Prágai Magyar Hirlap, 1935. január (14. évfolyam, 1-26 / 3553-3578. szám)
1935-01-01 / 1. (3553.) szám
>^IC^Vv Ujévi számunk 16 oldal M ra Ke TSO M L/ Jtn iH| ?% ' j XIV. évf. 1. (3553) szám • Kedd • 1935 január 1 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké, külföldre; évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K £. • fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— KI. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská jlice 12, IL emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, IIL emelet. • • TELEFONI 30311. • • SÜRGÖNYCIM HIRlflP, PRflHfl, — eh—bhb———auswinn i——Mreirim w ÚJESZTENDŐ KÜSZÖBÉN Írta: Forgách Géza A rómaiak az évforduló istenét, Jánost kettős arccal képzelték el; egyik arca: idős férfiarc visszafelé tekint a múltba. — a másik: ifjú arc, előrenéz a jövőbe. Midőn ma az újév küszöbét átlépjük, mi is visszanézünk az elmúlt esztendőbe s mérleget állítunk fel a csehszlovákiai magyarság létkérdései szempontjából annak aktív és passzív tételei között, s egyidejűleg reménykedés és aggódás között révedezve kutatjuk az újesztendő homály-borította, bizonytalan kontúrokban sejthető útjait. Mit könyvelhetünk el javunkra a mögöttünk maradt tizenkét hónapból s mit várhatunk 1985-től?★ ‘Az elmúlt év — bár tagadhatatlanul egy nagy plusszal zárult — nem sok jót hozott nekünk s nagyon sok olyan napunk ivóst, amikor sötét felhők borultak a kisebbségi élet szemihatáraira. A kisebbségi élet nemzetközi vonatkozásaiban szinte sorsdöntő jelentőségű volt Lengyelország genfi fellépése, amikor egyoldalúan megszűntnek jelentette ki önmagával szemben a kisebbségi jogokkal kapcsolatos nemzetközi ellenőrzést. Ez a „forradalmi" gesztus, ha nem is rendítette meg a kisebbségek nemzetközi jogi helyzetét, semmiesetre sem volt kívánatos példa és legkevésbé volt alkalmas arra, hogy a nemzetiségek pozícióját bármely országban megerősítse. Azonban a legsötétebb árnyoldalnak megvan a tényoldala. A lengyel föllépés kövvetkeztében a kisebbségi kérdés az európai nagypolitika egyik fő kérdése lett, s a genfi azeopág hosszú idő óta első ízben foglalkozott érdemben — nemcsak formailag — az európai kisebbségek problémáival. A negyvenmilliónyi európai embert jelentő nemzeti kisebbségek sorsa mint égetően aktuális európai kérdés bevonult Genf zöldasztalára. Sajnos, az általános európai feszültség súlyosan torlódó eseményei átmenetileg újból háttérbe szorították a kisebbségi sorskérdést, azonban az európai légkör megenyhülésével minden reményünk meg lehet arra, hogy a most kezdődő esztendő nemzetközi problematikájában az egyetemes kisebbségi kérdés még nagyobb fontosságot fog nyerni, mint amilyen fontosságúvá emelkedett már a szeptemberi vitában. Kétségtelen, hogy a kontinens két vezető nagyhatalmának római megegyezésétől s az azt természetszerűleg követő középeurópai közeledéstől mi, dunavölgyi magyar kisebbségek csakis jót várhatunk. Amint a jugoszláviai kiutasítások európai visszhangja is igazolja, a középeurópai kisebbségek sorsa nem közömbös többé a nagy nyugati nemzetek lelkiismerete előtt. Magyar kisebbségi szempontból aktívumként kell elkönyvelni a múlt esztendővel kapcsolatban azt a jelenséget is, hogy Magyarországnak úgy hivatalos külpolitikájában, mint belpolitikai és társadalmi vonatkozásaiban örvendetesen előtérbe nyomult az a vezérszempont, hogy mindenekfölött álló magyar érdek és magyar kötelesség az utódállamokban élő magyar kisebbségek helyzetének javulását elősegíteni. S amikor a kisebbségi kérdés nemzetközi előrehaladásának egyre határozottabb képe1 így elénk rajzolódik, önmagunkkal szemben való kötelességünk annak megállapítása, hogy a nemzeti kisebbségeknek nemzetközi akciói, az európai fórumok előtti együttes fellépései nem voltak hiábavalók. Azokkal szemben, akik arról akarnák meggyőzni közvéleményünket, hogy egy nemzeti kisebbségnek nincs semmi keresni valója a nemzetközi politika útjain s nincs mit várnia az európai szolidaritástól, fölényesen rámutathatunk arra a bizonyított tényre, hogy elsősorban a nemzeti kisebbségek nemzetközi akcióinak köszönhetjük Európa lelkiismeretének fölébredését. A negyvenmilliót kitevő európai kisebbségeknek a nemzetközi fórumok előtti fölvilágosító, önvédelmi küzdelme változatlan lendülettel folyt az elmúlt évben is s ebből ismét oroszlánrészt vállaltak a magyar kisebbségek immár nemzetközi tekintélyű képviselői.* Belpolitikai téren 1934 a csehszlovákiai magyarság szempontjából semmi új eredményt nem hozott. Az a hangulatjavulás, ami a kisebbségi kérdést illetőleg az európai nagypolitikában kétségkívül jelentkezik, a csehszlovák belpolitika síkjain még nem éreztette hatásait. Okunk van azonban remélni azt, hogy a középeurópai légkör enyhülése s a csehszlovákiai magyarságnak jogfeladást nem ismerő, további gerinces kitartása már talán az új esztendőben megtermi kívánatos gyümölcseit s bekövetkezik a kedvező irányváltozás az itteni kisebbségi politikában is. Közismert tény, hogy a csehszlovákiai kisebbségek pártjai évek előtt közös indítványt nyújtottak be s parlamenti bizottság kiküldését javasolták a többség és kisebbségek Mussolini nem fogadja el a francia feltételeket ? Váratlan nehézségek Laval rámai vita előtt A középeurópai politika áll a tárgyalások középpontjában - A négy francia főfeltétel - Fiancin 1935-ről Páris, december 31. Tegnap jelentettük, hogy a francia és az olasz tárgyalások, amelyek Laval francia külügyminiszter római útját megelőzik, kedvező mederben haladnak előre. Az utolsó pillanatban azonban váratlan nehézségeik tornyosultak a megegyezés útjába. A francia lapok má ' nem biztosak abban, hogy Laval januápjaiban Rómába utazhat. A félhiva celsior egyenesen azt írja, hogy az utazó , a népszövetségi tanács január 11-iM ülé előtt gondolni sem lehet. Az ugyancsak 1 > hivatalos Petit Párisien szerint mind a kéy lány föltétlenül meg akar egyezni az elvi Wdésekben, különösen Középeurópa megLeratésénnek módjaiban, de a közös ve még nincsen meg. A Petit Párisien lesz íogy Franciaország nem követ egoista eleikát. Az a francia javaslat, amelyet a caíiai nagykövet bemutatott Mussolininak garantálására von Lusztria függetlenségének és a territoriális status quo mellett foglal állást. Az olasz kormány egyelőre húzódik ennek a határozott megállapításnak elfogadásától résziben azért, mert az nem egyezik meg eddigi politikájával, másrészt azért, mert a revizionistáknak más ígéreteket tett ezen a téren. A Journal szerint a francia—olasz ügy középpontjába a dunai kérdés került. A francia közvélemény nehezen érti meg, hogy miért ütközik annyi nehézségbe Ausztria territoriális függetlenségének garantálása. Az Eelio de Paris is részletesen foglalkozik Olaszország vonakodásával Laval terveivel szemben. Mussolini szemmel láthatóan még mindig kitart revizionista politikája mellett — írja a lap. A duce tudja, hogy a francia kormány kívánja az olasz barátságot és éppen ezért sokat követel. Viszont a duce azt is tudja, hogy meddig mehet Franciaország az engedékenység terén. A lap kiemeli azokat a jelentős nehézségeket, amelyekbe a tárgyaló felek az elmúlt napokban ütköztek az északafrikai kérdéseknek tisztázásánál, különösen a Tuniszban élő olaszok jogainak leszögezésénél. Az Excelsior szerint Laval kitart amellett, hogy az olasz—francia megegyezés végérvényes szövegébe a következő pontok bekerüljenek: 1. Franciaország és afrikai gyarmatai életérdekének megőrzése. 2. A kisantant egységének megőrzése Ausztria függetlenségének garantálásánál. 3. A szerződések megőrzése és tiszteletbentartása, továbbá az egyes államok egyenrangúságának elismerése a népszövetségben. 4. A biztonság kérdésének szem előtt tartása a lefegyverzési tárgyalásoknál a jelenlegi német fegyverkezés figyelembevételével, továbbá újabb flottatárgyalások kezdése a washingtoni flottaszerződés felmondása után. Chambrun római francia nagykövet szombaton újból tárgyalt Mussolinivel ezekről a problémákról. 1935: béke és kibontakozás Páris, december 31. nek a petit Parisiennek Fiandin miniszter eladott interjújában 1935-öt a béke fenntartása döntő évének nevezte. Kijelentette, hogy Mussolini régebben ugyanezt mondta az 1935-ös évről. Franchin reméli, hogy a nehézségeket sikerül kiküszöbölni és nemcsak a háború veszélyétől lehet megszabadulni, hanem a békét is sikerül megerősíteni. A Saar-kérdés nem oly veszedelmes többé, mint az elmúlt évben látszott és a probléma elintézése után a német—francia viszony is javulhat. Ha a népszavazás simán fog lefolyni, akkor az eredmény alkalmas lesz a világban hiányzó bizalom helyreállítására és a két nagy nyugateurópai állam békésebben tekinthet egymásra. Frandin Laval római utazásáról is megemlékezett és az olasz—francia kibékülést is a kedvező előjelek közé sorolta. Véleménye szerint 1935- ben gazdasági téren is megtörténik a kibontakozás. Súlyos kilengések a Sasi-vidéken és Bajorországban Saarbrücken, december 31. Vasárnap Blies-Castellben súlyos összeütközésre került a sor a latolitikus népegylet gyűlésén. Amikor Imbusch, a keresztény szakszervezetek vezére szólásra emelkedett, a nemzeti szocialista német front tagjai benyomultak a terembe és a ráruházták Imbuschra, akit véresre vertek. A nemzeti szocialisták a gyűlést szétugrasztották. A bajorok az osztrák légionáriusok ellen München, december 31. Az elmúlt napokban a Bajorországban működő osztrák légionárusok és a bajor nemzeti szocialisták között súlyos összeütközésre került a sor. Fürthhben egy összeütközés alkalmával egy embert agyonütöttek, többet megsebesítettek. Aidlingban 350 osztrák menekült tartózkodik. A kilengések ezen a helyen oly súlyossakká váltak, hogy a kormány kénytelen volt a vidéki SS-csapatokat mozgósítani és a városba küldeni. Fürthben az összütközés egy táncmulatságon keletkezett az egyik kávéházban. Az osztrák zenekar játszani akart, amikor a közönség váratlanul szidalmazni kezdte a légionáriusokat és állást foglalt a „parazita menekültek" ellen. A legionisták erre Hitlert abcugolták. Az általános verekedésnek csak az elősiető SS-csapatok tudtak véget vetni,