Prágai Magyar Hirlap, 1925. június (4. évfolyam, 123-144 / 866-887. szám)
1925-06-03 / 123. (866.) szám
JrtÁrzr Jr Előfizetési árak belföldön: évente 300, Qfcíiár1 _______ _ félévre ISO, negyedévre 76, havontaf26 Kís külföldre: évente 450, félévre YMJIP* & Maw Üf Szerkesztőség: Prága, U„ Stépánská JWjp JifmW £&£ JBW JSff 'Kglifff JT ulice 16/III. Telefon: 30-3 49. Kiadóid Mai hivatal: Prága, L, Uliová ulice 18. Tej.: 67-37. Sürgönyeim: Hirlap, Praha. Ausztria felosztása Prága, június 2. A Laibachban megjelenő „Jutro“ élesen támadja Ausztriát Benes bécsi látogatásának elhalasztásával kapcsolatban. Ausztria — a lap szerint — csak addig tartotta fenn a jó viszonyt a kisantanttal, amíg pénzügyi segélyt nem kapott. Most már egyaránt propagálja a dunai konföderációt és a Németországhoz való csatlakozást. Ha Bécs azt hiszi, hogy a kampóskeresztesekkel meg tudja félemlíteni a többi államot, téved. A lap szerint legajánlatosabb volna Ausztriát a szomszédos államok között felosztani. A prágai Reforma a felosztási tervet még korainak tartja, de szerinte jó már most Bécset figyelmeztetni arra, hogy Csehszlovákia mindig meg fogja védeni érdekeit, ha kell a legerélyesebb eszközökkel is. A Sztovenszkói és Szuszinszkói Szövetkezett Ellenzéki pártok politikai napilapja megállapodni abban, hogy egy 600 emberből álló kivándorló csoportnak Orenburg közelében az Ural hegység alján, 6000 holdat utal ki Moszkva megművelés céljából. Egyúttal a kivándorlók rendelkezésére bocsájtják a közeli erdőségeket is, ahol elég fát találnak majd a lakásépítésre. A kivándorló csoport Bécsben már teljesen együtt van s 5 milliárd osztrák koronával is rendelkezik, de még 5 milliárd kell, hogy az itt keresztülvehető legyen. A csoport azt várja, hogy a hiányzó összeget az osztrák kormány rendelkezésére fogja bocsájtani. ?etel ® s szerkesztő: © áf István Leleplezett kommunista összeesküvések Egyiptomban és Palesztinában London, június 2. Vasárnap és hétfőn Kairóban számos kommunistát tartóztattak le, köztük a Daily Telegraph értesülései szerint Zaglul pasa újságjának és néhány más nacionalista orgánumnak szerkesztőit is. A rendőrség állítólag különböző okiratot kerített kezébe, köztük egyet, mely szovjet kormányt is kompromitálja a proapaganda ügyében. A Daily Mail értesülései szerint a kairói kommunista összeesküvést Moszkva pénzelte egy angol kommunistán keresztül. A Daily Chronicle úgy tudja, hogy az angol hatóságok Palesztinában is rendkívül sok kommunistát fogtak el, akik az ottani helyzetet igyekeztek fölborítani. Nem lesz adósságkonferencia Londonban London, június 2. Számos európai lap azt a hírt közölte, hogy Coolidge elnök Londonba konferenciát szándékozik egybehívni, melyen a szövetséges hatalmak amerikai adóságainak végleges rendezéséről lesz szó. Ez a híradás igen kellemetlenül érintette az angol beavatott köröket, mert a jelen pillanatokban nem volt szándékuk az adósági kérdéssel konferencia alakjában foglalkozni. Most Washingtonból érkezett hivatalos jelentések megcáfolják Coolidge állítólagos tervét és Amerikában a konferencia helyett azt várják, hogy az érdekelt államok Washingtonba megbízottakat neveznek ki, melyekkel egyenként fogják rendezni az adósságok ügyét. Turkmán felkelés Perzsiában Konstantinápoly, június 2. Ideérkező jelentések szerint a perzsiai turkmán felkelés óriási méreteket ölt. A perzsa kormánynak bizonyítékai vannak arra nézve, hogy a felkelést a teheráni orosz konzul támogatja. Tömeges osztrák kivándorlás az Ural-hegység aljába Bécs, június 2. Ausztria kedvezőtlen gazdasági körülményei mindinkább élesztik az osztrák népben a kivándorlási vágyakat és napirenden vannak az újabb kivándorlási csoportok keletkezései. Néhány hét előtt nagy port vert föl az a hír, hogy 50.000 osztrák állampolgár Délamerikában, vagy Északamerikába vándorol ki, mert nem bírja már a bécsi életet. Most a „Morgen“ jelentése szerint a háborús résztvevők egy csoportja, mely többnyire volt oroszországi hadifolyokból áll, s mely már egy évvel ezelőtt keletkezett pusztán azért, hogy tömörülten könnyebben érje el a kivándorlás lehetőségét, előkészítő munkálataiban anyira jutott, hogy végre gondolhat a kiutazásra. Sikerült ugyanis az orosz kormánnyal Botlam volt magyar miniszter ráldaskodása isorthy ellen Budapest, június 2. Beniczky Ödön volt magyar belügyminiszter, akinek minisztersége idejében Somogyi és Bacsó szerkesztőket megölték s aki annak idején maga vezette a nyomozást a tettesek ellen, szombaton — miután a hivatali titoktartás kötelezettsége alól hivatalos felmentést nyert — terjedelmes vallomást terjesztett elő, amelyben a Népszava szerkesztőinek gyilkossága ügyében merész vádakat emelt Horthy kormányzó személye ellen. Beniczky kijelentéseit a budapesti „Az Ujság“ pünkösdi számában is leközölte, az államügyészség azonban a lapot elkoboztatta s felelős szerkesztője, valamint Beniczky ellen az eljárást megindította. Hivatalos helyen az esetről a következő kommünikét adták ki: — A rendőrség Beniczky Ödön volt belügyminisztert ma letartóztatta és az ügyészségre szállította. Letartóztatására Horthy kormányzó személyét sértő, rágalmazó kijelentéseivel adott okot, valamint azzal, hogy a hivatalos titoktartás kötelezettségét megszegte. Beniczky a kormányzó a titoktartás kötelezettsége alól csak a hadbíróság előtt a Somogyi és Bacsó-ügyben teendő vallomására mentette föl. Beniczky vallomását írásba foglalta s ebből egy példányt a hadosztálybirósághoz nyújtott be, másolatát pedig az „Az Ujság“ szerkesztőségéhez juttatta, amely azt a lap pünkösdi számában kilenchasábos cikkben ismertette. A lap ellen, minthogy a törvény a folyamatban lévő eljárás aktáinak nyilvánosságra hozatalát tiltja, tiltott közlés miatt eljárás indult meg. Beniczky az Az Újságban megjelent inkriminált kijelentéseiben elmondja, hogy még 1919 szeptemberében, amikor Budapest román megszállás alatt volt, ő a nemzeti hadsereg siófoki főhadiszállására utazott, hogy Horthy főparancsnoknál a fehér tisztek borzalmas tettei ellen fölszólaljon s azoknak megtorlását kieszközölje. Horthy tisztázni akarta tisztjeinek cselekedeteit s Beniczky egy kérdésére kijelentette, hogy „pogrom ugyan nem lesz, de egyesek fürödni fognak". A Somogyi és Bacsó-gyilkosság ügyében vezetett nyomozásáról kijelenti, hogy Nagy detektív jelentése alapján a Népszava szerkesztőit katonai automobilokon szállították el, de a katonai hatóságok hamis útra akarták terelni a nyomozást s azért azt közölték, hogy abban az időben egy katonai automobil sem hagyta el Budapest területét. Később Olztenburg kérte őt, hogy a nyomozást ne folytassa olyan erélyel, mert tudomása szerint teljhatalommal felruházott titkos szerv alakult, amely nem riadna vissza attól sem, hogy Beniczkyt is, ha viselkedése szemükben gyék láb alól, veszedelmesnek látszanék, elevőt ugyanezen sors várna Olztenburgra is. A rendőrségi nyomozásról kijelentette, hogy amikor Somogyi cikkét a tiszti kaszinóban Horthy jelenlétében fölolvasták, a tisztek között az nagy konsternációt okozott s többen azt a kijelentést tették, hogy ideje volna már Somogyival egyszer végezni. Horthy ekkor állítólag azt mondotta, hogy nem beszélni, hanem tenni kell. Erre az Osztenburg- és Prónay-különítmények tisztjei között versengés indult meg a főparancsnok kívánságának teljesítésére. Beniczky arról is tud, hogy Nagyatádi Szabó István elhunyt volt földmivelésügyi miniszter személye sem volt biztonságban, mert Horthy többször olyan kijelentést tett, hogy ha Nagyatádi nem akarna parírozni, akkor is olyan kézmozdulatot tett, mint ahogyan hátulról késst szúrnának valakinek hátába. Beniczkynek az Az Újságban megjelent cikke nagy konsternációt okozott Budapesten s az egész ország politikai közvéleményében. Hivatalosan, de a közönség nagy rétegeiben is úgy tudják, hogy az egész akció mögött erős legitimista mozgalom van, amelynek fő célja Horthy kormányzó személyét ily módon befeketíteni. A vallomás egyoldalú propagandisztikus célokat szolgál s valótlan dolgokat állít. A cikknek vakmerő tendenciózus rágalmazó tartalma a legnagyobb felháborodást keltette és az illetékes hatóságok a megtorlásra szükséges törvényes intézkedéseket azonnal foganatosították. Beniczky Ödön volt belügyminiszter ellen hamis vádaskodás, kormányzóséntés, valamint a hivatalos titoktartás megsértésének vétsége miatt, az Az Újság ellen pedig tiltott közlés vétsége miatt eljárás indult meg. A mai napi sajtó és a politikai körök is Beniczky megmagyarázhatatlan kirohanásaival foglalkoznak és azt a legegyöntetübben elítélik. Az Uj Nemzedék kijelenti, hogy Beniczky politikai kirohanása nem csak a mai politikai szellem, de az egész keresztény szellem ellen irányul. Beniczky kijelentéseivel kormányválságot akart előidézni, mert azt éppen abban az időben tette, amikor a miniszterelnök Magyarországtól távol van. Beniczkynek tendenciózus vádaskodásaival és annak nyers, meggondolatlan taktikájával a higgadt, megfontolt legitimista körök sem azonosítják magukat. Beniczky letartóztatása nem ezzel az üggyel kapcsolatban történt. Sréter volt honvédelmi miniszter elleni rágalmazásai miatt jogerősen kétheti fegyházra volt ítélve és hétfő reggelre kapott idézést büntetésének letöltése céljából. Minthogy Beniczky nem jelentkezett, elővezették az államügyészségre. Sztrapka Gusztáv államügyész újságírók előtt odanyilatkozott, hogy az ügyészség indítványozta Beniczkynek előzetes letartóztatását, ezt azonban, ha a vizsgálóbíró teljesítené is a letartóztatás iránti kérést, csak azután lehetne fogantosítani, ha Beniczky a jogérvényesen kiszabott kétheti fogházat, valamint a párbajvétségért kapott kétnapi fogházbüntetést letölti. A magyar parlamenti ellenzék azzal a tervvel foglalkozott, hogy az ügyet a nemzetgyűlés elé viszi, eddig azonban az interpellációs könyvbe nem jegyezték be kívánságukat. Napirend előtti felszólalásra pedig valószínűen nem kapnak engedélyt. Apponyi is nyilatkozott a nagy konsternációt okozó ügyben s kijelentette, hogy a legitimisták holnap ülnek össze, hogy maguktartásáról döntsenek. Andrássy, Pallavicini őrgróf, valamint Friedrich István a budapesti Reggeii munkatársának kijelentették, hogy ha tőlük is tanúvallomást kérnének, hajlandók erre. Vass József miniszterelnökhelyettes a nemzetgyűlés holnapi ülésén beszélni fog az ügyről s a kormány álláspontját fogja ismertetni. Válságok írta: Fleischmann Gyula dr. Kassa, június 2. Az évek óta húzódó szociális és gazdasági válságok után, úgy látszik, most a politikai válságok korszakához értünk. Mert az, ami a mi egész belpolitikai életünkben néhány hónap óta lejátszódik, nem elszigetelt, itt-ott fölbukkanó jelenségek sora, hanem egy lélektani tömegjelenség, amelynek nemcsak egyes pártvezérek esnek áldozatul, hanem fölborulással fenyegeti egész tömegek lelki egyensúlyát. Ennek a betegségnek sokkal mélyebb okai vannak, hogysem azt egyszerű személyi differenciákból meg lehetne fejteni. Nem Prásek, nemi Bubnik, sem pedig Koz a Matejov uraikról van itt szó — hogy tovább ne menjünk —, nem is egyes pártokban fölmerült programbeli ellentétekről —, hanem egész politikai életünk jutott válságba. Hat év alatt mérhetetlen anyagi és szellemi energiát emésztett föl a köztársaság politikai élete és az eredmény se a kormány, se az ellenzék részén távolról sem áll arányban a hozott áldozatokkal. Osztályok, nemzetiségek, gazdasági érdekeltségek és politikai pártok nehéz csatákat vívtak egymással és ez a hat év mindenkire veszteséggel zárult. S nemcsak a pártvezérek, de a tömegek is elégedetlenek, amelyekben jelszavakkal és ígéretekkel tartották a lelket mostanáig és ma őszintén be kell vallani minden részen a sikertelenséget. Mert ki beszélhet ma itt sikerekről? Talán az agráriusok, vagy a szociáldemokraták — a kormány két leghatalmasabb pártja? Talán a koalíció többi része? Vagy az ellenzék, — amely az utóbbi években egyszerűen lehetetlenné volt téve? A kormánypártok ijedten látják, hogy nemcsak eredménytelen volt a sok csatározás, hanem az államgépezetre gyakorolható befolyásuk is csökkent, amely gépezet az utóbbi években annyira megerősödött és függetlenítetite magát, hogy ma már dacolni mer a pártokkal, sőt az egész parlamenttel is. A referensek befolyása nagyobb, mint a minisztereké és az osztálytanácsosok ellenállásán megtörik minden képviselői befolyás. Az idő megviselte a pártvezérek idegeit, a sok munka kifárasztotta, a sok sikertelenség pedig elkedvetlenítette őket. És ugyanezt a jelenséget tapasztaljuk a pártok hozzátartozóinál is. Akik eddig azt hitték, hogy a pártvezér követése, a párthűség és pártszolidaritás azok a tényezők, amelyek a választó boldogulásához vezetnek, azok ma csalódottan látják, hogy ezen az úton sem az egyéni célok, sem a pártprogram meg nem valósíthatók és vannak titkos, eddig eléggé nem méltatott, vagy észre sem vett erők, amelyek minden törekvést meg tudnak akadályozni. És az az öt hosszú év, amely oly rettenetes súllyal nehezedett reánk, azok a gazdasági megpróbáltatások, amelyek mindenkit szegénnyé tettek, azok a hasztalan reménykedések, hogy egyszer mégis javulni fog a helyzet, mély nyomokat kellett, hogy hagyjanak mindnyájunk lelkében. Idegesek, türelmetlenek, elégedetlenek és fáradtak lettünk valamennyien. Amíg a helyzetünk, sorsunk megjavításán dolgoztunk s ezért annyi áldozatot is hoztunk, most íme a szörnyű valóságot látjuk magunk előtt, hogy semmit se jutottunk előre, sőt — lecsúsztunk. Az erőink fogytán és a céljaink messze vannak előttünk. Ezeknek előrebocsátása után egész nyugodtan megállapíthatjuk, hogy itt nem egyszerű politikai válságokról, hanem hatalmas lelki megrendülésekről kell beszélni, amelyeket a gazdasági lemorzsolódás és sikertelenség idézett elő s amely most vagy hatalmas kitörésekben, vagy pedig egy teljes apátiában készül megnyilvánulni.