Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)

1926-05-01 / 100. (1138.) szám

Mai számunk 16 oldal ~ évi 100 *1138) szám * Szombat *1926 május 1 Előfizetési ár: évente 300, félévre ISO, szlovenszkói és negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: 12, H. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó­évente 400, félévre 200, negyedévre 100, politikai napilapja hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Te­havonta 34 Ke. Egyes szám­ára 1*26 Ke Felelős főszerkesztő: DZURÁNYI LÁSZLÓ lefon:30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha r USzijlSzkÓ ellenz A munka ünnepe Szimbolisztikus jelentőségű a május el­sejének megünneplése, amikor az ember­tömegek hódolattal áldoznak annak a kul­­túrtényezőnek, amely az őskortól kezdve borzalmas vajúdásokon keresztül a fejlődés mai fokára vitte az emberiséget. Az embert éppen a munka választja el az állatvilágtól és amikor az ősember két kődarabot csiszolt egymáshoz, hogy eszközt készítsen a maga számára, akkor emelkedett ki a barbárság homályából. Az emberi életnek színhelye nem nagy terjedelmű. Százhúsz millió négy­zetkilométer az a föld, amelyen az emberi­ség elterjedt, de gazdasági tekintetben en­nek a területnek is legfeljebb hetven száza­léka értékesíthető. A hegyek lejtőin nem emelkedhetünk kétezer méternél magasabb­ra kultúreszközeinkkel, a föld mélyébe nem szánhatunk fúróeszközeinkkel kétezer mé­ternél mélyebbre. Ezt a kis területet azon­­ban hatezer éves kulturmunkával fejlesztet­tük odáig, hogy ma már ezerhatszáz millió embernek valamelyes megélhetést nyújt és a tudósoknak a számításai szerint a munka intenzívebbé tételével földünk összesen há­romezer millió embernek adhat otthont. A munka a legszentebb és legnehezebb emberi kötelesség és ezért megérdemli, hogy ünnepét a hétköznapok sorából kiemel­jük. A májusi nap ragyogásával köszönt ránk, de lelkünkben most nem tud maradék nélküli örömet kelteni, mert úgy érezzük, hogy azon a földön, melyet egy évtizeddel ezelőtt vér árasztott el, amelyen a munka alkotásai romokban hevertek, még most sincs meg az a légkör, amely a munka igazi ünneplésére megfelelő volna. A világ sorsát intéző hatalmasságok valahogy elhibázták a dolgot és amikor a roskadozó Európát újjá kellett volna építeniök, operációkat végeztek a olyan veszedelmes beteg testen, hogy Európa népei és államai alig tudnak maguk­hoz térni. Európának a háború előtt kifejlett gazdasági rendszere a háború következtében természetesen kapacitásának egynegyedére csökkent, nem tud annyi embernek munkát és így kenyeret adni, mint amennyi munka­képes ember megmaradt a nagy ember­mészárlásból. A világ legjelesebb nemzet­­gazdászai sokat foglalkoznak azóta a munka problémájával és megállapították, hogy hét év óta — bár gátló körülmények vannak — nem fejlődtünk annyira, mint amennyire ko­moly akarattal eljuthattunk legyen. Megren­dítő hírek érkeznek Európa minden részé­ből, olyan hírek, amelyek a munka legszer­vezetlenebb korszakára emlékeztetnek, pél­dául a tatárjárás utáni időkre, amikor min­den építőmunka megállott, az emberek er­dőkbe húzódtak vissza és fakéreggel táplál­koztak. A statisztikai hivatalok hétről-hétre szomorú számokat regisztrálnak. Az öngyil­kossági statisztika hihetetlen arányokat ölt és az emberek legnagyobb része a nagy nyo­mor miatt veti el életét. A munkanélküliek száma nem csökken, mind több és több munkát és kenyeret adó üzem roppan meg a borzalmas és kilátástalan gazdasági harcban. A munka ünnepét üljük, de nem tudunk szívünkből örvendezni. Magunk előtt látjuk az elbocsátott tiszt­viselők szomorú hadát, akik tehetségük és munkabírásuk teljességében az éhhalálnak vannak kitéve, csak azért, mert magyar a nemzetiségük. Látjuk a rokkantak légióját, akik nem tudnak kereseti forráshoz jutni, mert ha egy szerény piaci árusítási enge­délyt iparkodnak megszerezni, szembeszöge­zik velük az illetőségi kérdés szörnyű rémét. Látjuk a hadiözvegyek, hadiárvák, nyugdíja­sok végnélküli sorát. Vonatunk kihűlt gyári kohók mellett suhan tova és a munkáslaká- ht Háju­s 6-án képviselőházi ülés nincsen munkaprogramja a parlamentnek — VisszaálEsák a klubelnöki konferencia rendszerét — Benes expozét mondott a külügyi bizottságban Prága, április 30. A képviselőház elnöksége ma tartott ülésén három szavazattal kettő ellenében elhatározta, hogy a képviselőházat május 6-án délután 3 órára egybehívja. A május 11-ikére való összehívási indítványt ugyanolyan szavazatarányban elvetették. A május 6-iki plenáris ülésen valószínűleg vámvédelmi vita lesz. Ma még egyáltalában nem ismeretes, hogy a kormány milyen javaslatokat nyújt be a Háznak. Eddig a követ­kező kormányjavaslatok érkeztek a Ház elnökségéhez: Az Olaszországgal kötött szerző­dés, amely a két ország pénzügyi viszonyainak rendezésére vonatkozik, a bérleti szerző­dések határidejének rendezéséről szóló törvényjavaslat és a bécsi postatakarékpénztár követeléseiről szóló országközi egyezmény. A házelnökség azonkívül beleegyezett abba is, hogy a képviselőházban is vissza­állítják a klubelnöki konferenciákat, amelyeken pusztán tanácskozási joggal az egyes politikai klubokat csakis az elnök vagy annak helyettese képviselheti. A klubelnöki tanácskozások mindenkor bizalmasak lesznek s azokról csakis hivatalos jelentéseket adnak k­i. A konferenciát egyedül a Ház elnöksége hívhatja össze s a tanácskozások csakis a plenáris ülések napirendjére vonatkozhatnak. Az eddigi tervek szerint május 7-én is lesz képviselőházi ülés. A szenátus külügyi bizottságának ülése Prága, április 30. A szenátus külügyi bizottsága ma délelőtt ülést tartott Benes külügymin­s­zter és Perputka kereskedelem­ügyi miniszter jelenlétében. Vita nélkül el­fogadták a Belgiummal kötött kereskedelmi szerződést. Perputka miniszter ezzel kapcso­latban bejelentette, hogy Csehszlovákia a Belgiummal kötött kereskedelmi szerződés­ben 2000 tonna mennyiségig engedett meg gabona- és lisztbehozatalt, míg a Francia­­országgal és Olaszországgal még régebben­­ kötött szerződések behozatali kontingense 4000 vagon volt. Ezután Bra bee nemzeti demok­;­ta sz­e­­nátor felszólalására Benes külügyminisz­ter egyórás expozét mondott a külpoliti­kai helyzetről, különös tekintettel a né­met-orosz szerződésre. A parlamenti levelezőosztály az expozé szö­vegét csak lapunk zárta után adja ki, úgy­hogy azt csak legközelebbi számunkban tud­juk részletesen ismertetni. Új angol-francia közeledés a német-orosz szerződés miatt Pertinax a litván határkiigazításokról • Nem Vesz demars Berlinben Prága, április 30. Angliában azt látják helyesnek, ha a német-orosz szerződés veszedelmével szem­ben minél erősebben kihangsúlyozzák a nyugati nagyhatalmak, elsősorban Anglia és Franciaország szoros egységét. E célból Doumergue köztársasági elnök Briand kíséretében június 22-én Lon­donba utazik, ahol hivatalosan, ünne­pélyesen s tüntető szívélyességgel fogadják. A francia elnök három napig lesz Nagybri­­tannia vendége s ezalatt az idő alatt minden alkalmat meg fog ragadni, hogy pohár­­köszöntőkben, sajtónyilatkozatokban, banket­teken kifejezésre juttassa a francia-angol barátságot. Angliában ezzel a tüntető látogatással elkerülhetőnek vélik a demarsot, mely­nek pedig Franciaországban igen sok híve van. Valószínűen megelégszenek azzal, hogy egy kérdőívet menesztenek Berlinbe, amelyre a birodalomnak pontos és kimerítő választ fog kelleni adnia. Remélik, hogy a locarnói szer­ződés, mely — mint ismeretes —­ de jure csak Németország népszövetségi belépésekor lép életbe, még mindig életképes és Briand­nak nincsen szándékában — mint egyes or­gánumok jelentették — lefújni az egész meg­egyezést és az 1925 október előtti platformra visszavonulni. Az angol jogi szakértők kü­lönben már befejezték a berlini szerződés megvizsgálását s jelentésük szerint semmi jogtalant nem találtak benne, ámbár tagad­hatatlanul jobb lett volna, ha a birodalom még egy pontot vesz bele s a főszövegben is megemlíti, hogy a megállapodásnak nem szabad ellentétbe kerülnie a népszövet­séggel. Páris, április 30. A francia fővárosban napról-napra erősödik az orosz-német szer­ződés elleni roham. Sauerweintől Pertinax vette át a vezető szerepet s az Echo de Paris mai számában éles szavakkal ítéli el Anglia és Franciaország tétlenségét „a német-orosz összeesküvéssel”” szemben. Néhány hét előtt még Briand hatalmában állott volna szerző­dést kötni Belgráddal és Bukaresttel. A lo­carnói ígéretek akkor megakadályozták fontos szövetség megalakulását és most vá­­­ratlanul beköszöntött a német-orosz meg­lepetés. „Hát meddig tartanak bennünket még vissza az okos akcióktól a locarnói és a genfi butaságok?“ — kérdi Pertinax. sok ablakaiból halálra sápadt arcok mered­nek a kietlen jövő elébe. A kétségbeesett exisztenciák ezer és ezer számra ragadják a vándorbotot a kezükbe, hogy a földgolyónak más sarkán keressenek munkalehetőséget.­­Nem ünnep ez a mai május elseje, csak szomorú mementó. Várjuk az igazi munka ünnepét, amikor a szellemi és testi munká­sok összessége jól fizetett munkahelyekről siethet ki a diadalmas tavaszba, hozsannát kiáltani a megváltó munkának és az életet­­ adó kenyérnek. __ A továbbiakban rámutat arra, hogy a német-orosz-litván szövetség megkötése a befejezés előtt áll. A litvánok vissza­adják Memelt Németországnak, ezért megkapják az oroszoktól Vilnát, a né­­­­metek pedig egy új kikötőt építenek Oroszország is számukra, több területét visszakapná, úgy hogy ez a szerződés Lengyelországot a legérzékenyebb pontján sebzi meg. Párisban csalódást keltett a francia-amerikai adósságrendezés Paris, április 30. A francia főváros szen­zációja a francia-amerikai adósságok rende­zésének váratlan befejezése. Tegnap a lapok még a lehető legnagyobb pesszimizmussal nyilatkoztak Berenger amerikai tárgyalásai­ról s ma a késő éjszakai órákban mégis meg­jött a megegyezés híre. Amerikai jelentések szerint Franciaország a következő skála sze­rint fizeti háborús adósságait: Az első két évben évi 30 millió dollárt fizet, a második két évben évi 32,5 milliót, ettől kezdve pedig fokozatosan emelkedik az évi fizettségek összege, míg a 62 törlesztési év utolsó idejé­ben évi 125 millió dollárt ér el. A kamatok az első öt évben elesnek, a következő tíz év­ben 1%­-ot, az azutáni­­ tíz évben 2%-ot, a kö­vetkező nyolc évben 2,4%-ot majd hét évig 3%-ot, az utolsó 22 évben pedig 3,5%-ot tesz­nek ki. Az adósságok végösszeget 6850 dollárban állapították­ meg. Ez az millió ös­­­szeg 627 millió dollárral nagyobb, mint az annakidején Caillauxtól ajánlott ös­­­szeg. Ezenkívül a megegyezés egy biztonsági klau­zulát is tartalmaz, mely szerint Franciaország fizetségeinek bizonyos enyhítését engedélye­zik, ha az ország képtelen megfizetni a rendes évi annuitásokat. A megegyezésről szóló jelentés oly ké­sőn érkezett Párisba, hogy a pia reggeli la­pok már nem fűzhetnek hozz­á kommentárt. A jelentés fölött szereplő feliratok hű­vösségéből azonban kitűnik, hogy a meg­egyezés nem fog lelkesedést kelteni Pá­risban.­­ Sauerwein a Maimban kijelenti, hogy az utóbbi napokban nagy ellentétek voltak Be­renger washingtoni francia nagykövet és a párisi kormány között Valószínű, hogy Be­renger azért siettette a megegyezést, mert olyan kedvező atmoszférát talált tegnap es­­te, amely nem egyhamar tér vissza. A fran­cia kormány tagjai ma éjjel még semmit sem tudtak a megegyezésről és sokan közülük kételkedtek, váljon a hít egyáltalán valódi e. A közeli napokban komoly diszkussziókat fog alkotni a washingtoni megegyezés s lehetsé­ges, hogy a közvélemény nyomása következ­tében a kormány nem is fogja elfogadni a rendkívül szigorú feltételeket. A Labour Party előtörése Angliában London, április 30. A keletlondoni Cast Han­ky,közben a munkáspárt a tegnapi pót­­választis í fontos választókerületet hódított vissza. Ez a kerület hosszú ideig a munkás­pártoké volt, de az 1924 őszén megtartott vá­lasztáson a konzervatívok hatalmába került. Lawrence munkáspárti jelölt ma 10.798 szava­zatot kapott, míg a konzervatív jelölt csak 9171-et, a liberális pedig 6603-at. A munkás­párt megerősödésének a sajtó nagy jelentő­séget tulajdonít s úgy fogja föl, mint szimbo­likus jelenséget, amely adott esetben az­ egész országban megismétlődhetik.

Next