Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)
1929-12-01 / 274. (2199.) szám
Mai számunk 20 oldal Előfizetési ár: évente 300, félévre 15, M SzlovenSzkÓj és IUSzinSzk ellenzéki po negyedévre 76, havonta 26 Ki, külföldre. . .. . 112, IL emelet. Telefon: 30311 Kiadó évente 450, félévre 226, negyedévre 114, fösxtdóesMiötpOLttlKCU IKXpiLCipjd Felelős szerkesztői hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. Tehavonta 38 Ké. Egyes számára 1*20 Ké DSURÁNYI LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA lefon: 34184.—Sürgönydm: Hírlap, Praha ANDRASNAPI HEHENTO Irta: DURÁNYI LÁSZLÓ öt hete vajúdnak a begyeik és miután minden elképzelhető permutációban és variációban sorra végigpróbálták az összes koalíciós lehetőségeket. Végezetül is a Iavatalnokkormány szürke egérkéje készül megezt tetni. A prágai páriáimentarizmus már prezentált jónéhány exotikumot az új Európa életeiben, de ami itt öt hete az új kormány megalakítása körül végbemegy, az szinte egyedülvalóan páratlan tünemény a parlamentarizmus történetében, jobban mondva: diszkreditálásában. Fölösleges lenne annak bővebb fejtegetésébe belemenni, hogy a stala] állam tizenegy esztendő alatt sem egészséges pártrendszert , sem pedig megfelelő parlamenti váltógazdaságot nem tudott kialakítani. Sem polgári, sem baloldali részen nincs egy átfogó keret, hanem mindkét oldalon csupa divergencia, széthulló közép és kis egységek 6 a sok párt rendszerére az lenne igazán jellemző, hogyha külön pártijukat is megalakítatnák az egyesületbe tömörült Novákok A választás nem döntötte el pajramesszerű magátólmitetődéssel, hogy Csehszlovákiában a polgárság vagy a munkásság pártjai vegyék-e át a kormányuralmat. Mert ha nyilvánvaló is a polgári többség, a polgári szövetkezés útjaiban áll egyrészt a nemzeti állam dhimérája, másrészt az az ezernyi gravomen, amit a kisebbségeknek minden eddigi kormányzat részéről el kellett szenvedőiök. De ha mindezeket az akadályokat ■— e pillanatban szánté elképzelhetetlen módon — el is takarítanák az útból, ott áll a maga ellenkező akaratával a Hradásin, mely résziben kiegyenlítő törekvéseinél, résziben pedig Beniccsel való nagy céljainál fogva a szocialistákat mindenáron bernt akarja látni a kormányban. A koalíciók első összeállásánál úgy mutatkozott, hogy sem a polgári, sem a szocialista blokk nem hajlandó kompromisszumra, de ez csak merőben spekulációt jelentő taktikai fogás, ha ugyan nem felszín volt. Humoros a helyzet. Tíz párt igyekezett a maga közel harmadtfélszáz képviselőjével ajtóstul a kormányba, végeredményében valamennyi kompromisszumra kész és a hatalmi önzése megengedte határig megalkuvásra elszánt, és ebből a monistruózási sokadalomból mégsem lehetett öt hét alatt olyan kormánytöbbséget összenőni, amely csak egy óráig is megállhatott volna. A prágai politikai alchimisták már rég megfejtették a titkot, hogyan lehet a tüzet a vízzel egyesíteni, de mintha az idők változásával megtört volna az alchimia ereje, aminthogy csődöt mondott a nemzeti koncentráció amalgamizáló receptje is: felszínre kerültek és fetfojthatatlan erővel jelentkeznek a parlamentnek és a demokráciának — az organizmus mélyéről költöző — betegségei. És Antikorr a politikai élet legsúlyosabb tényezői a természetes fejlődéssel ellentétben erőltetik ezt a természetellenes koncentrációt, akkor a képzelt konszolidiálás helyett maguk havják ki és nyújtják el a nagy válságot, amely már többé nem kormányválink, hanem a parlament válsága. Hogy a hosszas vajúdásból valóban a Ihiavatalnokkormány szürke egere fog-e meghajOsetni, vagy pedig a Hradzein szellemében való polgári-szocialista koalíció, az mit sem változtat a dolgon, mert egyformán beteg megoldás mind a kettő. Az edző nem megoldás, csak elodázás. De nem lelet életképes a tervezett koalíció sem, mert kívül ugyan alig lesz komolyan fenyegető ellenzéke, de annál súlyosabbak és a legkisebb kirobbanásban is megsemmisítéssel fenyegetőek lesznek a saját maga belső ellentétei és bomlasztó csírái. És ezek a belső gyengeségek és gyakori ütközésnek kitett robbanó anyagok halálosan veszedelmesebbek ,minden külső ellenzéknél. Ennek a kormánytöbbségnek önmagában lesz a legveszedelmesebb ellenzéke, amely kizárja az egyenes vonalon való kormányzás lehetőségét s amely eleve lehetetlenségbe és meddőségre kárhoztatja. Nem akarunk szatírát inni , ezért nem kívánjuk az elmúlt öt hétnek kaleidos,képszerűen pergő eseményeit és változatait sorra számba venni: csupán egy momentumot ragadunk ki, amely azonban Maesaikusan jellemzi a prágai politika olimposzi színjátékait Volt néhány csalóka óra, amikor úgy mutatkozott, hogy sikerül a Hradzsin terve s Udrzsal, a deszignált miniszterelnök teés*ében állítólag már ott voltak a kinevezési dekrétumokmár kész volt. Az osztozkodás tehát papíron de az uj kormánynak még papiroson sem volt meg a programja. Ez a tény mindennél többet mond. Arról nem volt polgári-szocialista albán sznak programja, hogy miképpen akarja az államot kormányozni, a napról-napra sokasodó problémákat megoldani s azok megoldásában milyen irányzatot kíván inaugurálni. Ha mindez a koalíció , a kormány megalkotásában csak másodlagos kérdéssé vált, hogyan lehetett volna ennek a kormánynak programja arról, miit tervez Szlovenszkóval és Ruszanszkóval. Öt hete folynak a tárgyalások, de ezenközben még Szlovenszkó nevét sem hallottuk említeni. Ahogyan a centralizmus számára Szlovenszkó sohasem jelentett problémát és programot, úgy nem jelent ma sem- És a centralista irányzaton belül lehetnek ibár vajúdások és harcok, de Szlovenszkó követeléseivel szaemiben még leplezetlenebből és kérlelhetetlen egységességgel mutatkozik meg az arculata, — most már egészen odáig, hogy nem is alkar tudni az öntudatos és nemzeti érzésükben gerinces szlovákokról, hanem csupán a cseh pártok járszalagjára került csehszlovákokról, akik viszont centralistábbak a prágai centriristáknál s minden erejükkel akadályozzák az autonoimista törekvések legtávolabbi vonatkozásbajutását is a kormányhatalommal, mert a morvántúli kapitalizmus tüzérnél zavartalanul akarják kis pecsenyéjüket megsobni. Prágának pedig — a tizenegy vetendő sorvasztó eredményeiben megmutatkozó, kíméletlen kapitalista programon kívülU — egy programja van Szlovenszkóval szemben: izolálni és gyöngíteni azokat, akiknek valt szlovenszkói programjuk. De ha Himko és pártja ,MA a leckéből nem okult és hajlandó len még valaha olyan politikai az altamortáléra, amiteővel 1926-ban odaült egy intézményesen berendezkedő centralista politika szolgálatába, akkor azt fogja csak számunkra bebizonyítani, hogy nem lehet hinni az 5 szzdoveszkói programjában sem. Az a nagy politikai tévedés, amelybe a gyerekcipőben járná aotonoemostei politika esett, amikor a hajdan félelmetes erővel kibontakozó nemzeti mozgalmat opportunista vizekre terelte e lojalitása ellenértékeképpen az autonómia fokozatos kiépítését remélte Prágától, a most letelt, öt hét ignoránsainban és megaláztatásaiban keservesen megbosszulta magát. Ez a befetézett nagy csalódás hátterében most már a centralizmus eltéveszthetetlen kontúrjaival áll ott az autonómia Potiemkin-skulásszája, a Slovenská Krajima. Ebből ugyan nem épülhet ki semmi, ami a leghalványabb beváltása lehetne a pittsburghi szerződés ígéreteinek. Az opportunizmus és a kormányban való részvétel nem előre vitt, hanem csak hátra. Nem jelentett fokozatos építést, hanem csak fokozatos Tombolást az ideálokban, a nemzeti programban és a célok egyenes szolgálatában. Hlinka Andrásnak, amikor ma névmpjét üli rózsahegyi feregváraiban és számibavésni keserű csalódásait, amelyeket az aranyos Prága okozott neki, téved heteBeoÜf meg k«B éreante, hogy ő —■ onak Szlovenszkón van otthon. Ée csak Sztovenezkóra, önmagára, népére és az ott élő testvérnemzetefere támaszkodlbatik. Saját erejére, népe erejére, valamennyijünk eredére. Prágának nem kellett. És ha van benne önérzet, magabízás és történelmi elhivatás, akkor kísértse bár újabb hívó szó, most már őem fog menni sem igéretbe, sem szép szóra, mert meg kellett bizonyosodnia róla, hogy amikor egy nemzetet reprezentáló népvezérrel nem az egyenrangúság nyelvén tárgyaltak, sőt még csak nem is keresték, voltaképpen egy nemzet programnál vettek semmibe. És ez a semmibevevés azt bizonyítja, hogy az esetben, ha tárgyalásba is bocsátkoztak volna vele, nem a nemzet vezérével, hanem csupán 18 mandátum számadó gazdájával kívántak volna egyoldalú alkura lépni. Hlinka nem lett kegyvesztett, mert a szlovák autonómia pártjának és a prágai cenferalizmusnak viszonyában a kegyet nem Prága gyakorolta. Hlimika nem vesztett, semmit,te egyet mégis el kell veszítenie, hogy újból elnyerhesse a széles tömegek bizalmát, Szlovenszkó vezérpálcáját el kell veszítenie a gyi öcsgeségéA a tétovázását és a méltatlan alkukra való hajlandóságát. Amiről a közelmúlt hetekben annyi szó esett és ami csak reménység volt a testvéri szivekben, a arfovemszkói autonómiát a őslakos blokk eszméje Itt áll a megvalósulás küszöbén. Talán mér a közeli órákban el fog dőlni, hogy Hlinka Andrásban ■ szív, a becsületes szándék megvan-e az erős és a gátlásokon és akadályokon győzedelmeskedni tudó akarat a nagy feladat elvégzésére,amelyre a történelem kijelölte Ellentétes hírek az orosz-kínai fegyverszünet megkötéséről A kínaiak fentartásokkal fogadják el az orosz feltételeket — Az offenzíva megállt — London, november 30. A Times mukdeni jelentése szerint Oroszország és Mandzsúria megkezdték az előzetes tárgyalásokat a határincidens elintézésére. Egyelőre korai lenne megegyezésről szólani. Az orosz kormány egyik táviratában azt követelte, hogy mielőtt az érdemleges tárgyalásokaí* megkezdenék, a keletkínai vasút két elűzött igazgatója térjen vissza állomáshelyéreazaz a kínaiak állítsák vissza a vasút mentén az eddigi status quót. Ugyanakkor arra kéri a kimi kormányt, hogy nevezze meg delegátusait, akikkel a status crao helyreállításának problémáját és az orosz foglyok szaíhadon bocsátását megbeszélhetné Formális tárgyalásokra csak az előfeltételek teljesítése után kerülhet sor. A mandzsuriai hatóságok az oroszok kívánságának teljesítése előtt bekérték a nankingi kormány véleményét A folyamatban lévő tárgyalások ellenére tegnap 12 repülőgép többszáz bombát dobott Pokeso városára, amely 248 ménföld távolságban fekszik Mancsuktól. Az óvatos Kína öbarbi ®, november 30. A United Press értesülése szerint az o ro*s jelentésekkel ellentétben a kínaiak nem fogadták el fenntartás nélkül az oroszok fegyverszüneti feltételeit. Csangszolrt kormánya a moszkvai követelésekkel szemben a következő álláspontot képviseli: Hajlandó a keletkínai vasútnál helyreállítani a konfliktus előtti helyzetet, de követeli, hogy a szerződés előírásait a szovjet minden tekintetben betartsa és a kínaiak a vasút igazgatásánál pontosan 50 százalékban részesedjenek, . A mandzsuriai kormány ez alkalommal megismétli régi vádjait, konfliktus előtt amelyek szerint az oroszok a a keletkínai vasútnál lévő helyzetüket bolsevista propagandára használták ki A kínai kormány továbbá vétóte...« ^ •£. volt orosz igazgató ví»s*abaM 6os ellen, mert ezt két személy nem tudja biztosítani a zavartalan ügyvitelt. A béke érdekében a kínaiak nem küldik vissza a régi hivatalnokokat, hanem újakat neveznek ki A mandzsuríai kormány ugyanakkor garanciát kér az oroszoktól arra vonatkozóan, hogy hagyja abba Kínában a bosevista propagandát. A Kínában elfogott orosz állampolgárokkal egyidejűleg az Oroszországban elfogott kínai állampolgárokat is szabadon kell bocsátani. A csapatszámításokat mindkét oldalon meg kell szüntetni. A habarovszi tárgyalásokra kiküldött kínai delegátust utasították, hogy követelje erélyesen az oroszok kivonulását Mandzsúriából