Prágai Magyar Hirlap, 1925. március (4. évfolyam, 49-73 / 792-816. szám)

1925-03-01 / 49. (792.) szám

...... v IV.évf. 49.(792)szám » Vasárnap » 1925 március 1 Előfizetési árak belföldön: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta­­26­­5, kü­lföldre: évente 450, félévre_____ ____ 225, negyedévre 115, havonta 39 K2.­­7i­*\r/r nJ^rn r/i.n —>■*“- -W Ma­rn­asl Szerkesztőség: Prága, N­„ Stépánská B­ELÜT m fil ÁW 1 L M­usice 16/HI. Telefon: 30-3­49. Kiadó­ am­Rrk Jf R hivatal: Prága, I., Liliová ulice 18.S&r Tel.: 67-37. Sürgönyeim: Hírlap, Praha. A sztovenszkói és­­ Ruszinszikói szövetszexett tííenzészi (fartőik felelős szerkesztő: Qát J István W Ünnep után (—r. r.) —, február 28.­­A­ Jókai-napok lezajlottak. Komárom is­mét csendes. A vendégeik szétszéledtek, haza­­mentek. És magukkal vittek egy darab ma­gyar világot, egy megujhodott magyar lel­két. A lelkek ünnepe volt. Nem tobzódott a szem a színekben, Komárom nem öltött zászlódi­szt. De az ünneplők lelkes tömege s a szavaik, a szárnyas, szívig ható szavak ün­nepet varázsoltak a szürke környezetbe. És éreztük, hogy a ma nehéz küzdelmei közt a mi fegyverünk, palládiumunk: Jókai. Vérte­­len, nagy küzdelem folyik. A hatalommal szemben a jog és törvény alapján álva, ki kell verekednünk nemzeti létünket, nemzeti jogiatokat. A komáromi ünnep azzal a tudat­tal töltött el, hogy ezt a m­agaskulturájú nem­zetet, Jókai nemzetét nem leh­et kitörölni a népek egyeteméből. Ám a tudat nem elég, annak akarattá kell fejlődnie. És nem elég akarni, törekedni a mi nemzetiségünk, a je­len generáció nemzeti érzéseinek fentartá­­sára; bennünket, akik annyi viharon, annyi szenvedésn keresztül és annyi csábítással szemben megőriztük nemzeti öntudatunkat, — bennünket már nem lehet eltántorítani. De a jövő, a jövő! A halál.arat közöttünk, nyo­munkba új nemzedékek lépnek, mit lesz fiaink­kal­, unokáinkkal, meg tudnak-e maradni faj­szerető, öntudatos magyaroknak, vagy ma­gyarul beszélő — vagy talán már nem is beszélő — csehszlovákokká válnak? Hiszen a leghatalmasabb fegyver, az is­­­kola nem áll szolgálatunkban. Még vannak magyar iskoláink, de meddig? S a szellem, az nem a nemzetszeretet szelleme. A ma­gyar fiú nem ismeri meg az iskolában a ma­gyar nemzet igaz történetét. És hány ma­gyar gyermek kénytelen idegennyelvű isko­lába járni, ahol csak rosszat hall saját nem­zetéről, félő — s ez gondolatnak is rettene­tes —hogy megtanulja gyűlölni önön nem­zetét. Ha elvesztjük a jövő nemzedék lelkét, elvesztettük a csatát nemzeti létünkért. Nem magyar ember az, aki csak saját magyarsá­gát tartja meg és veszni engedi gyermekét. A családnak, a szülőknek legszentebb köte­lessége pótolni azt, amit az iskola elmulaszt, tanítani anyanyelvére, h­a másnyelvű iskolába jár. — b­ele­csöpögt­etni a magyar szellemet, elébe tárni a magyar nemzet történelmét, tanítani nemzetének szeretetére s felvértezni a jövő küzdelmeire. És ezen a ponton kapcsolódunk be a Jó­­kai-ünnepély tanulságaiba. • A mi fegyverünk, a mi palládiumunk: Jókai. Magyar szülök, adjátok gyermekeitek kezébe Jókai köny­veit! A kisebbek hadd olvassák az ifjúsági átdolgozásokat: a „Rózsák szigeteit, „Diákok regényé“-t; a nagyobbak okuljanak a „Erdély aranykoráén, lelkesedjenek a „Ma­gyar előidők“-ön, a „Magyar nábob“-on és „Kárpáti Zoltán“-on, ismerjék meg a magyar föld, a magyar szellem hatalmas erejét az „Uj földesur“-ból, tanuljanak küzdeni Jenőy Kálmántól és érezzék vele együtt, hogy „Mégis mozog a föld“. És tanulják meg nem­zetünk történelmét mindegyikből, a többiből is, amelyet meg nem neveztem. Mert Jókai műveiben le van fektetve az egész magyar történelem. S ha annak rendszeres megisme­rését akarják, olvassák el Jókainak — saj­nos, kevés példányban meglévő — könyvét: „A­ magyar nemzet története regényes raj­­zokban**. Nem féltem én annak a gyermeknek lel­két, érzését, aki Jókaiit ovasta. Tehetetlen lesz azzal szemben minden magyarellenes tö­rekvés, a Jókai magyar nyelve lopódzik egész valójába: aki Jókait olvassa, nem fe­lejthet el magyarul írni, beszélni és aki Jó­kait olvassa, nem felejthet el magyarul érezni. " Magyar szülők, ne felejtsétek el, önma­gatok, sajotok, nemzetetek iránti kötelesség­­tek az: adjátok gyermekeitek kezébe Tókai könyveit. Hiszen nem terhet rótok vele reá- Már tippelik az új miniszterelnököt A kormány bukását a Ud. Listy befejezett ténynek tekinti s párhuzamot von a Svehla-kor­­mány küszöbön álló s az egykori Kramar-kormány bukása között. J Krama*­ annak idején éppen a béketárgyalásokon tartózkodott Parisban. Svehla is távol van most Prágától s kormánya az ő távolétében hagyja cserben. Egyes politikai körök nézete szerint mindaz, ami történik, csupán néhány személynek — köztük Svehlának — s velük bizonyos politikai iránynak eltávolítása céljából történik. Más jelentések az új miniszterelnök személyéről is beszámolnak. Dinamititas több száz halottal Borzalmas szerencsétlenség Braziliában - Rio de Janeiro, február 28. Caju félszi­getén, 15 kilométerre a fővárostól nagy di­­namitrobbanás történt. Az áldozatok száma 40 és a sebesülteké 600. Az anyagi veszteség sok millióra rúg. Több külváros romban hever. A robbanást egy olajlámpa okozta, mely­nek lángja véletlenül felgyújtotta az Atlantic rafining Comp. olajtartályait. A nagy raktá­rak csakhamar lángban állottak és a tűz bor­zalmas gyorsasággal terjedt. Csakhamar elérte a dinamitraktárt, amelynek felrobbanása az egész környe­zetet tönkretette. A robbanás még Rióban is úgy hatott, mint egy nagyarányú föld-Rio de Janeiro több külvárosa romokban rengés.A megejtett vizsgálat kiderítette, hogy a robbanás sokkal nagyobb bajokat okozott, mint eredetileg hitték. A halottak számát a hivatalos jelentés 300-ra teszi. Az áldozatok többnyire munkások, a­ki­k a raktárhelyiségekben voltak alkalmazva. 3000 láda dinamit robbant fel ötven részletben. Magában a fővárosban is egész utcák ablakai törte­k be a detonáció következtében és a rá­zk­ód­tatás bedöntö­tt­e egy színház te­tőzetét. A kórházaik telje vannak sebesültek­kel. Polgári és katonai orvosok nyújtják az első­segélyt a romokban heverő külváro­sokban. Teljes vezérkar, M MaleeM szervezeSels, Betű­izu­gyuk, tankok Németországban Repington ezredes cikke — Részletek az ellenőrző bizottság jelentéséből London, február 28. A Daily Telegraph Repington ezredes tollából részleteket közöl az ellenőrző bizottság jegyzékének tartalmá­ból. Repington ezredes mindig jól informált és azért a cikknek jelentőséget lehet tulaj­donítani. Az ellenőrző bizottság jelentése kimu­tatja, hogy a német hatóságok mily teljes ob­­strukicót tanúsítottak a szövetséges tisztek­kel szemben, ha ezek eleget akartak tenni ellenőrző funkciójuknak. A leghihetetlenebb nehézségek tornyosultak mindig a bizottság ténykedése elé, valahányszor egy-egy adat­nak utána akartak járni. Mégis sikerült né­hány olyan dolgot megállapítani, melyek mindennél élénkebben bebizonyítják Német­ország fegyverkezését, így elsősorban bizonyos, hogy a német vezérkar a versaillesi szerződés ellenére megvan és működik. Ez a vezérkar 1914- ben 341 tisztből állt, 1922-ben még mindig 215-ből, sőt e számot 1924 folyamán ismét fölemelték 250-re. A német birodalmi őrség szervezete is ellenkezik a békeszerződéssel, mert az őrség főleg azzal foglalkozik, hogy kádereket al­kosson egy esetleges uj mozgósításra és gon­doskodjék az ifjúság katonai neveléséről és jók, a tiszta élvezetek kelyhét nyújtjátok ne­kik. Ti is élveztétek, ti is gyönyörködtetek benne: irigylésre méltó az, aki még Jókait nem olvasta, de olvasni fogja. Ne fosszátok meg gyermekeiteket ettől a magasztos élve­zettől. És mozduljon meg a magyar társadalom. Nem elég volt ünnepelnünk Jókai szellemét, dolgozzunk is az ő szellemében. A Jókai­­könyvek fogytán vannak, a jubileáris nem­zeti kiadás korlátolt számban jelent meg, egyes példányai nehezen és drágán kapha­tók. „Olcsó Jókai*” címen megjelennek Jókai egyes művei, ám ez a kiadás sem elég olcsó s Magyarországon lévén nyomatva, ideho­­zatala nehézségekkel és költséggel jár. Úgy gondolom, itt, Szlovenszkón kellene lenyo­matni Jókai legszebb műveit, olcsó, füzetes kiadásban, olyanformán, mint a „Milliók könyve**. És terjeszteni, a legszegényebb földmives, munkás asztaláról se hiányozzon kiképzéséről. Bizonyossá vált, hogy Németország az elmúlt évi katonai gyakorlatok alkalmával nehézágyukkal rendelkezett, melyek közül a bizottság a königsbergi erődben meg is talált néhányat. Számos páncélautó és tank áll a biroda­lom rendelkezésére. A tisztikar ép és egyet­len pillanat alatt összehívható­ A rendőrség effektív állománya sokkal nagyobb, mint az meg van engedve és az a körülmény, hogy szükség esetén a német hatóságoknak jo­guk van mindenkit a rendőrségi karhata­lomba (?) belevonni, élénken tanúskodik e szervezet katonai vol­táról. Fegyvert igen nagy mennyiségben ta­lált a bizottság. A Krupp-művekben egyszerre 26­ 000 fegyvercsövet foglaltak le. Ugyancsak a Krupp-művekben nem tá­volították el az ágyuk, a gépfegyverek és a robbanóanyagok készítésére szükséges gé­peket- Wittenau közelében igen nagy fegy­verraktárakat találtak. Általánosságban mondani lehet, hogy Németország fegyverkezése ma nagyobb, mint két vagy három év előtt volt és éppen ezért erélyes rendszabályokra van szükség, néhány füzet Jókai. És le kell nyomatni azt a ritka könyvet, amelyet már említettem: „A magyar nemzet története regényes rajzok­­­ban“, amelyet csodálatosképpen a jubileáris kiadásba sem vettek fel, amely pedig nem­zeti érzésünknek valóságos kincsesháza, nemzetünk minden dicsősége, szenvedése, sőt szégyene, tanulsága és íajszvetete ott rejlik azokban a bűbájosan, Jókai káprázatos nyelvezetén megírt regékben. Nem gondolkoztam a kivitel lehetőségén és módozatain, csak az eszmét vetem fel, s ajánlom a Jókai-centennárium bizottságának s a Központi Iroda kulturreferátusainak fi­gyelmébe. A mi legfőbb feladatunk ma nemzeti lé­tünk, nyelvünk konzerválása. Ez az élet. Jó­kainak rég el­porladt keze a síron túl is ezt az életet nyújtja felénk. És mi, magyarok, élni akarunk , és élni akarunk fiainkban és unokáinkban. És élni fogunk. Pasics-Radics-Korosec kormány készül Jugoszláviában? Belgrád, február 28. Minden csoda három napig tart, de a ju­goszláv közvéleményt már negyedik, ötödik napja fo­glalkoztatja a pár hét előtt még hi­hetetlennek látszó kombináció: Pasics-Radics-Korosec koalíció készül. Komoly tényekkel áll szemben a köz­vélemény, határozott lépések történnek min­den oldalon, hogy ez az egyesülés megtör­ténhessék. A radikálisok, elfelejtve azt az üvöltő dühöt, amivel még tegnapelőtt, a múlt héten támadták Radicsékat, elfelejtik azt is, hogy szerintük Radics kommunista, aki még ma is fogságban ül, hogy állítólagos kommunista társai, dr. Macsek és Predavec a zágrábii rendőrlaktanya internáltjai és elfe­lejtik, hogy Korosecet és társait — nem tö­rődve papi mivolltukkal — bolsevisták cim­boráinak nevezték, rivalizálni akarnak. Szerintük a radikálisok a szerb nép, Ra­­dicsék a horvát és Korosec a szlovén töme­gek képviselői, illik és úgy való, hogy az or­szág nevében foglalt hármas­ egység a politi­kai életben is határozott kifejezésre jusson. A zágrábi Sutarni List, a legnépszerűbb és legnagyobb horvát lap már ebből a tenorból fut, csak azt nem tudja még sen­ki, honnan kapta a „stimmet“, Pasicstól-e, vagy Radicséktól? Mert eddig a Sutarni List tántoríthatat­lan híve volt a horvát köztársaságnak, az Obzorral együtt, amely szintén a radikáli­sok malmára hajtja néhány nap óta a vizet. Ezzel szemben az ellenzék, a hivatalos ellenzék egyre hangoztatja egységét, a kö­zeli napokban létrejövő teljes és tökéletes egyesülést. Ennek az ellenzéki hangnak Da­­vidovics Ljuba a dirigense. Pasics pedig, a nyolcvanegynéhány éves szfinx, hallgat, mosolyog és keveri a kártyát, amelyet most akar osztani, hogy neki, illetve a pártjának, a horvátoknak és a szlovén klerikálisoknak jussanak a adoutok, azzal aztán nem törődik, hogy az ellenpár­ton egyesül a tűz a vízzel, Pribicsevics Davidoviccsal és a moha­medánokkal, amiről ugyancsak komoly szó van, arra az esetre, ha Pribicsevicsék kibuknak a kor­mányból. Tisza és Khuen tanítványa (amint Pri­­bicsevicset nevezik) egyelőre szintén hallgat és hallgatása veszedelmet jósol, a magyar iskolák veszedelmét, mert a német gimnáziumok bezárása után a legutóbbi koronatanácson szabadkezet ka­pott az összes kisebbségi iskolákkal szem­ben. Nem kétséges, hogy ez a szabadjára ha­gyott kéz mit fog tenni. Hitler az aktivitás terén München, február 28. A polgári pincében Hitler tegnap tartotta első nyilvános beszé­dét 1923 november óta. Szólt a fajvédők táborában uralkodó egye­netlenségről és megígérte, hogy minden bajt hamarosan kiküszöböl. A fajvédő mozgalom számos alvezére lemondott állásáról és a hatalmat egyhangú­an Hitler kezébe helyezte. Dinter dr. a thüringiai 36 helyi szervezetet is átadta. Buttman és Esser kijelentették, hogy külön szervezeteiket szintén a nagy egységbe von­ják be, úgy hogy ezentúl egyenetlenségről szó sem lehet. Hitler tegnapi föl­tűnéséről a berlini lapok egyhangúan megállapítják, hogy a várva-várt vezér megjelenése csak csalódást keltett. Hitlert hívei ugyan tízperces üdvrivalgás­sal fogadták, de minél többet beszélt, an­nál inkább lohadt le a lelkesedés, mert a beszéd a legrosszabb politikai beszéd volt, melyet a vezér valaha csak tartott.

Next