Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)

1926-11-02 / 249. (1287.) szám

Mai számunk 1© efeSal ^ SZ**m ° *" november 3 \ S­ü­A «*»_***•« _*»* 4 °* trrsvssAEnsz évente 400, félévre 200, negyedévre 100. Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/III. ~Te­havonta 34 Ké. Egyes szám­ára 1*20 Ke DZURÁNYI LÁSZLÓ FORGÁCSI GÉZA lefon: 30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha Városok kongresszusa Kassa városában, Keletszlovenszkó kul­turális és gazdasági gócpontjában kétnapos tanácskozásra gyűltek össze a szlovenszkói városok kiküldöttei, hogy megvitassák a vá­rosokat érdeklő problémákat, elsősorban a legfontosabb és legaktuálisabb kérdést, az adó­­reik umnak a városokat érdeklő részét. A városi problémák négy fontos csoport­ba oszthatók: a városi kormányzás kérdései­re, a pénz- és adóügyi kérdésekre, a népne­­­velés s művelődés problémáira, végül az egész­ségügyi kérdésekre. A kassai kongresszus anyaga ezeknek a csoportoknak összeségére kiterjedt s nagyon értékes és figyelemre mél­tó előadások, javaslatok, hozzászólások hang­zottak el Legörvendetesebb az a tény, hogy több nyílt és őszinte tanúvallomás hangzott el Szlovenszkő polgármesterei részéről an­nak a szükségessége mellett, hogy az őslako­sok együtt dolgozzanak fajra, nemzetiségre s vallásra való tekintet nélkül a városi élet to­vábbfejlesztésén­ abban a szellemben, melyet városalapító és városfejlesztő őseik hagytak rájuk. Az újonnan beköltözőtök pedig ne képzeljék magukat kiváltságos ka­zinak, ne akarják gyökerében ki­­­tani a régi éltető tra­díciókat, hanem hasznos munkával illeszked­jenek be a város közéletébe s érzülteben is si­muljanak a genius loci-hoz Volt egy leszólalás azonban, mely a kongresszus tagjai között sem talált általános helyeslésre, sőt nagyon is sok belső ellenzést váltott ki. Porican kormánytanácsos a pozso­nyi minisztér­um nevében szólalt fel­­ kije­­­ent­lte, h­ogy a városok kipvisi testületeinek jel­ meegi (Letétele s pala mentalitása nem alkalmas a városok gazdasági ügykeze­lésének zavartalan vitelére s ezért szükséges az állam fokozottabb ellenőrzése s beavatkozá­sa a városi kormányzatba. Ez a felszólalás igazolása akar lenni an­nak a politikának, amely a városok önkor­mányzati jogát Szlovenszkón hirtelen gúzsba­­kötötte s az állami főjegyző vétójával a regi mélyebben nyúlt bele a városi kormányzat­ba, igen gyakran pedig a képviselőtestület fel­függesztésének s kormánybiztos kinevezésé­nek eszközével élt. Ez a hatalmas állami be­avatkozás megcsúfolása a demokráciának, amelynek elsősorban a város közéletében kell érvényesülnie, m­ert a polgárság akaratának kisemmizését jelenti s merev szembehelyez­­kedés a történelmi tradíciókkal, amelyek ép­pen Szlovenszkó területén a városi önkor­mányzat teljességében nyilatkoztak meg s fej­lesztettek olyan virágzó városi kultúrát, amely az egykori Felvidék polgári elemét nagy­­súlyra, befolyásra emelte s az egész ország szellemi s gazdasági életében kifejeződésre jutott Beszélnek helyettünk a történelmi emlé­kek, a levéltáron elsárgult iratai, amelyek el­mondják, hogy éppen az a Kassa, amelyben a kongresszus a legsiralmasabb gazdasági depresszió idején tanácskozott, a középkorban „civitas superioris Hugariae primaria“ volt, hogy Eperjes, Lőcse, Igló, Kézsmárk, Selmec­bánya, Bélabánya, Körmöcbánya, Rozsnyó, Bazin, Szentgyörgy, Pozsony és a többiek mind az anyagi és szellemi kultúra rendkívüli magaslatára jutottak, mind az önkormányzat révén. Idézhetünk külföldi szaktekintélyeket, például dr. Ottó Most kiváló német jogtudós­nak ezt a megállapítását: Sokkal többnek, mint állami előrelátásnak, hanem valósággal az ég áldásának kell tekintenünk a német nép történetében, hogy az uj idők éppen ott, ahol a legtöbb s legnehezebb feladatok vol­tak, egy olyan alkotmányformát találtak, amely ezeknek a fel­adatoknak megoldására termett: a vár­i-i­­ önk­ormányzatot. A városi önkormányzatot 1808-ban a po- Hlinkáék két miniszteri tárcát és négy zsupáni széket követelnek? A Kramár-pái­­t egyidejűleg lépne be a kormányba a néppárttal . Döntés e hét folyamán — Prága, november 2. A politikai érdeklődés középpontjában Hlinka és Svehla tárgyalásai állanak. Álta­lános vélemény szerint a hét végére megtörténik a megegyezés. A Hlinka-párt üléséről, mely Hlinkának megadta a teljhatalmat, újabb részletek váltak ismeretessé. A hétfői lapok közlése szerint főleg Gazsik és Lábay kardoskodott a kormánybalépés mellett, Juriga, Tom­ánek és Maehácsek ellene. Tnka viszont, mivel a tárgyalások vezetése körül mellőzöttnek érzi magát, állítólag a mandátumáról való lemondással fenyegetőzött. A pártban különben nagyon erősödik az az irányzat, mely az új választások kierőszakolá­sát kívánja. A szlovák néppárt kormánybalépési szándéka hasonló akcióra készteti a cseh nem­zeti demokratákat is. A párt mérsékelt szárnya úgy érvel, hogy a kormánytöbbségben való részvétel mellett a kormányból való kimaradás egyáltalán nem jelent semmi előnyt a pártra nézve. E körök nézete szerint csak a két szélső álláspontnak van jogosult­sága: vagy a nyílt ellenzékiség, vagy a felelősségben való nyílt részvétel. A Morgen című német hétfői lap szerint Kramar semmiesetre sem kívánja cserbenhagyni a mostani kormánytöbbséget, ezért inkább arra lehet számítani, hogy a cseh nemzeti demokraták a kormánybalépés mellett fognak dönteni. Ezirányban már elő is készítik­ a talajt a vidé­ken, ahol már több szervezet hozott olyan értelmű határozatot, hogy a párt alkalmas idő­pontban küldje be képviselőit a kormányba, hogy azok ott a nemzeti érdekek őrei lehessenek. A Ceske Orovo kedd esti kiadása szerint a Hlinka-párt feltételei a következők: A párt két miniszteri széket kap, és pedig elsősorban a szlovenszkói teljhatalmú miniszté­riumot és egy szaktárcát. A néppárt mind a kettőt politikussal töltené be. Továbbá négy zsupáni széket követel, és pedig a pozsonyit, turócszentmártonit, liptószentmiklósit és a kassait. Egyes hírek szerint Svehla három zsupanátust hajlandó átengedni Hlinkának, aki azonban hajthatatlan. A képviselőház novemberi munkaprogramja Prága, november 2. Pénteken délután öt órakor ül össze a képviselőház elnöksége s megállapítja a Ház munkaprogramját novem­ber hóra. A legközelebbi jövőben kezdik tár­gyalni a szakbizottságok azon javaslatokat, amelyek az állami költség­vetéssel kapcsolato­sak s a hadsereg felszerelési alapja létesíté­sére vonatkoznak. Hasonlóan bizottsági tár­gyalás alá kerülnek a gazdasági helyzet és az emelkedő drágaság kérdései is. A hét folya­mán a népélelmezési szakbizottság, mely a cukorárak kérdésével foglalkozik, ugyancsak befejezi vitáját. Mussolini csodálatos megmenekülése a biztos haláltól ül merénylet a duce ellen — A tizenö­téves merénylőt tizennégy sőrssarással azonnal megölték — Az életmentő Mauritius rendjel — Mussolini stoikus nyugalommal folytatta útját — Róma, november 2. Mussolini olasz miniszter­­elnök ellen újból merényletet követtek el. Csodá­latosképpen a diktátornak most sem esett baja, ámbár a merénylő alig 50 centiméterre a dúcétól sütötte el fegyverét. A legutóbbi merényletnek még nagyobb visszahatása volt Olaszországban, mint az eddigieknek s az újságok, meg a közvéle­mény egyöntetűen fokozott védelmet követelnek a diktátor szám­ára. A merénylet utáni zavargások is jelentősek voltak. Mussolini ugyan figyelmez­tette a lakosságot, hogy tartózkodjék a kilengések­től, de ez alkalommal még a duce szava sem segí­tett­e a fascista tömegek több városban összerom­­bolták az ellenségnek vélt szocialista szervezetek épületeit és üzemeit. A merénylet a következőképpen történt: Mussolini Bolognában tartózkodott a tudományos haladás kongresszusának megnyitásán. A kongres­szus után automobilján a pályaudvarra tartott, hogy folytassa olasz­országi körútját és Foridba utazzon. Az utcákon mindenütt óriási néptömeg ünnepelte a miniszterelnököt.. Amikor délután há­romnegyed hat óraikor az autó a Via Riocoliból a Via Indipendanda-ba akart befordulni, egy fiatal­ember közvetlen közelről rásütötte revolverét a nyílt kocsiban ülő dúcéra. A lövést az éljenző tö­meg alig hallotta s a nép csak akkor vette észre, hogy valami történt, amikor Mussolini autója megállt­ A merénylőt, a 15 éves Anteo Zambonit, a sorfalan­ álló fascisták azonnal megragadták s tőreikkel agyon­szúr­ták. A tömeg a holttestre vetette magát s dühében addig tiporta, ütötte az élettelen testet, amig csak az egyik közel­tévé fascista képviselő le nem csittitotta az őrjöngőket. Mussolini a legnagyobb nyugalommal folytatta útját a pályaudvar felé s a szemtanuk vallomása szerint egyetlen arc­izma sem rándult m­eg a me­rénylet után. A pályaudvaron nyugodtan végig­haladt a díszőrség előtt, szokásához híven egy-fcét buzdító szót intézett a jelenl­evőkhöz, meg sem­ említett­e a merényletet s programszerűen folytatta útját Forli felé. Csak közvetlenül elutazás alőtt figyelmeztette a bolognai fascista vezéreket, hogy figyeljenek a rendre s ne engedjék meg a kilengéseket. Balbo, Grandi és Arpinti fascista vezérek autókon körül száguld­ott­ák a várost s az izgatott tömegek­kel mindenütt közölték a duce üzenetét. ^Mussolinit a Mauritius-rend nagy­keresztje mentette meg. A merénylő golyója a duce mel­lébe fúródott volna, ha véletlenül nem akad meg a rendjel ércén s igy le nem pattan a miniszterelnökről. A golyó lepattanása után Papini polgármester ka­bátujjába fúródott és felszaladt a Mussolini mellett ülő­ személyiség válláig, anélkül azonban, hogy kárt okozott volna benne. A merénylet után azonnal megkezdték a nyo­mozást. Csakhamar kitűnt, hogy a fiatal merénylő Bo­logna egyik legelőkelőbb nyomdíjtulajdonosá­­nak a fia. A megölt fiatalember apja egy-k­ét órával a me­rénylet után keresni kezdte fiát s amikor a rend­őrségre ment, nagy megrökönyödésére a meglám­­cselt merénylőben saját fiának holttestét ismerte fel. Bolognai jelentéseik szerint a merénylő apja valamikor anarchista volt, de most már évek óta nem foglalkozott politikával és a legnagyobb visz­­sznyonultságban élt. Fia két évvel ezelőtt belépett a fascisták ifjúsági szervezetébe, de egy év múlva elhagyta azt. A rendőrség erélyesen­­ nyomoz az után, vajjon voltak-e a fiatal Zamboninak merény­lő társai, vagy felbujtói. Közvetlenül a merénylet előtt egy asszony fu­tott át az úttesten, úgy, hogy a miniszterelnök autója kénytelen volt lassítani. Fascista körök ebben az asszonyban, akit még nem sikerült megtalálni, a merénylő bűntársát gyanítják. Bolognában több mint 2000 embert helyeztek meg­figyelés alá s számos letartóztatás történt. Valóságos csoda, hogy a merénylő golyója nem tett kárt a dúcéban. Az 50 centiméter tá­volságból leadott lövés egészen biztosan halá­los lett volna, ha nem akad meg az érdem­renden. Mussolini a legutóbbi merénylet­ után kijelen­tette, hogy rajta nem fog ellenséges golyó s a bo­lognai eset, mintha ezt a kijelentést látszott volna igazolni. A duce iránti csodálatot és csőrméin ba­bonás tiszteletet a szerencsésen lefolyt legutolsó merénylet egész Olaszországban csak megerősíti. A rendőrség szerint­­ Bolognában napokkal ez­előtt falragaszok jelentek meg, amelyekben kijelentették, hogy a duce nem fogja élve el­hagyni a várost. A plakátokból a rendőrség arra következtet, hogy Zamboninak bűntársai vannak. • Betiltották az összes ellenzéki lapokat Róma, november 2. Bolognában a merénylet nyomán heves kilengések támadtak. A fascisták szétrombolták a Mondo és a Voce Republicana nyomdáját, majd a maximalisták pár­t helyiségeibe hatoltak be.­ Ugyancsak nagy károkat okoztak az unitáriusok és a köztársaságiak helyiségeiben is. Milánóban az A­van­ti és az Unita szerkesztőségét rombolták szét. A fascista vezetők egy kiáltvány­ban fordulnak a néphez és mindenkit a pártból va­ló kizárással fenyegetnek meg, aki vét a törvényes rend ellen. A francia konzulátusokat az egész or­szágban mindenütt erős különítmények őrzik. Róma, november 2. A kormány biztonsági szempontból egyelőre megtiltotta az összes ellen­zéki lapok megjelenését. Turati fascista rendőrséget követel Róma, november 2. Turati, a fascista párt fő­titkára, vasárnap este összehívta Róma fascistáiif és nagy beszédben kifejtette­ előttük, hogy a duce ■Bmun»saEEnHGK3aEfnBS2Rzna rósz Stein miniszter form alázta meg, amikor bevezette a városok kormányzásának új mód­ját azzal a célzattal, hogy a város polgárságá­ban saját ügyei intézése révén a közösség ér­zését fentartsa. Az államnak természetesen mindig megvolt a felügyeleti joga, hogy a vá­ros ténykedéseit felülvizsgálja s egyes ese­tekben a jogérvényességet beleegyezés­étől te­gye függővé. Az állami felügyeletnek tehát őrködnie kell azon, hogy a város ne lépje túl hatáskörét, másrészt a kötelességeit, de vigyázni kell arra, hogy az önkormányzat nagy elve csorbát ne szenvedjen. A miniszteri tanácsos az indokokba a legmélyebben sérti a városok polgárainak érdekeit, amikor önkor­­­­mányzatukat azzal az ürüggyel akarja megbé­­t­nítani, hogy politikai mentalitásuk szükséges­sé teszi a fokozott állami beavatkozást. Az ál­lami mindenhatóság érvényesítése a város kormányzásában - e gyakorlat lázi újságai szerint — éppen a városnak s polgárainak érdekét bántja s ezért szere­te volna, ha in flagrand­ állársfoglal­ás­ történik Kassán a vá­rosi Önkormányzat érdekében.

Next