Prágai Magyar Hirlap, 1925. július (4. évfolyam, 145-170 / 888-913. szám)

1925-07-01 / 145. (888.) szám

Y 7­w­mn fi­­W IV. évi. 145, OiSiH s’Sm­g S­wfla 1925 júliu­s 1 MM MmmL» előfizetési árak belföldön: évente 300, Mijjif n félévre 150, negyedévre 76, havonta Ml? Jw ér* 26 Ké: külföldre: évente 450, félévre £ iW mil­^ juk­i _. mi *25. negyedévre 115, havonta «p Ké­ M ^zm­p ^SZ*M­A,!A ,­2,> K*W /rxIT# mmMm hivatal: Prása._ Im Lik­ová ullcc 18. Ji­szt&wenszSkói és ffifagszimsztkai­­$z&vet$bez&it íftémzétki HaKiofo &ofÉn­ík&Bi napilapja fösx&wítesziö: íDzutányi £@issfo­3etelös­sxev&esxtö ‘tsivúm KiüritiM. a üMlirvidéfeet Páris, június 30. A Petit Journal értesülése szerint Painlevé miniszterelnök megtett minden intézkedést arra, hogy a Ruhrvidéket a belga és az angol bizottságok beleegyezé­sével együtt a közeljövőben kiürítsék a francia csapatok. Óriási földrengés Kaliforniában Santa Barbara ?:.?asztrófá — Eddig 65 halott Sanfrancisco, június 30. Santa Barbara városából érkezett jelentések szerint tegnap ott erős földrengés volt, mely elpusztította a város üzletnegyedét. A rendkívül heves földrengést egész Kaliforniában érezték, de katasztrofális méreteket csak Santa Barba­rában öltött Az első földlökést a jelentések szerint reggel kilenc órakor érezték. A város utcáin hamarosan mély sza­kadékok támadtak, melyek tönkretették a vízvezetéket is, úgy hogy áradás kelet­kezett. A távirati összköttetés szünetel a város­sal. Eddig érkezett jelentések szerint a sze­rencsétlenségnek hatvanöt áldozata van. Az anyagi kár óriási, körülbelül 150­ ház, köztük egy szálloda is, elpusztult. Santa Barbara, június 30. A földrengésről szóló legúja­bb hírek ismét nagy elemi ka­tasztrófa képét mutatják. Az Arlington-szálloda összedőlésénél több, mint 30 ember halt meg. A telefon- és távíróvonal 40 mérföld körzetben pusztult el. A környékbeli falvakban szintén nagy károkat okozott a földrengés. Állítólag szá­mos milliomos halt meg. Santa Barbarában beomlott az állami fogház hátsó fala és a foglyok mind elszabadultak. Katonaság és csendőrség máris erélyesen nyomoz a szökevények után, akik nagy ret­tegésben tartják a környék lakosságát. A párkányi konventikulum (fl.) Prága, június 30. A keresztényszocialista párt komáromi, valamint a magyar kisgazdapárt dunaszerda­­helyi és komáromi gyűlései bebizonyították azt, amit mi különben úgyis tudtunk, hogy Szlovenszkó délnyugati határvidékének ma­gyar lakossága tűrhetetlenül a keresztény­szocialista és a magyar kisgazdapártnak a pártok illetékes szervei által megválasztott elnöksége, nem pedig Lelley ki­siny cso­portja mögött áll, amely a párkányi konven­­tikulumon nyíltan kibontotta a lázadás zász­laját a keresztényszocialista párt túlnyomó többsége és annak elnöksége ellen. Május 16-án az országos keresztény­­szocialista pártvezető vég zattöbbséggel megbuktatta impozáns szava­a régi rezsimet, amelynek működése nemcsak a párt kebelén belül, de a testvérpártoknál, sőt a pártszö­vetségünkön kívül álló többi ellenzéki párt­nál is a legteljesebb bizalmatlansággal talál­kozott. Selleyéknek látniuk kellett, hogy a játszmát elveszítették. A politikai jóizlés és a politikai tisztesség megkövetelte volna tő­lük, hogy ennek a helyzetnek következ­ményeit levonják és vagy alávessék magukat a többség akaratának, vagy pedig — ha­ ezt méltóságukon alulinak tartják — lépjenek ki a párt kötelékéből. Ők azonban nem így cselekedtek. Lesley, aki eddig azt szokta mondani: „a párt én vagyok, ha egy gyer­­tyatartóra azt mondom: ez feszület, akkor a híveim le fognak borulni és imádni fogják azt“, nem tudott belenyugodni abba, hogy ezentúl csak egyszerű, kötelességét híven teljesítő közkatonája legyen pártjának, ha­nem már bukása pillanatában is azon gon­dolkodott, miképpen lehetne visszaszerezni a kezéből kicsavart vezéri pálcát. Az ortodox, a hithű keresztényszocializmus báránybőrébe takarózott ezért és minden rendelkezésére álló eszközzel megakadályozni igyekezett az uj elnökségnek éppenséggel nem könnyű, rendcsináló munkáját. A Népakarat, amelyet — miután a párt hivatalos lapja a Nép lett — az „országos keresztényszocialista szervezetek központi közlönyének”” kereszteltek el, a tőle meg­szokott ízléstelen módon támadta az új el­nökséget. A Concordia-nyomdát, amely an­nak idején a párt válságát kirobbantotta, nem akarják kiadni a kezükből. A pártveze­tőség határozatait nem akarják elismerni, a szeptember havára kitűzött pártkongres­­­szus határozatai ellen pedig már most vétót kiáltanak, sőt bejelentik, hogy október havá­ban ellenkongresszust fognak tartani és an­nak előkészítésével egy végrehajtó bizott­­ságot bíztak meg. Pártot akarnak csinálni a párton belül, meg akarják bontani annak egységét, önző céljaikat fölébe rendelik a párt érdekeinek és miként a múltban, úgy ezentúl is lehetetlenné akarják tenni a nyu­godt, építő munkát a magyarság, az őslakos­ság javára. Vajjon milyen sötét hatalmak állanak a terv mögött, érdekében ez a romboló vájjon kinek áll az a választások küszöbén?!aknamunka most. A magyarságnak semmiesetre sem, mert annak érdeke azt kívánja, hogy zárt egy­ségben induljon neki a választási küzdelem­nek. E napokban el fog dőlni, hogy a kép­viselőház elé terjesztendő választási wella milyen preventív intézkedéseket fog szük­ségessé tenni abból a célból, hogy elérjük az előírt szavazatszámot. Lehet, hogy ez csak valamilyen szövetség útján válik majd lehet­ségessé. De bármiként is alakuljon a helyzet, annyi föltétlenül bizonyos, hogy a magyar választókat szétforgácsolni nem szabad. Mi nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy egy csomó apró pártra szaka­dozzunk, mert ennek az lenne a következ­méyne, hogy a következő parlamenti ciklus­ban megfelelő képviselet nélkül maradunk. Nagyon jól tudják ezt Selleyék is és éppen ezért bűnös merényletet követnek el a magyarság és az őslakosság érdekei ellen, ha egyéni okokból meg akarják bontani a keresztényszocialista párt tömör falanxát. Eddig ők követeltek föltétlen engedelmessé­get a kisebbségtől, most, hogy a kisebbség többséggé lett, az legalább­is ugyanolyan joggal megkövetelheti tőlük, hogy alávessék magukat a pártfegyelemnek. Ha erre nem hajlandók és külön utakon akarnak járni, úgy nincs helyük közöttünk, mert ugyan­olyan szerepre vállalkoztak, mint Csánki huszárjai és Békeffi-Friedmann gyászmagyar­jai. Tudjuk, hogy a párkányi konventikulum jelentősége vajmi kevés. Tudjuk, hogy Lelley teljesen eljátszotta kisded játékait és többé vezető szerepet nem játszhat. Legújabb akciója kudarcba fog fűlni és sem neki, sem kicsiny csoportjának sikereket teremni nem fog. Legfeljebb zavarokat csinálhat még ideig-óráig, hogy azután végleg letűnjön a színről. A magyarság azonban nem tűrheti, hogy bárki is zavarokat támasszon soraiban és kíméletlenül le fogja tiporni azt, aki ilyen feladatra vállalkozik. Elég volt az intrikák­ból, elég volt a legnagyobb koncepciókat is elgáncsoló fenegyerekeskedésből, rendre, fegyelemre és egyenes vonalú, őszinte poli­tikára van szükségünk, hogy pótolni tudjuk azt, amit a Lelley Csoport állandó­­ okvetet­­lenkedései miatt idáig sajnos nem tehettünk meg. Aki ezt nem akarja belátni, az vagy tudatosan, vagy vétkes rövidlátásból Hód­osának, a teljhatalmú szlovenszkói választási diktátornak malmára hajtja a vizet. Svehla válassi és reformja a szavazóit akarafál­­éli tollvonással az ellenkezőjére változtatja Holnap terjesztik be a novellát • A miniszterelnök az új pártok életére tör Prága, június 30. Koalíciós körökből szerzett értesüléseink szerint a képviselőház holnapi ülésén be fog­ják terjeszteni a választási törvényt módosító javaslatot. A novella legtöbb pontjára nézve már megegyezett a koalíció, csak arról nincs még döntés, hogy a pártok milyen feltétel mellett juthatnak mandátumhoz. Ezt a kér­dést a republikánusok és szociáldemokraták között megindult harc fogja eldönteni. A republikánusok ugyanis amellett fog­laltak állást, hogy mandátumhoz csakis az a párt jusson, am­ely az összszavazatok két százalékát elérte, vagyis legalább 120— 150.000 szavazatot kapott. Hogy Svehláék miért ragaszkodnak­ ehhez a követeléshez, könnyen érthető. Svehla ugyan kifelé azt a diplomatikus magyarázatot adja, hogy a mai koalíciós rendszert s a jelenlegi „demokrati­kus parlamentarizmust** akarja ilymódon megvédeni, szóval a kisebb politikai pártokat a parlamentből kizárni, hogy ezek ne okoz­hassanak örökösen kellemetlenségeket a koa­líciónak az új parlamentben. Ezt hirdeti kifelé a koalíció nagyvezére, a valóságban azonban kampányának egészen más a tendenciája. Svehla az új politikai pártokat nem akarja a parlamentbe beengedni. Azt szeretné, ha régi riválisa, Prásek, akit sikerült a szenátusból kigolyóznia s aki­nek mandátumát megsemmisítették, továbbra is a negatív politika színterére vonulna vissza. A légionárius Národni Osvobozemiben Fischer József dr. élesen kikel Svehla tervei ellen s a többi között ezeket írja: kat. — A novella veszélyezteti a választáso­mért annak a pártnak a szavazatait, amely az előírt szavazatszámot e­l nem­ érte, egyszerűen át akarják íratni másnak a kon­tójára.­­ Ez sokkal rosszabb még, mint a szavazatok megsemmisítése; a választó akaratát egy tollvonással megváltoztatják az ellenkezőjére. S lehet ezután még egyenlő választójog­ról beszélni, amikor a választó csak akkor gyakorolhatja jogát, ha olyan párthoz tarto­zik, amelynek legalább 120.000 szavazata van? Ez a novella az uj pártokat akarja el­nyomni, mert ezeknek nem szabad mással kooperálniok. Ezzel ehát az uj eszméket akarják elnyomni. Eszmék elnyomása azon­ban még senkinek sem sikerült! Fischer dr. nem akarja elhinni, hogy vezető körök ne akarjanak tanulni a múltból , s ne lássák át, hogy a parlamentarizmus ha­sonló gyakorlata más országokban hová ve­zetett. Mit tárgyal Ma^p a Ház? A képviselőház holnap kér... meg újból parlamenti munkáját s az előjelek szerint jú­lius 10-ig egyfolytában fog ülésezni. A koa­líció az utóbbi napokban főleg az építési tör­vény módosításával foglalkozott, amelynek javaslatát szerdán készül a plénum elé ter­jeszteni. Legelsősorban a képviselőház s a sze­nátus 36 tagú, közös bizottságának megala­kításáról szóló javaslatát akarja a képviselő­,­ház letárgyalni, hogy az a nyári hónapok alatt az adóreformot letárgyalhassa. Parla­menti körökben ugyanis azon a nézeten van­nak, hogy az adóreformot ossz­a, akár a ré­gi, akár pedig már az új parlamentben tető alá kell hozni. A holnapi ülésen tárgyalni fogják még a kormány ama javaslatát, amely szerint a katonai bírák a polgári bíróság szolgálatába átléphetnek. Pusztító ciklon a Fü­löpszig­eteken New­ York, július 30. Egy manilai jelentés szerint a Fülöpszigeteken óriási ciklon dühön­gött, mely a legnagyobb károkat a Vulacan kerületben okozta. Huszonhét benszülött meghalt, több ezer ember hajléktalanná­ vált. Az anyagi kárt az amerikaiak körülbelül százezer dollárra becsülik. Vásifö szerencsétlenség Keletszibériában Moszkva, június 30. A Csita-moszkvai gyorsvonat Tajga közelében, Novonikola­­jevsk keletszibériai város közelében kisik­lott. A szerencsétlenségnek az eddigi jelen­tések szerint tíz áldozata van, míg 32-en ttöbbé-kevésbé súlyosan megsebesültek. Nagy hajókatasztrófa az amerikai part mellett Newyork, június 30. A Tuscania nevű gőzös tegnap kétszáz mértföldnyire Halifax­tól összeütközött a Rex nevű halászbárká­val. A halászbárka elsülyedt és legénysége utolsó emberig a hullámokban lelte halálát. Az összeütközést, meynek tizenhat halottja van, a sürü köd okozta. Abd elKrii íeiispeü ollenziváia Paris, június 30. A lapok vésztjósló je­lentéseket közölnek a marokkói frontról. Abd el Krím vasárnap az egész fronton, azaz körülbelül 220 kilométer szélesség­ben, eddig még nem tapasztalt hevesség­gel támadást kezdett. Terual mellett Freidenberg csapatai egy kilométerre előrenyomultak. Keleten szintén visszaverték a riff csapatokat. Abd el Krím újabb támadásai most, amikor Parisban már azt hitték, hogy a riff vezér­ereje megtört, újabb nagy aggodalomra adnak okot. Nem sajátítják ki az erdélyi magyarok birtokait Budapest, június 30. Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése. A Nemzeti Újság­nak jelentik Bukarestből, hogy félhivatalos értesülés szerint a román földmivelésügyi miniszter rendeletet bocsátott ki, amelyben elrendeli, hogy azon telepesek birtokait, akik 1885-ben, vagy az előtt szerezték bir­­­tokaikat Erdélyben, nem lehet kisajátítani. A rendelet utasítja az Erdélyben működő bir­­tokrendező bizottságot, hogy további ren­delkezésig a kisajátító munkálatokat füg­gessze fel. A lap rendkívül örvendetesnek mondja a rendeletet, amely nagy megnyug­vást fog szerezni az erdélyi magyarságnak. A bánsági magyarok és a bukovinai csángók visszatelepítése ugyanis legnagyobbrészt 1885-ben történt, így ezek a családok az új rendelkezés értelmében megtarthatják bir­tokaikat.

Next