Prágai Magyar Hirlap, 1937. október (16. évfolyam, 224-249 / 4370-4395. szám)

1937-10-01 / 224. (4370.) szám

Jm­ipl SrL I XVI. évf. 224. (4370) szám . Péntek • 1937 októberi Előfizetési árs évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség Prága II., Panská évre 76 havonta 26 Ke külföldre évente 45 a ^ SzloVenSzkoj és rUSZÍnSzkÓi magUarsás uliceiz. IL emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • ö Prága 11., Panská ulice 12, III. emelet A képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. PolítíIcQÍ TÍCLDÍÍCLVÍO • ® TELEFON: 303-11. ÍR « Egyes szám­ára 1.20 K², vasárnap 2.­ Ki. “ ^ SÜRGÖNYCIM HÍRLAP, PRflHfl. Lelkes fogadtatás az olasz fővárosban nassolni­ hazaérkezett Rómába A duce köszönő távirata - Olaszország innenii a német-olasz sorsközösséget BÉCS. A Mussolini vonata csütörtökön reggel fél négy órakor lépte át az osztrák határt. Kufstein határállomást ez alkalom­ból zászlókkal földíszítették. A bécsi kor­mány utasítására dr. Mohi tiroli biztonsági igazgató a különvonatra szállt és végigkí­sérte Tirolon. Innsbruckban Mussolini kü­­lönvonata mindössze két percig állt. Itt Skubl államtitkár jelent meg a pályaudva­ron, de nem beszélt Mussolinivel, s összes tevékenysége abban állt, hogy meghallgatta az osztrák vasúti hatóságok jelentését az utazásról. Mussolini aludt, különkocsijának ablakai le voltak függönyözve. Egyesek szerint a duce azért nem jelentkezett Auszt­riában, mert németországi útja után össze­egyeztethetetlennek tartotta, hogy az oszt­rák hatóságokkal tanácskozzék. Mások sze­rint viszont a berlini tartózkodása alatt meghalt és az orvosok szigorúan ráparan­csoltak, hogy az éjszakát ágyban töltse. A különvonat két perc tartózkodás után tovább indult és fél hatkor reggel az olasz határra érkezett. Újra otthon RÓMA. — Mussolini különvonata reggel 7 óra 35 perckor futott be Bozenbe, ahol a dúcot a hatóságok és a párt képviselői, va­lamint hatalmas embertömeg fogadta és lel­kes ünneplésben részesítette. Mussolini a német határról a következő táviratot küldte Hitlernek: —: A német föld elhagyásakor gondolat­ban még egyszer visszatérek Excellenciád­­hoz és visszagondolok a felejthetetlen na­pokra, amelyeket Önnel pompás népe köré­ben töltöttem. Ezek a napok bizonyságot tettek a nemzeti szocialista Németországot és a fasiszta Olaszországot összekötő szel­lemi szolidaritás mellett és megpecsételték a barátság elválaszthatatlanságát. Elmé­lyült csodálatom az Ön műve iránt és barát­ságom megerősödött. Fogadja őszinte és szí­vélyes szerencsekivánataimat. A viszontlá­tásra Olaszországban. Mussolini. A duce a késő délutáni órákban érkezett Rómába. Az olasz főváros népe hatalmas tüntetéssel és lelkesedéssel fogadta. A ró­mai fogadtatást 1S órakor a német és az olasz rádiók is közvetítették. „Német politika" Középeurópában (sp) PRÁGA. — Az osztrák és a biro­dalmi német lapok ismét hevesen vitatkoz­nak az „igazi német politikádról, kölcsö­nösen szemrehányásokkal illetik egymást és itt is, ott is „fajárulásról“ beszélnek. Az ellentétet, amelyről tudjuk, hogy nem sú­lyos, csak jellemző, Schuschnigg és Hodza badeni tárgyalása váltotta ki. Okkal vagy ok nélkül, ne kutassuk, de a birodalmiak a badeni találkozóból azt olvasták ki, hogy az osztrák kancellár Mussolini és Hitler berlini megegyezése után ,,a kisantant kar­jába omlott" s a bécsi kormány, miután nem számíthat többé az olaszok segítségére Hitlerrel szemben, a dunai hatalmaknál ke­res támogatást. Tavaly ugyanígy volt. Amint az európai politika egy-egy esemé­nye után nyilvánvaló lesz, hogy Hitler és Mussolini megegyezik, Ausztria nyomban kapcsolatot keres a kisantanth­oz. Leg­u­utóbb, Schuschnigg prágai látogatása után, kisantant-osztrák szövetkezést csak Olaszország és Németország engedékeny­sége tudta megakadályozni és a birodalom kénytelen volt osztrák politikájának tem­póját lényegesen módosítani, hogy az ese­dékes és Hodzától már bejelentett lépés meg ne történjék. Most ismét a „levegő­ben lóg" a közeledés, az események vas­logikája vezet hozzá. Nem csoda, ha a bi­rodalmi lapok idegeskednek és Hodza és Schuschnigg találkozásában az esedékes fejlődés első jeleit látják. A kívülálló is kénytelen meglátni, hogy Németország és Olaszország teljes és vég­érvényes megegyezése után Ausztria, illetve az osztrák kormány helyzete ismét proble­matikussá vált. Ausztria kénytelen lemon­dani annak utolsó reményéről is, hogy Itá­lia meg­védelmezi Hitler ellen. A brenneri csapatfelvonulás nem ismétlődhet­ meg. A duce előbb utazott Berlinbe, mint Bécsbe és a „német-olasz sorsközösség" olyan fo­káról beszél, amely kizárja az ellentéteket. Valószínű és Schuschnigg bizonyára tudja, hogy a duce és a führer, talán még a ber­lini út előtt, elsősorban az osztrák problé­máról egyezett meg. Lehet, hogy Mussolini tényleg „szabad kezet" biztosított Német­országnak Középeurópá­ban, főleg Ausztriá­ban, mert elszigeteltségében csak így tudta megszerezni Berlin támogatását a nemzet­közi politikában, már­pedig a dacénak fel­tétlenül szüksége van a német-olasz szövets­ség ijesztő szerére, hogy kijátszhassa Lon­donban és Párisban, ha a két nyugati nagy­hatalomtól valamit ki akar csikarni. A mód­szer most is bevált: aznap, amikor Musso­lini Berlinben megpecsételte az „örök né­met-olasz szövetséget", delegátusai aláír­ták Párisban az angol-francia-olasz tenge­részeti megegyezést, a három hatalom tar­tós együttműködésének első jelét, amit a német-olasz szövetség, a „száztizenötmillió egyakaratú felfegyverzett ember" presszió­­ja nélkül aligha érhetett volna el. És ugyan­aznap Genfben visszautasították Valencia olaszellenes javaslatait, ezt sem érhette volna el a duce, ha nem fenyegethet azzal, hogy szükség esetén a Róma-Berlin ten­gelyt kalapáccsá változtatja. E kilátások megérhették a ducénak, hogy Ausztriában szabad kezet biztosítson Hit­lernek. A csatlakozás olasz szempontból nem veszély többé. Itália nem fél, hogy a németség ismét ráül Triesztre, az európai étlón uralkodó adriai kikötőre,, nem fél, hogy a birodalom megjelenik a Földközi­­tengeren, s érzi, hogy a brenneri határt jó­barátja, Hitler éppúgy tiszteletben tartaná, mint Dolfuss vagy Schuschnigg. A helyzet ma legalább ilyennek látszik. Gazdaságilag nem túl nagy jelentőségű a római biok, amióta Magyarország áruját a valutaerős nyugati államokban is el tudja adni, Olasz­ország pedig mindent olcsón megvásárolhat új barátjánál, Jugoszláviánál, amellyel máris jobb a kereskedelmi viszonya, mint a szank­ciók előtti időkben volt. Ausztria gazdasági szempontból csak terhet jelent Olaszország­nak. Ilyen körülmények között nem csoda, ha Schuschnigg úgy érzi, hogy Hitler ma fontosabb Rómának, mint Ausztria. A hely­zet máskülönben is megváltozott: az osztrák nemzeti szocialisták, akik eddig csak Ber­linhez fordulhattak védelemért, a berlini összejövetel után egyformán remélhetnek támogatást Berlintől és Rómától és éppen ma, sürgősen, el is küldték kérvényüket a két fővárosba. Ha pedig a két nagyhatalom tényleg mögéjük áll és követelni fogja az osztrák nácik bevonását az osztrák kor­mányzásba, Bécs nem igen zárkózhat el a két nagy „barát" kívánsága elől. Csak egy esetben: ha időközben más befolyásos ba­rátokat talál. Berlin úgy véli, hogy Baden az új barát megkeresésének első állomása és riadót fúj, még mielőtt késő. Igyekszik olyan hangula­tot teremteni Ausztriában, amely megnehe­zíti Schuschnigg elorientálódását az olasz­német bioktól. A „német politikára" hivat­kozik, s leszögezi, hogy Schuschnigg áru­lást követne el a német nemzet ellen, ha az ellentáborhoz pártolna és hátbatámadná a német—olasz szövetkezést. Elvitathatatlan, hogy Schuschnigg helyzete nehéz. Az em­ber nem ismerheti pontosan az osztrák nép hangulatát, de úgy látszik, hogy a lakosság­nak legalább fele — fejezzük ki magunkat enyhén —, föltétlenül a Németországgal megértést és szövetséget kereső politikát he­lyesli. Ha nem így volna, ha Schuschnigg bízhatna népének másfajta állásfoglalásá­ban, régen megejtette volna a választásokat. Mivel nem választat, föl kell tételeznünk, hogy az osztrákok jelentős részében egye­lőre nem mer bízni, s még „neveli őket. így A távolkezeti helyzet Anglia hadirepülőgépeket szállít Kínának Japán válaszjegyzék - Nanking bombázása „kikerülhetetlen" LONDON.­­ Az angol légügyi minisz­térium engedélyt adott a Gloucester Air­­craft társaságnak, hogy néhány „Gladiátor" típusú hadirepülőgépet szállíthasson Kíná­nak. Ez az új katonai repülőgép óránként 400 kilométeres sebességgel tud repülni. Az United Press jelentése szerint a lon­doni parlamentet külön ülésre összehívják, hogy az alsóház állást foglalhasson Japán magatartásával szemben. Nem lehetetlen, hogy az angol­ parlament kimondja a japán áruk bojkottját. Attlee, az ellenzék vezére a közeli napokban megkéri Chamberlaint a palament összehívására. Angliában egyre nagyobb a felháborodás Japán ellen s ma az angolok hevesebben tüntetnek Tokió el­len, mint az abesszin háború alatt Olaszor­szág ellen tüntettek. A miniszterekre nagy hatást gyakorol a nép egyre növekvő ja­­pán-ellenessége és ilyen körülmények kö­zött nem lehetetlen, hogy a japán áruktól a kormány kénytelen lesz megvonni a be­hozatali engedélyeket. Tokio „megértést" kér TOKIO. — Hirota külügyminiszter csü­törtökön az amerikai, az angol és a francia nagykövetnek átnyújtotta a japán válasz­­jegyzéket a Nanking bombázása után át­nyújtott háromhatalmi jegyzékre. A japá­nok szerint a kínai főváros a kínai hadmű­veletek legfontosabb katonai támasztópont­ja, épp ezért a japánok kénytelenek kato­nai céljaik elérése érdekében a nankingi katonai telepeket bombázni. Mielőtt ezt megtették, értesítették tervükről a külföldi hatalmakat, amiből kiviláglik, hogy védeni akarták a külföldi állampolgárok életét és vagyonát. A japán kormány nem adja fel a reményt a három nagyhatalommal való együttműködésre és arra kéri a hatalmakat, hogy tanúsítsanak több megértést a japán részről foganatosított rendszabályokkal szemben.

Next