat óhajtana eszközölni a képvi­selőház által már elfogadott sajtóellenes ja­vaslaton. Az utóbbi napokban ugyanis állan­dóan föl-fölh­angzott az a hír, hogy a szená­tus nem­ hajlandó minden további nélkül le­nyelni a keserű pirulát, hanem a sajtójavas­latot csak alapos megbeszélések, az újság­írók véleményének kikérése és számos vál­toztatás után szavazza meg. A kormánynak természetesen a szenátusnak ilyen eljárása nagyon kellemetlen volna és ezért a szená­tus feloszlatásának fenyegetésével igyekszik „jobb“ belátásra bírni a koalíciós szenátoro­kat. Ezek után ha nem is valószínű, hogy a szenátus feloszlatására sor kerülne, mert hi­szen a választások a kormány újabb vere­ségével végződnének, bizonyos az, hogy a koalíció kebelén belül ismét súlyos nehézsé­gek merülnek fel. A Národni LíSty szerint a kormányban a közeljövőben nagy átalakulások várhatók, így például szó van arról, hogy Franké mi­niszter végleg átveszi a postaügyi tárcát, míg az élelmezésügyi minisztériumot meg­szüntetik. Szó van arról is, hogy a cseh ag­rárpárt egyik vezető tagja (Hodzsa?) a le­mondás gondolatával foglalkozik. Szó van végül arról, hogy a szociáldemokrata párt egyik minisztertagja, aki fontos tárcát kép­visel, hivatalát egy követi állással cseréli föl és helyét a nemzeti szocialista párt egyik tagjával töltik be. Az utóbbi mondatot meg­világítja a Tribunának az az értesülése, hogy Bechyne iskolaü­gyi miniszter újabb beteg­­szabadságot kap, amelynek tartamára őt úgy is mint resszort minisztert, úgyis mint a mi­niszterel­nök helyettesét valamilyen más po­litikussá­ helyettesíteni kell. Igen érdekes, hogy a Ceské Slovo az utóbbi napokban már több ízben támadást intézett Bechyne ellen, az iskolaügyi minisztériumban uralkodó szo­ciáldemokrata párturalom­ miatt. Minden jelből arra lehet következtetni, hogy a képviselőház legközelebbi ülése csak­ugyan május végére tolódik el. Ezt az elha­lasztást kifelé azzal okolják meg, hogy az 1925. évi költségvetés előkészítő munkálatai igen sok tárgyalást igényelnek, úgy­hogy emiatt a miniszterek nem vehetnének kellő részt a törvényhozás munkájában. A szená­tus azonban minden valószínűség szerint má­jus közepén összeül, hogy elsősorban a saj­ tó ja­vaslattal foglalkozzék. A ház legutóbbi ülésén az alkotmányjogi bizottságnak három­heti határidővel adták ki e javaslatot. Mielőtt azonban a bizottság hozzákezdhetne munká­jához, bevárják, amíg a koalíciós pártok szenátusi pelkája, amely tegnap óta ülésezik, a javaslatok tekintetében megállapodásra jut. Egészen bizonyos, hogy úgy a bizottságban, mint a plénumban igen nagy ellenállásra fog találni a javaslat. De még nagyobb ellenke­zésre fog találni az összeférhetetlenségi és a mentelmi javaslat, amelyeket a szenátus­ok­ szerint csak lényeges tárgyi módosítások után lesz hajlandó elfogadni, fcuropa jövője — Amerika Irta: Dobay István dr. Cleveland, O­ április közepe. — Mi a m­­étomiénye a népszövetségről? Olyan modern­niaipos kérdés ez ma Ameri­káiban, mintha Európában a legújabb Puccini opera felől érdeklő­dnek valaki S ezúttal nem is a felelet a fontos, hanem a kérdés mögött lappangó mentalitása az amerikaiaknk. Ezer és egy, a népszövetséggel szemben táplált kételyüket szeretnék­­ az emberek eloszlatva látni: cáfolatot várnak olyan állításaikra, me­lyek helyessége felől — érezvén, hogy já­­raitilarják Európa politikájának megítélésében — nincsene­k, teljese­n meggyőződve. Ezv­e­ és egy aggodalmukból ezret elhagy­va, egyetlen eggyel érdemes komolyan fog­lalkozni. Megjegyzem, nem új a kifogás, Európában is fekve tették: üveglábakra épült a népszövetségi eszméje, nincs tényleges ere­je, hogy végzetes esetben akaratának érvényt tudjon szerezni; erkölcsi tekintélye pedig még nem­­ elég nagy, hogy fizikai hatalom nélkül is oly magas fórumként szerep­ellhessen, mely­nek döntése előtt a világ minden nemzete meghajtsa fejét. Van-­e azonban irtás forma vagy mód, mellyel Európa teljes lezüllése megakadályoz­ható volna? Kell hogy legyen, mert szükség van rá. Európa megmentése elsősorban Amerika eminens érdeke. S ha érdeke, akkor meg is fogja találni a módját, hogy megmentse az elpusztulástól. Minapi egyik angol­­ nyelven is megjelent cikkemben felvetettem azt az­­ eszmét, hogy Amerika korlátlan diktátorként lépjen rend­­csinálá­s céljából az európai színtérre, — amint ez itt nem­­ ritka eset — örvendetes nagy számmal reagált az olvasóközönség. — Amerika hitelezői mivolta sem jogcí­met, sem pedig elegendő képességet nem je­lent a korlátlan beavatkozásra*, — volt az egyik válasz lényege. EHent nem legfőbb ideje, hogy a franciák mindent terrorizálni akaró ál­landó kardcsörtetésére az amerikai repülő­gépek kattogása adjon megfelelő választ. Fogadjuk el Amerika regkválóbbb publi­cistájának, Brisbanne Artúrnak eszméjét: — Amerika­ oly gazdag, lóipar terén oly hatalmas, játszva megteheti, hoigy megépíti a világ leg­erősebb repülő­ ipar­kját, kétszerte nagyobbat, min­t Európa összes nemzeteinek repülő ereje együttvéve — s a kérdés meg van oldva. Nincs mint gondolkodni. Amit Amerika ipara a felfordult európai viszonyok folytán évente elveszít, többet jelent, min­t amibe ez a látszólag Jul­es Verne-szem légbeli Idea ioo csen­-szi. Koronáén fizettek ma, április 30-ánt Zürichben 16.435 svájci frankot Budapesten —.— magyar koronát Bécsben 208 000.— osztrák koronát Berlinben 12 460 000 000 000­— német márkát

Next