Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)
1926-11-02 / 249. (1287.) szám
Mai számunk 1© efeSal ^ SZ**m ° *" november 3 \ SüA «*»_***•« _*»* 4 °* trrsvssAEnsz évente 400, félévre 200, negyedévre 100. Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/III. ~Tehavonta 34 Ké. Egyes számára 1*20 Ke DZURÁNYI LÁSZLÓ FORGÁCSI GÉZA lefon: 30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha Városok kongresszusa Kassa városában, Keletszlovenszkó kulturális és gazdasági gócpontjában kétnapos tanácskozásra gyűltek össze a szlovenszkói városok kiküldöttei, hogy megvitassák a városokat érdeklő problémákat, elsősorban a legfontosabb és legaktuálisabb kérdést, az adóreik umnak a városokat érdeklő részét. A városi problémák négy fontos csoportba oszthatók: a városi kormányzás kérdéseire, a pénz- és adóügyi kérdésekre, a népnevelés s művelődés problémáira, végül az egészségügyi kérdésekre. A kassai kongresszus anyaga ezeknek a csoportoknak összeségére kiterjedt s nagyon értékes és figyelemre méltó előadások, javaslatok, hozzászólások hangzottak el Legörvendetesebb az a tény, hogy több nyílt és őszinte tanúvallomás hangzott el Szlovenszkő polgármesterei részéről annak a szükségessége mellett, hogy az őslakosok együtt dolgozzanak fajra, nemzetiségre s vallásra való tekintet nélkül a városi élet továbbfejlesztésén abban a szellemben, melyet városalapító és városfejlesztő őseik hagytak rájuk. Az újonnan beköltözőtök pedig ne képzeljék magukat kiváltságos kazinak, ne akarják gyökerében kitani a régi éltető tradíciókat, hanem hasznos munkával illeszkedjenek be a város közéletébe s érzülteben is simuljanak a genius loci-hoz Volt egy leszólalás azonban, mely a kongresszus tagjai között sem talált általános helyeslésre, sőt nagyon is sok belső ellenzést váltott ki. Porican kormánytanácsos a pozsonyi minisztérum nevében szólalt fel kijeentlte, hogy a városok kipvisi testületeinek jel meegi (Letétele s pala mentalitása nem alkalmas a városok gazdasági ügykezelésének zavartalan vitelére s ezért szükséges az állam fokozottabb ellenőrzése s beavatkozása a városi kormányzatba. Ez a felszólalás igazolása akar lenni annak a politikának, amely a városok önkormányzati jogát Szlovenszkón hirtelen gúzsbakötötte s az állami főjegyző vétójával a regi mélyebben nyúlt bele a városi kormányzatba, igen gyakran pedig a képviselőtestület felfüggesztésének s kormánybiztos kinevezésének eszközével élt. Ez a hatalmas állami beavatkozás megcsúfolása a demokráciának, amelynek elsősorban a város közéletében kell érvényesülnie, mert a polgárság akaratának kisemmizését jelenti s merev szembehelyezkedés a történelmi tradíciókkal, amelyek éppen Szlovenszkó területén a városi önkormányzat teljességében nyilatkoztak meg s fejlesztettek olyan virágzó városi kultúrát, amely az egykori Felvidék polgári elemét nagysúlyra, befolyásra emelte s az egész ország szellemi s gazdasági életében kifejeződésre jutott Beszélnek helyettünk a történelmi emlékek, a levéltáron elsárgult iratai, amelyek elmondják, hogy éppen az a Kassa, amelyben a kongresszus a legsiralmasabb gazdasági depresszió idején tanácskozott, a középkorban „civitas superioris Hugariae primaria“ volt, hogy Eperjes, Lőcse, Igló, Kézsmárk, Selmecbánya, Bélabánya, Körmöcbánya, Rozsnyó, Bazin, Szentgyörgy, Pozsony és a többiek mind az anyagi és szellemi kultúra rendkívüli magaslatára jutottak, mind az önkormányzat révén. Idézhetünk külföldi szaktekintélyeket, például dr. Ottó Most kiváló német jogtudósnak ezt a megállapítását: Sokkal többnek, mint állami előrelátásnak, hanem valósággal az ég áldásának kell tekintenünk a német nép történetében, hogy az uj idők éppen ott, ahol a legtöbb s legnehezebb feladatok voltak, egy olyan alkotmányformát találtak, amely ezeknek a feladatoknak megoldására termett: a vári-i önkormányzatot. A városi önkormányzatot 1808-ban a po- Hlinkáék két miniszteri tárcát és négy zsupáni széket követelnek? A Kramár-páit egyidejűleg lépne be a kormányba a néppárttal . Döntés e hét folyamán — Prága, november 2. A politikai érdeklődés középpontjában Hlinka és Svehla tárgyalásai állanak. Általános vélemény szerint a hét végére megtörténik a megegyezés. A Hlinka-párt üléséről, mely Hlinkának megadta a teljhatalmat, újabb részletek váltak ismeretessé. A hétfői lapok közlése szerint főleg Gazsik és Lábay kardoskodott a kormánybalépés mellett, Juriga, Tománek és Maehácsek ellene. Tnka viszont, mivel a tárgyalások vezetése körül mellőzöttnek érzi magát, állítólag a mandátumáról való lemondással fenyegetőzött. A pártban különben nagyon erősödik az az irányzat, mely az új választások kierőszakolását kívánja. A szlovák néppárt kormánybalépési szándéka hasonló akcióra készteti a cseh nemzeti demokratákat is. A párt mérsékelt szárnya úgy érvel, hogy a kormánytöbbségben való részvétel mellett a kormányból való kimaradás egyáltalán nem jelent semmi előnyt a pártra nézve. E körök nézete szerint csak a két szélső álláspontnak van jogosultsága: vagy a nyílt ellenzékiség, vagy a felelősségben való nyílt részvétel. A Morgen című német hétfői lap szerint Kramar semmiesetre sem kívánja cserbenhagyni a mostani kormánytöbbséget, ezért inkább arra lehet számítani, hogy a cseh nemzeti demokraták a kormánybalépés mellett fognak dönteni. Ezirányban már elő is készítik a talajt a vidéken, ahol már több szervezet hozott olyan értelmű határozatot, hogy a párt alkalmas időpontban küldje be képviselőit a kormányba, hogy azok ott a nemzeti érdekek őrei lehessenek. A Ceske Orovo kedd esti kiadása szerint a Hlinka-párt feltételei a következők: A párt két miniszteri széket kap, és pedig elsősorban a szlovenszkói teljhatalmú minisztériumot és egy szaktárcát. A néppárt mind a kettőt politikussal töltené be. Továbbá négy zsupáni széket követel, és pedig a pozsonyit, turócszentmártonit, liptószentmiklósit és a kassait. Egyes hírek szerint Svehla három zsupanátust hajlandó átengedni Hlinkának, aki azonban hajthatatlan. A képviselőház novemberi munkaprogramja Prága, november 2. Pénteken délután öt órakor ül össze a képviselőház elnöksége s megállapítja a Ház munkaprogramját november hóra. A legközelebbi jövőben kezdik tárgyalni a szakbizottságok azon javaslatokat, amelyek az állami költségvetéssel kapcsolatosak s a hadsereg felszerelési alapja létesítésére vonatkoznak. Hasonlóan bizottsági tárgyalás alá kerülnek a gazdasági helyzet és az emelkedő drágaság kérdései is. A hét folyamán a népélelmezési szakbizottság, mely a cukorárak kérdésével foglalkozik, ugyancsak befejezi vitáját. Mussolini csodálatos megmenekülése a biztos haláltól ül merénylet a duce ellen — A tizenötéves merénylőt tizennégy sőrssarással azonnal megölték — Az életmentő Mauritius rendjel — Mussolini stoikus nyugalommal folytatta útját — Róma, november 2. Mussolini olasz miniszterelnök ellen újból merényletet követtek el. Csodálatosképpen a diktátornak most sem esett baja, ámbár a merénylő alig 50 centiméterre a dúcétól sütötte el fegyverét. A legutóbbi merényletnek még nagyobb visszahatása volt Olaszországban, mint az eddigieknek s az újságok, meg a közvélemény egyöntetűen fokozott védelmet követelnek a diktátor számára. A merénylet utáni zavargások is jelentősek voltak. Mussolini ugyan figyelmeztette a lakosságot, hogy tartózkodjék a kilengésektől, de ez alkalommal még a duce szava sem segítette a fascista tömegek több városban összerombolták az ellenségnek vélt szocialista szervezetek épületeit és üzemeit. A merénylet a következőképpen történt: Mussolini Bolognában tartózkodott a tudományos haladás kongresszusának megnyitásán. A kongresszus után automobilján a pályaudvarra tartott, hogy folytassa olaszországi körútját és Foridba utazzon. Az utcákon mindenütt óriási néptömeg ünnepelte a miniszterelnököt.. Amikor délután háromnegyed hat óraikor az autó a Via Riocoliból a Via Indipendanda-ba akart befordulni, egy fiatalember közvetlen közelről rásütötte revolverét a nyílt kocsiban ülő dúcéra. A lövést az éljenző tömeg alig hallotta s a nép csak akkor vette észre, hogy valami történt, amikor Mussolini autója megállt A merénylőt, a 15 éves Anteo Zambonit, a sorfalan álló fascisták azonnal megragadták s tőreikkel agyonszúrták. A tömeg a holttestre vetette magát s dühében addig tiporta, ütötte az élettelen testet, amig csak az egyik közeltévé fascista képviselő le nem csittitotta az őrjöngőket. Mussolini a legnagyobb nyugalommal folytatta útját a pályaudvar felé s a szemtanuk vallomása szerint egyetlen arcizma sem rándult meg a merénylet után. A pályaudvaron nyugodtan végighaladt a díszőrség előtt, szokásához híven egy-fcét buzdító szót intézett a jelenlevőkhöz, meg sem említette a merényletet s programszerűen folytatta útját Forli felé. Csak közvetlenül elutazás alőtt figyelmeztette a bolognai fascista vezéreket, hogy figyeljenek a rendre s ne engedjék meg a kilengéseket. Balbo, Grandi és Arpinti fascista vezérek autókon körül száguldották a várost s az izgatott tömegekkel mindenütt közölték a duce üzenetét. ^Mussolinit a Mauritius-rend nagykeresztje mentette meg. A merénylő golyója a duce mellébe fúródott volna, ha véletlenül nem akad meg a rendjel ércén s igy le nem pattan a miniszterelnökről. A golyó lepattanása után Papini polgármester kabátujjába fúródott és felszaladt a Mussolini mellett ülő személyiség válláig, anélkül azonban, hogy kárt okozott volna benne. A merénylet után azonnal megkezdték a nyomozást. Csakhamar kitűnt, hogy a fiatal merénylő Bologna egyik legelőkelőbb nyomdíjtulajdonosának a fia. A megölt fiatalember apja egy-két órával a merénylet után keresni kezdte fiát s amikor a rendőrségre ment, nagy megrökönyödésére a meglámcselt merénylőben saját fiának holttestét ismerte fel. Bolognai jelentéseik szerint a merénylő apja valamikor anarchista volt, de most már évek óta nem foglalkozott politikával és a legnagyobb viszsznyonultságban élt. Fia két évvel ezelőtt belépett a fascisták ifjúsági szervezetébe, de egy év múlva elhagyta azt. A rendőrség erélyesen nyomoz az után, vajjon voltak-e a fiatal Zamboninak merénylő társai, vagy felbujtói. Közvetlenül a merénylet előtt egy asszony futott át az úttesten, úgy, hogy a miniszterelnök autója kénytelen volt lassítani. Fascista körök ebben az asszonyban, akit még nem sikerült megtalálni, a merénylő bűntársát gyanítják. Bolognában több mint 2000 embert helyeztek megfigyelés alá s számos letartóztatás történt. Valóságos csoda, hogy a merénylő golyója nem tett kárt a dúcéban. Az 50 centiméter távolságból leadott lövés egészen biztosan halálos lett volna, ha nem akad meg az érdemrenden. Mussolini a legutóbbi merénylet után kijelentette, hogy rajta nem fog ellenséges golyó s a bolognai eset, mintha ezt a kijelentést látszott volna igazolni. A duce iránti csodálatot és csőrméin babonás tiszteletet a szerencsésen lefolyt legutolsó merénylet egész Olaszországban csak megerősíti. A rendőrség szerint Bolognában napokkal ezelőtt falragaszok jelentek meg, amelyekben kijelentették, hogy a duce nem fogja élve elhagyni a várost. A plakátokból a rendőrség arra következtet, hogy Zamboninak bűntársai vannak. • Betiltották az összes ellenzéki lapokat Róma, november 2. Bolognában a merénylet nyomán heves kilengések támadtak. A fascisták szétrombolták a Mondo és a Voce Republicana nyomdáját, majd a maximalisták párt helyiségeibe hatoltak be. Ugyancsak nagy károkat okoztak az unitáriusok és a köztársaságiak helyiségeiben is. Milánóban az Avanti és az Unita szerkesztőségét rombolták szét. A fascista vezetők egy kiáltványban fordulnak a néphez és mindenkit a pártból való kizárással fenyegetnek meg, aki vét a törvényes rend ellen. A francia konzulátusokat az egész országban mindenütt erős különítmények őrzik. Róma, november 2. A kormány biztonsági szempontból egyelőre megtiltotta az összes ellenzéki lapok megjelenését. Turati fascista rendőrséget követel Róma, november 2. Turati, a fascista párt főtitkára, vasárnap este összehívta Róma fascistáiif és nagy beszédben kifejtette előttük, hogy a duce ■Bmun»saEEnHGK3aEfnBS2Rzna rósz Stein miniszter form alázta meg, amikor bevezette a városok kormányzásának új módját azzal a célzattal, hogy a város polgárságában saját ügyei intézése révén a közösség érzését fentartsa. Az államnak természetesen mindig megvolt a felügyeleti joga, hogy a város ténykedéseit felülvizsgálja s egyes esetekben a jogérvényességet beleegyezésétől tegye függővé. Az állami felügyeletnek tehát őrködnie kell azon, hogy a város ne lépje túl hatáskörét, másrészt a kötelességeit, de vigyázni kell arra, hogy az önkormányzat nagy elve csorbát ne szenvedjen. A miniszteri tanácsos az indokokba a legmélyebben sérti a városok polgárainak érdekeit, amikor önkormányzatukat azzal az ürüggyel akarja megbétnítani, hogy politikai mentalitásuk szükségessé teszi a fokozott állami beavatkozást. Az állami mindenhatóság érvényesítése a város kormányzásában - e gyakorlat lázi újságai szerint — éppen a városnak s polgárainak érdekét bántja s ezért szerete volna, ha in flagrand állársfoglalás történik Kassán a városi Önkormányzat érdekében.