Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)

1929-09-01 / 198. (2123.) szám

; w»f­ssáíiRonfc 20 o?«ial ^ 1S8» (2123)szám * Vasar*nai>­­ 1^29 szeptember 1 Előfizetési ár: évente 300, félévre 15Q J­ Szlovenszkói és rUSZÍnSzkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága IL, Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: /VZ- * 7 * ^ 12, H. emelet Telefon: 30311 -­ Kiadó­évente 450, félévre 226, negyedévre 114, Főszerkesztő: pOLitiKCLl TlCLpUCípjCl felelős szerkesztő, hivatal: Prágaiig Panskáui 12/111. — Te­havonta 33 Ke Egyes s^áai ára 1*20 Ke DZURÁNYI LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA lefon: 34184,—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Siipfsüifes? vilijére írta: SZURÁCSVS LÁSZLÓ Ami valaha vezércikksablon volt, a betű hadseregei újoncainak derűs, simogató tobor­­zója, az ma a nemzet lelk­iism­eretének tépe­­lődéséből fölszakadó segélykiáltás, vádoló ezó és a magyar lelkekbe harangozó me­­mentió. Valaha a jövő magyarságát a bizalom és a reménység kísérte az iskola küszöbéig, ahon­nan esztendő múltán a fejlődő emberpalán­ták szellemükben a tudás tiszta értékeivel gyarapodva és szívükben az egészséges nem­zeti öntudatban megerősödve tértek vissza. A magyar szülő számára az iskola kétségbe­vonhatatlan erkölcsi magaslatot jelentett, melynek embernevelő hatását napról-napra láthatta gyermeke felnyíló értelméből és a gyermeklélekben egyre jobban visszatükrö­ződő kultúra felsokasodó tudásképzeteiből. A magyar iskola emelkedett szelleme és ne­mes hagyományokból fakadó liberalizmusa kizárta azt, hogy az ifijú lelkeket a túlzó so­vinizmus és a­­ nemzeti türelmetlenség mér­gével fertőzze meg. Soha nem hallottunk esetet, hogy szlovák testvéreinket magyar is­kola tanítása kisebbíteni vagy deklasszifi­­kálni akarta volna. A régi korszellemnek is megvoltak a ma­ga hibái, amikor a nemzeti állam­ eszméje imperatívuszként jelentkezett az iskola kul­­túrrájában, de őss a korszellem uralkodó volt egész Európában, viszont a magyar nemzeti iskola nem ösmerte a türelmetlenséget és a gyűlöletet. Ezt már az új korszellem hozta meg, amely fölállította ugyan a kisebbségi jogok kivié­­ráit, de hogy a jogok érvényesülésétől még mily messze állunk, legjobb bizonyság rá, hogy még az elemi elődöké­telek sincsenek biztosítva, sőt az atmoszféra rosszabb még az annyiszor tetemre hívott elmúlt korszak légkörénél is, mert az iskola ma nem a tiszta tudás és műveltség nyújtására, hanem a po­litikai propagandára helyezi a fősúlyt, mely­nek szolgálatában a torzításoktól és hamisí­tásoktól sem riad vissza. Egy tisztultabb korban a lázas sovinizmus pszichózisának lesznek iskolapéldái azok a tankönyvek,­­me­lyekben a csehszlovák história megírását a tudomány megállapításaival ellentétben a kormányozható fantázia játékára bízták. többi tankönyv csak betetőzi ezt a misztifi­­­kációt, amikor a magyar história dicsőséges alakjait barbár cselekedetek szégyenb­élye­­gével állítja a tanuló szemei elé. Hogy jól ismert dolgokat fölöslegesen­ ne ismételjünk, elegendő itt Prazák Albert jeles olvasóköny­vére hivatkoznunk, amelynek egyik képe nagy fát és rája fölakasztott szlovákokat áb­rázol, ezzel a felírással: „Kossuth szabadság­­fája Szlovenszkón". Az iskola új szellemét különben kottába is foglalja egy hivatalos daloskönyv, amelyben a következő sor ta­lálható: „Aki a magyart szereti, üsse meg a mennykő". És most küldje a magyar szülő nyugodt lelki­i­smerettel és bizalommal gyermekét eb­be az iskolába, ahol a türelmetlenségnek ilyen fertőzései és kártevései fenyegetik a bimbózó lelket. Nem­­rég a vasúton összehozott a véletlen egy szlovenszkói magyarral, aki tiszta szlo­vák vidéken tölt be ipari pozíciót. A család­járól, a szépen fejlődő gyerekeiről beszélt, amíg azután egyszerre elborult az arca s el­mondotta, hogy az iskola körül bizony bajok vannak. Egy szép napon elemista kisfia vil­lámló szemekkel szólít rá szüleire, hogy mi­ért beszélnek otthon ezen a barbár nyelven. Ezt tette egy magyar gyerekkel a csehszlo­vák­a szeretetet gyűlöletté változtatta. Sok értékünk és javunk került a megpró­báltatás mai idejében veszendőbe. De a leg­nagyobb és jövőnket megsemmisítéssel fe­nyegető veszedelem az, amely gyermekeink­ben fenyeget bennünket. És ha a nemzet lel­­kiisme­ret­ének éjjel-nappal őrködnie kell va­lahol, úgy elsősorban a magyar otthonokban kell őrködnie. Minden magyar szülőnek mé­lyen át kell éreznie a nemzet megtartásáért és előbb rév­í­télé­ért ráeső felelősséget. Éber lelki­ismerettel kell ügyelnie, hogy mindazo­kat a kártevéseket, amelyeket az iskola sovi­nizmusa követett el a gyermeklélekben, gon­dos és erélyes kézzel helyrehozza és gyer­mekét megtanítsa mindarra, amit nemzete ezeréves életéről tudnia kell. Szeretettel és a szív pedagógiájával kell azon fáradoznia, hogy gyermekiéből igazi magyar jellemet ne­veljen, hogy benne élete méltó folytatásra ta­láljon és hogy még acélozottabb és tűzállóbb erővel állhassa az élet viharait és a harcot a saját és nemzete jövőjéért. Szeptember elsején minden jó magyar szü­lő tegyen szent fogadalmat, hogy becsülettel fog vigyázni arra az értékre, amellyel őt az élet megajándékozta és amellyel ő számadás­sal tartozik a nemzet géniuszának. Szombaton cselben egy órabor befejeződött a hágai konferencia Csehszlovákia reparációs kötelezettségeinek ügye még függőben van — Snowden és Stresemann a konferencia hősei — Hága, augusztus 31. A pénzügyi bizottság hosszadalmas munkálatait még pénteken este sem tudta lezárni és ezért a delegációk még szomabton is ülést tartottak, hogy a záró protokollumot megfogalmazzák. Szom­baton délelőtt azután befejeződtek a pénz­ügyi bizottság munkálatai is és ezzel csak­nem négy heti ülésezés után a hágai konfe­rencia véget ért. A csehszlovák reparéciók kérdése A konferencia befejezése alkalmából a csehszlovák, távirati iroda beható hágai je­lentései közül a repar­ tárgyalásoknak Cseh­szlovákiát érdeklő részéről. A jelentés a kö­vetkezőképen hangzik: A Young-terv egyes rendelkezései köz­vetve vagy közvetlenül Ausztria—Magyaror­szág utódállamait is érdeklik, így egyelőre ideiglenes tárgyalásra került a sor azokról a jogokról és kötelességekről is, amelyek Csehszlovákiára a békeszerződésekből és egyéb szerződésekből hármamlanak. Nem­csak arról volt szó, hogy megállapítsák, mi­nő jogokban részesül a csehszlovák köztár­saság a Young-terv végrehajtása által, ha­nem felmerült az a kérdés is, hogy Csehszlo­vákia fizetési kötelezettségeivel szemben, amelyek a békeszerződések és más szerző­dések értelmében terhelik, milyen reparációs tételekben­­ élesül? Így közvetve felmerült a konferencián Csehszlovákia fizetési kötelezettsége az ál­lami javak ellenében, továbbá a felszabadí­tás költsége. A csehszlovák delegáció az el­ső pillanattól azt az álláspontot képviselte, hogy a csehszlovák fizetségek és kötelezett­ségek kölcsönösen kiegyenlítik egymást. — Egyes érdekelt államok ezt a tézist kétség­­be von­ták és bár Benes dr., Osusky dr. és Pospisil dr. három hetes tárgyalásainak ered­­ményeképen kitűnt, hogy az úgynevezett ál­lami javak kérdésében Csehszlovákiára ked­vező felfogás alakult ki, az érdekelt államok­nál mégis olyan törekvések merültek fel, hogy a felszabadításért járó egész kötele­zettséget nem lehet kompenzációs úton ki­egyenlíteni és Csehszlovákiának a rá há­ruló kötelezettség egy részét meg kell fi­zetnie. Ez a felfogás az olasz delegációnak Angliához intézett ajánlatában nyilatkozott meg. Az angol válasz azonban rámutatott ezen fizetségek problematikus természetére és az a nézet alakult ki, hogy ezen köte­lezettségek egy részét ugyan követelni fog­ják, ebből a tételből azonban nagyobb össze­gekre nem lehet számítani. vok iskola. De még tovább is van. Az apa üzleti ügyiben Budapestre készült. Azt mond­ája a kisfiának, hogy ha jó lesz, elviszi őt is világot látni. A gyerek riadtan tiltakozik, ő nem akar a barbár, gyűlölt magyarok közé menni s arra kérte tekinteteiben fölparázsló sóvárgással az apját, vigye őt Prágába. A pán nőitel jól dolgozott. Fölszította az érintetlen gyermekszívben c­ rajongást az új fővárosért, amiben elvégre nem találhatunk semmi kivetni valót, de egyúttal kegyetlenül elvágta a nemzeti összetartozás minden szá­lát és a saját fajához való ragaszkodást a ma­gyarság megtagadására és a természet­eik­A konferencia végleges határozatai olyan jellegűek, hogy a csehszlovák dele­gáció álláspontjának és további eljárásá­nak nem preju­duk­álnak. A további tárgya­lások folytatására bizottságot küldtek ki, amelyben Csehszlovákiát Osusky dr. és a pénzügyminisztérium egy delegátusa kép­viseli. Ez a bizottság fog a részletkérdések­kel foglalkozni. Konkrét és végleges hatá­rozatok ebben a kérdésben nem történtek és a csehszlovák kormány a Továbbiakban a köztársaság pénzügyi érdekeit éppen olyan elhatározottsággal fogja képviselni, mint eddig tette. Ebben az értelemben je­lentette be Osusky dr. a pénzügyi konfe­rencia pénteki ülésén, hogy a csehszlovák delegáció a Young-tervét csak elvileg fo­gadja el és végleges hozzájárulása attól függ, mikép­pen szabályozzák a s'^gő és Csehszlovákiát érdeklő kérdéseket, tehát az átvett állami javak ügyét a felszabadí­tás költségét, a reparációs követelések kompenzálását, a delimitáló bizottság költ­ségeinek ügyét és miképpen döntenek a vegyes döntőbíróság kérdésében. Egészében meg lehet állapítani, hogy a csehszlovák delegáció konzekvensen olyan irányban járt el, hogy a végleges megol­dás sem az állami költségvetést, sem pe­dig az állam pénzügyi helyzetét nem fogja érinteni. Az ilyen irányú megoldás máris biztosítottnak látszik, bár nagyon sok küz­delembe és munkába kerül a végleges eredmény elérése. A csehszlovák delegá­ció különben semmi másféle megoldást nem fog elfogadni. A bizottság tárgyalásai még folyamatban vannak. Létrejött a pénzügyi megegyezés Hága, augusztus 31. A pénzügyi bizottság szomb­nt délelőtt negyed, tizenegy órakor kez­­dette meg utolsó ülését, amelyen még rend­­k­ívül heves és nehéz vita folyt le a német vagyon likvidálásának váltsága kérdésében. A Young-terv ugyanis azt a reményt fejezi ki, hogy Német­ország ebben a tekintetben véglegesen lemond minden igényéről. Ebben az értelemben a mai ülésen formális hozzá­­árulást kívántak a német delegációtól. Hil­­enching ezt a követelést ideálisnak minősítet­­e, természetesen a többi álla­m és nem Né­­metország szempontjából. Németország sem­­mi szín alatt nem egyezhetik bele ebbe a ja­vaslatba, mert materiális következményeit ebben a pillanatban még nem is lehet átlát­ni. Hogy megfelelő vélemény alakuljon ki, a német delegáció egy bizottság kiküldését in­dítványozta és ezt az indítványt heves szó­csata után el is fogadták. Németország tehát az utolsó pillanatban is jelentős eredményt ért el a konferencián, mert ezzel a Young-tervvel szemben támasztott rezer­vátumát legalább elvileg elismerték. A záróülésen különben Németország még tu­domásul vette az Anglia és Olaszország kö­zött megkötött szénegyezményt is. Ezután el­készíttették a záró jegyzőkönyvet, és tizenket­tőkor befejezték az ülést. A konferencia ünnepélyes bezárása Ünnepélyes korálisok hangjai között ma délben egy órakor befejeződött a hágai kon­ferencia. Az ünnepi, de nem nyilvános zá­róülésen Stresemann és Jaspar felváltva el­nökölt. A tárgyi kérdések megvitatása után az ünnepi beszédekre került a sor. A beszé­dek közül különösen Ssnowdené emelkedett ki. Humorosan megjegyezte, hogy ő volt az, aki a legtöbb borsot törte az emberek orra alá, de hangsúlyozta, hogy itt őszinte szóra volt szükség, mert csak őszinteséggel lehet Európa újjáépítéséhez hozzákezdeni. Jaspar záróbeszédében megköszönte a delegátu­soknak fáradságos munkájukat és meleg szavakkal köszöntötte Vilma holland király­nőt, akinek éppen ma vart a születésnapja. Amikor a delegátusok a konferencia ülés­termét elhagyták és a Binnenhofból távoz­tak, a holland főváros rendőrségének zene­kara a holland hálaimát intonálta, majd utána az „Erős várunk nekünk az Isten" cí­mű zsoltárt és „Mindent Istennek köszön­jetek" című egyházi dalt játszotta el. Stre­­semannt viharosan ünnepelték és Snowden is lelkes hurrah-kiáltásokban részesült. A záró jegyzőkönyvet ideiglenesen csu­pán Jaspar és a konferencia főtitkára írta alá. Az összes delegációk aláírására az ok­tóber elején újból Hágában tartandó záró­­konferencián kerül sor, ha ugyan addig a terminusig az albizottságok bevégzik mun­kájukat. gasaynatiWHimmMJwwiMiHmuHMfjrfliimaiii i'imnwii wmbm

Next