Prágai Magyar Hirlap, 1924. május (3. évfolyam, 99-122 / 547-570. szám)
1924-05-01 / 99. (547.) szám
fis ff***)J^ÍL> M 1H. évfolyam 99. (547.) szám Jm Jff ^ pssasss* löpunijSZöVoJ Prága, csütörtök, 1924 május 1 - Sürgönyeim ^Hírlap, Praha^ Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Ruszisaszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr. Benes moratóriumot Mussolininél Nem lesz csehszlovák—olasz szerződés— Csehszlovákia jóvátételi fizetése Benes római útjának célja Róma, április 30. A Messagero Benes utazásával kapcsolatban megcáfolja a Malmnak azt a hírét, hogy az utazás egy új cseh-szlovák—olasz szerződéssel van összefüggésben. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy Prága és Róma viszonyát a szívélyesség és a megértés elvein építsék föl. Benes Rómában pénzügyi problémákról fog tárgyalni. A cseh-szlovák kormány tavaly kérte, hogy az átvett osztrák-magyar állami vágyamért ráeső likvidációs rész kifizetését, melyet a békeszerződéseik értelméiben fizetnie kell, és feloszthassa. Halasztást 1925-ig engedélyeztek. A cseh-szlovák fizetési kötelezettségiből eredő összeg legnagyobb része Olaszországot illeti meg, miért is Benes azért utazik Rómába, hogy újabb halasztást eszközöljön ki. A Messagero szerint olasz részről nem fognak akadályokat gördíteni az újabb halasztás megadása ellen. Nem kerülhető azonban ki, hogy ezzel az üggyel kapcsolatban egyéb politikai problémáikról is ne tárgyaljanak. A munka ünnepe (fi.) Prága, április 30. Május elsejét, amely nem is oly rég csak a tavasz és az ifjúság virágfüzéres ünnepe volt, a modern állam és társadalom avatta a munka gyönyörű ünnepnapjává. Elismerése volt ez annak a kiemelkedő fontosságnak, amely az újkori termelésben a munkát megilleti és egyszersmind elismerése a munkásosztály jelentőségének, erejének és súlyának. Párhuzamosan azzal, az emberiség történetében páratlan fejlődéssel, amelyet a tőke hatalmas segítőtársa, a modern technika egy évszázad alatt megfutott, a munkásság is hatalmas lendülettel kiszabadította magát abból a nyomorúságos helyzetből, amely a kezdetleges kapitalizmus korszakában valósággal a fehér rabszolga sorsára kárhoztatta. A munkásságnak minden oka meg van arra, hogy örüljön és örvendezzen azoknak a tagadhatatlanul fényes sikereknek, amelyeket az elmúlt évtizedekben elért Kivívta magának a politikai jogok teljességét, olyan kedvező munkaviszonyokat teremtett magának, amelyek magasan fölötte állanak az értelmiség által elért nívónak, gazdasági helyzetnek javulásával kapcsolatban pedig társadalmi téren is egyre nagyobb megbecsültetést szerzett magának s ezeknek az eredményeknek minden jóérzésű éí mer, akinek ítéletét az osztályelfogult íg el nem homályosítja, csak őrülni és tapsolni tud. A tm.ha éppen olyan fontos termelési tényező, mint a tőke és a föld; a munkásosztálynak éppen úgy joga van az emberséges életre, a politikai és társadalmi érvényesülésre, mint a társadalom egyéb osztályainak; ezek ma már oly közkeletű igazságok, amelyeket legfeljebb azért kell újból és újból hangoztatni, mert még mindig akadnak, akik gőgből vagy önérdekből, a társadalom egyetemes javának követelményeit szem elől tévesztve, nem akarják őket elismerni. Ámde mindjárt hozzáfűzzük azt a másik, szintén önként értetődő igazságot, hogy a társadalom egyetemes érdeke nemcsak a társadalom többi rétegére, de a munkásra nézve is kötelező. Ahogy ő joggal megköveteli a munkaadótól, hogy osztályának szűk horizontja fölé emelkedve, benne is az embert lássa, aki felé szeretettel kell közeledni, úgy viszont a társadalom más osztályai is elvárhatják tőle, hogy bennük ne ellenséget lásson, hanem emberséges szívvel érző embertársat, akit nem gyűlölni, de szeretni kell. Morális és gazdasági tekintetek egyaránt követelik, hogy az egyéneket és osztályokat hassa át a közös emberiesség, a társadalom szolidaritásának nagy érzése. Ahogy a gazdag ember életét is állandó veszély fenyegeti, ha a szegények kunyhóiban járvány dühöng és ahogy — miként a példa mutatja — a munkás is elveszti kenyerét, ha a munkaadó gyára elcsendesül, úgy az egész társadalom vérkeringése megakad, ha a tőke és munka együttműködésének folytonossága megszakad, ha a termelés rendjében hézag támad, vagy az egyik termelési tényező csődöt mond. Erre nem gondolnak azok, akik az osztályharc paripáján nyargalva, más társadalmi rétegek megsemmisítését hirdetik. Vannak közöttük olyanok, akik meg vannak győződve tanaik igazságáról és vannak, akik csak játszanak a veszélyes tűzzel, hogy a félrevezetet tömegeket önös céljaikra kihasználják. Ezeknek szemforgatása hamarosan meg fogja magát boszélni; a munkástömegek nem sokáig fogják őket megtűrni a hátukon, mert a tömegek finom ösztöne egyhamar megérzi a körülötte ólálkodó veszedelmet. Az előbbiek, a fanatikusok pedig tekintsenek Oroszországra! Az osztályharc átkos elmélete ott a legteljesebb mértékben megvalósult és íme, az ország nélkülözi legképzettebb fiainak tudását, a munka kereke folytonosan meg-megállt éhínségek tizedelték meg a legtermékenyebb vidékek lakosait és a vége mégis csak az lesz, hogy vissza kell hívni azokat, akiket az osztályharc dervisei elűztek hazájukból és a legnagyobb áldozatok árán igénybe kell venni az annyiszor elátkozott és megcsúfolt nyugati kapitalizmus támogatását az újjáépítés nehéz munkájához. Május elseje a munka diadalnapja, a becsülettel végzett, kitartó munkáé. Az egész munkásságé, nem pedig egyes munkáspártok vagy az osztályharc-elmélet ünnepe. Tudjuk: a munkásság körében is egyre jobban terjed a meggyőződés, hogy nem az osztályharc, hanem az osztályoknak békés, nemes versengésben vetélkedő együttes munkája fogja megváltani a társadalmat és ezért az osztályszeretet igéjével az ajkunkon köszöntjük a munkásságot a munka szép ünnepén. l szenilis hutsziiMsifil rstrillgett a normáim. a mallclés szenátorénál A sajtójavaslattal szemben fölmerült ellentállást akarják igy leszerelni — Az összeférhetetlenségi és mentelmi javaslat is veszélyben forog — Elhalasztották a képviselőház ülésének határidejét — Változások a kabinetben — Hodzsa és Bechyne távozása előtt? Prága, április 30. A Právo Lidu tegnap esti lapja azt jelentette, hogy politikai körökben keringő hírek szerint a képviselőház, amelynek május közepén kellett volna összeülnie, csak május utolsó hetében tartja legközelebbi ülését. Mivel a köztársasági elnök tavaszi utazásáról ugyancsak ebben az időben tér vissza, a lap arra következtet, hogy a képviselőház ülésének elhalasztása összefügg az elnök hazatérésével. Ha ez valóban így volna, úgy a P. L. szerint ez arra mutatna, hogy a kormány a képviselőház ülése előtt még néhány fontos határozatot akar hozni, amelyekhez szükség van az államfő véleményének kikérésére, sőt esetleg alkotmányos felhatalmazására is. A többi között arról beszélnek, hogy tekintettel arra az ellenállásra, amely a szenátusban a sajtójavaslattal szemben ütötte föl a fejét, a kormány a szenátus föloszlatásának lehetőségét és a szenátusi választások kiírását tette mérlegelés tárgyává. Hasonlóképpen olyan vélemények is fölmerültek, hogy még május folyamán bizonyos személyi változások következnek be a kormányban. A mai reggeli lapok kivétel nélkül állást foglalnak a Právo Lidunak ehhez a kísérleti ballonjához és mint a szenátus elleni támadást, általában elítélik azt. A P. L. jelentését leghelyesebb úgy fölfogni, hogy ez a kormánypárti, de különösen a cseh szociáldemokrata szenátorok címére adresszált fenyegetés; a kormány attól sem riad vissza, hogy a szenátust feloszlatja, ha lényeges változtatásokat óhajtana eszközölni a képviselőház által már elfogadott sajtóellenes javaslaton. Az utóbbi napokban ugyanis állandóan föl-fölhangzott az a hír, hogy a szenátus nem hajlandó minden további nélkül lenyelni a keserű pirulát, hanem a sajtójavaslatot csak alapos megbeszélések, az újságírók véleményének kikérése és számos változtatás után szavazza meg. A kormánynak természetesen a szenátusnak ilyen eljárása nagyon kellemetlen volna és ezért a szenátus feloszlatásának fenyegetésével igyekszik „jobb“ belátásra bírni a koalíciós szenátorokat. Ezek után ha nem is valószínű, hogy a szenátus feloszlatására sor kerülne, mert hiszen a választások a kormány újabb vereségével végződnének, bizonyos az, hogy a koalíció kebelén belül ismét súlyos nehézségek merülnek fel. A Národni LíSty szerint a kormányban a közeljövőben nagy átalakulások várhatók, így például szó van arról, hogy Franké miniszter végleg átveszi a postaügyi tárcát, míg az élelmezésügyi minisztériumot megszüntetik. Szó van arról is, hogy a cseh agrárpárt egyik vezető tagja (Hodzsa?) a lemondás gondolatával foglalkozik. Szó van végül arról, hogy a szociáldemokrata párt egyik minisztertagja, aki fontos tárcát képvisel, hivatalát egy követi állással cseréli föl és helyét a nemzeti szocialista párt egyik tagjával töltik be. Az utóbbi mondatot megvilágítja a Tribunának az az értesülése, hogy Bechyne iskolaügyi miniszter újabb betegszabadságot kap, amelynek tartamára őt úgy is mint resszort minisztert, úgyis mint a miniszterelnök helyettesét valamilyen más politikussá helyettesíteni kell. Igen érdekes, hogy a Ceské Slovo az utóbbi napokban már több ízben támadást intézett Bechyne ellen, az iskolaügyi minisztériumban uralkodó szociáldemokrata párturalom miatt. Minden jelből arra lehet következtetni, hogy a képviselőház legközelebbi ülése csakugyan május végére tolódik el. Ezt az elhalasztást kifelé azzal okolják meg, hogy az 1925. évi költségvetés előkészítő munkálatai igen sok tárgyalást igényelnek, úgyhogy emiatt a miniszterek nem vehetnének kellő részt a törvényhozás munkájában. A szenátus azonban minden valószínűség szerint május közepén összeül, hogy elsősorban a saj tó javaslattal foglalkozzék. A ház legutóbbi ülésén az alkotmányjogi bizottságnak háromheti határidővel adták ki e javaslatot. Mielőtt azonban a bizottság hozzákezdhetne munkájához, bevárják, amíg a koalíciós pártok szenátusi pelkája, amely tegnap óta ülésezik, a javaslatok tekintetében megállapodásra jut. Egészen bizonyos, hogy úgy a bizottságban, mint a plénumban igen nagy ellenállásra fog találni a javaslat. De még nagyobb ellenkezésre fog találni az összeférhetetlenségi és a mentelmi javaslat, amelyeket a szenátusok szerint csak lényeges tárgyi módosítások után lesz hajlandó elfogadni, fcuropa jövője — Amerika Irta: Dobay István dr. Cleveland, O április közepe. — Mi a métomiénye a népszövetségről? Olyan modernniaipos kérdés ez ma Amerikáiban, mintha Európában a legújabb Puccini opera felől érdeklődnek valaki S ezúttal nem is a felelet a fontos, hanem a kérdés mögött lappangó mentalitása az amerikaiaknk. Ezer és egy, a népszövetséggel szemben táplált kételyüket szeretnék az emberek eloszlatva látni: cáfolatot várnak olyan állításaikra, melyek helyessége felől — érezvén, hogy járaitilarják Európa politikájának megítélésében — nincsenek, teljesen meggyőződve. Ezve és egy aggodalmukból ezret elhagyva, egyetlen eggyel érdemes komolyan foglalkozni. Megjegyzem, nem új a kifogás, Európában is fekve tették: üveglábakra épült a népszövetségi eszméje, nincs tényleges ereje, hogy végzetes esetben akaratának érvényt tudjon szerezni; erkölcsi tekintélye pedig még nem elég nagy, hogy fizikai hatalom nélkül is oly magas fórumként szerepellhessen, melynek döntése előtt a világ minden nemzete meghajtsa fejét. Van-e azonban irtás forma vagy mód, mellyel Európa teljes lezüllése megakadályozható volna? Kell hogy legyen, mert szükség van rá. Európa megmentése elsősorban Amerika eminens érdeke. S ha érdeke, akkor meg is fogja találni a módját, hogy megmentse az elpusztulástól. Minapi egyik angol nyelven is megjelent cikkemben felvetettem azt az eszmét, hogy Amerika korlátlan diktátorként lépjen rendcsinálás céljából az európai színtérre, — amint ez itt nem ritka eset — örvendetes nagy számmal reagált az olvasóközönség. — Amerika hitelezői mivolta sem jogcímet, sem pedig elegendő képességet nem jelent a korlátlan beavatkozásra*, — volt az egyik válasz lényege. EHent nem legfőbb ideje, hogy a franciák mindent terrorizálni akaró állandó kardcsörtetésére az amerikai repülőgépek kattogása adjon megfelelő választ. Fogadjuk el Amerika regkválóbbb publicistájának, Brisbanne Artúrnak eszméjét: — Amerika oly gazdag, lóipar terén oly hatalmas, játszva megteheti, hoigy megépíti a világ legerősebb repülő iparkját, kétszerte nagyobbat, mint Európa összes nemzeteinek repülő ereje együttvéve — s a kérdés meg van oldva. Nincs mint gondolkodni. Amit Amerika ipara a felfordult európai viszonyok folytán évente elveszít, többet jelent, mint amibe ez a látszólag Jules Verne-szem légbeli Idea ioo csen-szi. Koronáén fizettek ma, április 30-ánt Zürichben 16.435 svájci frankot Budapesten —.— magyar koronát Bécsben 208 000.— osztrák koronát Berlinben 12 460 000 000 000— német márkát