Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)
1929-09-06 / 202. (2127.) szám
10 ^waren»/nafigm*min3g» cSpoltr- r A KAC elnökségének válasza a MLSz kassai kerületi elnökének nyilatkozatára hága, szeptember 5. A KAC elnöksége legutóbb tartott üléséből kifolyóan a következő sorok szives közlését kéri: Eleinte meglepetéssel, majd később egyre fokozódó megbotránkozással olvastuk Táncos József dr.-nak, a CsAF—MLSz kassai kerülete ezidő szerinti elnökének a múlt hó 31-i Lapokban megjelent cikkét. Meg voltunk lepve, mert a szövetségi elnöknek eddig alig hallottuk a hangját. A szövetségi zenekarból ugyan bőszen csendült ki a kakofónia, de ezt hajlandók voltunk „az aprószenteknek" tulajdonítani. Most azt kell látnunk, hogy az elnök is együtt üvöltözik az üvöltözőkkel. Meg voltunk botránkozva, mert a szövetségi elnök a 3 év óta folytatott és nagyban hangoztatott szövetségi munkát, amelynek állítólag az lett volna a célja, hogy az egyesületek közötti barátságot mininél szorosabbra fűzze, szemmel láthatólag úgy véli előbbre vinni, hogy vad kirohanást intéz a KAC ellen és a hajánál fogva előre ráncigált hamis vádak özönével árasztja el klubunkat. A KAC elbírja ezeket a támadásokat, közel 30 éves munkája a legjobb felelet minden vádaskodásra. De a szövetségi elnök cikke mégis alkalmas lehet arra, hogy a sportok iránt érdeklődő közönséget félrevezesse és csakis ezért foglalkozunk vele. Mindenekelőtt meg kell jegyeznünk, hogy éppen a szövetség elnökétől lehet a legkevésbbé elvárni azt, hogy doronggal menjen neki a tagegyesületnek. Tudtunkkal a szövetségnek és így elnökének is tényleg az a fő feladata, hogy az egyesületek közti lehető súrlódásmentes sportérintkezést biztosítsa és a divergáló egyleteket egy magasabb egység kiegyenlítő gyűrűjébe foglalja össze. Ennek érdekében sokszor még áldozatokat is kell hoznia. Ha a szövetség, amely magasabb fórumnak szereti kijátszani magát, vagy annak nagyhatalmú elnöke ezt nem látja be és ezt az alapelvet követni nem tudja, akkor önmaga ítél létjogosultsága fölött. A szövetségi elnök cikke már kiindulópontjában is hamis, ő maga mondja, hogy Várnay Ernő cikkének állításaival szemben akarja informálni a nyilvánosságot. Szóval Várnay Ernő sajtótámadásáról van itt a szó, nem pedig a KAC támadásairól. Várnay cikke tényleg azt árulja el, hogy a KAC-ban a szövetséggel szemben elégedetlenség mutatkozik. Mit kell ilyenkor tenni egy feladata magaslatán álló szövetségnek? Minden bizonnyal iőször is föl kell keresnie a KAC-ot, hogy Mennyiben Várnay cikkével azonosítja magát, iy tárja fel panaszait és sérelmeit, amelyek apján azok orvoslására komoly kísérletet kell inni. Ehelyett a szövetségi elnök azt a kényelmesebb utat választotta, hogy az ügy hivatalos kivizsgálása nélkül Várnay cikkét azonosítja az egész KAC-cal és mérgében cikket ír, amelyben hetet-havat összehord. Eláruja ezzel a heveskedő és meggondolnak egyáltalán nem nevezhető fellépésével, hogy az úgynevezett pártatlan fórum egyenesen örül Várnay által nyújtott alkalomnak, mert így sietve a leadhatja „elfogulatlan" véleményét a KAC-ról. Ebben a nagy igyekezetében aztán rögtön le is tér a szövetségi vágányról és miután a szövetség életéből vett adatokkal — pedig itt csak ezekről lehetne szó — kitűzött célját még csak megközelíteni sem tudja, hát elkalandozik egyéb terekre. Azt álltja, hogy a KAC az állandó békebontó, a KAC a többi egyleteket el akarja nyomni, a KAC romboló és bosszút libegő aknamunkát folytat, a KAC más egyletek kimúlására tör. Sőt azt is mondja, hogy erre nézve bizonyítékok vannak a kezében. Igazságunk tudatában felhívjuk a szövetség elnökét, hogy ezeket a kezében lévő bizonyítékokat 1! napon belül terjessze egy közösen megalakítandó döntőbíróság elé, mert amíg ezt a vádját bizonyítékaival alá nem támasztja, kénytelenek vagyunk őt vakmerő kút mérgezőnek és hitvány rágalmazónak minősíteni. Egyebet egyelőre nem mondunk. Nem igaz, hogy a KAC bármely sportegyesület életére törne. Ezt a keresztráteszi munkát józan ésszel nem is lehet feltételezni arról a KAC-ról, amelynek másfélezer tagjában képviselve van városunk egész társadalma, amely sohasem állott egyoldalú érdekek szolgálatában, hanem méltó keresztmetszete volt az egész város társadalmának és amelynek klubéletében minden arányosabb formák betartásával történik.legalkot- Ha a szövetségi elnök ezt a vádját úgy értelmezi, hogy a Sporttelep Szövetkezet a KAC befolyása alatt állva meg akarta nehezíteni, hogy más egylet pályához jusson, ez olyan átlátszó hazugság és bődületes ostobaság, hogy ennek megcáfolására csak az a válaszunk lehet, hogy felajánljuk a KAC, sőt a Sporttelep Szövetkezet teljes irattárát: tessék abból megállapítani, hogy mondott-e a szövetségi elnök csak egyetlen igaz szót is! Az igazság az, hogy a Sporttelep Szövetkezet nem 90, hanem 99%-ban a KAC tagok áldozatkészségéből alakult meg. Lelkes KAC-tagok másfélszázezer koronát adtak össze és olyan sportpályát létesített, amely a szakemberek elismerő szavai szerint a legjobb az egész országban. Olyan munka volt ez, amelyért a KAC minden sportember elismerését érdemelné meg. Elsősorban a szövetségét, hiszen az ő munkáját a legjobban segíti elő a nagyszerű futballpálya. Ezzel szemben mit kellett látnunk? A szövetség dicső urai nemcsak az elismerésről feledkeztek meg, amire különben senki sem tart számot, hanem arról is elfelejtkeztek, hogy a pályaavatáson — a kassai sportnak ezen a jelentőségteljes ünnepén — képviseltessék magukat! Ez a minden érvnél jobban beszél, a szövetségnek tény ez az eljárása méltóképpen demonstrálja egész lelkületüket. Az áldozatokból, a munkából nem vették ki a részüket, de szövetségesdit játszani — pályát hitelesíteni — nagyképüsködni már eljöttek és arról sem feledkeztek meg, hogy milyen driblivel lehetne a pályaavató ünnepséget megzavarni, elrontani, sőt esetleg lehetetlenné tenni. Igazán nem rajtuk múlott, hogy ez nem sikerülhetett! Ismerjük jól ezt a felfogást! ölbetett kezekkel nézik hogyan fáradozik a KAC és amikor ez a klub teljesen magára hagyatva mindent elvégzett, akkor jönnek és szeretnék learatni a mások munkájának gyümölcsét! Szinte megkövetelik, hogy a KAC hétrét görbedjen meg előttük és alázatosan jelentse: a pálya kész, dicső szövetség, és életünk legnagyobb öröme, valóságos megtiszteltetés lesz számunkra, ha méltóztattok valamennyien ingyen, vagy bagóért igénybe venni és nagy tisztesség lesz nekünk, ha a KAC-nak is hagytok belőle egy kis zugocskát! Ezzel a felfogással szemben felelősségünk tudatában merjük állítani, hogy a kassai kerület egész fennállása alatt nem végzett olyan munkát, amely felérne azzal, amilyenre a KAC a pálya megépítésével nyugodt lelkiismerettel hivatkozhatik. Egyenesen szemérmetlenség, hogy a szövetségi elnök arra is hivatkozik, hogy a KAC kilépett a MTSz-ből és ezt a sajnálatos tényt is a KAC elleni érvek arzenáljába akarja állítani. A MTSz megalapításában a KAC a sport iránti önzetlen rajongásával és tapasztalatainak gazdag tárházával vett részt. A MTSz célkitűzését és irányelveit ma is helyesli, azokkal teljes érzelmi közösségben áll. A JÍTSz-szel a KAC-nak nem volt konfliktusa, hanem csak annak ügyv. igazgatójával. A KAC meggyőződése szerint ez az ember különböző cselekedetei miatt nem alkalmas erre a reprezentáns tisztségre s ezért a KAC 14 pontban foglalt memorandumot intézett a MTSz-hez. Egy évig várt az ügy elintézésére abban a meggyőződésben, hogy ha egy aktív sportegyesület és egyetlen ember között kell választani, aki ellen a vádak egész légiója sorakoztatható fel, a döntés nem lesz nehéz. Várakozásában a KAC csalódott és igy nem volt más választása, mint a konzekvenciák megfelelő levonása. De ez az elhatározás éppen a KAC-ot állította legsúlyosabb érzelmi konfliktus elé és igy nem is jelenthet szembehelyezkedést a MTSz-szel. A szövetség elnöke a KAC harci eszközeire is talál elítélő szavakat. Elmondja például, hogy a KAC megparancsolta a kerületben tisztséget viselő tagjainak, hogy haladéktalanul mondjanak le. Hogy ezt a nyílt és egyenes eljárást miért tartja megbélyegzendőnek az elnök, arra józan sportember aligha tud feleletet találni. Minden klubnak szuverén joga, hogy tagjait visszahívja olyan testületből, amelyben közreműködésükkel se maguknak, sem a klubnak, sem az általános sportérdeknek szolgálatot tenni nem tudnak. Felrójja a szövetségi elnök azt is, hogy a KAC egy társklubbal csak úgy akart kooperációs szerződésre lépni, ha ez a klub kötelezi magát, hogy mindenben vele fog tartani. Igazán szörnyű vád! Hát mi az ördögnek való egy kooperációs szerződés, ha nem annak a biztosítására, hogy a két fél mindenben támogatja egymást? Hiszen ez mindenütt így van az egész világon! A fő csak az, hogy a szerződő felek minden kényszer nélkül szabadon mérlegelhessék, hogy a nekik juttatott előnyök megérik-e a kötelezettségek vállalását. Ebben az esetben is kilóg a szöv. elnök és híved gondolkozásának csúf lólába: a KAC köteles minden társklubnak minden jót biztosítani, persze minden ellenérték nélkül. Ha a KAC ezt nem teszi, akkor békebontó, aknamunkát folytató és bosszút lihegő. Csak legyen okos ember, aki ezt a gondolkozást beveszi. Ami az ifj. labdarúgó csapat visszavonását illeti, a szöv. elnök a „hűség kedvéért" megjegyzi, hogy a KAC az első vereség után jutott erre az elhatározásra. Mi a valódi hűség kedvéért hozzátesszük, hogy a csapat visszavonása a szövetség első súlyos szabálysértése után történt. Amint ezt azóta a központi megbízott is megállapította. Ez pedig lényeges különbség a KAC javára, így festenek a valóságban a szöv. elnök vádjai. Felhoz még egy-két lappálcát, de ezekre elég csak annyit megjegyezni, hogy a való tényállás egészen máskép áll. Ezzel szemben a KAC 8 pontban foglalt memorandumot terjesztett a közp. megbízott elé, aki az elleninformációk rohama dacára kénytelen volt megállapítani, hogy a KAC memoranduma tulnyomó részben megállja a helyét és kötelezte is a kerületet, hogy ezeket a panaszokat azonnal orvosolja. Sőt, hogy az eset humora se maradjon el, magából a kerület igazoló írásából is kiolvasott egy-két olyan sérelmet, amelyekre a KAC nem is hivatkozott, de amelyeket a kerületnek szintén jóvá kell tennie. Már ez a tény magában is amellett szól, hogy Várnay cikke alapos és igai volt és a KAC-ban mutatkozó elégedetlenséget nem mondva csinált ellenzékieskedés idézte elő, hanem a kerület állandó nagyzási hajlandósága és vészbírósági jellege! Erről is megállapította a közp. megbízott, hogy a kerület ítéletei túl szigorrak és ami a fő, nem mérnek egyenlő mértékkel! Érdekes, hogy a szigor állandóan csak a KAC-nak jutott ki. Amit a szöv. elnök a Vitéz-ügyről ír, az enyhén szólva nem felel meg a valóságnak. Elfelejtkezik arról, hogy minden baj oka abban van és azért emelt szót a KAC is, mert az első ítéletet nem a bírói jelentés alapján hozták meg. De a Vitéz-ügy további részletei élénken igazolják azt is, hogy aligha a KAC a bűnös benne, hanem inkább az a más egyesületekben uralkodó szellem, amely ezúttal másodszor csábít el turnéjára KAC-játékosokat tudatosan a szabályok ellenére. Ez ellen kellene erélyesen fellépni a kerületnek. Ilyenkor azonban a kerület mindig megtalálja a jó szívét. És ez éppen a gyanús tünet. Sajnos, hogy ezek a gyanús tünetek az utóbbi időben egyre szaporodnak, így azután nem lehet csodálkozni, ha a kerület beteg szervezete felmondja a szolgálatot és kitűzött céljai elérésére távolról sem alkalmas. Ellenben kellemes tanya azok számára, akik bárdolatlanságukkal és ízléstelenségükkel nagyhatalmú pózba vágják magukat és ítélkezni mernek, hogy meg ne ítéltessenek. A KAC-nak ez ellen a szellem ellen van kifogása. Jól tudja, hogy speciális helyzete sok irigységet vált ki a gyenge emberekből. Jól tudja, hogy a saját funkcionáriusai sem végeznek el mindent 100%-os pontossággal, hiszen tisztán lelkesedésből dolgoznak és ezért nem háborodik fel túlságosan, csak annyit kér, hogy vegye tudomásul a kerület: az igazságtalanságoknak se vannak határai. Ami végül a szöv. elnök cikkének befejező sorait illeti, legyen szabad a nyilvánosság előtt megkérnünk: rejtse el rosszul leplezett korai kárörömét és gondoljon szövetségi pozíciójára. A szövetség tagegyesületekből tevődik össze és annyi értéket képvisel, mint aminőt az egyletek összessége reprezentál. Higgje meg bizonyára a kassai kerület sinylené meg, ha a KAC tényleg csak a régi dicsőség emlékein rágódnék. Még szerencse, hogy erről sem most, sem a közeli negyedszázadban RÁDIÓMŰSOR ■illm wifmm muri ~tv" SZOMBAT PRÁGA: 10.30, 15.00 Gramofon. 11.15 Hangverseny Brünnből. 12.20 Hangverseny Pozsonyból. 16.30 A Hoffmann-jazzband hangversenye. 18.05 Hofffmannsthal ünnep. Német előadás. 19.05 Benes fúvószenekar hangversenye. 22.25 Áldozat Joachimethalból: jazzband. — BRÜNN: 11.15 A R. J. zenekarának hangversenye. 12.20 Hangverseny Pozsonyból. 16.30 Hogyan készíthetek magamnak különböző repülőgépeket? 17.45 Német előadás. Ondruschka Rolf operaénekes hangversenye. 10.05 Zenekari hangverseny. 22.25 Prágai műsor. — MAHR-OSTRAU: 12.20, 10.05 A R. J. zenekarának hangversenye. 20.00 és 22.25 Prágai műsor. — POZSONY: 11.00 és 16.00 Gramofon. 12.20 Strauss J. kompozíciói. Hangverseny. 13.15 Magyar és német sajtóhírek. 18.00 Hangverseny Pauliny G. (hegedű), Hermán E. (ének), Mysovecsek E. (violincselló) közreműködésével. 19.05 A R. J. zenekarának tánczenéje. 22.25 Prágai műsor. — KASSA: 12.00 Harangjáték a Dómból. 12.05 A szalonzenekar hangversenye. 19.00, 20.00 és 22.25 Prágai műsor. 19.05 A R. J. zenekarának hangversenye. Műsor bemondás szerint. 22.20 Magyar sajtóhírek. — LONDON: 13.50 Repülőverseny a Schneider serlegért. 18.45 Mozart Kvartettek. 22.45 Tánczene. — BERLIN: 17.00 Zenekari hangverseny. 20.15 Tarka est. Utána Tánc. 0.30 Vidám óra. — STUTTGART: 20.00 Angol dalok. 22.30 Tánczene. — LEIPZIG: 20.00 Zenekari hangverseny. 21.15 Dalest. Utána tánczene. — LANGENBERG: 19.40 A villamosság jövője. 20.00 Vidám est. Utána tánc. — BÉCS: 11.00 és 16.00 Hangversenyek. 17.50 Mesék kicsinyek és nagyok részére. 19.10 Kamara-est. 20.05 A Lengyelvér operette előadása. Utána műsor bemondás szerint. — ZÜRICH: Svájci népies zene. 17.15 A Smeták citera-trió hangversenye. 19.18 C. Valeangiacomo Zürichi impressziók. — RÓMA: 17.30 Hangverseny. 21.00 Hangjáték. — MILÁNÓ: Kvintett. 23.15 Jazzband. — NÁPOLY: Il Fondo al Cuore Zorzi hangjátéka. — ZÁGRÁB: 20.30 A Merkúr egyesület kamarazenéje. — BUDAPEST: 9.15 A m. kir. 1. honvéd gyalogezred zenekarának hangversenye. Vezényel: Fricsay Richárd zeneügyi igazgató. 1. Fricsay: Nem, nem, soha — induló. 2. Eulenberg: Rózsák — keringő. 3. Barbieri: Perdita — megnyitó. 4. Ábránd Mozart műveiből. 5. Sarasaié: „Zigeunerweisen" (hegedűszóló, előadja: Sándor János hangversenymester. 6. Lehár: Egyveleg: „A sárga kabát" c. operettből. 7. Eulenberg: Huszár-roham — jellemkép. 12.05 Gramofonhangverseny. 16.00 A Szociális Misszió Társulat előadása. 17.15 A Turáni Társaság előadása: Móricz Péter, a Turáni Társaság alelnökének felolvasása: „A török testvérnemzet világpolitikai helyzete". 18.00 Másfél óra könnyűzene. (Zenekari hangverseny.) Vezényel: Polgár Tibor karnagy. 1. Urbach: Szélben, viharban — induló. 2. Lanner: A schönbrunniak — keringő. 3. Fucik: Marinarella — megnyitó. 4. Pécsi: Innen-onnan — egyveleg. 5. a) Alex de Taye: Venelienne — Barcarola; b) Leposa Ferenc: Kék búzavirág — dal. 6. a) Eulenberg: Kakadu garott — jellemkép; b) Poliakin: Kanári polka — jellemkép. 7. Komzák: Barátaimhoz — egyveleg. 8. Linóké: Gárdavadászok — induló. 19.45 Szinmüelőadás a Stúdióból. „Románc". Szinmü 3 felvonásban. Irta: Knoblauch. Rendez: Odry Árpád, a Nemzeti Színház örökös tagja, a Stúdió főrendezője. 21.50 A sakkvilágbajnokság eredményei. Majd: Magyari Imre és cigányzenekarának hangversenye a Hungária nagyszállóból. 1999 gyeptember 6, péntek b ®ó sem lehet. Egy sportklub, amely ez évben felküzdötte magát az országos labdarúgó-bajnokság döntőjéig, bizonyára csak díszére válik ma is a szövetségnek! És ha még hozzátesszük, hogy a KAC-nak nemcsak futballistái vannak, hanem 12 szakosztályban a legnagyobb aktivitással ápolja a sport minden ágát, — vivőversenyei, birkózóversenyei minden évben eseményszámba mennek, — atlétái és Uszői nemzetközi viszonylatokban is sikereket mutathatnak fel és tagjai ebben az évben, másfélszázezer koronát adtak össze, amellyel felépítettek és fenntartanak egy modern sporttelepet, amelyhez fogható nincs az egész országban, — úgy egészen bizonyos, hogy a kerületi „legmagasabb fórum" minden tekintélye kevés ahhoz, hogy ezt a fáradhatatlan áldozatkész és önzetlen sporttevékenységet lekicsinyelhesse. Eddig végzett s a jövőben végzendő munkánk, amelyet egy egészségesebb nemzedék kialakulásáért folytatunk, feljogosít arra, hogy emelt fővel álljunk minden jószándéku sportfórum és főkép sportokért áldozni tudó közönség egyedül hivatott a szülőszéke elé! A KAC elnöksége.★ Ai „audiatur et altéra part" elve alapján közreadtuk a KAC elnökségének nyilatkozatát, amelynek minden szaváért a kisérő levél tanúsága szerint a KAC áll helyt. Megállapítjuk, hogy a harc annyira kiélesedett, hogy a magyar sport nagy érdekeire való tekintettel ezen kérdés további feszegetésére helyt nem adunk. Az illetékes sportfórumoknak a feladata most már, hogy in főre interno ezt a kérdést elintézzék. A jövőre vonatkozólag azonban azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy a szenvedélyek kiküszöbölésével, a fanatizmus leküzdésével, kicsinyes szempontok félretevésével kell minden magyar sportegyesületnek és sportfórumnak a köz ügyét szolgálnia, különben olyan áldatlan állapotok kapnak lábra, amelyek szépen fejlődő sportéletünk teljes dezorganizációjára vezethetnek. (Szerk.) Még mindig nincs teljes magyar válogatott csapat Budapest, szeptember 5. (Budapesti szerkesztőségünk jelentése.) Földessy János dr. magyar szövetségi kapitány a tegnapi trialmeccs után sem tudott véglegesen határozni a Csehszlovákia ellen felállítandó magyar csapat kérdésében. A szövetségi kapitány elhatározta, hogy 15 játékossal utazik Prágába és ebből a keretből azokat a játékosokat állítja ki a csehszlovákok ellen, akik majd a legfittebbeknek érzik magukat A 15 játékos a következő lesz: Adhl (Újpest) és Fehér (III. ker.) kapusok, Mandl, Kocsis (Hungária) és Fogl III. hátvédek; Borsányi, (Újpest), Kompóthy, Kalmár (Hungária), Kronenberg (Bástya) fedezetek; Markos (Bocskay), Takács, Turay és Toldi (Ferencváros), Hirzer és Trista (Hungária) csatárok. Nem lehetetlen, hogy Földessy még a hátralévő három napon végleg összeállítja a magyar válogatottat és definitiv csapattal érkezik Prágába. Érdekes, hogy a csehszlovák szövetségi kapitány sem tette közzé még a végleges válogatott csapatát és igy a mérkőző felek valóságos „bujdosóit" játszanak egymással A CsAF a meccs autbirálul Frys és Stepanovsky nemzetközi bírákat delegálta. A magyar válogatott csapat szombaton este negyedtíz órakor a Wilson-pályaudvaron érkezik Prágába.( Az Újpest a Középeurópai Kupa második finalistája. Bécsből jelentik. A Rapid végleg elhatározta kiválását a Középeurópai Kupából. Egyben kijelenti a bécsi csapat, hogy az Újpesttel a jövőben minden összeköttetést megszakít amíg az újpesti csapat ügyeit Langfelder addig vezeti. Csehszlovákia futballszövetsége a Rapid nyilatkozata ellenére is békés útra akarja terelni az ügyet és a vasárnapi csehszlovák-magyar meccsel kapcsolatban koneerenciára hívta össze Prágába az érdekelt feleket. ) A budapesti nemzetközi tenniszverseny tegnap megkezdődött. Csehszlovák részről Menzel, Rohrer, Maleesek, Sada, Zaoralek, a kassai Gottesmann és a zsolnai Hecht László, valamint Deutschné, Rohrerné és Fröhlich kisasszony a verseny résztvevői. Az első napon Kehrling Béla a megnyitó meccset Hecht ellen játszotta le. A fiatal és tehetséges szlovenszkói játékos az első szettet 6:3 arányban rabolta el a magyar bajnoktól, azután azonban ktszer 6:2 arányban elvesztette a meccset. — Sada Tessier felett aratott két szettes győzelmet, míg Fröihlich Wawertét verte meg. A román Luppu dr. az angol Lee-től szenvedett vereséget. )( A csehszlovák vízipolóbajnokság végleges eredménye. Bajnok: Pozsonyi Torna Egylet 8 pont, 2. CsPK 6, 3. APK 6, 4. Hagibor 4, 5. Sparta 4 és 6. Slavia 2 ponttal. )( Helyreigazítás. Lapunk tegnapi számában közölt Rimaszombati TE és Füleki TC, valamint Ragyolci TC és Losonci AFC meccsek nem bajnokiak, hanem barátságosak voltak. )( Ipolysági FC—Balassagyarmati TE 8:3 (8:1). Nemzetközi mérkőzés Ipolyságon. A helyi csapat respektábilis győzelme Északmagyarország egyik legjobb csapata ellen. A győztes csapatban Baráti, Körmendy, Kemény, Pivaros, Weisz, Jakobovics kapus tűntek ki és az együttesbe nagyszerűen illeszkedett bele a fiatal Widder. Beck bíró közmegelégedésre látta el tisztjét. )( Cochet kikapott a deauvillei tennissversenyen — igaz ugyan, — hogy csak a párosban, ahol Gerbault-tal játszva 1:6, 2:6, 3:6 arányban szenvedett vereséget a Blanc—Grasser kettőstől. A döntőben ez a pár azután a Borotra—Brugnon kettőssel szemben vesztett. A női egyest Mathieu nyerte meg Bennett ellen 7:5, 9:7 arányban. A a norvég Stenerud Vose városban 49 métert dobott diszkosszal