Prágai Magyar Hirlap, 1925. április (4. évfolyam, 74-97 / 817-840. szám)

1925-04-01 / 74. (817.) szám

3, hogy annak tartalma nem azo­­n elvet az interpelláló urak ma­­gyar kormány nem említi a já­­a főrendiház tagjai között. Ami ■y-család tagjainak, mint a po­­gráfoknak a­ magyar főrendi­­­ghivását illeti, meg kell­je­­­ „pozsonyi gróf — comes liber posoniensis" udvari méltóság -­családban már a XVI. század­ A comes posoniensis mint ba­ro" a legmagasabb udvari zé tartozott s alkotmányjogi A Pálffy-család tagjainak a csupán történelmi reminis­­• tekintettel, hogy a régi mű­berendezkedés nem létezik, s nem ad alapot a kizárólag egy címek használata ellen i gen összefüggésben kell fel­­­ király címert is, aki Róma királyának, a bolgárok cárjának stb. nevezte magát s az osztrák császár címeihez tarto­zott a „Jeruzsálem királya" cím is. A cseh királyok mindkét Lausitz elvesztése után is használták a lausitzi őrgróf címet, sőt ez át­ment az osztrák uralkodók címeibe is. (Az 1861. évi osztrák alkotmány törvény beveze­tése az osztrák császár teljes címét közli s abban az osztrák uralkodó egyebek között a „Markgraf von Ober- und Nieder-Lausitz" címet is használja.)" Szobár Dérer és Hrusovsky urak szivé­ről bizonyára nagy kő esett le, mikor az is­mertetett választ elolvasták, azonban ezt a jogtörténeti és nemzetközi leckét megtaka­ríthatták volna. Hogy Szobár dr., a kiváló orvosprofesszor nem járatos a közjogi kér­désekben, azt még nem csodáljuk, de a másik két interpelláló úrnak ismernie kellene a nemzetközi jog és a jogtörténet egyszer­egyét. , naj­­a az kor­aló emel­tekében, d*etkező választ hogy a magyar rendi-házi­ javaslatot ,pelid­áó tehát tárgyta­tartalmát illetőleg megállapi­. •*»» sScBípt^B*Bar II. Vodicková — Jazz-Band Berlin, március 31. nők választ­ás­ok utáni ham­enet jelöléseinek elökészi­­gezn l­­ehet állapítani, hogy a >k határozott győzelmet tel­etben. Tekintetbe kell ,­ míg a jobboldal egye­ld milliónál több szava­­s a baloldal a lő millió­m jelent semmit, hogy m­egbontott erővel mentek a ninden köztársasági frakció , hogy az első menet nem lesz. Jál demokraták­ külön jelölővé /élt, mint demonstráció, mely mutatja, hogy a párt mily erős, egnagyobb sikerrel járt s a szo­­­rata frakció számára a morális győzelmet jelentette.Legva­­lószinü, hogy a második menetben, a döntést m­ár a relatív többség is kiero­­­­olja, a köztársasági pártok egységesen i­­úinak a küzdelembe. Eddig három jelöltet­­ emlegetnek főleg a baloldal képviselői: Marxot, akinek talán a legnagyobb eshetősé­gei vannak, Helipachot, aki nagy szellemi nívójával egyformán kedveli mindenki előtt és Braunt, az elegáns szociáldemokrata ve­zért, akinek államférfiúl tehetségéről minden­ki meg van győződve. Mivel a köztársasági lapok egyhangúan és erélyesen követelik az egységes jelölt felállítását, valószínű, hogy a triumvirátus hamar megszűnik és kiválasz­tódik az új jelölt, aki a dolgok természeténél fog­va több mint valószínű a polgári pártok közül kerül ki. A német nemzetiek is felkészülnek az új eshetőségekre. Azt látják, hogy Jarres nem tudja felvenni a versenyt a köztársaságiak rosziiti, egységes jelöltjével szemben, mert kétséges, hogy a második választási menet jobb ered­ményt teremtene-e számára, mint az első. Őt tehát csak abban az esetben hagyják meg, ha a köztársasági pártok nem állapodnak meg egységes jelöltben, mivel így a relatív többséget könnyen megszerezheti. Ez a helyzet azonban aligha fog előállni és éppen ezért a jobboldalnak is gondoskod­nia kell olyan jelöltről, aki élesebb rétege­ket tud magához vonni. És ezt az itt használható, férfiút a blro­­dfdfil blokk Gessler dr.-ban látja. Igaz hogy az ő jelölése kompromisz­­szumot jelent, mert a hadügyminiszter min­den katonasága dacára is csak demokrata marad, sőt megválasztását éppen a demok­raták és a centrum döntenék el, ami örökö­sen befolyásolná tevékenységét. A külföldi viszonylatok is megnehezülné­nek, ha­­ Dessier kerülne előtérbe, mert a had­ügyminiszter főleg Franciaországban nem igen kedvelt. Annyi azonban mindenesetre tény, hogy jelölése megbontaná a a weimari koalíció egységét és határozottan megnövel­né, a jobboldal esélyeit.­Csak­­ éppen nem­ vol­na az­­ a­ firma jobboldali,­akit a monarchisták szeretnének s akinek személyét már Jarres­­ben is bizonyos kompromisszumokkal állapí­tották meg. Kétségtelen, hogy a vasárnapi német el­nökválasztás a külföldön igen jó benyo­mást keltett. Valahogy a világ helyzete olyan szeren­csés ebben a pillanatban, hogy azok a politi­kai megnyilatkozások, választások, beszé­dek, halálok, melyek máskor kirobbantanak minden európai ellentétet, ma a helyzet meg­oldását segítik elő. A kedvező atmoszféra itt van s nagyban megerősítette a tegnapi ered­ménytelen német választás is. Franciaországban ugyanis meg voltak győződve arról, hogy az új német elnök monarchista lesz s annál kellemesebben érintette őket, hogy az első menet a ki­egyezést kereső pártok megerősödését je­lentette. .A francia baloldal lapjai nemzetközi­­ je­lentőséget tulajdonítanak ennek az eredmény­nek,­­ megállapítják, hogy a paktumtervezet esélyeit nagyban előmozdítaná, ha végered­ményben köztársasági jelölt kerülne a német elnöki székbe. Ugyanígy ír az amerikai sajtó is, mely szerint Jarres megválasztása elpusztította volna azokat a kedvező kilátásokat, melye­ket Chamberlain nagy beszédében inaugu­­rált. A kedélyek némileg megnyugodtak Né­metországban az első választási menet után,­­a nép hangulatáról tiszta képet nyújtott s az elnöki szék sorsa és vele együtt számos nagy európai probléma most már csak az egyes pártvezetőségek ügyes vagy ügyetlen takti­kájától függ. Berlin, március 31. A Vorwarts ma ha­sonlóképpen, mint tegnap a centrumpárt/ Germánia, erélyesen hangsúlyozza a balol­dali egységes jelölt felállításának szükségét. Ezt a körülményt mindenütt igen kedvezően itélik meg mert látják belőle, hogy az egyes köztársasági frakciók nem zárkóznak el me­reven a megegyezés előtt. A centrum ma dél­ben 12 órakor ülést tart, melynek egyetlen tárgya az elnökválasztás második menetének megbeszélése lesz.­­ A porosz országgyűlés közben ma újra miniszterelnököt választ. A lapok már­ bizo­nyos­­ anyasággal kezelik a német parlamen­tarizmusnak ezt a szégyenét és hangoztat­ják, hogy az egyetlen lehetőség a hivatalnok­­kabinet. Ha ezt nem sikerül összehozni, ak­kor csak egyetlen mód van: feloszlatni a po­rosz parlamentet és az új választásokat az elnökválasztás második menetével egyidejű­leg megtartani. Beran, március 31. A kommunista Pote Falaié ma mr­­­ Mi az elnökválasztások eredményét • megvetéssel m mlta meg, hogy a szociál­demokraták ma is el akarják vetni jelölt­­jüket és arra igyekeznek, hogy számára a porosz miniszterelnökséget megszerezzék. Így akár a J­öbel-blok­k, akár a weimari koalíció győz, polgári elnök lesz és a pro­letariátus háttérbe szorul. A­ kommunisták a második választási menetben is külön jelöltet állítanak föl. Az extrém jobboldal orgánuma a Deutsche Zei­tung bizonyos leplezetlenséggel állapítja meg, hogy a jobboldal győzelme csak abban­­ az esetben bizonyos, ha a weimariak meg nem egyeznek. A lap persze reméli, hogy ez nem fog megtörténni-Páris, március 31. A francia sajtó a né­met elnökválasztások eredményét vártnak mondja. A lapok valószínűnek veszik, hogy Gess­ler lesz a német nemzetiek új jelöltje a második menetben, de lehet, hogy ffatzfeld, a londoni volt né­met követ fia, vagy Stegerwald kerülnek számításba. Gesslernek az az előnye is meg van, hogy bajor és így a bajor néppárt szavaza­tait is megkaphatná. ifiül! fin i ilief iWliiiszii sorsa n ragadtatva az eredménytől —■ Uj döntő kombinációk — A porosz országgyűlést feloszlatják? Csütörtök: LAJOS KÁROLY: Napfelkelte. Péntek: BÖLEM­ANNÉ ZORKÓCZY ATALA:­­■ Ádám és Éva. *• Szombat: BOTHÁR SÁNDOR dr.: Visszaemléke­zéseim Petrogalli Oszkárra. Vasárnap: SZEGEDI ISTVÁN: Ars poetica na­gyok számára. (Vers.) — SZÉKUL­A JENŐ: A cégéres madárijesztő. Szerda, április 1. Visszaemlékezéseim Petrogalli Oszkárra A P. M. H. számára irta: Bothár Sándor dr. 12 nap telt el, míg megkezdték a kihall­gatásokat. Bennünket április 29-én hallgattak ki. A vádat részletesen nem közölték, csak annyit mondtak, hogy állítólag a Move-val állunk összeköttetésben s mindannyian — akik közt alig akadt 4—5/ akik egymást is­merték volna — összeesküdtünk az állam el­len. A dologban az volt a legjobb, hogy a ki­­hallgatottak legtöbbje azt sem tudta mi az a Move. A kihallgatások után ismét szünet. Végre május 10-ikén­ megérkezett a vádta­­nács. Voltaképpen csak ekkor tudtuk meg a referálásból, hogy mi a konkrét vád elle­nünk. A Slovensky Dennik, melynek egy­­egy száma a fegyházba is bekerült, egész rémmeséket írt rólunk, bámulatos sokat tu­dott az ,,összeesküvés" részleteiről, sokkal többet, mint a szegény „összeesküvők" ma­guk. És még évek múlva is, amidőn a kitűnő Slovnsky ‘Dennik s hasonszőrű társai Pet­rogalli Oszkárról írtak, nem mulasztották el soha annak kijelentését,­­ hogy „hazaárulás" miatt Vlaván volt internálva s csak az arm­­nesztia folytán szabadult. Hát nézünk most már szemébe ennek a vádnak. Vovrouch százados hadbiró referádája szerint „Dr. Pet­­rogallit elküldte Kassára üznettel Dr. Bot­­hárt s egy bizalmas emberünk kileste, ami­dőn Dr. Nyiredyvel s Dr. Kelemennel tanács­kozott s átadta Petrogalli üzenetét, amely szerint a magyarságnak a keresztényszoci­alista pártban kell szervezkednie s szövet­kezve a­ németekkel s a szlovák néppárttal fellázítani a szlovákokat (sic!) s megtörni a csehek uralmát." Nem­­ akarok arról beszélni, hogy ebből jóformán egy szó sem igaz; hogy az egész vad mese a túlbuzgó propagács agyában fo­­gamzott, — hiszen Petrogalli éppen a ma­gyar nemzeti párt és nem a két­ szocialista párt érdekében buzgólkodott — de utalok csupán arra, amit,. Oszkár többször hangoz­tatott, hogy ha az** a mese szó szerint igaz volna, akkor sem képez jogalapot arra, hogy kémkedés címén hadbírói eljárás alá vonjanak s­ akár egy napig is fogva tartsanak. S ami­dőn később Kassán feleségem a katonai ügyésztől látogatási engedélyt kért s ügyem állása felöl tudakozódott, az egyébként kö­nyörtelenül szigorú, de igazságos érzésű­­ ügyész szó szerint azt mondta: „Az én meg­­­­győződésem szerint az ön férje ellen semmi­féle terhelő adat nincs, de nekem magasabb utasításaim vannak." És ezen magas utasítá­sok tartottak 6 hónapig a fogságban bennün­ket és végül ugyanazon tényállás alapján, amelyből kifolyólag letartóztattak, elejtették a vádat. " A vádtanács ülése 15 társunknak szaba­dulását jelentette, nekünk, benmaradtaknak pedig a magánfogság megszüntetését. Egy hét múlva még öten szabadultak, 21-en, még május 31-ig maradtunk Illaván, amikor is ki­sütötték, hogy nem egy, hanem két összees­küvés forog fenn, egy keleti és egy nyugati s bennünket a keletihez sorozva, tizenné­­gyünket átkisértek a kassai katonai fogház­ba, ahová még Pozsonyból 3 „összeesküvőt" hoztak. Hogy lelkiismeretünk mennyire nyu­godt volt, azt semmi sem jellemzi jobban, minthogy transzferálás közben, Zsolnán át­száll­va oly tömegbe kerültünk, hogy vala­mennyien egész nyugodtan megléphettünk volna, kitűnő őreinket is alig tudtuk összeke­resni, Kassán pedig egy ízben maga az őrség parancsnoka ajánlotta fel, hogy éjszaka kien­ged bennünket s egyikünk sem akart szökni, tisztában voltunk teljesen a vád tarthatatlan­ságával. Csak mint a katonai copfra jellemzőt említem meg, hogy Kassán újból magáncellá­ba zártak bennünket — az illavainál is puri­tánabban berendezettekbe: ágy sem volt, csak földre vetett szalmazsák, egy rozoga pad és az obligát „ürcsöbör" — és megtiltot­ták az egymással való beszélgetést azok­nak, akik három hete annyit beszélhettek­­ egymással, amennyi csak jól esett — s mind­ez azért, mert Kassán még nem voltunk ki­­hallgatva. Nos, június 7-én erre is sor került, a rá­hallgatás háromsoros jegyzőkönyvet jelen­tett, az első vallomás fentartását. Azután Il­ikén vádtanács. Az elnök barátságosan hir­dette ki, hogy szabadlábra nem helyezhet bennünket, mert az iratokat csak nemrég kapták s így a tényállás nem áll tisztán előt­tük, de remélik, hogy két hét múlva az ös­­­szes urak hazamehetnek. Nos ,ebben a re­ményben alaposan csalódtunk. Lehetetlen huzavona következett azután. Értesüléseink szerint — mert a fogházban a hírszolgálat pontos és gyors volt — a propagácsok léptek ismét akcióba a nem létező összeesküvés­­ nem létező bizonyítékainak felkutatása vé­­­­gett. Természetesen eredménytelenül. Köz­ben referensünk civilbe ment, más vette át­­ az ügyet, mire ez beletekintett, szabadságra ment s ez igy ment addig, mig a politikai vizsgálóbíró, Benda dr. (most a pozsonyi rendőrigazgatóság politikai őszi atyának főnö­­­­ke) szabadságáról megérkező­ s szeptember 6-ikán megkezdte az újabb le­hallgatásokat. 9-ikén ez is véget ért. Benda közbe ki is je­lentette, hogy a vizsgálat adatai alapján nagy részünk szabadul, de még 24 óráig tar­tott a bürokratikus huzavona, mikor végül 4 társunk kivételével, az ügyész vádelejtése (és nem amnesztia) alapján szabadlábra he­lyeztettünk.* Oszkár a fogságot ideges természete da­cára nagy lelki nyugalommal tűrte, sőt a csüggedőket ő bátorította En.n­­em különösen %

Next