Prágai Magyar Hirlap, 1933. július (12. évfolyam, 147-171 / 3257-3281. szám)

1933-07-01 / 147. (3257.) szám

Ma: RÁDIÓMELLÉKLEt évf. 147. (3257) a SSOlüb&t ■ Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­ Szerkesztőség: Prága 0. Pániké ulice 12. évre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, SzlovenSzkoj és ZTlSZínSzkoj ellenzéki pártok II. emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. ». .* • *7 *­­ Prégi IL, Panské ulice 12. 111. emelet, fi képes melléklettel havonként 2.50 Ká-val több pOlitlrCCll­nCLpiLCLpiCL Telefon: 34184, Egyes szára ára 1.20 Ké, vasárnap 2.—Kő. 8ŰRQÖMYCIM: HÍRLAP, PR­AHA Elhangzott a T@ Delim... Kikerült az iskola falai köz­ül a diáksereg. Sokan a matúra­­ bizonyítványát szorongatják a kezükben, ezek már étebjogot arattak és most a jövő lehetőségeiről ábrándozva szövik színes terveiket. A legtöbben pedig bizonyít­ványt kaptak, amelyen ott áll a tanári kar egyhangú ítélete: felsőbb osztályba léphet. Folytathatja tanulmányait és tovább készül­het az életre, mint ahogy a klasszikus mon­dás hirdeti, hogy nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. A diáksereg boldog, a Te Deam diadalmas hangjai feltörő örömöt zengenek, kezdődik a vakáció, a jól megérde­melt pihenés. De a szülők lelkét gond rágja. Mi lesz most? Mi következik? A gyerek az egyetemre kerül. A gondok sokasodnak, messze idegenben tanuló fiú vagy leány szá­m­mára mégis csak gondoskodni kell ,néhány száz koronáról, honnan vegyíüik, hogyan tud­juk előteremteni ezt a pénzt? A régi világ­ban mégis csak jó befektetés volt az a pénz, amit a gyermekekre költöttek. Ezerszeresen megtérült ha a gyermek elvégezte tanulmá­nyait, ha megszerezte a diplomát, amely író­asztalt, vagy rendelőszobát jelentett A múlt­ban gyakran úgy volt az, hogy az iskolából kikerülő gyermek meg sem érezte az élet ne­hézségét. Amíg tanulmányait folytatta, szülei támogatták, amikor a diploma a zsebeiben volt, melléje szegődött a jó sors és elvezette munkahelyére Hiszen volt akkoriban is ál­­lást­alanság, soka­n voltak olyanok, akik kitömő diplomával sem tudtak érvényesülni, de a ré­gi világ jól funkcionáló gépezete mégis fel­vette, elhelyezte a többséget s ha a hivatal­nok urak életpályája nem is volt a rózsák ágyára megvetve, mégis megvolt a tisztessé­ges kenyér, a biztos jövő tudata és a gond­talan öregség reménye. Ma egy nehéz gazdasági válság terhe alatt roskad az emberiség. A gazdasági gépezet megromlott, a fele annyi embert nem tud el­tartani, mint amennyit kenyérrel látott el a háború előtt. És minden kísérlet, minden terv, konferencia, kiút­keresés ellenére még ma sem tudjuk megállapítani, valljon, elértünk-e a mélypontra vagy már túlhaladtunk azon? A jövő képe ködös és ebbe a ködgomolyagba lépnek ki a magyar ifjak is maturabizonyit­­vánnyal és diplomával a kezükben. Ez a gondtól terhes hangulat fogja le fel­szárnyaló érzéseinket, amelyeket szent Amb­rus nagyszerű himnusza ébreszt a lélekben. A gazdasági válságon kívül a kisebbségi élet hendikepjével indul a jövőbe az iskoláiból ki­­bo­csátott tanulósereg. Akkor tehát, amikor hálát adunk a Gondviselésnek, amely meg­engedte, hogy gyermekeink sikerrel végezzék tanulmányaikat, erdő ima száll a lelkekiből az ég felé, hogy segítsen a sokat szenvedő em­beriségen, hogy javuljon meg a helyzet, le­gyen minden embernek mindennapi kenyere és hogy ezek az ifjak is megtalálják a helyü­ket Isten szabad napja alatt. A magyar társadalom lelkét azonban az if­júság jövő életsorsánk gondja mellett az isko­lába kerülő­­ gyermeksereg sorsa is aggasztja. Az elmúlt iskolaévek tanulságai mind azt mu­tatják, hogy a kisebbségi iskolaügy terén még mindig nem történt meg az a haladás, ame­lyet a demokrácia szelleme megkövetel. Mert ez a szellem a nagy Koraeimszky megállapítá­sában fejeződik ki a legpregnánsabban: min­denkinek anyanyelvén kell megszereznie az élet­küzdelemhez szükséges ismereteket. Szomorú híreket olvasunk innen is, onnan­ra A pozsonyi magyar reálgimnázium első C. osztályának a sorsáról még nem tudunk sem­mi bizonyosat. Beregszászon csupán öt­ven magyra gyermeket aka­rnak felvenni az első osztályba, holott a jelentkezők száma megha­ladja a százötvenet. Mi lesz az iskolán kívül rekedt száz gyerekkel? Szüleik kénytelenek lesznek idegenny­elvű iskolába íratni őket. Az egész Ruszinszkóban, ahol a népszámlálás szerint 120­ 000 magyar él, csupán egyetlen középiskola áll a magyar tanulóifjúság ren­delkezésére és sem Munkácson, sem Ungvá­rott nincs magyar nyelvű középiskola. Szám­talan memorandum, deputációzás nem tudta kivívni azt, hogy a magyarságnak ezt a jogos követelését teljesítsék. De így van ez másutt is. Szlovenszken és Ruszin­szkon a magyarság­nak összesen nyolc középiskolája van, ezek közül is csak kettő van olyan városban, ahol nincs szlovák középiskola. A többi hat rész­ben önálló, részint a szlovák társintézet pár­huzamos magyar intézeteknél szerepel. Szlo­­venszkón a statisztika szerint másfélezer magyar fiú kényszerül szlovák középiskolába. Ezek közül sokan szülői akaratból járnak szlovák nyelvű iskolába, de a nagy többség egyszerűen azért, mert számára már nincs hely a magyar nyelvű iskolában. Ezek az áldatlan állapotok mindaddig nem szűnnek meg, amíg a magyarság ki nem har­colja a kisebbségi törekvések ideálját, a kul­turális autonómiát. Az évzáró alkalmával ezt a tanultságot újból le kell vonnunk és ennek a jegyében kell új harcokra indulnunk. FRANCIA ULTIMÁTUM LONDONBAN A világgazdasági konferenciát kritikus helyzetbe hozta az arany harca az infláció híveivel Az európai aranyhefalinak francia Amerika ellen — Bőnnet francia pénzügyminiszter elutazott Londonból — MacDonald nem kívin határozottan állást foglalni Washingtontól függ a konferencia sorsa London, június 30. A londoni világ­gazda­sági konfe­rencia ismét kritikus helyzetbe ke­­­rült. A mostani krízist általában „aranykrízis"­­nek nevezik. Az aranyvalutás hatalmak és az­­ inflációs politikát kívánó nagyhatalmak között­­ egyre nagyobbá váltak az ellentétek és a teg­­­napi és a mai tárgyalások nem tisztázhatták a helyzetet Az aranyvalutás hatalmakat Fran­ciaország vezeti és Georg Bonnet francia pénz­ügyminiszter ma tüntetőleg elhagyja Londont, hogy tanúságot tegyen hajthatatlansága mel­­lett. Bonnet legkorábban hétfőn érkezhet vis­­­sza a konferencia helyére. Ilyen körülmények között a jövő hét vége előtt nem kerülhet sor döntésre a konferencián a valutastabilizáció kérdésében. Az aranykrízis szerdán kezdődött,­­amikor az angol delegáció a konferencia pénz­ügyi bizottságában memorandumot nyújtott be és a nagyhatalmak valutái ellen irányuló spe­kuláció kiküszöbölését követelte. Az aranyva­­­lutás hatalmak delegátusai az angol javaslatot­­ elégtelennek találták és a­zt követelték, hogy­­ Anglia és az amerikai Unió határozottan mond­ják ki a valuták stabilitása fenntartásának vi­tális szükségességét és azt, hogy a stabilitást­­ csupán az arany tudja garantálni. Ez a követe­lés túl messzemenő volt és Anglia és Amerika­­ visszahúzódtak. A valutabizottság csütörtökre hirdetett ülése elmaradt. Ehelyett csütörtökön a delegátusok izgatottan tárgyaltak és vitat­koztak az aranykérdésről, de az álláspontokat nem sikerült összeegyeztetni és Amerika hal­lani sem akart a francia határozati nyilatkozat elfogadásáról.­­ Az aranyvalutás hatalmak az Amerikától­­ követelt nyilatkozattal kísérletet tettek az ál­talános stabilizáció elhatározására. Az arany­­valutás hatalmak ügyes taktikát követtek, amennyiben nem fordultak egyenesen Ameri­kához, hanem MacDonaldot használták föl köz­vetítőnek. A francia pénzügyminiszter közölte az angol miniszterelnökkel, hogy az aranyva­­llutás hatalmak Amerika dollárstabilizációjától függetlenül, határozott állásfoglalást várnak Angliától a stabilizáció mellett, mert a dollár kurzusának további ingadozása és a bizony­talanság, várjon az angol font együtt halad-e a dollárral, vagy sem, lehetetlenné teszi az­­ aranyvaluták stabilitásának megőrzését és az aranyvalutás hatalmak fölfogása szerint jobb volna a konferenciát elnapolni, mintsem, hogy annak egyetlen eredménye az legyen, hogy a Stabilizált valuták kényt­elenségből letérjenek az aranystandard útjáról és kövessék az ame­rikai és az angol inflációs politikát. Az angol miniszterelnök egyelőre nem nyilatkozott és­­ nem tett ígéretet a franciáknak. MacDonald­­ csütörtökön egész nap tanácskozott Moley amerikai delegátussal az aranyvalutás hatal­mak felfogásáról. Moley Roosevelttel lépett érintkezésbe, hogy a konferenciát megmentse a kudarctól. Az angol kormány minden erejé­vel meg akarja akadályozni, hogy az aranyva­­lutás hatalmak egységes Amerika-ellenes fron­­­tot alakítsanak és nyílt állásfoglalásra kény­szerítsék Angliát. Kevés kilátás van arra, hogy Amerika eleget tesz az aranyvalutás hatalmak kívánságának és hajlandó a dollárt stabilizálni. Washingtont­­ természetesen kellemetlenül érintette, hogy az aranyvalutás hatalmak rendkívül ügyesen olyan helyzetet teremtettek, amelyben a kon­ferencia sorsa az amerikaiak határozatától függ. Ha Amerika beleegyezik a stabilizálásba, akkor az aranyvalutás hatalmak nem vonul­nak vissza a további tárgyalásoktól. Ha Ame­rika folytatja a dollár lemorzsolásának politi­káját és nem hajlandó valutáját stabilizálni,­­akkor az inflációellenes és a nyugodt valutát­­ kívánó hatalmak joggal Washingtont tehetik­­ felelőssé a konferencia kudarcáért. Illetékes körök megcáfolják azt a hírt, hogy az Angol Bank hajlandó a Holland Banknak hitelt folyósítani a holland forint támogatásá­ra. A Daily Express szerint a nemzetközi devi­zapiacokon a londoni bizonytalanság következ­tében máris óriási nyugtalanság uralkodik nem lehetetlen, hogy néhány napon belül egész­e­n Európában törlik a devizajegyzéseket, hogy az­­ ideiglenes rendszabállyal meggátolják a devi­zapiacon a pánikot. Döntő jelentőségű minisztertanács Parisban P­á­r­i­s, június 30. Bonnet francia pénzügy­­miniszter pénteken este Londonból Párisba uta­zott és szombaton részt vesz a francia minisz­tertanácson. Párisban a holnapi miniszterta­nácsnak nagy jelentőséget tulajdonítanak,­­mert a miniszterek holnap döntenek az arany­­-standard és a valuták stabilizálása körül ki­ütött harc kérdésében. A párisi lapok londoni tudósítói nem leplezik, hogy a stabilizáció és­­ az infláció ellentétes felfogásai hevesen össze­ütköztek Londonban. Az aranyvalutás hatal­mak most mindenáron Angliát akarják rábírni arra, hogy kötelező és határozott nyilatkoza­tot tegyen a stabilizáció mellett. Bonnet fran­cia pénzügyminiszter tegnapi demar­sa MacDo­­nald miniszterelnöknél egyenesen ultimátum­szerű jelleggel bír. Bonnet a harcról a Havas­­ügynökség munkatársának tegnap este a kö­vetkezőket mondotta: “ Határozottan kijelenthetem, hogy Fran­ciaország, Olaszország, Belgium, Svájc és Hol­landia föltétlenül hű marad az aranystandard­­hoz és a körömszakadtáig védeni fogja állás­pontját. Arra a kérdésre, vájjon Anglia esetleg csat­lakozik-e az öt aranyvalutás hatalom közös nyilatkozatához, Bonnet így válaszolt: — Ez más kérdés, de elvégre elég erősek va­gyunk ahhoz, hogy egyedül fölvegyük a har­cot a stabilizáció ellenségeivel. Az Oeuvre jelentése szerint az öt európai­­ aranyhatalom tegnap este Moley tanár közve­títésével fölhívást intézett Roosevelt köztársa­sági elnökhöz és fölszólította őt a stabilizációs­­ nyilatkozathoz való csatlakozásra. A fölszólí­­­tás sikerét természetesen szkeptikusan ítélik­­ meg Londonban. Pertinax szerint Hollandia és Svájc azonnal eltávoznak a világgazdasági konferenciáról, ha nem sikerül véget vetni a valuták bizonyta­lanságának és Amerika kitart a dollár devalo­­­rizálásának politikája mellett, sőt esetleg a

Next