Prágai Magyar Hirlap, 1927. február (6. évfolyam, 25-48 / 1359-1382. szám)
1927-02-01 / 25. (1359.) szám
jk Mai számunk 1 © © Ic’íai ^ ^ ^ <1359) Szám *Kedd 1 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, SzlovenSzkoi és rUSZÍnSzkoj ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága I., Panska ulice negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: .. . 7 • ^ 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadóévente 400, félévre 200, negyedévre 100. Főszerkesztő: politikai napilapja felelős szerkesztő, hivatal: Prága II., Panská ul 12 HI. — Te* havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURÁNYI LÁSZLÓ FORGÁCSI GÉZA lefon:30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Prana Nyílt levél Hlinka Andráshoz írta: Korláth Endre dr nemzetgyűlési képviselő I. (Bevezető rész, amit mint szloveniszkói adófizető magyar irok.) Főtisztelendő Uram! Tisztelője vagyok önnek. Nem a papnak kijáró hivatalos illem mondatja ezt velem. Tisztelem Önben a magyarral évszázadokon keresztül jóban-rosszban osztozó szlovák nép ősz patriarcháját, ki népe szabadságáért küzdött magyarral, csehvel egyaránt. Küzdött akkor is, amikor azt szabadnak érezte magát, mert ön még szabadabbá, még boldogabbá akarta tenni. Küzdött a saját hite szerint, talán sokszor népe akarata ellenére is, fanatizmussal. Megértem, méltánylom és tisztelem Önt, még akkor is, hogy tudom Önről, — hiszen nem csinált titkot belőle, — hogy magyarellenes. Nem veszem öntől rossznéven, mert fanatikus lelke sokat, nagyon sokat szenvedhetett talán a magyar hatóságoktól, kormányoktól s talán még saját népétől is, amely ma feltétlenül szegényebb, mint azelőtt volt. Tisztelem önt, mert 1918 után rövidesen megismerte a népét fenyegető még nagyobb veszélyt s nem félt azt kimondani ,és ismét küzdött a cseh testvér ellen népe szabadságáért, autonómiájáért s a felszabadítás eredményeképpen elvesztett kenyeréért. Mi magyarok:szintén elvesztettük szabadságunkat, kenyerünket hazánkkal együtt. Szívvel-létekkel állottunk az Ön autonómista politikája mellé, mert attól legalább szabadságunkat és kenyerünket reméltük. Ezért a nagy tisztelet, mely bennünk s bennem él ön iránt. Nem vettem tragikusan az Ön magyarellenességét sem, mert tudtam, tapasztaltam — hisz magam, is szlovákajku községben élek, — hogy népe úgysem gyűlöl, mert sohasem látta ellenségét, de igenis évszázadokon keresztül jóbarátját érezte a magyarban. Főtisztelendő Uram! Ön most azt hirdeti, hogy kiharcolta népének az autonómiát, a szabadságot és kenyeret. Én nem úgy látom, sőt — hitem szerint — eltemette azt. De nem vitatkozom most efelett, míg nem ismerem a részleteit az úgynevezett közigazgatási reformnak. Most még csak érzésekről, benyomásokról beszélhetek s látom, hogy nincs valami rendjén. Az Ön régi harcos társai, Juliga Tománek súlyos lekicsinyléssel nyilatkoznak arról s a kassai nagygyűlés szónokai csak úgy tudták közönségüket kielégíteni, hogy — dacára annak, hogy a csehszlovák kormányban benn vannak — „ki a csehekkel, le a csehekkel" jelszavakkal folytatták eddigi ellenzéki politikájukat. Főtisztelendő Uram! Higyje el, így nem is lehet a dolog rendjén. Önök közül az egyik Szlovenszkó Locarnójáról beszél, a másik s Ön is, tele tüdővel kiáltja: „Szlovenszkó a szlovákoké, Ruszinszkó a ruszinoké". Ugyanakkor a magyarokra ráparancsol, hogy ezután Rózsahegy felé s ne Prága felé orientálódjanak. Rám legalább, aki személyesen is hallottam e jelszavakat öntől, ezt a véleményt eredményezi bennem az önök viselkedése. Nem gondolja, Főtisztelendő Uram, hogy túl koraiak ezek az imperialista kijelentések!? Én nagyon kérem, hogy most ne azon vitatkozzunk, hogy kié Szlovenszkó vagy Ruszinszkó, mert csak annyi bizonyos, hogy több, mirt ezer évig volt a magyaroké, a szlovákokkal, a ruszinokkal és a németekkel együtt és most nyolc évig volt a cseheké, vagy — hogy is mondjam — a csehszlovákoké. De ha tovább vitatkozunk afölött, hogy melyik nemzet orientálódjék a másik felé, akkor továbbra is a cseheké lesz s nem lesz sem a szlovákoké, sem a ruszinoké, sem a magyaroké. Félre ezért a magyargyűlölettel, Főtisztelendő Uram s orientálódjunk egymás felé, a magyar a szlovák felé, a szlovák a magyar felé stb., mert csak együtt leszünk képesek a valódi, hamisítatlan autonómiát, a szabadságot és a kenyeret magunknak és népünknek biztosítani. Hiszen mirevaló ez a vita, mikor mi lojálisan a többségi elv alapján Szlovenszkónak szlovák, Ruszinszkónak Hindiafihurg skarats újra gsröa Graef, a nemzeti párti igazságügyminiszter kénytelen visszavonulni FSSkéboreti és a nemzeti pártban . Ma este megtörténik a kinevezés Berlin, január 31. A német nemzeti pártban óriási megbotránkozást keltett, hogy Hindenburg birodalmi elnök nem volt hajlandó igazságügyminiszterré kinevezni Graef- Thüringen képviselőt, a frakció legszélsőségesebb elemeinek egyikét. A Deutsche Zeitung, amely a nemzeti párt fajvédő elemeinek állápontját képviseli, az elnök magatartását a nemzeti párt nyílt brüszkírozásának nevezi és kijelenti, hogy ezt az „erőpróbát" a párt valóban nem bírhatja már el. Graef elutasításából a párt kénytelen lesz levonni a következtetést és megtagadni az együttműködést a polgári koalícióval. A lényegesen mérsékeltebb Deutsche Tageszeitung szintén úgy véli, hogy a frakció ma délután 5 órai ülésén aligha hoz olyan határozatot, amely a túl sokat követelő centrumfrakciót vagy Hindenburg köztársasági elnököt kielégítené. Az általános vélemény e sajtóhangok dacára föltétlenül hisz abban, hogy a nemzeti párt végül is meghódol Hindenburg akarata előtt ér ve ísín Toaja Graságügyminiszterjelölt személye miatt a párt aligha dobja oda a nagynehezen kivívott hatalmat, mely végre kormányra juttatja az oly régóta ellenzékieskedő nemzetieket Viszont Hindenburg és a centrum nem engednek és inkább szélnek eresztik az egész polgári koalíciót. Az első minisztertanács Berlin, január 31. A csonka német kormány ma délelőtt tartotta meg első kabinettanácskozását A napirenden azok a jelentések szerepeltek, amelyeket a párisi lefegyverzési konferencia német megbízottai küldtek Berlinbe. A kormánynyilatkozat megszövegezését csak csütörtökön kezdik meg, mert megvárják, amíg a kormány teljessé válik. A két utolsó miniszter (a belügy- és az igazság- ügyminiszter) kinevezése beavatott körök szerint még ma megtörténik. A ma délutáni nemzeti párti frakcióülésen ugyan a képviselők nagy része hevesen fog tiltakozni a többi koalíciós párt „erőszakoskodásai" miatt, mellyel lehetetlenné tették Graef kinevezését, végül azonban valószínűleg egy más személyiség delegálásában egyeznek meg. A nemzetiek valószínűleg több nevet terjesztenek a kancellár elé és Marx a tt tárgyaló megbízottakkal egyetértésben szabadon választhat az előterjesztett politikusok között. A megegyezés után Marx azonnal Hindenburghoz siet, aki még ma este kinevezi a hátralévő két minisztert. Masárykí & nésnevek kormánybalépése a nemzeti ellentétek kiegyenlítődésére vezet A z európai megbékülés mindenütt enyhíteni fogja a nemzetiségi harcit — Csehszlovákia viszonya Németországhoz Bécs, január 31. A Neues Wienes Journal prágai tudósítója, Manfréd György dr. beszélgetést folytatott Masaryk köztársasági elnökkel. Az elnök többek között kijelentette, hogy a német minisztereknek a kormányba való belépése a nemzeti ellentétek belső kiegyenlítődésének kezdetét jelenti. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy egy történelmi processzusról van szó, a múltból a jövőbe való áttérésről, amelynél a hatás csak igen lassan lesz észrevehető. Kívánatos volna, ha az összes német csoportok a lehető leggyorsabban együttműködésükkel az államkormányzattal járó felelősséget vállalnák. Azt hiszem — úgymond —, hogy a csehszlovák állam belpolitikai szenvedélyeinek a pacifikálása az általános európai pacifikálással elveszti majd aktualitását. Egész Európa megnyugodása az egyes országokban maga után fogja vonni a nemzeti ellentétek megszűnését, az érdekek mindinkább az állami élet gazdasági és közigazgatási feladatai felé fognak irányulni. Nem szabad a régi ideológia frázisos díszét megújítani, hanem a civilizált emberiség tényleges teljesítményét, amelyet a háború lerombolt. A háború előtti kulturális és gazdasági értékeket kell rekonstruálni. — A kölcsönös tisztelet és az egymást megértés szükséges az államok között. Ami a Németországhoz való viszonyt illeti. — mondotta Masaryk elnök — már régebben kijelentettem, hogy az csak korrekt lehet. Én pedig mondhatom, hogy barátságos. Elérkezett az az idő, amikor Európa valamennyi tisztességes embere arra törekszik, hogy argumentumokat meghallgassanak és pestleg becsületesen hagyják magukat meggyőzetni is. A németországi kormánykrizisről nem akart az elnök nyilatkozni, csupán kijelentette, hogy a művelt német nép bizonyára a demokratikus köztársaság mellett foglal állást. Ezután a demokratizmusról és a parlamentarizmusról nyilatkozott és rámutatott arra, hogy a világon nem egységes a parlamenti rendszer. A demokráciának is különböző formái vannak és ma csak a kialakulásának kezdetén áll. A demokrácia nem jelenti az intelligenciának a gyengülését, hanem ellenkezőleg a legmagasabb tömegképzést és lehetővé teszi a tömeg kormányzását. Végül még a csehszlovákiai fascizmusról is nyilatkozott Masaryk elnök. Kijelentette, hogy azt nem tartja veszélyesnek. A cseh nép józanan gondolkodó, ízig-vérig demokratikus és a fascista Gajda-affér csak a nemzeti demokrata párt két irányának a belpolitikai ügye. ruszin jellegét úgyis magunktól is, parancsszó nélkül is elismertük. Most ezekről csak ennyit! Végezzék el a szlovenszikói politikusok Önökkel. Van azonban az Ön nagy cikkének egy kijelentése, amit mi ruszinszkói politikusok szó nélkül nem hagyhatunk. BaBwamwii.. A köztársasági elnök az utolsó száz év kulturértékeiről Masaryk az utolsó száz év kulturértékeiről • Az elnök nyilatkozata a Bohemia ünnepi számában drága, január 31. A „Bohemia" szerkesztőjét fogadta Masaryk köztársasági elnök a lap száz éves fennállása alkalmából és a szerkesztő egyes kérdéseire válaszolva, az utolsó évszázadról, a szentimentalitás nélküli humanizimusról, hasonlóságról és antagonizmusról és a legnagyobb német férfiúról nyilatkozott. Az utolsó évszázad kultúrpolitikai eseményeiről szólva kifejtette, hogy a „kultúrpolitikai" jelző nem elég határozott és evvel a körülhatárolással megállapítja, hogy a az utolsó száz év legfontosabb eseménye demokráciának az arisztokráciával szembeni megszervezése. Az összes polgári, szociális és irodalmi forradalmak ezt célozták, ha a demokrácia a szabadság és egyenjogúság eszméinek minden téren való konzekvens keresztülvitelét jelenti. Kulturális téren pedig az érzéktelenítésnek a sebészetben és általában az orvostudományban való bevezetése a legnagyobb esemény. A humanizmus eszméjét az elnök minden szentimentalizmus nélkül programja nem változik, értelmezi. A humanizmus csak a keresztülviteli módozatok és az eszközök. A szerkesztő ama kérdésére, hogy az elnök véleménye szerint a csehszlovák állam születése a humanizmust szolgálja-e, vagy pedig a németekkel fennálló antagonizmust erősíti-e, Masaryk azt mondja, hogy a válasz a humanizmusról mondottakban benne rejlik. A cseh és a német nyelv sokban hasonlítanak egymáshoz, például mindkettőnél egyforma az akcentus. Ez igen fontos és rendkívül meglepő. A két nép egyéb „hasonlóságaidról tudományosan még igen keveset tudunk. Két nagyon közelálló egyház közt nagy antagonizmus állhat fenn, sőt ez gyakran meg is történik és ez más területeken és más kategóriákban is elő szokott fordulni, de az antagonizmusok idővel alakjukat és tartalmukat megváltoztatják. Azután a legnagyobb német férfiúval foglalkozzon az elnök és számára ez Goethe. A Goethe—Bismarck féle antitézis lényegében ugyan helyes, de viszont olyan szűk keretek közé szorult, hogy nem lehet kikötések nélkül elfogadni. A porosz reálpolitika elemeit úgy Goethénél, mint Kantnál megtaláljuk. Kantnál az etikai formalizmusban, Goethénél a npuron is kifejlődött egoizmusban. A „Faust" Philemon és Baucis jelenete a mondottakat megerősíti. Goethe azonban ott is, mint mindenütt, nagy ember, és nem fátyolozza el a jellemtulajdonságait. Arra az utolsó kérdésre, hogy az elnök meg van-e elégedve a csehszlovákiai hírlapírás nívójával, evvel a kérdéssel válaszolt: „ön hírlapunk Meg van-e Ön, mint ilyen, elégedve?" Ma véget ér Németország katonai ellenőrzése Páris, január 31. Elérkezett a berlini katonai ellenőrző bizottság elutazásának napja is, de a versaillesi lefegyverzési konferencián a német és a szövetségközi delegáltak még mindig nem tudtak megegyezni. Ami még hátra van ,az a lerombolandó königsbergi háborús művek számának megállapítása. A nagyköveti konferencia ma délelőtt ülést tartott, délután pedig Versaillesben lesz az utolsó tárgyalás. Ha Versaillesben megegyeznek, akkor a nagykövetek tanácsa este újra összeül és meghozza a várva várt döntést. Berlin, január 31. A szövetségközi ellenőrző bizottság ma befejezi működését. Elutazásáról még ma értesíti egy hivatalos iratban a birodalmi kormányt.