Prágai Magyar Hirlap, 1924. szeptember (3. évfolyam, 199-222 / 647-670. szám)

1924-09-02 / 199. (647.) szám

JW; w, r Politikai főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. Felelős szerkesztő: PLACHBARTH ERNŐ dr. Prága, kedd, 1924 szeptember 2 JjjSrr Előfizetési árak belföldön: Egész évre 300 Kő., Mni ^LA­^^n ■ww' v *y ,t­w_f» ckjXW’PflStok '1a?V rowfK. 10 ^w^w*q»m­i­nnap félévre 150 Kő., negyedévre 76 Kő., egy hónap­déli ® 1 Mr ánm ÜL* flp JBp "Sr* «26 kő. E«y» arám íTM 1­20 k*. - küllöi­&n^jm "* yf /M Jm JP íw jm% m Jm Um­: p.*«* «%•«. 450.- kí.. félévre kí., Jr ÍW m ««M* sBF JB' JF * 4ÉF%ÉF­ J|? £**m^ negyedévre 115 Kimegy hóra 39 Kő. . Szer­£ JÜI 3rJr MMM m m/iLJl­­ £ T^:\''-*\n­::?;\T, Járttá­.. .||2 41*ái5!& .*3SS»» „rAga I., LUlová uticc 18. szám. Telafon: 6797. Sürgönyeim: Hírlap, Praha. A felelős szerkesztő távollétében a szerkesztésért felelős: GÁL ISTVÁN adminisztratív főszerkesztő. A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja 19 HUMB A lelkek szabadságharca (fi.)­­, szeptember 1. Az iskoláknak hétfőn újra megszólaló csengetyüje gondolatainkat ismét közoktatási ügyünk vigasztalan állapotai felé tereli. Szep­tember elseje manapság nem örömnap szá­munkra, mint volt régen, hanem a fájdalmas érzések napja, mint ahogy az iskola sem al­ma matere már a magyar ifjúságnak, hanem irigy, lelketlen mostohája. Ha panaszkodni akarnánk, vége-hossza sem­ volna a panasznak. Elpanaszolhatnók, hogy a kormány valósággal elpusztította a magyar kulturális életnek hajdan oly virágzó vetését: főiskoláinkat egytől-egyig bezáratta, középiskoláinkat megtizedelte, tanítóképzé­sünket és szakoktatásunkat teljesen tönkre­tette, elemi iskoláink számát lényegesen meg­­apasztotta, gyermekeinket sok helyütt egész­ségtelen tantermekbe zsúfolta össze és egy kulturállamban elké­pzelhetetlen eszközökkel fosztotta meg a magyar tanulók tízezreit an­nak lehetőségétől, hogy magyar iskolákban magyar nyelven és magyar szellemben tanul­hassanak. A mai kormányzati rendszernek örök szégyene marad az a pusztítás, amelyet a szlovenszkói és ruszinszkói kulturális élet­ben véghez vitt. Azzal jött ide, h­o sry a szlo­vák és ruszin népet a művelődés magasabb fokára fogja emelni, ehelyett azonban csupán a magyar iskolaügyet züllesztette le teljesem anélkül, hogy a szlovák közművelődést lé­nyegesen fejlesztette volna. Ha Szlovenszkó és Ruszinszkó mai általános közoktatásügyi helyzetét összehasonlítjuk a régivel, az 1918 előttivel, úgy teljes tárgyilagossággal azonnal meg kell állapítanunk, hogy az általános kultu­rális nívó hat év óta erősen sülyedt, mivel a kormány a magyar iskolaügyet erőszako­san elsorvasztotta és a kulturális különbsé­gek nivellálását nem a szlovák tanügynek a magyarhoz való fölemelésével, hanem a ma­gyar iskolaügy tönkretételével akarta elérni. Szomorú mérleg ez egy olyan államban, amelynek élén egy nagynevű pedagógus áll akit saját népe kultúrája körül szerzett érde­meiért méltán neveztek el praeceptor Bohe­­miae-nek. Ez alkalommal azonban nem akarunk rekriminálni. A kormány nagyon jól tudja, hogy mit követelünk és miképpen képzeljük el iskolaügyi sérelmeink orvoslását. Két esz­tendővel ezelőtt megindított, nagyarányú is­kolai akciónk folyamán pontozatokba foglal­tuk összes kívánságainkat és miután a kor­mány e kívánságaink tudomásulvétele után a füle botját sem mozgatta, ez év elején, ellen­zéki pártjaink ótátrafüredi gyűlésén újból em­lékeztettük a minisztériumot minimális köve­teléseinkre. Időközben gondoskodtunk arról is, hogy a nyugati kulturvilág tudomást sze­rezzen az itteni kulturális állapotokról. A kor­mány azonban nemcsak, hogy nem teljesítette kívánságainkat, de tovább haladt a megkez­dett utón és pedagógiai szakértőinek több konkrét esetben világosan kifejezésre jutta­tott véleményével szemben, következetesen folytatta a magyar iskolaügy teljes gúzsba­kötésére irányuló támadásait. A kulturális ügyet állandóan politikum gyanánt kezeli, benne csak eszközt lát soviniszta törekvései­nek érvényesítésére és ma ott­­ tartunk, hogy szeptember elsején ismét jóval kevesebb ma­gyar osztály nyílik meg, ismét a magyar gyermekek újabb tízezrei szorulnak ki a magyar tanintézetekből és ismét egy újabb évfolyam kerül az elszlávosítás karmaiba. Ahogy Mária Terézia és II. József Ratio educationisa és Thun Lee Organisationsent­­wurfja a magyar iskolák elnémetesítését, úgy tűzte ki céljául azok elszlávosítását a mai kormányzati rendszer iskolaügyi programja. Remélhető azonban, hogy ez a törekvés ép­pen úgy meg fog hiúsulni a magyar társada­lom elle­nállásán, mint ahogy II. József és Bach abszolutisztikus korának erőszakos is­kolaügyi politikája elbukott azért, mert a tár­sadalom az említett rendeletek hatása alatt a legszorosabban összefogott a bennük meg­testesített rendszer erőszakosságai ellen. Ha az iskolaügy terén a mai állapot megváltoz­tatását el akarjuk érni, úgy sorompóba kell állítani egész társadalmunkat és azt intézmé­nyesen meg kell szerveznünk kultúránk megvédelmezésére. Mindaddig, amíg a kor­mány nem látja, hogy itt a szlovenszkói és ruszinszkói magyar nép egyetemének meg­mozdulásáról van szó, mindaddig politiku­saink legnyomatékosabb intervenciója sem érhet el nagyobbszerű eredményt. Ismétel­jük: az egész magyarságnak kell talpra álla­nia és mindazoknak, akik komolyan óhajtják a magyar iskolaügy szebb jövőjét, össze kell fogniok követeléseink érvényesítésére. Eleink is szembe találták magukkal a hatalmat és mégis keresztül tudták vinni akaratukat. Ha mi is képesek leszünk hasonló erély, elszánt­ság, gerincesség és férfiasság tanúsítására, mint őseink, úgy talán már a közel­jövőben szebb szeptember elsejét érhetünk meg, mint ez idén. Tanférfiaink legjobbjainak össze kell ül­­niök, hogy a legapróbb részletekig megbe­széljék a teendőket, amelyeknek megvalósí­tásában azután a politikusok segédkeznének nekik. Addig csak egy pár tanácsot szeret­nénk a magyar szülők és általában a társa­dalom lelkére kötni. A szudétanémetek Kul­­turverbandjának szervezetei behálózzák az egész német vidéket, sőt a Szepesség német városaiban is értékes tevékenységet fejtenek ki. Prágában és Csehország német városai­ban az egyesület­­ perselyeivel diákok járnak a kávéházakban asztalról-asztalra és éven­ként tízezreket gyűjtenek össze a német is­kolaügy céljaira; hatalmas ünnepségeket ren­deznek a Verband érdekében, amelyeken minden valamirevaló német családostól meg­jelenik. Szilveszter estéjén, amikor az óra el­ütötte a tizenkettőt, gyűjtést rendeznek az iskolák javára és hála a társadalom áldozat­­készségének, az egyesület minden esztendő­ben új tanintézeteket tud építeni, kárpótlá­sul azokért, amelyeket az állami hatalom el­vett. Hát elképzelhetetlen-e, hogy mi is ha­sonló országos szervezetet és gyűjtést indít­sunk? Aztán itt van a szabadoktatás ügye. A kormány nem tilthatja meg nekünk, hogy lehetőleg minden községben szabad líceumot vagy munkásgimnáziumot, vagy gazdasági szaktanfolyamot ne szervezzünk; szervezke­désünket föltétlenül siker fogja koronázni, ha értelmiségünk magáévá teszi az eszme óriási fontosságát és tudását a nemzet szolgálatába állítva, önkéntesen és csak a jó ü­gy érdeké­ben vállalkozik a nép tanítására és annak pótlására, amit az iskola elmulasztott. Végül pedig újból szívébe szeretnék vésni a magyar anyáknak azt a szent kötelességüket, hogy gyermekeikkel a családi otthon meghitt csöndjében ismertessék meg a magyar törté­nelem és irodalom ragyogó múltját, amelyet az iskola következetesen agyonhallgat. A lel­kek szabadságharcát a családi otthonban kell mindenek előtt megindítani és azután kiter­jeszteni az egész társadalomra. Gondolkozzunk mindezeken és cseleked­jünk mielőbb, ha azt akarjuk elérni, hogy szeptember elsején ne kelljen mindig fájda­lommal gondolni azokra a pótolhatatlan vesz­teségekre, amelyeket az elmúlt iskolai évben szenvedtünk. Több millióval megkárosították a hadügyi kormány bevásárlói az államot Egy érsekújvári cég csalása — Hamis nyug­ták — A cseh lapok feltűnően rövid híradása Prága, szeptember 1. A jugoszláviai magyar sajtó egy a cseh­szlovák kincstár kárára elkövetett milliós csalást leplezett le. A csalást a cseh-szlovák hadügyi kormány jugoszláviai követték el. A prágai hadügyi megbízottai kormány ugyanis szerződést kötött egy érsekújvári céggel, amely arra kötelezte magát, hogy a hadsereg számára lovakat fog bevásárolni Jugoszláviában. A szerződés szerint a bevá­sárló cégnek jutalék járt, míig a vételárat az eredeti vásárlási összegben tartozott a cég elszámolni. A cég a megbízatást teljesítette és ezután elszámolt megbízójával. Az elszá­molás után derült ki, hogy a szállító cég ha­mis okiratokat terjesztett be és a vásárolt lovakat három-négyszeres áron számolta el. Mivel nagyobb lóvásárlásról volt szó, a jog­talanul fölvett összeg több millióra rúg. A jugoszláviai magyar lapok úgy tudják, hogy a belgrádi cseh-szlovák követség jelentést tett kormányának a csalásról. A prágai cseh lapok a jugoszláviai sajtó nyomán rövid hírben számolnak be az eset­ről és azt írják, hogy a csalást Harmat és Balog érsekujvári cég követték el, akik el­len az érsekujvári rendőrség megindította az eljárást. A népszövetségi tanács gratulált a magyar szanáláshoz Genf, szeptember 1-A népszövetség magyar bizottsága teg­nap zárt ülésen tárgyalta a magyar újjáépí­tési programot. A bizottságban Franciaor­szág, Magyarország és a kisantant képvise­lői foglaltak helyet. Az ülés elején Smith fő­biztos benyújtotta jelentését az újjáépítési program eredményeiről. A legnagyobb elis­meréssel emlékezett meg mánynak­­ energikus akcióiról.a magyar kor­Benes cseh­-szlovák miniszterelnök meg­köszönte a főbiztos kimerítő jelentését, annak eredményes működését és kifejezést adott ama reménységének, hogy a magyar gazdasági helyzet a magyar kormánynak állandó és bizalomteljes közreműködésével stabilizálódni fog. A magyar kormány nevében Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter szólalt föl, aki hálás köszönetét fejezte ki a népszövet­ségnek a tapasztalt jóindulatért. A főbiztosi jelentés fölött megindult vita folyamán ismé­telten rámutattak a magyar­ kölcsön sikeré­re. A magyar bizottság egyhangúan elfo­gadta azt a határozati javaslatot, mely meg­állapítja, hogy Európa és Amerika a magyar kölcsön jegyzésével lényegesen részt vesz az ország talpraállításában. Megállapítja, hogy a szanálási program keresztülvitele so­rán megnyitották a Nemzeti Bankot, megál­lították az inflációt és megszüntették a kül­­forgalmi tilalmakat. A határozati javaslat gratulál a magyar kormánynak és a főbiz­tosnak az eredményes munkáért. Kijelenti, hogy a magyar kormány és a magyar nép hozzájárulhatnak a gazdasági talpraállítás befejezéséhez, ha a megadott alapon folytatják tovább a munkát. Ezután nyilvános ülés volt, amelyen a népszövetségi tanács Parmour lord angol delegátus javaslatára egyhangúan elfogadta a magyar bizottság határozati javaslatát. Ez­után Smith hosszabb jelentést terjesztett be, amely oda konkludált, hogy Magyarország képes helyreállítani a normális gazdasági fel­tételeket. Ezután Korányi köszönte meg a népszövetség fáradozását és hangsúlyozta, hogy a magyar népet a népszövetség meg­győzte arról, hogy ez az intézmény a nép­­szolidaritás szo­lgálatában áll- A kassai keresztényszocialis­­ták ü­dvözlik Szent-Iván­yt és Petrogallit Komárom, szeptember 1. (Kiküldött munkatársunk jelentése.) Az országos­­ keresztényszocialista párt kelet­­szlovenszkói központja a magyar kisgazda­­párt komáromi körzetének vasárnapi zász­­lószentelési ünnepsége alkalmából az alábbi táviratot küldte Komáromba: — A komáromi pártgyű­lés alkalmából igaz nagyrabecsüléssel üdvözli a magyar­ság kimagasló vezéregyéniségeit, Petro­gallit és Szent-Iványt a keresztényszocia­lista párt keletszlovenszkói központja. A kassai keresztényszocialista központ­­nak ez a meleghangú üdvözlete az országos pártvezetőség csütörtöki gyűlése után ter­mészetesen osztatlan örömet keltett a Ko­máromban egybegyült politikusok körében. Kinek a számára takarékos­kodunk és dolgozunk? Prága, szeptember 1. A Národni Osvobozem­ vezércikke a kö­vetkező­képpen felel erre a kérdésre: “ A köztársaságban kétféle drágaság van; az egyik, a régebbi abból az időből származik, amikor a kormány nem elégedve meg az inflációs pénzügyi politika megszüntetésével, görcsösen a deflációs politikát akarta meg­valósítani. A bankjegyforgalom tényleg csök­kent, ellenben növekedett az állampénztár­ bonok inflációja. A régi drágaság eredete itt keresendő. Igaz, hogy az áresés részben bekövetkezett, azonban az árak még mindig nagyon magasan maradtak az átlagos be­vételekhez képest, főleg a fizetésredukció után. A gyenge fizetésű tisztviselő számára elérhetetlen a mindennapi szükséglet és ez tulajdonképpen a „drágaság". Az új drága­sági hullám a legutóbbi hetekben jött, ami­­­­kor a gazdasági konszolidáció állandó han­goztatása ellenére az árak ismét emelkednek s ezzel a gazdaságilag leggyengébb osztá­lyon esik a legnagyobb sérelem. A gazdasági válság egy csapással megnyomorította munkásokat és a tisztviselőket. A drágaság! a hullám egyáltalán nem érinti a pézintézete­­tek és nagyvállalatok igazgatóit, akik nem ismerik az „olcsó" és „drága" fogalmakat s nem kell soha takarékoskodniok. Ha a nagy­­vállalat nem kap a belföldön pénzt, úgy a külföldön szerez, mint azt a cukorgyárosok­ teszik. Emellett azonban a tisztviselő és munkás nyomora nem enyhül, sőt növekszik s mindez azért, hogy a legnyomorultabb osztályok munkájának gyümölcsét a külföld arassa le, vagyis a nagy takarékosság hasz­nát a külföld látja. Coolidge a fegyverkezések ellen— Franciaország hadihajókat épít Paris, szeptember 1. A Newyork Herald jelenti Washingtonból, hogy Coolidge elnök elutasította azt a javaslatot, amely az ame­rikai cirkálók számát emelni akarja. Caen, szeptember 1. Tegnap vizrebocsá­­tották a Morage nevű 1545 tonnás új torpe­dóhajót. Az új hajó 105 méter hosszú, 9,8 méter széles. 100 cseh-szl. koronáért fizettek ma, szeptember 1-én. Zürichben 15.95 svájci frankot Budapesten —.— magyar koronát Bécsben 212700.— osztrák koronát berlinben i^filjyijilMQ*—német márkát

Next