Prágai Magyar Hirlap, 1925. július (4. évfolyam, 145-170 / 888-913. szám)
1925-07-01 / 145. (888.) szám
Y 7wmn fiW IV. évi. 145, OiSiH s’Smg Swfla 1925 július 1 MM MmmL» előfizetési árak belföldön: évente 300, Mijjif n félévre 150, negyedévre 76, havonta Ml? Jw ér* 26 Ké: külföldre: évente 450, félévre £ iW mil^ juki _. mi *25. negyedévre 115, havonta «p Ké M ^zmp ^SZ*MA,!A ,2,> K*W /rxIT# mmMm hivatal: Prása._ Im Liková ullcc 18. Jiszt&wenszSkói és ffifagszimsztkai$z&vet$bez&it íftémzétki HaKiofo &ofÉník&Bi napilapja fösx&wítesziö: íDzutányi £@issfo3etelössxev&esxtö ‘tsivúm KiüritiM. a üMlirvidéfeet Páris, június 30. A Petit Journal értesülése szerint Painlevé miniszterelnök megtett minden intézkedést arra, hogy a Ruhrvidéket a belga és az angol bizottságok beleegyezésével együtt a közeljövőben kiürítsék a francia csapatok. Óriási földrengés Kaliforniában Santa Barbara ?:.?asztrófá — Eddig 65 halott Sanfrancisco, június 30. Santa Barbara városából érkezett jelentések szerint tegnap ott erős földrengés volt, mely elpusztította a város üzletnegyedét. A rendkívül heves földrengést egész Kaliforniában érezték, de katasztrofális méreteket csak Santa Barbarában öltött Az első földlökést a jelentések szerint reggel kilenc órakor érezték. A város utcáin hamarosan mély szakadékok támadtak, melyek tönkretették a vízvezetéket is, úgy hogy áradás keletkezett. A távirati összköttetés szünetel a várossal. Eddig érkezett jelentések szerint a szerencsétlenségnek hatvanöt áldozata van. Az anyagi kár óriási, körülbelül 150 ház, köztük egy szálloda is, elpusztult. Santa Barbara, június 30. A földrengésről szóló legújabb hírek ismét nagy elemi katasztrófa képét mutatják. Az Arlington-szálloda összedőlésénél több, mint 30 ember halt meg. A telefon- és távíróvonal 40 mérföld körzetben pusztult el. A környékbeli falvakban szintén nagy károkat okozott a földrengés. Állítólag számos milliomos halt meg. Santa Barbarában beomlott az állami fogház hátsó fala és a foglyok mind elszabadultak. Katonaság és csendőrség máris erélyesen nyomoz a szökevények után, akik nagy rettegésben tartják a környék lakosságát. A párkányi konventikulum (fl.) Prága, június 30. A keresztényszocialista párt komáromi, valamint a magyar kisgazdapárt dunaszerdahelyi és komáromi gyűlései bebizonyították azt, amit mi különben úgyis tudtunk, hogy Szlovenszkó délnyugati határvidékének magyar lakossága tűrhetetlenül a keresztényszocialista és a magyar kisgazdapártnak a pártok illetékes szervei által megválasztott elnöksége, nem pedig Lelley kisiny csoportja mögött áll, amely a párkányi konventikulumon nyíltan kibontotta a lázadás zászlaját a keresztényszocialista párt túlnyomó többsége és annak elnöksége ellen. Május 16-án az országos keresztényszocialista pártvezető vég zattöbbséggel megbuktatta impozáns szavaa régi rezsimet, amelynek működése nemcsak a párt kebelén belül, de a testvérpártoknál, sőt a pártszövetségünkön kívül álló többi ellenzéki pártnál is a legteljesebb bizalmatlansággal találkozott. Selleyéknek látniuk kellett, hogy a játszmát elveszítették. A politikai jóizlés és a politikai tisztesség megkövetelte volna tőlük, hogy ennek a helyzetnek következményeit levonják és vagy alávessék magukat a többség akaratának, vagy pedig — ha ezt méltóságukon alulinak tartják — lépjenek ki a párt kötelékéből. Ők azonban nem így cselekedtek. Lesley, aki eddig azt szokta mondani: „a párt én vagyok, ha egy gyertyatartóra azt mondom: ez feszület, akkor a híveim le fognak borulni és imádni fogják azt“, nem tudott belenyugodni abba, hogy ezentúl csak egyszerű, kötelességét híven teljesítő közkatonája legyen pártjának, hanem már bukása pillanatában is azon gondolkodott, miképpen lehetne visszaszerezni a kezéből kicsavart vezéri pálcát. Az ortodox, a hithű keresztényszocializmus báránybőrébe takarózott ezért és minden rendelkezésére álló eszközzel megakadályozni igyekezett az uj elnökségnek éppenséggel nem könnyű, rendcsináló munkáját. A Népakarat, amelyet — miután a párt hivatalos lapja a Nép lett — az „országos keresztényszocialista szervezetek központi közlönyének”” kereszteltek el, a tőle megszokott ízléstelen módon támadta az új elnökséget. A Concordia-nyomdát, amely annak idején a párt válságát kirobbantotta, nem akarják kiadni a kezükből. A pártvezetőség határozatait nem akarják elismerni, a szeptember havára kitűzött pártkongresszus határozatai ellen pedig már most vétót kiáltanak, sőt bejelentik, hogy október havában ellenkongresszust fognak tartani és annak előkészítésével egy végrehajtó bizottságot bíztak meg. Pártot akarnak csinálni a párton belül, meg akarják bontani annak egységét, önző céljaikat fölébe rendelik a párt érdekeinek és miként a múltban, úgy ezentúl is lehetetlenné akarják tenni a nyugodt, építő munkát a magyarság, az őslakosság javára. Vajjon milyen sötét hatalmak állanak a terv mögött, érdekében ez a romboló vájjon kinek áll az a választások küszöbén?!aknamunka most. A magyarságnak semmiesetre sem, mert annak érdeke azt kívánja, hogy zárt egységben induljon neki a választási küzdelemnek. E napokban el fog dőlni, hogy a képviselőház elé terjesztendő választási wella milyen preventív intézkedéseket fog szükségessé tenni abból a célból, hogy elérjük az előírt szavazatszámot. Lehet, hogy ez csak valamilyen szövetség útján válik majd lehetségessé. De bármiként is alakuljon a helyzet, annyi föltétlenül bizonyos, hogy a magyar választókat szétforgácsolni nem szabad. Mi nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy egy csomó apró pártra szakadozzunk, mert ennek az lenne a következméyne, hogy a következő parlamenti ciklusban megfelelő képviselet nélkül maradunk. Nagyon jól tudják ezt Selleyék is és éppen ezért bűnös merényletet követnek el a magyarság és az őslakosság érdekei ellen, ha egyéni okokból meg akarják bontani a keresztényszocialista párt tömör falanxát. Eddig ők követeltek föltétlen engedelmességet a kisebbségtől, most, hogy a kisebbség többséggé lett, az legalábbis ugyanolyan joggal megkövetelheti tőlük, hogy alávessék magukat a pártfegyelemnek. Ha erre nem hajlandók és külön utakon akarnak járni, úgy nincs helyük közöttünk, mert ugyanolyan szerepre vállalkoztak, mint Csánki huszárjai és Békeffi-Friedmann gyászmagyarjai. Tudjuk, hogy a párkányi konventikulum jelentősége vajmi kevés. Tudjuk, hogy Lelley teljesen eljátszotta kisded játékait és többé vezető szerepet nem játszhat. Legújabb akciója kudarcba fog fűlni és sem neki, sem kicsiny csoportjának sikereket teremni nem fog. Legfeljebb zavarokat csinálhat még ideig-óráig, hogy azután végleg letűnjön a színről. A magyarság azonban nem tűrheti, hogy bárki is zavarokat támasszon soraiban és kíméletlenül le fogja tiporni azt, aki ilyen feladatra vállalkozik. Elég volt az intrikákból, elég volt a legnagyobb koncepciókat is elgáncsoló fenegyerekeskedésből, rendre, fegyelemre és egyenes vonalú, őszinte politikára van szükségünk, hogy pótolni tudjuk azt, amit a Lelley Csoport állandó okvetetlenkedései miatt idáig sajnos nem tehettünk meg. Aki ezt nem akarja belátni, az vagy tudatosan, vagy vétkes rövidlátásból Hódosának, a teljhatalmú szlovenszkói választási diktátornak malmára hajtja a vizet. Svehla válassi és reformja a szavazóit akarafáléli tollvonással az ellenkezőjére változtatja Holnap terjesztik be a novellát • A miniszterelnök az új pártok életére tör Prága, június 30. Koalíciós körökből szerzett értesüléseink szerint a képviselőház holnapi ülésén be fogják terjeszteni a választási törvényt módosító javaslatot. A novella legtöbb pontjára nézve már megegyezett a koalíció, csak arról nincs még döntés, hogy a pártok milyen feltétel mellett juthatnak mandátumhoz. Ezt a kérdést a republikánusok és szociáldemokraták között megindult harc fogja eldönteni. A republikánusok ugyanis amellett foglaltak állást, hogy mandátumhoz csakis az a párt jusson, amely az összszavazatok két százalékát elérte, vagyis legalább 120— 150.000 szavazatot kapott. Hogy Svehláék miért ragaszkodnak ehhez a követeléshez, könnyen érthető. Svehla ugyan kifelé azt a diplomatikus magyarázatot adja, hogy a mai koalíciós rendszert s a jelenlegi „demokratikus parlamentarizmust** akarja ilymódon megvédeni, szóval a kisebb politikai pártokat a parlamentből kizárni, hogy ezek ne okozhassanak örökösen kellemetlenségeket a koalíciónak az új parlamentben. Ezt hirdeti kifelé a koalíció nagyvezére, a valóságban azonban kampányának egészen más a tendenciája. Svehla az új politikai pártokat nem akarja a parlamentbe beengedni. Azt szeretné, ha régi riválisa, Prásek, akit sikerült a szenátusból kigolyóznia s akinek mandátumát megsemmisítették, továbbra is a negatív politika színterére vonulna vissza. A légionárius Národni Osvobozemiben Fischer József dr. élesen kikel Svehla tervei ellen s a többi között ezeket írja: kat. — A novella veszélyezteti a választásomért annak a pártnak a szavazatait, amely az előírt szavazatszámot el nem érte, egyszerűen át akarják íratni másnak a kontójára. Ez sokkal rosszabb még, mint a szavazatok megsemmisítése; a választó akaratát egy tollvonással megváltoztatják az ellenkezőjére. S lehet ezután még egyenlő választójogról beszélni, amikor a választó csak akkor gyakorolhatja jogát, ha olyan párthoz tartozik, amelynek legalább 120.000 szavazata van? Ez a novella az uj pártokat akarja elnyomni, mert ezeknek nem szabad mással kooperálniok. Ezzel ehát az uj eszméket akarják elnyomni. Eszmék elnyomása azonban még senkinek sem sikerült! Fischer dr. nem akarja elhinni, hogy vezető körök ne akarjanak tanulni a múltból , s ne lássák át, hogy a parlamentarizmus hasonló gyakorlata más országokban hová vezetett. Mit tárgyal Ma^p a Ház? A képviselőház holnap kér... meg újból parlamenti munkáját s az előjelek szerint július 10-ig egyfolytában fog ülésezni. A koalíció az utóbbi napokban főleg az építési törvény módosításával foglalkozott, amelynek javaslatát szerdán készül a plénum elé terjeszteni. Legelsősorban a képviselőház s a szenátus 36 tagú, közös bizottságának megalakításáról szóló javaslatát akarja a képviselő,ház letárgyalni, hogy az a nyári hónapok alatt az adóreformot letárgyalhassa. Parlamenti körökben ugyanis azon a nézeten vannak, hogy az adóreformot ossza, akár a régi, akár pedig már az új parlamentben tető alá kell hozni. A holnapi ülésen tárgyalni fogják még a kormány ama javaslatát, amely szerint a katonai bírák a polgári bíróság szolgálatába átléphetnek. Pusztító ciklon a Fülöpszigeteken New York, július 30. Egy manilai jelentés szerint a Fülöpszigeteken óriási ciklon dühöngött, mely a legnagyobb károkat a Vulacan kerületben okozta. Huszonhét benszülött meghalt, több ezer ember hajléktalanná vált. Az anyagi kárt az amerikaiak körülbelül százezer dollárra becsülik. Vásifö szerencsétlenség Keletszibériában Moszkva, június 30. A Csita-moszkvai gyorsvonat Tajga közelében, Novonikolajevsk keletszibériai város közelében kisiklott. A szerencsétlenségnek az eddigi jelentések szerint tíz áldozata van, míg 32-en ttöbbé-kevésbé súlyosan megsebesültek. Nagy hajókatasztrófa az amerikai part mellett Newyork, június 30. A Tuscania nevű gőzös tegnap kétszáz mértföldnyire Halifaxtól összeütközött a Rex nevű halászbárkával. A halászbárka elsülyedt és legénysége utolsó emberig a hullámokban lelte halálát. Az összeütközést, meynek tizenhat halottja van, a sürü köd okozta. Abd elKrii íeiispeü ollenziváia Paris, június 30. A lapok vésztjósló jelentéseket közölnek a marokkói frontról. Abd el Krím vasárnap az egész fronton, azaz körülbelül 220 kilométer szélességben, eddig még nem tapasztalt hevességgel támadást kezdett. Terual mellett Freidenberg csapatai egy kilométerre előrenyomultak. Keleten szintén visszaverték a riff csapatokat. Abd el Krím újabb támadásai most, amikor Parisban már azt hitték, hogy a riff vezérereje megtört, újabb nagy aggodalomra adnak okot. Nem sajátítják ki az erdélyi magyarok birtokait Budapest, június 30. Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése. A Nemzeti Újságnak jelentik Bukarestből, hogy félhivatalos értesülés szerint a román földmivelésügyi miniszter rendeletet bocsátott ki, amelyben elrendeli, hogy azon telepesek birtokait, akik 1885-ben, vagy az előtt szerezték birtokaikat Erdélyben, nem lehet kisajátítani. A rendelet utasítja az Erdélyben működő birtokrendező bizottságot, hogy további rendelkezésig a kisajátító munkálatokat függessze fel. A lap rendkívül örvendetesnek mondja a rendeletet, amely nagy megnyugvást fog szerezni az erdélyi magyarságnak. A bánsági magyarok és a bukovinai csángók visszatelepítése ugyanis legnagyobbrészt 1885-ben történt, így ezek a családok az új rendelkezés értelmében megtarthatják birtokaikat.