Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)

1926-01-01 / 1. (1039.) szám

jgm — Mai számunk 14 oldal W­MS £ AmwÍ­^./f» V. év*. 1. (1039) szám » Pfinteh » 1926 iaimar 1 tadSalm ^f Tpr„^. Előfizetési árak belföldön: évente 300, f­­élévre 150, negyedévre 76, havonta jBP31^ 26 Ké: külföldre: évente 450 félévre !—­jFT|rr iiniTU||rífflTB» -h, EB M­atav^Hm­ 225, negyedévre 115- havonta 30 Ké. 7i,s*­Fyir wyjf­*M'Ywr% y/Sj13 « r JSs W Jr Ba JBr ^'-JaWr' Szerkesztőség: Prága II., Stepánská Wl JSf *W­lg. ^8k JW m Jffl Jm VM Mr J­HL £ w ulice 16 HI- Telefon: 3-03-11. Kiadó­w / 'W5á» ^Lár­mi hivatal: Prága. II., Pánská «jí 12/111. ^ _ Sürgönyeim: Hírlap, Praha -Felelős főszerkesztő: DZURÁNYI LÁSZLÓ FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: GÁL ISTVÁN Technikai nehézségek miatt a P. M. H. szerkesztősége Január elsejére még nem költöz­ködhetett át a Prager Tagblatt palotájába és lapunkat még néhány napig a régi nyomdában, a régi gépeken szedik és nyomják. A hírszol­gálati kapcsolat is csak a költözködés és be­rendezkedés után válik majd érezhetővé, mert az átcsoportosítás és a beszervezés időt igé­nyel. Ez január első hetében befejezést nyer. A P. M­­H. tehát még néhány napig a régi köntösben fog az olvasóközönség elé lépni. A Prager Tagblatt hír- és közgazdasági anyagá­nak teljes felhasználása is csak néhány nap múlva lesz lehetséges, úgy hogy a külső és belső átalakulás egyszerre fog megtörténni. Az újformáló „Nagyasszony" és a „Magyar Ipa­ros és Kereskedő" mellékletünk is a Tagblatt nyomdájában fog már megjelenni. Határkövek írta: Grosschmid Géza dr. szenátor. Az évforduló a politikai életben módot és alkalmat nyújt szerencsésebb nemzetek kép­viselőinek és sorsát irányító áliaanténjaina­k a jövőibe vetett bizodalmát megerősítő hiva­talos megnyilatkozásokra. A most ismét az örökkévalóságba leper­gő esztendő határkövénél egy percre meg­állva, nekünk csehszlovákiai, még inkább szlovenszkói kisebbségeknek szomorúan kell megállapítanunk, hogy nincs hová fordulnunk vágyainkkal, nincs meg az a fórum, amely azokat meghall­gatja és teljesíteni ígérje és akarja, legfeljebb a hatalmasabb népek lelki­­ismeretének ébredésétől várható főbb V’­­­­tás orvosságát reményelhetjük. Ma még, ha a szenvedések hosszú esz­tendeinek , ezen legutóbbi határkövénél, 1925 végén,­­visszapillantunk a közelmúltba, csak magunknak ismételhetjük meg, hogy különö­sen az itt élő magyarságot ez év folyamán az illetőség, a földbirtok­reform és az iskolai oktatás terén érte a legtöbb üldöztetés. A legfelsőbb közigazgatási bíróságnak jo­gilag is téves döntése a magyar lakosság ez­rei ellen utult meghurcoltatás útját nyitotta meg: a földbirtokreform keresztülvitelénél lát­juk, hogy az „ereseti eundo“ — és a törvény szövegében hangoztatott szociális céltól elté­rően, a telepítések és a maradékbirtokok lé­tesítésével elsősorban és nyíltan politikai cé­l sárcát szolgál. — az iskolaügyi minisztérium pedig a ta­karékosság ürügye alatt a magyar és német iskolák megszüntetésében buzgólkodott. Mindezen, és ezek mellett Szlovenszkó­ gazdasági lecsúszását elidőző temérdek, ba­junk fő forrása: a mindenekfelett uralkodó cseh nemzeti sovinizmus. A kormányelnök úr a nemzetgyűlést megnyitó beszédében e jelenség mellé azon­ban most egy nagyjelentőségű határkövet ál­lított. Az állam érdekében lévőnek hirdette a mindenfajta sovinizmus leküzdését. Ezt tudomásul vesszük. Remélhetőleg ki­jelentése nem úgy értendő, hogy az államha­talom az itt élő nemzetek nemzeti életének megnyilvánulásait még az eddiginél is kisebb mértékben hajlandó csak tűrni, hanem akként, hogy számol az itt élő népek jogos nemzeti, kulturális és gazdasági törekvéseivel s azo­kat elnyomni és elfojtani a jövőben többé nem engedi. Az uj esztendő határkövére reá van írva ugyanis a választások eredménye is! — A kormányzó hatalomnak le kell erről olvasnia, hogy a köztársaságban élő önérzetes nemze­teket, a magyarokat, szlovákokat és néme­teket sem rettegtetéssel nem lehet elnyomni, sem simogat­ásokkal — amiben ugyan eddig — a szlovákok egy részét kivéve — nem volt részük — nem lehet „elszenderíteni**. Kossuth mondotta, hogy „az önérzet és önbizalom a nemzetek talizmánja*4. Ez az önérzet az itteni kisebbségi nem­zetekben mindig meg­volt, az önbizalom pe­dig visszatérőben van. Sem a megfélemlítés, sem esetről-esetre való engedmények, de az igazság az egye­düli ami e nemzetekhez méltó- Ez a mi ha­tárkövünk, aminél megállunk és kitartunk. ♦ [UNK] Ü­zenet újévkor írta: Szent-Ivány József, nemzetgyűlési képviselő Az esztendő első napja mindig jelentős nap földi életünkben, így volt ez régen és igy van ez ma a politikai, különösképpen a magyar politikai világban. Gyakran jelentett az újév fordulópontot az irány- és a célkitűzésekben, sokszor volt a békés munka kezdete, a belső viszály halála, de sokszor volt a harc fölidézése is. Lát­tunk ezen a napon komoly elindulásokat hatalmas alkotások felé és láttuk, később diadalt ért, vagy elbukott, nagy eszmék fölemelkedését, megszületését az újév reggelén. A magyar ujesztendő már hosszú évek óta ködös, hideg reggelre ébred. A magyar ujeszkendőnek horizontja azóta leginkább a múltból táplálkozik. A múltból, a nemzet tör­ténelméből, amely keresztül vezeti a legnagyobb megpróbáltatásokon, hogy azokból is­mét és újra megizmosodva emelkedjen ki. Természete az embernek, hogy meglévő érté­keit — legyenek azok szellemiek, vagy anyagiak, lelkiek, vagy testiek — sohasem becsü’l annyira, mig azok birtoklásában semmi meg nem zavarja. És ezért van, hogy a nemzet történelmének fekete napjai, a nemzeti géniusz kultuszát minden vonalon megnövelték. A nemzeti szerencsétlenségek kora váltotta ki mindig a nemzeti kultúra hatalmas lendüle­teit, a nemzeti elnyomás kora emelte föl a magyar lélekben a nemzeti érzést és keményí­tette meg a ragaszkodást nyelvünk és általában minden fajiságunkhoz tartozó megnyil­vánuláshoz. Ezért nem félek a magyar jövendőtől, ezért nézek bizakodással előre, hiszen­ ma minden szép és nemes, ami emberben él és élhet, a műveit magyar szellemi világa és az őstermészet szabályai is igazolják és világossá, természetessé teszik az életért a ma­gyar életért kiáltó és mindenen keresztültörő vágyat. A magyar kultúra munkásainak hivatása x.a magyar sors szomorúságából csókos kedvre hangolt Múzsa gitárját pengetni, — a magyar politikusnak a fe­adata, a magyar kultúra minden kohóját megrakni tüzelőanyaggal. Mert a nemzet életereje, minden tagjá­nak szellemi és lelki emelkedéséből táplálkozik. A mai kor jelemét két nagy vonallal lehetne megrajzolni. Az egyik az anyagiságban való elsülyedés, a kenyérért való elkeseredett küzdelem vonala. A másik a nemzeti és az ezzel szorosan összefüggő keresztény irányé. Az egyik az embert fölemelő lelki értékeket teljesen számításon kívül hagyja, a má­sik a nemzet szellemi életének korlátai és nyomorából él. És amikor a magyarság politikai életéről van szó, amikor az ellenségeink által meg­­ácsolt útvesztőből ki akarjuk vezetni a magyar nemzetet, akkor nem szabad figyelmen kívül hagynunk azokat a körülményeket, amelyek egyrészt ehhez a munkához szükséges tömegek erejét biztosítják, másrészt oda kell törekednünk, hogy népünket alkalmassá te­gyük a nemzeti gondolat érdekében való önzetlen munkára. Egyszerűen így fejezném ki: Alkalmazkodnia kell a magyar programoknak a magyar néppszichéhez és meg kell ala­pozni viharálló épületét népünk gazdasági létének. A magyar nép lelkében a magyar öntudat csak fejlődőben van. Ez a fejlődés a mű­velődés terjesztésével függ szorosan össze, de ma, amikor a gazdasági nyomor állandó és a puszta anyagi életért való küzdésre pazarolja el energiánk jó részét, nem találjuk meg a kultúra befogadására alkalmas földet és nem találjuk meg a műveltség terjeszté­séhez szükséges anyagi eszközöket, áldozatkészséget. Mint ahogy a felületesen megmunkált talajba vetett búzaszemtől nem várhatunk ki­elégítő termést, úgy a gazdasági nyomorral küzdő népünk sem alkalmas a nemzeti kul­túra termékeny befogadására. Már­pedig a nemzeti öntudat megerősödéséhez csak egyetlen uton juthatunk: Ez népünknek szellemi emelkedése! Szántsuk meg földünket, emeljük ki a magyar népet a gazdasági nyomorból, könnyít­­sünk anyagi életén és megtaláljuk benne az őserőben élő, gazdag, termő talajt, amelyből a magyar kultúra tengernyi kalásza ontja a magyar termést És ha gazdasági nyomorát enyhítjük, megtaláljuk a politikai egységét is, mert megszűnnek magyar és magyar között az ádáz kenyérharcok és világnézeti ellentétek. Ezért hívtam életre a magyar nemzeti pártot, mert semmiféle osztályérdekből folyó oktalan és mesterkélt kenyérharcot magyarok között nem akarok és ezért állítottam po­litikámat a realitásokra, amikor a pártszervezet gerincéül a gazdasági szerveket tettem és amikor azt mondom, hogy közjogi ellenzéki álláspontunk a konstruktív munkában való részvételtől el nem zárkózhat, akkor, ha annak föltételei adva vannak. Minekünk jogosan és félre nem érthető módon kifejezésre kell juttatnunk, hogy ha a Csehszlo­vákiában l­­élő magyarság életlehetőségei a megfelelő szankciók kíséretében (nemzeti önkormányzat s egyéb intézmények) adva lesznek, vezetni fogunk az építés munkájában még akkor is, ha ellenséges népek, nekünk idegen nemzetek is használ Iá­ják, hiszen nem lehet célunk más népek rovására emelkedni, hiszen biztosan be fogja bizonyítani a jövő, hogy a nem­zeti véna előretörése korában csak nemzeti életet élő szabad népek élhetnek békés együttest és csak a politikai rövidlátás, a fegyverek labilis hatalmában való túlzott biza­kodás ragaszkodhat az államoknak ahhoz a berendezéséhez, melyben uralkodó és uralt nemzetek foglalnak helyet Ezt üzenem ma magyar véreimnek és ezt üzenem, komoly figyelmeztetés gyanánt, a hatalmukban tobzódó cseh vezéreknek! Az év utolsó minisztertanácsa Prága, december 31. A minisztertanács tegnapi ülésén letárgyalta a folyó ügyeket, amelyek még ez évben igényeltek elintézést. Szóba került az állami tisztviselők fizetés­­rendezésének kérdése is, de azt behatóan nem tárgyalhatták, mert Englis pénzügymi­niszter — betegsége miatt — a tanácskozáson részt nem vehetett. Görög-szerb viszály a kisebbségek miatt Tüntetés Monasztirban a görögök ellen • A görög sajtó felszisszenése a szerb elnyomatás ellen Athén, december 31. A sajtó és a közvé­lemény csodálkozását és felháborodását feje­zi ki abból az alkalomból, hogy Monasztirban a szerbek görögellenes tüntetést tartottak és hogy egyes belgrádi lapok azt állítják, hogy a szerb kisebbséget Görögországban üldözik. A Messager­d Athenes Victor Bérardot idézi, aki Monasztirban mindössze 6 szerbbel talál­kozot s szerinte a lakosság nagyobb fele gö­rög, kiknek kiváló iskolájuk, vendéglőik, templomaik voltak, s valamennyien jómódnak örvendettek. A szerb közigazgatás a görög képviselőtestületet elüldözte és tízmilliókra rugó vagyonát elkobozta. Az ottmaradt görö­göket rákényszerítették, hogy a nemzetségü­ket megtagadva még a nevüket is változtas­sák meg. A Messager rámutat arra, hogy Szerbiában számos magyar német, csehszlo­vák, török és bolgár kisebbség van, ugyan­akkor Görögországnak homogén­ népessége van. A la­p felhívja a görög külügyminiszter figyelmét a szerbek ellenséges taktikájára. A drúzok vezére elesett Damaszkusz, december 31.. A Reuter­­ügynökség jelenti: Haszán Kharat, a lázadók vezére Damaszkusz közelében valóban el­esett. Kharat régebben damaszkuszi városi éjjeli őr volt és utólag csatlakozott a felke­­lőkhöz. Az ő érdemének tulajdonítható hogy a zavargások alatt Damaszkuszban a keresz­tényeknek semmi bántódásuk nem történt Setala fizui külügyminiszter lett Helsinki, december 31. Kallio, az agrár­párt vezére, új kormányt alakított, am­ely hat agrárpárti és hat egységpárti képviselőből áll. A külügyminiszteri tárcát a magyarság legnagyobb barátja, Setala egyetemi tanár, a hadügyminisztériumot a műegyetem rektora, Hjelman, vette át. Setala tökéletesen beszél és ír magyarul és a magyar nyelvészeti iro­dalomnak egyik legkiválóbb munkása. Kommunista a görög külügyminisztériumban Athén, december 31. A Havas ügynökség jelenti: A külügyminisztérium irodaigazgatóját Stepanut, a kommunista ágensekkel való ös­­­szeköttetései miatt letartóztatták. Villangosítási törvény Angliában London, december 31. A kormány való­színűleg a legközelebbi napokban terjeszti be a parlamentnek tárgyalás végett az elektro­mos áram kiterjesztéséről és olcsóbbításá­­ról szóló törvényjavaslatot. Locamon Wilson politikai elveit valósították meg? New York, december 31. A „Wilson Foundation”4 társaság Wilson születésnap­jának emlékére bankettet rendezett, amelyen Norwood és Paderewski beszélt. A szónokok hangsúlyozták, hogy Locarnóban Wilson­­ politikai elveit valósították meg. Végül azon­­ kívánságnak adtak kifejezést, hogy Amerika nemsokára az állandó nemzetközi bíróságnak tagjai sorába lépjen.

Next