Prágai Magyar Hirlap, 1927. október (6. évfolyam, 224-248 / 1558-1582. szám)

1927-10-01 / 224. (1558.) szám

* 13 Nasiámiaií Kft 1 © ^ 224 (1558) SZ6m 3 Saw,nl,at 1927 októbe* ^ Bön“ 1“ 4,r: ‘vent? 1A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok ?,zeresztöfé,fl:T ?T9a negyedpiévre 76, havonta 26Kő;külföldre: .. . . r 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadóéventeig 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: politikai napilap]a Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. ~Tehavoni á 34 Kö. Egyes számára 1*20 Ke CZURAEYI LÁSZLÓ FORGAGE GÉZA lefon: 30311. — Sürgönyeim: Hirlap, Praha Spanyolország új belső krízis előtti Mély titok fedi Chamberlain és de Rivera találkozásét • Működik a spanyol cenzúra—Angol lapok Chamberlain ellen London, szeptember 30. Az angol sajtó madridi kifogásolja, és barcelonai jelentései nyomán hogy a spanyol cenzúra, megtiltotta a spanyolországi lapoknak, hogy Chamberlain és Primo di Rivera találkozásáról bármit is közöljenek. A spanyol cenzúrának ez az idegessége angol vélemény szerint az európai közvéleményben azt a látszatot kelti, mintha az angol külügyi államtitkár és a spanyol miniszterelnök olyan sötét politikai dolgokról tárgyalnának, melyek nem viselhetik el a napvilágot. A találkozó körüli halálos csend máris a legkülönbözőbb kombinációkra adott okot a kontinensen. A Daily Mail és a Westminster Grazette szerint Chamberlain magaviselete szintén hozzájárult ehhez a különös benyomáshoz, mert az angol külügyi államtitkár a találkozásról még a Foreign Gilicét sem értesítette és Londonban senki sem tudta, mikor fut be Chamberlain vadítja Barcelonába és miről fog értekezni a két államférfin. így hát az angol sajtó épp úgy nem értesülhet a barcelonai eseményekről, mint a szigorú cenzura tatt, álló spanyol lapok. szójövételről egyetlen sort se engedjen megjelenni a spanyol lapokban. Mussolini ni akció Franciaország eMmm Páns, saetprember 30. A Paris Midi állítólag jól értesült körökből azt a hírt közli, hogy Primo di Rivera és Chamberlain barcelonai találkozása első sorban Franciaország ellen irányul. Az új földközi-tengeri szerződés mellőzi Franciaországot és csak Angliára, Olaszországra, Spanyolországra meg Görögországra vonatkozik. Primo di Rivera és Chamberlain találkozása előtt az érdekelt kormányok már hónapokig tárgyaltak. Mussolini volt a kezdeményező, aki először Londonban, majd Madridban puhatolózott. Chamberlain sohasem titkolta rokonszenvét a fascizmus iránt és hatalomra jutása óta állandóan támogatja Olaszország keleti aspirációit. Miközben Franciaország Genfjei és az apró-cseprő német nézeteltérésekkel van elfoglalva, észre sem veszi, hogy a Földközi tenger vidékén új, hatalmas tengeri blokk keletkezik, amely a jövőben lehetetlenné fogja tenni Franciaország és Északafrika akadálytalan érintkezését. Primo de Rivera parlamentje A Daily Express madridi külön tudósítója ma lapjában megerősíti azokat az Európaszerte elterjedt híreket, melyek újabb súlyos spanyol belpolitikai krízist jósolnak. A helyzet mindenütt feszült. Primo di Rivera parlamentje, mely október 10-én tartja első üMIsét, csaknem kizárólag a diktatúra híveiből toborzódik. Összeillése enyhülés helyett még nagyobb belső feszültséget keol. A felháborodás mindenfelé óriási. A cenzúra kétszeres éberséggel figyel most a belpolitikai állapotokra. A kormány szeptember 10-én újabb dekrétumot adott ki, amelyben a következők állnak: Mindenki, aki a diktatúra megbuktatására törekvő összeesküvésben részt vesz, hazaárulást követ el és a legszigorúbb büntetéssel suttatik. Vagyonát elkobozzák, polgárjogától megfosztják és az afrikai deportálás válik kikerülhetetlenné A kormány az új parlamentben több mandátumot ajánlott föl a karlista pártnak és a spanyol sajtó szervezeteinek, de mindenütt visszautasításban részesült. A munkáspárt október elején ülést tart, amelyen szintén vissza fogja utasítani a neki felkínált mandátumokat. Chamberlain „mottos hibája** Páris, szeptember 30. A Journal madridi jelentése szerint Chamberlain gnehtja motorhiba következtében csak a késő éjjeli órákban futhatott be Barcelona kikötőjébe. Éppen ezért Chamberlain és Primo di Rivera találkozóját mára halasztották. A cenzúra szigorú utasítást kapott, hogy az ősz Az egyetemi tanév é küszöbén (a) 7- i egyetemek 102.,8-iki tanévének küszöbén,,? örömteljes szívvel “üdvözöljük a főiskolai magyar ifjúságot. A rimaszombati diákkopresszus után bizó reménységgel tekintünk rj#2 uj munkaév elé. íme a magyar ifjúság ialapra állott és kemény elhatározássalbölcs k* „sültekültefcsel készíti elő jövendő boldog u jósának útját. Maffiiiide.ru:.. sajtóban, röiiratokban és gyűléseken gyűlöletet szitánál*l az itten élő magyarság ellen. Mennyire jó esik ezért nekünk, hogy a mi fiaink ezzel szmben a szeretet, a szoldaritás szent eszméjét írták zászlajukra, hogy a kongresszuson részt vett vezérférfiaink ezt kötötték az ifjúsági elkére. Törköly szenátor szavait egy tisztult,oh, magasztosabb eszmevilágba, Széchenyi, Deák és Eötvös eszményi világába á emelték a magyar diákságot: „A magyar ifjúságnak, kötelessége, hogy más nemzet fiaival testvéri vezet fogjon, hogy építse annak lehetőségét, hogy azok, akik a régi hazában még testvérek voltak, de ma ellenségeink, újra megértő testvérekké váljanak" igaza van Törkölynek, a gyűlölet helyett a szeretet legyen :s mi műveit ifjúságnak minden cselekedetének rugója. így lesznek ők ezen a földön az igazi európai kultúrának harcosai, magyar ‘népünknek méltó képviselői s Így szereznek becsületet, tisztességet a magyar névnek még ellenségeink előtt is. Egyébként — bármit beszélnek, állítanak ellenségeink, — az igazi magyar ember a fajgyűlöletet nem is ismerte sohasem. De ha szeretetre intjük és neveljük is ifjúságunkat. Ugyanúgy ki kell fejleszteni bennük azt a büszke, dacos önérzetet, amely nem tűri a magyar faj és kultúra megalázását, amely nemcsak ismeri azokat a szellemi kincseket, amelyeket az ezeréves Magyarország drága örökségképpen hagyott, mi reánk, hanem azok megvédéséért kész síkra is szállani. Milyen rettenetes megalázó reánk, itt élő magyarokra nézve ebben a kulturállamban, ahol négy tudományegyetem, négy műegyetem és ezen kívül egy csomó főiskola van, — hogy a magyar irodalomnak és nyelvészetnek nincsen főiskolai tanszéke. Értsük meg jól, ez nem csak azt jelenti, hogy ifjainknak lehetetlenné teszik, hogy anyanyelvükkel a köztársaságban tudományosan foglalkozzanak, hanem azt is, hogy a magyar nyelv fejlettségét nem tekintik olyannak, hogy méltó volna azzal tudományos iskolában foglalkozni. A magyar nyelv és irodalom főiskolai tanszékének felállítása azért kell, hogy elemi követelése legyen a magyarságnak, ám téved az, aki azt hiszi, hogy az itt élő magyarság minden követelése e tanszék felállításával a főiskolákat illetőleg ki volna elégítve. Az egyetemek ezeréves története megtanít ugyan bennünket arra, hogy a nemzeti szellem felé emelkedés, a világszellemmmel való érintkezés elengedhetetlen feltétele az egyetemi tanulmányozásnak; de azt is valljuk, hogy e nemzeti szellem nélkül egészséges tudományos élet el nem képzelhető és pedig azért, mert a tudós személyisége ma egybeforr nemzetének szellemével s így lehetetlen, hogy az, aki személyiségének egész odaadásával, miveli a tudományt, ezt ne mivelje nemzeti szellemben. A kulturállam eszménye pedig egyenesen követeli, hogy ne csak tudományt, de éppen a tudományban nemzetét szolgálja az egyetem. Ha ez így van, aminthogy így van, úgy megdöbbenéssel kell megállapítanunk, hogy nálunk a cseh főiskolák épp jellegüknél fogva annak a politikai célnak válnak eszközeivé, amely itt csak nemzeti államot ismer és mindenkit csehhé akar tenni. Mi e kérdésben elfogulatlanok vagyunk. Megértjük, hogy a csehek büszkék egyetemeikre s azokban nemzeti kultúrájuknak legfőbb biztosítékát látják. S mint kulturemberek kívánjuk is, hogy ezek az egyetemek az európai kultúra büszke fellegvárai legyenek. De épp azért, mert bennünket semmiféle animozitás nem vezet a cseh kultúra felvirágzásával szemben, — megkívánjuk, hogy az államhatalom hozzon áldozatokat a mi kultúránk ápolására is és tegye lehetővé, hogy a magyarságnak is legyen itt főiskolája. Utoljára ezt mi meg is követelhetjük, nemcsak azért, mert népünk — igazi törvénytisztelettel megadja azt, amivel az államnak tartozik, — hanem mert erre törvényben biztosított jogunk is van. S hogy az állam e jogot, a nemzeti kisebbségek jogát, elismeri, erre például szolgálnak a németek, akiknek van virágzó egyetemük, két műegyetemük és ezenkívül más jellegű főiskolájuk is. A jog, törvény és a fényes kulturális múlt szól ez iskolák fennállása mellett. De ha a németek arányszámát az összlakossághoz képest B&zijfe - nak megfelelően bennünket is megillet egy egyetem. Megilleti azonban kultúránknál fogva is, amelyre méltán büszkék lehetünk és büszkék is vagyunk. Persze a magyarságnak ez a jogos követelése, mint annyi sok más, máról-holnapra nem valósul meg. Ezt igenis jól tudjuk Hiszen ha vezető csehszlovák politikumok és hivatalos sajtóorgánumok bojkottot hirdetnek még a családi körben elhangzó magyar szó ellen is, úgy a mai kormánypolitikusoktól az itteni magyarság e téren sem várhat semmit. Ám a gyűlölködést ápoló politikával szemben mi most is azt mondjuk, hogy az általunk oly sokat hangoztatott konszolidációnak útja csak a kisebbségek jogos követeléseinek kielégítésén át vezet. Bármilyen kedvezőtlen is azonban ma reánk nézve a politikai helyzet; mi ennek dacára is bízni szeretnénk abban, hogy a diákkongresszus kérését még ez a kormány sem meri elutasítani és felállítja a magyar tanszéket és szemináriumot. Hiszen csakis a kormányra nézve lehet kellemetlen az, ha ország-vélig foglalkozik azért hogy a kultúrájuk arra oly büszke csehszlovák állam ilyen kérdésben kulturellenesen cselekszik. De bízunk és pedig rendíthetetlenül bízunk abban is, hogy többi kulturális jogainkat is előbb, vagy utóbb érvényesíteni fogjuk. Mi e jogokról semmi körülmények között sem mondunk le, mert le sem mondhatunk. Ez ugyanis lét és nemlét kérdése reánk nézve. Milyen megnyugtató, sőt felemelő érzés ezért, ha e küzdelemben ma már a főiskolai magyar ifjúsági?, is támaszkodhatunk. úgy tudjuk, hogy a magyar diák megállja helyét az idegen nyelvű egyetemeken is. Kulturális érzékével, kedves egyéni vonásaival és kötelességtudásával becsületet szerez magának és nemzetének. S mi reméljük azért azt is, hogy ifjaink az idegen kultúra átformáló hatásával szemben meg fognak tudni birkózni és a magyar érzést, nyelvet és kultúrát ápolni fogják, ha máskép nem lehet, hát kulturegyesületeikben. Az új tanév küszöbén ehhez a munkához erőt, kitartást és sok sikert kívánunk magyar ifjúságunknak* Új polgárháború Kínában Peking, szeptember 30. Miután a Fengjuszianggal folytatott tárgyalások eredménytelenül végződtek, Csangcsoiin és a keresztény tábornok között kitört a nyílt ellenségeskedés. Kalgan vidékén és Chansu tartomány északkeleti részén máris véres összeütközésre került sor. A központi komány nyolc élelemmel teli hajót küldött a hadszíntérre. Chansu tartomány Fengjusziang-párt hivatalnokai a pekingi követségi negyedbe menekültek, hogy megmeneküljenek Csangcsolui bosszújától. Amerikai bankárok az erdélyi kisebbségekért London, szeptember 30. A Daily Mail szerkesztőségébe Rothermere lord címére tegnap Louis Cornishtól, az amerikai rnitor ina szövetség elnökétől levél érkezett Bostonból. Cornish elnök volt egyúttal annak a két angol-amerikai vegyes bizottságnak, amely az erdélyi kisebbségi kérdést tanulmányozta. A levélben Cornish többek között ezt írja: — Kétszer voltam az angol-amerikai bizottsággal Erdélyben és személyes tudomásom alapján megemlíthetem, hogy amikor tavaly, a román királyné Amerikában járt, számos kiváló newyorki és bostoni bankár félreérthetetlenül kifejezésre juttatta azt az álláspontját, hogy nem hajlandó kölcsönt adni Romániának, amíg ott a nemzeti kisebbségeket elnyomják. Fegyenclázadás Teutonban Páris, szeptember 30. A touloni tengerészbörtönben tegnap új lázadás tört ki a rabok között. Körülbelül 100 fogoly az Internacionale eléneklése közben és a 10 évre elitélt Marty kommunista képviselő éltetésével hirtelen elhagyta munkahelyét, szerszámaival összezúzta a cellák berendezését és az ablakokat, majd kitört a szabadba. Csak az elősiető tengerészkatonaság segítségével lehetett a lázadó kommunistákat és anarchistákat megfékezni és a börtönbe visszaszállítani.