Prágai Magyar Hirlap, 1924. november (3. évfolyam, 249-273 / 697-721. szám)
1924-11-01 / 249. (697.) szám
/RÍ^F^^TR RT évfolyam 249. (697.) szám ^ Prága, szombat, 1924 november 1 RÍJfRIP JRÍ félévre 150 K&, negyedévre 75 K&, egy hónap W RbL ^O^negyedévre 115 Ké., egy hóra 59 Ké. Siet? J$ rCMSZ^ÓÍ és &JUSXÍn§%&Ó1 felelős sxerftesidft: &etioitaí$i ir át. következett £ £ feis&é$si áfaitiæ& politikai napilapja István agyar számonk a külügyi vitánál Prága, október 31. A képviselőház mai ülését fél 11 órakor nyitotta meg Tomasek elnök és kegyeletes szavakkal emlékezett meg Tschermák néme szociáldemokrata képviselőről. Ezután folytatták a külügyi vitát, amelynek első szónoka Kaffka dr. (német demokrata) volt Hangoztatta, hogy Középeurópában a kisebbségi kérdés játsza a főszerepet és amíg ez nincsen megoldva, addig tartós békéről, vagy együttműködésről szó sem lehet A népszövetség mindaddig nem tud hatékony munkát kifejteni, amíg föl nem állítja a kisebbségeket védő szervét. Mistivec (cseh néppárti) követeli, hogy a hadügyminiszter nyomban tegyen jelentést arról, hogy elbocsátotta-e a fölösleges katonákat a hadseregből. • Feyerfeil (német keresztény szocialista) nem sok eredményt vár a genfi jegyzőkönyvektől. Lodgman (német nemzeti): A népszövetségnek elsősorban kellő tekintélyt kell megteremtenie a maga számára és a népszövetséget demokratizálni kell A népszövetséget kapcsolatba kell hozni az államok beléletével. A formális pacifizmus sem ér az anyagi pacifizmus nélkül semmit M 1coch (cseh iparosi párti) a pénzügyminiszter beszédével polemizált. Hrusovsky (cseh nemzeti szocialista) Juriga tegnapi beszédére azt válaszolta, hogy a csehek is megünneplik az október 30-át, de szerényebb keretek között. Ezután Korláth Endre dr. ruszinszkói magyar képviselő emelkedett szólásra és mondotta el nagyhatású beszédét. Macdonald után — Baldwin elébe (g.) Prága, október 31. Az angol választások eredménye mindenki számára több, mint meglepetés.Azt, hogy a konzervatív pártot, mely két év előtt 346 mandátummal kormányzott, amely tavaly decemberben 258 mandátumra csökkent erővel vonult az ellenzék padjára, most több, mint 400 mandátummal ajándékozta meg az angol választók akarata, senki sem várta és senki sem látta előre. A párt érdekeit propagáló Rothenmere-sajtó csak pár nappal a választások előtt 328 mandátumot jósolt a konzervatívoknak, tehát jelentősen kevesebbet, mint amennyit a választás ténylegesen adott nekik. A konzervatív pártnak mindössze 120 jelöltje bukott meg, ezzel szemben a munkáspárt 350 jelöltje nem kapott mandátumot s a liberális párt 340 jelöltjéből 300 maradt a választási csatatéren áldozat gyanánt. Ezek a számok hatalmas erővel beszélnek. Dokumentálják azt, hogy az angol nép politikai véleménye tizenegy hónap alatt alapjaiban változott meg s hogy az angol nép politikai álláspontja bizonyos szilárd bázisokhoz és realitásokhoz ragaszkodik és kisebb-nagyobb kilengések után visszatér. Nem Ziriovjev hamis, vagy nem hamis levele, mint választási trükk, vagy kortesmerénylet döntötte el így a választást, nem valamelyes elvi programnak választási bukásáról, vagy diadaláról lehet itt szó, de egyszerűen arról, hogy az angol nép határozottan, reálisan és biztosan válaszolt erre a kérdésre: Is the Labour Government fit to rule? Alkalmas-e a labour a kormányzásra? — ez volt a politika egészéből kijegecesedő kérdés és erre válaszolt nemmel az angol közvélemény. A válasza a munkáspártra nézve szomorú és vereséget jelentő volt. A munkáspárt visszaesett oda, ahol 1923-ban volt s ez a körülmény azt igazolja, hogy a munkáspártnak tavalyi választási sikere csak az időleges gazdasági és politikai konjunktúrák eredménye volt és nem a munkáspárt eszmei és elvi értékének tartós fölemelése. A kérdésre adott válasz halálos sebet ejtett egy párton, amelynek közvetlen szerepe vajmi kevés volt a kérdés morituma szempontjából. A választás elsöpörte a liberális pártot, megerősítve azt a politikai tételt, hogy a két szélső politika között bizonytalankodó pártoknak föl kell morzsolódniok. A liberális párt tragikuma akkor kezdődött, mikor a munkáspárt szélsőbb baloldali akcióival határozottan lépett az angol politika színterére, amikor magához ragadta a baloldali politika jellegét s ezzel abba a helyzetbe sodorta a liberális politikát, hogy az azt sem tudta, jobboldali-e, vagy baloldali, a munkáspárt felé vonzódjék-e, vagy megtagadja a tory-párttal szemben elfoglalt és történelmi álláspontját. A tragédia akkor pecsételődött meg, amikor a liberális párt az angol munkáskormány parlamenti akcióinál a többségkiegészítést hol jobbra, hol balra végezte s amikor élére engedte Lloyd Georgeot, akinek hiúsága és vacillálása a két szék közötti helyzetet váltotta ki. Az angol parlamentarizmus történelmi tradícióit visszahozta az uj politikai korszak is. Visszatért a kétpártrendszer s visszatért az abszolút többségre támaszkodó kormányzás s a számszerűen és erőviszonyaiban arányos ellenzék helyzete. Ebben a helyzetben Baldwin számára nyílik meg a politikai rehabilitáció esélye. Baldwin előtt ürült meg az angol miniszterelnöki szék s ezzel visszavezetődött az angol politika oda, ahol tavaly télen megszakadt és elkanyarodott. Ennek a politikának jövőbeli irányait mégsem lehet a tavalyi irányvonal egyszerű és egyenes folytatásaiként föltételezni. Nem szabad azt hinni, hogy Baldwin ott folytatja, ahol tavaly elhagyta, mert egy esztendő alatt az európai politika önmagától termelt ki új helyzeteket, amelyekhez alkalmazkodni nemcsak realitás, de észszerű kötelesség is. Baldwin nem mondhatja azt, hogy minden külpolitikai akció, amit Macdonald egy év alatt a konzervatív párt kíméletes magatartása, csöndes és hallgatólagos helybenhagyása mellett végzett, semmis és Baldwin ezt nem is fogja mondani. Talán higgadtabban, talán a brit impérium világpolitikai céljait jobban kidomborítva fogja irányítani az akciókat, de ezek nem törik össze azt a művet, amit Macdonald jószándékkal, talán elelsietve és talán el-eldilletánskodva végzett, de amiben érték volt és a békével szemben akarat nyilvánult meg. Korláth Endre az expozéról A külügymiszter ver nagy reklámmal beharangozott expozéjából, de különösen az elhallgatott, tényleg azonban megtörtént külpolitikai botlások sorozatából kénytelen vagyok megállapítani, hogy a cseh külpolitikának nincsen határozott alapgondolata, koncepciója s ennek folytán ma már nincsen kellő súlya és tekintélye. Hogy jó-e egy ország külpolitikája, az az eredményeken ismerhető fel s pozékon,nem a külügyi exNézzük tehát, hol vannak a cseh külpolitika eredményei? Antagonizmus Romániával Csehország helyzete még a kásán tanton belül sem mondható kedvezőnek. Ugyanis a pánszláv célok, melyek felé felismerhetően a cseh politika halad, természetszerűen idegenítették el Romániát. E tényt ugyan mindkét fél konokul tagadja, azonban mi sajnosan érezzük, hogy Benes külpolitikájának annyi súlya és tekintélye sincsen szövetségese, Románia előtt, hogy állampolgárainak jogos érdekét megvédelmezni tudja. Jugoszlávia féltékenysége Csodálatos azonban, hogy még a szláv államok barátságát sem sikerült Benesnek biztosítania Cseh-Szlovákia javára. Itt bizonyára az hiiba, hogy az a vezető szerep, amelyet a kisantanta tón belül Benes magának vindikált, kihívta Szerbia féltékenységét s elidegenítette a szerb kormányt és közvéleményt. Nem tapasztalunk semmi barátságos érzelmet a szláv Bulgária részéről sem, mely bizonyára a román barátságot nemcsak Magyarország ellen irányulónak tekinti, hanem olyannak, mint ahol a csehszláv testvér, Benes, legutóbb is feladta Bulgária érdekeinek védelmét a Dobrudzsára nézve Romániával szemben. Lengyelország ellenséges közvéleménye A köztársaság s az ugyancsak szláv Lengyelország közötti antagonizmus — dacára egyes kormányférfiak színjátékának — közismert A két ország közvéleménye szinte ellenségesen áll egymással szemben, mert azok a szándékok, amelyek közé tartozik a közvetlen területi kapcsolat megteremtése Csehország és Oroszország között, még területi áldozatok árán is, érthető idegenkedéssel tölti el Lengyelországot Pedig a lengyelek szimpátiájának megléte vagy meg nem léte nemcsak azért nem lehet közömbös Cseh-Szlovákiára nézve, mert francia szövetségese, Benes ura és parancsolója, ezt így kivárnia tőle, hanem azért különösem, mert többet ér egy ma meglévő hatalom szimpátiája, mint egy még kialakulandó nagy szláv császárság reménysége, melynek kedvéért építi a cseh kormány Ruszlitszkóban az ukránizmus támogatásával, galíciai ukrán emigránsok hivatalba segítésével, a pravoszlávia hatósági támogatásával azt a hidat, mely hívatva lenne Cseh-Szlovákiát Lengyelországon, illetve Keletgalicián keresztül, Oroszországgal összekötni. A külpolitilkának is a ma követelménye legyen első s ne a holnapután álmna. A nagy nyugati államok bizalmatlansága Deviza«űU K meg, hogy néz ki a köztársaság külpolitikája a nyugati államokkal való viszonylatban. A cseh külpolitika mindig alkalmazkodott Parisban kiadott parancsokhoz. De ez a vazallusa a szerep sem képes biztosítani Cseih-Szloválkia részére Franciaország őszinte bizalmát. Ennek is megvan a maga magyarázata. Csak az olasz-cseh egyezményre kell gondolnunk, melyben Csehország szükségesnek látta a trianoni békeszerződés fentartását biztosítani, azonban megfeledkezett e szerződésben a versanyiesii békeparancs fentartását emlegetni, hogy ne vágja útját a lassankint erőre kapó Németországgal való paktálásnak s ne tüzelje maga ellen a köztársaság kebelléiben élő németséget. Ez az előrelátó cselekedet nem elégíti ki a franciákat. Hogy milyen Cseh-Szlovákia viszonya Olaszországhoz, arra jellemző választ adott Ciamatini olasz képviselő egy prágai lapban tett nyilatkozatában. Az angol politika nem sok ügyet vet a csehszlovák külpolitika mesterkedésére. De ha azt kérdezzük, milyen érzelemmel viseltetik az angol közvélemény Cseh-Szloválkiával szemben, Lloyd George-nak azt a mondását kell idéznem, melyben Benest, aki az angol-francia ellentétben békítőnek tolta fel magát, „okvetetlenkedő kis emberi”nek nevezte. Az angol közvéleménynek Cseh -Színvakjaval szemben táplált érzelmeire jellemző az az ideges nyugtalanság, mellyel ott Cseh-Szlovákia túlzott fegyverkezéseit figyelik, mert úgy érzik, hogy ez Anglia ellenlábasának, Franciaországinak európai hegemóniája érdekében történik. A szovjet a köztársaság integritása elleni A szovjetről köztudomású, hogy nem ismerte el Rusarasakénak Cseh-SzlováMához való csatolását s így a köztársaság integritását veszélyezteti. A helyzet tehát az, hogy a cseh kormánynak mindenfelé kapkodó, tervtelen szándékaiban és lépéseiben egymásnak ellentmondó petarcája azzal az eredménnyel járt, hogy Cseh-Szlovákiának Európában — mint kimutattam — egy barátja sincsen és hogy úgy a legközelebbi szomszédaink, mint a távolabb fekvő államok egyforma idegenkedéssel és bizalmatlansággal néznek a cseh-szlovák köztársaság felé. Magyarországgal szemben ez a politika legalább őszintén és leplezetlenül ellenséges. Természetesen a kisebbségi kérdésnek igazságtalan és embertelen, minden emberi érzést felháborító kezelése a legfőbb akadálya a két állam közti normális viszony kialakulásának, mely pedig nemcsak Magyarországnak, de Csehszlovákia belső békéjének és külső erősségének is eminens érdeke. Semlegességet és becsületes béketörekvéseket A köztársaság kormánya a demokráciát csak názisként emlegeti, de tényleg a militarmiHisra épít, mely nemcsak az európai békét veszélyeztetheti, hanem a belbékénket is, mert ez annyi adóterhet jelent, amely alatt az amúgy is agyonzaklatott népünk türelme és teherbíró képessége összeroppan s előre nem látható végzetes cselekményekre ragadtathatja magát. A külpolitika teljes eredménytelenségéért Benes külügyminisztert terheli a felelősség. A cseh külpolitika az ő legszemélyesebb munkájának az eredménye. Vállalnia kell tehát kudarcáért a felelősséget. A koalíció ugyan még él, de Benes külpolitikája tulajdonképpen megbukott. Első legnagyobb törekvése a kicsi Magyarország teljes megfojtása — nem csinálok belőle titkot, ez megnyugvással tör el — a kicsi Magyarország igazságán megbukott, mán nem változtat az, hogy ehhez BeateS kénytelenségből jóancot vágott. A másik célja, hogy Európában nagyhatalmi szerepet játszhasson, londoni konferencián és a genfi jegyzőkönyvezésn nél vallott teljes csődöt, mert az előbbinél még a statiszta szerepe se, az utóbbinál pedig csak a stiliszta szerepe jutott neki. Engem külpolitikai szempontból elsősorban a Magyarországgal való normális viszony érdekel s ennek szempontjából is, a belbéke érdekében is a cseh kormánynak fel kel hagynia a nemzeti kisebbségeikkel szemben folytatott eljárásaival. Saját békénket megvédeni s mások békéjét a diplomácia mesterkedéseivel nem háborgatni: ez legyen a célunk. Teremtsünk magunk részére semlegességet s becsületes békés törekvésünkkel védelmezzük azt meg s akkor a külügyi expozé sok barátról s kevés ellenségről számolhat be. Ne akarjon Benes úr nagyhatalom lenni, hanem egy heterogén elemekből álló, a gyengeségét érző, semleges teremtsen,s valóban demokratikus köztársaságért A külügyi expozét nem veszem tudomásul. Necas (ruszitnszikói cseh szociáldedemokrafca) a ruszinszíkói szegény nép helyzetét ecseteli. Szent-Ivány József a külügyi kérdésekről Ezután Szent-Ivány József mondotta el a következő beszédet: “ Az európai politika utolsó esztendeje nagyjelentőségű eseményeket hozott. Egy évvel ezelőtt még Franciaország Poincáré szellemében folyó politikája a nemzetek szövetségét kizárólag úgy kezelte, mint az ő törekvéseinek végrehajtó szervét. És ez a politika az imperializmus, sőt a militarizmus minden kritériumát viselte magán. A külügyminiszter úr követője volt a francia miniszterelnök által táplált iránynak és egymásután alkotta meg a különféle szövetségi szerződéseket és katonai konvenciókat, amelyeknek célja a régi alapokon a szuronyok hatalmával biztosítani azokat az alkotásokat, melyek uj Európa térképén egynéhány esztendő óta léteznek. Ennek az iránynak a bukása, valamint az angol munkáspárt kormányra jutása a külügyminiszter urat és egész politikáját olyan problémáik elé állította, amelyek megoldása egyáltalán nem látszott egyszerűnek. Más embereik, más felfogás lett uralkodó ebben a koncernben, amely Európa, vagy talán mondhatnám a vitáig sorsát intézi. A külügyminiszter úr régi szokása szerint ezeknek