Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)

1928-03-01 / 51. (1678.) szám

I Mai n­Amunk 12 ® f«Sa ̇ ( MVf ^ ^1678^c­Ím­­ *#***1**11 W28 márCIU*1 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Kő. Egyén szám­ára 1*20 Kő A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Fejelős ^esxte: DZU&WYl LÁSZLÓ FORGÁCS GÉM Szerkesztőség: Prága IU Panská ulice 12, IL emelet Telefon: 30311 — Kiadó­hivatal: Prága IL, Panská ul 12/NIL — Te­lefon: 30311.— Sürgönyeim: Hírlap, Praha Chamberlain pozíciója Mussolini szilárdsága következtében megingott a népszövetségben A kisantant államférfik nyárról súlyos komplikációkat várnak Középeurópában­­ Magyarország visszautasítja Csang Li jogisulatlan közEnaivatkozását Budapest, február 29. A magyar Képvi­sel­őház külügyi bizottsága csütörtökön dél­után a szentgotthárdi affér ügyéel foglalko­zott. Walko Lajos dr. külügymiszter hos­­­szabb beszédet mondott, amiben részlete­sen kifejtette a magyar korány álláspontját. Hangsúlyozta, hogy a szengotthárdi­­ affér a vasútszabályzatok értelmét­ bonyolíttatott le. A hadianyag megsemmizése a jogi és hi­tes szakértők jelenlétében történt meg. Ma­gyarország szomszédai a a­pSzövetségi pak­tum 143. cikkelyében foglet invesztigációs el­járást­ akarják ráhúzni a t­estre A szabályok értelmében az invesztigáció tárgyát, kereteit, csupán a népszövetségi tanács határozhatja meg és a tanács határozata alapján hajthatja végre. Mindaddig, amíg egy ilyen tanácsi hatá­rozat nincsen, a magyar kormányt teljes akciószabadság illeti és őt semmiféle kö­telezettséggel terhelni nem lehet, felelős­ségre vonni ebben az ügyben tett intéz­kedéseiért senkinek sem áll jogában. Tehát egyetlen államnak, így a népszövet­ségi tanács elnökének sem volt meg az a joga, hogy a magyar kormánnyal szem­ben bármiféle igényt támasszon. Ha ez másképpen lenne, az alaptalan feljelen­tések jól kiépített rendszerével az egész közigazgatást és az ország egész gazda­sági életét meg lehetne bénítani, ami az állami szuverenitás súlyos kárát jelente­né. Ez okból szükség volt arra, hogy a kormány a csehszlovák és jugoszláv kor­mányoknak januári jegyzékében foglalt kívánságát, miszerint a lefoglalt hadi­anyag az elrendelendő invesztigáció érde­kében érintetlenül maradjon, a leghatá­rozottabban visszutasítsa. A tanács elnökének sincs több joga, mint a tanács bármely más tagjának. Kétségtelen tehát, hogy a tanácselnöknek arra sincs joga, hogy az invesztigációs eljárás indítványozása esetén bármiféle előzetes intézkedést tegyen, így fogja fel az ügyet a nemzetközi sajtó is. Csupán egyes lapok szeretnék az affért felhasználni egy precedens megteremtésére, amelyet azután más államokkal szemben is hasznosan használhatnának fel. Egészen más lenne az eset, ha közvetlen háborús veszedelem forogna fenn. Ebben az esetben, azonban kizárólag csupán ebben az esetben lehet a népszövetségi paktum II. sza­kaszára való utalással a népszövetségi tanács elnökének az előzetes intézkedéseket megten­nie.Magyarország lefegyverzését a trianoni békeszerződés rendelte el Ez a szerződés azonban arra is rámutat, hogy a központi ha­talmak leszerelése után általános leszerelés­nek kell bekövetkeznie. Teljes joggal számít­hattunk tehát arra, hogy leszerelésünk nem lesz egyoldalú. Az­­ általános leszerelésből azonban idáig semmi se lett. Bármennyire egyoldalúaknak és igazságtalanoknak tekint­jük a leszerelésre vonatkozó határozatokat, Magyarország mégis lelkiismeretesen aláve­tette magát azoknak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a lesze­­lés ellenőrzését kicsinyes és sértő módon lehessen vele szemben gyakorolni Az in­­­vesztigációs jog gyakorlását fontos "­ecse­tekre vonatkozásban nagy gonddal nyúzták elő, azonban nem abból a célbó­l, hogy ennek a jognak segítségével államem­kát gyilkoljanak meg.­­ Szilárdan bízunk a népszövetség bölcses­ségében és igazságosságában és reméljük, hogy ilyen törekvéseknek nem fog segítő kezet nyújtani. Apponyi a békeszerződésről Károly, Ugron Gábor, és Peidl Gyula hasonló szellemben szólaltak fel Majd Apponyi Albert gróf emelkedett szólás­ra. Kifejtette, hogy a békeszerződés moráli­san tarthatatlan és csak formális jogot jelent. Magyarország elvégre élhet ezzel a formális joggal akkor is, ha az véletlenül neki ked­vez is. [ Reméltük, hogy általános leszerelésre ke­rül a sor, — mondotta — mert nem hittük, hogy állandóan védtelenek maradjunk, mi­alatt a környező illantok állig föl vannak fegyverkezve. Tejestől-lelkestől híve vagyok a leszerel­ésnek. De jobb az általános fegy­verkezés egy részleges fegyverkezésnél, sőt jobb a részleges­ leszerelésnél. Felháborító egy fegyverese meszesről, amelynek tárgya elárvereztetvén, csupán 1800 pengőt eredmé­nyezett, azt állítani, hogy ez veszélyeztetheti Európa békéjét.1 Cse&si Imrék ma és Magyarország Beck Lajos a következőket fejtette­­: A csehszlovák állammal való viszonyuk nem javul és így egész világosan felismerhetjük, milyen nagy áldozatot hoztunk, amikor a megingatha­tatlan csehszlovák minimális vámok ellenére szerződést kötöttünk. Egyesek ettől az ipari­­ cikkek jelentékeny áresését remélték, azon­ban alaposan csalatkoztak, mert a csehszlovák ipar a szerződés megkötése után termékeinek árát hamarosan a magyar árak nívójára emelte.­ Németország és Magyarország Végezetül Bethlen István gróf miniszter­elnök válaszolt egy hozzá intézett kérdésre Magyarországnak és Németországnak viszo­nyára vonatkozólag. — Németországhoz való viszonyunk jó és barátságos, — mondotta a miniszterelnök. Ha a német sajtó ellenünk is fordul, ezt nem kül­politikai szempontokból teszi, hanem csupán belső politikánkból meríti indokait. Ez azon­ban nem változtat a tényen, hogy Németországhoz való viszonyunk barát­ságos. A németországgal való barátság akkor lesz tökéletes, ha Németország nem viselkedik el­­utasítólag a velünk megkötendő szorosabb gazdasági kapcsolattal szemben. A szomszédos államokkal való gazdasági közeledés is kívánatos és szükséges. Szomszédainknak be kell látniok, hogy­­ a gazdasági kiegyenlítődés a legjobb esi­­l­ám az általános viszonyok megjavításá­hoz. Öt magyar asrasal egységesen­ áll a Sármány mögött ! Budapest, február 29. A Pester Lloyd -naí számában a következő komén­tárt fűzi a külügyi bizottság üléséhez: A külföldi sajtó | © Sly részének általános offenzivája Magyaror­­­­szg ellen nem hoz ki bennünket sodrunkból.­­ Mag­yarország már megedződött ilyen viha­­rokb­an. Lelkiismeretünk tiszta és tr­ jyJfc, ......•!.­>>. im­Pyv, /fíf P:­ságteljes józanság jellem­ezte a külügyi bi­zottság tegnapi ülését is. A kormány a szent­gotthárdi affrban mindent megtett, amit kö­­­telezettségeinek legszigorúbb értelmezése­ mellett is elvárhattak tőle. Az idegen kor­mányoknak az a követelése, hogy a lefoglalt anyagot tartsák érintetlen állapotban az esetleges invesztigációs eljárás céljaira, meg nem engedhető beavatkozást jelent a magyar állam belső ügyeibe és flagráns megsértését­ is jelenti Magyarország állami szuverenitásá­­­­nak. Ezt a beavatkozást vissza kellett utasíta­­­­ni és vissza is utasítottuk. A külügyi bizottság­­ a kormánynak ezt a korrekt, lelkiismeretes­ és az állami méltóságot szem előtt tartó el­­j­­árását kifejezetten és egyhangúlag helyesel­­­te. Az ország közvéleménye ehhez az ítélethez­­ hasonló nyomatékossággal csatlakozik. Walker külügyminiszter expozéjában bebizonyította,­ hogy a népszövetségi tanács elnöke is túllép­te intervenciójával hatáskörét. Az adott eset­ben az olyan tanácsi határozat is, amely az invesztilációt elrendelné, azt a célt szol­gálná, hogy a magyar államot, a népszö­vetség egyenlő jogú tagját, érdemetlen és hallatlan módon lealázza. A külügyminiszter expozéjához fűződő felszó­lalásokat a hang példás mérséklete és a kor­mány energikus­ állásfoglalásának helyeslése jellemezte. A legkülönbözőbb pártállású szónokok fen­tartás nélkül csatlakoztak a kormány eljárásához és biztosították, hogy a ma­gyar nemzet ebben a kérdésben egysége­sen áll a kormány mögött. Ennek a ténynek meg kell erősítenie azokat a férfiakat, akiknek feladatuk lesz, hogy Genfben Magyarország ügyét képviseljék és a Magyarország ellen elhangzó támadásokat a jog fegyvereivel az igazságosság nevében visszaverjék. Genf, február 29. A magyar kormány ál­landó népszövetségi képviselője útján tudat­ta a népszövetség vezértitkárságáral hogy Táncos tábornokot bízta meg a szentgotthárdi affér ügyében teendő felvilágosítások előter­jesztésével. Chamberlain súlyos helyzete Párig, február 29. Amint a Chicago Tri­­­­bune londoni beavatott politikai körökből ér­­­­­­tesül, Chamberlain angol külügyminisssíesi hely­ze­te a népszövetségben Mussolini intran­­zigens magatartása következtében rend­kívül súlyosra fordult. Mussolini értesí­tette Chamberlaint, hogy a népszövetségi tanácsülésen, amelyen a fegyverszállítás ügyét akarják megtárgyalni, kétséget ki­záró módon Magyarország oldalán avatko­­­­zik bele az ügybe. Mussolini intranzigen­­­­ciája Chamberlainre különösen azért ki­­­nos, mert ő lesz a fegyverszállítás ügyé­nek tanácsi előadója és most már nem re­­­mélhető, hogy sikerülni fog egy minden­kit kielégítő kompromisszumos formát találni. Az olasz-osztrák konfliktust a londoni­­ diplomáciai körök szintén rendkívül komoly­­­­nak minősítik és Chamberlain álláspontját­­ úgy definiálják, hogy az angol külügyminisz­­tj­ter Mussolini eljárását a Jegyesebben ros­­­­­szalja, azonban a béke érdekében az osztrák­­ kormányt arra figyelmezeteti, hogy igyekez­­­­­zék megőrizni nyugalmát. Nussolin! szombaton beszé! Róma, február 29. A kamarának kedd esti mésén az elnök közölte a kamara tagja^ . j vaU h ° gy $ £ $ Mussolini Belizzari képviselő int ' \ § _ ® ; dójára a déltiroli kérdésben szó c adja meg feleletét. Xi­­dux “uidapoi mersekej Közben Róma és Bécs között élénk diplomá­ciai tárgyalások indulnak meg a különböző­­ vitás kérdések tisztázására. A hivatalos Tri­­­­buna kijelenti, hogy Mussolini Olaszországa mint nagyhatalom semmiféle külső nyomást nem tűr meg.­­Belgrádi, február 29. Hoffinger Miksa dr. jugoszláviai osztrák követ a Politika munka­társának nyilatkozatot adott az osztrák-olasz­i konfliktus ügyében. Nem kapott hivatalos­­ közlést Bécsből, de az osztrák parlamentben­­ elhangzott, beszédekből jogosan állapíthatja meg hogy Ausztria magatartása nyugodt és­­ méltóságteljes volt. Csak olyan tényeket hoz­­­­tak szőnyegre, amiket semmivel sem lehet megdönteni. Éppen ezért csodálatos, hogy­­ ezeket a beszédeket az olasz sajtó olyan he­­­­ves támadásokkal viszonozza. Az olasz sajtó nem kísérli meg a tények megdöntését, ha­nem gyalázkodással és gúnnyal válaszolt Amikor két évvel ezelőtt a német parlament­ben Déltirol ügyében vita folyt, Németorszá­got hasonlóképpen támadták meg. Az olasz­k még a legjogosultabb kritikával szemben is túl érzékenyek. Az ügy semmiféle okot nem szolgáltat a diplomáciai eljárásra. A konfliktus békés elintézése egyedül Mussolinitól függ. Az osztrák kormán­y Seipel kancellár útján I világosan és minden hátsó gondolat nélkül­­ kiejtette álláspontját. A békeszerződés for­­­­mális szemszögéből Ausztriának nincs joga,­­ hogy a toiroli német kisebbség védelmének­­ érdekében a népszövetséghez forduljon, mert Olaszország a kisebbségvédő szerződést nem­­ írta alá. Azonban nem lehet a közvéleménye­k­től rossz néven venni, ha az olaszországi né­­met kisebbségek sorsával foglalkozik, amint a­­ délszláv közvéleményt nem lehet megakadá?­lyozni abban, hogy a délszláv kisebbségek ügyével törődjék. Ki tilthatja meg a parlamenteknek, hogy ezekről a kér­désekről tárgyaljanak? A nép képviselői­nek megvan az a joguk, hogy beszéljenek és a véleményüknek kifejezést adjanak, ebben pe­­­­dig a külföld nem akadályozhatja meg őket. Németország és az Imresstigágfé Berlin, február 29. A szentgotthárdi af­férnak a népszövetségi tanácsban való tár­gyalása Németország részére igen kényes helyzetet teremt és Németország delegátusai nem fognak nyilatkozni az invesztigáció mellett, azon felfogásból kiindulva, hogy

Next