Prágai Magyar Hirlap, 1925. április (4. évfolyam, 74-97 / 817-840. szám)

1925-04-01 / 74. (817.) szám

3, hogy annak tartalma nem azon elvet az interpelláló urak magyar kormány nem említi a jáa főrendiház tagjai között. Ami ■y-család tagjainak, mint a pográfoknak a magyar főrendighivását illeti, meg kellje „pozsonyi gróf — comes liber posoniensis" udvari méltóság -családban már a XVI. század A comes posoniensis mint baro" a legmagasabb udvari zé tartozott s alkotmányjogi A Pálffy-család tagjainak a csupán történelmi reminis• tekintettel, hogy a régi műberendezkedés nem létezik, s nem ad alapot a kizárólag egy címek használata ellen i gen összefüggésben kell fel király címert is, aki Róma királyának, a bolgárok cárjának stb. nevezte magát s az osztrák császár címeihez tartozott a „Jeruzsálem királya" cím is. A cseh királyok mindkét Lausitz elvesztése után is használták a lausitzi őrgróf címet, sőt ez átment az osztrák uralkodók címeibe is. (Az 1861. évi osztrák alkotmány törvény bevezetése az osztrák császár teljes címét közli s abban az osztrák uralkodó egyebek között a „Markgraf von Ober- und Nieder-Lausitz" címet is használja.)" Szobár Dérer és Hrusovsky urak szivéről bizonyára nagy kő esett le, mikor az ismertetett választ elolvasták, azonban ezt a jogtörténeti és nemzetközi leckét megtakaríthatták volna. Hogy Szobár dr., a kiváló orvosprofesszor nem járatos a közjogi kérdésekben, azt még nem csodáljuk, de a másik két interpelláló úrnak ismernie kellene a nemzetközi jog és a jogtörténet egyszeregyét. , naja az koraló emeltekében, d*etkező választ hogy a magyar rendi-házi javaslatot ,pelidáó tehát tárgytatartalmát illetőleg megállapi. •*»» sScBípt^B*Bar II. Vodicková — Jazz-Band Berlin, március 31. nők választások utáni hamenet jelöléseinek elökészigezn lehet állapítani, hogy a >k határozott győzelmet teletben. Tekintetbe kell , míg a jobboldal egyeld milliónál több szavas a baloldal a lő millióm jelent semmit, hogy megbontott erővel mentek a ninden köztársasági frakció , hogy az első menet nem lesz. Jál demokraták külön jelölővé /élt, mint demonstráció, mely mutatja, hogy a párt mily erős, egnagyobb sikerrel járt s a szorata frakció számára a morális győzelmet jelentette.Legvalószinü, hogy a második menetben, a döntést már a relatív többség is kieroolja, a köztársasági pártok egységesen iúinak a küzdelembe. Eddig három jelöltet emlegetnek főleg a baloldal képviselői: Marxot, akinek talán a legnagyobb eshetőségei vannak, Helipachot, aki nagy szellemi nívójával egyformán kedveli mindenki előtt és Braunt, az elegáns szociáldemokrata vezért, akinek államférfiúl tehetségéről mindenki meg van győződve. Mivel a köztársasági lapok egyhangúan és erélyesen követelik az egységes jelölt felállítását, valószínű, hogy a triumvirátus hamar megszűnik és kiválasztódik az új jelölt, aki a dolgok természeténél fogva több mint valószínű a polgári pártok közül kerül ki. A német nemzetiek is felkészülnek az új eshetőségekre. Azt látják, hogy Jarres nem tudja felvenni a versenyt a köztársaságiak rosziiti, egységes jelöltjével szemben, mert kétséges, hogy a második választási menet jobb eredményt teremtene-e számára, mint az első. Őt tehát csak abban az esetben hagyják meg, ha a köztársasági pártok nem állapodnak meg egységes jelöltben, mivel így a relatív többséget könnyen megszerezheti. Ez a helyzet azonban aligha fog előállni és éppen ezért a jobboldalnak is gondoskodnia kell olyan jelöltről, aki élesebb rétegeket tud magához vonni. És ezt az itt használható, férfiút a blrodfdfil blokk Gessler dr.-ban látja. Igaz hogy az ő jelölése kompromiszszumot jelent, mert a hadügyminiszter minden katonasága dacára is csak demokrata marad, sőt megválasztását éppen a demokraták és a centrum döntenék el, ami örökösen befolyásolná tevékenységét. A külföldi viszonylatok is megnehezülnének, ha Dessier kerülne előtérbe, mert a hadügyminiszter főleg Franciaországban nem igen kedvelt. Annyi azonban mindenesetre tény, hogy jelölése megbontaná a a weimari koalíció egységét és határozottan megnövelné, a jobboldal esélyeit.Csak éppen nem volna az a firma jobboldali,akit a monarchisták szeretnének s akinek személyét már Jarresben is bizonyos kompromisszumokkal állapították meg. Kétségtelen, hogy a vasárnapi német elnökválasztás a külföldön igen jó benyomást keltett. Valahogy a világ helyzete olyan szerencsés ebben a pillanatban, hogy azok a politikai megnyilatkozások, választások, beszédek, halálok, melyek máskor kirobbantanak minden európai ellentétet, ma a helyzet megoldását segítik elő. A kedvező atmoszféra itt van s nagyban megerősítette a tegnapi eredménytelen német választás is. Franciaországban ugyanis meg voltak győződve arról, hogy az új német elnök monarchista lesz s annál kellemesebben érintette őket, hogy az első menet a kiegyezést kereső pártok megerősödését jelentette. .A francia baloldal lapjai nemzetközi jelentőséget tulajdonítanak ennek az eredménynek, megállapítják, hogy a paktumtervezet esélyeit nagyban előmozdítaná, ha végeredményben köztársasági jelölt kerülne a német elnöki székbe. Ugyanígy ír az amerikai sajtó is, mely szerint Jarres megválasztása elpusztította volna azokat a kedvező kilátásokat, melyeket Chamberlain nagy beszédében inaugurált. A kedélyek némileg megnyugodtak Németországban az első választási menet után,a nép hangulatáról tiszta képet nyújtott s az elnöki szék sorsa és vele együtt számos nagy európai probléma most már csak az egyes pártvezetőségek ügyes vagy ügyetlen taktikájától függ. Berlin, március 31. A Vorwarts ma hasonlóképpen, mint tegnap a centrumpárt/ Germánia, erélyesen hangsúlyozza a baloldali egységes jelölt felállításának szükségét. Ezt a körülményt mindenütt igen kedvezően itélik meg mert látják belőle, hogy az egyes köztársasági frakciók nem zárkóznak el mereven a megegyezés előtt. A centrum ma délben 12 órakor ülést tart, melynek egyetlen tárgya az elnökválasztás második menetének megbeszélése lesz. A porosz országgyűlés közben ma újra miniszterelnököt választ. A lapok már bizonyos anyasággal kezelik a német parlamentarizmusnak ezt a szégyenét és hangoztatják, hogy az egyetlen lehetőség a hivatalnokkabinet. Ha ezt nem sikerül összehozni, akkor csak egyetlen mód van: feloszlatni a porosz parlamentet és az új választásokat az elnökválasztás második menetével egyidejűleg megtartani. Beran, március 31. A kommunista Pote Falaié ma mr Mi az elnökválasztások eredményét • megvetéssel m mlta meg, hogy a szociáldemokraták ma is el akarják vetni jelöltjüket és arra igyekeznek, hogy számára a porosz miniszterelnökséget megszerezzék. Így akár a Jöbel-blokk, akár a weimari koalíció győz, polgári elnök lesz és a proletariátus háttérbe szorul. A kommunisták a második választási menetben is külön jelöltet állítanak föl. Az extrém jobboldal orgánuma a Deutsche Zeitung bizonyos leplezetlenséggel állapítja meg, hogy a jobboldal győzelme csak abban az esetben bizonyos, ha a weimariak meg nem egyeznek. A lap persze reméli, hogy ez nem fog megtörténni-Páris, március 31. A francia sajtó a német elnökválasztások eredményét vártnak mondja. A lapok valószínűnek veszik, hogy Gessler lesz a német nemzetiek új jelöltje a második menetben, de lehet, hogy ffatzfeld, a londoni volt német követ fia, vagy Stegerwald kerülnek számításba. Gesslernek az az előnye is meg van, hogy bajor és így a bajor néppárt szavazatait is megkaphatná. ifiül! fin i ilief iWliiiszii sorsa n ragadtatva az eredménytől —■ Uj döntő kombinációk — A porosz országgyűlést feloszlatják? Csütörtök: LAJOS KÁROLY: Napfelkelte. Péntek: BÖLEMANNÉ ZORKÓCZY ATALA:■ Ádám és Éva. *• Szombat: BOTHÁR SÁNDOR dr.: Visszaemlékezéseim Petrogalli Oszkárra. Vasárnap: SZEGEDI ISTVÁN: Ars poetica nagyok számára. (Vers.) — SZÉKULA JENŐ: A cégéres madárijesztő. Szerda, április 1. Visszaemlékezéseim Petrogalli Oszkárra A P. M. H. számára irta: Bothár Sándor dr. 12 nap telt el, míg megkezdték a kihallgatásokat. Bennünket április 29-én hallgattak ki. A vádat részletesen nem közölték, csak annyit mondtak, hogy állítólag a Move-val állunk összeköttetésben s mindannyian — akik közt alig akadt 4—5/ akik egymást ismerték volna — összeesküdtünk az állam ellen. A dologban az volt a legjobb, hogy a kihallgatottak legtöbbje azt sem tudta mi az a Move. A kihallgatások után ismét szünet. Végre május 10-ikén megérkezett a vádtanács. Voltaképpen csak ekkor tudtuk meg a referálásból, hogy mi a konkrét vád ellenünk. A Slovensky Dennik, melynek egyegy száma a fegyházba is bekerült, egész rémmeséket írt rólunk, bámulatos sokat tudott az ,,összeesküvés" részleteiről, sokkal többet, mint a szegény „összeesküvők" maguk. És még évek múlva is, amidőn a kitűnő Slovnsky ‘Dennik s hasonszőrű társai Petrogalli Oszkárról írtak, nem mulasztották el soha annak kijelentését, hogy „hazaárulás" miatt Vlaván volt internálva s csak az armnesztia folytán szabadult. Hát nézünk most már szemébe ennek a vádnak. Vovrouch százados hadbiró referádája szerint „Dr. Petrogallit elküldte Kassára üznettel Dr. Bothárt s egy bizalmas emberünk kileste, amidőn Dr. Nyiredyvel s Dr. Kelemennel tanácskozott s átadta Petrogalli üzenetét, amely szerint a magyarságnak a keresztényszocialista pártban kell szervezkednie s szövetkezve a németekkel s a szlovák néppárttal fellázítani a szlovákokat (sic!) s megtörni a csehek uralmát." Nem akarok arról beszélni, hogy ebből jóformán egy szó sem igaz; hogy az egész vad mese a túlbuzgó propagács agyában fogamzott, — hiszen Petrogalli éppen a magyar nemzeti párt és nem a két szocialista párt érdekében buzgólkodott — de utalok csupán arra, amit,. Oszkár többször hangoztatott, hogy ha az** a mese szó szerint igaz volna, akkor sem képez jogalapot arra, hogy kémkedés címén hadbírói eljárás alá vonjanak s akár egy napig is fogva tartsanak. S amidőn később Kassán feleségem a katonai ügyésztől látogatási engedélyt kért s ügyem állása felöl tudakozódott, az egyébként könyörtelenül szigorú, de igazságos érzésű ügyész szó szerint azt mondta: „Az én meggyőződésem szerint az ön férje ellen semmiféle terhelő adat nincs, de nekem magasabb utasításaim vannak." És ezen magas utasítások tartottak 6 hónapig a fogságban bennünket és végül ugyanazon tényállás alapján, amelyből kifolyólag letartóztattak, elejtették a vádat. " A vádtanács ülése 15 társunknak szabadulását jelentette, nekünk, benmaradtaknak pedig a magánfogság megszüntetését. Egy hét múlva még öten szabadultak, 21-en, még május 31-ig maradtunk Illaván, amikor is kisütötték, hogy nem egy, hanem két összeesküvés forog fenn, egy keleti és egy nyugati s bennünket a keletihez sorozva, tizennégyünket átkisértek a kassai katonai fogházba, ahová még Pozsonyból 3 „összeesküvőt" hoztak. Hogy lelkiismeretünk mennyire nyugodt volt, azt semmi sem jellemzi jobban, minthogy transzferálás közben, Zsolnán átszállva oly tömegbe kerültünk, hogy valamennyien egész nyugodtan megléphettünk volna, kitűnő őreinket is alig tudtuk összekeresni, Kassán pedig egy ízben maga az őrség parancsnoka ajánlotta fel, hogy éjszaka kienged bennünket s egyikünk sem akart szökni, tisztában voltunk teljesen a vád tarthatatlanságával. Csak mint a katonai copfra jellemzőt említem meg, hogy Kassán újból magáncellába zártak bennünket — az illavainál is puritánabban berendezettekbe: ágy sem volt, csak földre vetett szalmazsák, egy rozoga pad és az obligát „ürcsöbör" — és megtiltották az egymással való beszélgetést azoknak, akik három hete annyit beszélhettek egymással, amennyi csak jól esett — s mindez azért, mert Kassán még nem voltunk kihallgatva. Nos, június 7-én erre is sor került, a ráhallgatás háromsoros jegyzőkönyvet jelentett, az első vallomás fentartását. Azután Ilikén vádtanács. Az elnök barátságosan hirdette ki, hogy szabadlábra nem helyezhet bennünket, mert az iratokat csak nemrég kapták s így a tényállás nem áll tisztán előttük, de remélik, hogy két hét múlva az összes urak hazamehetnek. Nos ,ebben a reményben alaposan csalódtunk. Lehetetlen huzavona következett azután. Értesüléseink szerint — mert a fogházban a hírszolgálat pontos és gyors volt — a propagácsok léptek ismét akcióba a nem létező összeesküvés nem létező bizonyítékainak felkutatása végett. Természetesen eredménytelenül. Közben referensünk civilbe ment, más vette át az ügyet, mire ez beletekintett, szabadságra ment s ez igy ment addig, mig a politikai vizsgálóbíró, Benda dr. (most a pozsonyi rendőrigazgatóság politikai őszi atyának főnöke) szabadságáról megérkező s szeptember 6-ikán megkezdte az újabb lehallgatásokat. 9-ikén ez is véget ért. Benda közbe ki is jelentette, hogy a vizsgálat adatai alapján nagy részünk szabadul, de még 24 óráig tartott a bürokratikus huzavona, mikor végül 4 társunk kivételével, az ügyész vádelejtése (és nem amnesztia) alapján szabadlábra helyeztettünk.* Oszkár a fogságot ideges természete dacára nagy lelki nyugalommal tűrte, sőt a csüggedőket ő bátorította En.nem különösen %