Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)

1928-01-01 / 1. (1628.) szám

Mai szántunk 16 oldal ^ Mám " VaS*r>>aP 1928 január^ Előfizetés, év: évente 300, félévre 150, A szlovenszkói és rUSzinSzkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága II Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 fő; külföldre: ^ 12, H. emelet Telefon: 30311 — Kiadóévente 400, félévre 200, negyedévre 100. Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő, hivatal: Prága II., Panská ul 12/111.-Tehavonta 34 Kő. Egyes számára 1*20 Ke DZURÁNYI LÁSZLÓ F011GACZI GÉZAlefon:30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha iarmaggi vSssistis’, hogy búcsút vegyen Prágától Prága, december 31. A Bohemia jól informált helyről azt a felvilágosítást kapta, hogy a Vatikán ismét Marmaggit küldi nunciusnak Prágába. A fruncius január első felében érkezik Prágába. Egyes cseh lapok azon közlése, hatásan fogadja Marmaggit, nem felel meg a valóságnak,hogy Masaryk elnök külön kihall Ezzel a hírrel kapcsolatban teljesen megbízható helyről arról értesülünk, hogy Marmaggi nuncius valóban visszatér Prágába, de csak avégből, hogy a kibékülés dokumentálására személyesen búcsút vegyen a kormánytól és a diplomáciai kartól. A Vatikán azért ragaszkodik ehhez a diplomáciai aktushoz, hogy ezzel elégtételt nyújtson Marmaggi nunciusnak a két és fél évvel ezelőtt történt incidensért Az elzászi autonomfiisták a szabad Elzász-Lotharingia lillcsaiüat akarták megvalósítani Már összeálították a kormány listáját is . A francia kormány erélyes retorziókra készül Páris, december 31. A P. M. H. tegnapi számában jelentettük, hogy a francia kormány legújabban erélyes intézkedéseket léptetett életbe az elzászi autonomista mozgalom letörésre tegnap az autonomisták 13 vezető egyéniségét letartóztatta. A letartóztatott autonomista vezetőket azzal vádolják, hogy az állam biztonsága ellen szőttek összeesküvést A letartóztatottak többsége élénien tiltakozik az ellene emelt vádak ellen. Fasshauer abbé ezeket mondotta a hivatalnokoknak: „Nem engem kell letartóztatni, hanem ál államügyészt kellene börtönbe vetni.** A Zukunft főszerkesztőjét, Schallt meg kellett bilincselni, mert csak így lehetett ellenkezése miatt a fogházba szállítani. Fasshauer-Eggemann Ágnes asszonynak, az abbé sógornőjének, megengedték, hogy szüleinek írjon és kis gyermekét szüleinek gondjaira bízza. Párisi hivatalos jelentés szerint a strassburgi letartóztatások azon okmányok alapján történtek, amelyek a strassburgi autonomista csoport titkáránál, Schlegel Renénél történt házkutatás alkalmával kerültek a hatóságok kezébe. Schlegelnél megtaláltak többek között egy listát is, amely az úgynevezett Schutzbund tagjainak névsorát tartalmazta. A vád szerint a Schutzbundot azért szervezték meg, hogy az autonóm elzászi köztársaság kikiáltását végrehajtsa. A Matin már közli is a szabad elzász-lotharingiai köztársaság élére tervezett kormány névsorát. A listán van többek között az elzászi autonomista párt hivatalos vezetője, Roos dr., az elzászi tanítószövetség volt főnöke, Rosse, Fasshauer abbé, Semp abbé és Pinek volt banktisztviselő, aki három héttel ezelőtt Németországba menekült. A reggeli lapok egyöntetű állítása szerint a letartóztatások még folytatódni fognak és a francia kormány a legnagyobb szigorral fog eljárni az autonomista mozgalom vezetőivel szemben. Ujesztendő küszöbénj (fi.) Prága, december 31. Ismét egy esztendő merül el az időkárjásban: egy nehéz és küzdelmes, de mégis emlékezetes esztendő, amely annyi sok sorscsapás után már-már elfásult Lelkünkön újból életre fakasztotta a remény és hit virágait, hogy bízni tudjunk a jövőben és könnyebben viseljük el a reánk váró új szenvedéseket. Egy létéért és fenmaradásáért élet-halál harcot vivő nemzet számára már ez is nagy jótétemény és háládatlanok volnánk, ha az ó- és az újév válaszútján köszönetét nem mondanánk érte a felettünk őrködő Gondviselésnek ... Ha össze akarjuk foglalni azokat az eseményeket, amelyek az elmúlt évben sorsunk alakulására befolyást gyakoroltak, ott kell kezdenünk, hogy mindjárt az első hónap elhozta a szlovák néppártnak hónapok óta várt belépését a kormányba, ami által a kimnél cseh-német-szlovák jelleget nyert és az itteni viszonyokat csak felületesen ismerő külföldön az a fölfogás kapott lábra, hogy a csehszlovák államnak sikerült megoldania legnehezebb problémáját: a nemzetiségi kérdést. A valóság azonban homlokegyenest ellenkezett a látszattal. Sem a német kormánypártok, sem a szlovák néppárt nem tudtak népeiknek olyan eredményeket kivívni, amelyek arányban állottak volna azokkal a szolgálatokkal, amiket ők teljesítettek a prágai kormányzatnak. Svehla kívánságára megszavazták a véderőtörvényt és az új adótörvényt, újból köztársasági elnökké választották Masarykot, de ennek fejében nem kaptak egyebet, mint a közigazgatási reformot, amely a politikai autonómia megvalósítását időtlen időre elhalasztotta, az önkormányzatot még az eddiginél is szűkebb körre szorította vissza, a bürokrácia hatalmát kiterjesztette és a járásokban is a kinevezési rendszert vezette be. Nemzeti engedményeket azonban sem a németek, sem a szlovákok nem kaptak és az állam kormánya ugyanazokon a síneken haladt tovább, s amelyeket hét esztendeig tartó uralma alatt I a régi cseh nemzeti koalíció fektetett le. Ezek a tanulságok természetesen nem maradtak hatás nélkül a magyarságra sem. A mi politikánk elment a lojalitás és az engedékenység legszélsőbb határáig. Már az 1926. év végén összeállította nemzetiségünk legminimálisabb követeléseit és tudomására hozta a kormánynak, hogy mik azok a feltételek, amelyeknek teljesítése nélkül a magyarság lelki egyensúlyát helyreállítani nem lehet. A magyarságnak egyik nagy pártja hónapokig tartó trágyalásokat folytatott a kormány megbízottaival és mindent elkövetett, s hogy követeléseinek minimumát Prágában honorálják, azonban itt a minimumot is sokallották és legfeljebb arra lettek volna kaphatók, hogy a dúsan terített asztalról néhány morzsát dobjanak oda a magyarságnak. Elvi követeléseink teljesítéséről azonban szó sem volt és ily körülmények között egyetlenegy becsületes magyar politikus sem vállalkozhatott arra, hogy a német aktivista pártok és a szlovák néppárt kétes értékű példáját követve, nemzeti engedmények nélkül a kormány politikáját támogassa. Nem is vállalkozott senki és amidőn a közigazgatási reform: az elmúlt év legfontosabb törvényének megszavazására került a sor, a tizenöt törvényhozó, mint egy ember, tiltakozott nemcsak az új közigazgatási rendszer, de a kormány egész politikája ellen is. Prága magatartására az egyetlenegy méltó válasz csak a legélesebb ellenzéki harc elszánt folytatása lehetett. A magyar választóközönség is tökéletesen egyetértett politikai vezetőinek ezzel az elhatározásával. Az októberi választások eredménye újból bebizonyította, hogy a magyar tömegek odaadással kitartanak pártjaink mellett és megmutatták azt is, hogy a szlovenszkói németek zöme, de a szlovákok egy le nem becsülhető és mindig gyarapodó töredéke most is egy uton akar haladni a magyarsággal. A bizalomnak ez a megnyilatkozása megkönnyíti a küzdelem folytatását és remélni engedi, hogy a jövő esztendőben esedékes országos és járási választások, amelyeknél a helyi érdekek semmiféle, vagy csak egészen alárendelt jelentőséggel bírnak, zászlóinkat még nagyobb győzelemre viszik. A községi választások alkalmával pártjaink a legtöbb helyen egy listán mentek, ami nagy mértékben hozzájárult a legutolsó parlamenti választásokkor megrendült nemzeti egység helyreállításához. Úgy a belpolitikai, mint a külföldi események mind arra intenek bennünket, hogy tartsunk össze és közös erővel dolgozzunk, mert az összekötözött vesszőnyalábot nehéz eltörni, míg annak egyes darabjait egy gyermek is könnyen széttörheti. Egymillió lelket számláló kisebbség nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy egymás ellen hadakozó pártokra bomoljon föl és két seregre szakadva vonuljon föl az ütközetbe, mert annak a veszélynek teszi ki magát, hogy az ellenfél egységes hadereje egyik seregét a másik után fogja könnyűszerrel megverni. Ha ellenben összetartunk, a belföldön nagyobb súllyal fogunk a latba esni, a külföldön pedig tárgytalanná válik az ellenünk irányzott propagandának az az érve, hogy a magyarság egyes pártjainak a kormánnyal szemben elfoglalt magatartása lényegesen eltér egymástól. Ellenzéki küzdelmünk fellángolása, a magyar egység megerősödése, a községi választások alkalmával elért szép eredményeink és , tekintélyes tényezőknek a kisebbségi kérdést illető állásfoglalásai a hatalomnál sem tévesztették el hatásukat. De ahelyett, hogy most már két kézzel hozzálátott volna a magyarság sebeinek orvoslásához és követeléseinek Boldogabb újévet... Irta: Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő. Komárom, december 31. Az elmúlt tíz esztendő alatt mi szlovenszkói és ruszinszkói magyarok kilencszer úgy kívántunk egymásnak „boldog újévet", hogy talán magunk se hittük, hogy a szaporán egymásután következő új esztendők valóban hoz hatnak-e, csak egy kevéssel is több boldogságot, mint amennyiben a múltban volt részünk. Az óév alkonyán s az ujesztendő küszöbén mindenki, ha nem is vezet üzleti könyveket, számvetést tesz az elmúlt évben végzett munkásságának eredményéről és a végzendő munkák és feladatok tervein gondolkodik. A köztársaság törvényhozása a jövőre szóló tervezgetéseket az állami költségvetés elkészítésével már karácsony előtt elvégezte. Azonban a csehszlovákiai magyarság terhei a költségvetés szerint egy fillérrel sem csökkentek, sőt csak nagyobbodnak és szomorú szívvel kell megállapítanunk, hogy a könnyebbülés lehetőségének a reménysugara nem akar felragyogni. Ismét a bizonytalanság érzetével, úgy kívánunk egymásnak boldog új esztendőt, hogy talán magunk sem hiszünk benne, hogy az tényleg boldogabb lehetne, mint volt a múlt év. A csüggedés, a kétségbeesés azonban a vég kezdete lenne s mi nem akarjuk, hogy végünk. Jegyen, hogy megszűnjünk létezni Ezért — bármennyire is szomorú a helyzetünk , csüggednünk, kétségbeesnünk nem szabad. • V J V- ■ • ■ . . Egy utunk van, amely a reménytelenségből kivezet: az építő nemzeti munka útja. Mi a nemzeti munka? A magyar egyetértés és összetartás programja minden téren, tehát a gazdasági, a kulturális és a politikai élet porondjain. A kisebbségek életprogramja csak a nemzeti munka lehet. Ha egy kisebbség zárt sorokban harcol a maga igazáért, akkor nem kell aggódnia a jövőjéért Ott van a kis schleswigi dán kisebbség példája: az összetartás, a nemzeti öntudat és a munka révén érintetlenül meg tudta őrizni nemzeti életét a legnehezebb körülmények közt is. Ezért nekünk sem szabad hitünket vesztenünk. Lehet, hogy politikai tekintetben az uj esztendő uj megpróbáltatásokat fog hozni. Nekünk azonban erőinket tömörítenünk kell ,s apró részletmunkával kell kiépítenünk kisebbségi politikai frontunk harcképességét. . , , . . . , ,, s Ha kitartó, szorgalmas, szervező munkateljesítéséhez, a kormányzat olyan intézkedés , mi igyekvünk segíteni magunkon, sebet tett, amelyek egy altban nem alkat, akkor a Gondviselés áldása sem maradhat elmásak arra, hogy a csehszlovák köztársaság a múlltban is meghallgatta imáinkat, magyar problémáját megoldjuk és amelyek sem megfeledkezni rólunk. Ebben nem szüntethetik meg a közvélemény ellen- bízva ezt emelve, emelt fővel, meggyőződési hangulat Azt csak egy uj rendszer be d,^el kívánjunk egymásnak boldogabb uj vezetésével lehetne megszüntetni, egy olyan rendszerrel, amely nem elégszik meg a tünetek kezelésével, de a betegség okait keresi és azokat igyekszik kiküszöbölni. Mindaddig, amíg ez be nem következik, a magyarság nem tehet egyebet, mint azt, hogy az igazságba vetett rendületlen hittel tűr és szenved, mint ahogy elődjeitől megtanulta, de jogait soha fel nem adhatja. Az emberi és nemzeti jogoknak a kisebbségi szerződésben és az alkotmányban biztosított minimuma az a sarkcsillag, amely felé haladunk s amelytől soha el nem térhetünk, mert különben önmagunk mondjuk ki magunkra a halálos ítéletet. Lássa be végre a kormány is, hogy a magyarság nem az a lázadó fajta, aminek rosszakarói feltűnten szeretik, hanem egyedüli vétke csak az, hogy ugyanakkor, amikor tiszteletben tartja a felsőbbség jogait, önérzetesen megköveteli, hogy neki is igazságot szolgáltassanak. A mi történelmünk folytonos küzdelem a nemzeti és emberi jogokért. Ezekért harcolt a magyarság a Habsburg-ház világhatalma ellen és most, amikor köztársasági államformában él, még kevésbé mondhat le róluk. Ez volt a mi jelszavunk eddig és ez marad a csehszlovák állam tizedik, jubiláns évében ÍSr A Milán kereskedelmi körök sürgetik a békét Varsó, december 31. Koméi jelentés szerint a litván kereskedelmi testületek és a memeli kereskedelmi kamara a litván kormányhoz memorandumot intézett, azzal a kívánsággal, hogy Litvánia a lehető leggyorsabban vegye fel a kereskedelmi kapcsolatot Lengyelországgal és léptesse életbe a határforgalmat. Varsó, december 31. Rovnói jelentés szerint a litván hadbíróság Poplauskas volt szocialista képviselőt, aki tudvalevőleg Vilnában él emigrációban, in contumaciam halálra ítélte. Poplauskas volt egyik kezdeményezője a tauroggeni forradalmi mozgailomnak és Pleskaitissal együtt a Lengyelországban élő litván emigrációnak vezetője.