Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)

1929-06-01 / 123. (2048.) szám

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ke. Egyes szám­ára 1*20 Ke A szlovenszkói és rusziszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: poidikcá JULpilapja. Felelős szerkesztő: CZURÁNYI LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA 4 Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice1 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó­hivatal: Prága III, Panskául 12/111.—Te­lefon: 34184.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha LEZAJLOTT AZ ÉV LEGNAGYOBB POLITIKAI ESEMÉNYE Ii angol választásokon íiíéisí elvesitett alszilit többségét I Liscoyí-Party meglepő előretörése — Austin ösaststefaint csupán 43 szavazatnyi tébbséggel választották meg — Bátdmii fia: szscfstista képviselő — A király iitisiísi isiéi a zavaros pelsiilai helyzetet A Micok, al­iirt nem váltották le a Hozzájuk fűzött reményt London, május 31. A délután hat órakor kiadott jelentés szerint a tegnapi választá­sokon a munkáspárt eddig 268 (a volt parlamentben 151), a konzervatív párt 227 (410), a liberális párt 46 (46), a többi párt 7 (7) mandátumot ért el. 67 kerületből egyelőre nem érkezett jelentés. Jól informált körök szerint a munkáspárt elérheti a­z abszolút többséget is, amihez 35—40 mandátuma hiányzik .még: London, május 31. Az alsóházii választások tegnap az orezág 615 választókerületében nyugodtan és minde­t zavaró incidens nél­kül folytak le. Az eddigi eredmény hozzá­vetőlegesen igazolni látszik azokat a remé­nyeket, amelyekkel az egyes pártok szakér­tői a választékba indultak. A városokban — London és Délanglia városainak kivételével — a munkáspárt mindenütt döntő győzelmet aratott. A Laibour Party győzelme egyelőre inkább a leadott szavazatok számában látszik, mint a mandátaii­r­ezá mókiban. A jelentősebb egyé­niségek közül nem mindenkit a konzervatívok táborában választottak meg, míg a munkáspártiak közül sok olyan szakszerve­zeti személyiség került a kamarába, aki az elmúlt ülésszak alatt hiányzott onnét. A szo­cialista intelligencia valamennyi vezetőjét megválasztották. ■ Érdekes, hogy Baldwin legidősebb fia, aki szocialista programmal lépett föl, megver­te konzervatív ellenfelét s mint a Labour Party egyik fiatal képviselője kerül az új alsóháziba. Egyáltalán Anglia „nagy neveinek" fiai többnyire szocialista programmal léptek föl és rendkívül sikeresen szerepeltek, így Hall Saine és Norman Angol fiait is megvá­lasztották. A liberálisok intelligens képviselőjüket néhány átlagosan elvesztették, de több értékes egyéniséget nyertek. Sir Her­­bert Sámuelt és Simont, Manchester főpol­gármesterét, liberális programmal megvá­lasztották. Batterseaban a munkáspárt hivatalos je­löltje megverte az alsóház egyetlen kom­munista képviselőjét, Saldatvala hindu or­vost. A kommunisták egyáltalában min­denütt döntő vereséget szenvedtek és sok­kal kisebb eredményt értek el, mint az 1924-es választásokon. Legerősebb vá­­l­asztókerü­­­eteikben alig kétezer­­ szavaza­tot­ kaptá­k és néhol, ahol nagy propagan­dát fejtettek ki, összevissza néhány száz szavazatot tudtak elérni. Birminghamban Nevelte Chamberlain és Arm­ory minisztereket tui­nyomó többséggel megválasztották, épp úgy, mint Worihington Evans ha­dügym­inisztert Westminsterben és Sir Samuel Iloaret Ghelseaban. A leányok szerepe A­z atal lányok, akik ezen a választáson járultak először az urnákhoz, körülbelül úgy szavaztak, ahogy környezetük. A csa­lád determinálta őket­­ olyan kerületek­ben, ahol a konzervatív­ok voltak fölény­ben, most is megmaradtak, mert a kon­zervatív családokhoz tartozó lányok ugyanúgy szavaztak, mint hozzátartozóik. Ugyanez áll természetesen a liberális és a munkáspárti kerületekre is, ahol a bak­fisok ugyancsak a férfitöbbséggel szavaz­tak. Politikai állásfoglalásuk tehát min­denütt megegyezik férfikörnyezetük ál­lásfoglalásával. A munkáspárt legnagyobb győzelmeit a vi­déki városokban­­ aratta. Nagy-London és Délangli­a egy-két városa konzervatív ma­radt, de Közép- és Északanglia ipari centru­mai túlnyomó többséggel a Laibour Party zászlai alá csoportosultak. A munkáspártiak Manchesterben és LaWordsban rengeteg régi kerületüket visszahódították. Birmingham­­ban és Liverpooliban a konzervatív erődök falaiba óriási ékeket vertek és sok új kerü­letet hódítottak meg. Hogy mennyire erős volt támadásuk, arra rendkívül jellemző Sir Austin Chamberlain esete, akit Birminghamban mindössze 43 szavazatnyi többséggel választottak meg kon­zervatív programjával s ezt az eredményt is csak úgy tudta elérni, hogy a választási la­pokat háromszor összeolvasták s így végre megállapították kis többségét. Az első ös­­­szeolvasásnál mindössze három szavazattal vezetett. Chamberlain választókerületét konzervatívok holtbiztos zsákmánynak tekin­­­tették s így annál föltünőbb, hogy a külügy­miniszter mindössze 43 szavazatnyi többség­gel tudott győzni és 16.862 szavazatot ka­pott a munkáspárt 16.819 szavazatával szem­ben. Ugyanilyen eredményt ért el Plymouthban Lady Astor, akinek eddigi túlnyomó többsége 211 szavazatra zsugorodott össze. A munkáspárt reggeli előretörése A munkáspárt győzelme különösen a ma reggeli órákban látszott hatalmasnak. A reg­gel négy órai összeszámolás szerint a konzer­­­vatívok 80 (egyet nyertek, 52-őt elvesztettek), a munkáspártiak 121 (57-et nyertek, hármat vesztettek), a liberálisok 14 (8-at nyertek, 9-et vesztettek), az ir­nacionalisták 3 (kettőt nyer­tek) és a pártonkívüliek 2 mandátumot ér­tek el. Ezek az eredmények többnyire erős mun­káspárti kerületekre vonatkoztak. Mindazon­által általános meglepetést keltett, hogy a munkáspártiak az első rohamnál ily döntő és abszolút győzelmet arattak. Föltűnő a li­berálisok visszaesése, akik az első ered­­mény«t síeolvassákon még nem váltották be a hozzájuk fűzött reményt. Az eredmények megoszlása Mint ismeretes, az angol alsóház 615 kép­viselőből áll. Eddig a konzervatív párt 412 mandátum fölött rendelkezett, a munkás­párt 151, a liberális párt pedig 46 mandá­tum fölött. A többi mandátum a pártonkívü­liek között oszlott meg. Az eddigi jelek szerint a konzervatívok elvesz­tik abszolút többségüket. Londoni szakértők szerint az eddigi eredmények után szerencse kell hozzá, ha a toryknak sikerül még kétszáz mandátumot szerezniük és 280 képviselővel az új parlamentbe vonulniuk. A liberálisok nem érik el a száz mandátu­mot s valószínűleg 60 képviselővel meg fog kelleni elégedniük, de ez a szám is elég a két nagy párt közötti fontos szerep betöl­téséhez. Az új parlamenti helyzetnek valószínűleg az lesz az alapvető kérdése, hogy a liberális párt melyik nagy párttal lép összeköttetésbe. Lloyd George nélkül aligha kormányozható ezentúl Anglia. Mint ismeretes, Lloyd George több ízben kijelentette, hogy nem hajlandó megis­mételni az 1924-es kísérletet és nem hajlandó a munkáspárttal együtt haladni. Garwin Obser­­veréből kitűnik, hogy „a beteg király kímé­lésére" a két polgári párt megkísérli az együtthaladást és szembenéz a kétségtelenül nagyon erős szocialista ellenzékkel. A munkáspárt a városokban óriási győzel­met aratott, de az úgynevezett sík vidék eredményei még nem ismeretesek. Ezen a sík vidéken elsősorban a liberálisok mérkőznek a konzervatívokkal s a munkás­párt csak harmadsorban kerül számításba. A munkásnegyedekben a munkáspárt körülbelül megkétszerezte mandátumszámát. Oliver Baldwinon, Norman Angelen és Hall Cainen kívül az úgynevezett fiatalabb szocialista in­telligencia több más vezérét is megválasztották, míg az eddig parlamenten kívül álló szakszer­vezeti vezérek közül ez alkalommal Tillet és Turner is mandátumot szereztek. Manchester­ben és Salfordban a munkáspárt öt olyan mandátumot szerzett meg, amely 1924-ig a li­berálisok legbiztosabb zsákmányának számí­tott. Birminghamban, Liverpoolban és Bristol­ban a szocialisták 5, 2, illetve 3 mandátumot szereztek, ami rendkívül hatalmas szám a konzervatív párt elődjeiben. Birminghamban Baldwin kabinettjének két minisztere csaknem megbukott. Chamber­laint — mint említettük — mindössze 43 szavazatnyi többséggel választották meg, míg kollégáját, Steel Maidlandet Birmingham egy másik kerületében megbuktatták. Bristolban feltűnést keltett Sir Thomas Inskit főállamügyész veresége. Williams, a tengeren­túli kereskedelmi hivatal elnöke, Readingben elvesztette Huntly és Palmer kétszersült gyá­­rosok birodalmát, amelyben ez alkalommal a szocialista jelölt győzött 400 szavazattal. Vi­szont Henderson volt munkáspárti miniszter államtitkára megbukott egy északvidéki ipari kerületben. A liberálisoknál egyelőre egyensúlyban van a nyereség és a veszteség. Viszont a legjobb liberális választókerületek­ből még nem érkezett jelentés. A konzervatí­vok a legjobban Dél-ngüában és London kert­elővárosaiban tartották magukat. E vidéken a legtöbb kerületben tíz-tízezernyi szavazattal győztek, azaz fölényük teljes és abszolút volt. Ezekben a kerületekben az asszonyok és a lányok tényleg a „családok pártjára", a kon­zervatív pártra szavaztak. Jellemző a kommunisták teljes kudarca. Abban a huszonkilenc kerületben, ahol je­löltet állítottak föl, össze-vissza alig fognak húsz-harmincezer szavazatot kapni. Több kerületben, ahol a szavazatok száma negyven-ötvenezer között mozog , és erősen munkáskerületeknek számítanak, a kommu­nisták mindössze három-négyszáz szavazatot kaptak. Saldatvala megbukott. A választások mindenütt nyugodtan folytak le, csak a rend­kívül nagy meleg okozott bajokat, öt embert a választási urnák előtt való várakozás alatt napszúrás ért. Eredmény ma délután két órakor London, május 31. Ma délután két órakor hivatalosan a következő választási ered­ményt tették közzé: konzervatívok 123, nyertek: 2, vesztettek 78 mandátumot; munkáspárt 164, nyert: 79, vesztett 3; liberálisok 23, nyertek: 13, vesztettek 15; a többi párt 5, nyert: 3, vesztett 1 mandá­tumot. 208 mandátumnál a szavazatok számának elosztása a következő volt: a konzervatív pártra 2.880.000-en szavaztak, a munkás­pártra 3.210.600-en, a liberális pártra 1 mil­lió 630.090-en, míg a többi párt mindössze 100.00 szavazatot kapott. A zavart a király váratlan megbetegedése tetézi Az áttekinthetetlen politikai helyzetet az is bonyolítja, hogy V. György király várat­lanul újra súlyosan megbetegedett. Állító­lag egy szombati pikkniken meghűlt és magas lázzal most is ágyban fekszik. A ki­rály betegsége alatt működő államtanács azonnal újra hivatal­ba l­ép­ett. Mivel azonban az államtanács a törvény értelmében nem jelent teljes régensséget, nem fogadhatja el a király távollétében Baldwin lemondását és nem bízhat meg más politikust a kor­mányalakítással. Ilyen körülmények között Baldwin valószínűleg kénytelen lesz eredeti tervét megváltoztatni. Még ha nem is kap abszolút többséget az új parlamentben, a király be­tegségének elhúzódása esetén nem mond le azonnal. Ivánom az új szesszió megkezdésén régens törvényjavaslatot nyújt be, ame­lyet az alsóház bizonyára elfogad. Csupán e törvény elfogadása után jelentheti be­le­ ’HP’' LA 0 FEfóTAlSA.BRBTisLflva STÚR-UTCA7 - TELEP. 22-37

Next