Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)

1930-07-01 / 147. (2368.) szám

, Ma! számunk 02 © Se?a IX. évf. 147. (2368) szám > Kedd • 1930 julius 1 Előfizetési árt évente 300, félévre ISO, negyed­­évre 76, havonta 26 Kft; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké Egyes szám­ára 1.30 Kt, vasárnap 2,—Kd Képes Melléklet ára havonként 2.50 Kd A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok lőszerfcesszió: politikai napilapja igeidős szerkesztő: CZU­RÁNYI LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága n, Panská ulice 12- 11. emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal: Prága 1, Panská ulice 12. Hl. emelet. Telefon: 34184 SORGONYCIMI HÍRLAP, PRFIHfl Na végleg fölszabadult a német Rajnavidék A franciák befejezték a kiürítést — Nainz­is Wies­baden örömünnepe — Savanyú francia kommentárok Wiesbaden, junius 30. A megszálló csa­patok ma végleg kiürítik a harmadik raj­nai zónát is s ezzel a Rajna-vidék végleg megszabadul az idegein uralomtól. A Wil­­helm-szállodán, a megszálló csapatok fő­hadiszállásán, tizenkét év óta állandóan ott lengett a három megszálló hatalom lo­bogója, s ma, amikor az angol, a francia és a belga trikolór lekerült a házról, a la­kosság óriási üdvrivalgásba tört ki. A francia csapatok délelőtt kilenc órakor tartották utolsó katonai szemléjüket. Tirard főbiztos és a rajnai bizottság tag­jai a szálloda előtt nézték végig a csapa­tok elvonulását és a himnuszok hangja mellett történő zászlóbevonást. Az ötszáz főnyi díszőrség szemléje után a katonák a pályaudvarra vonultak, ahonnét Francia­­ország belsejébe szállították őket. A raj­nai bizottság tagjai délben kil ön­vona­ttal ugyancsak elhagyták Wiesbadent. Mainza, június 30. A város utolsó francia csapatai ma vonultak el Mainz­ból. Dél­előtt Guilleaumat tábornok főhadiszállása előtt csapatszemle volt, majd a Marseillaise hangjainál bevonták az utolsó francia tri­kolórt. A csapatok itt is kivonultak az ál­lomásra és különvonnatokkal eltávoztak. A francia zászló bevonásakor a maiom­pol­gárság percekig tartó örömrivalgásban tört ki. Wiesbaden, június 30. A megszálló csa­patok 12 óra 10 perckor külön vonattal el­h­­agyták Wiesbad­ent. A párisi lapok véleménye Paris, junius 30. A Rajnavidék végérvé­nyes kiürítését a francia sajtó vegyes érzel­mekkel kommentálja. Míg a baloldali lapok szerint a kiürítés a né­met együttműködésnek termékeny franci­a­­megkezdését je­lenti, a jobboldali lapok rámutatnak a né­met sajtó egy részének francia-ellenes tá­madásaira és kijelentik, hogy Franciaor­szág óriási veszedelemmel játszik, amikor kiengedte kezéből a győzelem utolsó zálo­gát. A szabad Rajna (§.) Ma Németországnak nagy nemzeti ünnepe és a világtörténelemnek jelentős dátuma van, a rajnai terület u­iből szabad, az utolsó megszálló csapat is elhagyja az ok­­kupált területet, amelyen a fenséges folyam erdőkkel koszorúzott büszke bércek között, gyönyörű kanyarodókkal siet a végtelen tenger felé. A német nemzeti érzésnek és öntudatnak örömünnepe ez a nap, mert né­met területen nincsenek már Gessler-kala­pok, mert a német nép testéből kihúztak egy fájdalmas tüskét és a súlyos­­ tehertől megszab­adult­an a német nemzet újult erő­vel láthat hozzá nagy feladatainak betöltésé­­­­hez. Stresemann életének műve a mai nap­­­­pal nyerte el a koronát. Sokszor mondogat­ta, hogy az orvosok megtiltották neki az ivást, de ezen a napon az örömtől részegre issza magát. A nagy államférfi, aki a nép­szerűtlenség ódiumát is magára vállalva, testi erejét, egészségét áldozatul hozva dol­gozott a nagy cél érdekében, nem érhette meg ezt az öröm teljes napot, de az első po­hár bor, amely az örömünnepen a magasba­­ lendül, az 5 halhatatlan emlékeinek szól. 1923 január 16-ám vonultak be a megszál­ló csapatok a rajnai területre, és a szenve­dő, szétm­arca­­ngott Európa lelkét súlyos mércék ülték meg. Bebizonyosodott, hogy a békeszerződések nem hozták meg a békét és csak a legnagyobb emberi erények­, a legnagyobb belátás, a legnagyobb méltá­nyosság és a szolidaritás érzésének felébre­dés­e háríthatja el az Európát végzetesen fe­n­­yege­tő katasztrófát. Megszállás, reparáció és biztonság, ez a hármas jelszó feküdte meg baljóst­atul­ag az európai politikát, en­nek a trializmusnak a jegyében vétkeztek a­­ bűnösök és bűnhődtek az ártatlanok. Ma nemcsak Németország, hanem egész Európa fellélekzik, volna a lidércnyomás, mert mintha szünetoe ® mintha ezen a forró nyári napon oszladozóban volnának a sötét Miegek és a rajnai derűs égboltozatról a jobb jövő remény­ének sugarai árasztanák el az egész európai horizontot. Hét év alatt mégis csak nagy haladás történt, a trializ­­mus hidrájának két fejét, a reparációt és a megszállást agyontaposták, így tehát re­mény van arra, hogy az egyensúlyi állapot helyreállítása talán már a k­özel­jövőben a harmadik vitás kérdésnek, a biztonságnak végleges megoldásához is vezet. Biztonságra tényleg minden államnak szüksége van és a biztonság nemcsak a Raj­na vonalára kell hogy vonatkozzék, amely­nek mentén évszázadokon át vívta elkese­redett élet-ha­l­toarcát két szomszédos nagy nemzet, hanem szükség van a biztonságra Európa minden részében. A biztonsághoz azonban, amint a rajnai terület kiürítésé­nek nagy példája mutatjja, gondosan, előké­szített intézkedések szükségesek, amelyeket a jóakaratnak, az önös érdekeken felül­emelkedni tudó nagy emberi szempontok­nak kell megvalósítani­uk. akat a saját maga számára. Aki biztonságot annak tudnia kell méltányos áldozatokat is hoznia a biz­tonság érdekében, annak felül kell emelked­nie a szűkkeblű önzés, soviniszta elfogultsá­gok gátlásain és az igazság felé kell halad­ni­­­a, amely minden érdekelt fél jogát ki­elégíti. A­mikor Európa nyugati felében helyre­­álllani készül a nagy egyensúlyi helyzet és ezzel a századokon át zord csatamezőkkké változtatott területre a boldog kulturális jö­vő napjai virradnak, akkor meg kell állapí­tanunk, hogy Középeurópa még távol van ettől az idillikus állapottól, s ha a keleti re­pa­rációk kérdését meg se oldották, sokk és súlyos probléma vár még elintézésre. A kö­zépeurópai biztonság kulcsproblémája a ki­sebbségi kérdés, amely negyven millió tel­eket érint, tehát Középeurópa lakosságának egynegyed részét. A politika veszélyeztetett övnek nevezte már a háború előtt is a Balti tengertől az Égei tengerig nyúló pasztát. A kisautó ®­tko­nferencián őszintén beismerte ara újságírók előtt Marinkovics, hogy Jugo­szláviának van egy súlyos elintézetlen pro­blémája: a macedón kérdés. Ez a legdélibb, talán a leg­izzóbb, mert egy izzó nép teimpe­­rameintuima is hevíti, ne feledjük el azon­ban, hogy a m­acedón kérdés a csúcsára ál­lított középeurópai kisebbségi piramisnak csupán a legdélibb foka és észak felé hala­dóban a piramis egyre szélesedik, egyre jo­bilian benyomul Európa szívébe. Briand és Stresemann az egész emberiség érdekében nagy munkát végeztek, amikor a mai napot előkészítették, az ő példájuk kö­vetésre volna érdemes Középeurópában is, ahol szintén ne­m konferenciákon elhangzott békenyilatkozatokra, hanem a Gessler-kala­­pok eltüntetésére, az európai szolidaritás nagy tetteire volna szükség a béke és meg­nyugvás érdekében. A lengyel baloldal­­ Krakóban óriási tüntetést rendezett Pilsudski ellen A régi baloldali ellenfelek kibékülése - a kongresszus öt millió választót képviselt - Rendkívül éleshangú nyilatkozatok — „Erőszakot az erőszak ellen" Krakó, június 30. A lengyel munkás- és parasztpártok vasárnap Krakóban óriási ará­nyú tüntetést rendeztek a demokrácia mel­­­­lett és Pilsu­dski rendszere ellen. A több nap­­­ra tervezett tüntetés első része rendkívül ha­tásosan, de nyugodtan telt el. A kormány mindent elkövetett, hogy a külföldi vendé­geket s a vidékről érkező párthíveket el­riassza az összejöveteltől és törvénytelen esz­közök alkalmazásától sem riadt vissza. A vi­dékről például autóbuszok hozták be a pa­rasztokat a városba s a kocsik nagy részét a hatóságok nem engedték tovább, mert állító­lag technikai hibákat találtak az autóbuszo­kon. Ezenkívül a vidéki szervezetek az utób­bi napokban több száz hamisított táviratot kaptak híres szocialista vezérektől és munká­soktól aláírva, amelyekben tudatják velük, hogy nem kell bejönniök Krakóba. Mint utó­lag kiderült, az aláírások kivétel nélkül ha­misítványok voltak. Az ellenpropaganda da­cára óriási tömeg gyűlt össze Délnyugatlen­­gyelország fővárosában. A régi ellenségek kibékültek és közös frontot alkottak Pilsud­­ski ellen, így Vitos parasztvezér és volt mi­niszterelnök, Thugutt volt belügyminiszter és Lengyelország egyik legismertebb politikusa, valamint Barlitzki volt kultuszminiszter, a szocialista párt vezére. Az elfogadott pro­gram határozottan a demokrácia mellett és­­ Pilsudski ellen szól. A megjelent pártvezérek­­ körülbelül ötmillió választót képviselnek, úgyhogy az összejövetelnek komoly súlya van. A kongresszuson fölolvasták Daszinsky­­nak, a távollévő szejmmarsallnak üdvözlő táviratát, amelyet a tömeg viharos éljenzés­sel fogadott. Az angol alsóház harmincnyolc képviselője ugyancsak távirati uton biztosí­totta rokonszenvéről a kongresszust és fel­szólította az egybegyűlteket, hogy folytassák küzdelmüket a demokráciáért. A szónokok kivétel nélkül élesen kikeltek Pilsudski kor­mánya ellen s különösen az államfőt támad­ták, aki minden tekintetben kényelmes esz­köze a diktátornak. A jelenlegi kormányfor­mát a szónokok az elnyomatás idejéhez ha­sonlították s kijelntették, hogy akkor, ami­kor Lengyelország három részre volt osztva, a rezsim nem volt oly kegyetlen, mint ma. Végül egyhangú határozatot fogadtak el, amelyben követelik az államfő azonnali le­mondását és Pilsudski diktátori akaratának letörését. A tárgyalások folyamán a kon­gresszus tagjai számos határozatot fogadtak el az esetre, ha Pilsudski újból államcsínyt akarna elkövetni. Hangsúlyozták, hogy a ter­rorral fizikai erőt kell szembeállítani. A kor­mány alkotmányellenes volta fölmenti az ál­lampolgárokat kötelességeik alól. A dikta­túra nemzetközi szerződései nem köthetik az államot és minden, ami a diktatúra alatt tör­ténik, törvényellenes, erkölcstelen és meg­szüntetendő. A lengyel demokraták krakói összejövete­lének bizonyára nagy hatása lesz a lengyel politika fejlődésére. Pilsudski kormánya az utóbbi hónapokban szemmel láthatóan sokat veszített népszerűségéből és a tábornok újabb huszárcsinnyel, esetleg puccsal állít­hatja csak helyre megingott tekintélyét. Vi­szont az ország ellentállása napról-napra nő és nem bizonyos, hogy a tisztikar ma oly könnyen legyűri a polgári ellentállást, mint legyűrte az elmúlt években. Korfanty újabb esetei Breslau, június 30. A kattowitzi Savoy-szál­­lodába­n szombaton este Korfanty sziléziai len­gyel képviselő és Kujawski kattowitzi orvos, akinek felesége szintén képviselő, összevere­kedtek. Kujawski hátulról támadta meg Kor­­fantyt, aki azonban erősebb ember és csakha­mar fölülikerekedett. A verekedőket­ a szálloda­­személyzete tudta csak szétválasztani. Az inci­densre az adott okot, hogy Korfanty az orvos feleségét a szejmben több ízben megsértette.

Next