Prágai Magyar Hirlap, 1935. január (14. évfolyam, 1-26 / 3553-3578. szám)

1935-01-01 / 1. (3553.) szám

>^IC^Vv Ujévi számunk 16 oldal M ra Ke TSO M L/ Jtn iH| ?% ' j XIV. évf. 1. (3553) szám • Kedd • 1935 január 1 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­­évre 76, havonta 26 Ké, külföldre; évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K £. • fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— KI. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská jlice 12, IL emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, IIL emelet. • • TELEFONI 30311. • • SÜRGÖNYCIM HIRlflP, PRflHfl, — eh—bhb———auswinn­ i——Mrei­rim w ÚJESZTENDŐ KÜSZÖBÉN Írta: Forgách Géza A rómaiak az évforduló istenét, Jánost ket­tős arccal képzelték el; egyik arca: idős férfi­­arc visszafelé tekint a múltba. — a másik: ifjú arc, előrenéz a jövőbe. Midőn ma az újév küszöbét átlépjük, mi is visszanézünk az el­múlt esztendőbe s mérleget állítunk fel a csehszlovákiai magyarság létkérdései szem­pontjából annak aktív és passzív tételei kö­zött, s egyidejűleg reménykedés és aggódás között révedezve kutatjuk az újesztendő ho­­mály-borította, bizonytalan kontúrokban sejt­hető útjait. Mit könyvelhetünk el javunkra a mögöt­tünk maradt tizenkét hónapból s mit várha­tunk 1985-től?★ ‘Az elmúlt év — bár tagadhatatlanul egy nagy plusszal zárult — nem sok jót hozott nekünk s nagyon sok olyan napunk ivóst, ami­kor sötét felhők borultak a kisebbségi élet szemihatáraira. A kisebbségi élet nemzetközi vonatkozá­­saiban szinte sorsdöntő jelentőségű volt Len­­gyelország genfi fellépése, amikor egyolda­lúan megszűntnek jelentette ki önmagával szemben a kisebbségi jogokkal kapcsolatos nemzetközi ellenőrzést. Ez a „forradalmi" gesztus, ha nem is rendítette meg a kisebb­ségek nemzetközi jogi helyzetét, semmi­esetre sem volt kívánatos példa és legke­vésbé volt alkalmas arra, hogy a nemzetisé­gek pozícióját bármely országban megerő­sítse. Azonban a legsötétebb árnyoldalnak megvan a tényoldala. A lengyel föllépés kö­v­­vetkeztében a kisebbségi kérdés az európai nagypolitika egyik fő kérdése lett, s a genfi azeopág hosszú idő óta első ízben foglalkozott érdemben — nemcsak formailag — az euró­pai kisebbségek problémáival. A negyven­milliónyi európai embert jelentő nemzeti ki­sebbségek sorsa mint égetően aktuális euró­pai kérdés bevonult Genf zöldasztalára. Saj­nos, az általános európai feszültség súlyosan torlódó eseményei átmenetileg újból hát­térbe szorították a kisebbségi sorskérdést, azonban az európai légkör megenyhülésével minden reményünk meg lehet arra, hogy a most kezdődő esztendő nemzetközi problema­tikájában az egyetemes kisebbségi kérdés még nagyobb fontosságot fog nyerni, mint amilyen fontosságúvá emelkedett már a szep­temberi vitában. Kétségtelen, hogy a kontinens két vezető nagyhatalmának római megegyezésétől s az azt természetszerűleg követő középeurópai közeledéstől mi, dunavölgyi magyar kisebb­ségek csakis jót várhatunk. Amint a jugo­szláviai kiutasítások európai visszhangja is igazolja, a középeurópai kisebbségek sorsa nem közömbös többé a nagy nyugati nemze­tek lelkiismerete előtt. Magyar kisebbségi szempontból aktívum­ként kell elkönyvelni a múlt esztendővel­­ kapcsolatban azt a jelenséget is, hogy Ma­gyarországnak úgy hivatalos külpolitikájá­ban, mint belpolitikai és társadalmi vonatko­zásaiban örvendetesen előtérbe nyomult az a vezérszempont, hogy mindenekfölött álló magyar érdek és magyar kötelesség az utód­államokban élő magyar kisebbségek helyze­tének javulását elősegíteni. S amikor a kisebbségi kérdés nemzetközi előrehaladásának egyre határozottabb képe1 így elénk rajzolódik, önmagunkkal szemben való kötelességünk annak megállapítása,­ hogy a nemzeti kisebbségeknek nemzetközi akciói, az európai fórumok előtti együttes fellépései nem voltak hiábavalók. Azokkal szemben, akik arról akarnák meggyőzni köz­­­véleményünket, hogy egy nemzeti kisebbség­nek nincs semmi keresni valója a nemzetközi politika útjain s nincs mit várnia az európai szolidaritástól, fölényesen rámutathatunk arra a bizonyított tényre, hogy elsősorban a nem­zeti kisebbségek nemzetközi akcióinak kö­szönhetjük Európa lelkiismeretének fölébre­dését. A negyvenmilliót kitevő európai ki­sebbségeknek a nemzetközi fórumok előtti fölvilágosító, önvédelmi küzdelme változatlan lendülettel folyt az elmúlt évben is s ebből ismét oroszlánrészt vállaltak a magyar ki­sebbségek immár nemzetközi tekintélyű kép­viselői.* Belpolitikai téren 1934 a csehszlovákiai magyarság szempontjából semmi új ered­ményt nem hozott. Az a hangu­latjavulás, ami a kisebbségi kérdést illetőleg az európai nagypolitikában kétségkívül jelentkezik, a csehszlovák belpolitika síkjain még nem éreztette hatásait. Okunk van azonban re­mélni azt, hogy a középeurópai légkör eny­hülése s a csehszlovákiai magyarságnak jog­­feladást nem ismerő, további gerinces kitar­tása már talán az új esztendőben megtermi kívánatos gyümölcseit s bekövetkezik a ked­vező irányváltozás az itteni kisebbségi politi­kában is. Közismert tény, hogy a csehszlovákiai ki­sebbségek pártjai évek előtt közös indít­ványt nyújtottak be s parlamenti bizottság ki­küldését javasolták a többség és kisebbségek Mussolini nem fogadja el a francia feltételeket ? Váratlan nehézségek Laval rámai v­ita előtt A középeurópai politika áll a tárgyalások középpont­­jában - A négy francia főfeltétel - Fiancin 1935-ről Páris, december 31. Tegnap jelentettük, hogy a francia és az olasz tárgyalások, ame­lyek Laval francia külügyminiszter római út­ját megelőzik, kedvező mederben haladnak előre. Az utolsó pillanatban azonban váratlan nehézségeik tornyosultak a megegyezés út­jába. A francia lapok má ' nem biztosak abban, hogy Laval januá­­pjaiban Ró­mába utazhat. A félhiva celsior egye­nesen azt írja, hogy az utazó , a népszövet­ségi tanács január 11-iM ülé előtt gondolni sem lehet. Az ugyancsak 1 > hivatalos Petit Párisien szerint mind a kéy lány föltétlenül meg akar egyezni az elvi W­désekben, külö­nösen Középeurópa megLeratésénnek módjai­ban, de a közös ve még nincsen meg. A Petit Párisien lesz í­­ogy Franciaország nem követ egoista elei­kát. Az a francia ja­vaslat, amelyet a caíiai nagykövet bemuta­tott Mussolininak garantálására von Lus­ztria függetlenségének és a territoriális status quo mellett foglal állást. Az olasz kor­mány egyelőre húzódik ennek a határozott megállapításnak elfogadásától résziben azért, mert az nem egyezik meg eddigi politikájá­val, másrészt azért, mert a revizionistáknak más ígéreteket tett ezen a téren. A Journal szerint a francia—olasz ügy kö­zéppontjába a dunai kérdés került. A francia közvélemény nehezen érti meg, hogy miért ütközik annyi nehézségbe Ausztria territoriá­lis függetlenségének garantálása. Az Eelio de Paris is részletesen foglalko­zik Olaszország vonakodásával Laval tervei­vel szemben. Mussolini szemmel láthatóan még mindig kitart revizionista politikája mellett — írja a lap. A duce tudja, hogy a francia kormány kívánja az olasz barátságot és éppen ezért sokat követel. Viszont a duce azt is tudja, hogy meddig mehet Franciaor­szág az engedékenység terén. A lap kiemeli azokat a jelentős nehézségeket, amelyekbe a tárgyaló felek az elmúlt napokban ütköztek az északafrikai kérdéseknek tisztázásánál, különösen a Tuniszban élő olaszok jogainak leszögezésénél. Az Excelsior szerint Laval kitart amellett, hogy az olasz—francia megegyezés végérvé­nyes szövegébe a következő pontok bekerül­jenek: 1. Franciaország és afrikai gyarmatai élet­­érdekének megőrzése. 2. A kisantant egységének megőrzése Ausz­tria függetlenségének garantálásánál. 3. A szerződések megőrzése és tiszteletben­­tartása, továbbá az egyes államok egyenran­gúságának elismerése a népszövetségben. 4. A biztonság kérdésének szem előtt tar­tása a lefegyverzési tárgyalásoknál a jelen­legi német fegyverkezés figyelembevételével, továbbá újabb flottatárgyalások kezdése a washingtoni flottaszerződés felmondása után. Chambrun római francia nagykövet szom­baton újból tárgyalt Mussolinivel ezekről a problémákról. 1935: béke és kibontakozás Páris, december 31. nek a petit Parisiennek Fiandin miniszter el­adott interjújában 1935-öt a béke fenntartása döntő évének ne­vezte. Kijelentette, hogy Mussolini régebben ugyanezt mondta az 1935-ös évről. Franchin reméli, hogy a nehézségeket sikerül kiküszö­bölni és nemcsak a háború veszélyétől lehet megszabadulni, hanem a békét is sikerül meg­erősíteni. A Saar-kérdés nem oly veszedel­mes többé, mint az elmúlt évben látszott és a probléma elintézése után a német—francia viszony is javulhat. Ha a népszavazás si­mán fog lefolyni, akkor az eredmény alkal­mas lesz a világban hiányzó bizalom helyre­állítására és a két nagy nyugateurópai állam békésebben tekinthet egymásra. Frandin Laval római utazásáról is megemlékezett és az olasz—francia kibékülést is a kedvező elő­jelek közé sorolta. Véleménye szerint 1935- ben gazdasági téren is megtörténik a kibon­takozás. Súlyos kilengések a Sasi-vidéken és Bajorországban Saarbrücken, december 31. Vasárnap Blies-Castell­ben súlyos összeütközésre került a sor a latolitikus népegylet gyűlésén. Amikor Imbusch, a keresztény szakszervezetek vezére szólásra emelkedett, a nemzeti szocialista német front tagjai benyomultak a terembe és a ráruházták Imbuschra, akit véresre ver­tek. A nemzeti szocialisták a gyűlést szét­­ugrasztották­.­ ­ A bajorok az osztrák légionáriusok ellen München, december 31. Az elmúlt napok­ban a B­ajorországban működő osztrák légio­ná­rusok és a bajor nemzeti szocialisták kö­zött súlyos összeütközésre került a sor. Fürthh­­ben egy összeütközés alkalmával egy embert agyonütöttek, többet megsebesítettek. Aidling­­ban 350 osztrák menekült tartózkodik. A kilengések ezen a helyen oly súlyossakká váltak, hogy a kormány kénytelen volt a vi­déki SS-csapatokat mozgósítani és a városba küldeni. Fürthben az összütközés egy táncmulat­ságon keletkezett az egyik kávéházban. Az osztrák zenekar játszani akart, amikor a kö­zönség váratlanul szidalmazni kezdte a légio­náriusokat és állást foglalt a „parazita mene­kültek" ellen. A legionisták erre Hitlert ab­­cugolták. Az általános verekedésnek csak az elősiető SS-­csapatok tudtak véget vetni,

Next