Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)
1929-09-01 / 198. (2123.) szám
; w»fssáíiRonfc 20 o?«ial ^ 1S8» (2123)szám * Vasar*nai> 1^29 szeptember 1 Előfizetési ár: évente 300, félévre 15Q J Szlovenszkói és rUSZÍnSzkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága IL, Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: /VZ- * 7 * ^ 12, H. emelet Telefon: 30311 - Kiadóévente 450, félévre 226, negyedévre 114, Főszerkesztő: pOLitiKCLl TlCLpUCípjCl felelős szerkesztő, hivatal: Prágaiig Panskáui 12/111. — Tehavonta 33 Ke Egyes s^áai ára 1*20 Ke DZURÁNYI LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA lefon: 34184,—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Siipfsüifes? vilijére írta: SZURÁCSVS LÁSZLÓ Ami valaha vezércikksablon volt, a betű hadseregei újoncainak derűs, simogató toborzója, az ma a nemzet lelkiismeretének tépelődéséből fölszakadó segélykiáltás, vádoló ezó és a magyar lelkekbe harangozó mementió. Valaha a jövő magyarságát a bizalom és a reménység kísérte az iskola küszöbéig, ahonnan esztendő múltán a fejlődő emberpalánták szellemükben a tudás tiszta értékeivel gyarapodva és szívükben az egészséges nemzeti öntudatban megerősödve tértek vissza. A magyar szülő számára az iskola kétségbevonhatatlan erkölcsi magaslatot jelentett, melynek embernevelő hatását napról-napra láthatta gyermeke felnyíló értelméből és a gyermeklélekben egyre jobban visszatükröződő kultúra felsokasodó tudásképzeteiből. A magyar iskola emelkedett szelleme és nemes hagyományokból fakadó liberalizmusa kizárta azt, hogy az ifijú lelkeket a túlzó sovinizmus és a nemzeti türelmetlenség mérgével fertőzze meg. Soha nem hallottunk esetet, hogy szlovák testvéreinket magyar iskola tanítása kisebbíteni vagy deklasszifikálni akarta volna. A régi korszellemnek is megvoltak a maga hibái, amikor a nemzeti állam eszméje imperatívuszként jelentkezett az iskola kultúrrájában, de őss a korszellem uralkodó volt egész Európában, viszont a magyar nemzeti iskola nem ösmerte a türelmetlenséget és a gyűlöletet. Ezt már az új korszellem hozta meg, amely fölállította ugyan a kisebbségi jogok kiviéráit, de hogy a jogok érvényesülésétől még mily messze állunk, legjobb bizonyság rá, hogy még az elemi elődökételek sincsenek biztosítva, sőt az atmoszféra rosszabb még az annyiszor tetemre hívott elmúlt korszak légkörénél is, mert az iskola ma nem a tiszta tudás és műveltség nyújtására, hanem a politikai propagandára helyezi a fősúlyt, melynek szolgálatában a torzításoktól és hamisításoktól sem riad vissza. Egy tisztultabb korban a lázas sovinizmus pszichózisának lesznek iskolapéldái azok a tankönyvek,melyekben a csehszlovák história megírását a tudomány megállapításaival ellentétben a kormányozható fantázia játékára bízták. többi tankönyv csak betetőzi ezt a misztifikációt, amikor a magyar história dicsőséges alakjait barbár cselekedetek szégyenbélyegével állítja a tanuló szemei elé. Hogy jól ismert dolgokat fölöslegesen ne ismételjünk, elegendő itt Prazák Albert jeles olvasókönyvére hivatkoznunk, amelynek egyik képe nagy fát és rája fölakasztott szlovákokat ábrázol, ezzel a felírással: „Kossuth szabadságfája Szlovenszkón". Az iskola új szellemét különben kottába is foglalja egy hivatalos daloskönyv, amelyben a következő sor található: „Aki a magyart szereti, üsse meg a mennykő". És most küldje a magyar szülő nyugodt lelkiismerettel és bizalommal gyermekét ebbe az iskolába, ahol a türelmetlenségnek ilyen fertőzései és kártevései fenyegetik a bimbózó lelket. Nemrég a vasúton összehozott a véletlen egy szlovenszkói magyarral, aki tiszta szlovák vidéken tölt be ipari pozíciót. A családjáról, a szépen fejlődő gyerekeiről beszélt, amíg azután egyszerre elborult az arca s elmondotta, hogy az iskola körül bizony bajok vannak. Egy szép napon elemista kisfia villámló szemekkel szólít rá szüleire, hogy miért beszélnek otthon ezen a barbár nyelven. Ezt tette egy magyar gyerekkel a csehszlováka szeretetet gyűlöletté változtatta. Sok értékünk és javunk került a megpróbáltatás mai idejében veszendőbe. De a legnagyobb és jövőnket megsemmisítéssel fenyegető veszedelem az, amely gyermekeinkben fenyeget bennünket. És ha a nemzet lelkiismeretének éjjel-nappal őrködnie kell valahol, úgy elsősorban a magyar otthonokban kell őrködnie. Minden magyar szülőnek mélyen át kell éreznie a nemzet megtartásáért és előbb révítéléért ráeső felelősséget. Éber lelkiismerettel kell ügyelnie, hogy mindazokat a kártevéseket, amelyeket az iskola sovinizmusa követett el a gyermeklélekben, gondos és erélyes kézzel helyrehozza és gyermekét megtanítsa mindarra, amit nemzete ezeréves életéről tudnia kell. Szeretettel és a szív pedagógiájával kell azon fáradoznia, hogy gyermekiéből igazi magyar jellemet neveljen, hogy benne élete méltó folytatásra találjon és hogy még acélozottabb és tűzállóbb erővel állhassa az élet viharait és a harcot a saját és nemzete jövőjéért. Szeptember elsején minden jó magyar szülő tegyen szent fogadalmat, hogy becsülettel fog vigyázni arra az értékre, amellyel őt az élet megajándékozta és amellyel ő számadással tartozik a nemzet géniuszának. Szombaton cselben egy órabor befejeződött a hágai konferencia Csehszlovákia reparációs kötelezettségeinek ügye még függőben van — Snowden és Stresemann a konferencia hősei — Hága, augusztus 31. A pénzügyi bizottság hosszadalmas munkálatait még pénteken este sem tudta lezárni és ezért a delegációk még szomabton is ülést tartottak, hogy a záró protokollumot megfogalmazzák. Szombaton délelőtt azután befejeződtek a pénzügyi bizottság munkálatai is és ezzel csaknem négy heti ülésezés után a hágai konferencia véget ért. A csehszlovák reparéciók kérdése A konferencia befejezése alkalmából a csehszlovák, távirati iroda beható hágai jelentései közül a repar tárgyalásoknak Csehszlovákiát érdeklő részéről. A jelentés a következőképen hangzik: A Young-terv egyes rendelkezései közvetve vagy közvetlenül Ausztria—Magyarország utódállamait is érdeklik, így egyelőre ideiglenes tárgyalásra került a sor azokról a jogokról és kötelességekről is, amelyek Csehszlovákiára a békeszerződésekből és egyéb szerződésekből hármamlanak. Nemcsak arról volt szó, hogy megállapítsák, minő jogokban részesül a csehszlovák köztársaság a Young-terv végrehajtása által, hanem felmerült az a kérdés is, hogy Csehszlovákia fizetési kötelezettségeivel szemben, amelyek a békeszerződések és más szerződések értelmében terhelik, milyen reparációs tételekben élesül? Így közvetve felmerült a konferencián Csehszlovákia fizetési kötelezettsége az állami javak ellenében, továbbá a felszabadítás költsége. A csehszlovák delegáció az első pillanattól azt az álláspontot képviselte, hogy a csehszlovák fizetségek és kötelezettségek kölcsönösen kiegyenlítik egymást. — Egyes érdekelt államok ezt a tézist kétségbe vonták és bár Benes dr., Osusky dr. és Pospisil dr. három hetes tárgyalásainak eredményeképen kitűnt, hogy az úgynevezett állami javak kérdésében Csehszlovákiára kedvező felfogás alakult ki, az érdekelt államoknál mégis olyan törekvések merültek fel, hogy a felszabadításért járó egész kötelezettséget nem lehet kompenzációs úton kiegyenlíteni és Csehszlovákiának a rá háruló kötelezettség egy részét meg kell fizetnie. Ez a felfogás az olasz delegációnak Angliához intézett ajánlatában nyilatkozott meg. Az angol válasz azonban rámutatott ezen fizetségek problematikus természetére és az a nézet alakult ki, hogy ezen kötelezettségek egy részét ugyan követelni fogják, ebből a tételből azonban nagyobb összegekre nem lehet számítani. vok iskola. De még tovább is van. Az apa üzleti ügyiben Budapestre készült. Azt mondája a kisfiának, hogy ha jó lesz, elviszi őt is világot látni. A gyerek riadtan tiltakozik, ő nem akar a barbár, gyűlölt magyarok közé menni s arra kérte tekinteteiben fölparázsló sóvárgással az apját, vigye őt Prágába. A pán nőitel jól dolgozott. Fölszította az érintetlen gyermekszívben c rajongást az új fővárosért, amiben elvégre nem találhatunk semmi kivetni valót, de egyúttal kegyetlenül elvágta a nemzeti összetartozás minden szálát és a saját fajához való ragaszkodást a magyarság megtagadására és a természeteikA konferencia végleges határozatai olyan jellegűek, hogy a csehszlovák delegáció álláspontjának és további eljárásának nem prejudukálnak. A további tárgyalások folytatására bizottságot küldtek ki, amelyben Csehszlovákiát Osusky dr. és a pénzügyminisztérium egy delegátusa képviseli. Ez a bizottság fog a részletkérdésekkel foglalkozni. Konkrét és végleges határozatok ebben a kérdésben nem történtek és a csehszlovák kormány a Továbbiakban a köztársaság pénzügyi érdekeit éppen olyan elhatározottsággal fogja képviselni, mint eddig tette. Ebben az értelemben jelentette be Osusky dr. a pénzügyi konferencia pénteki ülésén, hogy a csehszlovák delegáció a Young-tervét csak elvileg fogadja el és végleges hozzájárulása attól függ, miképpen szabályozzák a s'^gő és Csehszlovákiát érdeklő kérdéseket, tehát az átvett állami javak ügyét a felszabadítás költségét, a reparációs követelések kompenzálását, a delimitáló bizottság költségeinek ügyét és miképpen döntenek a vegyes döntőbíróság kérdésében. Egészében meg lehet állapítani, hogy a csehszlovák delegáció konzekvensen olyan irányban járt el, hogy a végleges megoldás sem az állami költségvetést, sem pedig az állam pénzügyi helyzetét nem fogja érinteni. Az ilyen irányú megoldás máris biztosítottnak látszik, bár nagyon sok küzdelembe és munkába kerül a végleges eredmény elérése. A csehszlovák delegáció különben semmi másféle megoldást nem fog elfogadni. A bizottság tárgyalásai még folyamatban vannak. Létrejött a pénzügyi megegyezés Hága, augusztus 31. A pénzügyi bizottság szombnt délelőtt negyed, tizenegy órakor kezdette meg utolsó ülését, amelyen még rendkívül heves és nehéz vita folyt le a német vagyon likvidálásának váltsága kérdésében. A Young-terv ugyanis azt a reményt fejezi ki, hogy Németország ebben a tekintetben véglegesen lemond minden igényéről. Ebben az értelemben a mai ülésen formális hozzáárulást kívántak a német delegációtól. Hilenching ezt a követelést ideálisnak minősítete, természetesen a többi állam és nem Németország szempontjából. Németország semmi szín alatt nem egyezhetik bele ebbe a javaslatba, mert materiális következményeit ebben a pillanatban még nem is lehet átlátni. Hogy megfelelő vélemény alakuljon ki, a német delegáció egy bizottság kiküldését indítványozta és ezt az indítványt heves szócsata után el is fogadták. Németország tehát az utolsó pillanatban is jelentős eredményt ért el a konferencián, mert ezzel a Young-tervvel szemben támasztott rezervátumát legalább elvileg elismerték. A záróülésen különben Németország még tudomásul vette az Anglia és Olaszország között megkötött szénegyezményt is. Ezután elkészíttették a záró jegyzőkönyvet, és tizenkettőkor befejezték az ülést. A konferencia ünnepélyes bezárása Ünnepélyes korálisok hangjai között ma délben egy órakor befejeződött a hágai konferencia. Az ünnepi, de nem nyilvános záróülésen Stresemann és Jaspar felváltva elnökölt. A tárgyi kérdések megvitatása után az ünnepi beszédekre került a sor. A beszédek közül különösen Ssnowdené emelkedett ki. Humorosan megjegyezte, hogy ő volt az, aki a legtöbb borsot törte az emberek orra alá, de hangsúlyozta, hogy itt őszinte szóra volt szükség, mert csak őszinteséggel lehet Európa újjáépítéséhez hozzákezdeni. Jaspar záróbeszédében megköszönte a delegátusoknak fáradságos munkájukat és meleg szavakkal köszöntötte Vilma holland királynőt, akinek éppen ma vart a születésnapja. Amikor a delegátusok a konferencia üléstermét elhagyták és a Binnenhofból távoztak, a holland főváros rendőrségének zenekara a holland hálaimát intonálta, majd utána az „Erős várunk nekünk az Isten" című zsoltárt és „Mindent Istennek köszönjetek" című egyházi dalt játszotta el. Stresemannt viharosan ünnepelték és Snowden is lelkes hurrah-kiáltásokban részesült. A záró jegyzőkönyvet ideiglenesen csupán Jaspar és a konferencia főtitkára írta alá. Az összes delegációk aláírására az október elején újból Hágában tartandó zárókonferencián kerül sor, ha ugyan addig a terminusig az albizottságok bevégzik munkájukat. gasaynatiWHimmMJwwiMiHmuHMfjrfliimaiii i'imnwii wmbm