Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)

1928-04-01 / 78. (1705.) Második kiadás

EBk«B>ia» utew ma»fldlfc kiadás Mai számunes 2. oldal évf. 78.(1705) szám * Vasárnap &1928 április A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: CZURÁNYI LÁSZLÓ FORGÁCS­ GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó­­hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Te­lefon: 30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke Obstrukció, pofozkodás, dulakodás a lengyel parlament ülésén Varsó, március 31. A lengyel szejm­­ mai délelőtti ülésén a költségvetés harma­­­­dik olvasásánál botrányos jelenetek ját­­­­szódtak le. A szejm egy a vita elnapolását­­ célzó indítványt elutasított. A kommunisták­­ az elnöki cnunciációt nagy lármával fogad­­­­ták. Több kommunista képviselő szólásra is jelentkezett, az elnöklő Daszynski azonban­­ nem adta meg nekik a szót. A kommunis­­­­ták erre technikai obstrukcióba kezdtek, s Csapkodták a padokat, autótülkökkel, ke­replőkkel és sípokkal éktelen macskazenét csaptak. A lárma oly erős volt, hogy a tár­gyalást nem lehetett lefolytatni. A szejm­­­m­arsall Zohatcki képviselőt kiutasította a teremből. Zohatcki az elnöki felszólításnak nem engedelmeskedett. A rajongók még na­­gyobb lármában törtek ki. Daszynski erre rendelkezést adott ki, hogy az obstrukciót vezető Zohatcki képviselőt távolítsák el a teremből. A parlamenti őrség csak erős du­lakodással tudta az ellenálló képviselőt ki­vonszolni a folyosóra. A kommunisták újabb botrányos jeleneteket rögtönöztek és összeverekedtek a szocialistákkal. A pofoz­kodás általános dulakodássá fajult, mely­ben az összes kommunistákat megverték. Daszynski szejmmarsall újabb két kommu­nistát távolíttatott el az ülésteremből. Ami­kor a szejmmarsall bejelentette, hogy a parlament méltósága ellen semmiféle pro­vokációt nem tűr, az egész szejm nagy ová­cióban rész­e­s­i 4 e n­­­o. I­s Amint előre látható volt, az olasz minisz­terelnök­­ nyilatkozata körül óriási zenebona támadt és különösen a francia, a jugoszláv és a román sajtó szenvedélyes hangon támadja a Ducét, akinek szemére vetik, hogy Magyaror­szággal együtt az európai béke állandó meg­­zavvarója. Ez a vád paradoxnak tetszik akkor, ami­dőn Mussolini ép­pen a támadott interjúban világosan kifejti, hogy a fascista diplomáciá­nak egyetlen célja van, az európai béke fen­­tartása. Mussolini nem tartozik a katasztrófa­politikusok közé, akik 1935-re elkerülhetet­lennek tartják az újabb európai háborút. Sza­vai őszinték és hitelt érdemlőek a­kkor, ami­dőn kijelenti, hogy Olaszország éppen úgy rá­szorul a békére, mint minden más álla­m. Ugyanez a gondolat nyilvánult meg szeren­csésen Stresemann tegnapelőtti beszédében, amikor kijelentette, hogy nincsenek boldog győztesek, nincsenek boldog legyőzőttek és nincsenek boldog semlegesek, mindenkit egyaránt sújtott a háború és mindenki egy­formán irtózik egy újabb véres katasztrófa felidézésétől. Olaszország a háború után sú­lyos gazdasági krízisen ment keresztül, gazda­sági és társadalmi rendje felborulással fenye­getett, ekkor Mussolini vette kezébe a hatal­mat és megszervezte a fascista rendet, amely­ről bármiképpen vélekedjenek ellenségei, vagy barátai, annyit mindenkinek el kell is­mernie, hogy a legérdekesebb világtörténel­mi kísérletek köz­ül való. Nos, ennek a rend­szernek kiépítéséhez még sok munka szüksé­ges és az olasz újjáépítés vezetője nagyon jól tudja, hogy mindent kockáztat, ha Olasz­országot háborús konfliktus veszedelmének teszi ki. Bukarest, március 31. A félhivatalos In­­dépendence Roumaine felszólítja Olaszországot, nyilatkozzék kétértelműség nélkül, hogy a jelenlegi békeszerződések ellen vagy mellett, a kisantant és Franciaország ellen vagy mellett foglal-e állást? Olaszország világos és szabatos válasza nem­csak szavakban, hanem tettekben is halaszt­hatatlanul szükséges. — A parasztpárti Dreptatea vádolja a kormányt, hogy maga idézte elő Románia külpolitikai helyzet­ének kedvezőtlen alakulását. Felveti a kérdést, miért mondotta Tim­ilescu, hogy római útjá­nak eredménye kielégítő? Bukarest, március 30. A Dimineata, a nemzeti para­sztpárt lapja, közli Mussolini és Rothermere beszélgetését és a következő megjegyzéseket fűzi hozzá: Most merjenek Mussolini román barátai ezen megnyilatkozás után olasz barátság­ról beszélni. A duce a békeszerződések feltartásáról beszél, de a trianoni szer­ződés részleges revíziójáról is. Azt mondja, hogy a lovaglás magyar nemzet nem földrajzi, hanem etnográfiai határo­kat érdemel. Etnográfiai határ? Meddig? Egészen biztosan addig, amíg magyar telepet még találni lehet. Nem állhatna meg sem Kolozsváron, sem Marosvásár­helyen, mert hiszen Csíkszereda és Kézdivásárhely tovább keleten feksze­nek. A duce nem mer nyíltan beszélni, hanem kacérkodik a régi Magyarország­gal és ebből látszik, hogy mit ér Musso­lini barátsága Románia számára. London, március 31. A munkáspárti Daily Bcraid igen mulatságosnak találja azt a megrökönyödést, amit Mussolininak a ma­gyar határokról tett nyilatkozata Bukarest­ben keltett. A kormánylapok — írja a lap — egyszerűen nem akarják elhinni az interjút, az ellenzéki sajtó pedig hevesen támadja a Bratianu-Titulescu-Duca­tinót állítólagos olasz barátsága miatt és emlékeztetik Mussolinit, hogy Romániának hatalmas barátai vannak. Mindez a Daily Herald szerint azt mutatja, hogy Maniuék a közel­jövőben a legnagyobb erőfeszí­tést fogják kifejteni a liberális uralom megdöntésére, és hogy Maniut London­­ból és Párásból támogatják. A Balkán-politika, úgy látszik, ma is a nyu­gat európai államok pénzembereinek játék­szere. A cseh­sztoválk saltóvfisssfcang Prágta, március 31. Ivánka Milán pozsonyi lapja, a Národny Dennik, az első csehszlovák lap, amely vezércikkben foglalkozik Mussolininek Rothenmere előtt tett nyilatkozatával. A vezércikk többek között ezeket mondja: „Mussolinii nyilatkozata természetesen első­sorban bennünket és legfőképpen a szlovákokat érinti. Mussolini meggyőződést szerzett a magyar reviaáes mozgalomról, amely Rothecmerének, Trianon elleni harc atyjának pártfogása alatt in­a­dult meg s amely a legerősebben­ Szlovén­szkó el­len irányul. Hogyan jött ahhoz Mussolini, hogy íté­letet mondjon rólunk? Azt hisszük, hogy Musso­linii nincsen kellően informálva Csehszlovákiáról és a szlovákok aspirációiról, valamint nemzeti jo­gairól; a csakis így ragadtathatta el magát ilyen

Next