Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)

1931-07-01 / 147. (2664.) szám

Jotk WielfT­y* Trok Mai **dBWa*^ aldal ^ ^ szám­a Szerda 1931 julius 1 A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok politikai napilapja Fejelős Prsa* A Egyes szám­ára 1.20 Kí, vasárnap 2* — K6 CZUPANYI LÁSZLÓ FORGÁCI GÉZA sQsgónycim. hirup.prhhc A kormánypárt megsemmisítő győzelmet aratott a magyarországi választásokon Az eddig beérkezett eredmények szerint 18 © mandátumból 155 mandátum jutott az egységes pártnak és a kormánytémogató keresztény gazdasági pártnak . Sasi Sasiion pártja­i, a pártonkívüli ellenzék 17 kedtieAei győzött Budapest, június 30. (Budapesti szer­kesz­­tőségünk telefon jelentése.) Vasárnap és hét­főn 199 kerületben fejeződött be a képvise­lőválasztás. A késő éjszakai órákban vala­mennyi kerületből beérkezett a jelentés a választás eredményéről, amelyek szerint a 189 nyílt szavazású kerületben 134 egysé­ges párti, 21 keresztény gazdasági párti, Gaál Gaszto­n-féle független kisgazdapárti, 5­2 fajvédő, egy nemzeti radikális párti és 17 pártonkívüli képviselő jutott mandátumhoz. 19 kerületben pótválasztásra kerül a sor. A 180 mandátumból tehát 155 az egységes párt, illetve a kormánytámog­ató keresztény­­gazdasági pártnak jutott és az ellenzék csak 25 kerületben kapott mandátumot. Buda­pesten és a titkos szavazású kerületekben még nem fejeződött be a választás. Az 1926. évi választások során az egységes párt 159, a keresztény gazdasági párt 25, Gaál Gasz­­ton pártja B, a fajvédők 2, a pártonkívüli­ek pedig 10 mandátumot kaptak. Egynél több mandátumot kapott Gömbös Gyula honvédelmi miniszter, akit Abádsza­­lókon és Kiskunhalason választottak meg képviselőnek, és Ernszt Sándor népjóléti miniszter, aki Ipolyságon és Szombathelyen jutott mandátumhoz. A szociáldemokrata párt több nyilt szavazású kerületben bocsát­kozott választási harcba, mint 1928-ban. Összesen 49 kerületben állított jelöltet a szociáldemokrata párt, ezek közül azonban B5 jelölt az ajánlásig sem jutott el. 14 szo­ciáldemokrata jelölt vett részt a nyílt sza­vazású kerületekben a választáson, de egy­etlen egy helyen sem tudtak eredményt elérni. A választás egyetlen meglepetése, hogy Pallavicini György őrgróf pártonkívüli ellenzéki Dombóváron 1609 szavazattöbbség­gel győzött Kállay Miklós kereskedelmi ál­lamtitkár ellen. Pártonkívüli ellenzéki programmal képviselőház tagjai lesznek Apponyi Albert a gróf, Beck Lajos, Dinnich Ödön, Fenyő Mik­sa, Hunyady Ferenc gróf, Intkey Pál báró, Kállay Tibor, Lázár Miklós, Nagy Emil, Pal­­lavicini György őrgróf, Sigray Antal g­róf, Soimssich Antal gróf, Stra­uss István, Szilá­gyi Lajo­s, Teleky Sándor gróf, Gaál Gasz­­ton Lengyeltótiban, Farkas Tibor Pacsán, Moyzeg János Regőcén, Dinnyés Lajos Alsó­­dabason és Sauerborn Károly Bácsalmáson független kisgazdapárti programmal jutott mandátumhoz. A fajvédő párt két képvise­lője: Somogyi Béla, akit Letenyén, és Tur­­chányi Egon, akit Tabon fajvédő program­mal választottak képviselővé. A nemzeti ra­dikális párt egy jelöltjét tudta behozni a parlamentbe vitéz Bajcsy-Zsilinszk­y Endre személyében. Jászberény­ben tegnap délelőtt vette át Apponyi­ Albert gróf a­r­an­yi m­a­ndá­tum­át, amely alkalommal nagy ünnepséggel fo­gadták. Apponyi Albertjét 50 évvel ezelőtt, 1881 június 18-án választották meg először Jászberény képviselőjévé. Apponyi kép­viselővé választásának 50. évfordulója al­kalmából di*zes kiállítású mandátumot fa**,­­ aan-edym-ek fed­őlaipját Jászberény városa és az Aipigomy í-család doimiboirmüvíi címere tékesíti. Mintegy tizezezfőinyi közönség je­lent meg az ünnepségen, amelyen a ko­rmány képvisel­e­tében Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszt­er, a képviselő­­ház nevében pedig Almásy László, a kép­viselőház elnöke üdvözölte az ősz állam­férfit, aki meghatott szavakkal válaszolt az üdvöz­léseikre. Bud­apest, június 30. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefon jelen­tése.) Egyes hétfő dél­utáni lapok különböző választási kilengé­sekről számoltak be. Ezzel kapcsolat­ban a Magyar Távirati Iroda hivatalos felh­at­alma­­zás alapján megállapítja, hogy sehol semmi­féle kilengés nem fordult elő. A választék mindenütt a legteljesebbb­ rendben bonyoló­dott le, sehol gépfegyverek és csendőrségi­­ rohamcsapatok nem várták a választókat. Ezeket a híreket csak a túlfűtött fantázia találta ki a hiszékeny emberek félrevezeté­sére, illetve­­ a magyar nemzet jó hírnevé­nek megcsorbítása céljából. Budapest, június 30. (Budapesti szerkesztő­ségiünk telefonjelentése.) Városszerte a leg­­nagyobb rendben folyik a szavazás. Kedd dél­előtt urnánként átlag huszonhétezer szavazatot adtak le. A választási bizottság kedd este nyolc órakor lezárja az urnákat s a szavazato­kat szerda reggel nyolc órakor kezdi össze­­szánpálni. Előreláthatólag csütörtöki délben kerül sor a budapesti választási eredmény ki­hirdetésére. TOVÁBB TART A HARC A MORATÓRIUMÉ Franciaország az egyetlen hatalom, am­ely nem fogadta el Hoover javaslatát Mellon párisi tárgyalásainak kudarca — Új instrukciók — A dön­tést szerdára halasztották a német miniszterek európai utazásai Paris, június 30. Mellon amerikai pénz­ügyi államtitkár két nap óta szakadatlanul tárgyal a francia politikusokkal a Hoover­­javaslat ügyében. A tárgyalások eredmé­nyéről tegnap este Parisban, kommünikét adtak ki, amelyből kitűnik, hogy az ameri­kai delegátusok — Mellon és Edige párisi amerikai nagykövet — kénytelenek volta­k félbeszakítani a tanácskozásokat strukciókat kérni Washingtoniból, és uj­rn­illetékes körök szerint az események azt bizonyítják, hogy a francia-amerikai tárgyalások zsák­­uccába jutottak. Laval francia miniszterel­nök, aki a tanácskozás­aikat francia részről vezette, kijelentette, hogy Franciaország elérkezett az engedékenység végső határáig és tovább nem mehet Ha Hoover a kon­gresszus mögé sáncolja magát, akkor Laval kénytelen a kamara döntését szem előtt tar­tani és nem egyezhet bele olyan pontokba, amelyeket a francia parlament emlékezetes péntek éjjeli ülésén elvetett. A francia mi­niszterelnök szerint az ország közvéleménye föllázadna ellene, ha tovább is engedne. Ilyen körülmények között a franciák hajt­hatatlanoknak bizonyultak és a párisi lapok a szerdai döntés elé nem néznek túlzott bi­zalommal. A nacionalista lapok természetesen hang­súlyozzák, hogy a végletekig ki kell tartani s ebből a szempontból dicsérik Laval in­­tranzigens magatartását. Sauerweih a Ma­iimban kijelenti, hogy Franciaország egy tapodtat sem enged ellenjavaslatából, amely a tegnapi tárgyalások után a következő há­rom főpontból állt: 1. A Baseli Nemzetközi Bank hiteleinek egy részét a kis antantnak kell megkapnia s a folyósított ötszáz millió márkát nem kaphatja vissza teljes egészé­ben Németország. 2. Franciaország követeli, hogy Németország a moratórium alatt szü­netelő fizetségeit a rákövetkező években minél előbb letörlessze. B. Franciaország követeli, hogy a Young-mioratórium utáin, Franciaországnak ne kelljen befizetnie a Baseli Nemzetközi Bank úgynevezett garan­ciaalapjába azokat az összegeket, amelyeket a Mls#t aláírt. Amerika Franciaországot vádolja Newyork, június 30. Mellon kincstári kan­cellár Ho­o­v­ert t­egnap rádió telefopom önté­si tet­te a párisi konferencia kudarcáról. Az amerikai elnök Mellon jelentése után Mills és Castle­­ államtitkárokkal konferenciát tar­tott s a megbeszélésen részt vett Momroth szenátor és Hoiughtoin volt nagykövet is. Most történt meg először a m­oratóriumterv tanszírozása óta, hogy Washingtoniban ko­molyam aggódnak sorsa fölött. Castle állam­titkár a konferencia után kommünikét adott ki, amelynek hangja csaknem rezignált. Többek között ilyeneket jelent ki: „Felfogá­sunk szerint elnökünk tervét elvileg vala­mennyi hatalom kormánya elfogadta, kivé­ve a francia kormányt, h­a ellenterv szellemének Tervünk és a fran­összeegyeztetése körül nehézségek merültek föl.“ A kommüniké megszövegezése határozot­tan mutatja, hogy Amerikában Franciaor­szágot teszik felelőssé a nehézségeikért és a párisi kormányt úgy állítják be, mint a ter­vezett nemzetközi megállapodás egyetlen elgáncsolóját. Ezek után bizonyos, hogy Wa­shington minden elképzelhető diplomáciai módon nyomást akar gyakorolni­ Franciaor­szágra s attól sem riad vissza, hogy Párist rosszakarattal és a világkrizist megszüntető terv elgáncsolásával vádolja. Néhány órával az idézett kommüniké kiadása előtt az ál­lami d­ep­art­ement jelentést adott ki, amely hangsúlyozza, hogy „Amerika egyetlen olyan terveit sem fogad tel, amely nem egyezik m­eg minden tekintetben a washing­toni elnök javaslatának szellemével**. HubertassHxk, a német Checuers Berlin, június 30. Illetékes körök közlései alapján nyilvánvalóvá, váltj Chequerst nemcsak francia, hogy az angol hapcim olasz Chequers is fogja követni. A római kormány hivatalo­san meghívta Németországot Rómá­im és Brüning és Curtius elvben máris el­fogadták a meigjhívá­st, anélkül, hogy a láto­gatás pontos dátumában az olaszokkal megegyeztek volna. Időközben Berlinben elkészítették az angol miniszterek berlini látogatásának program­ját. Henderson pénteken, július 17-én érkezik Berlinbe, MacDonald ugyanaznap délután, repülőgépen. Este a birodalmi kancellár pa­lotájában ünnepi vacsora lesz a vendégek tiszteletére. Szombaton délelőtt az angol ál­lamférfiak Hindenburg köztársasági elnöknél jelennek meg, délután a német kancellár, a kü­lügyminiszter és Braun porosz miniszter­­elnök társaságában kirándulnak Hubertus­­stock kastélyába, ahol a weekend alatt meg­tartják a konferenciát. Politikai ügyekről csak a hubertusstocki kastélyban lesz szó. A miniszterek vasárnap délután visszaérkeznek Berlinbe, ahol este az angol követségen la­koma lesz, majd hétfőn délelőtt az angol ven­dégek visszautaznak Londonba. A látogatás alatt több sajtófogadtatás lesz és MacDonald és Henderson egy ízben fogadják a berlini angol kolónia tagjait is. " A német lapok melegen ü­dvözlik a római látogatás tervét. A legtöbb júliusi és augusz­tusi vasárnapot Stimson római és berlini lá­togatása, továbbá a német miniszterek párisi és berlini konferenciái lefoglalták már, úgy­hogy nehéz megfelelő dátumot találni. Ilyen körülmények között nem lehetetlen, hogy Gri­ning és Curtius olaszországi utazásukat őszre halasztják, sőt beavatott körök úgy tudják, hogy a német miniszterek párisi láto­gatására is csak ősszel kerül sor. Erfining és Curtius római útja Róma, június 30. Curtius és Erüinkng ró­mai látogatásával kapcsolatban illetékes ró­mai körök rámutatnak arra, hogy az olasz kormány a német kezdeményezést a lehető legnagyobb szívélyességgel azonnal fölkarol­ta. A német nagykövet pénteken átadta Grandi külügyminiszternek Curtius és Brim­­­ing üzenetét, amire Mussolini azonnal f föl­­szólította a berlini olasz nagykövetet, hogy hívja meg a német minisztereket Rómába. Olaszországban sem tudják még, hogy mikor kerül sor erre a látogatásra. Egyes lapok jú­lius közepére, vagy augusztus elejére gon­dolnak. A minisztereket a király föltétlenül fogadni fogja, de egyelőre nem tud­ni, váljon Brüning és Curtius audiencián jelennek-e meg a pápánál. Brüning, aki a legnagyobb német katolikus pártnak a vezetője, nagy súlyt helyez a pápai audienciára.

Next