Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)

1927-01-01 / 297. (1335.) szám

V Hal számunk 20 oldal Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Kő A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: polifikcií TlCipílciplCl Felelős szerkesztő: CZURÁNYI LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská uilice 12. II. emelek Telefon: 30311 — Kiadóhivatal: Prága II., Panská ul 12/III. —Telefon: 30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Iliből kormányvétség Belhádbaáj ISzmírovícs két mSm$£ 3&c>0 lemondott — A miniszterelnök helyzete nem tiszta sértott a pártjával szemben Belga’-ia, december 31. Mára várják Vianovics egész kabinetjének lemondását, mert a radikális párt parlamenti frakciójának két napon át tartó tanácskozásai nem adnak teljes képet Uzunovics helyzetéről pártjával szemben. A bizalmi nyilatkozatot hetvenhárman szavazták meg, huszonketten ellene szavaztak, hét tag tartózkodott a szavazástól. A frakció 22 tagja egyáltalában nem vett részt a tanácskozásokon. Egyébként a helyzetet az is megrendíti, hogy két miniszter, mégpedig Militics népjóléti és Simonovics erdőgazdasági miniszter, a liberális pártjai szolidaritást vállalt és bejelentette a lemondását. \ Eredménytelenül végződtek a szlovén néppárttal való tárgyalások Belgrád, december 81. Politikai körökben az a hír terjedt el, hogy a kormány és a szlovén néppártiak között tárgyalaok nem vezettek eredményre s a párt nem fog belépni a koalíciós fooarmányba. Bírnek következtében Uzunovics a Korosec-csoport részére fentartott földmivelésügyi és szociálpolitikai tárcákat Miletics Kriszta és Sztanics Andim részére tartja fenn. Tény az, hogy a radikálisok és a Korosec-csoport között karácsony előestéjén félbesszakadt tárgyalások óta újabb tárgyalás nem volt. A Koresec-klub tagjai tegnapi ülésükön elhatározták, hogy valamennyi képviselő elhagyja.«i Belgrádot és a vilasztókerület ced kibe mennek, hogy a közeli kerületi választások érdekében ágnénlét fejtsenek ki. Radikális körökben még mindig nem adták fel a reményit és Mstecm Teszik, hogy a szlovén néppártiakat megnyerik a kormányba való belépésre. Újévi kívánságunk (fi.) Prága, december 31. Úgy hiszem, hogy minden ember, mikor egy új esztendő küszöbéhez érkezik, egy pillanatra megáll és önmagába mélyed. Lelkébe visszaidézi az elmúlt év eseményeit és mérlegelni kezdi, hogy amit tett, jól tette-e és nem mulasztott-e el valamit, aminek kellő pillanatban való megcselekvése más, kedvezőbb irányt adhatott volna élete menetének. De az évforduló nemcsak a szigorú önkritika, hanem a jövőbenézés, a tervezgetések napja is. Ilyenkor mindnyájan följebbenteni szeretnők a függönyt, mely eltakarja előttünk a titokzatos jövőt és bár tudjuk, hogy erre semmiféle földi erő és emberi értelem nem képes, legalább arra törekszünk, hogy a homályos körvonalakból, melyeket a függöny sejtetni enged, következtessünk az eljövendőkre és ehhez képest szabjuk meg a reánk váró cselekvések irányát. Egy esztendő aránylag hosszú idő az ember arasznyi életében. A nemzet történetében azonban csak röpke pillanat, csak hullámcsapás az idő tengerének örökös viharzásában. Az a sok baj és nyomorúság, amit a hozzája tartozó egyének egy esztendőn keresztül elszenvednek, csak futó epizód a nemzet életében, amely csakhamar elenyészik, mint a hab fodra, amit a hullámok játéka idézett elő a víz tükrén. A nemzet élete nem évtizedekre, de századokra, sőt évezredekre terjed és ezért minden megpróbáltatás, amit, az egyén talán végleges, soha meg nem változtatható sorscsapásnak tekint, sub spécié aeternitatla csak múló jelenség, amely után ismét a fölemelkedés időszaka következik. Mindazonáltal nem fölösleges, sőt szükséges, hogy azok, akiket egy nemzet állított a vártára, időről-időre mérleget csináljanak, mint a gondos kereskedő és megállapítsák, hogy a legutóbbi mérleg felállítása óta milyen változások mentek végbe nemzetük életében és ehhez képest milyen teendők várnak reájuk a jövőben. Erre nemcsak a magánember, de a politikus számára is a legalkalmasabb időpont az új esztendő, a polgári év kezdete. Ma már megállapíthatjuk azt, hogy az 1926. év a csehszlovákiai kisebbségek és így a magyarság életében is fontos eseményeket hozott. Megdőlt az a dogma, hogy a csehszlovák köztársaságban a csehek egyedül is képesek kormányozni és ezért módjukban áll fitymálni és semmibe venni a kisebbségek jogait. A cseh nemzeti koalíció bukása után az egész világ kénytelen volt tudomást szerezni arról a minden vita fölött álló tényről, hogy a csehszlovák respublika nem nemzeti, de nemzetiségi állam, amelyben az állam lakosságának több mint a fele az úgynevezett kisebbségekhez tartozik. Az elmúlt esztendő ezt a tanulságot hozta meg a cseheknek és most már el kell határozniok magukat, vajjon le akarják-e vonni e fölismerés gyakorlati következményeit is, vagy pedig folytatni kívánják azt a rendkívül veszélyes és kockázatos utat, melyet az állam megalakulása utáni években tűztek ki maguk elé. Ez az állam nemzetiségi állam és addig nem is lesz itt rend, míg a nem cseh nemzetiségek jogos kívánságaikat hiány nélkül kielégíteni nem fogják. Az uj esztendőben két fontos politikai esemény vár az állam lakosságára. Az egyik a köztársaság elnökének megválasztása. Masaryk G. Tamás, akit hét évvel ezelőtt választottak meg másodszor a köztársaság elnökévé, az alkotmány értelmében az új év májusában új választásnak köteles magát alávetni. Ma még nem bizonyos, hogy ki lesz az új államfő és egészen kétségtelen, hogy a köztársaság e legmagasabb közjogi funkciójának betöltésénél kisebbségi szavazatokra is szükség lesz. Nagy hiba volna, ha bármely kisebbségi párt elszalasztaná a kedvező alkalmat, és olyan jelöltre adná szavazatait, aki megválasztatásának ellenértékeképpen a kisebbségek számára az eddigieknél jóval tágabb jogokat, nem hoz magával. Úgy hírlik, hogy már a tavaszi hónapok folyamán kiírják a községi választásokat, melyeket minden körülmények között még ebben az esztendőben kell megejteni. A magyarság szempontjából rendkívül fontos, hogy ez alkalommal pártjaink éppen úgy megállják a helyüket, mint 1923-ban. Számunkra sem lehet, közömbös, hogy milyen emberek vezetik városaink és községeink ügyeit s ezért már most fel kell készülnünk a községi választásokra. Különösen arra kell nagy súlyt helyeznünk, hogy a vegyesnyelvű városokban legalább azt a pozíciót tartsuk meg, melyet a legutóbbi választások alkalmával vívtunk ki magunknak. Föltétlenül szükséges tehát, hogy a magyar nemzeti párt és a keresztényszocialista párt, azokon a helyeken, ahol különválásuk képviselőtestületi tagjaink számának, vagy a tanácsban gyakorolt befolyásunk csökkenését eredményezhetné, közös listát állítsanak fel. Vonatkozik ez különösen Szlovenszkó két legnagyobb városára: Pozsonyra és Kassára, ahol a külön listák benyújtása eddigi pozíciónk érezhető meggyengülését jelenthetné. De nemcsak a községi, hanem az ományos politikában is szükség van arra, hogy pártjaink végre megtalálják azt a plattformot, amelyre programjuk sérelme és eddigi taktikájuk dezavuálása nélkül reá tudnak helyezkedni. Lehet, hogy az egység állandó hangoztatása a mostani viszonyok között egyesek előtt talán vesszőparipának látszik, ámde mi meg vagyunk győződve, hogy az összetartásnál erősebb fegyvere a magyarságnak nincsen és nem lehet. Ha az új esztendő első hónapjai meghozzák a közeledést, úgy ennek kedvező eredménye e: nem maradhat. Ez legyen az a kívánság, amelyet újév napján intézünk a magyar pártokhoz. Masaink: „A szlovákok Jogos atifeSiémlila k&vgtaiá$fe! gyakorlati megoldást nyernek** A köztársasági elnök nyilatkozata az agrárius Vecseinek a fehérhegyi csata után emigrált csehek visszatelepítéséről, Szlovenszkó közigazgatási problémájáról, a termelő osztályok harmóniájáról és a pártok együttműködéséről Prága, december 31. Masaryk köztársasági elnök interjút adott a cseh agrárius Voloser újévi száma részére. Nyilatkozatai során olyan kérdésekkel is foglalkozott,amelyeket eddigi nyilatkozataiban nem érintett. Legelőször a Poroszországban és Lengyelországban élő csehek visszatelepítéséről beszélt, akiknek elődjei az emlékezetes fehérhegyi csata után kénytelenek voltak Csehországból menekülni. Az elnök véleménye szerint ezeknek a cseheknek viisszavándorlását praktikusan kellene végrehajtani és helyesnek tartaná, ha az akciót a nemzeti tanács venné kezébe , megegyezést létesítene a népjóléti minisztérium ki- és bevándorlási osztályával, a vörös kereszttel és mindazon intézményekkel, amelyek ebben a kérdésben érdekelve vannak. Szlovenszkó közigazgatási, önkormányzata — Mi a véleménye elnök úrnak az országos és állami közigazgatás esetleges megváltoztatásáról, főleg Szlovensziké szempontjából? — tette fel az interjúvoló szerkesztő a kérdést. — A szlovákok a régi rezsim alatt — felelte az elnök — ki voltak zárva az állami közigazgatásiból. Ebben rejlik a bizonyos különbözőség Szlovenszke és a történelmi országok között. Az utóbbiakban az ötvenes évek végétől kialakult a községek önkormányzata és a nagyobb területi autonómia is. Szlorenszkón ezeket az intézményeket az önkormányzati és központi közigazgatás átalakításával fogják bevezetni. Az autonómia iránti jogos kívánságot gyakorlatilag fogják kielégíteni. A szlovvákok jelentős politikai előhaladást érnek el azzal, hogy aktív részük lesz a központi és az autonóm közigazgatásban. A politikai alkalmasságnak és a politikai műveltségnek be kell válnia a községek vezetésében és az autonóm testületekben. községek az államnak igazi alapjai és egyúttal politikai iskolái a demokráciának A demokrácia tulajdonképpen a polgárok önkori hiányzásában jut kifejezésre.* A termelő osztályok harmóniája A Vecser szerkesztője ezután rámutatott arra, hogy a kisgazdáik amiatt panaszkodnak, hogy az állam vezetői nagyobb figyelmet tanúsítanak az ipar, valamint a kereskedelem érdekeivel, továbbá a munkásság érdekeivel szemben, mint a mezőgazdasággal és a mezőgazdáikkal szemben. — Erre a kérdésre vonatkozólag is kifejthetem álláspontomat válaszolta az elnök —, anélkül, hogy a mostani pártokat kritizálnám. Az én véleményem szerint, amelyet a gazdasági életből és a történelemből merítettem, a mi országunkban és másutt sem látok a mezőgazdaság és az ipar között ellentéte, hanem csak társadalmilag különválasztott munkát. A mezőgazda a régebbi időkben egyúttal iparos is volt, ő készítette fa ekéjét, gépét, maga őrölte gabonáját, a családja csépelt, sőt még a házi textil azateégletet is maga készíttette. Az idő előrehaladásával s különösen ma a mezőgazdák rá vannak utalva az iparra, mert hiszen ez adja nekik a szükséges mezőgazdasági gépeket. Emellett külön ugynevezett mezőgazdasági iparunk is van, cukor gyártás, szeszfőzés stb. — Egészen érthető, hogy a politikai pártok kifejezésre juttatják ellenvéleményeiket, azonban ezek mellett a gazdasági érdekességek azok, amelyek politikai pártokba tömörzlik az embereket. Azt hiszem, hogy megfelelő politikai műveltség mellett a pártok belátják azt , hogy nemcsak egymás ellen, hanem egymás mellett állhatnak és politikailag együttműködhetnek. "A mi nemzetünk és államunk három naírt gazdasági és osztálykategóriára oszlik: I a mezőgazdasági, az ipari és a legtágabb értelemben vett értelmiségi osztályra. Nem feledkezem meg emelett a különböző alosztályokról, mint a kisgazdákról, kisiparosokról , stb. Ebből a szempontból ítélem meg a régi j vörös-zöld koalíciót. Láttam abban egy oly alakulást, amelyet a széttagolt nemzet gazdasági és osztályérdekei összehoztak és megtérttette velünk azt, hogy komoly időkben szükséges a pártok koalíciója. A pártok együttműködése — A háborúban mindenütt alakultak koalíciók, de a háború után is alakulnak, mert a háború utáni károk elhárítása szükségessé teszi a pártok együttműködését és közös eljárását. Nálunk még hozzá kell venni azt a tényt, hogy új államot építünk és ez nem kicsi, nem könnyű feladat. Éppen ezért — már amennyiben a mai pártviszályokról van szó — nem adhatok kifejezedt más kívánságomnak, mint annak, hogy a pártok között fennálló tényleges különbségek és jogos érdekek megfelelő megértéssel és tárgy világossággal ítéltessenek meg. Ilyen alapon a politikai együttműködés lehetséges. A további, a jobb- és baloldali elkülönülésre vonatkozó kérdésre a következőket mondotta az elnök: — Ismételten hangsúlyozom, hogy a politikában szükséges a tárgyilagosság. A jobb- és baloldaliakra való elkülönülés mindenütt szokásos és nálunk is megvan. De nem látok oly politikai ellentéteket, amelyeknek egyes kérdéseit ne lehetne kompromisszumokkal, természetesen nem alapvető, hanem gyakorlati kompromisszumokkal rendezni. Ez mindenesetre csak azokra a pártokra vonatkozik, akik az államot és a demokráciát elismerik.